A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-15 / 46. szám

\

*~m OÜDZT'

A Jő PÁSZTOR

Pünkösd után 23. vasárnap

EVANGÉLIUM

Szent Máté 9. fej., 18—26. szakasz.

Az időben egy elöljáró jött Jézushoz, imádá öt, mondván: Uram, leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezedet és élni fog. Erre fölkelvén Jézus, követé őt tanítványaival együtt. És ime egy asszony, ki vérfolyásban szenved 12 év óta, hozzája járulván, hátulról megillető köntöse szegélyét, mert mondá magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván, s meglátván őt, szóla: Bízzál, lányom, a hited meggyógyított téged. És meggyógyult az asszony abban az órában. Amint pedig Jézus az elöljáró házába ért és látta a fuvolásokat és a zajongó sereget, mondá: Távozzatok, mert nem halt meg a leány, hanem alszik. És kinevették őt. — Miután pedig oltávolitották a sereget, beméne, megfogá a kezét és a leányzó felkelt.

jZENTBESZÉD

A mai szent evangéliumot a halál gondolata lengi át. . . Úgy a fejedelmet, mint a vérfolyásban szenvedő asszonyt a halál viszi Krisztushoz, ahhoz a Krisztushoz, aki hatalmas a szavakban és tettekben egyaránt és ahhoz a Krisztushoz, akitől mindketten menekülést, szabadulást kérnék és várnak a halál elől.

“Uram, leányom most halt meg, de jer, tedd rá kezedet és élni fog,’ — igy könyörög a fejedelem Krisztushoz, “hacsak ruháját illetem is, meggyógyulok,” — igy sóhajt fel magában a szenvedő asszony, ugyancsak Krisztushoz.

“Uram, halódunk, de jer, tedd reánk kezedet, adj hitet szivünkbe és mi élni fogunk,” igy kellene közülünk is mindenkinek felkiáltani Krisztushoz, a mai szent evangélium nyomán. De nemcsak az evangélium, hanem az élet, a tapasztalat nyomán is. Közeledünk a halottak hónapjához, novemberhez, alig pár nap választ el már csak bennünket halottak napjától, — haldoklik körülöttünk minden, illő és méltányos tehát, hogy legalább ezekben a napokban gondoljunk mi is a halálra, gondoljunk elsősorban a mi halálunkra!

Meghalunk! Ezt hirdeti a nagy természet, ezt hirdeti nekünk a temető. “Mindennap halunk, haldoklunk, mindennap eltávozunk és mégis örökkévalknak képzeljük a földön magunkat,” — igy kiálf ivei Szent Jeromos. — Az élet semmi más, mint tolhozás és foltozás; toldozzuk-foltozzuk életünk fonalát, mig egyszer mégis csak elszakad.

És ki tudja, mikor halunk meg; ki tudja, hogyan halunk meg?

Az evangéliumban azt olvasom: “Nem tudjátok, mikor jön el a háznak ura, este-e vagy éjfélkor, vagy kakasszóláskor, vagy reggel.'’ Saul, a zsidók királya, Gelboe hegyén szövögeti győzelmi ábrándjait és ahonnan a dicsőségbe akart bevonulni, onnan vonult be a halál országába. Hány gazdag csinál magának nagyszerű terveket a jövőre nézve; hány tudós, hány művész akarja még egy-két nagy hírű müvei gyarapítani hírnevét, de hát ide is, oda is belenyúl az élet Ura s azt mondja: “esztelen, az éjjel számon kérik tőled lelkedet!” Hány szegény szeretne még egykét évvel tovább élni, hogy még valamit szerezzen a családjának, hogy felnevelje kicsinyeit; de hiába minden, a halált nem lehet megvesztegetni . . . Hányán mondhatják el Ezekiás királlyal: “Az én napjaim közepén megyek az alvilág kapuihoz, keresve esztendeim maradványát.”

Gondoljunk mi is gyakran, legalább ilyenkor, ősszel, a halálra, a mi halálunkra és iparkodjunk úgy élni mindennap, hogy a haláltól félni és rettegni sohase legyen okunk.

Az uj Marlene Dietrichnek nevezik a 19 éves Ingrid Vogt berlini színésznőt.

Az Egyesült Nemzetek szervezete világpolitikai problémákkal is foglalkozik, nemcsak a béke fenntartásán őrködik, hanem emberbaráti szolgálatokat is végez a világ minden részében. A World Health Organization a fertőző, tropikus, népbetegségek ellen folytat irtóhadjáratot. Dél-Amerikában a malária tömegesen szedi áldozatait, a W. H. 0. védőoltásokat ad e szörnyű betegség ellen, amely itt, az Egyesült Államokban tulajdonképpen ki van irtva és a betegség csak behurcolás eseteiben fordul elő.

i% 411-äiss tábori lelkész

Irta: FARKAS EMÖD

Az ódon boltíves nagyszőllősi kolostor refektóriumában ültek a ferenczrendi barátok. Kint fehér volt a világ, de fekete éjszaka borult rá, mint az ő honfibúba merült lelkűkre. A kályhában pattogott a tűz, a bükfahasábok lángja hosszú piros sávokat hintett a padlóra. Az ősz gvardián karosszékben ült a kálya mellett. Szelid, jóságos arcára mély barázdákat szántott már az idő. Szájában pipa volt amelyből nagy kedvteléssel eregette a füstfelhőket.

A fiatal barátok az asztal mellett ültek és rendtársukra, Buzáth Linusra figyeltek, aki a szabadságharcról kezdett beszélni.

— A nagy Kazinczy fia járt 49 tavaszán a mi városunkban — kezdte elbeszélését a barát. — Gyűlést hirdetett a székház nagytermébe.

— Mi is ott voltunk, — szólalt meg a gvardián, pipáját tenyeréhez ütögetve.

— Mindnyájan ott voltunk — jegyezte meg egy ötven év körüli szerzetes.

— Kazinczy Lajos segítséget kért a csapatok felszerelésére.

— És mi azonnal odaadtuk öt mázsás harangunkat, hogy ágyút öntsenek belőle, — mondá most a gvardián, büszkén fölemelve ősz fejét.

— A mi pénzecskénk volt, azt is odaadtunk, — folytatta Linus barát, — de azonkívül a mi életünket is felajánlottuk a hazának. Én szónoklatot tartottam a néphez és néhány nap alatt nyolcezer főre szaporodott Kazinczy hadteste.

— Óh szép napok, óh mar gasztos idők! — sóhajtott föl mellére horgasztá le a fejét.

— Lángban állt az ország, de a mi szivünk is! Csodás erő van a hazaszeretetben! Minél többen merítenek belőle, annál hatalmasabb. Az órák, a napok úgy repültek, bűvös álomban éltünk volna. Egyszer csak honvédsapkával tértem vissza a kolostorba. A házfőnök hozzám tipegett, arca sugárzott a boldogságtól és reszkető kézzel áldott, meg. Én pedig szomorú voltam, nagyon szomorú.

— Miért? —, kérdezték meglepetve a barátok.

— Mert közlegény akar| tam lenni, de Kazinczy tábori

papnak nevezett ki és beosztott a százkettedik zászlóaljba.

— Százszor magasztosabb hivatás Isten igéjével harcolni a lelki üdvösségért, mint fegyverrel kezünkben az igazságért — felelte a gvardián.

— Úgy van — mondták helyeslőén a barátok.

— Ezt nemsokára magam is beláttam, de akkor engem is magával ragadott az általános lelkesedés. Amerre vonultunk, a nép oly áhítattal vette le kalapját zászlóink előtt, mintha a szentséget vitték volna előtte. Ungváron a Vadaskertben az egész hadtestet megvendégelte Popovics Bazil, .'.i tepjr kath. püspök, zászlóinkat ünnepélyesen meg-áldotta, aztán a tisztikart rezidenciájában fényesen megvendégelte.

— Szegény püspök! E- miatt később az oroszok megkancsukáztatták, — törte meg a pillanatnyi csendet az ősz gvardián.

— Sajnos, a mi harcvágyó vitézeinknek nem jutott az a szerencse, hogy csatában saját vérükkel szenteljék fel zászlóinkat. Tartalékhadtest

volt a mio.->n, amelynek ideoda kellett a legnagyobb gyorsasággal vonulnia. E szakadatlan menetéles folytán, mire Erdélybe értünk, seregeink fele rongyos és beteg volt. A nagy forróságtól és éhségtől halomra dőltek az emberek. Kitört köztük a kolera. Én v°ltam az egyetlen tábori lelkész a hadtestben. Képzelhetitek, hogy éjjelnappal talpon kellett lennem. Az utszélen feküdtek a haldoklók. Sorba mentem köztük, kezemben a kereszttel. Nem kérdeztem, ki (milyen vallásu; voltak köztük zsidók is; én egyiket se hagytam vigasz nélkül. Intettem őket, hogy forduljanak az örök jóság forrásához, az Istenhez és kérje, hogy szüntesse meg ezt a nagy csapást. Gondoskodtam gyógyszerekről és azt magam adtam be nekik. Sokan végső vonaglásban voltak, én fejükre tettem a kezemet és feloldoztam őket. Hiszen akik a hazáért halnak meg, azoknak az Isten is megbocsátja minden vétküket.

— És szeretettel fogadtak a másvallásuak? — kérdezte egyik fiatal rendtársa.

— A legnagyobb hálával fogadtak mindenütt. A protestánsok és zsidók szeme könybe lábadt és mély megindulással sóhajtották:

— Mily szép vallás ez a katolikus vallás, nem hagyja vigasz nélkül a szerencsétleneket.

—• Amidőn egyizben befejeztem körutamat a betegek közt, egy nő intett nekem a kezével és behivott a lakásába. A küszöbön fogadott és szomorúan mondta:

— Nálam is fekszik egy nagy beteg honvédtiszt, áldja meg tisztelendő atyám.

Erre a betegágyához siettem; az ifjú szeme nyitva, volt, mély áhítattal nézett a keresztre, de szólni nem tudott.

Megálltam előtte, mire ő összekulcsolta a kezét és kérni látszott valamit. Nem tudtam, milyen vallásu, de azért megáldottam és az ifjú szemébe könnyek gyűltek.

Az asszony mögötte állott és részvéttel nézte a haldokló ifjút.

— Asszonyom, van-e önnek gyermeke ? — kérdeztem most tőle.

— Van, tisztelendő uram.

— Viselje tehát gondját e szegény ifjúnak, — válaszoltam erre, — még pedig úgy mintha a saját fia volna, mert nem szabad felednie, hogy mindnyájan egy Isten gyermekei vagyunk.

(Folytatjuk

Patyolat késéssel

BUDAPEST. — Patyolat a neve a budapesti állami tisztitóintézetnek, pestiesen pucerájnak, amely ellen sok a panasz, amiért a fehérneműt nem patyolatfehérre mossák. De más baj is van. Sokáig tart, mig a szennyesből patyolat lesz. Szűcs Ferenc, á vezérigazgató, azt mondja: a kilós ruha mosása 10 napot vesz igénybe, a jobb fehérneműé 14 napot. És hozzáteszi; “Biztos, hogy nem mindenkinek van annyi ágyneműje és fehérneműje, hogy 10-14 napig nélkülözhetné.”

Még nagyobb baj az, hogy a tisztított holmit az emberek nem váltják ki, a Patyolat 102 fiókjában halmokban fekszik a kimosott fehérnemű, nem jönnek érte, és ha házhoz szállítják,, sok helyen nincs kéznél elég pénz, hogy a tisztítás diját megfizessék. A 102 fiókban jelenleg két és fél millió forint tisztítási díj kifizetetlen.

VESZÉLYES KALAND

SYDNEY, Ausztrália. — Emberölés vádja alatt állt az esküdtbiróság előtt Lukács László 40 éves szakács, aki a bonegillai menekült- táborban — az ausztráliai Camp Khmerben — mint szakács kapott alkalmazást.

Lukácsot a tábor közelében

Pünkösd után 23-ik vasárnap

evangélium

Azon időben: Jőve Jézus a gadarenusok tartományába, mely Galileának átellenében vagyon. És amint kiszállott a szárazra, egy férfiú jőve eléje a városból, kiben ördögök valának már sok idő óta, és nem öltözött ruhába, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. Ez a mint meglátta Jézust, leborula előtte, és felkiáltván nagy szóval, mondá: Mi közöm veled? Jézus, a magasságbeli Istennek Fia! Kérlek téged, ne gyötörj engem. (Mert parancsolt a tisztátlan léleknek, hogy menjen ki az emberből) ; mivel már sok idő óta gyötörte őt, és meg vala kötözve láncokkal, és bilincsekben őrizteték, de elszaggatván a köteleket, a pusztákba üzeték az ördögöktől. Kérdé pedig őt Jézus, mondván: mi a neved? Az pedig mondá: Sereg; mert sok ördög ment vala beléje. És kérék őt, ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe menjenek. Vala pedig ott nagy sertésnyáj, legelvén a hegyen; és kérék őt, engedje meg nekik, hogy azokba menjenek. És megengedő nekik. Az ördögök tehát kimenvén az emberből, a sertésekbe ménének, és a nyáj, a tóba rohana, és megfullada. Mely dolgot látván a legeltetők, elfutának, és megjelenték a városban és majorokban. Kimenőnek tehát látni mi történt, és Jézushoz jövőnek, és ülve találák az embert, akiből az ördögök kimentek vala, felöltözöl ten és ép ésszel az ő lábainál, és megfélemlének. És elbeszélék nekik, a kik látták vala, mint szabadult meg az ördögtől megszállott. És kéré őt a gadarenusok tartományának egész népsége, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelemben valának. Ő pedig a hajóba menvén, visszatére. És kéré őt ama férfiú, kiből kimentek vala az ördögök, hogy vele lehessen. De Jézus elbocsátá őt, mondván: Térj vissza házadba és beszéjd el, mely nagy dolgot cselekedett veled az Isten. És az egész várost eljárja, hirdetvén, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus.

Krisztus Urunk a galileai tengertől nem messze fekvő gedarenusok tartományába ment, hol két ördöngősök a sírboltokból jöttek ki és oly dühösek voltak, hogy senki sem mehetett el azon az utón mellettük.

SZENTBESZÉD

Amint az ördöngősök Krisztushoz értek, kiáltottak: Mi közünk veled? Jézus, Istennek Fia! — Mintha mondták volna az ördöngősök: Hagyjál békét nekünk, Jézus! E szavak: Jézus, Istennek Fia, világosan mutatják, hogy ezen emberekből másnemű lélek szólt, mert az ördöngősök sem azt nem tudhatták, hog ya patrraszállottak között Jézus ott van, sem azt, hogy ő Isten Fia; legkevésbbé lehetett pedig ördöngősöktől várni ily vallomást . . . Idő előtt jöttél ide minden gyötörni? — kérdők az ördöngősök Jézustól,

Azt hitték az ördöngősök, hogy Jézus az utolsó ítéletet idő előtt már most akarja megtartani és azért intézték Jézushoz eme kérdést: Már most idő előtt hol Krisztus kiűzte az ördöngősökből az ördögöt, jöttél ide minket gyötörni? Közel pedig a helyhez, nagy sertésnyáj legelt: Az ördögök tehát kérék Jézust ,mondván: Ha kiüzesz bennünket, hagyj minket a sertésnyájba szállani. Ne zárj el a pokol mélységébe, hagyj élnünk a földön. A sertéseket azért választhatták a gonosz szellemek, hogy a gerazenusoknak azáltal kárt okozzanak és őket Jézus ellen fellázítsák. Az Ur erre mondá az ördögöknek: Eredjetek tudniillik a sertésekbe. Az ördöngősök pedig kimenvén, s íme az egész nyáj a tengerbe rohana és a vízbe vészének mind a sertések.

Buzgón esedezzünk az Ur Jézushoz, hogy távozhassa tőlünk a sátán eselszövévenyeit, a rendetlen testi kívánságokat, a rossz indulatokat és gonosz szenvedélyeket, e világ örömeihez s a földi javakhoz való ragaszkodás vágyát. Mert ha ezek erőt vesznek az emberen, akkor az eredmény nem lesz más, mint aggodalom és nyugtalanság, ellenségeskedés, lelki furdalás, balsors a családban, egészség elvesztése, Isten haragja és —örök kárhozat. Törekedjünk tehát az örök mennyei javak után, nemkülönben Isten bírása és élvezése után. Aki Istent szereti, már e világon boldogul s egykor élvezni fogja a tulvilági örök boldogságot, melyet Isten azoknak készített, kik szeretik.

KRUSCSEV? NYET!

A szovjet úgynevezett parlamentje határozatot hozott, hogy ezentúl városokat nem szabad élő személyekről elnevezni, az ily neveket viselő városok neveit meg kell változtatni.

Nem lesz tehát Kruscsev város, amig Kruscsev él. És hogy halála után kap-e várost Kruscsev, az bizonytalan, attól függ, hogy vízszintesen vagy függőlegesen fog-e meghalni.

levő Albury városban ausztráliai suhancok megtámadták, ki akarták rabolni, ő védekezett, az egyik suhancot oly nagy erővel vágta földhöz, hogy az 'koponyatörést szenvedett és meghalt.

Az esküdtek kimondták, hoéy Lukács László önvédelemben követte el tettet és e verdikt alapján a bíróság felmentő ítéletet hozott.