A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-28 / 26. szám

2-IK OLDAL A JÖ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday __ Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő,ég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 C3«g!!gj3 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre________________$6.00 One Year ________________$6.00 Fél évre____________________$3,50 Half Year........................................$3.50 Entered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. * I ■ NINCS MUNKANÉLKÜLISÉG I A kommunista országokban a munkanélküliség uzó törölve van a szótárból. Kiadták a jelszót, bogy a marxizmus-leninizmus^sztalinizmus megszüntette a munkanélküliséget, a kapitalista rendszer átkát, te­hát — nincs munkanélküliség. Bulgáriában sincs munkanélküliség; hogyan is lehetne, hiszen az ország kommunista kormányzás alatt van! Akinek részére nincs munka, azt marhako­­cs'ka rakják és viszik Szibériába, farmmunkára vagy bányába. Hivatalos jelentés ez, hát elhisszük. Egye­dül Szófiából, a fővárosból, 12,000 munkanélküli munkást és munkát nemi találó fiatalembert vittek el Szibériába. Bulgáriában nincsen munkanélküliség! A kommunista fiatalság lapja felszólítja a fia­talságot, fiukat és leányokat, 18 és 30 év közt, hogy jelentkezzenek hárem évi munkára—a Szovjet Unió­ba. Nem Szibériát mondanak, hanem Szovjet Uniót. Ez a felhívás persze félrevezető. Hiteles értesülés sze­rint a fiatalokat erőszakkal hurcolják el “önkéntes” munkára a szibériai rabtáborokba. TITOKKERESŐK Már csak néhány nap választ el bennünket az úgynevezett “geofizikai év”-től, amely július 1-én kezdődik. Ennek Porán a világ összes tudósai egy pél­dátlan nemzetközi együttműködésben, koncentrált erőfeszítést tesznek, hogy ismereteket szerezzenek a világrend titkairól. A föld egyik sarkától a másikig valami 7500 tudós figyeli a bolygókat. A közös erő­­feszitésben a szovjettől kezdve a fiatal afrikai Gha­na köztársaságig mind en oroz ág résztvesz. ián > ha egy tudományos cél érdekében ilyen közös erőfe­szítés létrehozható, miért nem hozhatjuk létre sokkal praktikusabb és közvetlen célok érdekében? Miért nem képesek a politikusok is arra, amire a tudósok? A válasz valószínűleg az, hogy bár tudományos ellentétek lehetségesek, de érdekellentétek még nin­csenek abban a kérdésben, tesszük azt, a Napnak mennyi a tömege és mennyi energiát vészit másod­­percenkint? A világűr egyelőre clerhetetlen az em­ber számára és a politikai vetélkedés még nem indult meg érte. A tudománynak ezt a koncentrált erőfeszítését, mint minden nemzetközi együttműködést, helyeslés­sel fogadjuk. De a laikus nem tud megszabadulni egy kérdéstől: miért teszünk oly nagy erőfeszítést, hogy a világűrben rendet csináljunk, amikor itt a föl­dön, közvetlen lakóhelyünkön oly nagy szükség len­ne a rendcsinálásra? A Mayflower II. érkezését figyelték a plymouthiak A SÁRI ÉS A SARA Az alábbi történet a szek­szárdi törvényszéken játszó­dott le. Szereplői voltak: a tör­vényszéki bíró, az ügyész és az őcsényi menyecske. A biró bölcs, kedves, atyás­­kodóan jószivü ember volt, aki bizony, ha nem kötötték volna a paragrafusok, a szi­vére' hallgatva, sokszor egé­szen más Ítéletet hozott vol­na. Más szóval, mindig a mentségeket kereste. Az ügyész 'éppen ellentéte volt a bírónak. Szuróssz:mü, szőrszálhasogató, mint afféle jó ügyész, akit csak a terhe­lő körülmények érdekelnek. A harmadik szereplő pedig a menyecske volt, akit Sári­nak hívtak. Őcsényben majd­nem minden nőnek Sári a ne­ve. Csak a kiejtése változik az évek száma szerint. A leányt Sárikának becézik, a menyecske Sárivá érik, az öregasszony pédig Sárává tisztelődik. Sári élénkszomü, tűzről pattant, keményhusu me­r -*•*— vés is. Ha kétes dolga akadt valakivel, nem igen szorult védőügyvédre. Hat fiskális­nál is ügyesebben kibeszélte magát. A szépsége, a fiatalsága és a talplaesettsége mellett volt még egy kellemes tulajdonsá­ga: özvegy volt. Mert hát az özvegy menyecske mingy árt érdekesebb, mint a másik. Több a tisztelője, a körül­írta: KERTÉSZ MIKLÓS lőtte forgója, mint a férjes asszonynak, de viszont az el­lensége is több. Különösen akkor, ha az az özvegysége mellett még csinos is, fiatal is, mint amilyen Sári volt. A legények szívesen kö­­szöngetnek neki, ha pedig ő nem köszönget vissza ugyan­csak szívesen, már ott is a baj. így történt Sárival is. A felső szomszédságában egy magányos öregasszony lakott, az öreg Sára. Ez csinálta az egész keve­redést. Egyik délelőtt, mikor spar­herdre akarta tenni az ebéd­­revalót, eszébe jutott, hogy nincs sója. Még a~ este kifo­gyott a sótortóból. A bolt közel v_’t a házá­hoz. Öt percre s.m esett. Sári a kertjében babrálga­­tott. Sára odament a kerítés­hez, megmerte a deszkát és átkiáltottfa szomszédba: Ságjáé! ^^Haelte a fejét: Sára eli^ndtanWaz ese^ tét .a sóvll, aztán megkérte Sárit, ho Jy vigyázzon addig a háza tájjékára, aimig odajár. Azt is ©irjiondta, hogy az aj­tót nem zárja be. Minek? Nem érdé: nes arra az öt perc­re. Sára és Sári nágyon jó szomszédok voltak. Sári meg is Ígérte, hogy majd vigyáz a házra. TÍZMILLIÓ írástudatlan A National Commission on Literacy hadat üzent az amerikai Írástudatlanságnak. Nehéz elhinni, de a statisztika nem hazudik: tízmillió Írni és olvasni nem tudó személy él Amerikában. A bizottság, melyben a Fehér Ház megbízottja, valamint az ország számos kitűnő polgára foglal he­lyet, nemzeti szégyennek nevezi ezt az állapotot, me­lyet “likvidálni” akarnak. Kiváló nevelők mennek majd azokba az ország­részekbe, ahol a legtöbb iskolázatlan egyén él, hogy az illiteratus férfiakat és nőket megtanítsák az ábécé titkaira. Felnőtteket nehéz iskolapadokba ültetni, de tü­relemmel, szép szóval megértetik velük, hogy miféle előnyök származnak rájuk abból, ha a betűvetés tu­dományát elsajátítják. A felnőtteken kívül sor kerül a kiskorúakra is, akik kerülik az iskolát. Ennek oka többnyire az, hogy a távoli farmokról nem szívesen gyalogolnak mérföl­deket, közlekedés nem mindenütt akad. A másik ok, hogy a szegény farmer családoknak szükségük van 7—12 éves fiuk és lányok segítségére a ház körül. Legrosszabb esetben a kicsinyek felügyeletével, vagy a jószágok kezelésével bízzák meg őket. New York államnak több mint egymillió Írástu­datlan polgára van. Pennsylvania, Michigan, New Jersey és Illinois egyenkint 400,000 fővel rendelkez­nek. — Ennek az állapotnak véget kell vetnünk — jelentette ki Walter P. Reuther, az autó unió elnöke, a bizottság egyik aktiv tagja. A Jó Pásztor Verses Krónikája A VASFÜGGÖNY VÉBES TITKA Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Eloszlatta Kremlin már a sürü ködöt, mit rejtegettek úgy a vasfüggöny mögött. Sok-sok “miért-hogyan?” találgatás után tudjuk, hogy hóhérok tanyáznak ott csupán. Az eltiport népre vörös jármot raknak, s ha nem hordják békén, nyakakat vagdalnak. Eligazodunk már Kruscsev “béké” szaván, átlátunk már végre a vasfüggöny falán. Nem vagyunk Moszkvában, mégis odalátunk, s a vörös vérgőztől ludbőrös lesz hátunk. Mi a terv? Szivünkben féltés, bánat rezzen— az a terv: a magyar lassan elvérezzen. De a Kremlin azért békéről szónokol: ők a békés mennybolt s mi háborús pokol. Hirdették, hogy céljuk mindig csak a béke, s magyar mészárlás lett e hazug szó vége. Béke olajága szovjet-galamb szárnyán: annyi, mint a sarlós- vérszinü szivárvány. Tengernyit Ígértek, hegyeket hazudtak, s juttattak belőle minden bolsi zugnak. Békéről szavaltak életre-halálra, és tankokkal tettek aztán pontot rája. ígértek jogokat, mindent, nagyot, sokat, s vérbe tiporták a magyar harcosokat. Patakokban folynak az özvegyi könnyek: a magyarra törnek mind a szovjet-szörnyek. Felszántva az ország, a szovjet vet bele: a magyar barázda szörnyekkel lesz tele. Vigyorog a Szovjet: “Nőnek a vetések ...” Uram-Isten mi lesz, mire majd beérnek!? ARAB LAKODALOM Sára hát. nyugodtan elin­dult a boltba. Az ajtó tárva maradt, a szép uj selyemkendő meg ott feküdt gondosan összehajtva a szék karfáján. Sári szavának állt. A kerí­tésen keresztül át-átnéziett a szomszédos portára, ihogy nincsen-e baj. A porta üres volt. Közben a menyecske meg­­szcmjazot't, nyár volt, meleg volt nagyon s mialatt a kut­­ból felhúzta a vödör vizet, kósza cigányasszony surrant a gazdátlan házba s a szép, uj, gondosan összehajtogatott selyomlkendőt elemeíte. Sára visszaérkezett a bolt­ból. — Volt itt valaki? — Senki. Megköszönte a menyecske szívességét, aztán bement a háziba. De nagyot nézett, mikor a szék támláján nem találta a selyemkendőt. Nosza, lett ebből zenebona! váColta a lopással s Jj- . t-'tj legény, aki bosszúból az öreg­asszonynak azt vallotta, hogy ő látta, mikor egy menyecske < bement a házba, Sára biró- ] ság elé vitte a dolgot.^ A menyecske hiába véde­kezett, hiába esküdözött az ártatlanságára, a törvény tör­vény. A tárgyalást kitűzték s a menyecskének azon meg kellett jelennie. Mindig j óravaló, tisztessé­ges, becsületes életet élt, so­hasem volt törvényben. Azt sem tudta, hogyan megy a tárgyalás. Nagyon restele a dolgot, hogy igy meghurcol­ták, de nem félt, mert éles­­eszü asszony volt és tudta, hogyha nem bizonyítanak rá semmit, hát nem is Ítélhetik el. Csak a vádaskodó legény­től tartott kicsit. De nagyon megkönnyebbült, mikor meg hallotta, hogy időközben a le­gény lelkében felébredt a lel­kiismeret és vallomását visz szavonta. így hát biztosan nyert ügye lesz. Bátran, ártatlansága tuda­tában lépett a biró elé s a szempillája sem rebbent meg, mikor a biró a szemé­lyi adaték felvétele után el­mondta a vádat, hogy Sára asszony záratlan házából el lopta a selyemkendőt. A bíró megkérdezte tőle:-J- Megértette a vádat? — Megértettem — mond­ta Sári határozottan és fölé­nyes hittel, mint aki úgyis tudja, hogy bizonyítékok hí­ján felmentik, a biró felé for­dult. — De ki meri azt mon­dani, hogy a kendőt én vit­tem el? . A bíró az ügyészre muta­tott: — Az ügyész ur! A menyecske az ügyészre nézett. Az arca hirtelen piros lett, csipőre csapta a kezét, • aztán nagy zivatarosán rátá­madt a mit sem sejtő ügyész­re: — Nahát, ez már csak kü­lönös! Életemben mcst látom először, aztán rám meri fog­ni, hogy én vittem el a ken­dőt! A modern Kairóban az idegeneknek kínálkozó látnivalók között egyike a legérdekesebbeknek az arab lakodalom. Egyetlen lelkiismeretes idegenve­zető sem mulasztja el, hogy turistájának egy ilyen ünnepségre meghívót szerezzen. Alkalom van rá bőben. Mert hiszen a mohame­dán Egyiptomban nagyon könnyen határozzák el magukat az emberek a házasságra. Könnyebben cse­rélik itt a feleséget, mint az inget, csak költség le­gyen hozzá. Mert azonkívül, hogy a vőlegény gyak­ran tekintélyes összegért veszi meg a házasélet örö­meit az örömapától, maga a lakodalmi ünnepség is egész vagyont emészt fel. Nem is ünnepség ez, ha­nem az ünnepségek egész sorozata. A vőlegény nőrokonai már a kora délutáni órák­ban összesereglenek a leányos háznál, hogy a meny­asszonyt uj otthonába kisérjék, öblös határokban, melyeknek ablakai és redői gondosan és légmentesen be vannak zárva, úgy hogy valóságos izzasztókama­ráknak illenének be, utaznak a nők, — egy-egy ha­tárban öt-hat —, lehetőleg a leghosszabb kerülőuton a lányos háztól a vőlegény házáig. Ennek az impo­záns menetnek az élén viszik a menyasszonyt, egy első Napoleon-korabeli bukdácsoló diszhintóban. A diszhintó előtt a vőlegény rangja és vagyo­ni helyzete szerint igazodó számban rendőrök halad­nak, meg egyenruhás szolgák, akik jobb ügyhöz mél­tó buzgósággal — de sikertelenül — igyekeznek egy barbár zenedarab ütemét betartani. Végre megérkezik a menet a vőlegény házához, amely már messziről szembe tűnik lobogói és a ka­puját ékesítő színes lámpák révén. A menyasszonnyal egy időben érkeznek a ven­dégek: sűrűn lefátyolozott nők, hosszúlábú néger eunuchjaiktól kisérve, csapatonkint tűnnek el a há­rem kapujában. A ház udvara nagy sátorrá van alakítva. Itt ül­nek hosszú, fehér kereveteken a férfi-vendégek s az ember azt hinné, hogy unatkoznak. Pedig dehogy! Ez az óraszámra való hallgatag kuporgás, melyet csak időről-időre zavar mc»g a kávé- és cigaretta-fel­szolgálás, a legnagyobb élvezetük a keletieknek. Közben leszáll az est; a nyitott sátor alatt kel­lemetlenné válik a hideg. De még mindig nem tör­ténik semmi emlitésreméltó; még csak egy hárem­hölgyet se látni. Nagyfokára mozgolódás támad. A házigazda rokonainak biztatására betolong a tömeg a szomszé­dos., bátorba. ahol a lakodalm ,sztal görnyedez. A tömeg magával sőüöfjsr a gyáwv.-— -• egy asztal mellé. A szolgák felhordják az ételeket. A jövevény látja, hogy a vendégek a tíz körmükkel szedik ki a tálból a falatokat. Igyekszik alkalmaz­kodni a szokásokhoz. A szomszédja megszánja gyá­­molatlanságát, belemarkol a tálba, letép a számára egy darab faggyus ürfthust és odateszi a tányérjára. Az idegen hősiesen nekigyürkőzik s végigeszi tizen­két fogásból álló lakomát. Ezalatt a háremben is ugyanez az ünnepség fo­lyik. Az asszonyok ugyanúgy kávéznak, füstölnek és esznek. Közben megtekintik és megkritizálják a menyasszonyi ajándékokat, nézik a táncosnőket és mulatnak az élcfaragó szolganők nem mindig Íz­léses tréfáin. A tulajdonképpeni lakodalmi ünnepség éjfél fe­lé megy végbe. Az ékszerek súlya alatt szinte gör­­nyedező menyasszony a trónon ülve várja vőlegé­nyét. Ez két idősebb asszony társaságában lassú lép­tekkel közeledik, leborul a szőnyegre és elvégzi imád­ságát. A menyasszony felkel ültéből, megcsókolja a férje kezét; a férj felemeli asszonya arcáról a sürü fátyolt és homlokon csókolja. Ekkor látja először jövendőbeli feleségét, akit eddig csak a házasságközvetítők leírása nyomán is­mert. BÖLCS MONDÁSOK Ha meg akarsz gazdagodni, ne csak a nyerész­kedést, hanem a takarékosságot is tanuld meg. Franklin Vannak sértések, amiket megbocsátunk és ügyetlen mondások, amiket sohasem bocsátunk meg. Pascal —o— Az udvariasság művészet: úgy csinálja azt, ami untatja, mintha nagyon mulattatná. Gustave Drót < —o— Az ellentállás és az igyekezet adja meg az egyén­nek azt az akaraterőt, amely nélkül semmit sem ér. Laboulaye És aztán gúnyosan, nagyot bókolt feléje: — Nem szégyelli magát az ur? Mindenáron be akarta pe­relni az ügyészt becsületsér­tésért s csak nehezen lehetett vele megértetni, hogy az ügyész olyan ember, aki min­dig vádol és akkor sem bün­tetik meg, ha nincs igaza. Mire a menyecske csak ennyit mondott: — Hát furcsa mesterség, meg kell adni! S a felmentő Ítélet után, karján a kis kosárral, nagy méltatlankodással kiriszáló­­dott a teremből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents