A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-29 / 48. szám
2-lK OLDAL Á JD PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR V THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó lHE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Sserkesztv oég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-502S ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES:-gy évre ______: . $600 One Yea'r________________$6.00 >'61 évre_________________$3.50 Half Year________________$3.50 otered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. KÖZOKTATÁSI ÜGYEK Már Tocquille, a nagy francia utazó és bölcsész, aki másfél évszázad előtt bejárta Amerikát, azt irta, hogy nálunk “a műveltség olyan, mint az élelmiszer egy ostromlott várban — egyenlően van elosztva.” Amerika büszke lehet g közoktatási rendszerére, de a sputnik sikere felhívta a figyelmet annak gyengéire is. Az amerikai közoktatás csakugyan széles körre terjed ki, de egyenetlen. Fiatalok tömegei olyan pályákra tódulnak, amelyek a legtöbb anyagi javadalmazást ígérik és nincs elegendő képzett fiatalunk azokban a tudományokban, ahol szükség van rájuk. Pillanatnyilag a természettudományi pályákon érezzük hiányukat, főleg a fizikában és matematikában, de ez csak átmeneti jelenség. A következő években esetleg más pályákon fogjuk hiányukat látni. Tanítókban azonban minden téren hiány van. A sputnik által okozott pánikot nem tartjuk indokoltnak. Azt hisszük, e percben az amerikai tudományos élet még mindig elég kiváló elmével rendelkezik, hogy pillanatnyi hátrányunkat bepótolja ezen a téren. Amiért aggódunk, az a jövő. Természetesen nem azt kívánjuk, hogy Amerika a szovjet módjára szabályozza a közoktatást és erőszakkal terelje a fiatalokat bizonyos pályák felé. De azt hisszük, a világ leggazdagabb országának módja van jobb fizetésekkel vagy tanulmányi ösztöndíjakkal vonzóbbá tenni bizonyos pályákat. Ha ezt a tanulságot átvihetjük a gyakorlatba, a sputnik végeredményben a szabad világ érdekeit fogja szolgálni. 25 akernyi területen épül ez a modern pyramid Caracas hegyeiben. 25 millió dolláros költséggel üzleti központ épül ra ta. A székely j*óbék túljártak az osztrák eszén AZ ARAB NÉP BARÁTAI Az'oroszok az arab nép nagy barátai. Jaj annak aki arab országot meg merne támadni: meggyül a baja a rettentő hatalmú szovjettel! , Ezt hirdetik és még azt is, hogy Amerika az arabok halálos ellensége. Majdnem egymillió azoknak az araboknak a száma, akik Palesztinából a szomszédba menekültek és a vesztett háború után nem mehettek haza. Ezek a menekültek a legnagyobb nyomorbah, tétlenül élnek immár tizedik éve. Az Egyesült Nemzetek szervezete tartja bennük a lelket. Az Egyesült Nemzetek a segítéshez szükséges pénzt maguk közt teremtik elő. a költségek legnagyobb részét Amerika adja. Gazdag és szegény országok többet és kevesebbet adnak, de a szovjet blokkon kívül minden ország ad valamit. Csak a szovjet és csatlósországai nem adnak egy lyukas piasztert sem. Tiz év óta nem adtak egy lyukas piasztert sem. Mégis: ők nevezik magukat az arabok igazi, sőt egyedüli barátainak. Még több joggal nevezhetik — nevezik is — magukat a magyar nép legjobb barátainak, hiszen a magyar népnek tiz éven nemcsak nem adtak semmit, de fosztogatták, hadisarcot hajtottak be a magyar népen. EZ IS BAJ! Általános a panasz az oroszok sputnik diadala nyomában, hogy a mi iskoláinkban a fiatalok több érdeklődést mutatnak sport iránt, mint tudás iránt. Ez kétségtelenül baj. % De, mondja E. 0. Melvey michigani egyetemi tanár, baj az is, hogy mi a tudósoknak 3000 dollárt fizetünk, a rángatózó Elvis Presley kamasznak pedig 300,000 dollárt. NIKITA FELELJEN, HA TUD A moszkvai rádió újabban azzal vádolja Huszszein jordáni királyt, hogy állítólag békéről akar tárgyalni Izraellel. Ben gurion izraeli miniszterelnök a parlamentben feltette a kérdést: “A béke keresése bűn? Hát ha a béke bűn, mi értelme van a szovjet évek óta prédikált békeszeretetének?” Erre a kérdésre feleljen, ha tud, Nikita Kruscsev. Az 1848-as szabadságharcot követő üldözés idején a kemény, furfangos székelyek bizony túl sok dolgot adtak az osztrák hatóságoknak. Mert hiába hirdették ki dobszóval, majd házról-házra járva az újabb rendeleteket, a j székelyek éppen az ellenkezőjét tették fannak, amit az osztrák parancsolt. Ha kihirdették, hogy az adót ekkorra meg ekkorra kell megfizetni, a székelyek azért sem fizették. Ha pedig megparancsolták, hogy itt meg ott nem szabad halászni, azért is ott halásztak. Ette is a méreg az osztrák “Becirkert.” Már-már azon gondolkozott, hogy vasasnémeteket küld a székelyek nyakára és azokkal szereztet érvényt akaratának, mikor bekopogott hozzá Estány bá, a székelyek szószólója: — A békesség kedviér jöttem, — emelte meg tiszteségtudóan kucsmáját. — Mer hallom, hogy az ur katonaságot akar a nyakunkra küldeni. — Nemcsak akarok, hanem küldök is, — harsogott a “Becirker.” — Egyet se küldjön, — legyintett az öreg. — Erőszakkal nem lehet a székelyekkel bánni. Inkább meg kell tanulni az eszükjárását. Mer hát, megkövetem, jó nép ez, csak nagyon dacos. Hirdettesse ki az ur mindig az ellenkezőjét annak, amit akar. A “Becirker” hajlott is az okos szóra. Mivel éppen az adófizetés körül voltak bajok, írást függesztetett ki a községházára, hogy a székelyek nem 'fizetnek hőbbé adót. De hasztalan várta ravaszságának eredményét. Vágtak, l írtak az adóra egyideig, de végül a “Becirker” lóra parancsolt vagy félszázad zsadárt. és elküldte őket az adóért. A zsandárokat azonban már a határon várták a székelyek. — Tudjuk, mér jönnek — mondották ravaszkásan. — De hiába fáradnak a zsandár urak. A mi falunknak pöcsétes Írása van arról, hogy nem kell adót fizetnie. — Ugyan kitől? — mosolygott gúnyosan av zsandártiszt. — Magától a nagyságos Berciker úrtól — nyomták a tiszt orra alá az írást a székelyek. A zsandárok vezetője érthetetlenül bámult az írásba. Nem hitt a szemének. De hiába tamáskodott. Az Íráson csakugyan ott volt a Becirker aláírása és pecsétje. Az ellen pedig nem lehet tenni semmit. Nagyot káromkodva viszszafordította hát lovát és legényeivel együtt leforrázva eloldalgott. A székelyek pedig a markukba nevettek. És valahány- ! szór adóért zaklatta őket a német, mindig előmutatták pecsétes írásukat. Meg is menekedtek szerencsésen az adófizetés alól. HÁROM PECSÉT A végleges Unió létrejötte előtt az érdjei országgyűlés csak oly ^‘vény javaslatot terjeszthetett föl szentesítés végett, mely a háram (magyar, székely, szász) nemzet pecsétjével el volt látva. A erdélyi törvénygyüj~p IHZS3AílWd2N HIZSÍ1H Aki egyszer Kárpátalján járt, annak mindig emlékezetében maradnak azok a szép, színes hímzésű férfiingek és női ruhák, amelyeket azon a vidéken viselnek. A ruszin nép messze vidéken' hires ezekről a szép népművészeti darabokról. Sokan nem is tudják megállni, hogy legalább o-gy-egy zsebórafityegőt vagy más apróságot ne vegyenek emlékül, amikor Ruszinföldi'ől hazautaznak. Ezeket a tarka dísztárgyakat a ruszin lakosság különböző színű üveggyöngyökből készíti bámulatos ügyességgel. Ruszinföldön az esküvők valóságos népművészeti kiállításokkal érnek fel. A menyasszony — rendesen félig még gyercklány — ilyenkor a legszebb ruhájába öltözik. A menyasszonyi koszorút férfi rakja a leány fejére. Az ünnepelt menyasszony rendesen nagyon meghatódik ettől az egész életére szóló eseménytől, de azért könnyei között is örül a nagy ünnepségnek. A koszorút rakó férfinak nagy gyakorlata van ebben a munkában, mert már évtizedek óta végzi. Ez a vőfé'yféle elfoglaltság nem is olyan rossz mesterség, töményben Rákóczi Ferenc megbélyegzése is olvasható. Idővel ezt rövidítve Rákóczinctának nevezték. Egy gyönge készültségü fiatal ember 1848 elején ügyvédi vizsgára jelentkezett a marosvásárhelyi királyi táblánál. A vizsgálóbizottság elnöke és a jelölt között következő párbeszéd esett: Az elnök: Hányféle a pecsét? A jelölt: Három; úgymint spanyol-viasz, ostya, szükség esetében kenyérbél. Az elnök; A Rákóczi-nótát tudja? _ A jelölt: De még hogy! Az elnök: Mondja el. A jelölt: Elmondani nem tudom, de elfütyölni jól tudom. mert a férfi igy a falu minden lakodalmába hivatalos. Isienkiséités Egy ismert japán jövendőmondó, Jássui, aki az utóbbi években híressé vált azáltal, hogy előre megjósolt több földrengést, kijelentette, hogy a Szovjetuniót megbünteti az Ég, amiért mesterséges bolygó felrepitésével megszentségtelenitette a világűrt. Az égi csapás Jássui szerint földrengés, vagy árvíz formájában, már egy hónapon belül sújtani fogja a Szovjetuniót. Oroszország felét ez, másik felét pedig politikai zavargások fogják elpusztítani, A jós kéri az Egyesült Államokat, hogy helyezkedj ék várakozó álláspontra a mesterséges bolygó kilövésével kapcsolatban és ne hirtelenkedje el a dolgot, nehogy Amerikát is elérje az Ég büntető keze . . .” A SZULTÁN B0SSZUIA A marokkói szultán, Muley Hafid borzalmas módon végeztette ki vetélytársát, Bu Hamara trónkövetelőt, akit az oroszlánokkal marcangoltatott szét. A szultán a külföldi konzulokkal folytatott megbeszélések után -rendkívül haragosan vonult vissza lakostályába és azonnal elrendelte, hogy a fogoly herceget eléje vezessék. Amikor ez megtörtént, Muley Hafid megkérdezte Bu Hamarától, hogy ő miként bánt annak idején foglyaival? Bu Hamara nem válaszolt, néhány fogolytársa azonban elmondotta, hogy Bu Hamara a foglyokat rendszerint az ágyuk elé köttette és igy agyon lövette őket, vagy pedig marokkói szappannal bedörzsöltette a szerencsétlenek hátát, melyet azután láncokkal veretett addig, amig a hús cafatokban szakadt le az áldozatokról. Máskor ismét az erősen lebilincselt fogoly elé ült, akinek húsából darabokat vágott le és ezt nyárson megsütötte, azután kényszeritette a foglyot, hogy megegye a saját húsát. Más esetekben ismét megtette, hogy a foglyot leírhatatlan módon megcsonkította. A foglyok ilyetén előadása után Muley Hafid szultán a következő szavakkal fordult a trónkövetelőhöz: — Nem vagy ember! Vadállat vagy! Mint ilyennel fogok veled elbánni! Azután megparancsolta, hogy az elitéltet az oroszlánok elé vessék. Az őrök erre a fogoly lábait megbilincselték éq egy kert rácsajtaja elé vitték, ahol három kiéhezett oroszlán volt bezárva. A szultán maga kíséretével együtt lakostályának ama részébe vonult, ahonnan kilátás nyílt a kertre. A szerencsétlen foglyot az őrök most a felnyitott rácsajtón keresztül belökték a ketrecbe, amelynek ajtaját ezután gyorsan bezárták. Egy kifjlett nőstényoroszlán látta meg legelőbb az áldozatot és hatalmas ugrásokkal közeledett feléje. Bu Hamara kétségbeesetten ordítozott és szabadon maradt karjaival egy közeli narancsfa felé kúszott, amelyre majdnem sikerült felkapaszkodnia. Az oroszlán azonban mégis gyorsabb volt és egy hatalmas csapással visszarántotta őt a földre, egyben azonban a Bu Hamara balkarját is tőből kiszakította. Úgy látszik, hogy Bu Hamara ekkor elájult, mire a szultán parancsára az őrök egy élő bárányt dobtak be a rácson keresztül, hogy a dühöngő oroszlánokat elvonják a szerencsétlen áldozattól. Ekkor a szultán egyik szolgája és egy katona beszaladtak a kertbe és görWe’késeiket ismételten beleszurták Bu Hamara mellébe, azután ismét kimenekültek, mire az oroszlánok az áldozatra rohantak és macskamódjára játszani kezdtek a holttesttel. Röviddel utóbb az oroszlánokat újból elcsaltá’; a véres tetemtől, amelynek fejét az őrök levágták, \ törzset pedig felületesen elföldelték. Másnap a szultán egyik háremhölgye a kertbeu sétált és Bu Hamara fejét temetetlenül látta a földön heverni. Amikor utóbb megkérdezték, hogy miért nem takarta kendőbe a fejet, azt mondotta, hogy ezt nem merte megtenni, mert azzal gyanúsították volna, hogy el akarja lopni a szerencsétlen trónkövetelő fejét és ezért őt is halállal büntették volna. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy a kormányhatóság által felülvizsgált húson látható lilaszinü pecsét, amely a megtörtént ellenőrzést igazolja, nem ártalmas anyagból van, hanem fekete szőllő héjjából. EGYENLŐSÉG Euklides, a modern mennyiségtan megalapítója, geometriára tanította Ptolomeus egyiptomi királyt. A királynak kissé nehezen ment a fejébe a tudomány, azért türelmetlenkedni kezdett és végre igy szólt a tudóshoz: — Nagyon döcögős ez az ut, amelyen végigcipelsz. Nincs valami könnyebb módja a tanulásnak? Mire a tudós büszke fölénnyel válaszolt: — A tudáshoz még a királyok sem juthatnak más utón, mint a többi halandók. EGYÜTT A DUTYIBA Nagy Frigyes porosz király a sziléziai harctéren egyszer megszólította az egyik őrtálló gránátosát, aki nem ismerte a királyt. — Mióta szolgálsz? — kérdezte tőle. — Tizenhárom éve. — És hány éves vagy? — Tizenkilenc. — És már tizehhárom éve szolgálsz? — Hogyne. Öt évig mint libapásztor, két évig mint kanásziegény, négy évig mint ökörhajcsár és már két év óta mint katona. Hát nem tizenhárom esztendő ez? A király jót nevetett ezen az okoskodáson és meg kínálta a katonát egy szivarral. Ez zsebrevágta a szivart. . — Hát miért nem gyújtasz rá? — kérdezte Frigyes. — A kapitány ur megtiltotta. — Ne törődj vele! Gyújts rá, én vagyok a király. A katona hihetetlenül bámult rá, de azért sunyin röhögve, leharapta a szivart és rágyújtott. Ebben a pillanatban arra jött a kapitány az őrséggel és ráorditott a legényre: — Ezer ördög, vigyétek egyesbe a kölyküt! A katona vállára ütött a királynak és sajnálkozva mondta: — No most megjártuk! Most mehetünk együtt a dutyiba. BÖLCS MONDÁSOK A két legrövidebb szó: “igen” és “nem” kimondása igényli a legnagyobb megfontolást. —o— E világon oly kevés a szó s oly sok a visszhang. Okos ember mindig tud hasznot huzni abból, ha rosszat modanak felőle.
