A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-08 / 19. (10.) szám

B-uí OjlDajű vriÖ PÁSZTÓ int Nagy bojt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szélit-Máté 4. fej. 1 11 1 1 Az időben Jézust a pusztába vivé a.Lélek, hogy megkísérelte őt az ördög. És miután negyven nap és negyven éjjel bőjtölt, azután megéhezék. És hoz­zájárulván a kísértő, mondá neki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak. Ki felelvén, mondá: írva vagyon: Nemcsak ke­nyérrel él az ember, hanem minden igével, amely i az Isten szájából származik. Hat európai ország miniszterelnökei tanácskoztak Parisban. — Balról-jobbri Acker belga miniszterelnök, Adenauer nyugatnémet kancellár, Mellet francit Segni olasz, Drees holland és Beck luxemburgi miniszterelnökök. Nagyböjt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János 1, 44 52. Keresztény • t esküvő ,a; BenMIiában Távozzál sátán! Akkor magával vivé őt az ördög a szent város­ba és a templom ormára állitá és mondá neki: Ha sten fia vagy, vesd le magadat; mert meg van ir­­/a, hogy angyalainak parancsolt felőled s kezeik­ben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Megint Írva vagyon: Ne ki­sértsd a te Uradat, Istenedet. Majd ismét egy igen magas hegyre vivé őt az ördög és megmutatá neki a világ minden országait és azok dicsőségét s mondá neki: Mindezeket neked adom, ha leborulván, imádsz engem. Akkor mondá neki Jézus: Távozzál, sátán, mert Írva vagyon: A te Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj. Akkor elhagyá őt az ördög és íme, an­gyalok jövének és szolgálnak neki. SZENTBESZÉD A nagyböjtben mi is nagy munka előtt állunk. Az ördög hatalmát: a sötétséget, a bűnt kell magunk­ban legyőzni s Krisztusba kell költöznünk. Az Egyház csak Krisztus Urunk példáját kö­veti, amikor böjtöt rendel. Az Egyház csak-alkalmat és módot nyújt hiveinek, hogy Krisztussal együtt ve­zekeljenek. Nem igaz keresztény tehát az, aki azt mondja, hogy a böjtöt nem Krisztus rendelte, hanem az Egyház s azért az nem kötelező. Nem mondetta-e Krisztus Egyházának: “Aki ti­teket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg.” Nem igaz keresztény az sem, aki azt mondja: akkor bőjtölök, amikor akarók, vagy akkor, midőn nincs mit ennem. Az előbbi semmi más, mint akara­toskodás, az utóbbi pedig kényszerű helyzet. Sem az egyiknek, sem a másiknak Isten előtt semmi érde­me nincs, vagyis a saját akaratunknak, kívánságunk­nak és vágyunknak alárendelése, megfélezése. Krisztus Urunk is egész földi életében elsősor­ban az engedelmességet gyakorolta. 0 maga mond­ja: “Engedelmességet akarok és nem áldozatot.” És egész élete a folytonos engedelmesség volt, a já­szoltól a keresztig, Betlehemtől a Kálváriáig, amint az írás is mondja: “Engedelmes volt pedig a halálig, még pedig a kereszthalálig.” “És ha Krisztus engedelmeskedett, akkor köve­tőjének szavad önkényeskednie? Vájjon mióta na­gyobb a tanítvány a mesterénél, Ádám fia az Isten Fiánál? Krisztus engedelmeskedett mennyei Atyjá­nak, az igaz kereszténynek pedig engedelmeskednie kell a Krisztus által alapított Egyháznak. Krisztus Urunk nemcsak azért bőjtölt, hogy ne­künk példát adjon, hanem azért is, hogy példáját követve és bűneinket vezekelve egyben jót is csele­kedjünk. A jó cselekedetek közé sorozza a böjtölést is. Legyünk tehát jók, amint Krisztus is mondja: “Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes,” Egy angol-indiai hatvanon felüli özvegyasszony meghí­vott ä legfiatalabb leánya es­küvőjére. Ez a 17-ik gyerme­ke ! Mivel ennek a kiváló ka­tolikus családnak őszinte ba­rátja vagyok, a főnökeim jó­váhagyására elfogadtam a meghívást. De hogy üres kéz­zel ne jöjjek, két igen szép jé­zus és Mária képet hoztam magammal. A művészi berá­­mázást kínai barátom Mr. James vállalta el. Ez volt az első alkalom jelenlenni egy angol-indiai esküvőn. Tehát megpróbálom leírni a történe­teket. Délután 4:30-kor lesz az es­küvő. Négykor már gyülekez­nek a rokonok és a barátok. Valaki hoz magával virágot vagy fényképezőgépet. Nem­sokára már a vőlegény és a koma és kísérete készen áll, egy gépkocsin elrobognak a közel levő Krisztus Király templomba. Kattognak a fényképezőgépek . . A menyasszony egy kicsit vártatni hagyta magát. De végre ő is a ház elé' jön. Gyö­nyörű szép fehér ruhában, az arca be van fátyolozva. Me­gint kattognak a gépek ... És három gépkocsi elrobog a tár­sasággal a templomba. A menyasszony boldog mo­sollyal vonul be a templomba Karonfogva vezeti a vőlegé­nye. A kórusról lágyan, mele­gen szól az orgona. Mondom, délután volt az es­küvő, mert a jegyesek igen szegények földijavakkal. A vőlegény egy árvagyerek, aki még kiskorában elvesztette a szüleit, A menyasszonynak az édesapja 10 év előtt elhunyt, Mégis mindakettő nagyon val­lásos. Már 5 éve ismerem őket. Épületes keresztény életet él­nek. A leány már évek óta el­hagyta az irodát, mert veszé­lyeztetve látta az erényét. Egy férfi mindig üldözte, amikor az irodájába ment vagy jött. Egy éve jegyben volt Antal­lal. Mind a kettő a világért se veszítette volna el vasárnapi szentmiséjét. Sőt naponta, minden délután elment ugyan­ebbe a templomba, hogy tér­­denállva elimádkozza a rózsa­­füzért . . . Itt vannak tehát az oltár 35 Eves papi jubileum Nagy napja volt vasárnap, a St. János régi görög ikato­­liiF.cus Egyháznak, amelynek plébánosa, Ft. Gulyássy Ist­ván, 35 éves szolgálatát ün­nepelte fényes ünnepséggel. A jubileumi bankét a Hotel Tudor Armas helyiségében valóban meglepetés i ünnep­ség volt a lelkipásztor számá­ra, akt előzőleg nem tudott róla, A délutáni misén, amelyet a jubiláló plébános celebrált, Msgr. Tomislav Firis, a St. Nicholas Oburcíh plébánosa méltatta Ft. Gulyássy műkö­dését, aki igaz atyja népé­nek. 1955 novemberében mélt. Elkó Miklós pittsburghi g. k. püspöik segítségével végzett figyelemreméltó munkát a város keleti részén lakó hívek lelkigondozása érdekében, Ft. Gulyássy István a régi Magyarországon., a Kárpát­alján, Jafcabfalván született s korán jutva árvaságra, ifjan került Amerikáiba és iskoláit Pittsburghban és Homestead, Pa.-ban végezte, majd a St. Vincent's College, Beatty, Pa. és a St. Mary’s baltimorei szemináriumban készült a pa­pi pályára. 1919 szeptember 7-én szentelték fel és első mű­ködési helye a St. Peter and Paul, Braddook, Pa.-i görög kát. egyház volt. A nagyszabású bankét vendégei között voltak: Msgr. Gresiko, Ft. Hanulya, Ft. Par­­venslky, Ft. Durusin, Ft. Hra­­mloviöh, Akron, Ft. Homa, Ft. Cérnát János, Detroitiból, aki áldomásmester volt. A fő szónok Osarles A. Vanik kon­gresszusi képviselő volt. Je­len. voltak még: Samuel H. Silbert, Felix T. Matia és William K. Thomas megyei bírák és Stearns József, An­thony Rutkowski és Thomas J. Parri.no városi bírók. Ft. Gulyássy István és fe­lesége Gabriella három sike­rült gyermeket nevelt fel, kik közül Viktor ügyvéd, aki Va­nik képviselő clevelandi he­lyettese, Miklós orvos és Gabriella a University Hospi­tal in-service education osz­tálya chief supervisorja. MINDSZENTY ÜZENETE HANGLEMEZEN Történ elírni érdekességü gramofonlemezt adott ki a Canadian Hungarian. Relief montreali csoportja “Hun­garian Documents” cimen. Ez a lemez egyik oldalán egy telefonbeszélgetést örö­kít meg, Mindszenty József hercegprímás és Jaszofszky József san franciscoi plébá­nos között. Jaszofszky plébá­nosnak sikerült telefon-ösz­­szeköttetést teremtenie a már az amerikai követségen tartózkodó hercegprímással. A technikai nehézségek elle­nére is jól érthető a herceg­prímás üzenete, áldása, noha szavait minduntalan megsza­­kitja a budapesti utcai har­cok zaja, orosz ágyuk dörgése. Ugyancsak hallható a le­mezen Nagy Imre november 4-i rádió felhívása, mikor az ország népével és világ köz­véleményével az orosz táma­dás bekövetkeztét közölte, és az orosz parancsnokságon, tárgyalás ürügye alatt tőrbe­­csalt katonai küldöttség tag­jait, Maiéter Pál honvédel­mi minisztert és Kovács Ist­ván vezérkari főnököt vissza­hívta. Végül hallani lehet a magyar irók utolsó segélyki­áltását, amivel a szabad bu­dapesti rádió adása végleg el­némult . . . A magyar forradalom tör­ténetét a lemezen Peter Bor­bély István, a Jézus Társaság rendijének volt tartomány fő­nöke ismerteti. A történelmi dokumentum­­lemez bevételéből eredő min­den cent a magyar menekül­tek megsegítését szolgálja. Ára: $5. Megrendelhető a Canadian Hungarian Relief Fund montreali csoportjánál, 904 St.-Catherine St. West, Montreal, Que., Canada. előtt, ahol már vár reájuk a palásba öltözött plébános. Si­mán folyik a szertartás. Ünne­pélyesen, angol nyelven. Közel vagyok, az első sorban, hogy lehetőleg jó fényképet is csi­nálhassak. A plébános befejezte a szer­tartást. Azután a hitvesek és a tanuk bevonultak az oltár mögött levő sekrestyébe, hogy beírják nevüket az anyakönyv be. Addig mi barátok, ismerő­sök és rokonok vártunk a tem­plomban. Azon időben: Ki akart Jézus menni Galileába, és találá i depet. És mondá neki: Kövess engem. Fi­lep pedig Betszadából való volt, András és Péter városából. Fik * találkozók Nátánaellel és mondá neki: Akiről Mtízes irt a törvényben és a próféták, meg­találtuk t izust, József fiát Názáretből. És mondá neki Natánael: Kerülhet-e valami jó Názáretből? Mondá i oki Filep: Jer és lásd. Láttán Jézus hozzája jönni Natánaelt, mondá felőle: I íe az igaz izraelita, kiben nincs álnokság. Mondá í eki Natánael: Honnan ismersz engem? Fe­lelvén Jézus, mondá neki: Mielőtt Filep téged hi­vott volna, midőn a fügefa alatt voltál, láttalak té­ged. Fel lé neki Natánael, és mondá: Rabbi, te vagy az Isten fia, te vagy Izrael királya. Nemsokára a boldog házas­pár visszajött a templomba. Kisérte őket megint az orgo­­názó, mig ők karonfogva las­sú lépéssel átvonultak a tem­plomon. Követtük őket. Kint, a plébánia kis kertjében liba­sorba álltunk hogy angol-in­dián szokás szerint arconcsó­­koljuk a fiatal hitveseket, őlc is persze viszonozták csókun­kat . . . Most következett a fényké­pezés. Mindenekelőtt az uj hitveseket akarták megöröki­­teni a fényképezek, Én is csi­náltam egyet a boldog házas­párról . . . Fele! én Jézus, mondá neki: Mivel mondottam neked: I ríttalak téged a fügefa alatt, hiszesz; még nagyobb at fogsz látni ezeknél. És mondá neki: Bi­zony, bizony mondom nektek, mostantól látjátok az eget mega vilni, és az Isten angyalait fel és lészállani az ember fia felett. ’ SZENTBESZÉD Négyezer éven keresztül zárva volt az ég embe­rek előtt bűneik miatt, midőn végre az Ur Jézus Krisz­tus megnyitotta azt. A Szentlélek megvilágitá Filep elméjét, minek folytan <" a legnagyobb készséggel engedelmeskedett az Ur hivó szózatának és rögtön követte Krisztust. A vőlegény nagynéninél volt a fogadtatás, vagyis a lakzi. Minden igen szerény volt, mint illik szegény embe­reknek. Az előszobában a fal mellett székek a hallban egy díványra ültek a fiatal hitve­sek. Előttük egy kis asztal­kán tornyosodott a menyegzői torta. Nemsokára a fiatal pár felállt és egyesült erővel be­levágott egy nagy késsel a tor­tába és levágott magának egy­­egy kis szeletet. Aztán már a koma aprította a többiek szá­mára. Hogy a torta jobban csússzon, hát a jelenlevők le­öntöttek torkukat egy kis szó­­da-viszkivel. Később pedig a szendvicseket már sörrel ön­tözték, még nem is fogyasz­tottuk el a tortát, mikor en­gem a koma felkért, hogy mondjam el a köszöntőt. őszintén bevallom, erre én nem számította. Ha beszélnem kellett volna bengáli nyelven, nem éreznék semmi akadályt, mert nagyon járatos vagyok a bengáliban. De így angolul is megmondtam a mondaniva­lómat. Többek között kifeje­zésre juttattam örömömet, hogy egy ilyen kiváló, erényes fiatal pár esküvőjén vehettem részt. Azután kiemeltem azt, hogy a menyasszony a 17-ik s legfiatalabb leánya a mögöt­tünk levő özvegyasszonynak. Tehát kiváltképpen néki gra­tuláltam. Kifejezésre juttat­tam azt is, hogy én hiszek a nagy családokban, mert én is egy 11 tagú családból szárma­zom. A menyasszony még 10 élő testvéreinek is gratulál­tam. A jó gólyát is meghívtam hogy egy év után meglátogas­sa a fiatal párt,, mert az első babát én szeretném megke­resztelni . . . Amint hallottuk, az alacsony származású és tu­datlan h iászokat hívta meg Krisztus Urunk az apos­­tolságra, és azok a legnagyobb készséggel azonnal követték z Urat, hálát adva, hogy Jézus őket pos­­tolaivá választotta. Isten Mesterünk minket is és min­den embert meghívott az íidvözitő hitre; mi is ad­junk hálát., hogy tagjai lehetünk Krisztus Anyaszent­­egyházá. -k, amelynek gazdag kegyelemeszközeit üd­vösségül' munkálására használjuk fel és mint az Anyaszer egyház buzgó és élő tagjai, sóhajtsunk fel: “Oh végtelen irgalmu Isten, ki minket, méltat­lan szóig dat, érdemeink nélkül csupán kegyelem­ből a Te üllődbe az üdvözítő hitre meghívtál, esdve kérünk, nyújts segélyt, hogy mint fáradhatatlan, jó munkások, szent akaratod szerint buzgón működhes­sünk és jó munkának jó bérét mennyekben élvez­hessük.” A ff. illánál ős vezekoIéN 10 ua|ij:i A n. gybőjt negyven napjának kezdő napja a maga sz > keségével eszünkbe idézi a zsoltár szavát, melyet a esendő és bukásra hajlamos ember min­den idegszálával érez: “Tiszta szivet teremts bennem Istenem!” His; :m áhitjuk annak az életnek szépségét, mely az isteni parancsolatok sövénye között tart merede­ken az é felé. Ha ember a bűn miatt elvesztette ezt a szép­séget, vii-iza kell szereznie a bünbánat által. Az . 'gyház ősidők óta a Negyvennap idejét ren­delte a 1 Ünbánatra és vezekelésre. Őseink vezeklése nagyon Kemény volt. A szentegyház pitvarában szennyes ruhában, könnyezve térdeltek, gyászolva az elvesztett életet; bőjtöltek, imádkoztak, alamizs­­nálkodtak s kérlelték az Egyházat. Az Egyház pe­dig, mint egy nagyon régi imádság mutatja, igy kö= nyörgött érettük: “Könyörgő kérésünket, zokogó szivünket önt­jük eléd, Iram. Könyörülj meg azokon,, akik bevall­ják előtted bűnüket! Irgalmazz nekik, hogy ne esse« nek az Ítéletkor fenyegető büntetésbe; térjenek visz­­sza a té\ dés útjáról az igazság ösvényébe és soha többé ne sértsék őket uj Sebekkel!” Ha nekünk nem is kell már ilyen keményen ve­zekelnünk, lelkünk megtisztulása végett, mi is rászo­rulunk. Szivünkben olyan vágyak indulatai hullám­­zanak, amelyeket sem ésszel, sem erővel le nem gyűr­hetünk; ez ellen az imádság gyógyszerét használjuk. A gyónás pedig a léleknek valóságos gyógyfürdője; helyes és gyakori használata kiemeli lelkünket a gyar­lóságból egészségessé teszi. A b i bánat szelleméhez nem elég a gyónás: kell az önmegtagadás is, mert a lélek csak vele lehet tisz­ta, mint a liliom a tövisek között. Mindennek betetőzése pedig: érintkezésbe ke­rülni az Élettel. Az igazi Élettel, aki Krisztus. A bot­lásból felocsúdó lélek odaborul eléje és meghallja vigasztalását: Ne : Éjetek a’világ bűneitől, ne féljetek a testi szenvedő, füzétől: Én vagyok a bűnök bocsánata! Ne féljetek a sötétségtől: Én vagyok a világosság! Ne féljetek a haláltól: Én vagyok a feltámadás és az élet! Aztán ettünk, ittunk, mu­lattunk. Amig a többiek tán­coltak, én egy öregebb úrral néztem a víg táncosokat. Szép volt ez az esküvő és nem bá­nom. hogy jelen voltam. HÄMVÄZÖS2EIM

Next

/
Thumbnails
Contents