A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-01 / 44. szám
A JÓ PÁSZTOR Pünkösd után 21. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 18. fej., 23—35. szakasz. Hasonló a mennyek országa egy királyemberhez, aki számot akart vetni szolgáival. S mikor elkezdte a számvetést, eléje vivének egyet, aki neki tízezer talentommal tartozott. Mivel pedig nem volt. miből fizetnie, parancsok! ura, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és minden vagyonát s úgy fizessen. Leborulván pedig a szolga, esedezék neki, mondván: légy türelemmel irántam és mindent megfizetek neked . . . Könyörülvén tehát az ur ama szolgán, elbocsátá őt és az adósságát elengedő neki. Kimenvén pedig ez a szolga, találkozék egy szobatársával, ki neki száz dénárral tartozott s megragadván, fojtogatá őt, mondván: Add meg, amivel tartozol. És leborulván szolgatársa, kéré őt, mondván: Légy türelemmel irántam és mindent megfizetek neked. De amaz nem engedett, hanem ment és tömlőébe veté őt, amíg csak meg nem fizető adósságát. — Látván pedig szolgatársai a történteket, igen megszomorodának s urukhoz menvén, elbeszélők neki mi történt. Akkor előhiván őt ura, mondá neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy kértél engem, nem kellett volna-e tehát neked is könyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én is könyörültem rajtad? És megharagudván ura, átadá őt a poroszlóknak, mig csak meg nem fizeti minden adósságát. így fog cselekedni mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsáttatok, kiki az ő atyafiának, szivetekből. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban határozottan s nyíltan kijelenti, hogy amilyen bánásmódot tanúsítunk embertársainkkal szemben, épp olyant fog a jó Isten is velünk szemben tanúsítani. Más szóval: a jó Isten csak abban az esetben bocsát meg s gyakorol velünk irgalmat, ha mi is megbocsátunk és tudunk irgalmasak lenni embertársainkkal szemben. De ha úgy akarunk eljárni, mint az a bizonyos evangéliumi szolga, aki elfogadta ugyan urának nagy irgalmasságát, de ő már az egyenrangujával szemben, szolgatársával szemben, még csak egy csekély irgalmat sem akart gyakorolni, akkor kedves 1 dvasóim, ránk is vonatkozik az, amit Krisztus egy más helyen mond: Irgalom nélkül való Ítélet vár mindazokra, akik az irgalmasságot nem gyakorolták. Mert hát mi alapon várok megbocsátást és irgalmat Istentől, az Uramtól,-amikor én egy embernek, a társamnak nem akarok megbocsátani és irgalmazni? Ugyan mi jogcímem van Isten végtelen nagy adományára, amikor én egy végtelen kis ajándékot se akarok adni? Azt mondja az írásban az Ur: “enyém a bosszú, én akarok mindent .visszafizetni!” Isten jogába avatkozik tehát az az ember, aki ítélkezik és bosszút gyakorol embertársa fölött, legyen bármennyire is igaza, legyen bármennyire is megsértve. És az ilyen ember eljárásával mintegy kihívja az Istent, hogy úgy járjon el vele szemben is, mint ahogyan ő járt el embertársaival szemben ... S még egyet. A Miatyánkban naponkint talán többször is elmondjuk: “és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vételeknek . . . Bocsáss meg, amint mi is megbocsátunk ... Ha mi ennek a krisztusi imádságnak szavait ajkunkkal ugyan elmondjuk, de az értelme szerint nem cselekszünk, vagyis ha mi nem bocsátunk meg felebarátunknak, akkor az az imádság nem áldás lesz ránknézve, hanem átok; akkor nem megbocsátást esdünk le ,hanem — megtorlást, nem irgalom vár ránk, hanem irgalmatlanság . . . Mert ha nem akarunk megbocsátani és mégis ajkunkra merjük venni ezen szavakat: bocsáss meg, miképpen mi is megbocsátunk, akkor mintegy azt mondjuk Istennek: Uram, amit én gyűlöletet és haragot táplálok szivemben embertársam ellen, úgy táplálj Te is ellenem hasonlóan gyűlöletet és haragot. — Hát nem borzasztó az ilyen imádság, hát nem átok-e inkább az? ... És hozzáfűzhetjük még azt is, amit ugyancsak az írás mond: “A te szádból ítéllek meg, haszontalan szolga! . . . ” “Vigyázzunk, nehogy önmagunk mondjunk ki magunk fölött Ítéletet. Browneli lemondott Brownell igazságügyminiszter lemondott, ügyvédi gyakorlathoz tér vissza, hogy — mint mondta — több; pénzt tudjon keresni. Utóda William P. Rogers, aki eddig j igazságügyi államtitkár volt. j i Brownell 1952-ben Eisenhower tábornok fő kortese volt, kitünően vezette a választási kampányt. HOFF A TAKARODJÉK! Az AFL-CIO vezetősége felfüggesztette a Teamster uniót és két feltételt szabott az uniónak az országos szervezetben való megmaradására : 3. Hoffa takarodjék, gyanús megválasztása ellenére is, a Teamsters unió éléről, és, 2. a Teamster unió fogadja el az AFL-CIO vizsgálóbizottságának működését és döntését az unió ügyvezetésében mutatkozott korrupció leküzdésére. Braille betűkkel domború nyomású sokszorosítások készülnek. HÁROM KIS HINDU LEÁNY A MORAPAI ZÁRDÁBAN Koháry Kálmán magyar barátom és jótevőm megismert egy szegény hindu aszszonyt, kit a sors igen lesújtott. A férje 5 év előtt megbolondult. Előbb a vasúti nyomdában egy kis hivatalnok volt. De mivel az állapota igen súlyos lett, elvitték az elmebajosok házába. És ott minden kezelés ellenére semmi javulásra sincs remény. Ezt az orvosok irásbelileg is kijelentették A szegény asszony részére néhány hivatalnok az alkalmazottak között kezdett koldulni. De ez nem volt elegendő. Akkor egy jószivti katolikus házrjl házra főlkeiv.-te ismerőseit. így Kálmánhoz is eljutott. Persze, Kálmán, a jószivü magyar, nagyon is jól tudta, hogy néhány rúpiával megsegíteni ezt a családot, nem az igazi megoldás. Azért többször is emlegette előttem az esetet. Bevallom, nem egyszerű eset. Ha az illető katolikus lenne, könnyen elhelyezném a morapai zárdában. De ő hindu. Mégis megtettem, amit tudtam. Megkértem, hogy hivassa az asszonyt és a leányát. Rövidesen meg is jöttek. Három sápadt leány és egy komoly 25-28 éves szerény asszony. Nemsokára már vígan megtárgyaltuk a teendőt. Legelőször azon voltam, hogy rábeszéljem, hogy tegye be a leányait egy hindu állami árvaházba. De rögtön jött is a válasz, hogy több helyen megpróbálta, de mindenhol visszautasították. Erre azt mondtam, hogy megpróbálom a szerencsét a morapai zárdában. Nehéz lesz, az biztos, mert ott csak katolikus leányok vannak. És ha a főnökné föl is venné a három leáykát, biztosan föltételei is lesznek. Ha kész elvállalni ezeket a föltételeket, úgy megteszem a szükséges lépéseket. A szegény asszony örömest elfogadta ajánlatomat. Arra azt mondtam neki, hogy nagyon hamar értesíteni fogom az eredményről. A következő nap fölkerestem Morapaiban a főnöknél. Elmondtam az esetet és megkérdeztem, hogy hajlandó-e befogadni a 3 szegény leányt a morapai zárdába? Igennel válaszolt, de tüstént hozzá is tette, csak a következő föltételek betartása árán: 1. Hogy a leányok legyenek megelégedve a koszttal, melyet az itteni leányok kapnak. Nincs hely semmi kivételre az evésben. 2. Itt egy falusi zárda és iskola van. Tehát ne gondolják, hogy nagyvárosi kedvezményekben részesülhetnek. Úgy fognak élni és öltözködni, mint a többiek. 3. Senkisem fogja kényszeríteni őket a katolikus hit elfogadására. De alkalmat kapnak, hogy megismerjék hitünket. Anyjuk Írásbeli beleegyezése nélkül nem lehetnek keresztények. Megköszöntem ezt a főnöknőnek és rögtön irtani egy levelet a szegény asszonynak. Két hétre rá meg is jelent Morapaiban. Ezen a napon igen erős zivatar volt és a trópusi eső sok kárt okozott. Miven én kint voltam egy missziós kápolnában, úgy csak délután, mikor visszatértem Morapaiba, értesültem a jövevényekről. Persze rögtön fölkerestem a zárdában a 3 kisleányt. A legidősebb, Sibáli 11 éves a második Bhároti, 8 éves és a legkisebb a 6 éves Aroti. Mind a hárman megismertek. Uj világukban egy régi ismerősük lettem Calcuttából. Az első 2 hét nehéz volt számukra. Mindig csak édesanyjukat emlegették. De én is többször ellátogattam a zárdába, vigasztaltam ők /. Sőt egy idősebb calcuttai leány úgy kezdte őket pártolni, mintha nővérük lenne. Persze én ennek nagyon örvendtem, mert igy az én munkám is könnyebb lett. Mikor két hét múlva az édesanyjuk meglátogatta őket, a két idősebb már nem is érezte annyira az elválást. De a kicsike keservesen sirt, sőt nem is akart elválni édesanyjától. Végre a szegény asszony vérző szivvel otthagyta a zárdát, mert nagyon is jól tudta, ha most nem győz a szivén, akkor minden tönkremegy. Még egy héten át emlegették a hindu ünnepségeket. Közben a zárdában a leányok lelkigyakorlatokban is részesültek. Persze a 3 kis jövevény ki volt zárva ebből, mert úgysem értenék meg, miről van szó. De a kíváncsiságuk nagy volt. Mindenről főlvilágositást akartak kapni. Engem is kérdeztek. Aztán a szép templomunk . és istentiszteletünk, az imák és az egyházi ének mély benyomást tett rájuk. Sokszor önkénytelenül is ellátogatnak a templomba és összetett kezekkel — saját tudásuk szerint — imádkoznak. November 1-én, mikor a plébánia templomában szentórát tartottunk — én vezettem bengáli nyelven —, igen meghatódtam: a 11 éves kis Sibáli, még hindu leányka, mozdulatlanul térdelt egy egész órán át összetett kezekkel az Oltáriszentség előtt. A két fiatalabb hugocskája is nagy buzgósággal tanulja az imákat és a hittant, mert keresztényekké akarnak lenni. P. Polgár István, S. J. MATRÓZLÁZADÁS SAN FRANCISCO — Az Uvalde nevű amerikai hadihajón a matrózok fellázadtak tisztjeik ellen és Jimmie Henderson 21 éves matróz agyonlőtt egy tiszthelyettest. A haditengerészet tiszti bírósága halálra Ítélte. Pünkösd után 21. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 8, 5—15 Mondá az Ur e példabeszédet : Kiméne a magvető, elvetni az ő magvát; és amint vetett, némely mag az útfélre esék, és tapodtaték, és az égi madarak megevék azt. És némely a kősziklára esék, és kikelvén, elszárada, mert nem vala nedvessége. És némely a tövisek közé esék, és együtt felnővén a tövisek, elfojták azt. És némely a jó földbe esék, és kikelvén, százannyi termést hoza. Ezeket mondván, kiálta: Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. Kérdezzék pedig őt tanítványai, mondván: mit jelent e példabeszéd? kiknek ő mondá? nektek adatott tudni az Isten országa titkát; egyebeknek pedig példabeszédekben, hogy látván , ne lássanak, és hallván, ne értsenek. Ez tehát a példabeszéd: A mag az Isten igéje. Az útfélre esők azok, kik hallgatják, azután eljő az ördög, és kiveszi az igét szivökből, nehogy hívén, üdvözöljenek. A kősziklára esők azok, kik midőn hallják, örömmel fogadják az igét; de nincs gyökerök; egy ideig hisznek, és a kisértet idején eltávoznak. A tövisek közé esők azok, kik hallják, de utóbb a szorgoskodástól, gazdagságtól és az élet gyönyörűségeitől elfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. A melyek pedig a jó földbe estek, azok, kik tiszta és jó szivvel hallván az igét, megtartják, és termést hoznak béketürésben. Ezeket mondván felkiálta: Kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. SZENTBESZÉD Az Ur Jézus a következőképpen magyarázza a példabeszédet: A mag az Isten igéje. Az Isten igéje, tudniillik az evangélium és annak hirdetése helyesen hasonlittatik a maghoz és a vetéshez; mert valamint az Isten igéje a hirdetőnek szája által, úgy a mag a vetőnek keze által hintetik szét és vettetik el. Valamint az Isten igéje a hallgató szivében, úgy a mag a föld belsejében fogamzik meg. Valamint a magból jön létre a termés, úgy a jó Isten igéjéből erednek minden jó cselekedetek. Valamint a föld mag nélkül haszontalan növényekkel, dudvával, tövissel és más effélékkel nő be, úgy az emberi szív Isten igéje nélkül hiúságokkal és vétkekkel telik el. Valamint a magot, hogy termést hozzon, tiszta, kövér és nedvdus földbe kell elvetni, úgy az Isten igéjét, hogy szellemi termést hozzon, tiszta és az erényességre, jámborságra kész szívbe kell befogadni — Szent Jakab apostol ezen szavai szerint: “Szelídséggel fogadjátok be a beoltott igét.” Valamint a földet, hogy a mag abban termést hozzon, meg kell tisztítani a haszontalan növényzettől, dudvától, tövistől és más efféléktől, aztán megkell javítani, megszántani és megboronálni, úgy az emberi szivet is meg kell tisztítani a vétkes hajlamoktól, indulatoktól és szenvedélyektől bűnbánati cselekményekkel. Mondá az Ur: Az útfélre esők azok, akik hallgatják az Isten igéjét, azután eljő az ördög és kiveszi az igét szivükből, nehogy hívén üdvözöljenek. Valamint a mag befogadására nem alkalmas, kemény, járt útra esett magvak nem fogadtatnak be a földbe és nem takartatnak be földdel, hanam azoknak egyik részét a járókelők tapossák el, másik részét pedig a madarak ragadják el, úgy az Isten igéjét azoknak szivéből, kik bűnös szenvedélyeikben elfogulva hallgatják, de belül nem képesek azt felfogadni, kiragadja az ördög, és a szivet a megszokott bűnökre tereli, hogy a lelket magának megnyerje és az örök üdvösségtől megfossza. Szívleljük meg az elmondottakat és adja a jóságos Isten, hogy amire törekszünk, kegyelmének bőségével gyámolitva teljesíthessük és igy egykor bejuthassunk az örök élet dicsőségébe, amelyről a nemzetek apostola igy szól: “Szem nem látta, fül nem hallotta, se az ember szivébe föl nem hatott, mit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.” MAGYARORSZÁG FOTOGRÁFIÁJA Harrison E. Salisbury, a New York Times tudósítója, aki most körúton van a vasfüggöny mögötti országokban, ismertetései során rövid szóbeli fotográfiát is közöl az egyes országokról. íme a mai Magyarország: “Lakosainak száma 9,750,000. Az ország kiválóan alkalmas vegyes ipari és mezőgazdálkodásra. Nem szláv nép. Az oroszt történelmi ellenségnek tekinti a magyar. A sztálinizmus megnyomorította a magyar gazdasági életet. Múlt novemberben orosz ágyuk megbénították a magyar nép forradalmi szellemét. A lelkekben izzik az oroszgyülölet. A jelenlegi gyenge kormány autoritását még gyengíti az a körülmény, hogy teljesen Moszkvára támaszkodik.” 8-m oldal II. Elizabeth angol királynő Ottawában a kormány tagjai kozot
