A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-15 / 46. szám
7-ffi OLDAL Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Ugyan, ugyan, — fakadt ki türelmetlenül Nagy. — Úgy teüz, mintha nem tudná. — Nem, is tudom, hogy itt lett volna! Tisztességes leány nem csatangol éjnek idején. — De itt volt és egy levelet adott át Jánosnak megőrzés végett. Miféle levél volt az? — Nem tudom! Mi közöm hozzá? Ha tudni akarja, kérdezze meg Jánostól, vagy magától az igazgatótól. — Aha, tehát az igazgatótól van a levél? — Mit tudom én? Egyéb dolgom is van nekem, nem szoktam ilyesmivel bíbelődni. Nagy fizetett és elment. Már most tisztába kell hozni, ki küldte Gizellának azt a levelet? Az igazgató-e, vagy pedig a leány csempészte ki az intézetből magának az igazgatónak a segítségével. Feltette tehát magában, hogy az igazgatóhoz mégy és előadja neki a ma történteket. Az igazgató barátságtalanul fogadta őt. — Már megint mit akar? — kérdezte nyersen. — Talán ismét panaszra jött? — Úgy van, igazgató ur. De nem is annyira panasz, mint feljelentés végett. — Bizonyosan Darvainéval van már megint baja. — Oh nem, igazgató ur! Amit mondani akarok, az a fiatal Darvai Gizellára vonatkozik. Az igazgató felfigyelt. — Úgy hallom, — folytatta Nagy —, hogy ez a bestia tegnap lóvá tette önt. Az igazgató erre felfortyant: — Talán gúnyolódni akar? Engem ugyan jó ked vemben talál! — Értsen meg, igazgató ur! Rájöttem, hogy ez a ravasz leányzó tegnap egy gonosz csínyt vitt véghez. Az igazgató tegnapi felsülésére értette ezt isi dühösen szólt: — Tudja meg Nagy ur, hogy tulajdon lakásomban senki által sem engedem kigunyoltatni magam. — Bocsánat, igazgató ur, ön még mindig nem ért engem. Azt akarom, ezzel mondani, hogy a leány tegnap valamit kicsempészett az intézetből, még pedig az ön védszárnyai alatt. — Hogy-hogy? — kérdezte az igazgató nagyot nézve'. Erre Nagy Aladár elbeszélte a történtekét. Az igazgató szótlanul bámult rá. Ha így áll a dolog, akkor kétszeresen nevetségessé tette magát. Gömbölyű arcán a harag pírja ömlött el s fogait mérgesen összeszontotta. — No majd adóik én annak a Durváménak! Attól eied az egész! — Lám, miért nem fogadta meg tanácsomat? Ha őt eltette volna a tizes beteg mellől, mindez nem történhetett volna meg. — Ördög és pokol, — vicsorgatta fogait az igazgató. Megyek mindjárt a tízeshez! — Én elkísérem, — jelentette ki Nagy Aladár. — Egyesült erővel talán többre megyünk. Hej, az a Darvainé roppant ravasz asszony, ő gondolta ki az egészet! Gizella csak eszköz volt a kezében. Ép ezért túl kell adni rajta! — No majd elbánok vele, — lihegte az igazgató s indult egyenesen Darvainé szobájába. Nagy Aladár utána ment; Darvainéhoz azonban nem lépett be, hanem kívül maradt,. Az igazgató annyira fel volt indulva, hogy hamarosan nem talált szavakat. Darvainé nem is sejté, hogy a levél dolga már el van árulva s nyugodtan várta a vihar kitörését. Az igazgató végre rákezdte: — Úgy hallom, hogy maga tegnap egy levelet csempészett ki az intézetből. — Nem tudnám ki által, igazgató ur! — Az unokahuga által! Darvainé ártatlanul mosolygott. — Semmit se tudok erről, igazgató ur! — Ne hazudjék, Darvainé, mert baj lesz! Az ápolónő most (kiegyenesítette magát s jól színlelt büszkeséggel szólt: — Igazgató ur, ez rccszakaratu ráfogás. Hogy is gondolhattam volna ilyesmire, mikor tudom, hogy megmotoznak mindenkit, aki jön és megy. — De éppen tegnap nem motozták meg Gizellát ! — Már az nem az én hibám, hanem azoké, akik ikötckecégüket elmulasztották! Egyébként én úgy tudom, hogy az igazgató ur elkísérte őt. — Ez nem jöhet tekintetbe! Én azért kisértem el őt, mert őszinte teremtésnek tartottam, de most látom eszik, hogy csalódtam benne. Vegye le a kulcsot és vezessen a tizes cellába. Darvainé kérdőleg tekintett rá: — Nos, mit bámészkodik? — támadt rá az igazgató. — Tegye, amit rnndok! Dárvámé nem ellenkezett tovább s levette a szegről a kulcsot. — Itt van, — mondotta. — Rendelkezzék vele.----Maga i§ velem fog jönni, — mondotta neki nyersen. y > Darvainé nem mert ellenkezni és így szólt kurtán : — Mehetünk! Ilonka az asztalnál ült merengve. — Mit bámul úgy a levegőbe, — támadt rá az igazgató. — Nincs egyéb dolga? Ilonka alig fordítás feléje arcát 5 tovább megmaradt közönyösségében. — Nem hallja? — támadt rá az igazgató. — Feleljen kérdésemre! Ilonba megint csak szótlanul bámult rá. — Tudja-e ki vagyok? — kérdezte tovább az igazgató, kidülleszfve mellét. Az elmebeteg azonban most is hallgatott s merengve szegezte maga elé tekintetét. Darvainé most Ilonkához lépett s rátette kezét. — Feleljen az igazgató urnák! Tán csak emlékezik rá? Hisz ő vette fel kegyedet az intézetbe. Megint semmi válasz. — Igazán meg van őrülve, — mondotta erre Darvainé. — Nem is érti már a kérdést. Az igazgató dühösen topogott lábával. — Beszéljen már! — kiáltott Ilonkára. Ám hiábavalónak bizonyult minden kísérlete, Ilonba hallgatott. Az igazgató dühösen hátat fordított neki s kiment, miközben monda: — Darvainé, jöjjön a dolgozó szobámba, hadd beszéljek a fejével. Nagy is utánuk sompolygott. — Darvainé, — kezdte az igazgató •—r ezennel elrendelem, hogy maga nem fogja többé ápolni ezt a beteget. . Un • — Ahogy parancsolja, igazgató ur! — További parancsom az, hogy hivassa ide Gizellát. — No már az nem fog eljönni, — mondotta Dar vainé. ■ .■ . i0 , — De kell neki! — Bocsánat igazgató ur! De az én húgom nem áll önnek a hatalma alatt. — Meglátom, — mondotta a doktor fenyegetőig. — Maga ide fogja őt rendelni. — Ezt én nem tehetem! Ám kizérfee meg az igazgató ur maga! Az igazgató csaknem megpukkadt mérgében Durvámét azonban nem bírta megijeszteni. — Mehet, — mutatott bőszükén az ajtóra. — Majd még beszélünk! j Darvainé elment. , .v. .**-"•' b . ■ ■ — Lám, — szólt most Nagy Aladár —, milyen kihívó magaviseletét tanúsít! — El is csapom őt! — Jókor már, —- legyintett kezével Nagy Aladár. —- Most ő már a markába nevet. — Hogy-hogy? — Darvainé érintkezésbe lépett a tizes beteggel ér- lehetővé tette neki, hogy a külvilággal érintkeznék. — Ön tehát azt hiszi, hogy a beteg levelet küldött valakinek? Ez lehetetlen! Ez teljesen ki van zárva! Nem látta, hogy az a nő tökéletes belead? — Akkor Darvainé irta meg helyette a levelet ! — Jó, jó, — intett kezével az igazgató.. -— Majd kifog ez is sülni, ha úgy van. Addig jár a korsó a kútra, miig egyszer eltörik. És most hagyjon magamra! Nagy Aladár haragosan távozott. — Rövid eszii ember, — mormogta magában. — Nem lát tovább az orránál. Az igazgató csak Nagy Aladár előtt nem akarta elárulni terveit s azonnal magához rendelte az ápolónők egyikét. — Hallja-e, Kissné, maga a mai naptól fogva a tizes számú beteget átveszi Darvainétől. — Hallom, hogy nagyon harapós, — jegyezte meg Kissné. — Most már nem az ! Én magam láttam őt ma. De ha az lenne is, maga el tud vele bánni, ép úgy, mint Darvainé. Kissné bólintott fejével. — De más is van a dologban, — folytatta az igazgató. — Nem kell mindjárt ostorhoz nyúlni, hanem ellenkezőleg, igyekezzék a beteg bizalmát megnyerni. — Bocsánat, igazgató ur, az őrülteknek soha sincs bizalmuk. — De ennek talán lesz. Az a f eltevés, hogy Durváimé trafikált vele. Figyelje meg tehát jól és tegyen nekem mindenről részletes jelentést. Kissné szolgálatkészen bólintott fejével. Az igazgató ezután intézkedett, hogy a tizes szoba kulcsa Darvainétől Kissnéhez kerüljön. Az utóbbi mindjárt fel isi kereste uj betegét. Ilonka már szerette volna tudni összebeszélésük eredményét s türelmetlenül várta Darvainé megérkeztét. (FOLYTATJUK) VILÁG RENDNEK MUSZÁJ LENNI ÚJABB FEJEZET Délután 5 óra. A szokásos nagy forgalom a Park Avenuen. A 77-ik utcánál Dr. Donald Clark orvos int egy taxinak. A taxis a középső vonalon van, vári» kell, míg a gyalogjáróhoz hajthat, hogy az orvost felvehesse a kocsiba. De a többi autó nem áll meg. így hát az orvos odamegy a taxihoz. Még egy pillanat, az orvos beszálltat és a taxis tovább hajt. De a taxis nem hajthatott tovább. Mert odajött egy rendőr és rákiáltott, -hogy tiketet ad neki, mert felesleges módon hangosan tülkölt. — Én tülköltem? Én nem tülköltem, — mondta ijedten a taxis. Ijedten, mert azért taxisoffőr, hogy megijedjen, ha rendőr rászól. — ő nem tülkölt, — szólt közbe az orvos; a mögötte hajtó Cadillac tülkölt. — Magának ahhoz semmi köze! — kiáltott rá az orvosra a rend őre. Egy pillanatig gondolkodott a rendőr, aztán folytatta: — U,gy? . . . Hát akkor adok magának egy tiketet a forgalom feltartása miatt. Amire újra megszólalt az orvos és megjegyezte: — A forgalom feltartása miatt adhat tiketet minden egyes . taxisnak,, mért New Yorkban nincsen egyetlenegy taxis sem, aki fel tudna venni egy -utast a forgalom pillanatnyi megakasztása nélkül. Eddig a story, amelyre Dr. Donald Clard orvos a tanú. Ezen a -ponton a doktornak elege volt, eltávozott. Ami ezután történt, azt a taxisoffőr, Marx Wollner, így mondja el: — É-n hatáozottan amellett maradtam, -hogy nem én tülköltem, ő azt mondta, igenis és voltam, é-n azt mondtam, nem én voltam, ő elkezdett kiabálni, hogy ne feleseljek, aztán azt mondta: “Hát ha maga olyan okos fickó, -akkor gyerünk — a dutyiba!” Három óra hosszat hiisölt a taxisoffőr a dutyiban, mig -családja kiváltotta. Közben a rendőrség elvette a hajtási engedélyét. Majd a bíró előtt eldől, hogy -újra, beülhet-e taxiba. Addig is filozofál: “Amikor az ember az újságban ilyen story-kat olvas, azt hiszi, hogy ilyesmi csak mással eshet meg . . .” Citrom, narancs, datolya, még ananász is lesz bőven BUDAPEST — A lapok jelentik, hogy nagy déligyümölcs szállítmányok fognak érkezni a közeli hónapokban. Az év végéig forgalomba kerül 3700 tonna citrom, 1200 tonna narancs, 400 tonna mandarin, valamit nagymennyiségű datolya, füge, mazsola, kókuszdió, ananász és mintegy 150,000 deboz' szardínia. Rég nem élvezett finom inyencfalatok ezek mind, a nép el fogja kapkodni, hamarosan nem marad belőle semmi. Aztán . . . Aztán 1961-ben meg kell kezdeni a vételár letörlesztését. Akkor keserű lesz az emberek szájaize. A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótár; AMERIKA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTÁR EGY KÖTETBEN! KÖZEL 1000 OLDAL Ára keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: A IÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Q----------------------AZOK A NŐK CSAK AZT NEM! PASADENA, Cal. — “Mindent, mindent kérhetsz tőlem, csak azt az egyet nem!” Ez volt Mrs. Jergens jelszava és válóoka. Mrs. Jergens 43 éves és a pasadenai társaságban jó ismerik, de a férjét, a 75 éves Andrew N. Jergenst az egész országban milliók ismerik, mert ő a Jergens lotion és más kozmetikai szerek hires, sokszoros milliomos gyártója. 1948-ban esküdtek meg és a nagy korkülönbség ellenére, jól éltek és még ma is jól élnének, ha a férj nem követelte volna meg az aszonytól, hogy amerre jár, mindenüvé kövesse. Az asszonynak ugyanis utazási iszonya van, ami valószínűleg onnan származik, hogy sokat utazott — a férjével. így panaszkodott az. aszszony: Elutaztunk innen New Yorkba, aztán Honoluluba, és amikor azt mondta, hogy namost megyünk Európába, elegem volt. Mrs. Jergensnek szekundált a testvére, a perben tanúja: “Jergens azt szokta hajtogatni, hogy a feleségének kötelessége a férjét mindenüvé követni. Kereken kijelentette a testvéremnek: Hä nem. jösz, veszek magamnak egy feleséget, aki jön.”, Frampton bíró kimondta a válást, Az utazási csömörbe-'! szenvedő asszony kap 900,- 000 dollár végkielégítést és a gyermekek részére évi 6000 dollár osztalékra jogösi-; tó részvényeket. A 7 legjobb vicce — Hallotta a legújabbak a sputnikról ? — Nos? — A kutya elunta gyötrelmes életét a cN ígiirben, leszállt Amerikába és politikai menedékjogot kért. ❖ — Hallotta a legéslegujabbat ? __ ? A kutya leüzent a földre: “Zsukov elvtárs, ne bánkódjék, hogy jégre tették odalent. Itt fent még rosszabb.” CfUFOLKODNAK MOSZKVA — A moszkvai cirkusz népszerű bohóca most még népszerűbb, mint valaha volt, — hála a sputnik mesterséges bolygónak. Mindennap párszor megismétli ezt a mutatványt: Felbocsát egy kis léggömböt, amilyennel gyermekek szoktak játszadozni, és a léggömb mindjárt felpukkad. A közönség — főleg a gyermeksereg — kiáltozva kérdi: “Mi ez?” A bohóc komoly képpel felel: “Az amexákai sputnik.” Amire a közönség percekig röhög. Oppenheimer becsületrendje Dr. J. Robert Oppenheimert, az amerikai első atombomba megteremtőjét, a francia kormány a Becsületrend tisztjévé avatta. Oppenheimer a jelenkor egyik legkiválóbb fizikusa, aki azonban nem vehet részt amerikai részről a szovjettel folyó tudományos versengésben, mert régebbi kommunista-barátkozásai címén az országos atombizottság imegbizhatatlannak bélyegezte. Ilyen és hasonló megbízhatót lansági határozatokban látják tudósok és politikusok egyik okát annak, hogy a versengésben alulmaradtunk, az egész világ megcsodálja a sputnikot és lekicsinylj Amerikát. A BOLDOGSÁG RÉVÉBEN HERNANDO, Miss. — J. G. Tatro és Mary Lou Lawson örök hűséget fogadtak egymásnak. A férj 76 éves, a menyecske 14 éves. — Biztos vagyok benne, hogy házaséletünk boldog lesz, — mondta a fiatalaszszony. — Én kérőbb vagyok egy czeg ember becézett kedvese, mint egy fiatal férfi agyonhajszolt rabszolgája. A fiatal ön-y férjnek 9 gyermeke, 6 unokája és 3 dédunokája van de azért hagyatottnak érezte magát, amióta első felesége meghalt decemberben. FURCSA A JŐ PÁSZTOR SZERENCSÉJE SZÉP ILONKA
