A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-18 / 3. szám

2-IK OLDAL A JO PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY özerKeszt* jég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: ágy évre_________________$6.00 fél évre _________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year ________________$6.00 Half Year .--------------------$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. * 1 2 WALTER AGGÁLYAI Francis E. Walter pennsylvaniai képviselőnek a tömeges menekült-bevándorlással kapcsolatban ké­telyei és aggodalmai vannak. Egy ember különvéle­ménye nem sokat számitana, de ez a Walter képvi­selő nagy ur, a kongresszus képviselőházában a be­vándorlási bizottságban több szava van, mint a bi­zottság összes többi tagjainak. így hát fel kell fi­gyelnünk a szavára, előrebocsátva azt, hogy Walter mindig makacsul ellenezte a magyar és a többi kö­zépeurópai bevándorlás megkönnyitését. 1. Walter annak az aggodalmának adott kifeje­zést, hogy sok kommunista sompolygott be Ameri­kába. Azt hiszi, hogy legelőször a legvadabb kommu­nisták, szöktek át az osztrák határon, féltve a bőrü­ket a szabadságért harcoló nép haragjától. Ausztriá­ban aztán báránybőrbe bújtak és mint a magyar sza­­badsághrc menekültjei jöttek Amerikába. Walter azt jósolja, hogy ezzel kapcsolatban deportálások vár­hatók. 2. Walternek kételyei vannak afelől, hogy he­lyes-e magyar szabadságharcosok tömeges bebocsá­tása Amerikába. Szerinte az igazi, elszánt szabad­ságharcosokra magyar földön van és lesz szükség. Vagy legalábbis ott kellene őket hagyni Ausztriá­ban, hogy közel legyenek, kéznél legyenek, amikor újra alkalom nyilik arra, hogy jobb kilátással újra felvegyék a harcot az orosz imperializmus ellen. A FEKETE ÖZVEGY Az amerikai leleményesség és találékonyság nem ismer határt. Praktikus emberek végül a pókot is hasznos munkára fogták. fekete /özvegy néven isi mert mérgespók például az amerikai hadsereg számá­ra dolgozik és évente sokezer dollárt takarit meg. A pókokat üvegekben tartják és legyekkel táp­lálják. Cserébe hálót szőnek, amely kiválóan alkal­mas teleskópok, mikroszkópok és számos más mű­szer készítésére. A pókháló 90 fönt nyomást bir el olyan ruganyos. Ilyen hálók szükségesek a műszerek belsejében levő alkatrészek egyensúlyban tartására. ; 25,000 fajta pókot tartanak számon és ezek va­lamennyien más és másfajta hálót készítenek. Ter­mészetbúvárok szerint “a fekete özvegy” hálója va­lóságos mestermü. Nem mintha a pók gondolkodó lény lenne, ösztönösen csinálja a bonyolult hálót amelyben nemcsak rovarok, de néha kisebb madarak is fennakadnak. De az ember túljár a pók eszén és saját szolgá­latába állítja, akárcsak a selyemhernyót, amelynek fonalát évszázadokon át használták, amig a műanya­gok azt kiszorították a világpiacokról. A fekete Öz­vegy hálója azonban még ma is a technika csodálatos századában, értékesebb, praktikusabb, mint a mű­anyagból készült fonál ... A természettel, ugylát­­szik, nem minden téren tud az ember versenyezni. Ferdinand de Lesseps, a Suez csatorna építőjének szobrát semmisítette meg a portsaidi csőcselék. NEM HALTAK MEG HIÁBA Moszkva harsogja, Budapest visszhangozza: El­lenforradalmárok, reakciósok, nyilasok és horthis­­ták! Vissza szeretnék állítani a régi feudális Magyar­­országot, a kapitalista kizsákmányolást! De hiába harsogja Moszkva, hiába visszhangozza Budapest ezeket a hazugságokat, az igazságot nem tudják tulharsogni. Az igazságot tulajdonképpen már ők maguk is kihirdették, amikor Kádár János buda­pesti szovjet helytartó a sztrájkra izgatást halálbün­tetéssel fenyegette meg. Mert a sztrájk nem a tiz­­ezerholdasok, a gyártulajdonosok és nem is a külö­­niményes tisztek gazdasági fegyvere, hanem a mun­kásságé. Amikor tehát akasztófával próbálják elri­asztani sztrájktól a munkásokat, Moszkva magyar­­országi porkolábjai bevallják, hogy ami ellenállás még mindig van Magyarországon, az nem a levitéz­­let arisztokraták és a kisemmizett kapitalisták har­ca, hanem a munkásságé. A magyar munkásság az ellensége a magyarországi úgynevezett proletárdik­tatúrának. '** | ff Pesties magyarsággal mondva: szép proletárdik­tatúra az, amelyet a proletárok gyűlölnek, amely el­len a proletárok életük kockáztatásával küzdenek! Mi mindig is tudtuk, lapunkban százszor is rá­mutattunk arra, hogy a magyarországi kommunista rendszer lényegében nem más, mint orosz gyarmati kizsákmányolás, a magyar nép érdekeinek és javá­nak megtagadása. Ezért lázadt fel a rendszer ellen A magyarságnak az az érde­kes szigete, melyen a matyók házai emelkednek, sok külö­nös népéleti vonást rejt. A matyó leány vagy menyecske megjelenése mindig megfogja! a szemet, mert viselete érde­kesebb, színesebb a legtöbb magyar fajtáénál. És ezt a színes, Ízléses holmiját nem a gyárnak és boltnak köszöni, hanem a maga kezének, ügyes ségének és Ízlésének, a házi iparának. Rendkívül érdekes a matyó l^kedajom és érdeméig egyet-mást megtudni róla. | A szerelemnek a matyó faá­­zasságban vajmi kevés a sze­repe. A matyó leány szive is megdobban ugyan, amikor a matyó legény megpengeti az ablaka alatt a sarkantyúját s szövődik szerelem a kis kapu­ban vagy a fonóban ott is, de ez csak aféle tavaszi virágzás. Mikor jő a nagy perc, az élet­társ megválasztása, matyó le­gény, leány kiereszti szivéből a fiatalos bohóság lepkéjét és azzal megy oltárhoz, akit a szüleje jelöl ki neki. Ez afféle ázsiai hagyomány lehet, mikor a matyók még török szomszédok hatása alatt állottak. Régebben még az is hagyomány volt Mezőköves­den, hogy a legény csak az ut­­cájabeli leányt vehette el. A matyó anya szemeli ki a fia élettársát. Ha megtetszik neki a leány, összeül az atya­­fiságbeli asszony-parlament s megvitatja a dolgot. Aztán el­küldik a lányos házhoz a tuda­tó asszonyt és ott elmondja jö­vetele célját. Ha tetszik a le­gény a leány szüleinek (nem a leánynak), meghívjják esté­re látogatóba: ez egyszer­smind a beleegyezés jele. A matyó legénynek legtöbb­ször sejtelme sincs arról, mit főznek számára az asszonyok. Anyja egy napon igy szól hoz­zá: — Megházasodtál, fiam. — Kit vettem el? — kérdi a legény. — A Kispál Bera Kati leá­nyát. Eredj oda este. A legény megy hát este a leánynézőbe. A leányos háznál értésére adják, hogy szívesen át ják máskor is és várják a udató asszonyát. I Ez a fontos személyiség ■ násnap beállít a házba és egy szép, nagy selyemkendőt visz mnan foglalóul a legénynek. Y kendő a kihirdetésig a le­gény házában marad, aztán iazaviszik. A kérőt, melyet más vidé­ken kézfogónak hívnak a lako­­lalom előtt való vasárnap ;artják meg. A vőlegény két elmegy a leányos ^T^^5értess/k a Jézus írisztus. Adjon Isten jó na­­)ot. — Adjon Isten. Mi járatban ■annak ? — Egy szép madárkát kere­­itink. — Milyen madarat? — Páratlan madárkát pá­ratlan párjához. — Üljenek le kendtek, majd negkeressük a madár párját. Bevezetik a menyasszony­­elöltet a kamarából, ahonnan eánypajtásai kisérik iki. Elő­­ill az egyik násznagyuram és negereszti a rigmust: Halljunk szót, uraim, szólok gazságot. Nem beszélek tré­­:át, hanem valóságot. Engedjenek nekem egy kis szabadságot. Mig elbeszélem a szent házasságot. Házasságot Isten még akkor szerzetté, Ádámot képére mi­­<or teremtette. Egy oldala csontját álmában kivette. Éva asszonyt abból mellé helyez­tette. így gördül a vers tovább a szent házasságról és persze ada lyukad ki, hogy a leányt elkérik a háztól. Néhol nagyon poétikus és jeilemzetes a vers. A.z egyik strófa ez: Azért mi nem jöttünk kentekhez hallgatni, Az időt hetekről hetekre szaggatni. Mi szükség szivünket hát tovább faggatni. Terminusóránkhoz még többet raggatni ?« Násznagyuram aztán tetéz­ve borítja a jókívánságot az if jakra és igy végzi: Rebegő nyelvemet mindjárt megállítom. a magyar munkásság, fegyverbarátságban a fiatal értelmiséggel. A kormányzat, amelyet Kádár János felsőbb utasításra a magyar népre rá akarna erőszakolni, tarthatatlan.. Ezt nyilvánvalóvá tette az októberi szabadságharc és mert ez a szabadságharc ily mó­don megdöntötte a magyarországi szovjetkormány­zat tartó pillérjeit, joggal és büszkén mondhatjuk: A szabadságharc hősi halottai nem ontották hiába vérüket! Ifjú barátaimat még most megszólítom. Innét más kvártélyra s útra igazítom. Békével járjatok. Ezzel elindítom. A menyasszony valamelyik asszonyrokona eyg-egy ken­dővel ajándékozza meg a nász­nagyokat : ezek elmennek a vő­legényért, aki többedmagá­­val állít be a leányos házba. Ott éjfélig vendégeskednek. A lakzira a népet az esküvő előtt való pénteken mind'a vő­legény, mind a menyasszony részéről hivogató hívja meg. A legtöbb matyó lakodalom az adventét megelőző kis far-^ sangban van. Három nap alatt 120-140 pár is esküszik. A lakodalom napján, mielőtt a násznép az anyakönyveshez vagy templomba indulna mind a menyasszonyt, mind a vőlegényt elbtfcsuztatják szü­leitől, testvéreitől, rokonaitól, pajtásaitól. A menyasszony — násznagy uram rigmusaiban •— így búcsúzik: De jaj, nincs mit tenni, megválók fületek. Azért hát, véreim, most megengedjetek. Nem tudom, mártok-e egy tálban veletek. Végképen engemet el ne felejtsetek. A vőlegény és a menyasz­­szony külön megy a násznépé­vel az anyakönyveshez és a templomba. Az esküvő után együtt vonulnak a vőlegény házába, ahol a menyasszonyt apósa várja és e szavakkal megkínálja: —Isten hozott, kedves me­nyem! Mézben, sóban szüksé­ged ne legyen. A menyasszony az ujját be­leüti a sóba és a mézbe, lenyal­ja, lazután megcsókolja a napamasszonyt, aki bevezeti a kamarába. A lakoma után táncra per­dül a fiatalság és járja addig, mig a menyasszony szülei, ro­konai és leánypajtásai aján­dékkal meg nem érkeznek. Szép jelenet, mikor a leányok és menyecskék kezükben hoz­zák az ajándékot, a menyasz­­szony pedig fiatal férjével, en­nek szüleivel és a rokonokkal, kezükben égő gyertyát fogva, az ajtóban fogadják az érke­zőket. Aztán felplobog ismét a tánc és járja a matyó éjfél után két óráig, mikor is elejtik a meny­asszony táncát. Násznagy uram e verssel szakítja végét a mulatságnak: NEM BŰN A SZEMTELENSÉG Egy jó, ügyes felesel'és mindig elcsúszik büntet­lenül. I. Ferenc francia királynak egyszer az udvari bolondja arról panaszkodott, hogy az egyik kigu­­nyolt udvaronc halálra akarja őt korbácsolni. — Ne aggódj, — nyugtatta meg a király. — Ha ezt veled megteszi, negyedórával később az akasztó­fán fog lógni! — Egy negyedórával előbb kedvesebb lenne szá­momra, — felelte az udvari bolond. * Blasco Ibanez spanyol regényíró előtt valaki hazáján'ak elmaradottságára akart célozni s kije­lentette, hogy ha ősszüleink visszajönnének a föld­re, Spanyolországban még mindent úgy találnának, ahogy az ő korukban volt. — Ez természetes is: Spanyolország még ma is földi Paradicsom, — mondotta Ibanez. , * Remekül vágott vissza az a követ is, akit törpe­volta miatt kinevettek, amikor küldetése helyén meg­jelent: — Hazám csak a nagy és dicső államokhoz küld szép szál embereket, — mondotta, — ilyen kis sem­miháziakhoz, mint ti, csak ilyen csúnya kis törpé­ket küld, mint aminő magam vagyok. * A hölgyek kíváncsisága néha türelmetlenné te­szi a férfiakat. Nem csoda tehát, ha Wollermann né­met orvosprofesszor egy kiváncsi asszonynak, aki mindenféle orvosi problémáról faggatta és végre azt kérdezte, mivel kezdődik a tífusz, igy felelt: — “T”-vel, asszonyom! * A finom bókba burkolt elmés szemtelenséget pél­dázza Rubinstein esete, ő ugyanis, minthogy nem akart udvariatlan lenni, de viszont a dohányzás él­vezetéről sem akart lemondani, egyszer hölgy társa­ságban ilyen bevezetéssel gyújtott szivarra: — Hölgyeim! Ahol angyalok vannak, ott felhők­nek is kell lenniök. * írjuk ide Goethének, egy kitűnő mondását is, amellyel nagyszerűen megfelelt a türelmetlenkedő Stein bárónak. Goethe egyszer a báróval a ruhlai vasfürdőben üdült. A hegyekben a zuhogó eső ello­­nére is szorgalmasan tanulmányozta a kőzeteket, ar i a t}őrig ázott Stein báró£ dühös kifakadásra kész­tette : —• Mondja, ha már folyton a köveket tanulmá­nyozza, milyen kőfajtához tartozom én? — A mészkövekhez, mert ha nedves lesz, felfor­­tyan, felelte Goethe. * Nagy Péter orosz cár rendeletet akart kiadni, hogy ha valaki csak egy kopejkát is lop, halállal bün­tessék. — Hát oroszok nélkül akar felséged cár lenni ? — tette fel a kérdést Jagusinszki kancellár, mire az uralkodó elnevette magát és az ukázt azonnal visz­­szavonta. * IV. Henrik francia király, ki akarta minisztereit próbálni. Palotája egyik termében a falon nagy re­pedések voltak láthatók. A király panaszkodott, hogy a ház összeomlással fenyeget. Sully miniszter azt ajánlotta, hogy a király azonnal költözzék át más épületbe. Villedoi előbb szakemberek véleményét akarta megkérdezni, Jeannon azonban igy szólt a királyhoz: — Én nem látok itt semmit, ami felségedet ag­godalomba ejthetné. Ez az épület nagyon jó és tovább eltart, mint felséged. A király erre igy gondolkozott “Sully azt mond­ja, amit én akarok; Villeroi nem mond semmit; Joan­­nin pedig megmondja, amit gondol” — És Jeannint bízta meg az aktuális fontos külpolitikai teendőkkel. * II. József osztrák császár “titkos zeneszerző” volt. Ez természetesen nyílt titok volt. A király egy­szer megkérte Mozartot, hogy mondjon a császár egyik müvéről véleményt. Mozart finoman felelt: — A mü jó, de aki csinálta, az még jobb! * II. Frigyes szorgalmasan tanulta a fuvolázást. Egyszer meghallgatta mesterének egyik tanítványát, aki jobban játszott, mint ő. — Miért nem tanított meg engem is ezekre a fogásokra? — kérdezte a király a mestert. . — Hja, felség ennek az ifjúnak két tanítója is volt. — Hogy-hogy? — Hát én, meg a nádpálca, s az utóbbit nem le­het felségednél alkalmazni. Dicséret, dicsőség adassák Tisztesség, becsület e házban mindennek, Mind a gazdagoknak, mind a szegényeknek, Az ifjúságnak és a szép szüzeknek. A vendégek elbúcsúznak a háziaktól és szép csöndesen ha­zaballagnak. MATYÓ LAKODALOM ä tudató asszony es a hívogató

Next

/
Thumbnails
Contents