A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-15 / 46. szám

z ÍR OLDAL A JO PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Ai iitolió Tani pír Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: így évre_________________$6.00 One Year_________________$6.00 í'él évre___________________$3.50 Half Year________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. AZ ISTENI AKARAT Most, hogy az ember a világüri utazás küszöbén áll, gyakorta hallunk aggályos kifogásokat, hogy a világűrbe való kimerészkedés szentségtörés, mert az ember helye a földön van. Ha Isten arra szánta vol­na az embert, hogy a világűrben utazzék, eleve al­kalmasnak teremtette volna rá. De miután az ember testi alkatánál fogva alkalmatlan erre, a kísérlet va­lójában az isteni akarattal való szembeszállás. Az ilyenféle érvelést önkényesnek, egyoldalúnak és szűklátókörűnek tartjuk. Kik ezek az emberek hogy az isteni akarat tolmácsának, értelmezőjének tekintik magukat? Emlékeztetjük őket, hogy Isten kopoltyukat sem adott az embernek, mégis képes viz alatt utazni. Szárnyakat sem adott neki, mégis képes repülni. Hallását, látását is korlátozta, ma mégis ké­pesek vagyunk a föld egyik sarkából a másikba látni és hallani. Az Isten felruházta az embert intelligenciával és fürkésző ösztönnel. Fejlett agyvelőt adott neki, amivel megkülönbözteti őt más élőlényektől. Ha lehetséges az isteni akaratot a földön értelmezni, csak úgy értelmezhetjük, hogy az ember letéteményese az isteni szándéknak, és amit agyával képes megvaló­sítani, az nem lehet az isteni akarat ellen való, mert agyát Istentől kapta. DRÁGA. AZ ÚJSÁG? Aki drágán adja el a portékáját, meggazdago­dik. Ez világos, mint az egyszeregy. Megfordítva: Aki nem gazdagodik meg, az drá­gán adta a portékáját? Ugye, nem! Ezek könnyű fejszámolási feladatok. Ez csak elmélet. Nézzük közelebbről, mit mutat a gyakorlat. Olvassuk, mi hirt hoz a posta Kanada francia met­ropolisából, Montrealból: A La Patrie cimü francianyelvü napilap és a Montreal Herald nevű angolnyelvü napilap beszün­tették megjelenésüket. Miért? Mert oly magasak a lapok előállítási költségei, hogy folyton csak ráfizet­tek és végül már nem tudtak ráfizetni. Az idegennyelvü újságok még nagyobb nehéz­ségekkel küzdenek, mint az ország nyelvén megje­lenő lapok. Ezért senkisem panaszolhatja joggal, hogy drága az újság. Az előfizetések és hirdetések éppen csak arra elegendők — amig elegendők —, hogy a kiadásokat fedezzék. És ha a magyar újság kiadói a lapot ilyen, egyre jobban fojtogató nehéz­ségek közepette mégis megjelentetik, ezt azért te­szik, mert az ujságcsinálást nem üzletnek tekintik, hanem hivatásnak, közérdekű feladatnak. Az Urnák 1725-ik eszten­dejében, április havában. A török hódoltság’ alóli felsza­badulás első évei ezek, amikor Mária Terézia a középkori el­maradottságban talált Bán­ságból uj virágzó tartományt létesít. Országutak, közlekedési jármüvek nem igen vannak és kereken husznapi idő alatt tette meg az a lovaslegény az utat Temesvárra, akit Rácz János, Lúgos-kerületi tiszt­tartó április harmadikán indí­tott útnak. A legény felette fontos jelentést hoz a temes­vári közigazgatási hivatal­nak és a hivatalos vörös pe­csétekkel ellátott német levél pontos magyar fordításban a következőket tartalmazza: Nagyérdemű császári köz­igazgatósági hatóság! Kegyelmes Uramnak! és parancsoló A TUDÁS HATALOM Jcl'jb későn, mint soha! felkiáltással Amerika ráébredt a tudományos és technikai nevelés fontos­ságára. Országos mozgalom indult a Sajtóban, az is­kolákban, egyetemeken, hogy az ifjúságot tudomá­nyos pályára tereljék. Mindezt közvetve a sputni­­koknak köszönhetjük. A szovjet bámulatos gyorsa­sággal halad előre a technikai felfedezések terén. Ennek magyarázata, hogy a tanítókat, tanárokat ugv fizetik, mint másutt a minisztereket. Az orosz fiatal­ság jelentős része készül mérnöknek, orvosnak, vagy pedig laboratóriumi kutató munkák végzésére. A te­hetségeket bátorítják, segítik. Amerikában is vannak ösztöndijak, de az ifjú­ság inkább a hasznot hajtó, gazdagodást, sikert ígérő pályákra tódult. Most, hogy a nemzet sorsáról van szó, az elnöki szózat után az uj nemzedék megértet­te, hogy jövője, a demokrácia, a szabad világ sorsa forog kockán. Máról-holnapra nem lehet pótolni a mulasztásokat, de a további halogatás végzetes lehet, A tudásra szomjazó fiatalokat segíteni fogják, hogy tudás­vágyukat kielégithessék. A szovjet politikai hatal­mat épit a tudományos felfedezésekre és propagan­da célokra használja fel eredményeiket. Amerika az emberi fejlődés ügyét kívánja szolgálni vele. James B. Conant volt egyetemi elnök azt taná­csolta az ifjúságnak: kevesebb szórakozást és spor­tot, több idő jut majd akkor a tanulásra ! Ezrek és ez­rek fogadták meg máris ezt a jó tanácsot. A nagyérdemű császári közigazgatási hatóság kegyes parancsa értelmében Heren­­bies községbe küldtem az Ír­nokot, hogy ott a gyanú alatt álló varázsló sírját fölnyissa: aki úgy találta, hogy az el­halt teste friss és ép, jobb kezét szájánál tartja, fejével jobb válla felé fekszik és fe­je alatt vér látható: ennél fogva alapos a feltevés, mi­után a test már jó pár hónap­ja a földben volt és semmi enyészet rajta nem észlelhető, hogy az illető volt a vérszivó. Ennélfogva a nagyérdemű közigazgatási hatóságtól alá­zatosan kérem a további pa­rancsot, mit tegyünk ezzel r. holttesttel, amely jelenleg ál­landó őrség mellett nyitott sírban fekszik, én pedig köte­les tisztelettel vagyok magas parancsoló Uram iránt, aláza­tos szolgája, Rácz János Lugos, 1725 április 3. A VÁMPÍR FELLÁZÍTJA A BÉGAVÖLGYI LAKOSSÁGOT Rácz János Lugos 1724 év Szilveszterjének napján külö­nös mozgolódásról kapott hirt a körzetébe tartozó Heren­­bies községből. A lugosi vá­sárra igyekvő parasztok bor­zalommal beszéltek arról, hogy falujukban vámpír ga­rázdálkodik. A vámpír nem tesz különbséget ember és ál­lat között. A fél falu lakossá­ga súlyos betegen fekszik, éjszaka senki sem mer alud­ni, mert attól tart, hogy ál­mában rátör a sírjában sem nyugvó varázsló és kiszívja vérüket. De a tehenek sem mentesek garázdálkodásától, a faluban, sőt a környéken kitört állatvészt is ez a kó-Irta: KUBÁN ENDRE borló, megrontó szellem idé­zi elő. Rácz János felvilágosodott ember volt. Évekig élt nyu­gaton, hosszú ideig tartóz­kodott a császárnő udvará­ban és a bécsi pompa köze­pette nem igen volt alkal­ma vámpírról szóló legendá­val találkozni. Alaposan lehordta a babo­násan rémüldöző paraszto­kat és elkergette őket. Sok baj és gond volt akkoriban a kerületével. A török ura­lom után sem közbiztonság, sem kereskedelem, vagy ipar nem volt. A lakosság fosz­togatásból és vadorzásból élt. Ezekkel volt tele a feje Rácz meghatalmazott császá­ri tiszttartónak és nem ért rá babonákkal is bíbelődni. Azt hitte, hogy a parancsoló szó megteszi a kívánt hatást és a község lakossága elfelej­­j ti a vámpírt, megnyugszik és I néhány hétteil később maga is nevetni fog ostoba hiedel­mén. Rácz János azonban nem számolt azzal, hogy a babo­na vidéken él, ahol évszáza­dokkal visszamaradt embertö­megek laknak. A község a poiana-ruszkai hegyek tö­vében fekszik. Azon a vidé­ken, melyet Bégavölgyének is neveznek. A pioana-rusz­­kai hegyek között indul út­nak három különböző helyről a Béga és ágai a hegyek al­jában találkoznak össze. A körzet lakói puliszkát esznek és babot. Vizet keveset isz­nak, de helyette annál több pálinkát. Minden kertben szá­mos a gyümölcsfa, de csak egyféle gyümölcsöt termel­nek ; szilvát. A csecsemőnek már négyhetes korában na­ponta többször pálinkával ke­­negetik . az.Ajjyét és száját, hogy felnőtt korára megszok­ja. Ha meghal valaki, leta­karják a tükröt és kikerge­tik a macskát a házból. A halott éjnek idején felébred­het és a sírból hazajön, hogy megnézze magát a tü­körben. A macskával be­szélgetni szokott és azért kell a házból elriógatni. A halottnak azonban ennie is kell. Ennivalót sem kaphat a túlvilágon és éppen ezért gondoskodnak arról, hogy ne szenvedjen semmiben szükséget. A temetés utáni napon szűz leányka korsójá­val a kutból vizet hord ki­lenc szomszéd kútjába. Ez­után egy kancsó vizet, kalá­csot és égő fadarabot helyez­nek el egy deszkalapon és azt a patak vizére teszik. Sziv­­szorongva lesik, hogy viszi-e a viz legalább kilenc méter­nyire a megrakott holmikkal A Jó Pásztor Verses Krónikája LESZ MÉG EGYSZER... Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ A MAGYAROK HONÁT vad szadista kéjjel bősz vörös hódítók marcangolták széjjel. Tizedeli a hont árviz, fegyver, járvány s elvérzik a magyar reménytelen árván. Kis vörös királyok tovább acsarkodnak, de Moszkva a központ, onnét parancsolnak. ELHULLT BÁR NEMZETÜNK színe és virága, lesz még a magyarnak újra szabadsága. Harcolnak majd, ha kell, körömmel és foggal s megbirkóznak újra a muszka tankokkal. Majdhogyha a szivek újra lángban égnek, újra felgyulnak majd a szabadságfények. AKIK MAJD ELESNEK, mind hadiatatlanok; csak testük eshet el, lelkűk tovább lobog. Nem feledik cl a muszka gyilkosságot, mely a haza testén oly mély sebet vágott. Sírjukban is tovább álmodják a jövőt: a szent szabadságot, a bizton eljövőt| úszó deszkát. Ha igen, az Ur meghallgatta kérésüket, az enni és innivaló átkerül a túl­világra és odaát nem fog nél­külözni a halott. Ezen a vidéken, ahol a babona és a pálinka évszáza­dok óta igában tartotta a népet, Rácz János megfontolt szavaival nem lehetett a vám­pír rettenetes babonája el­len harcolni. A faluban és a környéken tömegőrület tört ki, vámpir­­hisztéria vett erőt a lelke­ken. A felizgatott lakosság az éjszakákat házon kivül töltötte és végül nyílt láza­dásba tört ki. Rácz János most már akarva, nem akarva is kény­telen volt jelenteni Heren­­bies község vámpírját és egyúttal megírta azt is, hogy a. lakosok egy, évekkel ezelőtt falujukba költözött idegenre gyanakszanak. A szomszédos Hunyadmegyéből ideköltö­zött élete delén levő bizonyos Mathias Hanca, egyedülálló ember volt és állandóan könyvekkel bíbelődött. Éjsza­kánként meglesték a falubeli­ek, amint nyitott ablak mel­lett égő tűzhelye fölött külön­böző lombikokban titokzatos folyadékokat főzött és ezért varázslónak nevezték el. Ha­lála után másodnap történt az első megbetegedés, me­lyet azután követett a többi A VÁMPÍRT KI KELL VÉGEZNI A temesvári adminisztrá­ció utasította Rácz tiszttar­tót, hogy haladéktalanul uta><: a helyszínre, vagy j küldje megbízottját akadá­lyoztatása esetén a községbe, mely tartozik arról jelentést tenni és azt határozathozat­­tal céljából nekik megkülde­ni. A vámpir-legenda Orosz­országból származott és an­nak lényege szerint a halott éjnek idején nem tud nyu­godni és ezért elhagyja sír­ját, élőket keres fel, akiknek kiszívja a vérét. Sokszor embe'j és állat között, mert teheneket vagy lovakat is megtámad. A vámpírról szóló hit Oroszországból a két román fejedelemségbe, onnan tovább terjedt Erdélybe. A legenda szerint azonban, akit a vám­pír egyszer felkeresett, az maga is azzá lesz és halála után most már ő keres továb­bi áldozatokat. Rácz János április 3-án kelt jelentésére a temesvári adminisztráció a következő utasítást küldte: “Miután alapos vizsgálat úgy mutatta, hogy a gyanú alatt volt varázsló a leirt mód alapján a legalaposabban gyanúsítható, hogy azonos a vérszivóval, úgy ezzel a holt­testtel minden további nélkül ugyanazt végeztetheti, ami máskülönben hasonló esett­ben szokásos.” Május elsején kapta kézhez Rácz tiszttartó a felsőbb hely­ről nyert utasítást és ennek alapján most már ő maga utazott le Herenbies község­be, ahol a törvénynek megfe­lelően egy kihegyesitett faka­róval ünnepélyes aktus kísé­retében átszűrték néhai Ma­thias Hanca szivét. A karóval jó erősen odaszegezték a sír­jához, hogy többé ne tudjon nyugvóhelyéről elszabadulni és utána ismét elföldelték. Két napig még őrizték a sirt. A halott azonban már ártal­matlanná volt téve és a vám­pír többé nem zavarta He­renbies község lakosainak nyugalmát. Ezek az okmányok az or­szágos levéltárban a temesvá­ri adminisztráció iratai kö­zött a 129 számú aktacsomó­ban találhatók. STOCKHOLMBAN SZÉP AZ ELET Irta: RÓNAY MÁRIA Csodálatosan szép és megkapó ez a város. Mo­dern épületei nemzeti egyéniséggel párosítják a köz­keletű formákat. Középületei olyan szépek, hogy egy király, amikor először járt a svédek fővárosában, a dombtetőre épült aggokházát a királyi palotának vélte. A királyi palota a város középpontjában áll. De nem uralkodik fölötte, hanem magához öleli. Szim­bolikus jel ez az uralkodó és a nemzet között ural­kodó viszonyra. A svéd király nem él elefántcsont-toronyban, ha­jéin úgyszólván mindenki számára hozzáférhető. Fo­gadásaira nemcsak az arisztokrácia tagjai, hanem a közrendüek is kapnak meghívást. De őfelsége maga 'S szívesen elfogad meghívásokat alattvalóitól és nem egyszer megesik, hogy valamelyik gyáros házában ebédel vagy egyszerű földbirtokosnál vadászik. A vadászat egyik szenvedélye. Országának leg­­iObb lövésze. De épilyen kitűnő a tenniszsportban is. Á szellemi szórakozások közül a bridge-et kedveli. Utazás közben megesik, hogy a hiányzó negyedik partner helyére egy — hadnagyot ültet. Demokratikus érzelmeit az egész királyi ház osztja. Nem ritkaság, hogy valamelyik stockholmi nagyáruház éttermében az egyik asztalnál királyi hercegek ülnek. De villamosra is felszállnak szükség esetén. Mindez nem leereszkedés náluk, hanem ter­mészetes életforma. A néppel való közvetlen érintke­zést már gyermekkorukban megszokták, hisz a ki­rályi ház valamennyi tagja nyilvános iskolában vé­gezte tanulmányait és apjuk kifejezett kívánságára, semmiféle kivételezést nem volt szabad velük tenni. Talán ennek a közvetlen kapcsolatnak a következmé­nye volt, hogy a király egyik fia polgárleányt vett feleségül. A másik fiú, a trónörökös, pedig a tudo­mány szerelmese: nagyon képzett régész és a kelet­ázsiai művészetek kiváló ismerője. Stockholm nemzeti múzeuma rendkívül gazdag és egyedüálló abból a szempontból, hogy este is meg­tekinthető, amikoris a látogatók vakító villanyfény és zene mellett gyönyörködhetnek a gyűjtemények­ben. Hires a stockholmi szabadtéri muzeum: ez a pom­pás park, amelyben Svédország különböző tájainak • jellegzetességeit eredeti formájukban láthatjuk. A svéd nép roppant szívélyes, szeretetreméltó és nagvkulturáju. De minden közvetlensége ellenére, kissé ünnepélyes is: szereti a szertartásokat. Nézzük páiWul, hogyan folyik náluk a ventlég-ebéd. A társaság férfitagjai karjukat nyújtják a höl­gyeknek és asztalhoz vezetik őket. A hölgy f árfiszom­­szédjának kötelessége, hogy a hölgyet ebéd közben szórakoztassa. Nők csak akkor ihatnak bort, ha er­re egy férfi felszólítja őket. A felszólítás úgy törté­­nik, hogy a férfi a hölgy felé emeli poharát és a hölgy szemébe néz. Mindig ketten isznak egyszerre. Férfi sem iszik soha egyedül, hanem, ha nő nincs jelen: férfitársával. Az egész társaság együtt csak akkor emeli a poharát, ha a királyra isznak. Az ilyen fel­köszöntő után valamennyien egyszerre, ütemesen, négyszer egymás után “hurrá”-t kiáltanak. Koccintás nincs, de ivás után azt mondják egymásnak: “Skol!”, ami annyit jelent: egészségére! Az ebéd végén feláll a házigazda és engedelmet kér, hogy felszólalhasson. De csak pár szót mond. Felszólalásának tárgya: köszönet a vendégeknek, amiért látogatásukkal megtisztelték. Erre a vendé­gek nevében köszöni meg a szives vendéglátást a há­ziasszony mellett ülő vendégférfi. Étkezés után a másik szobába vonul át a társa­ság. De nem abban a sorrendben, mint nálunk, hogy a vendégeket udvariasan előreengedik a háziak, ha­nem ellenkezőleg: a háziak friennek elől, hogy a má­sik szobában “fogadhassák” a vendégeket. Ezek meg­hajlással vagy kézszoritással mondanak az ebédért köszönetét, a háziak pedig kedves egészségükre kí­vánják. Az esztendő bizonyos napjain különös ünnepsé­gek színhelye a skandináv főváros. A legkedvesebb látványos ünnep december 12. napjának estéjén kez­dődik és tart a rákövetkező nap befejeztéig. Lucia­­napja ez, amelynek hagyományos szertartását — a Lucia-széke készítését, — a magyarok is ismerik és vidéken ma is gyakorolják. Stockholmban azonban egészen más hagyományai vannak ennek a napnak. A skandináv néphit Lucia alakjában egyesíti a ke­resztény mártirleány és az ősi pogány “világosság istennője” figuráját. Az ő hagyományuk szerint a december 12-ről 13-ra virradó éjszakán felszabadul­nak a'sötétség rontó szellemei és ezeket csak a fény űzi el, mégpedig olyan fény, amely egy ártatlan leány­zó — Lucia — fején világit. Aki Lucia-napján ébre­désekor első tekintetre ilyen fényt pillant meg, az nyugodt lehet, hogy a gonosz szellemek nem árthat­nak neki. Ezért minden skandináv házban, szegé­nyeknél és gazdagoknál egyformán, de még a szállo­dákban, intézetekben is kora hajnalban arra ébred minden alvó, hogy egy fiatal leány áll az ágya előtt, aki hajában égő gyertyákkal díszített koszorút visel (FOLYTATJUK A 3. OLDALON)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents