A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-15 / 46. szám
3-IK OLDAL filet a vasfüggöny mögött KÖLCSÖNKAPOTT JÓLÉTBEN ÉL MOST A MAGYAR NÉP Van bőven sok minden . . . amig a hitel tart. Úgy a magyarországi lapok, amelyeknek propagan dácsáin ál ás a kötelességük, mint az amerikai és más külföldi újságírók, akik csak :a tényekeit keresik és csalk az igazságot Írják meg, egybehangzóan megállapitják, hogy a magyar nép életszínvonala a Kádár rezsim alatt magasabb, mint volt a szabadságharc előtt. Különös megállapítás ez, tekintve azt, hogy ugyanazok a magyar lapok, amelyek a jcibb életmódot leírják, egyben szigorú bírálatot is gyakorolnak, módfeletti költekezésről írnak és a jelenlegi látszólagos jólétnek okát abban látják, hogy' a magyar nép a maga összességében többet költ, mint amennyit produkál. Hogy miből telik, ami a nemzeti termelésből nem telik? A felelet erre a kérdésre egyszerű: A szovjettől és a csatlósországoktól bőséges hitelt kapott a Kádár kormány, hogy elnyerje a nép bizalmát. Amíg ezek a hitelek ki nem merülnek, addig “kutyavásár” lesz Magyarországon, és hogy mi lesz azután, azt Senkisem tudja megmondani. Nagyon kétséges, hegy állandó vagy akár csak tartós lesz a Szovjet segítség. Kétséges egyrészt azért, mert a szovjet is erején felül költekezik, amikor hitellel, áruval, nyersanyagokkal igyekszik alátámasztani magyarországi bábkormányának pozícióját, másrészt azért is, mert az állandósított terror idővel egészen biztosan annyira megszilárdítja a kormány hatalmát, hogy a mézesmadzag politikája feleslegessé válik. így látjuk mi a magyarországi gazdasági helyzetet és most idézzük a budapesti Népakarat cikkét, amelyből ugyanez a kép alakul ki, persze propaganda körítéssel. így írnak ők: Nem egyszer előfordul, hogy a háziasszony, akinek 1000 forint kosztpénze van egy hónapra, úgy gazdálkodik, mintha 1500-at költhetne el. Ilyenkor nyilván adósságot csinál, kölcsön kér valakitől. Előfordul az is — és ez a gyakoribb eset —, hogy a hó végén koplal a család. Senki sem költhet többet, mint amennyit keres, mert különben felborul a családi háztartás egyensúlya. Nem lehet erőn felül költeni a népgazdaságban sem. Márpedig nálunk még mindig az a helyzet, hogy többet adunk ki, mint amennyit megkeresünk. Félreérthetetlenül illusztrálja ezt, ha a következő két acla tot egymás mellé helyezzük: Júliusban az ipari munkás átlag 22 százalékkal többet keresett, mint egy évvel ezelőtt; ugyanakkor összes ipari termelésünk egy százalékkal kisebb volt a tavalyinál. Ezt a termelést is olymódon értük csak el, hogy idén júliusban kétezerrel több munkás dolgozott a gyáriparban, mint egy év -előtt. Vagyis több munkás kevesebb értéket állított elő. A termelékenység — tár javult az előző 'hónapokkal szemben — még mindig elmaradt a tavalyi mögött. Vajon hogyan álljon így helyre a nagy háztartásnak, népgazdaságunknak az egyensúlya? Az erőmüvek a tavalyinál hat százalékkal nagyobb munkáslétszámmal négy százalékkal kevesebb értéket termeltek. A szénbányászat munkáslétszáma is nagyobb a tavalyinál, a termelés viszont 13 százalékkal kisebb volt. A gépiparban a munkáslétszám pontosan annyival csökkent, mint a termelés — a munka termelékenysége tehát megfelelt a tavalyinak. Visszamaradt viszont a termelékenység a tavalyi mögött a vaskohászatban, a textiliparban és a ruházati iparban. Az élelmiszeripar, négy százalékkal nagyobb munkáslétszámmal, négy százalékkal többet termelt, mint 1956 júliusában. Itt a munka termelékenysége a tavalyinak felel meg. Nagyjából ez a helyzet a bőriparban is. De a textiliparban 10 százalékkal több munkás csak öt százalékkal termelt többet, Sőt a ruházati iparban 17 százalékkal emelkedett a munkások száma, viszont a termelt érték mindössze öt százalékkal. A munkabéralap tehát mindkét iparágban jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint a termelés értéke. így nem lehet megteremteni az egyensúlyt a vásárlóerő és a rendelkezésre álló árumennyiség között. Hiszen a textilipar öt százalékos és a ruházati ipar kilenc százalékos termelésemelkedésével egyidőben az állami és szövetkezeti boltok 25 százalékkal több textilárut adtak el és növelni kellett a kereskedelem megfogyatkozott készleteit iis. A kölcsön — nem megoldás. Ha nincs egyensúlyban a népgazdaság, ingadozik az egyes háztartások egyensúlya is. Ha kevesebbet termelünk, mint amennyit költünk — könnyen A JŐ PÁSZTOR Egymás után engedik fel az amerikai kísérleti léggömböket, rakétákat, hogy a felső stratoszférát tanulmányozzák. Mi igaz a mendemondákból milyenek lehelnek a földöntúli lények, ha valóban léteznek? Az utóbbi napokban két hir jelent meg az amerikai sajtóban. Titokzatos légi jármüvekkel találkoztak utasszállító amerikai • repülőgépek, melyek magasan haladva majdnem beleütköztek az óriási sebességgel száguldó kék és zöld fényeket szóró ismeretlen repülőgépekbe. Olyan gyorsan haladtak ezek a szárnynélküli, kerek “valamik,” hogy a pilótáknak nem maradt idejük megfigyelésre. Tény azonban, hogy a jelenségeket senki sem tudja megmagyarázni. Az is tény, hogy szavahihető, felelős emberek állítják, tehát valami alapjuk kell, hogy legyen. A légihaderő pilótái tavaszszal szintén láttak ilyen azelőtt sohasem látott gépeket elzugni a fejük fölött. A találgatások özöne indult meg a sajtóban és a szakemberek között. Lehetséges, hogy az oroszoknak vannak ilyen “villám-rakétáik ?” Vagy — tényleg a világűrből érkeztek ide, minden valószínűség szerint a Mars bolygóról. A Mars, mint azt az elmúlt évben a világ csillagászai megállapították, élettel teljes. A föld közelebb jutott a titokzatos vörös bolygóhoz és nagy erejű teleszkópok segítségével olyan felvételeket készítettek, amilyeneket azelőtt, tökéletlen eszközökkel, sohasem tudtak. Nem kétséges, hogy a csatornák melyeket Schiaparelli olasz csillagász fedezett fel elsőnek, léteznek s ezek értelmes lények munkájának tekinthetők. A vörös Mars úgy forog saját tengelye. - valamint a I nap körül,: akár a mi jó öreg : földünk. A nappalok és éjsza! kák., hasonló időközökben váltakoznak rajta. A nap körüli forgása során egy év a Marson 687 földi napból áll. I A Marsot ritka levegőréteg burkolja körül. Földi em; bér nem tudna megélni e ritka levegőben, de azért ott lehet szerves élet, amely alkalmazkodik a sajátos marsi lég- 1 körhöz és kiimához. Felhők is képződnek a Mars levegőjében, ami azt jelenti, hogy van csapadék. Télen hó borítja a sarkvidékeket, nyáron a táj zöldes színű. Ha tehát viz és levegő van ott, a szerves élet megvethette a lábát “az égi szomszédon.” A Mars öregebb a földnél és hegyeit az évmilliók alatt elmosták a tengerek. A viz nagyrésze elpárolgott, vagy a földbe szívódott. A Mars kontinenseit elválasztó “tengerek” tehát homoksivatagok, tengerfenékek. De még tengerek és folyók nélkül is megmaradt az élet a haldokló bolygón. A geofizikai év alkalmával Ausztráliában és Szibériában figyelték nagyerejü messzelátókkal a Marsot. Fényeket láttak a csatornák mentén. Mozgást észleltek. Az emberi képzeletet izgatja a kérdés: miféle lények ezek a marslakók? Hozzánk hasonló, vagy valami állat fajta, vagy talán egy nagyobb, értelmes, hangyaszerü rovar uralja a rejtélyes bolyfelborul az egyéni háztartások egyensúlya is. Minthogy nem akarjuk, hogy gyengébb legyen a koszt a hó végén, kölcsönt vettünk fel a barátainktól és abból pótoljuk a hiányt. De nyilvánvaló, hogy ez csak átmeneti megoldás lehet. A legjobb baráttól sem várhatjuk el, hogy huzamos ideig fedezze a mi pazarlásunkat. A megoldás nem lehet más, minthogy a termelésnek hozzá kell igazodnia a féléiméit bérekhez. Annál is inkább, minthogy nagyobb termelés név ül bizony nem sokat ér semmiféle béremelés. Tekintve a hülő planéta fa! gyos kiimáját, a marsiekék testét nyilván vastag szőrréteg borítja. Mivel a levegő ritka és hallás és beszéd igy j nem lehetséges, talán nincs is fülük és nyelvük. | Persze mindez csak találgatás, bizonyosat csak akkor tudunk majd ha az ugyneve: zett “repülő csészealjak” közül egy valóban leereszkedik a földre és leereszkednek hozzánk a Marslakók. Már | amennyiben tényleg világűr 1 utasok repdesnek földünk lej vegőjében és nem csupán élénk képzelőerővel megáldott pilóták vélik marsiaknak e titokzatos légi jármüveket. Egy bizonyos, hogy e meszszi lényeknek szemük is van, mert fény van a Marson és a többi bolygókon és igy jelek segítségével megértethetjük magunkat velük. Ha egyszer sikerült összeköttetést teremteni és ha valóban értelmes békés lények, a többi már könnyen fog menni. Világok találkozása — ez lesz az emberiség történetének egyik legdrámaibb korszaka. ÖRÖM ÉS BÁNAT SYDNEY, Ausztrália. — Szentiványi Jenőné a forradalom idején kiszökött Magyarországból, aztán Becsből eljutott Ausztráliába, Sydney városába, ahol boldogan ünnepelt viszontlátást a fiával. De anya és fia öröme és boldogsága rövidéi-e tíi volt, pár nap múlva a fiú automobil ’baleset áldozata lett. Szentiványiné megtört szívvel, a fia hamvait tartalmazó urnával visszautazott Magyarországba. UJ ÁLLAMPOLGÁROK NEW YORK. — A szabadságharc kitörésének évfordulóján a Madison kórházban Sc'habely Géza gépészmérnök, szabadságiharcos menekít |fc felesége ikreknek adott életet. Egyik fiú, másik' lány, mindkettő benszülőtt amerikai állampolgár. STOCKHOLMBAN SZÉP AZ ÉLET (FOLYTATÁS A 2. OLDALRÓL) és kedves mosollyal egy csésze frissen főtt kávét nyújt át az ébredőnek. A sok ezernyi “Lucia” egész nap ezzel az égő koszorúval a fején szaladgál. Szobában, nyilvános helyeken és az utcán mindenütt felcsillannak a szép fiatal leányok fején égő gyertyácskák. A sok Lucia közül aztán nyilvános választáson megválasztják a “Luda-királynőt”, akit a többi Luciák kíséretében végigvezetnek a fellobogózott, kivilágított városon át a polgármester elé, aki átnyújtja neki a “Lucia-dijat.” Ezt a látványos felvonulást vidám, táncos mulatság követi. Lucia napjától kezdve tizenkét napon keresztül karácsonyi előkészületek tartják lázban a főváros népét. Mindenki vásárol, mert “Karácsonyapó”-tól mindenkinek kell ajándékot kapnia. Még a szolgaszemélyzet is megajándékozza gazdáit. “Karácsony-apó” vörösbe öltözött, fehérszakállas figurája megfelel a mi magyar Mikulásunknak, de az ő napján a svédek nem ünnepelnek. Annál nagyobb, három napon át tartó ünnepség náluk a karácsony. A Szenteste a demokrácia jegyében zajlik le: ezen az estén az egész család a konyhában vacsorázik, a személyzettel egy asztalnál. A tűzhelyen jószaguan párázva fő a húsleves, de nem tyuk vagy marhahús fő benne, hanem egész sonka, kolbászok és — sör ízesíti. Ebbe a lébe mindenki sorra beledobja kenyérszeletkéit, aztán tányérra halássza és megeszi. Csak ezután kerül sor a hires svéd ízelítők változatos, gazdag fogásaira, amelyeket mustáros tőkehal követ, zöldborsóval körítve, mint előétel. Aztán tálalják a pulykát vagy a libasültet és végül a ropogósra sült szopósmalac koronázza ezt a fejedelmi vacsorát, amelynek végén gőzölgő puncsot szolgálnak fel. Egyetlen svéd házból sem hiányzik a pompásan díszített karácsonyfa. Mellette jókora asztalon kirakva az ajándékok sora. “Julklapp” a karácsonyi ajándék svéd neve. Mindenki izgatottan bontogatja a maga csomagjait és aztán három napon keresztül örül a julklappoknak, no meg a sok jó enni-valónak, amivel elárasztják. Valóságos gyerekek ezeken az ünnepnapokon a különben komoly svédek. Még a ruhájukat is gyerekek módjára cicomázzák ki: színes szalagokkal, papircsillagokkal. A nemzetközileg ismert és használt karácsonyfadíszeken kívül, a svéd karácsonyfának sajtárt® cji! sze a sok apró nemzeti lobogó. Mint ahogy nagyméretű zászlók díszítik a házakat is karácsony' idején. Svédországban különös tiszteletben tartják a' nemzeti lobogót. Az év egyik napján külön ünnepé ya|i a nemzetiszinü zászlónak. Ezt a látványos ürjtejóséí get a stockholmi Stadionban rendezik, ahol a | páholy előtt felvonulnak az összes iskolák, intézmények, egyesületek, a katonaság, a tengerészet, a cserkészek és minden foglalkozási ág képviselői, mindegyik a maga zászlójával. A sok ezernyi zászlóerdő fölött, hófehér árbocon leng a valamennyit felülmúló1, hatalmas nemzetidobogó, amelyet himnusszal kjö- I szentének. Van egy roppant érdekes stockholmi ünnepség, amelyen jelen van ugyan a király, de mégsem ő a főszemély. A főszerepet Adam Levenhaupt gróf viszi, aki égszínkék szalaggal diszitetten ül az emelvényen, feje fölött hatalmas nyolcágú csillag, közepén két egymásba fonódó “A” betű és “Memoriae dulcis” felírás. A tarka jelmezbe öltözött és hasonló kis csillaggal diszitett párok — egy férfi, egy nő — hosszú sorban vonulnak el az emelvény előtt és meghajlással köszöntik a nagymestert, majd azt a fehér márvány nőalakot, amelyet ugyancsak halványkék selyemszálag övez. Miféle farsangi maskara ez? — kérdi csodálkozva a szemlélő, akit sorsa véletlenül odavezetett erre a kétévenként ismétlődő, különös stockholmi ünnepségre. Nem farsangi maskara ez, hanem romantikus emlékezés a hires szép svéd királynőre: Gusztáv Adolf különös leányára, Krisztinára. Őt ábrázolja a márványszobor, az ünnepség középpontja. Több mint háromszáz évvel ezelőtt, 1653-ban, Ulriksdal királyi kastélyában vidám jelmezbált rendezett Krisztina királynő. A görög mithologia alakjai elevenedtek meg ezen az éjszakán a kastély termeiben. Az uralkodónő is görög kosztümöt öltött és Amarantának nevezte magát. Ez a név nem szerepel ugyan a görög legenda istenasszonyainak névsosában, de szerepel — Portugália térképén és arról nevezetes, hogy ebben a városkában született Antonio Pimentel, az akkori spanyol követ, aki a szép Krisztina szivét annyira felbolygatta . . . Azon az 1653. évi jelmezbálon a jókedvű királynő megalapította a játékos “Amaranta-rendet”, amelynek 32 tagja ettől kezdve a nyolcágú csillagot viselte és különös kegyként, minden szombaton Krisztina asztalánál vacsorázott. Amikor a királynő lemondott a trónról és elhagyta országát, természetesen a rend is feloszlott, de 1760-ban feltámasztották a most is élő formák közt és kétévenként hangulatos- látványos ünnepséggel áldoznak a szép királynő és a halhatatlan szerelem emlékének Stockholmban. a földön? Marslakók
