A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-29 / 48. szám

Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Nejének halála vigasztalhatatlanná tette ugyan, de mindamellett nem maradt -egyéb 'hátra, mint még egyezer megnősülni. A 'keimiaasszonyok váltig jártak a nyakára, ki ezt, ki amazt ajánlotta, ő azonban Dar­­vaiék Gizellájára vetett szemet, ki a legszebb haja­don volt a faluban. Azelőtt is nem egyszer akadt meg a szeme rajta, de szegény fiú létéré nem mert kérőnek fellépni. Most azonban, hogy egy kis vagyonkát örökölt, már na­gyobb bátorsággal lépett fel s nem sikertelenül. Gi­zella jobbnak hiányában, igent mondott. Ámbár most hogy a nagynénje tízezer forintot helyezett kilátás­ba, már már ingadozni kezdett. Nagy Aladár abban feltevésben volt, hogy a vő­legény bizonyára tud valamit a levélről ö feltette ma­gában, hogy felkeresi őt. Ürügyet hamar talált. Csiz­máját a talp mentén felvágta s betét Horváth Vilmos fiatal csizmadia mesterhez, hogy azt általa megfol­­toztaesa. — Nézze csdk, szomszéd, — mondá —, milyen nagy baj érte a lábbelimet, A bőr felhasadt. — Biz az felhasadt, — mondotta Horváth Vil­mos szakértő szemekkel nézve a hasadást. -— Azt be kellene foltozni. — Ezért jöttem, szomszéd. — Mindjárt kívánja uraságod? — Biz én úgy szeretném, ha mindjárt lehetne, mert még nagy ut áll előttem. — Méltóztassék hát levetni a csizmát, majd se­gítünk a bajon, ahogy lehet. Mig a fiatal mester a csizmát vizsgálgatta, Nagy Aladár körüljártatta tekintetét a szobában. — Bizonyára felesége is van? — mondotta. — Csak volt, uram! — Hát már ily fiatalon jutott özvegységre? De nem marad ilyen állapotban? — Nem biz én, ha Isten is úgy alkarja, mint én! — Tehát már van választottja? — Van hál’ Istennek! — Ki lenne az? Talán ismerem is! Darvai Gizella, — felelte a csizmadiamester nem minden büszkeség nélkül. — Úgy? Darvai Gizella? —kérdezte Nagy Ala­dár oly hangon, mely sértő és gyanúsító volt egy­aránt. Horváth Vilmos rögtön ráemelte tekintetét. — Hogy érti ezt, uram? Reszkető hangjából már kirítt a féltékenység. — Hagyjuk ezt, — intett kezével Nagy. — De bizony nem hagyjuk! — kiáltotta Horváth Vilmos s a csizmát letéve, felszökött a háromlábú székről. Mit tud ellene az ur? — Oh semmit! Ha tudnék se mondanám meg! Minek csináljak maguk (között háborúságot? — Már pedig innét ki nem megy az ur, mig meg nem mondja, mit tud Gizelláról! — kiáltotta Hor­váth s megragadta a dikicset. Nagy Aladár megszeppent. Ez szép dolog lesz, ha ez a csizmadia Otelló félcsizmában megszalasztja Őt. — No, no, kedves Horváth, — mondotta csititó­­lag. — Csak tegye le azt a dikicset! Csak nem akar szíjat hasítani a hátamból? Nem kell mindjárt tűzbe jönni. Az én mátkámat ne gyanúsítsa senki! — Hát hiszen ki gyanúsítja? Nem mondtam én róla semmi rosszat. — De az ur olyan hangon beszélt róla, mintha rossz személy lehne. Mi alapja van ennek? — Csekélység az egész, — legyintett kezével Nagy Aladár. — Nem érdemes beszélni róla. — De csak mondja el az ur! Én előttem semmi se csekély. Én tudni akarok mindent! — No hát az van a dologban, hogy^tegnap este Gizella a be csali csárdában egy levelet kapott a csap­i-árostól. —.Micsoda? Egy levelet? — kiáltotta Horváth. — De hogyan jutott oda Gizella? Ön alighanem té­ved. — Oh legkevésbé sem! Tulajdon szemeimmel láttam, midőn az öreg Jánostól átvette a levelet. Utá­na is mentem, hogy lássam, mi lesz. De ő nem akarta, hogy elkísér jeni, bizonyosan találkára ment. Horváth Vilmos egyszerre meggörnyedt, mint­ha hasgörcsöt kapott volna, vagy talán azt is kapott a nagy féltékenységtől. Nagy Aladár látta, hogy az általa kilőtt nyíl ta­lált. Most már biztos, hogy Horváth Vilmos nem áll meg a félúton. — Azonnal megyek hozzá, — lihegte a csimfna­­dia. — Meg akarom tudni, mi van a dologban! — Ugyan éde; mester, mire való ez? Tán sem­mi sincs a dologban! — Ej, ezt csak azért mondja, hogy engem meg­nyugtasson. (Miféle levél volt az? Azzal nem szolgáltatok kedves szomszéd, nem láthattam jól, mert rögtön keblébe rejtette s elfutott vele. Nem is ment egyesen haza, hanem másfelé. Fi­gyelmeztetésemre azt mondotta, hogy neki még egy útja van. Horváth Vilmos rohanni akart, Nagy Aladár azonban visszatartotta: — A csizmám, a csizmám! — kiáltotta. — Előbb foltozza meg a csizmáimat! — Isten akárhová tegye a csizmáját, — fakadt ki Horváth Vilmos bőszükén. E pillanatban vidám kacagás hallatszott be kí­vülről. Horváth mintegy megkövülve állott meg. A hangjáról felismerte mártkáját, ki éppen arra jött. Nagy Aladár is felismerte és zavarba jött. Vi­lágért se szerette volna, ha Gizella őt itt kapja. — No most előveszem őt, — mondotta Horváth Vilmos. — Helyes, — viszonzá Nagy Aladár gyorsan. — Én addig elbújok a konyhában. Ha tagadni fogja, ak­kor majd előállók és rápirítok, Horváth ingenlőleg bólintott fejével. Nagy Ala­dár hamar felhúzta sérült csizmáját és elrejtőzött. Gizella épp e pillanatban pajkosan megzörgette vőlegénye ablakát. Horváth Vilmos odament s intett neki. — Jer csak be, jó madár, hadd beszéljek a fe­jeddel. Gizella bement. Vőlegénye arcáról mindjárt lát­ta, hogy valami történt, — Mi bajod van már megint? — kérdé hirtelen elkomorodva. — Úgy látszik, már ismét tele beszél­ték a fejedet. — Mit kerestél te minap este a csárdában? — terpeszkedett eléje a csizmadia, — Hogy kerültél te oda? — Hát a nénikémnél voltam s visszajövet be­tértem, ha éppen tudni akarja kegyelmed. — Mióta jársz te be a csárdába? — Amióta kedvem tartja, — bigyesztette ajkát Gizella. A falusi Otelló erre vicsorgatnl kezdé fogait. — Gizella, — üvöltötte —, látom, hogy nem vagy nyilt és becsületes irántam. Micsoda levelet adott át neked az a bitang János? — Ah úgy, az a levél bántja kegyelmedet. Nos, azt a levelet a nénikém bízta rám, hogy adjam fel. — De hogyan került akikor a csapiáros kézébe? — Oda kellett adnom, mert utánam futott az igazgató ur! Horváth Vilmos egy percig kétkedve bámult rá. — Igazat beszélsz?-—Hát ha nem hiszi kelméd, kérdezze meg ma­gától a nagynénimtől. Neki már alighanem baja is van a miatt a levél miatt, — És kinek szólt az a levél? — Lorántffy Elemérnek, -ha éppen tudni akarod. Nagy Aladár minden hallott s szeme most íel­csillámlott. Tehát Lorántffy Elemérnek küldték a le­velet. Most már eleget tudott. Nem is várta be a val­latás végét, kiosont a konyhából. Horváth Vilmos most már jóval szelidebben né­zett mátkájára. A levelet -tehát Darvainé irta és Gi­zella csak feladta. A következő percben -azonban már ismét kétlyek támadtak fel benne. — Ki az a Lorántffy Elemér? — kérdezte. — Azt biz én magam sem tudom. Sejtem azon­ban, hogy egy elmebeteg nőnek a férje, akivel a néni tudatni akart valamit. Horváth Vilmos félig már ikiengesztelődöít, — Igaz mindez, Gizella? — kérdezte. — Hogyne volna igaz? Ha kételkedik, fordul­jon egyenesen -a nénihez. — El is megyek hozzá, lelkem! — Bátran mehetsz, sőt talán örülni is fog láto­gatásodnak. Meg is mondhatod neki mindjárt, hogy a levelet feladtam. Engem azonban oda ne várjon. Majd találkozunk akkor, ha sikere lesz a levélnek. —■ Minő sikere ? — Hej, Vilmos, ha -beüt a dolog, akkor tízezer forint fogja ám ütni a markomat. — Tízezer forint? — képedt el Vilmss. — Úgy bizony, — kérkedett Gizella. — A néni­nek ötvenezret Ígértek, nekünk ád belőle tízezret. Vilmosnak ez csak nehezen ment a fejébe. Egy levélért tízezer forint, — mondotta fejét csóválgatva. — Ez alig hihető! Gizella, Gizella, te alighanem lóvá teszel engem. — Ha úgy gondolja, hát legyen úgy! És ha nem tetszem kelmédnek, hát tudni fogja, mi lesz a teen­dője. így is kapok én mindig vőlegényt, hátha még tízezer forintom lesz! Vilmos meghunyászkodott. Egy pénzes leányt csak nem lehet elszalasztani. Rögtön más hangon beszélt, — Gizellám, lelkem, ne haragudjál rám! Ha igy áll a dolog, akkor nincs baj! — Ugy^n, minek is engedi magát akárki által fellovalni! Bizonyosan volt itt valaki. . . — Igen, egy ur van itt, aki a lyukas csizmáját akarja megfoltoztatni, az rágalmazott meg téged. De majd adok én neki! (FOLYTATJUK) URAI KÖLTÉSZET A pesti Népszabadság apró­hirdetései Hogyha néma éj sötétjén Foglyul ejt a fájdalom, Szivedbe vad sejtés dob­ban, Bus dalt -suttog völgy s halom, Kishitű ne légy, de bizzál! íme, jó sorsod egyre int: Igyál IGMÁN'DI keserű vizet — Ára csupán két forint. Tűz, ha támad, láng, ha lobban, rőt szinu az éjszaka. Harang kon-dul, s rá riadtan kondul szivek jajszava. Könnyebb a gond: éje­­napja nyugodt-abb, ki messze lát, ki időiben biztosítja tűzkár el-lén otthonát. * Tűnő alkony . . . Közeleg az éj. S a hunyó Nap integet... Hidd el kedves, bizony is teo Legjobb a CSO-KO-KA- szelet! * Jöttél,, mint -karcsú szivái­­vány, Mint sugárzó kikelet. Éde-s rabságba kergetted Reményt termő szivemet. Ó, ha tudnád, ó, ha -hinnéu, Milyen nagy érzés fojtogat Úgy még máma felkeres­néd Mind az ÁTEX-boltok-at! A 7 legjobb vicce KÉRDÉS: Hogyan tetszik a magyar népnek Kádárék né­pidemokráciája ? VÁLASZ: A Kádár-kor­mány egyik tagja kertiünne­pélyt rendezett budai vil­lájában. Vendégei szórakoz­tatására társasjáték is volt, zálogösdival egybekötve. Amikor a zálogok kiváltá­sára került sor, kiderült, hogy tizenkét férfikaróra ke­resi a gazdáját. A háziasz­­szony, mint a zálogosdi döntő­bírója, ezt mondta: — Aki az óráját vissza akarja kapni, az vagy adjon nekem egy csókot, vagy egy forintot. Pár pillanat múlva tizen­két forint volt a háziasszony ölében. SZEGÉNY EMBER A Fortune magazin, amely­nek már -a neve is elárulja, hogy szeret a szerencse ked­velt jeinek ügyes-bajos (in­kább ügyes, mint bajos) dol­gaival foglalkozni, felsora­koztatta vigyázzállásba Ame­rika leggazdagabb embereit és a ser élére állította Jean Paul -Getty texasi olajost, aki, mert neki nem elég nagy Texas, -Páris-ban él. Azt irta a Fortune, hogy 76 amerikai van, akinek legalább 7-5 mil­lió dollár vagyonuk van és -mind közt leggazdagabb Get­ty, aki nem is milliomos, ha­nem billiomos. $1,000,000,000 vagyona van Gettynek, irta a Fortune. Amire megkérdezték őt, -hogy igaz-e ? Azt felelte Getty: “Igaz, de mit ér ma a dollár?” 7-IK OLDAL A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótári AMERIKA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTÁR EGY KÖTETBEN! KÖZEL 1000 OLDAL Ára keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: A JÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio A budapesti Opeia koncertmesterének uj miivészi karrierje az uj hazában Ez év elején érdekes érte-] sitést kaptunk a denveri (Co­lorado) National Jewish Hos­pital clevelandi irodájától és jelentettük olvasóinknak: ■ Jaros Emil 31 éves hegedű­­művész, ; budapesti Opera­házi koncertmestere, család­jával éjnek idején, viszontag-1 ságos bujkálás és gyaloglás j után átmenekült Ausztria j földjére és on-n-an január 1- an amerikai hajó elhozta uj hazájába. De itt még n-e-m szólaltathatja meg mesterhe­­gediijét a nyilvánosság előtt, tüdőbaja miatt előbb kórházi ápolásra szorul. A Catholic Resettlement Committee vet­te őt gondozásába Khmerben és elhelyezték a denveri or­szágos zsidókórházban, ahol vallásra való tekintet nélkül veszik fel és teljesen ingyen kezelik és ápolják a pácien­seket. A kórházban hangversen*, i rendeztek, amelyre meghív­ták a helyi közélet, egyházak és egyletek vezető személyi­ségeit, köztük a Denver Sym­phony Orchestra karmeste­rét, és ezen a hangversenyen a megjelent zeneértőknek és zenekedvelőknek alkalmuk volt meggyőződni arról, hogy Jaros Emil nagy technikai fel készültséggel biró hegedű virtuóz. Az általános elisme­rés nemcsak lelkes tapsokban nyilvánult meg, hanem már első eredményeket is hozott: A Catholic Daughters of America szóló hegedű hang­versenyre hivta meg Jarost és a közeljövőben az egész or­szágban milliók -hallani fog­ják hege-düjátékát Arthur 'Godfrey televízió program­ján. Vele érkezett a repülőgép­pel felesége és három kis gyermeke. Mrs. Elmer Kil-ka, a denveri Catholic Resettle­ment Committee igazgatója közli, hogy a családról a den­veri katolikus egyház fog gondoskodni. Már van laká­suk az egyház tagjai bőven ellátták őket ruhával, élelem­mel. Jaros Emil pedig a kórház­ban kvartszámrt iss-za a jó homogenized tejet és gyako­rol hegedűjével, miután pó­tolta annak egyik húrját, amely elszakadt akkor, ami­kor a Jaros család elszakadt a szülőhazától és a sokat ígérő magyarországi karriertől. ❖ Most a clevelandi irodától újabb értesítést kaptunk, amely ugyancsak a nyilvános­ság elé kivánkodik. -íme: A National Jewish Hospi­tal at Denver jelentette a cle­velandi osztálynak, hogy egy 'zenebarátokból megszerve­zett. bizottság akciót in-ditott avégből, hogy Jaros Emilt el­indítsa egy sokat Ígérő ame­rikai művészi karrier útjára. * Itt említjük meg, hogy a denveri országos zsidó-kórház­ban több más m-a-gy-ar mene­­zis ellen kezelnek, teljesen in­gyen és felekezeti különbség­re 'való tekintet nélkül. Ott ápolják az -egész Jaczola cst­­iádot — Jaczola Imrét és fe­leségét és gyermekeiket, a 6 éves Helent, a 4 éves Jánost, a 3 éves Ibolyát és a 2 éves kül-t is van, akiket tuberkulo- Tibort. Képünk Mrs. Morris Kroos lyndhursti (Cleveland) asszonyt mutatja János-s-a-l és Ibolyával. Mrs. Kroos egyik alelnök-e a Bnai Brith 2 sz. páholyának s ebben a minő­ségében látogatott el a den­veri kórházba, ahol megtekin­tette a korszerű betegápolási és tudományos kutatási -be­rendezéseket és megismerke­dett az ott végbemenő iem­­berbaráti szolgálattal. A den­veri Nationtl Jewish -Hospi­tal t a Bnai. Brith alapította meg 1830-ben és azóta egyik sponsora ennek a nemescélü intézménynek, amely a test­vériség és felebaráti szere­tet jegyében áldásos műkö­dést fejt ki. sWummNv&K'ME A JŐ FÁSZTOu SZÉP 1LONK4 *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents