A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-11-01 / 44. szám
3-IK OLDAL I-«— — Népidemokratikus idegesség A pesti Népakarat riportja. Egy kórházi orvos ismerősem, amikor elpanaszolta : rendelőjében valósággal sort állanak a betegek s egyetlen szóval igy adják elő panaszukat: “ideges vagyok. Kérem, írjon fel valami . . . Nem ne azt, abból már szedtem. Valami mást, valami újat bat. ..” És kísérleteznek a különböző porokkal, hogy kis idő elteltével visszajöjjenek egy másikért, Miltown-automata . . . Szerkesztőségünkbe is igen sok levél érkezik, íróik elpanaszolják, hogy álmatlanságban, fejfájásban szenvednek, Korántsem úri hisztérikák — legtöbbször sok gondu, napestig dolgozó asszonyok, férfiak e levélírók. “Idegesebb lett az emberiség?” — ezt a kérdést tettük fel az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet két jónevü orvosának, Avar Pálnak és Böszörményi Zoltán főorvosoknak. — Kétségtelen, hogy hazánkban is, külföldön is, soha nem látott aranykorukat élik a különböző csillapítók, idegnyugtatók, — gondolkodik el Böszörményi Zoltán, aki éppen a közelmúltban járt nyugati tanulmányúton is, — Nálunk is egyre ismertebbé válik a “Miltown”, az egyik legfelkapottabb gyógyszer. Az USÁ-ban már olyan javaslat is elhangzott, hogy ezt utcai ’automatákból is be lehessen szerezni. A modern ember idegrendszere ezek szerint csillapítóikra szorul —kérdés, hogy miért? Pihenés helyett “maximális szórakozás” Türelmetlenség! Ezzel az egy szóval igen sok ideges tünetet meg lehet magyarázni. A sebesség fokozódott, az élettempó szintén — s az ember gyorsan akar élni! Figyeljük csak ezt meg hazai viszonylatban. Elutazik valaki szabadságra, — de nem azért, hogy pihenjen, hanem, hogy a “maximális mennyiséget” szórakozza. Hajnalig mulatnak, isznak, a természetes elernyedés, a gondolatnélküliség hiányzik. Vagy: a villámotokon vitáznak, gorombáikédnak az emberek, ahelyett; hogy legalább arra a kis időre kikapcsolnák a napi gondokat és — nevetséges, de ez a tanácsunk! — ehelyett kinéznének az ablakon. — És a lárma? — vetjük közbe. — Ez is sokban hozzájárni az idegesség fokozásához. Különösen az éles, szélesskáláju zaj: autótülök, sziréna, szabálytalan, váratlan zörej. Viszont a tompa, egyenletes zaj megszokottá válhat, van akinek még hiányzik is. A közlekedés hangtalanitását vagy legalább is csendesitését viszont minden idegorvos szívügyének tartja. Ezután Böszörményi főorvos egy igen érdekes és elgondolkoztató tényt mondott el orvosi gyakorlatából. Kifejtette, hogy igen sok ideges ember bele- S'zuggerálja magába az ideges tüneteket. Az ilyenre ■ráragad társaitól a fejfájás, letörtség. “Az emberek eltanulják egymástól az idegességet. Alapjában véve igen kevés a vele születetten ideges ember és az erős akaratú, határozott egyéniség legtöbbször távol tudja-tartani magát a ragadós hisztérikus idegescégtől.” Uj tünet: társbérleti neurózis Van azután egy jellegzetesen huszadik századbeli ideges tünet, ez szaknyelven: társbérleti neurózis. Az emberek, — mármint a társbérlők — össze vannak zárva, valósággal kiszolgáltatva egymásnak. Közös a konyha, akarva akaratlanul is közös a rádióhallgatás, elkerülhetetlenek a viták, az ingerültség. Sajnos: a társbérleti nurózis a gyerekeken is érezteti hatását. Fültanui a veszekedéseiknek és az állandóan túlfűtött hangulatnak, lassan maguk is nyugtalanná és előbb-utóbb idegessé válnak. — Miért tapasztalható az, hogy az asszonyok közt több az ideges, mint a férfiaknál? — Ez társadalmi kérdés és társadalmi probléma. Tény, hogy a nők még nem szoktak hozzá az időmunkához, a hivatali, gyári, kiszabott tennivalókhoz. A háztartás mindig enged bizonyos megszakítást, kikapcsolódást, ami a nyolcórás munkában nincsen meg. Emellett a legtöbb asszony háztartást is vezet, munkába is jár, igy szinte szünet nélkül foglalkoztatja az agyát, fantáziáját. Neki kell mindent megtervezni, beosztani. — Milyen tanácsot lehetne adni arra, hogy kevesebb legyen az ideges ember? A társadalmon is múlik — Erre nekünk, idegorvosoknak van egy speciális példánk. Ha van egy kerti utam és meg akarom tisztítani a gyomtól, vagy apránként kiszedem, vagy behintem a talajt sóoldattal, amely megelőzi a gaz Anglia királynője megtekintette a Susan Constant nevű hajó mását is Jamestownban. Ez a hajó hozta az első telepeseket Amerikába. íz emberiség legsúlyosabb problémája, hogy hamarosan "több lesz az eszkimó, mint a fóka" Statisztikai kimutatás szerint ma kétbillió és hétszázötvenmillió ember él a földön, kétszer annyi, mint 70 évvel ezelőtt. 40 év múlva a mai létszám ismét megduplázódik. A születések arányszáma gyorsult, a halálozások csökkentek. A világ népessége tiz évenikint 16%-al emelkedik. Jelenleg évente 47 millióval nő a világ Jélekszáma. Hamarosan évi 75 millióval leszünk többen és többen, mig aztán, néhány emberöltő múlva, a szó legszorosabb értelmében — nem lesz hely az uj szülöttek részére a túlnépesedett földön. A kormányok idegesen, de tehetetlenül figyelik a veszedelmes jelenséget, akár egy formlálódó hurrikánt, amely katasztrófába sodorhatja az egész világot. Még ennek az évszázadnak a végén két'billióval több ember fog nyüzsögni- a földiekén, mint amennyi most él. főleg az ázsiai, afrikai népeik szaporodnak sebesen, A nemzetek szövetségének Kimutatása rávilágit a tényre, hogy minél koldusabb egy .nép, annál szaporább. Dél Amerika szintén szaporább, mint az Egyesült Államok. A mezőgazdasággá] foglalkozó országokban kevesebb az ennivaló, mint az ipari államokban. Kísérletek folynak a születés szabályozás bevezetésére, de nem sok eredménnyel. A primitiv népek hallani sem akarnak róla. A kínai kommunista kormány felívilágositó akciója csakúgy csődöt mondott, mint India, vagy Mexico hasonló kísérletei. Az I egyszerű, Írástudatlan paraszt házaspár tiz, húsz gyermeket hoz a világra és bár éhínség, betegségek tizedelik, nem engednek ősi jogaikból. Ceylonban a betegségeket, halált okozó maláriát győzték le a DDT segítségével. Ennek eredményeképen még rohamosabban nő a szigetország lakosainak száma. Jugoszláviában a szifilisz pusztított évtizedeken át, a penicillin több mint félmillió embert gyógyított meg. Az ázsiai kormányok nem tudnak elegendő munkaalkalmat teremteni a lakosságnak. Az elkeseredett fiatal munkanélküliek minden agitátort meghallgatnak és követnek, mert a világot okolják saját bajaikért. A magasabb életszinvonalra emelkedett országokban azonban sikerült megvalósítani a születés szabályozást. Még módos, jólkereső családok is beérik 3-4 gyermekkel. A mottójuk az, hogy inkább ezeknek adnak jó nevelést, iskolázást, biztonságot, mint hogy tiz gyermekük nyomorogjon és nehéz munkával, tudás nélkül vágjon neki az életnek. Japánban is sikerrel folyik a születés szabályozás, a lakosság igyekszik kooperálni a kormánnyal. A kórházak, szanatóriumok ingyen állanak állapotos nők rendelkezésére. Fiatal házaspárokat felvilágosító iratokkal látnak el. Ennek következtében hatalmasan esett a születési arányszám Japánban, amely pedig, akár a többi ázsiai országok, vezetett a népszaporulat terén még az első világháború utáni időkben is. A születésszabályozási mozgalom — érthetően — főleg a nem-keresztény országokban hódit tért. VIGADÓ-TÉR BZUDAPEST — A Dunaparton levő Molotov teret visszakeresztelték régi becsületes nevére: Vigadó tér. Ezzel szemben Dunapentelének még mindig Sztalinváros a neve. elburjánzását. Azt kellene elérni, bogy az emberek kicsit jobban megtervezzék az életüket, hogy előre elkészüljenek a megpróbáltatásokra és a legfőbb szabály az legyen: megpróbáljunk nyugodtabban élni. A kis örömökön, a természetadta szépségeken jó néha eíimélázni, ez csillapít és sokszor elejét veszi az idegességnek . A munkán kívül perceket, a pihenés idejét pedig valóban a pihenésinek kell szentelni. Jók az apró kedvtelések is, például babrálás bélyegekkel vagy könyvgyüjtés, képtárlátogatás. És persze: segítenie kell a társadalomnak is! Kevesebb háborús izgalmat az, emberiségnek, több tiszta örömet, jobb életkörülményeket. Ebhez, járuljon hozzá az egyén is önfegyelmével, saját agyának lés kedélyének rendbentartásával. Mindjárt sokkal kevesebb lesz az, ideges ember, mint ahogy valójában kevés az igazán beteges idegesség is. * Eddig a budapesti Népakarat befejezetlen riportja az, emberek idegességéről. Befejezetlen, a riport azért, mert az írója, Várkonyi Margit kolléganő, nem merte befejezni. Nem merte leírni a magyar ember mostani, valósággal beteges idegességének fő okát: az embertelen im unkaviszony okát és az embertelenül alacsony keresetet, amely két körülmény egymásruhatva még acélsodrony-idegeket is megviselne. A küzködés, a nyomorúság, no meg az örökös félelem a gondolatok és érzelmek magukbafojtása fojtogatja az embereket. És ha nem félt volna Várkonyi kisasszony a Marikétól vagy a Gyűjtőtől vagy Récéktől, nemcsak autótülkölési és hasonló lármákat említett volna, mint amelyek az idegességet okozzák vagy fokozzák, hanem megemlítette volna a legfélelmetesebb korszerű lármát is; az éjjeli és hajnali kopogtatást az előszoba ajtaján. ISMERETEK KINCSESTÁRA VAN ESZE AZ ÁLLATNAK Okos kutyáról, macskáról, lóról majdnem mindenki tud szép történeteket. A körülöttünk élő háziállatok intelligenciájához nem fér kétség. De az állatlélektan kutatói egyre több más állatról is megállapítják, hogy — parányi agyvelejéhez mérten — bámulatosan okos. Számtalan olyan jelenséget figyelhetünk meg az állatvilágban, amelyet lehetetlen egyszerűen ösztönnel magyarázni, mert keresztülviteléhez feltétlenül gondolkodás szükséges. A MÉHEK STRATÉGIÁJA Itt vannak például a méhek, amelyeknek magasrendű társadalmi berendezkedéséről és intelligenciájáról Maeterlinck könyvet irt. Nézzük csak a méhek világának egyetlen jelenségét: a méz nyersanyagának beszerzését és mindjárt meglátjuk, mennyi intelligenciával végzik ezt a műveletet. A kutatással megbízott méhecskék kirepülnek a kasból és elindulnak virágpor után cserkészni. Kövessünk két ilyen méhet az utján. Az első döngicsélve repkedett ide-oda, aztán felfigyelt egy édes illatra. Az illat nyomán megtalálta a virágot. Rászállt, teleszivta magát virágporral és sietve hazarepült. Otthon —táncolni kezdett. Afféle “verbunkost” járt pajtásai előtt, akik ebből megtudták, hogy jó utón járt, gazdag éléskamrát fedezett fel. A “verbunkos” tánccal munkára verbuvált méhecskék most már elindulnak a felfedező után és könnyszerrel megtalálják útmutatása alapján az éléskamrát. J Ugye látjuk, milyen észszerű ez a munka! Nem hébe-habotába indulnak útnak a méhek, hanem csak akkor hagyják abba az otthoni munkát, amikor a kiküldött kutató már biztos helyre tudja őket vezetni, tehát nem töltik az idejüket hiábavaló keresgéléssel. De mármost mi történik, ha a virág nem árulja el magát szagával a méhecske előtt? Az iliattaian virághoz nehéz a felfedezőnek visszatalálnia. Ezért ilyen esetben más az eljárás. Minden dolgozó méhecske testének hátsó részén természetes “parfőmflakont” hord. Ha a farát felemeli: a tartóból szétszóródik a levegőbe az illat, akárcsak az üvegből, ha a gumilabdát megnyomjuk. Mégpedig minden méhcsaládnak más és más jellegzetes illata van, amelyről a közös családbeliek fel tudják egymást ismerni és ez a jellegzetes szag ismerteti fel velük saját otthonukat is. No már most, második méhecskénk, amelyet utján követtünk, rátalált egy iliattaian virágra. Nem mer hazaszállni, mert nem tudná társait nyílegyenesen idevezetni az éléskamrához. Ehelyett furcsa mozdulattal felemeli testének hátsó részét és levegőbe árasztja az illatát. Addig szórja ezt magából, amig arra repül egy másik, ugyancsak az ő családjához tartozó méh. Ez melléje telepszik és most már ketten árasztják a szagot, amely mind több kutatót és utánuk szálldosó gyüjtő-méhet figyelmeztet az uj zsákmányra. Levegőből hívják társaikat az illat-kiáltással magukhoz és amikor már elegen vannak ahhoz, hogy a virág kelyhéből minden mézanyagot kiszívjanak: munkához látnak. A HANGYÁK HADICSELEI Az utjelzésnek másik érdekes példáját látjuk a hangyáknál. A hangya testében tudvalevőleg maró folyadék van: a hangyasav. Ezt a savat pötyögteti el útközben minden kicsi előőrs, hogy jelezze az utána jövőknek a járható utat. Érdekes kísérletet tettek a hangyák pionírjaival: különböző keresztutakat vájtak az utjukba és megfigyelték, hogy a hangyák mindig megtorpantak a keresztutnál és csak abban az esetben fordultak a mellékutra, ha az hegyes szögben hajlott el a keresztező úttól, derékszögben azonban sohasem tértek oldalt. Ez mutatja, hogy gondolkodnak, mert hiszen meg tudják külömböztetni az elhajlás szögét! Egy másik érdekes megfigyelés a következő volt: Sürü sorokban vonultak a hangyák a villamossíneken keresztül, az úttest túlsó oldalára. Az arrahaladó kocsik megzavarták a vonulást és sok állatot elpusztítottak. Azok a hangyák, amelyek a katasztrófát túlélték, összesereglettek, láthatóan tanácskoztak, aztán —alagutat ástak maguknak a sínek alatt. i -» Hingston természettudós számolt be a következő beszédes bizonyítékról: A hangyák megneszelték, hogy ebédlőasztalán nyitva áll a cukrosdoboz. Tömegesen másztak be a nyitott ablakon keresztül a kincshez. Hingston erre légypapirt rakott az ablakdeszkára, hogy megakadályozza a hangyák népvándorlását. De mi történt? A csapat előbb visszavonult, aztán hamarosan újra megjelent és minden egyes hangya apró faszilánkot, homokszemet hozott magával. Ezzel az anyaggal didat építettek maguknak a légypapiron és ezen a hídon keresztül indultak most már a cukrosdoboz felé. (FOLYTATJUK) ' ' r' " A JÓ PÁSZTOR ____________ Éld a vasfüggöny iniijjiiti világ veszélye A tulnéoesedö
