A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-29 / 48. szám
E-m OEDXD Advent első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Lukács, 2L fej., 25—32 Jelek lesznek a napban és hokiban és csillagokban és a földön a népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt, s megdermednek az emberek azok félelmétől és várásától, amik a földkerekségre jövendők. Mert az egek erői megindulnak és meglátják majd az Emberfiát, amint jön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Midőn pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel fejeteket, mert közeleg a ti váltságtok. És hasonlóságot monda neki: Nézzétek a fügefát, tudjátok, hogy kát. — Amikor azok már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Úgy ti is, midőn ezeket történni látjátok, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek, el nem múlik e nemzedék, mígnem mindezek meglesznek. Az ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. SZENTBESZÉD Valahol egy messzi országban egy sirhalom áll, amelynek kövére nem a halott nevét, hanem ezt a szót vésték bele: “Hiába!” Ki fekszik ezen kő alatt ,azt senkisem tudja. Szerencsétlennek és kétségbeesettnek kellett lennie annak, aki ilyen sírfeliratot választott. Ez a szó elbeszéli nekünk, hogy midőn a haldokló a jövendők felé tekintett, csak fekete, barátságtalan éjszakát látott s semmi reménysugarat, amely a sötétben világítana. “Hiába éltem, hiába kerestem a boldogságot, hiába reméltem!” óh, kimondhatatlanul szomorú halálnak kell lennie az ilyennek, meghalni e szóval az ajkon: “Hiába!”■ Nem nehéz elképzelni, minő vigasztalást tartalmaz ez a szó: “Megbocsátás”, de még könnyebb kétségbeejtő ez a szó: “Hiába!” A régi perzsák egyik királya egyszer három bölcs embert hivatott magához és megkérdezte tőlük: mi a legnagyobb nyomorúság a földön? . . . Az első igy válaszolt: “A legnagyobb nyomorúság a betegség.” A másik igy szólt: “A legnagyobb nyomorúság ~z öregség.” A harmadik pedig ezt mondta: “A legnagyobb : íyomoruság a halál percében egy elvesztegetett életbe visszanézni.” Valóban ez félelmetes lehet ... A legnagyobb elhagyatottság érzése is megenyhül az életben, ha elmondhatod: “Valaki mégis közel van hozzám: az Isten.” És a legnagyobb szenvedés és a legkinzóbb fájlalom megenyhül, ha ezt mondod: “Mostani szenve- 1 léseim mértéke szerint fog egykor az örkkévaló öröm ' ;zivemben szétáradni.” De ha ezt kel lmondanod: “Isten távol van tőlem, mert elfordultam Tőle” és ha a halál pillanatában is, amidőn már nincs többé visszatérés, ezt kell mondanod, ez minden borzalmak összessége. “Megbocsátás” — minő vigasztalás rejlik e szóban. Midőn a haldokló múltjára visszatekint, bűneinek tömegét látja, amelyek mint sürü ködfelhők nehezednek lelkére és megfojtani akarják, de látja azt is tisztán és világosan, miként törnek elő a kegyelem napjának sugarai, hogy a ködöt eloszlassák, hogy abból semmi se maradjon. Látja továbbá, amint most lelkének termőföldjén, ahonnan a bűnök kipusztultak, Isten kegyelme napjától előcsalva, kedves erényvirágok nőnek s az aratás napjára, mely most eljött, kinyillottak. Ha pedig ezután a jövőbe tekint a haldokló, ott látja az örök Bírót, aki vár reá, hogy vele számadást tartson, de tudja azt is, hogy nem kell a Biró előtt félnie, reszketnie, mert szive a kegyelem számára nyitva volt és bünbánatot tartott, bűneiért bocsánatot nyert. V V koblenzi német cirkusz Gerdi nevű zsiráfjának meg fájdult a torka, két állatorvos kezeli a pácienst. A Pan American Airline egyik óri ísrepülögépe zuhant le és merült el a tengerben Honolulu körül. 44 utasa a vízbe fulladt. A két ut Égés Föld közt Már az ókor egyik bölcse, Herakleitos, tapogató elméjével segsej tette azt, amiről Jákob álmodott: Valami kettős áramlást, kétszeres közlekedést az ég és föld között ; két utat, melyek közül az egyik a földről emelkedik az égbe, a másik az égből ereszkedik a földre. E kettős ut tényleg megvalósul és találkozik egymással: ádventben az ember keresi az Istent, nagyböjtben pedig az Isten keresi az embert. / Advent tehát az embernek Istenkeresése, az emberiség nagy lépcsőimája. Az ember elindul szivében a paradicsom emlékével és a mennyország vágyával Istent keresni a siralmak völgyében. De amig a tékozló fiú legalább az utat tudta hazafelé, addig nekünk ezt is kérnünk kell: a hozzád vivő utat mutasd meg nekem, Istenem! hangzik fel ádvent első vasárnapján az ének. Ebben az Istenkeresésben az ember nincsen egyedül, vannak vezérei. Advent ködéből három dicsőséges alak lép elő, ők segitenek nekünk Istent keresni és megtalálni. Izaiás próféta, az ószövetség evangélistája, Keresztelő Szent János, az Ur előfutára és a szeplőtelenül íogantatott Szűz, Krisztusnak anyja. Izaiás halad az Istent kereső emberiség élén, benne sir fel az Istent elhagyott embernek elégtelensége, üressége. Ő az, aki a Betlehem felé vivő utat nyomozza a biin süppedő homoksivatagában, aki a Betlehem felé vivő utat nyomozza a biin süppedő homoksivatagában, aki felkiált: “Bár szakítanád Uram szét az egeket és leszállanái!” Tőle tanultuk az ádventi dalt: Harmatozzatok egek! Később a célponthoz közelebb átveszi a vezetést az Ur előhírnöke, Keresztelő Szent János. Ő folytonos kitartásra int: Egyengessétek az Urnák útjait, hordjátok le a kevélység hegyeit, hisz elveszik a kilátást Betlehem felé. A cél előtt veszi át a vezetést a tiszta Nő, a megígért Asszony, aki ellenkezésben van a sátánnal és ivadékaival, aki szeplőtelenül fogadtatott, aki mint tiszta galamb kivezérli az emberiség sokat vert bárkáját a szennyből, az árból az újszövetség Ararát-hegyére. Ő a fényességes szép Hajnal, akit a hosszú éjszaka után követni fog már a világ világossága: Krisztus. Ő az, akinek kíséretében célhoz érünk, Istent megtaláljuk. Betlehem az a csodálatos hely, ahol megpihenhetünk a jászol előtt és ami érték vándorlásunk alatt szegény lelkűnkben megmaradt, azt kibonthatjuk a megtalált Isten előtt, aki kisdeddé lett és itt van közöttünk. Ezért vannak képviselve Betlehemben az összes Istenkeresők: pásztorok és királyok, zsidók, és pogány ok, igazak és bűnösök, férfiak és nők, gyermekek és felnőttek, angyalok éaj^tok. A csillag pedig, az Istent kereső emberiség utolsó vezére, nem halad tovább, hanem “megálla a hely fölött, ahol a Gyermek vala.” Ez az egyik ut: ádventben az ember keresi az Istent. Nagyböjt a másik ut: itt Isten keresi az embert. Ez Jákob lépcsőzetének másik oldala, ahol felülről lefelé áramlik Isten ereje, kegyelme. Krisztus: az emberré lett Isten keresi itt a bűnösöket, mint örök Magvető kalászait, mint jó Pásztor juhait. Ezért a nagyböjt Evangéliumaiban Krisztus hegyeken, magaslatokon jár, hogy tekintete belásson utánunk messze a siralom völgyébe. Ezért jelenik meg Krisztus nagyböjt első vasárnapján a kisértések hegyén, ahonnét belát azokban az országokba, amelyeket nagykevélyen sajátjának mert mondani a sátán. A második vasárnap Evangéliumában még magasabbra lép: a Tábor hegyére, ahol ragyogó színváltozásban az ég magasaiba nyilik kilátás. Megjelennek az emberiség nagy ádventjéből: az ószövetségből Mózes és Illés; Mózes leteszi lábaihöz a parancsolatok kőtábláit, jeléül annak, hogy ezeket Krisztus tökéletesítette, Illés átadja a jövendölések tekercseit, kifejezéséül annak, hogy ezeket Krisztus beteljesítette. Hogy pedig az egész emberiség tudomásul vegye, hogy Krisztus személyében tényleg az Isten keresi az embert, megnyílik az ég és hallatszik Isten igazoló szava: őt hallgassátok U Nagyböjt negyedik vasárnapján Krisztus‘a kenyérszaporitást is hegyen, műveli, hogy mindenkitől látva magához édesgesse jótéteményeivel a lelkeket. Énekelve megy az Olajfák hegyére verejtékezni és sírni, hogy megtalálja az embert, akinél a férfi sorsa a verejték, az aszszonyé a könny. Végül fellép a legnagyobb magaslatra: a Kálváriára, hogy a boldogságok hegyén ígérteket itt, a kínok hegyén váltsa valóra, hogy mint jó Pásztor átvegye őrhelyét, mint örök Mester magas tanszékét, mint Istenember halálos ágyát és mint Király áz ő trónusát. Ádventben az ember kereste az Istent, nagyböjtben az Isten keresi az embert. Ádventben ott sir az ember rorate imája Isten után, nagyböjtben felhangzik az Ur előképének, Jeremiásnak siralma és a megfeszített Krisztusnak panasza. Ez a másik ut: az újszövetségben az Isten keresi az embert. EMBER TERVEZ - ISTEN VÉGEZ Tíz évvel ezelőtt egy utcai verekedésben Mose Simpson, Kellog, Iowa-i lakos megölte Richard Mulbrookot. A bíróság emberölésért életfogytig tartó börtönre Ítélte az akkor 43 éves Simpsont. A fegyenc közben rákbetegséget kapott, amelyről az orvosok megállapitották, hogy az ő esetében gyógyithatatlan és nem operálható. A súlyosan beteg rab kérvényt nyújtott be a kormányzóhoz, engedje meg, hogy családját láthassa. Loveless kormányzó meghallgatta a kérését, Simpson ideiglenes szabadságot kapott, de szabadságolására már nem került sor. Mielőtt a hivatalos elintézés megtörtént volna, a fegyenc meghalt. Gyanús orosz "iizletembsrek" Sir Dávid Kelly,, aki régebben Anglia moszkvai nagykövete volt, a British Council évi jelentésében megállapította, hogy az orosz kereskedelmi delegáció tagjai, akik 1955-56-ban Angliában jártak, nem üzletkötéssel foglalkoztak, hanem ipari kémkedést folytattak. . . . hogy a hawaii nyelvnek mindössze 12 betűje van. . . . hogy Malaya népének társadalmi szabályai szerint $ nevetés illetlenség Egy ember nagy vacsorája EVANGÉLIUM Szent Lukács 14, 16-24 Mondá az Ur e példabeszédet: Egy ember nagy vacsorát szerze és sokat meghiva. És elküldé ‘szolgáját a vacsora idején, megmondani a hivatalosoknak: Jöjjetek, mert már minden el van készítve. És kezdők együtt mindnyájan magokat mentegetni. Az első mondá neki: Majort vettem, és szükség kimennem megnéznem azt; kérlek, ments ki engem. És a másik mondá: Öt igás ökröt vettem, és megyek megpróbálni azokat! kérlek, ments ki engem. Ismét más mondá: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. És viszszatérvén a szolga, megjelenté ezeket urának. Akkor megharagudván a családatya, mondá szolgájának: Menj ki hamar az utcákra és a város tereire és a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. És mondá a szolga: Uram! meglett, a mint parancsoltad, de mégis vagyon hely. És mondá az Ur a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeritsd bejönni, hogy megteljék az én házam. Mondom pedig nektek, hogy senki ama férfiak közül, akik hivatalosak voltak, nem ízleli meg az én vacsorámat. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk, midőn egy fő-farizeus házában vendégségben volt ,az evangéliumban megirt példabeszédet mondta. "A vacsora, melyről a felolvasott evangéliumi példabeszédben szó van, nem más, mint a mennyei boldogság és dicsőség; ezt élvezzük a mennyországban. Vacsorának azért neveztetik a mennyei boldogság és dicsőség, mivel este azaz földi életünk bevégzésével és a világ végén veszünk abban részt. És elküldé a családatya szolgáját a vacsora idején, megmondani a hivatalosaknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készítve a vacsorára, a mennyei vacsorára, az örök boldogságra, az Isten élvezetére. Ö-k azonban különféle ürügyekkel kimentették magukat. És visszatérvén, a szolga jelenté urának, hogy mindnyájan, akik hivatalosak voltak, mentegették magukat. Akkor megharagudván a családatya, mondá szolgájának: Menj ki hamar az utcákra és a város széleire, és a szegényeket, a bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. Krisztus az ő szent evangéliumát és tanítását megvető farizeusok helyébe a közönséges embereket, a szegényeket és az ügyefogyottakat választotta a Szentirás ezen szavai szerint: “A vámosok és parázna személyek megelőztek titeket az Isten országában.” És mondá a szolga: Uram., meglett, amint parancsoltad, de még vagyon hely. Még nem telt meg boldogokkal a mennyország, még nem teljes a választottak száma. Követésre méltó ezen szolga buzgósága, aki senkit sem vetett meg, sem a szegényeket, sántákat, .vakokat, bénákat, sem más ügyefogyottakat, hanem minél többet és többet meghívni és boldogítani igyekezett. És mondá az Ur a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez és kényszeritsd bejönni, hogy megteljék az én házam. Eszerint Krisztus parancsa folytán tehát a mezőségeken, erdőségben és a sövények között élő embereket is meg kell hívni az üdvösségre, amint azt az apostolok is megtették és megteszik jelenleg is az apostoli férfiak és hittérítők, kik a föld legsötétebb helyeire is behatolnak ,hogy az oft lakó embereket Krisztus szent evangéliumának világosságával elárasszák és őket az üdvre meghívják. A JŐ PÁSZTOR RUSSIA 2, UNITED STATES 0 ~*T*r-— .......... - -.............................
