A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-08 / 45. szám

A JÓ PÁSZTOR 7-XK OLDAL SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Úgy? És mit mondott? — Azt, hogy maga el lesz onnét téve. — Hála az égnek! — kiáltott fel Darvainé örö­met színlelve. Próbálja meg más is! Nagy Aladár meglepetve nézett rá. Most már megint kételkedni kezdett. Hátha Darvainé csak­ugyan nem intrikál? v — Kedves barátném, — mondotta —, maga ne­kem mára érdekes közléseket helyezett kilátásba. — Én? — kérdezte Darvainé csodálkozva, — Nem emlékszem! — Ugyan ne beszéljen! Azért Ígérte mára, mert tegnap nagyon fájt a feje. — Igaz, igaz! Most már emlékszem. De ilyenkor nem. lehet ám beszélni. Napközben sóik a dolog! Hol az egyik beteghez kell menni, hol a másikhoz. — Mikor lesz hát ideje? — Majd csak estére, kedves barátom. — Hát azért megint külön jöjjek ide? — bosz­­szankodott Nagy Aladár. — Mondja el inkább most. — Nem, nem! Most arra nincs idő. Egyáltalán nem értem, mit alkalmatlankodik olyan sokszor. Utoljára is kénytelen leszek önt az igazgató urnái bepanaszolni. — Micsoda? — Igen, igen, — erősítette Darvainé. — Még ha este jön, amikor már lefektettük a betegeket, nem bánom; de most már napközben, sőt mindjárt reg­gel alkalmatlankodik. Ezt az igazgató ur bem tűri! — De micsoda hangon beszél maga velem, Dar­vainé? — Úgy beszélek, ahogy kell. — Hallja-e Darvainé, nem tűröm, hogy velem gorombáskodjiék. — Hát tegyen róla, — menta vállát Darvainé. — És ha ez magának nem tetszik, ott az ajtó! Ne is jöjjön hozzám többé soha! Erre Nagy Aladár szörnyű dühbe jött. — Darvainé! — kiáltotta nagyot toppanva lá­bával. — Vigyázzon magára! — Haha, — kacagott fel gúnyosan az ápolónő. — No várj, — szólt Nagy dühösen. — Ezt meg fogod kever ülni! Ezért megtáncoltatlak amúgy is­tenesen ! Az ajtót becsapva maga után és eltávozott. XXVIII. FEJEZET. A levél. Nagy Aladárnak most legelső és legfőbb dolga veit kipuhatolni, mi történt tegnap este Gizella és az igazgató között? Hogy együtt elmentek, ebből azt kell következ­tetni, hogy a leány szinleg beleegyezését adta ahhoz, hogy teljesíteni fogja kívánságát. Ha a feltevés áll, akkor máshova nem mehettek, mint a közeli csárdá­ba, ahol kapni reméltek egy szobácskát. Ment tehát egyenesen a csárdába s elővette Er­­zsek asszonyt. — Mi az újság, néném asszony? — Semmi se, — vonta a vállát a csaplárosné. — De azért egy rántottat csak csinál nekem? És egy üveg jó bort is ad melléje? Erz:ók asszony morgott valamit és kiment. Mindjárt rá bebotorkált az öreg János kocsis. Nagy Aladár úgy számított, hogy egyenes ráfogással leg­többször célt lehet érni. — Úgy hallom, az igazgató tegnap itt járt — mondotta. — No lám! Hát már azt is tudja? — Sőt még többet is tudok, — mondotta Aladár. — Nem egyedül veit ám itt, hanem Darvai Gizellá­val. — Hihi, — vigyorgott Jancsi. — Itt volt ám, de el is ment megint, a leány ugyan esuful felültette! — Mit csinált vele? — kérdezte Nagy kíván­csian. — Nem sokat, csak faképnél hagyta. Mig az igazgató ur a csaplárosnéval tárgyalt, addig a kis kópé egyszerűen elillant. . . Alighogy ezt mondta, az ajtó kinyílt s maga Dar­vai Gizella lépett be. — János bácsi, — mondotta —, feladta már? — Még nem, lányom! — Akkor hát adja ide, János bácsi. Inkább ma-SZÉP ILONKA REGÉNY 43 gam végzem el. Nagy felfigyelt. Alighanem levélről van szó. Ezt már meg kell tudni. Mig az öreg János kitotyogott, addig ő Gizellához fordult : — Hogy van Gizella 'kisasszony? Hallom, hogy tegnap jól bolonddá tette az igazgatót! — Oh, az az utálatos, — fakadt ki Gizella. — Nem érdemelt egyebet! — Ennek azonban nénikéje ihatja me'g a levét. — Oh, az én nénikém, fittyet hány neki! — Azt már alig hiszem! Nénikéje szegény asz­­szony, aki keresetre van utalva. — Még lehet belőle gazdag asszony. Erre Nagy Aladár fürkésző pillantást vetett rá. Ez jelent valamit. — Miből gondolja azt, Gizella? — kérdé. A leány észretért s adós maradt a válasszal. E pillanatban lépett be az öreg János és egy levelet tar­tott kezében, mely már meglehetősen elpiszkolódott. Gizella elejébe ment a s gyorsan átvevén a leve­let, keblébe rejté. Nagy Aladár oda sandított. — Hm levél, — gondolta magában. — Ugyan ki küldheti? Erre már kiváncsi volnék! Gizella kifelé indult. Nagy Aladár se volt rest s rögtön felemelkedve utána ment. Erzsók asszony hozta a rántottát, melyen pirí­tott szalonna-szeletek ékeskedtek és pompás illatot terjesztettek. — Tegye csak néném asszony vissza a tűzre, mindjárt visszajövök. — mondotta Aladár és Gizel­la után sietett. — Drága tubicám, én is ugyanabba az irányba megyek! — Én tőlem mehet! — Ej, ej, de kegyeskedik ma megint! — Ha nem tetszik, fel is, ut, le is ut! — Hm, — rázta fejét Aladár; — ha maga olyan csinos nem lenne, biz Isten megharagudnám! De mondja csak, miféle levelet kapott magácska az öreg Jánostól? — Ne legyen olyan kiváncsi, mert megfájdul a feje! — De azt csak szeretném tudni, ki a maga ked­vese . . . Megverekszem vele! — Haha, — kacagott fel Gizella. — Csak az­zal kezdjen ki, úgy megszabdalja magát, hogy lepe­dőben viszik haza! — Csak megfordítva ne történjék, — mondotta Nagy Aladár. — De tréfán kívül, mondja meg, mi­féle levél az, amit az imént eldugott. Gizella fittyent hányt neki. — Azt nem fogja megtudni soha! Csak azért se, mert olyan nagyon kiváncsi! — No hát nem leszek, csak mondja meg! Válaszuthoz értek. — Én balra megyek, — jelentette ki Gizella. — Isten áldja! — Nem jól megy, — mondotta Nagy Aladár. — Nem arra van a faluja. — Oh azt én jól tudom, Nagy ur! Még egy utam van. I — Majd elkísérem. — Nem, nem, — tiltakozott Gizella élénken. — [ Nem kell, hogy elkísérjen. — Talán bizony találkája van? — És ha lenne is, mi köze hozzá? — Már az igaz! Nem hittem volna, hogy már is találkákra jár! — Ha nem tetszik, tegyen róla! — Egészen nagynénje, — mondotta Nagy. — Az is ilyen nyelves. Majd megmondom a szüleinek! — Csak tessék! Ott az ut! Én felőlem mindjárt futhat. Nagy tehát elmaradt, nemsokára azonban me­gint útnak indult s megfigyelte, hova megy a fiatal leány. Megtudta, hogy a postára ment s ott egy aján­lott levelet adott fel. — Ez már csakugyan különös, — mormogta ma­gában Nagy Aladár. — Egy levelet adott fel ajánlva! És ezt a levelet most a csárdából hozta. Bizonyára tegnap este adta át megőrzés végett a csárdásnak. De akkor az intézetből csempészte ki azt! Tyü, ez ám csak a nagy esemény. Biztos, hogy Darvainé adta át neki a levelet. Visszasietett a csárdába, megette a rántottáját, megivott rá egy pohár karcost s azon gondolkodott már most, hogy mitevő legyen. Az öreg Jánost ki akarta kérdezni a levélre vo­natkozólag, ez azonban már elment hazulról. Er­zsók asszony maga volt otthon. Aladár tehát őt vet­te elő. — Mondja csak, néném asszony, mit csinált itt tegnap az igazgató ur? — Mit kérdi azt az ur? — Csak tudni szeretném! — Egyáltalán ki mondta, hogy itt volt? — Az már nem is titok! Biztosan tudom, hogy itt volt, Darvai Gizella is itt volt. — Úgy, arról én semmit sem tudok! Mit kere­sett volna itt Gizella? ("FOLYTATJUK) New York utcáin könnyen megtörténhet, hogy a nyájas olvasót a rend őre füföncsópi és elviszi a dutyiba, de ki­sebb ez a veszély azoknál, akik a New York Kis Króni­ka rovatot szorgalmasan, sok- , szór élvezettel, sokszor meg­ütközéssel olvassák. Mert amit itt — és hasonló new yorki angolnyelvii rovatok­ban — olvasnak, abból tanul­ni lehet. A Post nemrég egy nem élvezetes, elleniben an­nál inkább megütközés t kel­tő riportot közölt anew yorki “Rendnek muszáj lenni’ láz­ról s idézte Solomon városi bíró megdöbbentő megállapí­tását, hogy New York’s Fi­nest derüre-borura fülöncsip és dutyiba koosikáztat férfia­kat és nőket, akik többek közt azért fizetnek adót, hogy a rendőr a rend őre legyen és a dutyiztatást ne , tekintse unaloműző sportnak. Solo­mon biró a jogtalanul letar­tóztatott embert egyenesen felszólította, hogy perelje kártérítésre New York váro­sát, és a meghurcolt ember csakugyan már be is adta a 3000 dolláros kártérítési pert. A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ AMERIKA EGYETLEN MAGYAR ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTÁR EGY KOTETREN! KÖZEL 1000 OLDAL Áia keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: A JÓ PÁSZTOR 1738 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio NE KÉSSÜNK LE A KARÁCSONYI POSTÁRÓL A tengerentúl szolgálatot teljesítő katonáik számára kül­dendő karácsonyi csomagokat tanácsos november 1 és no­vember 20 között feladni, hogy azok az ünnepig megér­kezzenek rendeltetési helyük­re. Az ilyen tengerentúli cso­magok repülőpostával csak akkor küldhetők, ha kerüle­tűk nem haladja meg a 30 incset, súlyúk pedig a 2 fon­tot. Rendes postán a csomag lehet 100 ines kerületű, sú­lya pedig 50 font. Némely APÓ hivatal felvesz 70 fon­tos csomagokat is. A repülő­posta csomagokat december 10-ig kell feladni. Részletes felvilágosítást a postahivatalok adnák. GYÚJTSUNK EMLÉKMÉCSEKET! Összehasonlítás BUDAPEST — A munkás ifjúság országos konferenciá­ján Nagy Tibor budapesti í titkár közölte, hogy a fiatal munkások egynegyed része havonta 800-tól 1200 forintig keres. Egy gyenge minőségű kabát több mint 1000 forint­ba kerül. Ezt olvasta az újságban Mrs. Olivia Adams 33 éves nő, aki régebben éppen New York városi 'börtönhivatal tisztviselőnője volt, s akit ok nélkül meghurcolt • a rend őre. 0‘hó, kiáltott fel, hát van segítség! Mrs. Adams és egy vele együtt hasonló jogtalan­ságot elszenvedett Mr. Bech­­with kártérítési pert inditot­­! tak New York város ellen. I Most olvassák az esetet. ( Mrs. Adams a Roosevelt Avenun át hajtott és amikor szirénabugást hallott, az út­test szélére leállt autójával. Jött egy rendőr és kérte Mrs. Adams hajtású engedélyét, mert — állítólag — vörös lám­pán át hajtott. Mrs. Adams ezt tagadta, mégpedig ugyan­csak paprikás indulatosság­gal, nem éppen hízelgő sza­vakkal: “Maga hülye”, mond­ta a rend őrének, “maga job­ban tenné, ha elmeorvossal vizsgáltatná meg magát.” Ez­ért, és mert csődület támadt, a rendőr letartóztatta. A vi­tába persze beleszólt Mrs. Adams kísérője, Mrs. Bech­­with, odaszólt a rendőrhöz: “Hallja, öcsém, jó lesz, ha jobban meggondolja a dolgot, mert ebből baja lehet.” Gye­rünk mondta a rendőr, és őt is letartóztatta és már vitte is a missziszt és a misztert a dutyiba. Illetőleg a dutyikba, mert a munkabeosztás okából a foglyokat először a rendőr­­állomásra vitte (2 <)-a 30 perc), aztán végigkocsikáz­­tatta őket a cellákocsúban Queens, Brooklyn és Manhat­tan városrészeken (1 óra 45 perc) és aztán letette a höl­gyet a női fogházban (1 óra 40 pác), az urat pedig még egy és háromnegyed órán át 'kocsikáztatta, miglen letette a long-islandi fogházban. Mrs. Adams és Mrs. Beck­with a fiushingi városi biró előtt álltak, nem crákhosz­­' szat, hanem mindössze 25 percig és Wallach bíró mind­kettőjüket f e 1 m e n t e tte a rendzavarás vádja aól. Mind­ketten tagadták aterhükre l rótt goromba szavaikat, de a ! bírót ez nem érdekelte. Azt í mondta a biró: “Akár beszél- i tek ilyen hangon, akár nem, - az nem volt ok a letartózta­tásra.” Magyarországon azok, akik nem mehettek ki szeretteiik sírjához és nem állott mód­jukban azokat koszorúval, vi­rággal felékesiteni, legalább egy kis mécset gyújtottak kegyeletük jeléül. A Szabadságharcosok Szö­vetsége, halottak napjának közeledtével, erre a kegyele­­tes szokásra hívja fel a világ minden részében élő szabad magyarokat. Gyűj tsanak em­­lé'kimé'cseseket minden ma­gyarlakta otthonban. Tegye­nek tanúságot amellett, bogy nem feledkeztek meg azokról, akik életüket adták a ma­gyar nép szabadságáért. Lobbanjanak fel a szép apró mécseslángok. Hirdes­sék az emlékezést és az áldo­zatkészséget. Minden mécses a Szabadságharcosok Szövet­sége által létrehozott Emlók­­méeses Alapot erősíti. Jöve­delme az Ausztriában lévő magyar gyermekek megsegí­tését szolgálja. Ezeknek á gyermekeknek magyar nyel­ven és magyar szellemben való oktatása függ résziben ettől az Emlékimécses Alap­tól. Kettős célt szolgálunk az emléíkméiesess-el: A kegye­letet és a magyar jövő nem­zedék érdekét. MAGYAR EMLÉKÜNNEPÉLY A “Négy Művészet Klub” s a “Community Theatre of Greater Cleveland” november 17-én, vasárnap d. u. fél 3 órai kezdettel a forradalom hősei emlékére emlékünnepélyt ren­dez. Tehetséges művészek fognak a műsoron szerepelni, mind a négy művészeti ág­ban: dráma, zene, tánc és hang. A. Handel Wadsworth, hires amerikai színigazgató karnagy a Kovellné Nyerges Margit által angolra fordí­tott János Vitéz daljátékból fog egyes számokat bemutat­ni. A Lakewood High School tanulóit közvetlenül hívták meg az ünnepélyre, hogy az orosz tankok alatt életűiket vesztett ifjú szahadsághősök emlékére rendezett ünnepé­lyen résztvegyenök. Kérik a magyarságot, hozzák el gyer­mekeiket, unokáikat, sadalom minden rétegéből. A 2000 személyt befogadó Lakewood Civic Auditórium­ban lesz a nagyszabású em­lékünnepély, amelyre nagyon sok amerikai vendéget is várnak. A magas színvonalú műsor bizonyára sok vendé­get vonz. A beléptidij $1.00. Óriások kézfogása Gazdasági körökben óriási szenzációt keltett a hir, hogy a két vasúti óriás, a New York Central és a Pennsyl­vania egyesülni szándékoz­nak. A tervezett egyesülés való­ságos monopóliumot biztosí­tana ezeknek a vasutaknak az ország egy nagy keleti ré­szében és ezért az igazság­ügyminisztérium közbeléphet, ha a trösztellenes törvény megsértését látja a tervben. h rabkórházban . . . Bessenyey Ferenc, a Nem­zeti Színház egyik legtehet­ségesebb színésze, többszöri ávós kihallgatás után vese­vérzést kapott és most a rab­kórházban meghalt. NEM BÍRTA TOVÁBB Dr. Domány Imre belgyó­gyász felesége Klári, akinek nem sikerült a szabadságharc után az országból elmenekül­ni, azóta többször öngyilkos­ságot kísérelt meg és végül sikerült megválnia az élettől. Hallotta már? . . . hogy Bolivia délame­rikai köztársaság hivatalos nyelve ugyan spanyol, de a la­kosságnak fele csak saját ré­gi indián nyelvét beszéli. . . . hogy jégeső ritkán . . . hogy jegeso ritkán fordul elő éjjel. . . . hogy New Guinea és Borneo szigetek kiterjedése valamivel nagyobb, mint Texasé. . . . hogy William H. Taft volt az utolsó bajuszos elnök. 3IZ0NFI SZÓTÁR! SZÉP ILONKA

Next

/
Thumbnails
Contents