A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-15 / 46. szám

7-ffi OLDAL Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Ugyan, ugyan, — fakadt ki türelmetlenül Nagy. — Úgy teüz, mintha nem tudná. — Nem, is tudom, hogy itt lett volna! Tisztessé­ges leány nem csatangol éjnek idején. — De itt volt és egy levelet adott át Jánosnak megőrzés végett. Miféle levél volt az? — Nem tudom! Mi közöm hozzá? Ha tudni akarja, kérdezze meg Jánostól, vagy magától az igaz­gatótól. — Aha, tehát az igazgatótól van a levél? — Mit tudom én? Egyéb dolgom is van nekem, nem szoktam ilyesmivel bíbelődni. Nagy fizetett és elment. Már most tisztába kell hozni, ki küldte Gizellának azt a levelet? Az igaz­gató-e, vagy pedig a leány csempészte ki az intézet­ből magának az igazgatónak a segítségével. Feltette tehát magában, hogy az igazgatóhoz mégy és előadja neki a ma történteket. Az igazgató barátságtalanul fogadta őt. — Már megint mit akar? — kérdezte nyersen. — Talán ismét panaszra jött? — Úgy van, igazgató ur. De nem is annyira pa­nasz, mint feljelentés végett. — Bizonyosan Darvainéval van már megint ba­ja. — Oh nem, igazgató ur! Amit mondani akarok, az a fiatal Darvai Gizellára vonatkozik. Az igazgató felfigyelt. — Úgy hallom, — folytatta Nagy —, hogy ez a bestia tegnap lóvá tette önt. Az igazgató erre felfortyant: — Talán gúnyolódni akar? Engem ugyan jó ked vemben talál! — Értsen meg, igazgató ur! Rájöttem, hogy ez a ravasz leányzó tegnap egy gonosz csínyt vitt véghez. Az igazgató tegnapi felsülésére értette ezt isi dü­hösen szólt: — Tudja meg Nagy ur, hogy tulajdon lakásom­ban senki által sem engedem kigunyoltatni magam. — Bocsánat, igazgató ur, ön még mindig nem ért engem. Azt akarom, ezzel mondani, hogy a leány tegnap valamit kicsempészett az intézetből, még pe­dig az ön védszárnyai alatt. — Hogy-hogy? — kérdezte az igazgató nagyot nézve'. Erre Nagy Aladár elbeszélte a történtekét. Az igazgató szótlanul bámult rá. Ha így áll a dolog, ak­kor kétszeresen nevetségessé tette magát. Gömbölyű arcán a harag pírja ömlött el s fogait mérgesen összeszontotta. — No majd adóik én annak a Durváménak! At­tól eied az egész! — Lám, miért nem fogadta meg tanácsomat? Ha őt eltette volna a tizes beteg mellől, mindez nem történhetett volna meg. — Ördög és pokol, — vicsorgatta fogait az igaz­gató. Megyek mindjárt a tízeshez! — Én elkísérem, — jelentette ki Nagy Aladár. — Egyesült erővel talán többre megyünk. Hej, az a Darvainé roppant ravasz asszony, ő gondolta ki az egészet! Gizella csak eszköz volt a kezében. Ép ez­ért túl kell adni rajta! — No majd elbánok vele, — lihegte az igazgató s indult egyenesen Darvainé szobájába. Nagy Aladár utána ment; Darvainéhoz azon­ban nem lépett be, hanem kívül maradt,. Az igazgató annyira fel volt indulva, hogy ha­marosan nem talált szavakat. Darvainé nem is sejté, hogy a levél dolga már el van árulva s nyugodtan várta a vihar kitörését. Az igazgató végre rákezdte: — Úgy hallom, hogy maga tegnap egy levelet csempészett ki az intézetből. — Nem tudnám ki által, igazgató ur! — Az unokahuga által! Darvainé ártatlanul mosolygott. — Semmit se tudok erről, igazgató ur! — Ne hazudjék, Darvainé, mert baj lesz! Az ápolónő most (kiegyenesítette magát s jól színlelt büszkeséggel szólt: — Igazgató ur, ez rccszakaratu ráfogás. Hogy is gondolhattam volna ilyesmire, mikor tudom, hogy megmotoznak mindenkit, aki jön és megy. — De éppen tegnap nem motozták meg Gizel­lát ! — Már az nem az én hibám, hanem azoké, akik ikötckecégüket elmulasztották! Egyébként én úgy tudom, hogy az igazgató ur elkísérte őt. — Ez nem jöhet tekintetbe! Én azért kisértem el őt, mert őszinte teremtésnek tartottam, de most látom eszik, hogy csalódtam benne. Vegye le a kul­csot és vezessen a tizes cellába. Darvainé kérdőleg tekintett rá: — Nos, mit bámészkodik? — támadt rá az igaz­gató. — Tegye, amit rnndok! Dárvámé nem ellenkezett tovább s levette a szegről a kulcsot. — Itt van, — mondotta. — Rendelkezzék vele.----Maga i§ velem fog jönni, — mondotta neki nyersen. y > Darvainé nem mert ellenkezni és így szólt kur­tán : — Mehetünk! Ilonka az asztalnál ült merengve. — Mit bámul úgy a levegőbe, — támadt rá az igazgató. — Nincs egyéb dolga? Ilonka alig fordítás feléje arcát 5 tovább meg­maradt közönyösségében. — Nem hallja? — támadt rá az igazgató. — Fe­leljen kérdésemre! Ilonba megint csak szótlanul bámult rá. — Tudja-e ki vagyok? — kérdezte tovább az igazgató, kidülleszfve mellét. Az elmebeteg azonban most is hallgatott s me­rengve szegezte maga elé tekintetét. Darvainé most Ilonkához lépett s rátette kezét. — Feleljen az igazgató urnák! Tán csak emlé­kezik rá? Hisz ő vette fel kegyedet az intézetbe. Megint semmi válasz. — Igazán meg van őrülve, — mondotta erre Darvainé. — Nem is érti már a kérdést. Az igazgató dühösen topogott lábával. — Beszéljen már! — kiáltott Ilonkára. Ám hiábavalónak bizonyult minden kísérlete, Ilonba hallgatott. Az igazgató dühösen hátat fordí­tott neki s kiment, miközben monda: — Darvainé, jöjjön a dolgozó szobámba, hadd beszéljek a fejével. Nagy is utánuk sompolygott. — Darvainé, — kezdte az igazgató •—r ezennel elrendelem, hogy maga nem fogja többé ápolni ezt a beteget. . Un • — Ahogy parancsolja, igazgató ur! — További parancsom az, hogy hivassa ide Gi­zellát. — No már az nem fog eljönni, — mondotta Dar vainé. ■ .■ . i0 , — De kell neki! — Bocsánat igazgató ur! De az én húgom nem áll önnek a hatalma alatt. — Meglátom, — mondotta a doktor fenyegető­ig. — Maga ide fogja őt rendelni. — Ezt én nem tehetem! Ám kizérfee meg az igaz­gató ur maga! Az igazgató csaknem megpukkadt mérgében Durvámét azonban nem bírta megijeszteni. — Mehet, — mutatott bőszükén az ajtóra. — Majd még beszélünk! j Darvainé elment. , .v. .**-"•' b . ■ ■ — Lám, — szólt most Nagy Aladár —, milyen kihívó magaviseletét tanúsít! — El is csapom őt! — Jókor már, —- legyintett kezével Nagy Ala­dár. —- Most ő már a markába nevet. — Hogy-hogy? — Darvainé érintkezésbe lépett a tizes beteggel ér- lehetővé tette neki, hogy a külvilággal érintkez­nék. — Ön tehát azt hiszi, hogy a beteg levelet kül­dött valakinek? Ez lehetetlen! Ez teljesen ki van zár­va! Nem látta, hogy az a nő tökéletes belead? — Akkor Darvainé irta meg helyette a levelet ! — Jó, jó, — intett kezével az igazgató.. -— Majd kifog ez is sülni, ha úgy van. Addig jár a korsó a kút­ra, miig egyszer eltörik. És most hagyjon magamra! Nagy Aladár haragosan távozott. — Rövid eszii ember, — mormogta magában. — Nem lát tovább az orránál. Az igazgató csak Nagy Aladár előtt nem akarta elárulni terveit s azonnal magához rendelte az ápoló­nők egyikét. — Hallja-e, Kissné, maga a mai naptól fogva a tizes számú beteget átveszi Darvainétől. — Hallom, hogy nagyon harapós, — jegyezte meg Kissné. — Most már nem az ! Én magam láttam őt ma. De ha az lenne is, maga el tud vele bánni, ép úgy, mint Darvainé. Kissné bólintott fejével. — De más is van a dologban, — folytatta az igazgató. — Nem kell mindjárt ostorhoz nyúlni, ha­nem ellenkezőleg, igyekezzék a beteg bizalmát meg­nyerni. — Bocsánat, igazgató ur, az őrülteknek soha sincs bizalmuk. — De ennek talán lesz. Az a f eltevés, hogy Dur­váimé trafikált vele. Figyelje meg tehát jól és tegyen nekem mindenről részletes jelentést. Kissné szolgálatkészen bólintott fejével. Az igazgató ezután intézkedett, hogy a tizes szoba kul­csa Darvainétől Kissnéhez kerüljön. Az utóbbi mindjárt fel isi kereste uj betegét. Ilonka már szerette volna tudni összebeszélésük eredményét s türelmetlenül várta Darvainé megér­keztét. (FOLYTATJUK) VILÁG RENDNEK MUSZÁJ LENNI ÚJABB FEJEZET Délután 5 óra. A szokásos nagy forgalom a Park Ave­nuen. A 77-ik utcánál Dr. Do­nald Clark orvos int egy taxi­nak. A taxis a középső vona­lon van, vári» kell, míg a gyalogjáróhoz hajthat, hogy az orvost felvehesse a kocsi­ba. De a többi autó nem áll meg. így hát az orvos odamegy a taxihoz. Még egy pillanat, az orvos beszálltat és a taxis tovább hajt. De a taxis nem hajthatott tovább. Mert odajött egy rendőr és rákiáltott, -hogy ti­­ketet ad neki, mert felesleges módon hangosan tülkölt. — Én tülköltem? Én nem tülköltem, — mondta ijedten a taxis. Ijedten, mert azért taxisoffőr, hogy megijedjen, ha rendőr rászól. — ő nem tülkölt, — szólt közbe az orvos; a mögötte hajtó Cadillac tülkölt. — Magának ahhoz semmi köze! — kiáltott rá az orvos­ra a rend őre. Egy pillanatig gondolko­dott a rendőr, aztán folytat­ta: — U,gy? . . . Hát akkor adok magának egy tiketet a forgalom feltartása miatt. Amire újra megszólalt az orvos és megjegyezte: — A forgalom feltartása miatt adhat tiketet minden egyes . taxisnak,, mért New Yorkban nincsen egyetlenegy taxis sem, aki fel tudna ven­ni egy -utast a forgalom pilla­natnyi megakasztása nélkül. Eddig a story, amelyre Dr. Donald Clard orvos a tanú. Ezen a -ponton a doktornak elege volt, eltávozott. Ami ezután történt, azt a taxi­soffőr, Marx Wollner, így mondja el: — É-n hatáozottan amellett maradtam, -hogy nem én tül­költem, ő azt mondta, igenis és voltam, é-n azt mondtam, nem én voltam, ő elkezdett kiabálni, hogy ne feleseljek, aztán azt mondta: “Hát ha maga olyan okos fickó, -akkor gyerünk — a dutyiba!” Három óra hosszat hiisölt a taxisoffőr a dutyiban, mig -családja kiváltotta. Közben a rendőrség elvette a hajtási engedélyét. Majd a bíró előtt eldől, hogy -újra, beülhet-e taxiba. Addig is filozofál: “Ami­kor az ember az újságban ilyen story-kat olvas, azt hi­szi, hogy ilyesmi csak mással eshet meg . . .” Citrom, narancs, datolya, még ananász is lesz bőven BUDAPEST — A lapok je­lentik, hogy nagy déligyü­mölcs szállítmányok fognak érkezni a közeli hónapokban. Az év végéig forgalomba ke­rül 3700 tonna citrom, 1200 tonna narancs, 400 tonna mandarin, valamit nagy­mennyiségű datolya, füge, mazsola, kókuszdió, ananász és mintegy 150,000 deboz' szardínia. Rég nem élvezett finom inyencfalatok ezek mind, a nép el fogja kapkodni, hama­rosan nem marad belőle sem­mi. Aztán . . . Aztán 1961-ben meg kell kezdeni a vételár le­­törlesztését. Akkor keserű lesz az emberek szájaize. A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótár; AMERIKA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTÁR EGY KÖTETBEN! KÖZEL 1000 OLDAL Ára keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: A IÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Q----------------------­AZOK A NŐK CSAK AZT NEM! PASADENA, Cal. — “Min­dent, mindent kérhetsz tő­lem, csak azt az egyet nem!” Ez volt Mrs. Jergens jelszava és válóoka. Mrs. Jergens 43 éves és a pasadenai társaságban jó is­merik, de a férjét, a 75 éves Andrew N. Jergenst az egész országban milliók ismerik, mert ő a Jergens lotion és más kozmetikai szerek hires, sokszoros milliomos gyártó­ja. 1948-ban esküdtek meg és a nagy korkülönbség ellenére, jól éltek és még ma is jól élnének, ha a férj nem kö­vetelte volna meg az aszony­­tól, hogy amerre jár, minde­nüvé kövesse. Az asszonynak ugyanis utazási iszonya van, ami valószínűleg onnan szár­mazik, hogy sokat utazott — a férjével. így panaszkodott az. asz­­szony: Elutaztunk innen New Yorkba, aztán Honoluluba, és amikor azt mondta, hogy na­­most megyünk Európába, ele­gem volt. Mrs. Jergensnek szekun­­dált a testvére, a perben ta­núja: “Jergens azt szokta hajtogatni, hogy a feleségé­nek kötelessége a férjét min­denüvé követni. Kereken ki­jelentette a testvéremnek: Hä nem. jösz, veszek magam­nak egy feleséget, aki jön.”, Frampton bíró kimondta a válást, Az utazási csömörbe-'! szenvedő asszony kap 900,- 000 dollár végkielégítést és a gyermekek részére évi 6000 dollár osztalékra jogösi-; tó részvényeket. A 7 legjobb vicce — Hallotta a legújabbak a sputnikról ? — Nos? — A kutya elunta gyötrel­­mes életét a cN ígiirben, le­szállt Amerikába és politikai menedékjogot kért. ❖ — Hallotta a legéslegujab­­bat ? __ ? A kutya leüzent a földre: “Zsukov elvtárs, ne bánkód­jék, hogy jégre tették oda­lent. Itt fent még rosszabb.” CfUFOLKODNAK MOSZKVA — A moszkvai cirkusz népszerű bohóca most még népszerűbb, mint valaha volt, — hála a sputnik mes­terséges bolygónak. Minden­nap párszor megismétli ezt a mutatványt: Felbocsát egy kis léggömböt, amilyennel gyermekek szoktak játsza­dozni, és a léggömb mindjárt felpukkad. A közönség — fő­leg a gyermeksereg — kiál­tozva kérdi: “Mi ez?” A bo­hóc komoly képpel felel: “Az amexákai sputnik.” Amire a közönség percekig röhög. Oppenheimer becsületrendje Dr. J. Robert Oppenhei­­mert, az amerikai első atom­bomba megteremtőjét, a fran­cia kormány a Becsületrend tisztjévé avatta. Oppenheimer a jelenkor egyik legkiválóbb fizikusa, aki azonban nem vehet részt amerikai részről a szovjettel folyó tudományos versengés­ben, mert régebbi kommunis­­ta-barátkozásai címén az or­szágos atombizottság imeg­­bizhatatlannak bélyegezte. Ilyen és hasonló megbízha­tót lansági határozatokban látják tudósok és politikusok egyik okát annak, hogy a ver­sengésben alulmaradtunk, az egész világ megcsodálja a sputnikot és lekicsinylj Amerikát. A BOLDOGSÁG RÉVÉBEN HERNANDO, Miss. — J. G. Tatro és Mary Lou Law­­son örök hűséget fogadtak egymásnak. A férj 76 éves, a menyecske 14 éves. — Biztos vagyok benne, hogy házaséletünk boldog lesz, — mondta a fiatalasz­­szony. — Én kérőbb vagyok egy czeg ember becézett ked­vese, mint egy fiatal férfi agyonhajszolt rabszolgája. A fiatal ön-y férjnek 9 gyermeke, 6 unokája és 3 dédunokája van de azért hagyatottnak érezte magát, amióta első felesége meghalt decemberben. FURCSA A JŐ PÁSZTOR SZERENCSÉJE SZÉP ILONKA

Next

/
Thumbnails
Contents