A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-25 / 43. szám
A JÓ PÁSZTOR 3-IK OLDAL Emlékezzünk a régiekről ’TO-wsraAry avsg*« Mtp* ■' BRASSÄI BÁCSI, AKI HATVAN NYELVEN BESZÉLT Csakúgy zsongott az Akadémia palotája, ami-! kor a nagytekintélyű tagok egy napon meghívást kaptak, hogy döntsenek Brassai Sámuel egytemi ta^ nár ur akadémiai taggá választása dolgában. Azzal mindegyikük tisztában volt, hogy “Brassai bácsi”, akit az egész ország ezen a néven becézett, nem maradhat ki a tagok sorából. Csak éppen azzal nem voltak tisztában, melyik szakosztály tisztelje meg magát ezzel a választással. Brassai bácsi ugyanis 97 esztendős hosszú élete során sokmindennel foglalkozott. Már tízéves korában segített az erdélyi utbiztosnak havi 15 ezüstforint gázsi fejében s ezenközben megtanulta alaposan a földméréstant. Unitárius papkorában gyöngécske salláriumát azzal pótolta ki, hogy vaskereskedéssel foglalatoskodott (amit különben hívei szörnyen rossz néven vettek tőle, ott is hagyta őket hamarosan). Első nagyobb irodalmi müve egy “Bankismeret” cimü munka volt, amelyben igen értelmes közgazdásznak mutatkozott be. Ámde mindezeken túl is bámulatosan sokoldalú volt. Ifjú lé vita-kor áh an az egyik hitközség azért nem fogadta el papjának, mivelhogy a jelölt ur “egyszerű klaviermeister”, tudniillok jól értett a zongorához s tanított is zongorázni, holott önmaga csak úgy tanulta meg ezt a nehéz mesterséget, hogy az asztalra krétával rajzolta fel a billentyűzetet — igazi zongorára ugyanis nem volt pénze — s ezen a “hangszeren” tanulta ki a zongorázás művészetét. Mellesleg holta napjáig szívesen hegedült és gordonkázott is. Ez azonban mind csak amolyan mellékes foglalkozása volt. Igazi tehetsége páratlan nyelvérzéke volt. Tizenkét éves korában beszélt magyarul, németül, latinul és görögül, s ugyanakkor már javában tanulta a francia és az angol nyelvet is. Ez azonban még csak a kezdet kezdete volt. Ő maga vallotta be, hogy egy-egy nyelv elsajátítására neki elegendő egy félesztendő s ilyenformán aztán fel is vitte hosszú élete folyamán hatvanig azoknak a nyelveknek a számát, amelyeken beszélni és jórészben Írni is tudott. Mindezek után, amikor végre hetvenkét éves kólában tanárrá nevezték ki a kolozsvári egyetemre, a matematikai tanszékre szólt a megbízatása. S amikor aztán 84 éves korában nyugdíjba küldték, úgy játszotta ki a miniszter könyörtelenségét, hogy mint magántanár továbbra is megtartotta az előadásait, csak éppen nem matematikából, hanem — szanszkrit nyelvészetből. Mindezzel csak egészen kis részét emlegettük fel mindannak a tudományágnak, amelyekben Brassai bácsi otthonos volt, s amelyeket nemcsak mint dillettáns kedvelt, hanem amelyeket tanított is, sőt könyveket is irt róluk. Mert az élő és holt nyelveken, meg a matematikán kívül tanított ő biológiát, botanikát, nemzetgazdaságtant, sőt filozófiát is s például ezen a téren egészen alapvető és eredeti magyar bölcseleti rendszert dolgozott ki. Tanított algebrát, fizikát, mechanikát, optikát, kémiát, metafizikát, logikát, etikát, jogbölcseletet, indogermán és héber nyelvészetet is. Csoda-e hát, ha ezek után a nagybölcsesságü akadémikusok igazán zavarban voltak, hová, minő tudomány címkéje alá könyveljék is el ezt a sokoldalú embert. Mind e tömegnyi tudás birtokosa soha életében nem járt rendszeresen iskolába, aminek roppant szegénységén kívül volt még egy fontos oka és pedig az, hogy a magántanulóként önmagát művelő gyereket semmiképpen nem lehetett rábírni, hogy a történelmet úgy, ahqgy azt a középiskolákban tanították, elsajátítsa. Az anyagiakkal ez a mindhalálig agglegény-ember nem sokat törődött s főként nem ismerte a takarékosságot. Könyveit a szótárak és a lexikonok kivételével mindig szétajándékozgatta; szegény fiukat támogatott, neveltetett, kosztjukat fizette. S nagy gavallér létére sokat költött a társaságbeli hölgyeknek küldendő virágokra s másfajta ajándékokra is. Egy dologban azonban zsugori tudott lenni: az idejére. Nem is tanult volna meg annyi mindenfélét s nem is Írhatta volna meg tömegnyi munkáját, ha az időbeosztásában nem lett volna roppantul pedáns. Kiszámította, hogyha naponta csak egy negyedórát tölt öltözködéssel, akkor az évenként 90 órát, ötven év alatt 180 napot tesz ki. Minélfogva le kell egyszerűsítenie a ruházkodását. Erre aztán kigondolt valami olyan nyakigláb overall-félét, amely egyben volt kabát, nadrág, harisnya és mellény is. Mint minden lángeszű embert, őt is elfogta a nyugtalan helyváltoztatás folytonos kényszere. Mindig útban volt, néha a legsemmitmondóbb ürügyek címén is. így például, ha hire jött annak, hogy Budapesten ilyen vagy olyan világhírű művész lép fél, Néhány érdekes apróság a királyi “mesterség" nehézségeiből Amikor Fülöp spanyol trónörökös a 17. századiban hazafelé tartott ifjú feleségével, “Ausztriai Annával”, a I franciaországi Lyon kapujában a város polgármestere várta és megajándékozta tisztelete jeléül egy tucat finom selyemharisnyával. A trónörökös udvarmestere azonban szigorúan összeráncolta szemöldökét az ajándék láttára. “Polgármester ur — mondta szigorúan — jegyezze meg magának, hogy a leendő spanyol királynőnek nincsenek lábai.” Ausztráliai Anna később feljegyezte naplójában, hogy rémületében azt hitte, a “barbár” spanyolok levágják királynőjük lábát. Az udvarmester természetesen csak azt akarta jelezni, hogy a leendő királynő lábairól nem eshet nyilvános említés . KIRÁLYNŐI LÁBAK Néhány évszázadi telt el azóta és a mai királynők lábai — sőt egész testi megjelenésük — kiemelkedtek abból a sejtelmes atomszférából amely valamikor körülvette őket. Hogy mást ne említsünk, a mai divat" folytán a királynő lábai milliók számára épugy láthatók, mint bármely más földi halandóé. E megjegyzéseket Erzsébet angol királynő és férje, Fülöp herceg amerikai látogatásával kapcsolatban bocsátjuk előre. A királyi oár látogatása természetesen Amerikában nagy esemény, s a királynő megjelenése bőséges elemezés tárgya az újságokban. Köztudott dolog, hogy mielőtt Londonból elindult az amerikai útra, a királynő a lábai miatt aggó- i dott legjobban. “Némelyik | napon — mondta — 12 órát I leszek kénytelen a lábamon állni. Milyen cipőt viselhetek?” A KIRÁLYNŐ RUHATÁRA A királynő cipőit az amerikai útra vagy féltucat cipész tervezte orvosok segítségével. Az orvosok nem tanácsolják, hogy a királynő megerőltető látogatása során kivágott, könnyű cipőket viseljen, mert azok nem adnak tartást a Iá bának. A közönség viszont, és azok, akiknek kötelessége gondoskodni a királynő előnyös megjelenéséről, nem akarják, hogy ormótlan cipőket viseljen, amelyek egészségesek. A cipökérdés azonban csak elenyészően kis részlet azokból a problémákból, amelyekkel egy királynő szembentalálja magát, főleg ha külföldön utazik. A királyi csoporthoz 31 személy tartozik, — orvos, titkár, szobalány, utimarsal, beszédiró, stb. A királynő minden mozdulatát nagyitó üveg alatt figyeli a közönség és a legkisebb hiba kritika tárgya lehet. Múlt nyáron például a londoni sajtó rosszalóan jegyezte meg, hogy a királynő az ascoti lóverseny pályán “megtörölte verejtékező homlokát.” A királynő akkor már órákig ült a tűző napfényben a páholyban, de egy királynőnek állítólag nem illik verejtékeznie. NEHÉZ MESTERSÉG . . . Erzsébet királynő véletlenül jó királyi “kiképzést” kapott. Még fiatal kislány volt, amikor nagybátyja, a mai 1 windsori herceg lemondott az angol trónról és Erzsébet lett a trónörökös. A királynőt tehát gyermekkora óta készítették elő feladatára és igy a kötelességtudás szinte veleszületett tulajdonság. A mai uralkodók azonban a nyilvánosság előtt élnek, nem úgy mint elődeik, és ez olyan fáradalmakkal jár, amiről a közönségnek kevés sejtelme van. Például a koronázás ünnepségen Erzsébet teljesítményét “atlétikusnak”, atlétához méltónak tekintik. Hajnaltól késő éjszakáig kellett a nyilvánosság tüzében állania, az idő nagyrészében nehéz palástban éf.egy koronával a fején, ai^y egymaga 40 fontnál nehezebb. — A közönség nem méltányolja, hogy ez milyen nehéz mesterség — mondta egyszer a királynő magánúton bizalmasainak. —• Ebben a mesterségben az a legnehezebb, hogy az ember állandóan kirakatban él. A “mesterség” fokozottan nehéz, ha a királynő külföldön van, és Erzsébet sokat utazik. Amerikai utján a királynőnek percekre beosztott utiprogramja van és minden megjelenése a nyilvánosság előtt egy “produkció”, amelyet tervezni kell. NŐI PROBLÉMÁK ... A királynő például reggel egy sajtókonferenciát tart, délelőtt nyilvános felvonulásban vesz részt, délben ebéden jelenik meg, délután hivata-1 • . ♦ t A j « los látogatásokat tesz és este egy bálon vagy partyn kell megjelenni. A menetrend az öHözésre percre kiszámított időt ad neki. “A menetrendet a férfiak tervezik — jegyezte meg nemrég a királynő — és elfelejtik, hogy asszony vagyok. Az öltözködésre ugyanannyi időt adnak nekem, mint az apámnak adtak.” A királynő mintegy 50 ruhát hozott magával Amerikába és valamennyire szüksége lesz, noha a látogatás csak 8 napos. “Az amerikai nők jól öltöznek és nagyon megnézik más nők ruháit” — mondta a kirlynő a szabónőjének. A “ruhatárhoz” hozzátartozik még néhány nyaklánc, gyűrű és karperec, amelyek közül sok történelmi értékű ereklye, azonkívül egy kis könnyű gyémánt korona, amelyet a királynő esténkint visel hivatalos események alkalmával. A hallgatólagos szabály a királynő öltöztetésében az, högy megjelenésének “királyinak, de nem feltűnőnek” kell lennie. A HÁZIASSZONY Amit kevesen sejtenek: a királynő, noha egy birodalom jelképes feje, egyben háziasszony is. Az udvarmester és a palotai alkalmazottak egész serege mellett a háztartás végső felelősége mégis az ö vállán nyugszik. Gyermekeinek neveltetése is komoly felelőség. Az ő döntése volt például, hogy a 8 éves Charles herceget, a trónörököst nyilvános iskolába Írassák. (Ebben állítólag a férje befolyásolta, az udvari körök rosszalása dacára.) A királynő “utitársa” Amerikában Selwyn Lloyd külügyminiszter, akinek kötelessége gondoskodni arról, hogy a királynő nyilvános nyilatkozatai megegyezzenek a kormány érdekeivel. Nyilvános megjelenések előtt ő “javasolja”, hogy a királynő milyen nyilatkozatokat tegyen, de egyébként a háttérben kell maradnia. Noha a királynő valójában “alkalakkor Brassai bácsi, mint veszekedett zenebarát, nyomban vonatra ült, hogy meghallgassa. Egy ilyen utjánál esett meg aztán vele, hogy hire kerekedett az egyik külföldi énekesnőnek, mint aki úgy énekel, akárcsak az egykor világhírű olasz primadonna, Catalani asszony. A művésznő Pesten is fellépett. De ezt már csak meg kell hallgatnia, gondolta magában Brassai. Vonatra ült s éppen jókor érkezett, hogy a hangverseny kezdetére beérkezzék a Vigadóba. Ám alig hallgatott meg egy-két taktust a művésznő előadásából, máris felkelt, kiment a pályaudvarra s a legközelebbi vonattal hazautazott Kolozsvárra. — Elég volt tiz taktust végighallgatnom. Nyomban tisztában voltam vele, hogy ez az derék művésznő még csak nyomába sem léphet Catalaninak, — magyarázgatta másnap kolozsvári barátainak, amikor azok csodálkoztak, hogy újra otthon látják őt. A zene volt életének igazi egyetlen nagy szerelme és szenvedélye. Már a kilencvenhetedik életévét taposta, amikor súlyosan megbetegedett és végre rászánta magát, hogy kórházba vonul. Itt kereste őt fel Hubay Jenő, akinek édesapja Brassai bácsi ifjúkorának komponistája volt. S a haldokló öreg tudós megértette azt, hogy Hubay Jenő muzsikálta át a másvilágra. Hubay Jenő hegedűjének édes hangja mellett hunyta le örök pihenőre fáradt szempilláit ez a magyar lángész. Élet a vasfüggöny mögött PANASZOK VÉG NÉLKÜL A budapesti Népakarat levelesládájából: A minap tornacipőt akartam vásárolni. A Lenin körút 122-ben a Sportboltiban is jártam. Hátul a pultnál nem kaptam megfelelőt, indultam kifelé az üzletből. Mielőtt az ajtóhoz értem, mosolygó középkorú férfi — feltehetően az üzletvezető — szólított meg igen előzékenyen: — Mit nem sikerült vásárolni? Válaszom után hosszasan keresgélt. Végül sajnálkozva közölte, valóban nincs sötét színben a kívánt méret. Hozzátette még: “A szomszédos cipőboltban, a mozi mellett biztosan tetszik kapni.” Jóleső érzéssel léptem ki az üzletből. Ez a ritkán tapasztalt udvariasság hosszú órákra jókedvre hangolt. Arra gondoltam: Hát vannak üzletek és elárusítók a vevők kedvéért is? (Nemcsak fordítva? . . .) Aznap este leejtettem a szemüvegemet. Szerencsére csak a kerete tört el. Másnap bevittem a 4-es számú OFO-TÉRT-fiókba. Az üzletben nagy tömeg várakozott. Egy néni éppen reklamál. Átnyújt egy szemüveget. Az elárusitónő — fiatal, csinos teremtés — kioktató hangon közli vele: — Ez kérem nem százmazhat tőlünk, mert sima üveg, nekünk csak domború üvegünk van. Percek alatt kiderül, hogy az eladónak igaza van. Csupán egy szépséghiba csúfítja el az igazságot: az üveget, miután felvették érte a negyven forintot, elfelejtették átcserélni. Rámkerül a sor. Kissé szorongva átnyújtom a töröttkeretü szemüveget. Egyhetes határidő. Fizetek. (Csak négy forint — gondolom elégedetten.) Egy hét múlva újabb tömeg. Hosszú, türelmetlen várakozás után, szemüvegem birtokában, boldogan hagyom el az üzletet. Másnap olvasni akarok. Előveszem a szemüveget: kiesik belőle az üveg. Újra eltörtem volna? Szó sincs róla. Minden rendben van, csak éppen — elfelejtették megragasztani. HONG KONG ;— A kínai kormány jelentését, hogy az északi országrészekben a téli vetést elpusztítással fenyegeti a szörnyű szárazság, itt úgy magyarázzák, hogy ez a jelentés nem más mint propaganda. Minthogy a parasztság nem teljesiti a megparancsolt beszolgáltatásokat, a kormány már jóelőre alibit akar igazolni: ahelyett, hogy a parasztság ellenállását beismerné, a pusztító szárazságra fog hivatkozni. Ilyenek a kommunista propaganda utjai. mázott ja” a kormánynak és az alkotmány értelmében annak utasításait kell követnie, formailag a külügyminiszter az “alattvalója.” Erzsébet királynő őszinte érdeklődéssel jött Amerikába és őszinte érdeklődést váltott ki. Érdeklődése Amerika iránt egyaránt az államfőé és asszonyé. “Úgy érzem magam — mondta — mintha rokoni látogatóba jöttem volna.” CSALADJAINAK JÖVŐJE MEGÉR-E HAVI 25 DOLLÁRT? Ha családjának biztonsága volna veszélyeztetve, sokkal több pénzt fizetne ennél ! Most, anélkül, hogy egyetlen centbe kerülne, sokkal nagyobb biztonságot “vehet”, egész egyszerűen azzal, hogy minden fizetési napon Society-n.cl takarékoskodik. Csakis cn tudja, hogy mennyit tehet félre. Egy dolog azonban biztos, — melyet hat generáció óta minden Society takarékbetétes bizonyít. Ahogyan növeli betétjét, úgy nézhet az egész család bizalommal egy biztonságosabb, boldogabb jövő elé. FOR SAVINGS IN THE CITY OF CLEVELAND MEMBER- FEDERAL DEPOSIT INSURANCE CORPORATION A királynő utazik
