A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-25 / 4. szám

2-IK OLDAL A JŐ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERDS ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Publiihed by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszti .jég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: így évre_________________$6.00 One Year------------------------$6.00 Fél évre — $3.50 Half Year -------------------$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. GOMULKA A MAGYAROK ELLEN A mult héten Lengyelországban járt Csu-en-Lai kínai kommunista miniszterelnök és öt napon át ta­nácskozott Gomulka pártfőtitkárral, a “vonalról”, vagyis arról, hogy milyen legyen a viszony a szov­jet és a többi kommunista uralom alatt levő országok között. Kiadtak egy közös nyilatkozatot, amely sze­rint politikájuknak alapja a “proletár nemzetközi­ség”, ami azt jelenti, hogy a szovjet a kommunista világ vezére, de hozzátették, hogy mindegyik ország egyenlő és független. (Például Magyarország füg­getlen, amit bizonyít az, hogy egy idegen ország tankjai állnak őrt Budapest utcáin, miután összelö­völdözték az idegen magyar nép házait és halomra lőttek idegen magyarokat. A szerk.) Igen, a magyar példa érdekes és arra ki is tér­tek a kínai és a lengyel kommunista vezérek. Kö­zös nyilatkozatuk szerint az oroszok helyesen és jog­gal jártak el, amikor Magyarországon fegyveres erő­vel rendet teremtettek. Gomulka, amikor ezt a közös nyilatkozatot alá­írta, hűtlen lett korábbi állásfoglalásához, amely el­itélte az oroszok magyarországi vérengzését. De hát ezen nem lehet csodálkozni. A kommunisták politi­kai filozófiájának alaptétele ez: Ma igy, holnap úgy. Kinéznek az ablakon és vizsgálják, hogy merről fuj a szél. Ha Moszkva felől fuj a szél, a szovjet “vona­lat” követik. KEDVES HAROLD . . t Az elnök igen barátságos hangú levelet irt üd­vözletként Harold Macmillan angol miniszterelnök­nek. “Kedves Harold” — igy szól a megszólítás, ami szokatlan kormányfők egymás közti hivatalos leve­lezésében. Kétségkívül, ez a levél kísérlet arra, hogy a meglazult kapcsolatokat a két kormány közt meg­javítsák. Ámde “kedves Haroldra” meglehetősen nehéz munka vár ezen a téren. Az elnök őszintén zokon­vette az angoloktól, hogy önkényesen, kormányunk megkérdezése nélkül avatkozott be Egyiptomiban. Eden lemondásával az ügy méregfoga ki van huzva. Az egyik akadály elhárult, de az még nem minden. Amennyire képesek vagyunk megítélni a hely­zetet, Harold legnagyobb nehézsége az lesz, hogy meggyőzze pártját egy kínos tényről, nevezetesen ■farról, hogy Anglia nem az a nagyhatalom többé, ami a 19. században — vagy mondjuk a második vi­lágháború előtt volt. Anglia kénytelen nagyhatalmi pozícióját felad­ni. Sem gazdaságilag, sem katonailag, sem politikai­lag nem nagyhatalom többé. Nem másodrangu hata­lom sem, hanem talán valami a kettő között. Ezt a tényt azonban keserű orvosság lenyelni azoknak, kik ifjúságuk idején látták Angliát teljes fényében ra­gyogni. Harold Macmillan .a konzervatív párt fiatal­jai közé tartozik, és a megfelelő ember, hogy az an­gol közgondolkodásban ezt az átalakítást elvégezze. Anglia talán szegényebb lesz egy illúzióval, de egy vesztett illúzió mindig megéri az igazságot. Ha Mac­millan ki tudja vezetni hazáját ebből a lelki válság­ból — amely súlyosabb mint a gazdasági válság — olyan szolgálatot tesz hazájának, amelyért honfitár­sai sokáig hálások lehetnek Haroldnak. KINEK VAN IGAZA? Több new yorki ponyvakiadó vállalat tiltako­zott egy bírói döntés és számos rendőri végzés ellen, amelyek alapján New Yorkban és Los Angelesben könyveket, magazinokat koboztak el. A posta ugyan­csak nem hajlandó továbbítani ezeket a nyomtatvá­nyokat, melyek szennyirodalmat tartalmaznak. Merő haszonlesésből bűnügyi, sex élvhajhászó történetekkel traktálják olvasóikat ezek a nivótlan füzetek. Főleg az ifjúságot mérgezik meg vele. A ta­pasztalatlan* és kritikátlan fiuk és lányok falják a szenzációhajhászó kiadványokat. Gyerekek uzsonna és zsebpénzén gazdagodnak a vállalkozók, nem törőd­ve hányán sodródnak olvasóik közül a bűn és a pros­titúció útjaira. f Mindennek a teteje, hogy a zugkiadók az ame­rikai alkotmányba kapaszkodva a “sajtószabadság­ra” hivatkoznak, amikor a szennyirodalom szabad terjesztését követelik. Ezek a lelkiismeretlen kufá­­rok nemcsak pénzbírságot, de börtönbüntetést érde­melnek, mert visszaélnek a sajtószabadsággal. Nem azért küzdöttek érte a honalapítók, hogy a nemzet alapjait döntsék meg vele a serdülő lelkek mérgezői. A Saar vidék Németországhoz való visszatértét ünnepelték Saarbrückenben. Rózsa Sándor a Bach korszakban a nemzeti ellenállás harcosa volt 1853 elején az a ihir kezdett ilterjedni, hogy Rózsa Sándor randája, több részre oszolva, nőst már az ország egyes ré­szeinek nyugtalanitására ké­szül. Érthető, ha a bécsi urak lagyoh megszeppentek erre: összeesküvők kezét látták ben­­le. Politikát sejtettek minde­­lütt, mert Rózsa Sándor sze­gélyében ők nem csupán a rablóvezért üldözték, hanem a forradalmárt is. A nagyváradi rendőrség L853 január 16-án azt jelenti a budapesti katonai és polgári kezett hírek szerint Rózsa Sándor garázdálkodása szín­helyét Szabolcs megyébe, egy únkostársa pedig, egy Thury revü parasztember, Aradme­­gyébe tette át. Budán akkoriban Albrecht főherceg volt a legfőbb ma­gyarországi katonai és polgári kormányzó és egyúttal a Ma­gyarországon elhelyezett Ill­ik hadsereg parancsnoka is. A nagyváradi rendőrség jelen­tésére a megjelölt vidékeken széleskörű nyomozást indítta­tott a főherceg, azonban ered­ménytelenül. Közben újabb meg újabb fosztogatások és garázdálko­dások hírei érkeznek és a rab­lókat ikézrekeriteni lehetetlen. Március 11-én Dreihann tá­bornok, a debreceni állomás oarancsnoka jelenti, hogy Deb­recentől körülbelül öt órajá­­rásnyira, a Sámson és Bököny között elterülő erdőségekben, nagyobb rablócsapat tanyázik Rózsa Sándor vezetése alatt. Az állomásparancsnokság két század gyalogsággal, egy szá­zad vértessel és nagyobb csa­pat csendőrrel korahajnalban 'körülvette ezt a területet, ala­posan átkutatta, de hiába. Az erdőben dolgozó favágók val­lomása szerint a rablók csak­ugyan az erdőben voltak, de még éjjel, tehát az erdő körül­­zárása előtt, másfelé vonultak el. Rózsa Sándor é a neve alatt garázdálkodott bandák ártal­matlanná tételét most már sürgősen követelte az egész ország közvéleménye, miután az osztrák rendőri, csendőri és katonai hatóságok mindezi­­deig tehetetleneknek bizonyul­tak. A -rablók kézrekeritése ez­úttal már politikai kérdéssé vált. Érezték az akkori oszt­rák vezetők is, hogy tekinté­lyük napról-napra alábbszáll, ha nagy fegyveres erőfeszités­­sel sem sikerül nekik elfogni azt a néhány szál betyárt. Mivel T-ítezsa Sándorral szemben minden addigi mód­szer csődöt mondott, Albrecht főherceg uj eszközökhöz fo­lyamodott. 1853 március 16- án javaslatot intézett a Bécs­­ben székelő legfőbb rendőrha­tóság vezetőjéhez, a követke­ző tartalommal:­Kempen von Fichtenstamm cs. és királyi Altábornagy Ur őexcellenciájának, Wien. Rózsa Sándornak sok év óta A Jó Pásztor Verses Krónikája EMLÉKBESZÉD Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ ELHULLT NEMZETÜNKNEK szine és virága s nincs még a magyarnak mostsem szabadsága. Szívták szive vérét vörös muszkapókok: harcba szálltak hát az ifjú sasfiókok. Harcoltak fegyverrel, körömmel és foggal s véresen birkóztak a muszka tankokkal. Sisera hordái a muszka haladnak sokszor megfutottak, sokszor megtorpantak. Magyar gyermekhősök harci lángban égtek s magasan lobogtak a szabadságfények. De a muszkatenger mégis egyre áradt s elvérzett a magyar, vagy halálra fáradt. FAGYOS SÍRBA KERÜLT véres, csapzott testük, fekete lobogók lobogtak felettük. Gyász és fájás nyelvén kezdtek némán szólni a magyar dicsőség véres lobogói: “Csak testük esett el. .. lelkűk tovább lobog s akik itt nyugosznak, mind halhatatlanok. Sírjukban is tovább álmodják a jövőt: a szent szabadságot, a bizton eljövőt. Ha majd üt az óra, ha a harang kondul, dicső holt hőseink kikelnek sírjukból. Felriad a nemzet, szétzúzza a láncot s trónra emel a magyar szabadságot.” NEM FELEDJÜK EL a muszka gyilkosságot/^ mely a nemzet testén oly mély sebet vágott. Vádat emelnek a véres magyar hantok: “Legyen átkozott a gyilkos muszka zsarnok! Ne legyen hazája, sehol maradása, büntetése legyen: saját sírját ássa]” ^ ^ i folytatott vakmerő garázdál­kodásai és az a körülmény, hogy őt a legalaposabb bizton­sági intézkedésekkel sem le­hetett eddig kézrekeriteni, megkövetelik, hogy fokozot­tabb rendszabályokat léptes­sünk életbe és ezt a gonoszte­vőt mindenáron elfogjuk. Sürgősen javaslom, hogy Rózsa Sándor fejére — akár elevenen, akár holtan kerül a kezünk közé —- tízezer pengő dij tűzessék ki. Azt hiszem, er­re az intézkedésre sürgős szük­ségünk van egyrészt azért, hogy a közönség körében fel­ébresszük az államhatalom el­lenállhatatlan erejében való hitet, másrészt, hogy Rózsa Sándor személyében ártalmat­lanná tegyük az ország terüle­tén véghezvitt súlyos bűnök elkövetőinek központi vezérét, annál is inkább, mert az ellen­zéki, mindent felforgatni kí­vánó párt hazaáruló tervei elő­­harcosául ezeket az embereket szemelte ki magának. Helyre kell állítanunk a kereskede­lem és a közlekedés biztonsá­gát, különösen kívánatos azon­ban e mai állapot megszünte­tése államháztartási szempont-. ból, hogy minél előbb mégszün-' j enek azok a kiadások, melyek­be a most még szükséges nagy­szabású óvóintézkedések kerül­nek. Ez a kitűzött összeg remél­hetőleg sok embert fog felbá­torítani, hogy kézrekeritse a rablóvezért, annál is inkább, mert a feljelentő ebből az ősz­­szegből egész jövő.életét bizto­síthatja,' sőt lehetővé teszi ne­ki azt is, hogy külföldön tele­pedjék le és ezáltal elkerülje a reá itthon várakozó bosszú müvét. Ez az utóbbi körül­mény az oka annak is, hogy a rablók búvóhelyeiről ritkán kapunk értesítéseket. Meggyő­ződésem szerint ezek az intéz­kedések kényszeríteni fogják Rózsa Sándort vagy arra, hogy osztrák földről (Magyarország földjéről. — A szerk.) kibuj­­dossék, vagy pedig arra, hogy furfangosan kieszelt kémhá­lózatunkban fennakadva, fog­lyul essék. Ez az eljárás alkalmas lesz arra is, hogy a rablóvilágnak egyszersmindenkorra véget vessen, annál is inkább, mivel kiküldött embereink jelenték­telen és gyanútlan emberek lesznek és az ő (Rózsa Sándor) kézrekeritése után cinkostár­sai annyira meg lesznek fé­­lemlitve, hogy — látva kiter­jedt biztonsági intézkedésein­ket — gonosztetteiket tovább­folytatni nem fogják. A kitűzött dij talán tulma­­gasnak látszik, de úgy vélem: kifizetése esetén az állam min­denképen csak nyerni fog áz­zál, hogy nem lesz kénytelen tovább is fenntartani a jelen­legi költséges biztositó-szolgá­­latot, főleg pedig azzal, hogy föltétlenül növekedni fog az ál­lamhatalom tekintélye. Ezért kérem Excellenciádat, hogy ezt a javaslatomat őfel­­iségénél támogatni és a. legfel-TALÁLKOZÁS A RÉSZEGGEL Kétféle fajta részeg van: a barátságos és a ve­­rekedős. Az egyik a szivére szeretné ölelni az egész világot, ha berúg. A másikat dühöngővé teszi a szesz, ivás közben feltétlenül kell neki a verekedés, kivá­laszt valakit, akibe beléköt. Bevallom, én mind a két fajtától félek. Attól is, aki verekedni akar, attól is, aki mindenáron meg sze­retne csókolni. Ez utóbbitól talán még jobban. Vi­déki gyakorlatomban sok részeg csókot kaptam be­rúgott pajtásoktól. Megfogtak, megöleltek, arcomra fújták boros lehelletüket, nedveset cuppantottak ké­pemre, még most is borzong a bőröm, ha visszaemlé­kezem bajszuk érintésére. De a legjobban nem szeretek este vagy éjszaka magános utcán találkozni részeg emberrel. Jön szem­be a részeg, kacskaringózik. Nehéz neki kitérni, kü­lönösen, ha az illető szándékosan keresi az összeüt­közést. Kész a botrány. Mi történhet a legjobb eset­ben? Az, hogy a józan ember megveri a részeget. Hát van ezen áldás? Kell a józan embernek az ilyen olcsó dicsőség? Mi lehet még, Az, hogy a józan em­ber okos gyávasággal elmenekül. Ez sem kellemes. Akármilyen alapos indokolása van az ilyen futásnak, mégis marad az alján egy kis szégyen. Hanem ennek a bajnak van orvossága. Valaha régen, egy bölcs, öreg barátomtól hallottam a követ­kező receptet: “Ha sötét utcán dülöngve járó részeggel talál­kozol és félsz, hogy véletlenül vagy szándékosan be­­lédmegy, ne ijedj meg tőle; a részeg is olyan, mint a kutya, leginkább arra morog, akiben észreveszi a gyávaságot. Legjobb ilyenkor, ha te is játszod a be­rúgott embert és tántorogva haladsz szembe a másik­kal. Nem tudom, mi ennek az oka. Az ilyesmi min­dig titokzatos. De gyakorlati valóság, hogy a részeg soha nem köt belé egy másik részegbe, aki szembe megy vele az utcán!” Tegnap éjjel, félhárom tájban kipróbáltam ezt a receptet. Részeg ember közeledett felém, messziről láttam, milyen cikkcakkban jár az aszfalton, a há­zak falától a járda széléig dülöngélve. Kellemetlen részeg volt, egyesítette magában mind a két tulajdon­ságot. Énekelt is, fütyült is, szitkozódott is. Néha boldog vigyorgás látszott az arcán, viszont dühösen belérugott a falba, amikor baloldali tántorgásában nekiment a háznak. Eszembe jutott bölcs barátom tanácsa. Megnéz­tem a részeget. Nem lehetett több 150 fontnál, gondol­tam, le is tudom esetleg győzni, ha verekedésre ke­rül a sor. Elkezdtem tehát én is mesterségesen tánto­rogni. És észrevettem, hogy a részeg észrevett en­gem. Most im lesz? Az lett, hogy a részeg kigyózásá­­ban valami határozott irány jelentkezett. Kétségte­len, hogy ki akart engem kerülni. De még nem tud­tam miért? Gyávaságból vagy jóindulatból! Végre mellém ért, majdnem súroltuk egymás testét a köl­csönös dülöngésben. A részeg rámnézett, rámvigyor­­gott, mintha azt mondaná: “Te is, komám?!” — Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, hogy a részeg ember szolidaritásból vigyáz a másik részeg­re. Legalább is az én részegem még a kezével is intett felém egy rövid üdvözletét, amikor eltántorgott mel­lettem, ahogy a tengeren int oda zászlójával a hajó egy másik hajónak, amely vele egyforma lobogó alatt halad. sőbb hozzájárulását kieszkö­zölni szíveskedjék. A válasz nem késett sokáig. Kempen altábornagy március 21-iki kelettel értesítette Alb­recht főherceget, hogy őfelsé­ge Ferenc József császár hoz­zájárult a tízezer pengő dij kitűzéséhez. A magyarországi cs. kir. ka­tonai és polgári kormányzó­ság erre nyomban közhírré tet­te magyar, német és szerb nyelven; hogy 10,000 pengő forint jutalomban részesül az, aki Rózsa Sándort élve vagy holtan a császári hatóságok kezére juttatja. Magyar bányászok gondjai Angliában Több ezer magyar bányász menekült Angliába és az an­gliai bányászati iskolákban megismertetik velük az ottani bányászati módszereket és egyúttal angol nyelvre is ta­nítják őket. De amikor a bá­nyászok munkát keresnek, ki­ábrándulás várja őket. Sok bá­nyába az unió nem enged fel­venni idegen bányászokat. Érdekes, hogy a yorkshirei 109 szénbányában munkás­hiány van, mégsem fogadják be egyelőre a magyarokat, mert az országban általában munkanélküliség van a bányá­szok körében. A yorkshirei 138,300 bányászt az unió két hét múlva fogja leszavaztat­ni, hogy befogadnak-e vagy sem menekült magyar bányá­szokat. Emlékezünk, hogy öt évvel ezelőtt a yorkshirei bányászok ellenállása miatt hiúsult meg a kormány szándéka, hogy 10,- 000 olasz bányászt hozzon be az országba. Pedig mindössze 50 olaszt akartak yorkshirei bányákban foglalkoztatni! Lengyelországban választás volt Lengyelországban múlt va­sárnap olyan szabad választás volt, mint sehol másutt csat­lós országban. Igaz ugyan, hogy csak egy kommunista lista volt, de a szavazóknak jo­guk volt ellenzékieskedő, sztá­linista jelölteket törölni a lis­táról. A nép nagy számban szava­zott és a túlnyomó többség a Gomulka pártvezér által aján­lott j dőlteket választotta meg. Ez a Választási eredmény vár­ható is volt, miután Gomulka előző este a rádión tudtul ad­ta a népnek, hogy vagy meg­szavazzák az egységfrontot, vagy a magyarok sorsára jut­nak, mert a szovjet nem tűr ellenzéket, _________ ,—á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents