A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-25 / 43. szám

7-IE OLDAL Irta: TÖLGYEST MIHÁLY Erre Darvasné méregbe jött. — Holnap se mondom meg, de semmikor sem, ha most mindjárt el neun távozik! — kiáltotta. Erre Nagy Aladár jobbnak látta, ha elmegy. Nem szívesen tette, de nem akarta magára haragíta­ni Darvainét. Hátha hasznát veheti még. Jó éjt kívánva, eltávozott. Még nem járt mesz­­ázire a kaputól, midőn könnyű léptekkel egy alak su­hant el mellette. Gizella volt. Nagy Aladár nem igen ismerte őt s meglepetve fordult meg utána. — Ej ha! Ez aztán valami, —•''gondolta magá­ban. Utána is nézett és látta, hogy a rácsos kapunál ■megállóit, meg is akarta húzni a csengőt, de már jött a kapus. — Mit kíván? — kérdezte szokása ellenére ud­variasan. A csinos fiatal leány, még ezt a vén cerberust is megszelídítette. — Nagynénimhez akarok menni, — felelte Gi­zella. — Ki a nagynénje, lelkem kisasszcnykám? — Darvainé. — Ah, igen? Tessék besétálni. De várjon csak egy percig, drága kisasszonykám. A feleségem is sze­retné magácskát látni. — De én nem hozzá jöttem. — Tudom, tudom lelkem, de azért csak szíves­kedjék befáradni hozzánk. Nem hozott semmit? — Ugyan, hogy érti ezt? — kérdezte Gizella na­gyot nézve. — Mit hoztam volna én a nejének? — Hehe! — mosolygott a kapus. — Nem is úgy értem én azt. Talán valakinek másnak hozott vala­mit? Azt csak tudja a kisasszony, hegy semmit sem szabad becsempészni? — Nem hoztam semmit, — mondotta Gizella bosszúsan. — És most bocsásson. Úgy is nagyon el­kértem. Anélkül is sok kellemetlenségem volt, mig ide tudtam jönni. A kapus nagy nehezen elbocsátotta őt. Darvainé kitörő örömmel fogadta. — Isten hozott, Gizella, már azt hittem, nem is jc-z. — Hagyja el néni, oly sok kellemetlenség ért út­közben. Igazán meg is bántam, hegy útnak indultam, nem is jöttem volna, ha a néni nem irta volna, hogy Jöjjek. — Nagyon szép tőled, hogy szavadat megtartot­tad. Igazán fontos beszélni valóm van veled. Nagy zavarban vagyok s ebből csak te segíthetsz ki. — Én? — kérdezte Gizella csodálkozva. — Hogy lehet az ? — Mindjárt megmondom. De most tedd maga­dat kényelembe. Bizonyára éhes is vagy. A kávé mái jól kihűlt, de mindjárt feimelegitem, addig is itt van a sütemény . . . Később még egyszer kinézett a folyosóra, nincs­­e ott Nagy Aladár vagy más valaki. — Lelkem Gizellám, nagy dologban fő a fejem. Gazdag asszonnyá lehetnék, ha valami sikerülne. — Mi lenne az, néni? — Csekélység az egész, amit te igen könnyen megtehetnél. — Én? — kérdezte Gizella ismét csodálkozva. — Mit tehetnék én ebben?. Darvainé maga mellé vonta Gizellát s bizalma­san szólt: — Te intézheted el a dolog kezdetét. Ha minden sikerül, ötvenezer forint potyog az ölünkbe. — Ötvenezer forint! — csapta ccsze kezeit Gi­zella. — Borzasztó sok pénz ez. — És ezt a borzasztó pénzt megkereshetjük. Mezt itt a jó alkalom. — Ki ígérte ezt a sok pénzt? — kérdezte izga­tottan Gizella. — Azt te ne keresd. Tízezer forint a tied lesz. Ezen aztán férjhez mehetsz. Hej, meglásd, hogy fut­nak majd utánad a legények. — Mit tegyek hát? Darvainé titokzatosan kérdezte: — Lásd kedvesem, jelenleg az intézetben van egy nő, akivel nem tiszta dolgot müveitek. — Hát hiszen egyiknek se tiszta az esze, akit egyszer ide hoznak. — De azé éppen tiszta, s nem ide való! Szeretne is kiszabadulni innét, de mások nem eresztik. Ebből mi nagy hasznot húzhatnánk. — Hogy és miképen, néni? Ki ígéri ezt a pénzt? — Az elmebeteg. — De van-e neki? — Van, illetőleg lesz! Ezt én már kiérzem! Ne­kem az ilyenben igen jó szimatom van. Az illető el­mebeteget férjének tudta nélkül hozták ide. Ezután elővette a levelet. — Ezt valahogy postára kell adni. — Úgy gondolja tehát nénikém, hogy magam­mal vigyem? — Eltaláltad hugocskám! —- Igen ám, csakhogy megmotoznak mindenkit, aki-az intézetből távozik. Most is, hogy ide jöttem, ugyancsak elő vett a kapus. — És mégis el kell vinned! Másra nem bízha­tom, csakis te reád! — Igen ám, de ha nálam találják? Akkor aztán jaj lenne nekem, de különösen magának néni! — Ezt én nagyon jól tudom, éppen azért a moto­zást akarom valahogy meghiusitani. — Ez ugyan nehezen fog menni, néni! A kapus ezt el nem engedi. Darvainé ravasz mosollyal szólt: — Tudom már a módját! Bizonyára nem kerül­te ki figyelmedet, hogy az igazgató ur szemet vetett rád. — Oh az az utálatos! — Ellenszenvedet le kell ám küzdened, Gizella. — Nem én soha, ki nem állhatom azt az embert. — De gondold meg, Gizella, hogy ő a mi kenyér­adónk! Sokat árthat nekünk, ele használhat is, asze­rint, amit jó vagy rossz indulattal van irántunk. Gizella kezdte magát igen kellemetlenül érezni. Darvainé azonban úgy tett, mintha ezt nem látná s folytatta: — Én már beszéltem is vele! Mondtam neki, hogy te személyesen fogod kikérni az engedélyt, hogy engemet gyakrabban meglátogass, esetleg néhány napot itt is tölthess. — Nem kérek belőle, — tett elutasító mozdula­tot kezével Gizella. — Ne légy oktalan, Gizella. Nem éppen kelle­metlen itt tartózkodni. Itt jó levegő van, sétálhatsz a kertben . . . — De minek ehhez külcnöo engedély? Most is anélkül jöttem. — Ne hidd azt kedvesem! Én az ő engedélyével hivhattalak csak meg; ha azonban szépen kikéred tő­le az engedélyt, akkor mindig eljöhetsz. ,— Én nem megyek hozzá, — jelentette ki Gi­zella. — Még egyszer mondom, ne légy dőre, — mon­dotta Darvainé. — Nem veszed észre, hogy ez csak ürügy? Bemégysz hozzá s előadod kérelmedet. Ö természetesen a legnagyobb készséggel meg fogja engedni. Aztán nem is fog ám mindjárt elereszteni. Kissé nyájas lehetsz iránta, s találkát adsz neki. — Soha, soha! —kiáltotta Gizella elpirulva. — Arra a találkára természetesen nem fogsz el­menni. Az igazgató azonban készpénzül veszi s te ennek a fejében csak azt kéred ki magadnak, hogy ő a saját külön kijáratán bocsáson ki téged. így kike­rülöd a motozást. Érted már most az egészet? Gizella hallgatott. Átlátta, hogy a terv igen jó, de nehéz, miután úgy fél az igazgatótól, mint az ör­dögtől ! — Lásd, Gizella, — beszélte neki Darvainé — ötvenezer forintért meghozhatod nekem ezt az áldo­zatot. Csak bemégysz hozzá, ennyi az egész! Lesz rá gondom, hogy ne legyen semmi bántódá :od! Ha egy­szer észrevétlenül kijutottál az intézetből, akkor meg nyertük a játékot. Ha el is csapnak engem, nem törő­döm vele. A fiatal nő férje néhány napra rá itt lesz, kiszabadítja nejét és ötvenezer forint üti a markun­kat. Tízezer a tied lesz! Gondold meg Gizella, tízezer forint! Hol találhatsz hamarosan egy ilyen állású | leányt, akinek tízezer forint hozománya van? Neked pedig lesz! És oly keveset kell érte tenni. Hidd el, más leány még többet is .tenne. Gizella tétovázni látszott. Tízezer forint szép pénz! Ilyesmiről ő még álmodni som merészelt volna soha! És most egyszerre oly közel áll ahhoz, ami ed­dig lehetetlenségnek látszott. o o — Vedd magadhoz a levelet Gizella és menjünk ! — mondotta Darvainé. Gizella összerázkódott. — Ch Istenem, nem tehetem, — mondotta hu- i zcdozva. — Ugyan, ne légy gyermek! Megmondtam már, nem lesz semmi bajod. Én őrködni fogok az ajtónál. Kezébe nyomta a levelet. — És most jer! De előbb dugd el a levelet! — De hová tegyem? — kérdezte Gizella. — Hát­­; ha mégis megmotoznak? — Dugd a kebledbe! — Tudom már, hova fogod tenni, — mondotta egyszerre Darvainé. — Ott nem gyanítja senki. Tedd a cipődbe! Ez az eszme Gizellának is tetszett. — Most talán már be se kellene menni az igaz­gatóhoz, — mondotta. — De csak menjünk, Gizella! Ezt néni szabad elmulasztani. Az igazgató már vár reád! Nagyon megneheztelne, ha nem mennél be hozzá. Host pe­dig még nem tanácsos magamra haragítani! Ha egy­szer elmegy a levél, akkor a legjobbat remélhetjük! A pénzt megkapjuk s annak kamataiból boltink nap­jáig nyugodtan élhetünk. (FOLYTATJUK) HARAGSZOM RÁD! Erzsébet angol királynőt, amerikai látogatása során milliók ünnepelték és üdvö­zölték, Virginiában, ahol az 'ő ősei egykor háziurak voltak, Washingtonban, New York­ban. Azt lehetne mondani: min­denki rokonszenvvel fogadta a csinos királynőt, ha nem lett volna egy kivétel. De volt egy kivétel. Carroll dublini polgármester, aki ugyancsak látogatóban volt New York­ban, kijelentette, hogy ő nem kiváncsi az angol királynőre. “Nem vagyunk beszélő vi­szonyban”, mondta a hara­gos ájris mayor. A 7 legjobb vicce Krusesev fogad egy rabbi­küldöttséget a nyugati ál­lamokból. — Nálunk gazdasági jólét van, — hangoztatja többek között az orosz kommunista párt főtitkára a vendégei előtt. — A mi piacainkon po­tom 40 rubelért lehet egy tehenet venni. A rabbik ellenőrizni akar­tak, hogy igaz-e ez és kimen­tek a piacra. Ott éppen egy ! zsidóval találkoztak. A kül­döttség vezetője megállította és megkérdezte tőle, igaz-e, 40 rubelért lehet egy tehenet kapni? A zsidó zavarba jött. Egy­részt nem merte megcáfolni Krusesev szavait, másrészt azonban hazudni sem akart. Némi töprengés után megad­ta a választ:-A Miért van szükségük ép­pen egy tehénre? Tegyenek hozzá még 20 rubelt és akkor vehetnek 60 rubelért egy ki­ló húst. BÜSZKE NAGYPAPA CHICAGO — Az országos nagyapa-nagyanya szövetség Harry S. Truman volt elnököt kikiáltotta az 1956 év nagy­papájának. A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótár; AMERIKA EíiYETEEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővitett kiadás. KÉT SZÖTAR EGY KÖTETBEN! KÖZEL 1000 OLDAL Ára keménykötésben csak §6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: Ä JÓ PÁSZTOR 1733 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio Mindenki beteg HÁGA, Hollar ha — Egy kis túlzással azt, lehetne mon­dani, hogy a holland főváros­ban mindenki bt:g. Az ázsiai influenza járvány kí­méletlenül ágyba vet egész családokat, úgy hogy amikor orvos jön a házba, senkisem tud ajtót nyitni. De az em­ber találékony, erre a szük­ségre sokan leleményes meg­oldást találtak: már jóslőre odaadják a lakások kulcsait háziorvosaiknak. Az egyik or­vos panaszkodik (vagy di­csekszik), hogy az autójában 400 lakáskulcs van, névcédu­lákkal. Meneküli ti: géiia LEAMINGTON, Ont., Ca­nada. — Adam Schmidt a fe­leségével és hatéves kislányá­val Jugoszláviából kiszökött Ausztriába, onnan tovább vándoroltak Ny uga t-Német­­országba, pár hónap múlva az asszony, Kanadáiban élő anyja kihozatta őket Kana­dába. Mindjárt 'beköltöztek a kanadai anya és anyós házá­ba és Schmidt mindjárt el­kezdett dolgozni -a farmon. A harmadik napon hehajtot-I tok a városba, Schmidt le­­' tette az anyósát és a kis­lányt és tovább hajtott. A I következő percben egy 70 mérföld sebességgel szágul­dó autó a gyalogjáróra sik­lott, elgázolta az idős asz­­s’zoinyt és a kislányt. Az as'Z- szony súlyosan megsérült, a kislány szörnyethalt. Hallotta már? ... hogy amikor Theo­dore Roosevelt elnök beköl- i tözött a Fehér Házba, vele , együtt beköltöztek kutyák, macskák, pony lovak, házi­­nyulak, gyikok és kenguruk. . . . hegy a következő nyersanyagokat. Amerika külföldről kapja: gumi, man­­! ganéz, ipari gyémánt, króm', j kobalt, nickel és cinn. ... hogy a római világ] 1- j re dala.rmok hatalma tetői> ! kán 55 millió lakosa volt. . . . hegy a cukorfincmi­­tást a régi perzsák találták fj. . . . hogy a-z Egyesült Ál­­{ km ok földrajzi középpontja : Kansas államban, Smith me­gyében van. . . . hogy éventa átlag 300,- 000 üzlet megy tönkre Ame­rikában. így néz ki a szovjet Sputnik nevű mii-holdja az orosz lapok szerint A JÓ PÁSZTOR SZERENCSÉJE SZÉP ILONKA

Next

/
Thumbnails
Contents