A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-18 / 42. szám
f v Pünkösd után 19. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 22. fej., 1—14 szakasz Az időben mondá Jézus: Hasonló a mennyek országa egy királyemberhez, aki menyegzőt szerze fiának. És elküldé szolgáit, hogy hívják meg a hivatalosakat, de azok nem akartak eljönni. Ismét szolgákat külde, üzenvén nekik: Mondjátok meg a hivatalosaknak: íme elkészítettem ebédemet, tulkaim és hizlalt állataim le vannak ölve és minden kész, jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődvén vele, elmenének, egyik majorjába, másik meg üzlete után. A többiek pedig megfogván szolgáit, bántalmazák őket s megölék. Midőn a király ezt hallotta, megharaguvék s elküldvén hadait, elveszité ama gyilkosokat és városukat fölégeté. Akkor mondá ismét szolgáinak: a menyegző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók. Menjetek ki tehát az utszélre és akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre. És kimenvén szolgái az utakra, összegyüjték mind, akiket találtak, rosszakat és jókat és betelék a lakodalmas ház vendégekkel. Beméne pedig a király, hogy megnézze a letelepülőket és láta ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. És mondá neki: Barátom, hogy jöttél ide be menyegzői ruha nélkül? Amaz pedig elnémula. Akkor mondá a király a szolgáinak: Megkötözvén kezeit s lábait, vessétek őt a külső sötétségre, ott lészen sirás és fogak csikorgatása. Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. SZENTBESZÉD Amidőn Krisztus Urunk az apostolait szétküldte a nagy munkára, az evangéliumnak, az Ő szent tanításának hirdetésére, azt mondotta nekik: “Élményén az egész világra, tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket — az,Atyának és Fiúnak és Szentiéleknek nevében, tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek. S ime, én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.” Krisztus Urunk tehát apostolait az egész világra és minden nép tanítására küldötte. Nem vett ki egy országot se, nem mellőzött egy népet sem, minden ország és minden nép számára küldötte apostolait, minden országot és minden népet meghívott az .3 egyházába és éppen ezért mondjuk, hogy Krisztus Urunk egyháza egyetemes, általános vagy más szóval kifejezve: katolikus. Fényes bizonysága ennek a maii Szent evangéliumban hajlott példabeszéd is, amidőn Krisztus Urunk szavai szerint a királyi ember a hivatalosak után szolgáit kiküldi az utakra és az utszélekre is, hogy akiket ott találnak, azokat mind hívják be az Ő egyházába. Ezért mondja azután a példabeszéd végén —jogosan — az Ur Krisztus: “sokan vannak a hivatalosak.” De nemcsak sokan vannak, hanem igazán szólva, az emberek mindnyájan hivatalosak. Hivatalosak vagyunk manapság is mindnyájan és pedig elsősorban azok, akik katolikus keresztények vagyunk ... De hivatalosak a tévhitüek is, akik Sokszor talán a saját hibájukon kívül vannak távol Krisztus igazi egyházától ,és hivatalosak még azok is, akik talán gyöngeségből, vagy más földi szempontból terelődtek el Krisztus földi nyájától. — Hivatalosak a hitetlenek is, akik akár a saját hibájukból, akár más, idegen körülmények folytán élnek a hitetlenség sötétségében. Hivatalosak a bűnösök is, mert maga a Szentirás mondja: “Nem akarja Isten a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.” És a hivatalosakban a legnagyobb és leggyakoribb hiba, hogy elhanyagolják az isteni hívást, elhanyagolják az istenes életet és csakis a földi élettel törődnek . . . Ne áldozd fel a célt az eszközért, kedves olvasóm, ne áldozd fel lelkedet az anyagiért! Lelked, szived az Istenhez vágyódik, mint azt Szent Ágostor oly szépen Írja: “Nyugtalan az ember szive, amig meg nem nyugszik Benned, Istenem ...” Flivatalos vagy, tedd tehát magad választottá. Amen. Deportálás előtt véletlen halál? Boris Daniman ukrajnai származású foronxi (N. Y.) villanyszerelőt, aki a Fiatal Kommunisták Ligájánál “földalatti” szlervezője volt, 1953 óta deportálni akarták, de a washingtoni orosz követség csak a múlt héten szánta el magát, hogy (beutazási vízumot ad részére és felesége részére. Két nappal utóbb, 54-ik születésnapján, Daniman halott volt. Titokzatos eset. Daryman azon a napon egy tóparti kabinban tartózkodott. Délben odavánszorgott a kabintelep irodájához és azt mondta, hogy egy alunäbor üvegből véletlenül mérges savat ivott. Gyorsan elvitték a Montefiore kórházba, ahol mint villanyszerelő dolgozott, de nem tudták megmenteni, a méreg kiette a gyomrát. Orvosi vélemény szerint véletlen ki van zárva, mert azt nyomban érzi az ember, hogy nem édes almabort, hanem keserű mérget iszik már pedig Daniman nem egy kortyot ivott, 'hanem nagy mennyiséget. KIBABRÁLTAK VELÜNK Wilson volt honvédelmi miniszter, aki szereti a fűszerezett szavakat, az orosz műhold premiér alkalmából azt mcndta, hogy az oroszok kibabráltak velünk. Megelőztek minket a műhold felröppentésével, holott mi már két évvel ezelőtt felküldhettünk volna a világűrbe ilyen mesterséges bolygót, de nem siettünk, nem gondoltunk versenyfutásra a szovjettel. A JŐ PÁSZTÓI? A Niagara vízesés uj gátja elkészült. TISZAZUGI LEGENDA A Tisza partján hallgat a sárgarigó. A fülemile is elbújt a parti bokrok közé. A felhős ég hűvös harmatot hint a tágas róna homokjára. A homokra, amiről a régi legendát igy mesélik unokáiknak a tiszazugi nagyapók: — Azon a szent napon a Teremtő éppen a termőföldet válogatta ki rostával. A javát az angyalok kötényben hordták a Bácskába. Már minden hegy elfogyott a környékről és a dombok is igen megalacsonycdtíijk. Letette hát a rostát Őszentfelsége és körülnézett. Látja, hogy a főangyal keservesen sirdogál. Megkérdi, hogy miért? — Hogyne sírnék — feleli az angyal -— mikor látom, hogy a sok jó földet szétosztcgattad Uram, a haszontalan homok meg ittmaradt! Mi lesz azzal a néppel, akinek ez jut? Nem szólt az Ur, csak szép csendesen elsimogatta a homokot, laposra, mint a gyúródeszka. Azután a mutatóujja a hegyével beleírta a homokba: “Gondom lesz rájuk”. Amig az angyal olvasta, könnyei belehuilottak az irás medrébe és abból lett a Tisza! Ennek a legendának mennyei derűje ömlik el ezen a tiszai lapályon. Még most is — a borús ég alatt valami belső, talán a táj leikétől sugárzó ragyogás látszik. Ez a ragyogás csalogathatta errefelé, Alpár mezejére a magyar honfoglalókat. Azóta is, a történelem forgószeleiben nem egyszer ki etlen pusztasággá tarolt vidékre ez a fény hívogatta az újabb és újabb letelepülőket. Ebben a természetfeletti derűben pillantjuk meg Tiszaujfalu bencés apácáinak kéttornyú templomát, ahová most az urnapi misére gyalogosan, szekereken, kerékpáron gyülekeznek a tanyavi lág emberei. A TEMPLOM HAJÓJÁBAN mely fehérre meszelt falaival, egyszerű menyezetéve! valami tágas parasztház nagyszobájával áll rokonságban — otthonos nyugalommal és menyegzős, ünneplős lélekkel ülnek az emberek. Ha jobban megnézzük őket, a Biblia népére ismerünk bennük. Valójában azok is: csontos, keménytekintetü parasztok, halászok, szőlőmivesek. Rajtuk a táj bélyege: az egyszerűség és elvonultság.Nyiltak és rejtelmesek egyszerre, mint a róna,ahol élnek. Piciny tanyáikról idesereglettek Isten tanyaházába, őket nem zavarja a borús illő. Tudják, hogy a felhős ég alatt is továbbérik a kalászban a szem. Berecz Bözsike lelke is verőfény és havaseső váltakozásában edződött Berecz Skolasztikának, a futóhomok apostolának léikévé. A KÖRMENET a zárdakert utján indul el: il latos rózsák, tündöklő fehér liliomok, hős katonák lehajtó lombjai alatt. Virágtalansága miatt szégyenlős kerti csáté és szúrós tüskéit röstellő egresbokrok mellett. Apró százszorszépek térdelnek a füves szegélyen. A málnabokrok piros bogyói izgalommal kukucskálnak ki a leyélfüggöny mögül. De mélyen bókolnak a krumpliszár fehér virágai is, a kukorica meg hosszú levélkarjaival integet. Csipkés-pártás fejét errefordítja a káposzta. A tágas szőlőmezők küldöttei is itt támaszkodnak. Amonnan a száritó góré fala mosolyog örvendezve. A kerti ut végén áll a zárdaiskola. Ajtajában a zöldgallyas urnapi sátorban most teszi le a pap a kicsiny oltárra az égből alászállott Kenyeret. Mindez jelképpé magasztosul itt a pillanatok áhítatában és arra tanít, hogy a kenyér színében jelenvaló Isten nemcsak ezekben az órákban, hanem az esztendő szürke hétköznapjain is igy jár a búzamezők, krumplitáblák kukoricaföldek, szőlőskertek mesgyéin az alföldi nép életében ! Az első sátornál halljuk az Evangélium szavait: “. . . aki e kenyeret eszi, örökké él!. . .” Vájjon érzi-e jobban valaki ezeknél az embereknél — akik a kenyeret termelik —, hogy a buboskemencébeii dombosra sült kenyér, a sző Icmezök bora, a legkövérebb föld minden gyümölcse és gazdasága sem elég az élethez? Nekik — veritékes munkájuk fizetségéül — évről-évre, napról-napra asztalt térit a természet. Mégis mindennap jobban érzik, hogy van éhség és szomjúság, ami ennél az asztalnál nem csillapul. Azért futnak, sóvárogva Krisztus asztalához. A nagy árvizeik népe jól tudja a különbséget a múlandó és örök dolgok között. Látja, hogy a futóhomek legfeljebb az éléskamrának teremhet. És ezért ereszti ilellkénelk gyökereit ez a nép az örök élet talajába. JÓL ÉRTIK ÓK AZT is, amit a második oltár Evangéliumában énekel a pap: “Ki az az atya közületek, aki, ha fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? A ti mennyei Atyátok jó lelket ád azoknak, akik azt .tőle kérik!” Az alpári honfoglaló csata óta hányszor öntözte vér ezt a földet! Mennyi küzdés, hit, veríték kellett itt mindig az élethez! Hányszor kellett mindent újra, meg újra elölről kezdeni. Bizony, gyakorta kellett kopogni az Isten ajtaján az evangéliumi “jó lélekért.” De megnyittatott és adatott nekik. Lám, amikor legnagyobb szüksége volt erre, akkor az angyalok öléből idehullott a mennyei gyöngykaláris néhány szeme. A gyöngyszemek egy darabig hánykódtak a homok tengerében; elhagyott, testileg és lelkileg szegény nép között. Aztán befuródtak a szivek kagylójába és igy lett Tiszauj faluból drágagyöngyzátony, amit a tanyai népek immár elkerülni nem tudnak. Skolasztika nővér kedves testvérei, a bencés apácák modern formában voltaképpen ugyanazt cselekszik, mint elődeik Szent Benedek Rendj ében. t Tanítj ák az embereket imádkozni és dolgozni. A tanyavilág elhagyatottságában is a kultúra és a szép élet igényeit ébreszthetik. De elsősorban a lélekét. Nagyrészt az ő munkájuknak és életáldozatuknak köszönhető, hogy az urnapi harmadik oltár Evangéliuma itt is valóra válik. Skolasztika perjelnő sírja felett ugyanis többen térdelnek bünbánattal és megbocsátással szivükben, hogy bűneikre bocsánatot nyerjenek az Atyától, ki a mennyekben van. János evangéliuma hangzik fel a negyedik oltárnál: “. . . Mindazoknak, kik befogadták, hatalmat ad, hogy Isten gyermekeivé legyenek . . .” Minden azon múlik, hogy világvárosok felhőkarcolóinak ajtaján a villany csengő hangjában, a tanyai ház madzaghuzós zárjának koppanásában meghalljuk-e, amikor Tcjfcm Q küszöbre lép! VECSERNYE után kiderül az ég, kibújik a felhők közül a lemenő nap. Az apácák a városról jött zarándokoknak megmutatják, hogy hogyan lesz duda a tökszárból. Igen, Isten kezében a haszontalan fü is ■ virágot nyit és a tökszár-duda is szépen szól, ha angyalok fújják! E’z volt és ma is ez a bencés apácák missziójának titka: Isten kezébe simogatják a vadfüveket és angyali lélekkel fújják a tökszár-dudát. Égi fegyelemben és paraszti egyszerűségben élnek egyszerre. Hangjuk természetfeletti magasságból zeng, de közben úgy szaladnak végig a nagy kerten, természetes és játékos szabadsággal, hogy repül a fátyluk és csattog, mint fehér galambok szárnya. Jézust viszik a néphez és a népet Jézushoz. Égi és földi orvosságot adnak a betegeknek, ennivalót a szegényeknek a maguk szegény asztaláról, szállást az elesett vándoroknak; szivük égő szeretetét a Jó Pásztornak, aki a homokon is keresi az ő juhait. HALLOTTA MÁR? . . . . . . hogy az eszkimóiknál a férfiak átlagos életkora 23 és fél év, a nőké 28 és fél év. .. . hogy Napoleon a sikertelen oroszországi hadjáratban 575,000 katonáját vesztette el. A 600,000 főnyi katonaságból mindössze 25,000- en térték vele haza. runkosd után 19. vasarnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 6, 31—36 Mondá az Ur: Amint akarjátok, hogy cselekedjenek nektek az emberek, ti is hasonlóképen cselekedjetek nekik. Mert ha azokat szeretitek,, kik titeket szeretnek, minő hálát érdemietek? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket kedvelik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót cselekszenek, minő hálát érdemietek? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsön a bűnösöknek, hogy viszont annyit nyerjenek. Szeressétek tehát ellenségeiteket; jót tegyetek és kölcsönözzetek semmit vissza nem várván; mert nagy jutalmatok leszen, és a Magasságbelinek fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz is. Legyetek tehát irgalmasak, mint a ti Atyátok is irgalmas. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a nyolc boldogság hegyén tartott beszédében mondja s tanítja, hogy ellenségeinket is szeretnünk kell és jót kell tennünk azokkal, akik minket gyűlölnek. Az ószövetségi törvényt ugyan a zsidó írástudók úgy értelmezték, hogy felebarát csakis az, aki velük ugyanazon nemzetből való, úgyszintén velük ugyanegy hitet vall, nemkülönben ugyanazt a nyelvet beszélik; aki pedig idegen nemzetből való, más hitü és nem azt a nyelvet beszéli, mint ők, az ellenség, akit nem kell szeretni, sőt az ilyennel szemben meg van engedve minden könyörtelenség és kegyetlenség. Krisztus Urunk ezen alkalommal az ellenséggyűlöletet és az abból eredő hátrányt említi fel és megmagyarázza tanítványainak, hogy csak kitűnő szeretet által külömböztethetik meg magukat a bűnösöktől, a hitetlenektől és az ószövetség hamis tanaitól. Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, minő hálát érdemietek? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket kedvelik, — mondá Jézus tanítványainak. Mert ha csupán barátaitokat szeretitek és ellenségeiteket nem, Isten semmiféle jutalomban nem fog benneteket részesíteni a mennyben, mivel ezen szeretet nem a megigazulásnak gyümölcse, mely utóbbinál fogva az ember kész Istenért még ellenségeit is szeretni. Ha pedig úgy az ellenségeiteket, mint barátaitokat szeretitek, e szeretet által Istentől a megszentelő malasztot és az öjfök dicsőséget érdemlitek ki és valóban meg is kapjátok. A kereszténynek ellenségeit is szerelni kell! Fárasszuk ki ellenségeinket tűréssel és szégyenitsük meg jótékonysággal! A jótétemény, mint sok példa mutatja, még a vérengző vadállatokat is megszelídíti. Az engesztelhetetlenség és bosszuállás csak szítja az ellenségeskedés tüzét és vége-hossza nincs a visszatorlásnak. Az pedig a legveszedelmesebb, hogy Isten is oly keményen bánik velünk és irgalom nélkül sújt, ha mi azoknak meg nem bocsátunk, akik minket megsértettek, megkárosítottak, meggyaláztak és megszomoritottak. Gondoljuk meg, hogy ha ellenségeinknek meg nem bocsátunk, magunk ítéljük el magunkat, midőn naponkint igy imádkozunk: És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. Caryl Chessman tiz éve ül a San Quentin börtön siralomházában. Hat Ízben rendelték el, majd elha% lasztották kivégzését. S-ffi ÜÜDH3
