A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-18 / 3. szám

a jó pásztor 7-IK OLDAL SZERENCSÉJE Irta: TOLGYESY MIHÁLY Jelenleg Nemeshegyi Piroska időzött mint ven­dég a kastélyban. A méltóságos asszony, Etelka és Piroska éppen a verandán reggeliztek, midőn az inas jelentette, hogy Szitás Lajos itt van és beszélni akar Elemér úrral. A méltóságos asszony és Etelka egymásra néz­tek. Lajosnak idejövetele alighanem a halottasházi jelenettel áll összeköttetésben. Piroska csodálkozott, hogy egy Szitás Lajost itt bejelentenek, még inkább csodálkozott, midőn látta, hogy Etelka azonnal felemelkedett és kiment. — Mehetsz, János, — intett a szolgálnak Lo­­rántffyné. A szolgának a verandával összefüggő ebédlőn kellett átmennie, itt megállította őt Etelka s meghagy­ta neki, hogy Szitás Lajost bocsássa az ebédlő mellett a dohányzó szobába. Ott fogadta őt Etelka. Lajos arca sötét elszánt­ságot mutatott. Etelka arcán azonban látszott a tö­rekvés, hogy nyájassággal akarja őt levenni a lábá­ról. —- No Lajos, mi jót hoz? — kérdezte nyájasan. — Elemér úrral lenne egy kis beszédem, — vá­laszolta Lajos egyszerűen. — Fivérem el van utazva, de talán nekem is megmondhatná, hogy mit akar vele? — Nem akarom a kisasszonyt vele terhelni, majd inkább a komornyiknak mondom meg. — Nem, nem! A komornyik nem az első sze­mély itt, hanem vagy az anyám, vagy én. Mondja el hát, mit akar? — Bocsánat, nagyságos kisasszony, de én ere­detileg sem a kisasszonnyal akartam beszélni, hanem vagy Elemér úrral, vagy pedig a komornyikjával. Ám ha ez nincs megengedve, akkor megyek. Etelka haragos pillantást vetett rá. — Hallja-e, Szitás! Maga igen különös hangon beszél. Maga, úgy látszik, többre becsüli Elemér ur komornyikját, mint tulajdon nővérét. Vagy olyan titok az, amit nekem nem szabad tudni? Lajos vállat vont.' — Hallja-e, — topogott lábával Etelka. — Tudni akarom, hogy miért jött ide. — Semmi sincs az egészben, — mondotta Lajos. — Nem érdemes indulatba jönni miatta. Ajánlón magamat, kezét csókolom. Indult is kifelé, Etelka utána kiáltott: — Megtiltom önnek, hogy Györgyhöz menjen! Hagyja el azonnal a kastélyt. így is jó, — mondotta Lajos. — Nem baj. Lesz még rá alkalom, hogy beszélhetek Elemér úrral. Lajos eredménytelenül távozott a kastélyból s egyenesen haza ment. Hogy a kovácsékhoz menjen arra nem is gondolt. Pedig ott már várták őt. Az öreg Szitás is ama hiszemben, hogy Lajos már előre ment, felkereste Vasas házát. De milyen nagy lett csodálkozása, mi­dőn Lajost nem találta ott, de Jucit se látta. — Ugye már elmentek a paphoz? — érdeklődött, — Kicsodák? — kérdezte Vasas csodálkozva. — No hát Lajos meg Juci! Vasas fejét csóválta. — Nem mentek. Lajos ugylátszik nem igen siet ezzel a dologgal. Már tegnap mondtam, hogy nem valami nagyon lángol. — Oh dehogy nem. Én tudom a legjobban, mit érez ő Juci iránt. Szereti, nagyon szereti. — Meglehet, de mi semmit sem látunk belőle. Szitás Gergelynek nagyon melege lehetett, mert többször szellőztette a kalapját. — Terringettét! így múlik az idő s utoljára nem is mehetnek a paphoz. — Nem baj, nászom. — Micsoda? Nem baj? — pattant fel Szitás. — De bizony nagy baj. Ma már hirdették volna őket először. — Nem kell ezzel sietni, nászom, — válaszolta Vasas nyugodtan. — Jobb meggondolni a dolgot elő­re, nehogy beteljesüljön a közmondás. Késő bánat eb gondolat. — De mire várjon? — kérdezte Szitás bosszú­san. — Nincs itt mire várni. Ha szeretik egymást, legyenek is egymáséi.-— Hát .hiszen ebben van a bökkenő. — felelte Vasas. — Lajos nem igen mutat valami nagy sze­relmet. Enélkül pedig a házasság nem mennyor­szág, hanem pokol. Szitás Gergely arca egyszerre olyan vörös lett, mint a paprika. — Hát kelmed azt mondja, hogy fiam nem sze­reti Jucikát? — Én még nem mondok semmit nászom. Leg­jobb lesz el nem hamarkodni a dolgot, — vélekedett Vasas. — Lajos csak hadd próbálja ki a szivét s ha majd rá jön, hogy Ilonkát elfelejtette, akkor aztán ehetjük őt a paphoz, de előbb nem. Ezt úgy hozza magával az okosság. Én szeretem a leányomat. 4 — Én meg a fiamat! — ütött a mellére Szitás. * — Ép azért ne tegyük őket boldogtalanokká, ná­szom. Szitás Gergely most levette a kalapját s kendő­jével törülgette a verejtékes tarkóját. Majd abba az irányba nézett, ahonnét Lajosnak jönnie kellene. De bizony Lajos nem jött. — Ezer ördög, — mormogta magában bőszül- , ten. — Az a fiú csakugyan nem jön. ! Felpattant ültéből s izgatottan csapta fejére a kalapját. — Már csak megnézem, mi van vele. Istennek ajánlom, nászom. Az öreg dohogva ment hazafelé. Még útközben is mindig nézte, nem látja-e valahol jönni Lajost de bizonv nem látta. »/ Lajos éppen irt valamit, midőn az öreg harag­tól égő arccal betoppant. — Lajos! — kiáltott rá dühösen. — Mit parancsolsz apám ? — Miért nem jöttél Vasasékhoz? — Hát... hát, mit kerestem volna ott? — No szépen vagyunk. Ma kellett volna menni a paphoz és te Isten tudja hol csatangolsz. — Erről semmi se lett mondva tegnap, — men­tegette magát Lajos. — Úgy! Anélkül persze neked semmi áron se szabad menyasszonyodhoz menni. Ezek aztán szép fogalmak. Még utoljára onnét is kicseppensz. Te Lajos, megérdemelnéd, hogy megcibáljalak. Közelebb is lépett hozzá. — Mit írsz te itten? — kérdezte, meglátja az 5 írást. Lajos hallgatott. Az öreg most elkapta a papirt > — Még hozzá milyen finom papiros? Valid be rög­tön, kinek akartál írni? A fiú nem válaszolt. I — Megtudom én ezt mindjárt, morgott az öreg 3 kiment az udvarra, ahol világosabb volt. Lajos utána akart menni. 1 — Hord el magad! — támadt rá apja. — Nem • kellesz! Nincs rád szükségem. Lajos tehát visszamaradt. — Ám olvassa el, amit Írtam, — gondolta magá- 5 ban. — Nem bírja kibetüzni úgysem. Ha pedig más ■ által olvastatja el, akkor legalább mihamar megtud­­! iák az egész faluban a dolgot. Ezalatt az öreg Szitás el szerette volna olvasni a levelet, szemüveg nélkül azonban nem bírta. A l szemüveget nem találta sehol. Fogta tehát magái 3 átment a kántorhoz, ki felolvasa nekFa levelet. Mindketten el voltak ámulva. A kántort meg­lepte a levél csodálatos tartalma, Szitás Gergely meg bosszankodott, hogy Lajosnak sehogyan sine:. I íyugta.- — Ej, ej, ez a fickó, mit nem csinál. — No már az igaz, — jegyezte meg a kántor — ilyen különös levelet még nem olvastam. — Bolondság az egész, — fakadt ki az öreg. ; — Ugye, hogy nem igaz, Szitás Gergely uram? — Igaznak igaz lehet, de minek az ilyet boly­gatni? Hisz úgyis ő huzza a rövidebbet. — Bizony ő, — hagyta ezt helyben a kántor. — . Elemér ur, akinek a levél szól, bizonyára el sem hi­szi és ha épen rossz kedvében találja, még rágalma zási pert is akaszt a Lajos nyakába. — Ezt én is gondoltam. Juj, juj. Hogy is nem fogad szót az az Istentől elrugaszkodott fiú. No de majd beszélek a fejével. Indult is hazafelé. Lajos ezalatt még egyszei j- megírta a levelet s el is küldte rendeltetési helyére 1 Aztán pedig, hogy kibékítse az öreget, átment Va­rsókhoz. f A mester igen komolyan fogadta, Jucika szeme ki volt sírva. Lajos mindjárt gondolta, hogy baj van. — Úgy hallom, — kezdte, — apám azt gondolta t hogy ma paphoz kellett volna menni. — Ő legalább így szerette volna, — jegyezte 1 meg a kovács. Jucika kisirt szemei mutatták, hogy ő is így gon­dolta s ennek elmaradása fájdalmat okozott neki. — Végtelenül sajnálom, — mondotta Lajos. — I De ilyesmiről tegnap nem volt szó. Legalább nem tudom, hogy ebben állapodtunk volna meg. — No igen, igen — mondotta Vasas, nem minden gúny nélkül — A dolgot jól meg kell gondolni. A j. házasságot egész életére köti az ember, azt tehát nem lehet elhamarkodni. Lajost e keserű szók fájdalmasan érintették. A tegnap történtek után valóban nem volt hátra egyéb, mint a paphoz menni s jegyes pár gyanánt jelentkez­­ni. De ő nemcsak ezt nem tette, hanem el nem jött, j ahogy legalább illett volna. Ezt tehát jóvá kell tenni. Megfogta a leány ke­zét s igy szól szelíden: — Juci lelkem, ha fájdalmat okoztam, bocsáss meg. Én most elfogom neked mondani, hogy mi tar­tott engem vissza. — Oh minek azt nekem tudni? — De tudnok kell, nehogy félreértés kereked­­iék belőle. Levelet irtani Lorántffy Elemér urnák. ' tudtára adván neki, hogy el akarom neki mondani , mi történt a halottas házban. . Rémuralmat teremtettek Magyarország 11 a hatalmat féltő kommunisták BUDAPEST — A hatalmát j Kádár féle bábkormánynak féltő magyai’ kommunista ez a válasza, hogy “ha szép kormány sortiiz és akasztófa | szóval nem érek célt, majd segítségével uralkodik a m ! megmutatom ilyen az erős kéz gyár nép fölött. Halálos it- politikája.” letek egész sorát hozták a héc folyamán! és a népgyüléseket tüntetéseket katonaság, ren­dőrség kergeti szét. Budapest • uccáin ismét orosz tankok ci­tálnak. A statáriumot nem­csak érvényben tartják, <ie megszigorították. A rögtön­­itélőbiróságoik 24 óra alatt döntenek és a halálraítélte­ket Ítélethirdetés után egy órával felakasztják. A gyárakban mukkani sem szabad, a legkisebb tiltakozás, zúgolódás elég ahhoz, hogy bárkit letartóztathassanak. Az uj sztrájkokra volt a Orosz szuronyok támasztják alá ezt a barbár, véres politi­kát. Mint szemtanú diplomá­ciai megfigyelők mondották, nincs az a gyarmathatalom amely igy bánna a benszülöt­­tekkel, vagy igy bánt volna valamikor is a múltban, mint magyar kommunisták és oroszok bánnak a magyar nép­pel.v A lázongások azért folyta­tódnak. Tegnap egy magyar rendőrtisztet lőttek le a nyílt uccán Budapesten. Nyugaton pedig egy vonatot tartóztat­tak fel a guerillák. Csepelen a A MENEKÜLT AZ UJ U&S KÜSZÖBÉN Kétségek és aggódások kisérik első lépéseit. munkásgyíiléseket szuronyok­kal kergették szét, több mun­kás megsebesült, mert a du­lakodó munkásokra tüzeltek a katonák. A magyar vörös csa­pat mögött oroszok álltak ké­szenlétben, vigyázva a magyar katonákat, nehogy azok a sztrájkolok mellé álihassanak. ELFOGOTT AMERIKAI BÉiCS — A magyar határ­őrség elfogta a 26 éves Richard Roraback amerikai fiatalem­bert, aki menekülőket segített át a határon Ausztriába. Ma­gyar területen volt amikor a lesben álló vörösök megrohan­ták. Einar Raus nevű norvég barátjával együtt hozta át az andaui csatornán a magyar földönfutókat. A kommunis­ták éjjel fényjeleket adtak, melyekről a két fiatalember azt hitte, hogy azok szintén menekülők. Sietve áteveztek csónakukkal a magyar partra, ahol aztán megroahnták és el­hurcolták őket. A bécsi ame­rikai követség most követel­te az amerikai fiú szabadon engedését. Andal alatt szá­mos más európai ország bátor férfiai segítik a Inenekülőket. (FOLYTATJUK) GENF. — A World Health Organization az a világszer­vezet, amely legjobban ismeri a menekültek problémáit, mert legtöbbet és legalapo­sabban foglalkozott azokkal. Ez a szervezet az utóbbi he­tekben Becsbe küldte néhány szakértőjét, hogy útmutatást adjanak a menekültek e1 lá­tásával és gondozásával fog­lalkozó intézmények személy­zetének arra nézve, hogy mi­képen szolgálhatják legjob­ban a gondozásukra bízott magyar menekülteket. A he­lyes gondozásuk előfeltétele a menekültek lelkiállapotá­nak megismerése és megérté­se. Milyen lelkiállapotban van­nak a menekültek? Erre a kérdésre senkisem tud találó feleletet adni, mert “ahány ember, annyi probléma” — ez a tézis reájuk is vontkorik. Mégis, a W.H.O. szakemberei, gazdag tapasztalatuk alap ' abban a helyzetben van: hogy. még tudnak, állapítani egy átlagtipust, és amit er­ről az elképzelt menekültről mondanak, abból mindet,' r levonhat tanulságokat. Olvassák tehát, mének ült magyar testvérek, mikép vé­­’ékedik egy szakértő a lelki­állapotokról és problémái!.’’ól ás aztán tartsanak önbiri la­tot. és mondjanak önité'letei. AZ ÁTLAG MENEKÜLT LELKI FOTOGRÁFIÁJA A menekült lelkében még reszket, a félelem, még izga­­tóan élénkek a szenvedések, küzködések és a menekülés emlékéi. Az uj környezetben mindenekelőtt abban külön­bözik az őt körülvevő itthoni néptől, hogy kevésbbé tiszte­li a hatósági előírásokat. Ez érthető is, hiszen talán életét is csak annak köszönheti, hogy szabályokat, tilalmakat megszegett. A menekültnek hazafáj a szive. A menekült olyan várako­zásokkal kötött ki a szabad­ság kikötőjében, amelyek in­kább álomvilágba illenek. Egyszerűbben szólva, többet vár az uj otthonától, az uj ha­zától, az uj néptől, mint amennyit ezek nyújtani tud­nak, és ez úgy neki, mint má­soknak csalódások forrása le­het. A menekült teljesen kime­rülve ért partot és olyan be­nyomást tesz, mintha semmi energia, semmi kezdeménye­zőerő nem lenne benne. De ez csak felületes jelenség, az el­ső lépések kísérője. Ha majd kipiheni a menekülés és hon­csere fáradalmait és lelki ví­vódásait, lelki egyensúlya gyorsan helyreáll, energiája, mely egyideig szunnyad, fel fog ébredni. A menekült elhagyatott­nak érzi magát, nagyon érzi a valahová-tartozás hiányát. Minél hamarabb bele tud il­leszkedni az uj társadalomba, annál kevesebb szenvedésben lesz része. Mindenkinek, aki menekültekkel fog lalkozik, jól meg kell jegyeznie ezt: Az uj társadalomba, az uj rend­be, az uj életbe való beleélés a menekültnek legfőbb problé­mája. Az uj környezetbe való be­leélésnek fontos elölte.!tétele az önkéntesség. Senkise küld­jön menekülteket sehová, ők válasszák a helyet, ahol bol­dogulni remélnek. A W.H.O. embereinek me­nekültek ezreivel volt dolga, a fasizmus és nácizmus, a nyi­las terror, az antiszemitizmus és a kommunista zsarnokság menekültjeivel, és most, a magyar szabadságharcos nép­­vándorlással k a p c solatban, emlékeztet arra, hogy a szü­lőföldtől való kényszerű el­szakadás olyan mély sebet ejt a lelkekben, amely még sok év után sem gyógyul be és sok esetben lelki összeroppanás­hoz vezet. Ezért szeretettel s kímélettel segíteni kell a ha­záját vesztett embert fcézen­­fogni és a nehéz utón, amely előtte áll, kalauzolni, segíte­ni, istápolni. h család Floridában betörő a házban NEWARK, N. J. — Steiner Jenő, a new árki Imperial Tool and Die Co. tástulajdonosa családjával Miami Beach Flo­ridában vakációzott, amikor lakását West Orangeban be­törték, teljesen feldúlták és onnan minden értékes holmi­jukat elvittek. A gyárat édes­apja Steiner Mihály alapítot­ta, aki jelenleg is a gyár társ­­tulajdonosa. Minek jön vissza, aki továbbrobogoott? NEW YORK. — Éjféltáj­ban egy száguldó autó cik­­cakozótt Brooklyn utcáin és amikor a hajtó az Atlantic Avenuen egy rendőrt pillan­tott meg, uccu neki, egyene­sen reá irányította a kocsit és kevés hijja, hogy el nem gá­zolta Charles Maltese rend­őrt, a koreai háború veterán­ját.. Maltesenek ezúttal, mint oly sokszor Koreában, szeren­cséje volt, a száguldó halál el­suhant . mellette, mindössze egy rézgombot szakított le a blúzáról. A cikcakozó automobilista tovább hajtott, a rendőr seb­tében egy privát autóba ült és üldözőbe vette, utána lőtt. de ekkor a cikcakozó egyenesbe fordult és olyan sebesen, ahogy csak utdott,. elillant. A rendőr elment az állo­másra és jelentette éjféli ka­landját. Mit lehetett tenni? Hogyan lehet nyolc millió newyorki közül egyet felku­tatni? . . . Pár perccel később megje­lent a rendőrállomáson egy fiatalember, Leopold S. Mi’ls, és izgatottan és haragosan tiltakozott áz ellen, hogy Brooklynban t i s z tességes, törvénytisztelő emberek au­tóira se szó se beszéd rálő­nek rendőrök, akiknek nyil­ván viszket a tenyerük. Az iz­gatott fiatalember panaszát meghallgatták, aztán a dutyi­ba küldték — nem a rendőrt, hanem a panaszost. Életve­szélyes támadás és életveszé­lyes hajtás címén vonják fele­lősségre Leopold S. Millst. MI TUD RÓLUK? Szabó Mihályt, aki Jókból Kanadába, majd Amerikába jött, keresi unokaöccse, Sza­bó Tivadar 21 éves menekült, Camp Kilmer 726. A brooklyni Vörös Keres t a Camp Khmerben levő i; !­­amerikások jh 0 z za.taric-’öL keresi! A keresettek': . Rádiós János’, vaiószi n ideg ' Brook­­lynban ; Kiss. István, a3<i T;iá Bushwick Avenun, Broo.Uyn­­ban lakott. A Vörös/ Kérészt cime: Red Cross, One- Reá Cross Place, Brooklyn, 1, N. Y., tel: MA 4-6000, ext, 13. Végh Józsefet, 1949-ben ki­jött nagybátyját, keresi IVágh László Camp Kilmer (NCWG) Hőbor Helén leány nevű nagynénjét, aki a huszas években jött Amerikába, ké­rési Balogh Edith, született Hóbor, 1017 NCWC. U/mp Kilmer, N. J. ★ 53 éves Deák Jánost, aki ezelőtt 2 évvel Dominica bél jött az Egyesült Államokba, keresi öccse. Cirne: St. Leon­­hardt am Walde, Gasthof Ischl, Post Weithofen, Aust­ria. * Föídesi Dánielt, aki Két* hely Somogyi községből szár­mazott, Clevelandban lakott, keresi (őt vagy Cleveland bán lakó családját) unokabuga Csepelről: Tikos Gabriella, Huszárik Pálné, Joyce Kh­mer Reception Center, N. Y. * ! !■':■•■ V Pállá Miklósnál, nagynén­iét, és Lukács Sándort, hagyj­­bátyját, akik Fertőszentmik- 1 ősről származnak, keresi Lu­kács István, Joyce Kilmer Ré­ceptian Center, I. 39. * Sebestyén Pált és Lajost (New Yorkban él egyik, Ho­noluluban másik), kérési Lucskay Dezső női fodrász. . * Megyesi Gedeont, akinek cukorgyára van New York­ban, keresi Bélteky László. A keresők közös eimé: Lucs­kay and Bélteky, c/o Mrs, Julia Chapman, 34 Buckley Road, London N. W. 6, Eng­land. < SZÉP ILONKA

Next

/
Thumbnails
Contents