A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-02-22 / 8. szám

8-I1Í OLDÁJÜ HATVANADVASÁRNAP Szent Lukács 8, 4-13. Az időben pedig, mikor nagy sereg gyűlt egybe Is városról-városra tódultak hozzá, monda példabe­szédben : Kiméne a magvető elvetni az ő magvát. És amint vetett, némely része az útfélre esék s eltapostaték, és íz égi madarak felevék azt. És másik a kősziklára ;sék, és kikelvén, elszárada, mert nem volt nedvessé­ge. És másik a tövisek közé esék, és vele együtt nő­vén, a tövisek elfojtják azt. Másik a jó földbe esék, és kikelvén, százszoros gyümölcsöt hoza. Ezeket mondván, kiálta: Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. Megkérdezik Őt azért tanítványai, mit jelent e példabeszéd? Kiknek Ő mondá: Nektek adatott tud-í ni az Isten országának titkait, másoknak pedig pél-' dabeszédek'ben, hogy látván ne lássanak, és hallván ne értsenek. Ez tehát a példabeszéd : A mag az Isten igéje. Az útfélre esők azolp kik hallgatják, de aztán eljön az ördög és kiveszi az igét a szivükből, nehogy hívén, üdvözöljenek. A kőszik­lára esők azok, kik mikor hallják, örömmel fogadják ! az igét, de nincs gyökerük; egy kis ideig hisznek, és a kisértet idején elpártolnak. A tövisek közé esők azok, akik hallgatják, de az igék utóbb az élet gond­jai, gazdagsága és gyönyörűségei közt elfojtatnak, s gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig jó földbe esett, azok, akik tiszta és jó szívvel hallván az igét, megtartják azt magukban és gyümölcsöt hoznak áll­hatatosságban. SZENTBESZÉD. I A vasárnapi szent evangéliumok sorrendje nem véletlen müve, hanem az Anyaszentegyház bölcses­sége és örök üdvösségünkért való törekvése mutat­kozik ebben is. Hetvenedvasárnap a szőlőművelések­től szóló példabeszédben munkára, a lelki élet meg­kezdésére s folytatására szólított fel bennünket. A mai evangélium megmutatja, mennyire óvatosnak kell lennünk minden munkánkban, hogy az gyiimöl­­'göt is hozzon. A fenti példabeszédet a tanítványok nem értet­lek meg. Ezért kérték Jézust: “Mit jelent e példabe­­; zéd.” Jézus szeretettel világosította fel őket. Így tanította Jézus a népet és tanítványait. Ké­­ijőbb szinte végrendeletképp megparancsolta aposto­lainak: “Elmenvén, tanítsatok.” Tanítsatok, “mert a hit hallásból van,” — mondja a nemzetek apostola: Szent Pál. Amint a világi dolgokat Dél-Amerika, Ausztrália stb. létezését elhisszük, noha még soha­sem láttuk, és sokan nem is fogjuk látni, ép igy hi­szünk a tanító Egyháznak. Krisztus Urunk nyilvános működése idején szinte szakadatlanul tanított. Az apostolok mindenfelé szakadatlanul tanítottak. Mennyivel inkább fontos ma a tanítás és annak min­den vasár- és ünnepnapon való meghallgatása, ami­kor az élvezet és az anyagi gondok sziklái, tüskéi olyan hamar elnyomják a hit csírázni induló mag­vait. De nem elég a szentbeszédek meghallgtása. Meg is kell tenni, amit Isten parancsol. Megmondta Szent Pál is : "Nem a törvény hallgatói az igazak az Istennél, hanem a törvény cselekvői.” A szentbeszéd puszta hallgatása senkit se iidvö­­zit, ha mindjárt magának a jó Istennek a beszédét hallgatják is. Mit használ, ha tudom, milyen orvos­ság mentené meg életemet, de félek a keserű orvos­ságtól, vagy az áldozattól, melynek árán azt megsze­rezhetném? ! Azért hallgassuk jóindulattal mindig lelkipász­toraink szentbeszédét. Csak igy lesz lelkünk jó föld a hit magvai számára. Lelkünk kőszikláját a bánat könnyeivel puhitsuk. A töviseket a húsvéti szent gyó­násban tördejük le, hogy lehessen bennünk százszo­ros, hatvanszoros, de legalább harmincszoros gyü­mölcs. Ä JAVULÁS UTJÁN... ? Nem tréfa, nem kitalálás, hanem komoly való­ság, ami itt következik: Az amerikai kommunista párt országos közgyű­lésén sorsdöntő határozatot hozott. Kimondta, hogy az amerikai kommunisták ezentúl saját eszükkel fog­nak gondolkodni, nem fogják vakon követni Moszk­va krédóját és utasításait. Ők maguk fogják adott esetekben megmondani, hogy mit kíván az adott ese­tekben a marxismus és a leninizmus. Tehát függetlenítették magukat Moszkvától. Ezentúl ők maguk fogják megállapítani, hogy mivel árthatnak legjobban Amerikának politikai és gaz­dasági téren, hogyan siettethetik a nagy napot, ami­kor kikiálthatják az amerikai proletárdiktatúrát. Ez a kommunista párthatározat pofon az oro­szoknak, Kruscsevnek és bandájának; ujablb jele a kommunista világszervezet szétesésének, amit Tito kezdett, Gomulka folytatott és a magyar szabadság­­harcosok meggyorsítottak. Az amerikai kommunisták a javulás útjára tér­tek? Az FBI nem hisz nekik, figyeli minden lépésü­ket. Ä jö FÄSETOk A KATOLIKUS EGYHÁZ SZERZETESRENDJE! és KONGREGÁCIÓI a lelkek javáról és harcolja­nak a tévtanck ellen. 1217-ben a rend elnyerte a pápa jóváhagyását. Most friss élet kezdődött az uj val­lásos társaságban, amelyhez mindig több és több tag csat­lakozott. A rend tagjai min­den vidék felé vándoroltak, hogy- V. sz -Ur -igejed­es kolostorokat alapítsanak. Öt év múlva 8 tartományban már GO kolostora volt a rend­nek. És nemsokára többszáz telepitvínye volt Szent Dc­­naokos rendjének. Európa minden részében, de Ázsiá­ban és Észak-Afrikában is le­telepedtek a domokosreniáü szerzetesek. Hogy rendjük rendelteté­sének annál jobban megfelel­hessenek, már korán arra ha­tározták el magukat, hogy le­mondanak minden birtokról és vagyonról és csak alamizs­nákból élnek; tehát a rend felvette a koldulórend jelle­gét. Rendruhájuk fehér reve­rendából, skapuiáréból és kámzsából áll, fekete, nyitott köpenyből és fekete kámzsá­ból fehér betéttel. A dolgozó testvéreik fekete skapulárét hordanak és fekete kámzsát. Nélkülözhetetlen eszköz­nek céljuk eléréséhez mind­járt kezdettől fogva a tudo­mány szorgalmas ápolását te­kintették. Nyolc évet igé­nyelt a tanulásuk, melyből két év a filozófiának volt szentelve. A szószéken az évszázadok folyamán nagy dolgokat mü­veit a rend, úgyszintén a missziók torén is. Működtek a domokosrendiek Tonkin­­ban, Japánban, Kinában, For­­mozán, Mezopotámiában, Ör­ményországban és Ecuador pogány indiánusainál. Kitűnő a rend működése a tudomány terén is. Aquinoi Tamás, akit “angyali tanító­nak” neveznek, és akit a teo­lógia egyik nagyságának te­kintenek, domokosrendü szer­zetes volt. REDEMPTORISTÁK (C. SS. R.) A redemptoristarend meg­alapítója Liguori Szent Al­fonz, aki 1787-ben meghalt. Alapitója halálakor ez volt az újkornak legjelentősebb szerzetesrendj e 11 telepi t­­vénnyel hirt. körülbelül 200 KARMELITÁK (O. Carm.) Ez a rend egyike a legna­gyobb koldulószerzetnek, mely eredetét Éliás és Eliza­­us prófétákra igyekszik visz­­szavezetni, valamint azok ta­nítványaira, akikre a keresz­ténység idejében Kármel he­gyén szakadatlan egymás­utánban következtek a reme­ték. Az bizonyos, hogy már a kereszténység első idejében a Kármel hegy sok barlang­jában keresztény remeték tartózkodtak. Ezek későbben társasággá alakultak, mely­nek Albert jeruzsálemi pát­riárka 1209-ben nagyon szigo­rú rendszabályokat adott. A rend aztán nemcsak a Keleten, hanem Közép- és Nyugat-Európában is kiter­jedt és tagjai felcserélték a remeteiéletet a zárdákban való élettel. Nagy kedveltségét a rend különösen annak köszönheti, hogy nagy mértékben kulti­­válja Mária tiszteletét és an nak a barna skapulárénak, melyet a szentséges Isten­anya állítólag Stock Simon szentéletü rendgenerálisnak adott át a rend számára. Későbben meglazult a rend fegyelme és szakadások tá­madtak. Szent Teréz és Szent János a 16 században megre­formálták a rendet; ettől fog­va voltak “cipő-nélküli kar­meliták”, akik mezitláb-járas­ra, koldulásból való életre és hetenkint háromszori osto­­roztatásra voltak kötelezve. Ezek gyorsan elterjedtek és a világ minden részében missziós állomásokat állítot­tak fel. 1593-ban VIII. Kelemen pá­pa elválasztotta őket a cipőt viselő rendtől és továbbra mint önálló rend szerepeltek. Mindkét rend még ma is fenn áll. Bár a rend alapjában vé­ve elmélkedő rend, tagjai mégis lelkipásztorkodással, tanitással, a misszió terén és irodalommal is foglalkoznak. DOMOKOSREND (O. P.) A DcmOkosrend tulajdon­­képeni neve “Prédikáló Test­vérek Rendje.” Szent Domo­kos tulaj donképen Szent Ágoston rendszabályai sze­rint alapította a rendet azzal a meghagyással, hogy prédi­káció által gondoskodjanak taggal. Hcfbauer Szent Ke­leméin által ez a kongregáció Németországban is megtele­pedett és későbben elterjedt Franciaországban, Luxem­burgban, Belgiumban, Hol­landiában, Angliában és Ír­országban. Németországban a kend fej­­•ledését-az úgynevezett “Kul­túrharc” akadályozta, mert v, re de mp t or ist á k a t álcázott je­zsuitáiknak tekintették, akik­nek meg vo,lt tiltva Német­országban rendházakat alapi­­tanidfc. Csak lS94-től alapít­hattak a redemptoristák ko­lostorokat Poroszországban Bajorországban és Elszász­­ban. Európán kívül Ligouri Szent Alfonz fiai Kanadában, Dél - A mer ik á b a n, Kongóiban, a Fülöp Szigeteken és leg­újabban a nyugatindiai szige­teken működnek. Alapitójuk dicső példáján lelkesedve a redemptoristák különösen a népmisszió és lelkigyakorlatok terén min­dig fáradhatatlanok voltak és most is fáradhatatlanok. Rendjükben sok nagy szó­nok volt; de szenték is vol­tak köztük, úgy mint alapitó­juk, Ligouori Alfonz, azonkí­vül Hcfbauer Kelemen és Majella Gerhárt. Rendszabályuk a redemp­­toristákat a három egyszerű fogadalom: szegénység, tisz­taság és engedelmesség mel­lett még arra is kötelezi, hogy életük végéig a kongregáció­ban maradnak. (Folytatjuk.) AZ UTOLSÓ ÍTÉLET. Szent Máté 25, 31-46 Az időben mondá az Ur: Mikor eljő az Ember Fia az ő felségében és vele mind az angyalok, akkor ő fölségének királyi székébe ül és összegyiijtetnek eléje minden nemzetek és elválasztja őket egymás­tól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a bakoktól. És a juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig balkéz felől. Akkor majd igy szól a király azoknak, akik jobbja felől lesznek: Jöjjetek, Atyámnak áldottai, bírjátok a világ­­kezdetétől tinéktek készített országot. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjuhoztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok engemet, mezíte­len és beíödöztetek engem, beteg voltam és megláto­gattatok engem, tömlőében voltam és hozzám jötte­tek. Akkor felelnek majd az igazak neki, mondván: Uram, mikor láttunk téged éhezni és tápláltunk téged? Szomjuhozni és italt adtunk néked? Mikor láttunk jövevényül és befogadtunk téged? Vagy me­zítelenül és befödöztünk téged? Vagy mikor láttunk téged betegen, vagy a tömlőében és hozzád men­tünk? S felelvén a király, mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amit egynek ezen legkisebb atyám­fiái közül cselekedtek, nekem cselekedtétek. Akkor igy szól majd azoknak is, akik balfelöl lesznek: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűz­re, mely készíttetett az ördögnek és az ő angyalai­nak. Mert éheztem és nem adtatok ennem; szomju­hoztam és nem adtatok nekem italt, jövevény voltam és be nem fogadtatok engem, mezítelen és be nem födöztetek engem, beteg és a tömlőében voltam és meg nem látogattatok engem. Akkor felelnek majd neki azok is, mondván: Uram, mikor láttunk tégedet éhezni vagy szomjuhoz­ni, jövevényül vagy mezítelenül, betegen vagy a töm­lőében és nem szolgáltunk neked? Akkor majd meg­felel nekik, mondván: Bizony mondom nektek: Amit nem cselekedtetek egynek e kicsinyek közül, nekem sem cselekedtétek. És ezek az örök kínra men­nek, az igazak pedig örök életre. SZENTBESZÉD. . Üdvözítőnk az ő tanítása szerint az utolsó köz- Ítéletre eljo az ő fölségében és vele mind az angya­lok: akkor ő fölségének királyi székébe ül. Ekkor majd összegyiijtetnek eléje minden nemzetek s elvá­lasztja őket egymástól az ő angyalai által, mint a pásztorok elválasztják a juhokat a bakoktól. A jám­borok ártatlanságuk, egyszerűségük s békeíiirésük folytán a juhokhoz, a gonoszok pedig bűnös tisztát­­lanságuk miatt a bakokhoz hasonlíthatnak. És a ju­hokat jobbjára állítja az Ur, a bakokat pedig balkéz felől. Akkor majd igy szól a király (az Ur Jézus Krisz­tus) azoknak, akik jobbja felől lesznek: Jöjjetek Atyámnak áldottai! Áldottak vagytok, mert kegye­lemmel teljesek s kegyelemre választottak vagytok. Bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot. A rosszaknak pedig, kik half elől lesznek, e szavak­kal adja most tudtul elitéltetésüket Jézus: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, mely készíttetett az ördögnek és az ő angyalainak, amelyet L.ten Lucifernek és pártosainak a lázadásért való büntetésül készített a pokolban. Bizony mon­dom nektek: Amit nem cselekedtetek egynek e kicsi­nyek közül, nekem sem cselekedtétek és azért ne álmélkodjatok, hogy ily oknál fogva elitéllek benne­teket Az elmondottakból világosan látszik, hogy is­ten a jó cselekedetek gyakorlásáért bőséges jutalom­mal, az örök boldogsággal jutalmazza az embert. Mily serkentő lehet ez ránk nézve kötelességeink tel­jesítésére ! Ellenben milyen rettentő állapot vár a tö­­redelmetlen bűnösre. Mily borzasztó valóságra éb­red az utolsó ítélet napján az, aki a jó cselekedetek gyakorlását elmulasztotta, amidőn majd fülébe dörög az Istennek ezen itéletszózata: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre! Ne bosszankodj, ember e büntetésért, mert az igazságos, de gyűlöld egyedül a bűnt. Hitetlenség ál­tal eltávolithatod ugyan magadtól a pokol emlékeze­tét, de nem magát a poklot; bekötöd szemeidet, hogy ne lásd az örvényt, de annál biztosabban bele esel. A poklot hivő szemekkel csak távoli-ól szemlélni, már magában visszariaszt azon ösvénytől, mely a pokol­ba vezet. Kívül a pokol kapuján még visszatérhetünk, de a pokolból nincs szabadulás, örökre be van téve, örökké valósággal van bezárva. Úgy igyekezzünk tehát élni, hogy az utolsó köz­­itélet napján ily nagy veszedelem ne érjen minket. HOW ABOUT THE ONES* BEHIND? ták nekünk hogy rövidesen el­küldik nekünk a katonákat is, akik a fegyvereket használni tudják. A mi feladatunk az lett volna, hogy addig tart­suk fel az izráeliek előnyo­mulását, amíg az igért meg­erősítés megérkezik. “Kommandó katonáink éj­jelről-éj jelre behatoltak Iz­­ráelbe és Kairóból küldött tisz­tek azt magyarázták nekük, hogy ez szerves része az egyip­tomi stratégiának, mert ekép­­pen kényszeríteni fogjuk Iz­­ráelt, hogy támadjon meg bennünket” — fejezte be nyi­latkozatát Husszein!. NASSER HÁBORÚRA KÉSZÜLT Husszein Husszein!, a gázai egyiptomi helyőrség volt őr­nagya kijelentette, hogy Nas­ser szándékosan provokálta Izráelt, hogy támadja meg Egyiptomot, mert a diktátor azt remélte, hogy háború ese­tén orosz segítséggel eltöröl­heti Izráelt a térképről. Nasser azt akarta, hogy a hadsereg novemberre tanulja meg az uj fegyverek haszná­latát, de Izráel elébe vágott ennek a tervnek — mondotta Husszeini őrnagy. “A gázai övezetben 80,000 egyiptomi katona volt és há­romszor ennyi ember számára való hadfelszerelés. Azt mond-

Next

/
Thumbnails
Contents