A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-11-01 / 44. szám

JÓ PÁSZTOR 7-IK OLDAL SZERENCSÉJE Irta: TÖLCYESY MIHÁLY SZÉP ILONKA REGÉNY 40 — De hátha nem kapod meg, amit remélsz ? Hát­ha csalódol? — Valami mindenesetre kinéz a dologból! Azért csak menjünk, húgom. Gizella csak nagy húzódozva ment vele az igaz­gatóhoz, aki csakugyan várakozott reá, miután érte­sült a kapustól, hogy Gizella már itt van. — Ah, ah, a kislány csakugyan eljött, — mon­dotta mosolyogva. — Nagyon szép! Foglaljon helyet kicsikém! A néni is itt van? De neki azt hiszem, még sok a dolga? Darvainé megértette ezt s kiment, az ajtó előtt azonban megállóit s befelé figyelt. Az igazgató megcsípte Gizella arcát, ki ettől ijedten hátrált. — No, no, kisasszonykám! Nem kell ám mind­járt megijedni és hátra húzódni! Nézzen a szemem közé bátran. A leányka áliához nyúlt s fejét fel akarta emelni hogy szemébe nézhessen. — Mit kíván hát, kicsikém? Mondja el szapo­rán ! Gizella hamar összeszedte magát s így szólt: — Nagyon szeretném, ha megengedné nekem, hogy minden csütörtök délután meglátogathassam nénikémet. — Csak a nénikéjét? Mást nem? — Más nincs, akit meglátogathatnék. — Ej, ej, hát én semmi se vagyok? — Oh kérem, az igazgató urnák fontosabb dol­ga is akadhat, mint engem fogadni. — Ne higyje azt, kicsikém! Magácska kedvéért minden egyéb dolgot félreteszek. Ám, ha nem ígéri meg, hogy minden csütörtökön én hozzám is benéz, akkor nem vagyok hajlandó kérelmét teljesíteni! — Nem tehetem, igazgató ur! — Ugyan, miért nem? Olyan nehéz az? — Itt nem, igazgató ur! • — Aha, közeledik már, — gondolta magában az igazgató. — Pompás leány, azt meg kell adni. Ismét megcsípte az arcát, szeme csak úgy lán­golt a sóvár vágytól. — Igaza van, galambom, — mondotta. — Köny­­nyen pletyka támadhatna. Más helyet kereshetnénk talán . . . mit gondol, talán a közeli csárdában kap­hatnék egy kis szab ácskát ? Gizella összerázkódott, de azért tartotta szere­pét. — Nem bánom, — felelte alig hallbatólag s alig várta, hogy egyszer mái- kiszabaduljon innét. — Akkor menjünk, — szólt az igazgató örven­dezve s mindjárt kivezette Gizellát. — A motozás tehát elmaradt, senki még csak nemi is gyanitá, hogy egy veszedelmes levél van nála. A csárdához értek, melyben három szál cigány cincogott és többen kurjongatva mulattak. Az igazgató előkapta a csaplárosnét, miközben Gizella hátrahuzódott a sötét udvarra. Ott gyorsan kivette a levelet s az öreg Jancsi kocüismak adta az­zal, hogy adja postára. Egy darabig halkan beszélgetett az igazgató a csaplárosnéval. Mozdulataiból látszott, hogy pénzt adott neki, ami rögtön előzékennyé tette. Erzsók as­szonyt. Midőn végre mindennel tisztába jöttek, az igaz­gató megfordult s Gizellát kereste. Ámde nem látta sehol! Kiment a oötétbe s körülnézett, majd a nevét kiáltotta, Gizellának azonban nyoma veszett. Az igazgató dühös szitokra fakadt. — Ejnye, a fruska bolonddá akar engem tarta­ni ! No csak vigyázzon, hogy valamikép meg ne igya a levét! Keresése hiábavalónak bizonyulván, nagy dühö­sen tárt vissza az intézetbe g rögtön hivatta Darvai­­nct. — Maga ugyan szépen 'bolondot járatott velem. — Nem értem, igazgató ur! — Falképnél hagyott a kis bestia! Darvainé ijedtségeUszinlelt. — Tán csak nem ? Gizella ilyesmire képtelen. — Hogyan mondhatja, hogy képtelen, mikor megtette! Ott hagyott biz engemet mindenestől! — Nem hihetem, nem hihetem! — kiáltotta Dar­­vaimé. — Egyébként majd előveszem őt. — Vigyázzon magára, hogy el ne csapjam, -­­dühöngött az igazgató. — Maga se jobb a deákné vásznánál. Darvainé lehorgasztott fővel távozott. Kiérve a folyosóra, még egyszer körülnézett s nem látván sen­kit, elnevette magát és szobájába ment aludni. Nagy Aladár ez alatt ismét megjelent a vasrá­­'csos kapu előtt és várta Istvánt, ki csakhamar ki is jött. — Nos, mi újság. István? Történt-e valami? — Oh, igen! Itt volt ám valaki! — Tudom már, hogy Gizellát érted. Bizonyára nagynénjét látogatta meg? — Az igazgató urnái is volt! Ketten sokáig be­szélgettek egymással, végre együtt eltávoztak. — Ez már valami, — figyelt fel Nagy Aladár. — És hova menteik? , — Nem tudom. Az igazgató ur nem «okára igen dühösen tért vissza. Nagy Aladár ide-oda ingatta fejét, s nem tudta elképzelni, mi történhetett? Hova mehetett az igaz­gató a leánnyal és miért tért vissza dühösen? — Tudom, hogy szemet vetett arra a csinos lány­ra s nyilván várt valamit, de csalódott. — .Bizonyosan úgy lesz, — vélekedett a kapus. — Az igazgató mindjárt hivatta is Durvámét, amint hazajött. — Már ennek a nyomára kell jönnöm, — mon- j dotta Nagy Aladár. Az eset rendkívül különös. Tud­tommal Gizella ki nem állhatta az igazgatót! És mosti mégis elment volna vele? — El bizony, — -erősítette a kapus. — És igy még a szokásos motozás is elmaradt. — Még ez is hozzá! — kiáltotta Nagy Aladár. — Sejtem, hogy Darvainé cselt vetett az igazgató­nak. Bizonyosan a tizes elmebeteggel függ ez össze. — Akkor hát még jobban kell arra az asszonyra ■ vigyázni. — Nagyon, de nagyon, — mondotta Nagy nyo­matékosan. — Darvainé valamibe sántikál. A kapus válasz helyett tenyerét tartotta. — Mit akarsz már megint? támadt rá Aladár. — Egy kis apró pénzt! — Majd ha fagy! — morgott Nagy. — Mindennap nem adhatok. Várj, mig én is ka­pok! Ezt mondva, dühösen eltávozott. A kapusi mérgesen nézett utána. — Nos, ha te igy fizetsz, akkor ugyan nem állunk ám szolgálatodra! Nagy másnap megjelent az igazgatónál, aki még mindig igen haragos volt. — Mit kíván? — kérdezte Nagytól igen kurtán. — Bátorkodom figyelmeztetni az igazgató urat, hogy Darvainénak tegnap vendége volt. — Tudom, — morgott az igazgató. — Ennek a látogatásnak valami titkos célja le­hetett, — folytatta Nagy. — Általában veszem észre, hogy Darvainé egyet ért a tizes számú beteggel. — Mi köze hozzá? — fakadt ki az igazgató. — Annyiban van közöm hozzá, mert én vagyok felelős, hc-gy a beteggel semmi olyasmi ne történhes-! ;sSk, ami megbizóimnak a szándékaival ellenkezik. Ép azért nem tetszik nekem, hogy Darvainé van kö- i rülötte. Nagyon kérem igazgató urat, adjon a beteg ! mellé más ápolónőt. Az igazgató tagadó mozdulatot tett kezével. — Olyan nincs, — mondotta. — Ez annyi lenne, j mint Darvainé dolgát Könnyíteni. Erre éppen most bem érzem magamat indíttatva. De különben is, nem szeretem, ha valaki házi ügyeimbe avatkozik. — Felszólalásomat ne vegye annak, igazgató ur! Én csak azt akarom, hogy a tizes beteg más ápoló­nőt kapjon. — Akarja? — kérdezte az igazgató gúnyosan, i — Itt nem létezik más akarat, csak az enyém. Én pe­dig nem akarom azt, amit ön kíván. — Akkor kénytelén leszek panaszt emelni meg­bízóimnál, — jelentette ki Nagy Aladár. Erre kitört az igazgató. — Hallja-e, Nagy ur, engem hagyjon békével. Én nem ilyen feltétel mellett vettem át a beteget. Ha önök nekem folytonosan a nyakamra járnak, ám ak­kor vegyék ki az intézetből a beteget és vigyék aho­va akarják. Ettől megdöbbent Aladár ur! Ilyen beteget ba­josan lehet másutt elhelyezni. Ez okból meghunyász­kodott s igy szólt: — De kérem, igazgató ur, én a világért sem aka- j rok az ön ügyeibe avatkozni. Ámde meg vagyok győ­ződve, hogy Darvainé valamiben sántikál és ennél­fogva azt tartom, hogy az intézet érdekében is el kell őt távolítani a beteg mellől. — Jó, jó, — intett kezével az igazgató. — Majd meglátom, mit kell tenni, most hagyjon magamra, mert sürgős utam van. Nagy Aladár tehát ajánlotta magát s mig az igazgató lóra ülve ellovagolt, addig ő Danainét ke­reste fel, kinek az arca rögtön elborult, ahogy őt meg­látta. — Már megint itt van! Ez már csakugyan nem — A maga érdekében jöttéim, Darvainé. — Hogy-hogy? — Könnyebbitést akarok a maga számára ki­eszközölni az igazgató urnái. — Milyen tekintetben? — kérdezte Darvainé kedvetlenül. — Hát már nem is tudja? Azt akarom kieszkö­zölni, hogy magát megszabadítsák attól a tizes be­tegtől, aki olyan harapós, mint a vadmacska. Már 'beszéltem is az igazgatóval. (FOLYTATJUK) Elmei G. Baiiuiek bírósági derk jelölt A clevelandi városi bíró­ságnál a Clerk állására pá­lyázik november 5-én Elmer G. Bárkinek, akinek a Clerk munkakörében gazdag ta­­paszta-ltsága van, mert négy éven át mint titkár működött a clerk hivatalban. Ohio ál­lami képviselő is veit kát ülésszakban és ott is helyi igazgatási problémákkal fog­lalkozott. Programja: becsü­letes, előzékeny, lelkiismere­tes munka, a köz szolgálata a városi Cienk fontos állásában. SZAVAZZUK MEG A B0ND0KATÍ Ilyen bargain még sohasem volt! Cleveland és Cuyahoga me­gye lakói sokat nyernek, de semmivel sem kell több adót fizetniök, ha november 5-én megszavazzák a városi és me­gyei bondokat és javaslato­kat. Az uj konvenciós és kiállí­tási ház építése maga után fog vonni legalább 45 millió dollár privát építkezést és ez azt jelenti, hogy lesz bőven uj munkaalkalom, több láto­gató, aki itt pénzt költ, és lesz oly adó bevételi többlet, hogy az adóalap emelésére nem lesz szükség. A freeway autóut1 építése majdnem semmibe kerül, ha megszavazzuk a bondot, mert ahányszor 5 centet fizetünk, annyiszor 95 centet ad rá a szövetségi kormány és az ál­lam: 100 millió dollár ellen­értéket kapunk 5 millió dol­lárért. A városi kórház megyei igazgatás alá vétele biztosí­ték arra, hogy jobb kórházi szolgálatot fog kapni Nagy- Cleveland népe. Ugyanez vonatkozik az ál­latkert és a megyei repülőtér építésére is. Csupa bargain! A1 legjobb vicce Suhajdát lelkendező öröm­mel fogadja otthon a felesé­ge: — Te, Gyula, megszűnik az adóhivatal. — Ne beszélj marhaságo­kat, fiacskám! -- vonja ösz­­sze a szemöldökét komoran Suhajda. — De igazán megszűnik, apuskám. Idenézz, ez most jött neked! Rá van Írva: Utol­só felszólítás. Hosszú idő óta folynak az előkészületek, hogy a New Yorkban megalakult Petőfi Színpad, a régi Budapest vi­lághírű színházi kultúrájának megfelelő előadásokkal mu­tatkozzon be New York ma­gyar közönsége előtt. Meg­kérdeztük Szörényi Évát és Szabó Sándort, a Petőfi Szín­ház két kiváló művészét, akik a következőikben vázolták a színház programját. A “Noszty fiú esete Tóth Marival” Mikszáth Kálmán és Harkányi Zsolt felejthe­tetlen sikerű darabjával mu­tatkozunk be december 4-én. A darab méltó lesz azokhoz az előadásokhoz, melyekre a magyar közönségnek legalább egy része még biztosan em­lékezik. A Petőfi Színpad tár­sulata, a forradalom után ér­kezett kitűnő magyar színé­szeken kívül magáének mond­hat egy pár régebben Ameri­kába érkezett magyar mű­vészt is. Az 1957-58-as szín­házi éveikben 8 bemutatót fo­gunk tartani. Műsortervünk­ben Szigligeti, Herczeg, Mol­nár, Vadnay Bókay Fodor és Halasz Péter müvei, továbbá több külföldi szerző világsi­kerű darabjai is szerepelnek. Hisszük, hogy az amerikai magyar közönség megtisztel bennünket bizalmával, olyan szeretettel fogja fogadni mű­vészi töreikvéseinket mint amilyen alapos munkával ké­szülünk a Petőfi Színpad elő­adásaira. Ennyit mondott Szörényi Éva és Szabó Sándor, amihez mi még csak annyit jegy­zőnk, meg, hogy a Petőfi Színpad, amely előadásait New York egyik legszebb és legmodernebb színházi ter­mében, a Robert F. Wagner Hibh Sebőéiban (167 E. 76th St.) fogja tartani előadásaira bérleteket boosájt ki. HALLOTTA MÁR? ... . . . hogy az ősidők Mező* polémiájában (a mai írók­ban) Hammurabi törvénye értelmében egy operáció dija 10 sékel volt, ha ur volt á páciens és az operáció sike­rült, és 5 sékel szegény em­bernek, 2 sékel rabszolga operációjáért. POLITIKAI HIRDETÉS POLITIKAI MIPDET ÉP, Tartsa állásában . . . JUDGE AUGUST P R Y A T E L MUNICIPAL COURT BÍRÓT! Ajánlja a Cleveland Ügyvédi Kamata. Pryatel bírót FrarJk J. Lausche nevezte ki erre az állásra. X\ AUGUST PRYATEL (AUGUST PRIJATEL ügy néznek ki... WASHINGTON. — Oape­­hart szenátor többheti kör­úton volt a vasfüggöny mö­götti országokban és vissza­térve újságírók előtt úgy nyi­­latlkozott, hogy a nép min­denütt boldogtalan és elége­detlen. Hogyan nyilatkozik meg ez? kérdezték s a szenátor igy felelt: Le lehet olvasni az arcok­ról. POLITIKAI HIRDETÉS POLITIKAI HIRDETÉS Leánykereskedelem NEW YORK. — Az Egye­sült Nemzetek főtitkárához érkezett jelentések szerint az ausztriai menekült tábo­rokban simaszavu ügynökök garázdállkoznak, csinos abb magyar leányokat mesés Ígé­reteikkel Egyiptomba és más arab országokba elcsalnak és >a lányok ott nem szinpadra vagy tándokalokba jutnak, hanem öremtanyákba, ahol elzül lenek. Szavazzon a B0ND0KRA • CIVIC CENTER * INCINERATOR • FREEWAYS * RRIIM.ES NEM EMELI AZ ADÓT! THE CITIZENS COMMITTEE FOR CITY AND COUNTY ISSUES Coctuirmtn ind Executive Commit!«: JOHN ». GREENE. THOMAS MCDONALD, CURTIS LEE SMITH, DON S. CARMICHAEL • JOHN C. McHANNAN, ireasofM JACK ?. RUSSELL, BRONIS J. KLEMENTOWICZ, HARRY T. MARSHALL. JOSEPH E. fUNNERY, THAO FUSCO, SETH C. TAFT, HAROLD T. CLARK. MRS, ROBERT H. JAMISON. VERNON STOUFFER. JOSEPH M. CALLAGHIR AND OYER THREE HUNDRED CUYAHOGA COUNTY AND CLEVELAND CITIZENS AND ENDORSING ORGANIZATIONS <04 Henne Building • toclid «t 14th Street • Cleveland IS. OMe » MAia 1-1920 ♦ Mflin I-647Í SZÉP II OVK t ZÖRÉNYI ÉVA ÉS LZABÓ SÁNDOR A NEW YORKI "PETŐFI SZÍNPADRÓL" A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótári AMERIKA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTÁR EGY KÖTETREÁ! KÖZEL 1000 OLDAL Áia keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: A JÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents