A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-22 / 47. szám

2-IK OLDAL _______Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD FHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőig és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-502S _____ 58 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Jgy évre--------------------------$6.00 One Year_______________$6.00 fél évre--------------------------$0.50 Half Year________________$3.50 atered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office ot Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. INGATLAN A HOLDON Dr. Norman MacKenzie, egy kánai egyetemi ta­nár szerint itt az ideje, hogy eldöntsük a fogas nem­zetközi jogi kérdést: melyik nemzetnek lehetnek bir­tokjogai a holdon, ki vásárolhat ingatlant. MacKen­zie a világ egyik elismert nemzetközi jogi tekinté­lye és valamikor a genfi nemzetközi munkahivatal el­nöke volt. Az illemtudás megköveteli, hogy ilyen nagy tekintély szavait mi is komolyan vegyük. A FEHÉR ASSZONY LEGENDÁJA Az amerikai hadsereg ICO incses telefotogvafálő géps. Oldalt: a Navy uj búvár­­hajó ellenes torpedója. \ A JŐ PÁSZTÓI? Azonban, minden tiszteletünk dacára nem tud­juk magunkévá tenni a kiváló professzor gondjait. Legtöbbünknek még itt a földön is alig van valam:' telekingatlana — a legjobb esetben is csak az a kis darabka föld, amelyen a családi ház áll, de a legtöbb esetben csak az a 6 láb mély és 6 láb hosszú darabka föld, ahová véglegesen költöztünk. Kevesen gondo­lunk arra, hogy a holdon szerezzünk ingatlant. Az a gyanúnk, hogy aránylag jutányos áron tudnánk tel­ket vásárolni a holdon, de az utazás költségei kissé magasak lennének és az ut maga körülményes. A telekspekuláció egyike a legrégibb üzletágak­nak a földön és mindnyájan kisértve érezzük magun­kat, hogy résztvegyünk benne. Talán van ebben az ösztönben valami ősi — a föld örök, mindig a helyén van, mig minden más vagyontárgy ki van téve inga­dozásnak és ezért is neveznek minden más vagyont ingó vagyonnak. Ám spekuláljanak a holdon lévő tel­kekben azok, akik kalando? szelleműek — mi magunk nem érezzük az ingatlankérdés jogi rendezését a hol­don sürgető problémának. Legalább is nem itt a föl­dön . . . PÖLITIIvÁf SAKKJÁTÉK A republikánusok kezdik politikai stratégiai nagyágyújuknak tekinteni Nixon alelnököt. Már két évvel ezelőtt Nixon felvette programjába a néger szavazatok elhcditását a demokratáktól. Az ő befo­lyására vezethető vissza, hogy a Little Rock, Ark.-i afférben a Fehér Ház a kezdeti ingadozások után. egyenesbe került és katonaságot küldött ki a néger iskolásgyermekek megvédésére. És mi a stratégiai nagyágyú offenzivájának az eredménye ? New York nagy néger kerületében, a Harlem­ben, csak nagyitóval lehetett felfedezni az eredményt: 1949 uj szavazat 30,718 közül az egyik harlemi szava­zókörzetben és 27 uj szavazat a másikban. És még ezek a kis számok is nagyobbat mutatnak, mint ami­lyenek a valóságban, mert Harlem lakossága 1953 óta növekedett és a demokrata szavazatok száma is nőtt. A négei'barátkozás politikájának csődje Harlem­ben annál figyelemreméltóbb, mert ott Adam Clay­ton Powell, a népszerű néger képviselő és lelkész, erősen agitált a republikánus jelölt mellett — sovány eredménnyel. És ahogy a new yorki Harlem szavaz, úgy sza­vaznak a négerek mindenütt (kivéve a Délen, ahoi szavazójoguk még mindig korlátozva van). A REPÜLŐ KOPORSÓ A szovjet sajtó és rádió elismerte, hogy Laika a világ első űrhajós kutyája, kimúlt. A csillagok kö­zött lehelt utolsót Laika és a műhold, amelyben fel­röppent a világűrbe, repülő koporsó lett. Ki tudja meddig fog még keringeni a föld körül a tudomány mártírjának földi maradványa. Minden esetre szép a szovjettől, hogy utolsó adag ételébe mérget kever­tek. Laikának igy könnyebb volt a kimúlása, mint sokszázezer likvidált antikommunistáé, akiket a kom­munista titkosrendőrség kinzókamráiban gyötörtek halálra. A Pravda azt Írja, hogy Laika “az emberi hala­dás érdekében vesztette életét.’’ Szeretnénk hinni, hogy, yalóban igy van. Szeretnénk hinni, hogy a ku­tya életét azért áldozták fel, mert kifejezetten tudo­mányos kíváncsiságból lőtték fel a műholdat a sztra­toszférába. Ha élnénk a gyanúperrel, hogy Kruscsev elvtárs­nak hátsó gondolatai is voltak, azt hihetnőnk: legkö­zelebb majd bombákkal rakja tele, kutyák helyett, az újabb sputnikokat'. A nyugati tudósok máig sem kaptak felvilágosi­­tást a szovjet tudósoktól a világűr titkai felől. Ho-A virágok fehér asszonya i örökfehér ruhájában ott állt kastélyának terraszán és nézte a tengert, amelynek mély, sötétzöld tükre felett fehér sirályok röpködtek és piros csőrükkel a táncoló hab­fodrokat kergették, vagy a levegőre felbukkanó ezüstha­lakra vadásztak. A széles homlokzatú, ősrégi kastély körül tarka virág­ágyak pazar színskálában vi­rultak és a csodás szigetnek még a tengerből kiemelkedő szirtjén is örökzöld folyondá­rok kúsztak, vérvörös rózsá­jukkal felejthetetlen szépsé­get varázsoltak az arra vető­dő hajósnép elé. Ámde kevés hajó járt erre. A hajósnép babonás félelem­mel kerülte el a virágok szi­getét és a magas terraszról feléjük mosolygó fehérasz­­szony láttára • ijedten keresz­tet vetettek. Hosszú éveken keresztül történt ez, és ha idegen em­ber erre hajózva, érdeklődött a virágkertes kastély lakója iránt, a szófukar tengerészek szűk szavakban adták mcy a felvilágosítást: — Virágok fehér asszo-Irta: LONGHY ISTVÁN nyának hívjuk. Magányosan lakja a kastélyt és csak,egy öreg, süket-néma ember lát­ja el a szükséges dolgokkal. Hogy kicsoda az asszony, hány éves, szép-e, — nem tudjuk. Mondják, hogy vagy száz éves is, de fiatalabb le­gényeknek jobb a látásuk és azt állítják, hogy valami el­átkozott hercegkisasszony, aki fehér ruhában gyászolja a boldogságát és a virágok nyelvén panaszkodik a sors ellen. Ennyit mondtak a hajósok és a kormányos megrántotta a kormánykereket, hogy a hajó gyorsan eltérjen a szi­get mellől. Egyszer egy szicíliai hajós­­legény vetődött erre és ami­kor a titokzatos fehér asz­­szony alakjának körvonalait meglátta, foj^ró yüasz szive fellángolt a vágytól, hogy közellássa a virágok asszo­nyát. S amikor a hajó vissza­felé vette útját, éjtszaka be­ugrott a tengerbe és a szige­tig úszva, felmászott a mere­dek szinteken lógó folyondá­rokon és belopózott a kastély­ba. Luigi Beppót, a vidám ha-Sztálinisták a börtönben Nyolc héten út titkos tárgyalás folyt a var jói büntetőbíróságon három régebbi sztálinista tiíkos­­'rendőrs'égifő'tisztviselő ellen s az Ítélet 15 és 12 évi börtönre szólt. Romkowski volt rendó'minisztériumi államtitkár és társai ellen az volt a vád, hegy jogta­lanul, koholt vádak alapján börtönbe vetettek poli­tikai gyanúsítottakat, köztük sokat ct -Ven át is, bírói tárgyalás nélkül; foglyaikat kegyetlenül niegkiHoz­ták, sokan nem élték túl a borzalmas kínzásokat. A főbünösök A tárgyalást a lengyel kiróságnak azért kellett a nyilvánosság kizárásával lefolytatni, mert alapjá­ban véve a váci a szovjet ellen, Sztálin ellen irányult, hiszen a lengyel titkosrendőrség Moszkvából kapta utasításait. A lengyel kormány óvakodott attól, hogy a sztálinista borzalmaknak heteken át kiteregetésé­vel kihívja maga ellen Kruscsevék haragját és bosz­­szuját. A varsói nagy pernek történelmi jelentősége volt. Mert ez volt az első eset, hogy egy szovjet-csatlós országban Sztálin bűntársai elnyerték méltó bünte­tésüket. A többi, kevésbbé szabad csatlcsországok­­ban ilyesmire eddig nem veit példa, a Rákosi—Gerő­­ket mindenütt csak korholják, de nem üldözik. A Beria eset Oroszországban más megítélés alá esik. Beria rendőrminisztert Sztálin halála után nem azért lőtték főbe, mert százezrével követett el jogta­lan gyilkosságokat és bebörtönözéseket, hanem az­ért, mert magához akarta ragadni az államhatalmat. i lőtt az oroszok azért tettek rádiót és érzékeny műsze­reket a bolygóba, hogy megállapítsák, milyen erővel hatnak a kozmikus sugarak, a napfény, a hideg és meleg egy élő szervezetre. Ezért áldozták fel a gya­nútlan kiskutyát, ezért költöttek százmilliókat raké­tákra és sputnikokra. Legalábbis ezt állították hiva­talos nyilatkozataikban. Miért titkolóznak hát kimon­dottan tudományos értesüléseikkel? jóslegényt azóta hiába keres­te gazdája. Nem tudták, mi történt vele, és lassan elfeled­ték. Egy év múlva öreg halász­bárkát vetett a vihar a sziget alá. A halászok, amint meg­­rcngyolódott vitorlájukkal bajlódtak, egyszercsak egy furcsa formájú koporsót lát­tak a sziget tövében a hul­lámokon hánykolódni. Bát­rabb legények a koporsót ki­húzták és amikor a bárkába került, akkor látták, hogy a koporsó vastag indáju fo­lyondárból van fonva és vi­rágokkal boritva halott fek­szik benne. A halott: Luigi Beppo volt, az eltűnt halászlegény. Arcán látszott, hogy nemrég került a vizbe és az ajkára fagyott mosoly arról beszélt, hogy na­gyon boldogan halt meg. Csak $zive táján piroslott egy Vérrósza, amelynek közepében tőr állott, ezüst markolatára zafirkövekkel egy szó kirak­va: “Szerettelek . . ECSEG-PUSZTA / Legtöbb magyar ember úgy tartja számon, hogy Ma­gyarországon a mai napig két igazi, ősi arculatú pusz­taság maradt fenn: a Kecs­­kemét-melleti Bugac és Hor­tobágy, a debreceni polgárok híres pusztája. A harmadik nevezetesebb ilyen terület­ről, Eeseg-pusztáról már ke­vesen hallottak. Ecseg-puszta három hires kunsági hely, Dévaványa, Turkeva cs Karcag-határá­­ban terül el s legmagyaraibb ősfoglalkozásnak, a pásztor­­kodásnak éppenugy őrzi a nyomait, mint Hortobágy vagy Bugac. 1896-ban, a millenniumi ki­állításon az egész világ meg­csodálta a hires ecssgi kon­tyos kunyhót, a pásztorok ősi építményét. Ecseg-pusztán csikóskodott Finta Sándor, aki ma ame­rikai hires szobrász. Különös, mü vészhaj lamu pásztorem­berek éltek mindig Ecsegen. A pusztai élet úgy hozza ma­gával, hogy a pásztorkodó ember reggeltől-estig ráér mindenféle farigcsálással bí­belődni. Dévaványa község csordásai, Kádár Ferenc és Kádár Zsiga, igazi remekbe­­ké szült állat-alakokat, ostor­nyeleket, tülköket faragnak. Faragásra legtöbbször körte­fát használnak, mert szerin­tük ez a fa engedelmeskedik legjobban a faragókésnek. ROSSZ MODOR A bagdadi rádió élesen ál­lást foglalt a kairói rádió fel­hívása ellen, hogy Jordán né­pe gyilkolja meg királyát, Husszeint, aki a múlt héten lett 22 éves. A bagdadi rádió szerint az ilyen felhívás a jó modor szabályait sérti. Kis történetek nagy emberekről Mark Twain amerikai humorista egy napon le­velet kapott egy szinészismerősétől, aki irigyelte az író egyre növekvő népszerűségét. A színész levelé­ben öt jó viccet kért a humoristától. Ezeket a vicce­ket bele akarta szőni egyik vigjátéka szerepébe és ezért öt dollárt ajánlott fel a humoristának. Mark Twain igy válaszolt a színész levelére: “Sajnálom, nem szolgálhatok jó viccekkel. A kol­­légialitással nem törődöm, de a betyárbecsületet sem hagyom. Figyeljen csak ide: ha nálam, a szegény hu­morista éhenkórásznál öt dollárt látnak, minden két­ség nélkül azonnal megállapítják, hogy azt loptam. De abban az esetben is. Művész Ur, ha önnél öt jó viccet hallanak, mindenki rögtön tisztában lesz azzal, hogy azokat lopta valakitől.” ❖ * Dollinger Gyula, az európai hirü magyar sebész is egyetemi tanár egyik szigorlati vizsgáján történt az alábbi eset: Agysebészetbői vizsgáztak a hallgatók. Az el­méleti rész lefolytatása után gyakorlati bemutatásra került a sor s ez oly módon történt, hogy a jelöltek hullákon végezték el a vizsga tárgyát képező operá­ciós kísérleteket. Az egyik hallgató, kezében bonckésével, éppen agylékelést végzett s eközben kése hirtelen tulmély­­re szaladt. Elügyetlenkedve a dolgot s hirtelen ijedt­ségében igy kiáltott fel: — Hopp, az agy! — Hopp, a vizsga! — válaszolta ugyancsak hir­telen Dollinger professzor — s a szegény jelölt elbu­kott. * New Yorkban egy alkalommal Bernard Shaw­­nak egyik igen hosszú drámáját játszották. Már a főpróbán nyilvánvaló volt, hogy a hallgatóság több­sége nem tudja a darab végét bevárni, ha nem akar­ja a legutolsó vonatot lekésni. Táviratot küldtek Shaw címére: — Engedje meg a darab megkurtítását, mert a hallgatóság különben lekési a vonatot. Shaw ezt felelte: — Tiltakozom a rövidítés ellen. Változtassák meg a menetrendet. * Richard Brinsley Sheridan angol iró egy alka­lommal napokig ki sem mozdult lakásából, melyet gondosan lezárt, mert a törvényszolgák keresték, hogy az adósok börtönébe vigyék. Egyszer mégis sikerült ezeknek behatolni a laká­sába, úgyhogy Sheridan éppen hogy elmenekülhetett előlük a padlásra, ahol egy ócska állóóra tokjába bujt be. Ide is feljöttek és Sheridan, hogy fel ne fedezzé"', az óra “tik-tak”-ját kezdte utánozni. Eleinte mei \ minden, de utóbb köhinteni volt kénytelen. — Mi a manó! — kiáltott fel az egyik üldöző, — ez az óra kehes! Ezzel felnyitotta az óra tokját és Sheridant elő­húzta. Anatole Francé francia írót egyszer felkereste egy német ujságirónő, Blanka Voigt. Az agg iró nem­csak vacsorára marasztalta házánál a bájos ujság­­irónőt, hanem éjszakára is szállást adott neki. Korán feküdtek le, de mielőtt elbúcsúztak volna egymás­tól, a házigazda megkérdezte vendégét, mikor kíván­ja a reggelijét elkészíttetni? — Nincs semmi különös kívánságom — felelte az ujságirónő. — Akkor fogok reggelizni, amikor ön és csak azt, amit ön, semmi mást. Ekkor France, a házvezetőnőjéhez fordulva ki­adta a rendelkezést: — Krisztina, holnap reggelre két kanál ricinus olajat készítsen. Egyet nekem, egyet a vendégünk számára. * Lambert német matematikust és csillagászt egy­szer egyik barátja elvitte a berlini operába. Előadás végén megkérdezte a tudóst, hogy tetszett a dalmű? — Én azt nem láttam — mondá Lambert —, mi­vel egész este a színpadi koronás gyertyatartó vilá­­gitósugarai fénytörésének problémájával foglalatos­kodtam. SZÖKÉS A PARADICSOMBÓL BERLIN — A keletnémet szovjetzónából min­den héten átlag ötezren szöknek át a nyugati szabad zónába. A múlt évben több mint negyedmillió német fordított hátat a kommunista munkás paradicsom­nak. A háború vége óta több mint két millió német ment át a nyugati szabad országrészbe. Walter Ulbricht, a szovjetzóna pártvezére, ki­jelentette, hogy a szökés hazaárulás. Az igazság az, hogy a szökevényeknek alig 5 százaléka menekül politikai üldözés elöl; a nagy több­ség a szovjet szegénység elől menekül a demokra­tikus bőség és szabadság hónába.

Next

/
Thumbnails
Contents