A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-18 / 42. szám

Á JÓ pÁSEfQR

'7-ix OLDAL

Irta: TÖUYESY MIHÁLY

— Szerencsés utat, — gondolta magában Dar- vainé. Hogy megszeretett volna engem fogni.

A rákövetkező napokon Darvainé még kevesebbet érintkezett Ilonkával. Már észrevette, hogy társai szemmel tartják őt.

Már most csak az volt a kérdés, hogy a levelet mikép fogja kicsempészni, ő maga nem távozhatott az intézetből, akik pedig látogatóba jönnek, azok eltávozáskor szigorúan megmotoztatnak. A levelet tehát hamar megtalálhatnák akárkinél.

Eszébe jutott most unokanővére, a csinos Gizella, aki gödrös arcocskájával már régen magára vonta az igazgató figyelmét, csakhogy a leány nem igen akart szóba állani vele.

— Ez magával vihetné a levelet, — mormogta magában Darvainé. — Igen, igen, ha ez a leány csak egy kicsit furfangos, orránál fogva vezethetné az igazgatóit. Levélben ide hívom őt s négyszemközt jól kitanitom.

Annyira tetszett neki ez a terv, hogy azonnal Ilonkához sietett.

— Végre van egy jó eszmém, — mondotta. — Most már biztosra veszem, hogy a levelet útnak indíthatjuk.

— Hála az égnek, — kulcsolta össze kezeit Ilonka. — De mikép fogja azt csinálni?

— A dolog igen egyszerű. Van nekem egy igen csinos unokahugom, íki engem néha napján meg szokott látogatni. Legújabban azonban nem igen mutatta magát, mert az igazgató mindig alkalmatlankodik neki és minden áron szobájába akarja csalni, amiről a kis fruska hallani sem akar. Majd ráveszem, hogy csak menjen be hozzá.

— De hátha távoztakor majd őt is megmotozzák? — jegyezte meg Ilonka aggódva.

— Lesz rá gondom, hogy ez be ne következhessók. Majd kitanitom én Gizellát.

1 Ilonka e naptól fogva egyre fokozódó reménységgel nézett a jövő elé.

— Oh csak jönne már egyszer Gizella. — Hogy mikép kerülné ki a megmotoztatást, azt nem értette. Darvainé elég világosan beszélt ugyan, de az ilyesmi ismeretlen volt előtte, mégis bízott a sikerben.

Darvainé megírta az unokahugának szóló levelet, s nyitva tette a többi levelekhez. Az igazgató kétségkivül el lesz ragadtatva, ha megtudja, hogy Gizellát látogatóba hívják. Nem is tett kifogást a levél ellen, sőt még ő mondotta, hogy sietni kell vele.

— És meddig fog itt maradni a kis lány? — Ikér'élezte az ápolónőtől.

— Csak néhány napig, igazgató ur.

— Miért nem tovább? Szeretnék már egyszer igazán megismerkedni vele. Mondja még neki, hogy he húzódozzék úgy tőlem. Nem vagyok én emberevő.

— Oh dehogy húzódozik, igazgató ur. Mindig nagyon örül, valahányszor az igazgató ür megszólításával kitünteti őt. Egyébként majd beszélek én a fejével, s megmondom neki, mihez tartsa magát.

—Jó, jó, — szólt az igazgató örvendve. — Csak beszéljen vele Darvainé. Mindig jó, ha az ilyen fiatal lánykákat valaki kicsit biztatja.

— Még egy megjegyzésem lenne, igazgató ur. Szeretném, ha unokahugom többször is kijöhetne bizonyos napokon. Nagyon kérem, engedje ezt meg neki.

— Miért ne? Mondja meg neki, jöhet, amikor csak tetszik, ő neki ezt kivételesen megengedem, de elvárom, hogy hozzám is benézzen . . . hehe!

— Ennek Gizella fog örvendeni legjobban, — jegyezte meg az ápolónő.

— Miért? — kérdezte az igazgató csodálkozva.

— Talán annak, hogy az én társaságomban lehet?

— Annak is, igazgató ur.

— No azt nem igen vettem észre, — nevetett az igazgató. — Sőt ellenkezőleg, azt tapasztaltam, hogy legjobban szeret elfutni előlem. Csak mondja meg neki, hogy ne legyen olyan tartózkodó velem üzemben. Azt én nem szeretem.

— Igenis, igazgató ur.

Darvainé már menni akart, midőn az intézet tulajdonosa utána kiáltott:

— Mit csinál a 10-es? Hogy érzi magát?

— Én Istenem, mit mondhatnék én még most. Egyszer órák hosszáig maga elé mereng, majd meg Őrjöngeni kezd, ilyenkor összetörne mindent s nekem is kikaparná a szemem.

— Keményen kell bánni vele.

— Úgy b megteszem. A korbácsnak van dolga.

Az igazgató olyan közönyösen hallgatta ezt,

mintha csak arról lenne szó, vájjon a beteg kávé helyett teát Lapon-e? Aztán elbocsátotta Darvainét, ki örvendve dörzsölgette kezét.

— Most már menni fog a dolog, — mondogatta magában. — Ha Gizella ug ytesz majd, amint mondani fogom neki, akkor észrevétlenül kijuthat a házból s nem láthatja meg őt senki. így aztán meg se motozhatják.

A következő napon Ilonka ostromolta az ápolónőt.

— Türelem, türelem, — intette őt Darvainé. — Még most semmit se mondhatok. Be kell várni a holnapi napot. Akkcrig bizonyosan megérkezik a húgom vagy talán még ma itt lesz. Most csak arra kérem, legyen nyugodt és elő ne hozza többé ezt a dolgot. Hátha mégis hallgatódzik valaki, anélkül, hogy mi ezt tudnók.

Darvainé egész délután várta bugát, de nem jött. Már azt hitte, nem is jön. Az est is leszállóit már midőn egyszerre csak nyílt az ajtó. Darvainé örvendve szökött fel, de bizony nem Gizella volt, hanem a nem szívesen látott Aladár.

Homloka összeráncolódott a nem várt látogató láttára s észrevhető bosszúsággal szólt rá:

— Ön alighanem eltévesztette az ajtót.

— Hogy-hogy? — kérdezte Aladár.

— Talán nem is én hozzám akart jönni, hanem az igazgató úrhoz.

— Nem, nem, egyenesen magához jöttem. De mi leli magát galambom? Maga ma igen rosszkedvű.

— Hogyne lennék, mikor olyan sok a bajom.

— Talán csak nem a tízessel?

— De bizony azzal. Egész nap folytonosan őrjöng. Mennyit kell kínlódnom vele. Meg is kérem az igazgatót, hogy más ápolónőt adjon melléje. Veszsződjék vele más is.

— Igaza van, — bólintott fejével Nagy Aladár ravasszul. — Jusson ki másnak is a rossztól, ne csak {mindig magának. Majd én is beszélek az igazgatóval.

— Oh annak igazán örvendenék, — kiáltott föl Darvainé. De nem hiszem, hogy az igazgató megtegye. Nem szereti változtatni az ápolónőket.

— Én már tudom a módját, — hunyórgatott szemével Aladár. — Felbiztatom az ápolónők egyikét, hogy ő maga kérje.

Ettől megijedt Darvainé. Már most látta, mi cél ja van Aladár urnák. Él a gyanúperrel s el szeretné őt távolítani Ilonka mellől.

Ezt azonban a világért sem akarta Nagy Aladár előtt kimutatni s tovább játszotta a közönyöst:

— Ha ezt keresztül viszi, nagyon örvendenék, de nem hiszem, hogy ez magának sikerüljön.

— Meglátjuk, — felelte Nagy büszkén. — Találok ért valakit, aki erre vállalkozik, ha ingyen nem is, dé pénzért biztosan.

— Ej, ej,'— gúnyolódott Darvainé. — Egyszerre hogy' dobálódzik a pénzzel. Talán jól járt a kártya, vagy valami más pénzforrást fedezett fel.

— Mit kutatja azt, Irma? Maga éppen úgy be szél, mintha Karnis kártyás lennék.

Erre Darvainé rávetette szemét.

— Kedves barátom, — mondotta nyugodtan, de azért igen komolyan —, én igen is tudom, hogy maga hamis kártyás és általában semmi eszköztől se riad vissza, amikor arról van szó, hogy pénzt kereshet. Hej, az a tanyai ház Sokat beszélhetne .. .

Nagy Aladár felfortyant.

— Ugyan, mit beszél maga . . . Különben bagoly mondja a verébnek: te nagy fejű. Maga se különb a deákné vásznánál. Mit akar? Pénzért maga is mindenre képes. Igazgatóstól egész le az utolsó kuktáig mind-mind megvásárolhatók.

Darvainé erre csak a vállát vonta.

— Egyáltalán nem értem, mit mászkál maga mindig én hozzám?

— Hát szeretem magát, kedves galambom.

— Szeresse maga az ördögöt! — fakadt ki Darvainé. — Akkor lássam magát, mikor a hátam közepét.

— Haha! — kacagott fel Nagy Aladár s hátradőlve a pamlagon, 'kinyújtotta hosszú lábszárait, ami arra mutatott, hogy nem gondol az elmenetelre.

Pedig Darvainé nem akarta, hogy maradjon. Valahogy tehát el kell őt távolítani. E végből feltette magában, hogy fortélyhoz folyamodik. Kezeit halántékához nyomkodva panaszosan megszólalt:

— Jaj, de iszonyú főfájásom van. Igazán nagyon szeretném kedves Aladár, ha magámra hagyna. Jöjjön inkább holnap, akkor majd sok mindenfélét elmondok.

— Igen? No ez igazán meglépő lenne, mert maga egy idő óta nem igen közlékeny velem szemben.

— Nem szoktam idő előtt fecsegni, barátom. Előbb bevárom, míg biztos vagyok valamiben és csak akkor beszélek.

— Talán a tízesről akar valamit mondani?

— Arról, arról ... de most csak menjen. Jaj . . . Úgy fáj a fejem ...

— Talán már rájött, hogy valami huncutság történt vele?

— Igen, igen ... de most csak menjen! Jaj . . . alig bircm a fejemmel.

— De ugyan beszéljen már, Irma.

— Ma semmi esetre sem. Nagyon fáj a fejem. Majd, hogy szét nem hasiad. Az Istenre kérem, Aladár, hagyjon magamra.

— Csak mondja el Irma, mit tud?

(FOLYTATJUK)

A törvény

“A törvény törvény!” — mondta Murtagh városi főbíró Stouite városi birónak. A törvénynek, ha butaságot is csinál, igaza van. A parkolási tikét, ha ok nélkül Írták ki, éppen olyan jogérvényes tikét, mintha okkal Írták volna ki!

Buta esit volt, annyi bizonyos. Stoute biró a kocsijával a hivatalához hajtott és ott a bíráknak fenntartott négy parkolóhelyet elfoglalva találta. Kiszállt a kocsijából, odament a szolgálattevő rendőrhöz és kérdezte, hol állíthatja le az autóját. Ebben a percben ott termett egy tűzoltó és — mert a biró autója egy tüzoltó-vizcsap előtt állt — kiirt egy tiketet.

Ez volt a tényállás és Murtagh biró megállapitotta a nagy igazságot, hogy a törvény törvény, a tikét tikét, a biró sem áll a törvény felett, és igy Stoute bírónak meg kell fizetnie a 10 dollár pénzbírságot.

“Ez nagy összeg,” mondta Stoute biró, “jó része egy napi fizetésemnek.” Stoute birónak most 17,000 dollár fizetése van, de előléptetés előtt áll és mire a 10 dollár pénzbírságot megfizeti, már lesz miiből, mert magasabb állásában 22,000 dollár fizetése lesz.

Minden jó, ha jó a vége.

A

LEGSZEBB AJÁNDÉK

AZ UJ

Bizonfi Szótár:

AMERIKA EGYETLEN

MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR

SZÓTÁRA

Kilencedik bővített kiadás.

KÉT SZÓTÁR EGY KÖTETBEN!

KÖZEL 1000 OLDAL Áia keménykötésben csak $6.00

MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN

Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen:

A JÓ PÁSZTOR

1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio

Emlékmécsesek a szabadságharc évfordulóján

Szőke szépség

Ki tudja a newyorki rendőrséget annak a szőke szépségnek nyomára vezetni, akit R. H, Spencer tőzsdei ügynök., este hazatérve, a hálószobájá- í ban talált?

Szőke szépség a hálószobában — ilyesminek előzménye szokott lenni. Ez volt az előzmény :

Spencer ajtót nyitott s abban a pillanatban egy jól öltözött férfival állt szemben, akinek arca fekete kendővel völt eltakarva s jobbjában revolvert szorongatott. Spencer nem ijedt meg az álarcos rablótól, dulakodni kezdett vele, lefogta a rabló kezét, úgy hogy ez nem tudta a revolverét elsütni. így dulakodtak volna talán addig, amig egy szomszéd megjelenik . . .

De ekkor kilépett a hálószobából egy szőke szépség, a rabló odanyujtotta neki a revolvert, a szépség a revolvert a Spencer hátába nyomta és igy sakkban tartotta, miközben a rabló a nyakkendőkkel, amiket a szőke szépség a hálószobából hozott, Spencer kezét-lábát összekötözte.

A rabló pár zsákmánya 90 dollár készpénz és 900 dollár értékű ékszer volt.

1956 október 23 örök dátuma lesz a magyar történelemnek. A magyarság évszázados függetlenségi harcainak talán legfényesebb és legszomorubb dátuma. Egy kicsiny, de ragyogó múltú és kultúrájú nép segítség nélkül harciba lendült az idegen zsarnokság és elnyomás ellen. Munkások, diákok, gyerekek. Senki nem, kérdezte a másiktól: mi vagy, ki voltál, hon-McKeesport. Pa.

Közli: Debreczeni Ferenc

HALOTTAINX

Zay József 70 éves korában meghalt a pittsburghi Mercy kórháziban. A Szatmár megyei Kispeleske közöségből 1904-ben jött Amerikába, a Kelsey Hayes Wheel Co. alkalmazottja volt, néhány év előtt nyugalomba vonult. Temetése öktóber 4-én nagy részvét mellett ment végbe, Nt. Nagy Lajos végezte a gyászszertartást. Gyászolják: özvegye sz. Izsák Borisba, két fia és három leánya, hát unokája, két testvére itt és kettő az óhazában.

*

Horváth C. János, 71 éves duquesnei lakos szeptember 27-én meghalt. Öregamerikás volt, 40 éve Duquesne lakosa, ahol a Ü. S. Steel üzemében dolgozott nyugalomba vonulásáig. Temetése nagy részvét mellett ment végbe a református templomból, Nt. Szőke István szertartásával. Gyászolják: özvegye Helen, négy fia, hat leánya, 11 unokája.

Az emiékmécses

nan jössz, melyik pártihoz tartozol ? Csak harcoltak és meghaltak — a szabadságért.

Ezt a napot egyetlen magyar sem felejtheti el, soha, soha.

A sokezer hősi halott és a kegyetlen bosszú áldozatainak vére az égre kiált és számon kéri az élők emlékezését, hogy nem haltak meg hiába.

A szabadságharc első évfordulóján, október 2i3-tól november 4-ig, és az idei karácsonykor, a Szentestén a karácsonyfa alatt minden magyar gyújtson mécset az ő emlékezetükre. Égjen ez a kis láng, nemcsak magyar szivünk gyászának' megnyilatkozásáért, de annak bizonyitásárais az egész világ népei előtt, hogy egyek vagyunk fájdalmunkban és emlékezésünkben. Hogy mint egy ember, figyelmeztessük itt ezt a szabad országot, az Amerikai Egyesült Államokat, hogy a mi hőseink az ő szabadságukért is harcoltak és meghaltak. , >

Kővágó József, a szabad Budapest polgármesterének kezdeményezésére és felkérésére az Egyesült Államok városainak p o 1 g álr mesterei fáklyát gyújtanák ezen az évfordulón, elesett magyar hőseink tiszteletére.

Ezzel az akcióval kapcsolatosan alakult meg New Yorkban a Magyar Emlékmécses Bizottság, mely a szabadságharcra emlékeztető, díszes; felirattal ellátott emlékmécseseket hoz forgalomba, melyek postai utón is megrendelhetők bármely amerikai városból és kaphatók a ne^/ yorki magyar üzletekben.

Az emlékmécsesek eladásinak teljes tiszta jövedeltríe az Ausztriában élő menekülit magyar kiskorú gyermekek ja vát szolgálja, mely összegét a Szabadságharcos Szövetség közvetlenül utalja át az illetékes osztrák hatóságnak.

Egy darab emlékméc ses megrendelésénél a mécses ára csomagolással és posták öltséggel 1 dollár (mely összeg készpénzben vagy money orderen előre beküldendő): ötven darabtól száz darabig 70 cent és 100 darab feletti Megrendelésnél 60 cent. Megrendelhető a Bizottság irodájában (418 Central Park West, Apt. 78, New York 25, ÍJ. Y. Tel.: MO 3-2187), vagy 2. Szabadságharcos Szövetség irodájában (50 Central Park West, New York N. Y., Tel.: TR 3-8755.)

Minden magyar és minden magyar egyesület legyen szószólója ennek az akciónak az egész amerikai magyarság, amerikai ismerősei és barátai körében.

Nem felejtünk! Elmlékezünk!

A HOSSZÚ KÉZ

FRANKFURTT — A szovjet kémszolgálat hosszú keze elérte Koklov kapitányt. Megmérgezték. Kórházban fekszik és remény van megmentésére.

Koklov kapitány az orosz titkosrendőrség szolgálatában állt. Hárem évvel ezelőtt az orosz kormánytól azt a megbízást kapta, hogy gyilkoljon meg egy Frankfurtban emigrációban élő orosz antikemmunista vezért. Erre Koklov nem tudta magát elszánni, felfedte a Kruscsev ibanda gazságát. Most utolérte a szovjet titkosrendőrség hosszú keze.

DRÁGULNAK A HÁZTELKEK

TOKIO — A Japán Légüres büszkén jelenti, hogy a Mars csillagzatban egykoron eladásra kerülő háztelkek árai az orosz műhold sikerének hatása alatt felmentek akerenkint 55 centről 2 dollár 72 centre.

Megjegyzendő, hogy ez a légürhajózási társaság nem haszonra dolgozik. De nem tehet róla, ha a Mars jövő há- I ziurai fellicitálják a házhelyek árait. ,