A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-29 / 48. szám

E-m OEDXD Advent első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Lukács, 2L fej., 25—32 Jelek lesznek a napban és hokiban és csillagok­ban és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt, s megdermednek az emberek azok félelmétől és várásától, amik a föld­kerekségre jövendők. Mert az egek erői megindulnak és meglátják majd az Emberfiát, amint jön a felhők­ben nagy hatalommal és dicsőséggel. Midőn pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert közeleg a ti váltságtok. És hasonló­ságot monda neki: Nézzétek a fügefát, tudjátok, hogy kát. — Amikor azok már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Úgy ti is, midőn ezeket történni lát­játok, tudjátok meg, hogy közel van az Isten orszá­ga. Bizony mondom nektek, el nem múlik e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek. Az ég és föld elmúl­nak, de az én igéim el nem múlnak. SZENTBESZÉD Valahol egy messzi országban egy sirhalom áll, amelynek kövére nem a halott nevét, hanem ezt a szót vésték bele: “Hiába!” Ki fekszik ezen kő alatt ,azt senkisem tudja. Sze­rencsétlennek és kétségbeesettnek kellett lennie an­nak, aki ilyen sírfeliratot választott. Ez a szó elbe­széli nekünk, hogy midőn a haldokló a jövendők fe­lé tekintett, csak fekete, barátságtalan éjszakát lá­tott s semmi reménysugarat, amely a sötétben világí­tana. “Hiába éltem, hiába kerestem a boldogságot, hiába reméltem!” óh, kimondhatatlanul szomorú ha­lálnak kell lennie az ilyennek, meghalni e szóval az ajkon: “Hiába!”■ Nem nehéz elképzelni, minő vigasztalást tartal­maz ez a szó: “Megbocsátás”, de még könnyebb két­ségbeejtő ez a szó: “Hiába!” A régi perzsák egyik királya egyszer három bölcs embert hivatott magához és megkérdezte tőlük: mi a legnagyobb nyomorúság a földön? . . . Az első igy válaszolt: “A legnagyobb nyomorúság a betegség.” A másik igy szólt: “A legnagyobb nyomorúság ~z öregség.” A harmadik pedig ezt mondta: “A legnagyobb : íyomoruság a halál percében egy elvesztegetett élet­be visszanézni.” Valóban ez félelmetes lehet ... A legnagyobb el­­hagyatottság érzése is megenyhül az életben, ha el­mondhatod: “Valaki mégis közel van hozzám: az Is­ten.” És a legnagyobb szenvedés és a legkinzóbb fáj­lalom megenyhül, ha ezt mondod: “Mostani szenve- 1 léseim mértéke szerint fog egykor az örkkévaló öröm ' ;zivemben szétáradni.” De ha ezt kel lmondanod: “Isten távol van tő­lem, mert elfordultam Tőle” és ha a halál pillanatá­ban is, amidőn már nincs többé visszatérés, ezt kell mondanod, ez minden borzalmak összessége. “Megbocsátás” — minő vigasztalás rejlik e szó­ban. Midőn a haldokló múltjára visszatekint, bűnei­nek tömegét látja, amelyek mint sürü ködfelhők ne­hezednek lelkére és megfojtani akarják, de látja azt is tisztán és világosan, miként törnek elő a kegyelem napjának sugarai, hogy a ködöt eloszlassák, hogy ab­ból semmi se maradjon. Látja továbbá, amint most lelkének termőföldjén, ahonnan a bűnök kipusztul­tak, Isten kegyelme napjától előcsalva, kedves erény­virágok nőnek s az aratás napjára, mely most eljött, kinyillottak. Ha pedig ezután a jövőbe tekint a hal­dokló, ott látja az örök Bírót, aki vár reá, hogy vele számadást tartson, de tudja azt is, hogy nem kell a Biró előtt félnie, reszketnie, mert szive a kegyelem számára nyitva volt és bünbánatot tartott, bűneiért bocsánatot nyert. V V koblenzi német cirkusz Gerdi nevű zsiráfjának meg fájdult a torka, két állatorvos kezeli a pácienst. A Pan American Airline egyik óri ísrepülögépe zuhant le és merült el a ten­gerben Honolulu körül. 44 utasa a vízbe fulladt. A két ut Égés Föld közt Már az ókor egyik bölcse, Herakleitos, tapogató elméjé­vel segsej tette azt, amiről Já­kob álmodott: Valami kettős áramlást, kétszeres közleke­dést az ég és föld között ; két utat, melyek közül az egyik a földről emelkedik az égbe, a másik az égből ereszkedik a földre. E kettős ut tényleg megvalósul és találkozik egy­mással: ádventben az ember keresi az Istent, nagyböjtben pedig az Isten keresi az em­bert. / Advent tehát az embernek Istenkeresése, az emberiség nagy lépcsőimája. Az ember elindul szivében a paradi­csom emlékével és a menny­ország vágyával Istent keres­ni a siralmak völgyében. De amig a tékozló fiú legalább az utat tudta hazafelé, addig nekünk ezt is kérnünk kell: a hozzád vivő utat mutasd meg nekem, Istenem! hangzik fel ádvent első va­sárnapján az ének. Ebben az Istenkeresésben az ember nincsen egyedül, vannak vezérei. Advent kö­déből három dicsőséges alak lép elő, ők segitenek nekünk Istent keresni és megtalál­ni. Izaiás próféta, az ószövet­ség evangélistája, Keresztelő Szent János, az Ur előfutára és a szeplőtelenül íogantatott Szűz, Krisztusnak anyja. Izaiás halad az Istent ke­reső emberiség élén, benne sir fel az Istent elhagyott embernek elégtelensége, üres­sége. Ő az, aki a Betlehem felé vivő utat nyomozza a biin süppedő homoksivatagában, aki a Betlehem felé vivő utat nyomozza a biin süppedő homoksivatagában, aki felki­ált: “Bár szakítanád Uram szét az egeket és leszállanái!” Tőle tanultuk az ádventi dalt: Harmatozzatok egek! Később a célponthoz köze­lebb átveszi a vezetést az Ur előhírnöke, Keresztelő Szent János. Ő folytonos kitartásra int: Egyengessétek az Urnák útjait, hordjátok le a kevély­ség hegyeit, hisz elveszik a kilátást Betlehem felé. A cél előtt veszi át a veze­tést a tiszta Nő, a megígért Asszony, aki ellenkezésben van a sátánnal és ivadékai­val, aki szeplőtelenül fogad­tatott, aki mint tiszta ga­lamb kivezérli az emberiség sokat vert bárkáját a szenny­ből, az árból az újszövetség Ararát-hegyére. Ő a fényes­­séges szép Hajnal, akit a hosszú éjszaka után követni fog már a világ világossága: Krisztus. Ő az, akinek kísé­retében célhoz érünk, Istent megtaláljuk. Betlehem az a csodálatos hely, ahol megpi­henhetünk a jászol előtt és ami érték vándorlásunk alatt szegény lelkűnkben megma­radt, azt kibonthatjuk a meg­talált Isten előtt, aki kisded­dé lett és itt van közöttünk. Ezért vannak képviselve Betlehemben az összes Isten­keresők: pásztorok és kirá­lyok, zsidók, és pogány ok, igazak és bűnösök, férfiak és nők, gyermekek és felnőttek, angyalok éaj^tok. A csillag pedig, az Istent kereső embe­riség utolsó vezére, nem ha­lad tovább, hanem “megálla a hely fölött, ahol a Gyermek vala.” Ez az egyik ut: ádventben az ember keresi az Istent. Nagyböjt a másik ut: itt Isten keresi az embert. Ez Jákob lépcsőzetének másik oldala, ahol felülről lefelé áramlik Isten ereje, kegyel­me. Krisztus: az emberré lett Isten keresi itt a bűnösöket, mint örök Magvető kalászait, mint jó Pásztor juhait. Ezért a nagyböjt Evangé­liumaiban Krisztus hegyeken, magaslatokon jár, hogy te­kintete belásson utánunk messze a siralom völgyébe. Ezért jelenik meg Krisztus nagyböjt első vasárnapján a kisértések hegyén, ahonnét belát azokban az országokba, amelyeket nagykevélyen sa­játjának mert mondani a sá­tán. A második vasárnap Evan­géliumában még magasabb­ra lép: a Tábor hegyére, ahol ragyogó színváltozásban az ég magasaiba nyilik kilátás. Megjelennek az emberiség nagy ádventjéből: az ószö­vetségből Mózes és Illés; Mó­zes leteszi lábaihöz a paran­csolatok kőtábláit, jeléül an­nak, hogy ezeket Krisztus tö­kéletesítette, Illés átadja a jövendölések tekercseit, kife­jezéséül annak, hogy ezeket Krisztus beteljesítette. Hogy pedig az egész embe­riség tudomásul vegye, hogy Krisztus személyében tényleg az Isten keresi az embert, megnyílik az ég és hallatszik Isten igazoló szava: őt hall­gassátok U Nagyböjt negyedik vasár­napján Krisztus‘a kenyérsza­­poritást is hegyen, műveli, hogy mindenkitől látva ma­gához édesgesse jótétemé­nyeivel a lelkeket. Énekelve megy az Olajfák hegyére ve­rejtékezni és sírni, hogy meg­találja az embert, akinél a férfi sorsa a verejték, az asz­­szonyé a könny. Végül fellép a legnagyobb magaslatra: a Kálváriára, hogy a boldogságok hegyén ígérteket itt, a kínok hegyén váltsa valóra, hogy mint jó Pásztor átvegye őrhelyét, mint örök Mester magas tan­székét, mint Istenember ha­lálos ágyát és mint Király áz ő trónusát. Ádventben az ember keres­te az Istent, nagyböjtben az Isten keresi az embert. Ád­ventben ott sir az ember ro­­rate imája Isten után, nagy­böjtben felhangzik az Ur elő­képének, Jeremiásnak siral­ma és a megfeszített Krisz­tusnak panasza. Ez a másik ut: az újszövet­ségben az Isten keresi az em­bert. EMBER TERVEZ - ISTEN VÉGEZ Tíz évvel ezelőtt egy utcai verekedésben Mose Simpson, Kellog, Iowa-i lakos megölte Richard Mulbrookot. A bíró­ság emberölésért életfogytig tartó börtönre Ítélte az akkor 43 éves Simpsont. A fegyenc közben rákbe­tegséget kapott, amelyről az orvosok megállapitották, hogy az ő esetében gyógyithatatlan és nem operálható. A súlyosan beteg rab kér­vényt nyújtott be a kormány­zóhoz, engedje meg, hogy családját láthassa. Loveless kormányzó meghallgatta a kérését, Simpson ideiglenes szabadságot kapott, de sza­badságolására már nem ke­rült sor. Mielőtt a hivatalos elintézés megtörtént volna, a fegyenc meghalt. Gyanús orosz "iizletembsrek" Sir Dávid Kelly,, aki régeb­ben Anglia moszkvai nagy­követe volt, a British Council évi jelentésében megállapí­totta, hogy az orosz kereske­delmi delegáció tagjai, akik 1955-56-ban Angliában jár­tak, nem üzletkötéssel fog­lalkoztak, hanem ipari kém­kedést folytattak. . . . hogy a hawaii nyelv­nek mindössze 12 betűje van. . . . hogy Malaya népének társadalmi szabályai szerint $ nevetés illetlenség Egy ember nagy vacsorája EVANGÉLIUM Szent Lukács 14, 16-24 Mondá az Ur e példabeszédet: Egy ember nagy vacsorát szerze és sokat meghiva. És elküldé ‘szolgá­ját a vacsora idején, megmondani a hivatalosoknak: Jöjjetek, mert már minden el van készítve. És kez­dők együtt mindnyájan magokat mentegetni. Az el­ső mondá neki: Majort vettem, és szükség kimennem megnéznem azt; kérlek, ments ki engem. És a másik mondá: Öt igás ökröt vettem, és megyek megpróbál­ni azokat! kérlek, ments ki engem. Ismét más mon­dá: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. És visz­­szatérvén a szolga, megjelenté ezeket urának. Akkor megharagudván a családatya, mondá szolgájának: Menj ki hamar az utcákra és a város tereire és a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. És mondá a szolga: Uram! meglett, a mint pa­rancsoltad, de mégis vagyon hely. És mondá az Ur a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeritsd bejönni, hogy megteljék az én házam. Mondom pedig nektek, hogy senki ama férfiak kö­zül, akik hivatalosak voltak, nem ízleli meg az én va­csorámat. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk, midőn egy fő-farizeus házában vendégségben volt ,az evangéliumban megirt példa­beszédet mondta. "A vacsora, melyről a felolvasott evangéliumi példabeszédben szó van, nem más, mint a mennyei boldogság és dicsőség; ezt élvezzük a mennyországban. Vacsorának azért neveztetik a mennyei boldogság és dicsőség, mivel este azaz földi életünk bevégzésével és a világ végén veszünk abban részt. És elküldé a családatya szolgáját a vacsora ide­jén, megmondani a hivatalosaknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készítve a vacsorára, a mennyei vacsorára, az örök boldogságra, az Isten él­vezetére. Ö-k azonban különféle ürügyekkel kimen­tették magukat. És visszatérvén, a szolga jelenté urának, hogy mindnyájan, akik hivatalosak voltak, mentegették magukat. Akkor megharagudván a családatya, mon­dá szolgájának: Menj ki hamar az utcákra és a vá­ros széleire, és a szegényeket, a bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. Krisztus az ő szent evangéliu­mát és tanítását megvető farizeusok helyébe a kö­zönséges embereket, a szegényeket és az ügyefogyot­­takat választotta a Szentirás ezen szavai szerint: “A vámosok és parázna személyek megelőztek titeket az Isten országában.” És mondá a szolga: Uram., meglett, amint parancsoltad, de még vagyon hely. Még nem telt meg boldogokkal a mennyország, még nem teljes a választottak száma. Követésre mél­tó ezen szolga buzgósága, aki senkit sem vetett meg, sem a szegényeket, sántákat, .vakokat, bénákat, sem más ügyefogyottakat, hanem minél többet és többet meghívni és boldogítani igyekezett. És mondá az Ur a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez és kényszeritsd bejönni, hogy meg­teljék az én házam. Eszerint Krisztus parancsa folytán tehát a mező­­ségeken, erdőségben és a sövények között élő embe­reket is meg kell hívni az üdvösségre, amint azt az apostolok is megtették és megteszik jelenleg is az apostoli férfiak és hittérítők, kik a föld legsötétebb helyeire is behatolnak ,hogy az oft lakó embereket Krisztus szent evangéliumának világosságával el­árasszák és őket az üdvre meghívják. A JŐ PÁSZTOR RUSSIA 2, UNITED STATES 0 ~*T*r-— .......... - -.............................

Next

/
Thumbnails
Contents