A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-21 / 25. szám

-'-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday _ Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 _____________________53________________________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre-------------------------$6.00 One Year :______________$6.00 fél évre-------------------------$3.50 Half Year _________________$3.50 Intered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. SZAVAK ÉS TÉNYEK Nikita Kruscsev, az ukrán nép irtó ja és az oro­szok és csatlósnépeik uj Sztálinja, azt (hirdeti, hogy Oroszország néhány év múlva a termelésben és az életszínvonal tekintetében felül fogja haladni Ame­rikát és ez a gazdasági erő és fellendülés minden hid­­rogénbcmbánál erősefclb fegyver lesz a szovjet és : Amerika közti vetélkedésben. Ez a vodkás dicsekvés nem üres szóbeszéd, hi­szen tudjuk, hogy a szovjet csakugyan a fegyverke­zés terén elérte az amerikai színvonalat és hatalmat, és ipari termelés dolgában is bámulatos teljesitimé- , nyekre mutathat rá. De hogy idővel többet tudnak . termelni — a népesség arányában és a szükségletnek megfelelően —, az más kérdés. Ugyanis a szovjet kétségtelenül hatalmas ipari termelése főleg a fegy­verkezést szolgálja, a nehézipar erőltetésével, míg Amerika a fegyverkezés mellett még annyi szükség­leti cikket tud termelni, hogy itt nem hiány, hanem felesleg mutatkozik úgy ipari termékekben, mint faraitérni ékekbe n, élelmiszerekben. O rószorszáigb an (és a csatlós országokban) a nehézipari termelés mel­lett csak vajmi kevés jut a népek szükségleteinek ki­­elégitésére, az életszinvanol emelésére. Hogy csak egy példát említsünk: Oroszországban az embe­reknek a kormány, az egyedüli háztulajdonos, utalja ki a lakásokat és egy-egy személynek kevesebb szo­batér jut, mint amennyi Amerikában a szövetségi fegyházakban egy-egy elitéit részére, mint minimum van előírva. Kruscsev vodkas büszkélkedése tehát ma legalábbis időelőtti. Várhatott volna az életszin­vonal emelésének Ígéretével addig, amíg abba a hely­zetbe jut, hogy egy-egy orosznak több mint egy fegy­­házcellányi helyet tud juttatni. ?Wendoo^-f°naz_ő n^p^ but .ti, aztán raulot, televíziót, autót és családi házat, aztán kezdjen el büszkénkedni és Ígérgetni, hogy “Útiban van az amerikai életszinvonal!” Oroszországban, Kínában és a középeurópai csatlós országokban egyenlő a helyzet: erőltetett ne­hézipari termelés és a lakosság szükségleteinek el­hanyagolása, alacsony életszinvonal.A helyzet egyen­lő, de nem egyenlő a diktátorok beszéde. Ugyanak­kor, amikor Kruscsev, vodkás pohárral a kezében, Amerika lepipálásáról fecseg, a kínai kommunista diktátor, Mao Ce-ting őszintén megmondta a népé­nek : — Mi nem tudunk mindenkinek jó megélhetést nyújtani. Ezért a legtöbb, amit tehetünk, az, hogy ami van, azt úgy igyekszünk elosztani, hogy min­denkinek jusson legalább valami. Pontosan ez az, amit Oroszországban és a csat- Icsországckban a diktátoroknak mondaniok kellene. De nem mondják az igazat, nem beszélnek őszintén. Kruscsev és társai helyett a tények beszélnek. HORTOBÁGYI EMLEK A magyar táj, ahol régente évcs-borjut adtak egy kolompárt Ritka jelenség, ‘hogy egy kultuszminisztériumi hiva­­talncknő állandóan a néphez forduljon és hivatali munká­jának elvégzése mellett könyvekben számoljon he egy-két ősrégi község lakói­ról. Luby Margit a “Paraszt­élet rendje” és számos más könyve és tanulmánya ne­mes irásmüvészettel mutatta be a tiszaháti és szamosháti parasztságoit. S ami még meg­lepőbb, ezer árnyalattal bi­zonyította be erről a paraszt­ságról — Tyúkod, Tarpa, Na­­gyar, Porcsahna, Kisar, Tiva­dar, hogy társadalmi rétege­­zettségük milyen összetett, mennyire rendelkezik a fino­­multabb fajták minden von­zóerejével, jelenén mennyire átsüt az ezer éves múlt. “Fo­gyó legelők” című könyvé­ben pásztorckról szól Luby Margit, a falut otthagyta. Er­ről az érdekes kirándulásról számol be a következőkben: VERECKE HIRES UTJÁN Elhatároztam, hogy kere­sek egy társadalmi réteget, amely közelebb áll a termé­szethez még a parasztságnál is. Van-e egyáltalán olyan társadalmi réteg, amelynél nem a pénz, a vagyon, a tu­lajdon az irányelv? — vetet­tem fal a kérdést s már azt hittem, valóban nincs, ami­kor Szatmáriban, az egerháti 1600 holdnyi fogyó legelőkön ráakadtam azekra a pászto­rokra, akik Verecke hires ut­ján vonultak be a honfogla­lókkal s ima is érintetlenül és idegen fajta (be'kev eredé se nélkül élnek azon a földön, ahová őseik először léptek. Ennek a különös életfor­mának kiérleléséhez szüksé­ges időt az az ezer esztendő adta meg, amelyet itt töltöt­tek. Életük olyan szertartá­sos élet, hogy a formák örök­lött tökéletessége mögé tör­ténelmi távlatokat lehet von­ni. Az első egerháti pásztor, akivel beszéltem, már meg­mondotta, hogy nem a pénz, hanem a szabadság az ur! El­engedték őt idegen várme­gyébe nyolcvan jószággal. Ki merne ekkora vagyont akár­kire rábízni — vetette felém a kérdést — és abban igaza is volt, (hogy a vagyonnal bánni csak az ilyen mérhe­tetlenül ■ szalbadUágisizierető ember tud. Minden szabadságomat itt töltöttem azután, ezen az is­meretlen magyar földön s néprajzi és néplélektani kü­lönlegességek mellett törté­nelmi távlatokból kezdtem életük mindennapi j elensé­­gelt szemlélni: ezek alapján készült el a “Fogyó legelők.” Hogy ez a pásztornép á füg­getlenségre milyen büszke és milyen féltékeny, azt csak akkor nézzük meglepetéssel, akkor nem jut eszünkbe, hogy a történelem nagyszerű népei pásztorok voltak. No­mádok voltak Dzs'ngisz kán seregei, az összes török-tatá­rok és az ősmagyarck is, ki­vétel nélkül pásztorok vol­tak: önálló, független, szabad elhatározásukban érintetlen emberek! Hányszor mondták ezek a magyarok nekem: “Nem támaszkedhatem, csak A KERÍTÉSEN TÚL . . . A nyár a kommunista világban is pezsgést, moz­golódást jelent: A kommunista ifjúság is utazik, sze­ret hazája határain túl is világot látni. A világ azon­ban, amelyet láthat, nem sokban külömbözik a sa­ját világától. Tudniillik a szovjet és a csati ósor sz ágok ifjúsága csak egymás országaiba utazhat. Nem a nyugati országokba, ahol esetleg megfertőzheti ma­gát veszélyes eszmékkel. Oda nem kaphat útlevelet, mint most olvassuk. A kommunisták tudják mit csinálnak. Minden kor-csoport (közül az ifjúság legfogékonyabb az uj eszmék iránt és csak az ifjúság rendelkezik a vita­litással, hogy uj tapasztaltait megpróbálja tettekre átváltani. Példa rá a magyar ifjúság. Az a magyar ifjú­ság, amely kommunista rendszerben nevelkedett fel, de az októberi napokat megelőző néhány hónap alatt, amikor a kormányzat vasszigor kissé enyhült, alkal­ma volt legalább kipillantani a vasfüggöny mögül. Néhány nyugati könyvet lefordítottak, néhány nyu­gati művész és tudós 'bejövetelét megengedtük. Ez egyszerre tudasitotta a magyar ifjúságban a ‘gyanút, hogy a kommunista világ mennyire bénító és fullasz­­tó levegővel veszi körül és mennyi hazugsággal táp­lálja. Ez volt az oka annak, hogy épen a magyar if­júság állt a forradalom élére. Az igazságnak azonban megvan az a tulajdon-Ha nyugvásra térünk s szemünket lezárjuk, holnapunkat mindig aggódással várjuk. Mert sohasem tudhatjuk, mit hozhat a másnap, s béke s háború közt van-e több határnap? Minden másnap rejtély, minden másnap végzet, nem tudjuk, hogy Isten rólunk hogyan végzett? Közel van a holnap, mégis csupa rejtély, csak a végén tudod: vesztettél vagy nyertél? Hogyha mánkat éljük, ma még tudjuk: vagyunk, de már nem is sejtjük másnapi holnapunk. S ha alig ismerjük a parányi jelent: hogy ismerhetnők meg a távol végtelent? Ezért rohan meg tán gyakran a vízió, hogy ahogyan élünk: nem civilizáció? Krisztus az ajkunkon, majd kétezer éve, zsoltárokat zengünk könyv nélkül betéve. És mi az eredmény kétezer év óta? Egyre vérengzőbb lett az ember azóta. Van vonatunk, autóink,.villanyunk, rádiónk: igy csillog látszólag civilizációnk. Fontos életünkben ékszer, ruha, kölni . . . s mit tanult az ember? Egyre jobban ölni! Eszmény és kultúra alkonyulnak végleg: Jelen napjainkban ime ez a mérleg. Véres borulatként közelgnek a vészek: Uncle Sam és Kremlin farkasszemet néznek, lm, vodkáját Kruscsev fenékig felhajtja, s elszántan az egész világot akarja. Lépcsőként országról-országra hág egyre, éhes a továris s bőven jut fegyverre. Mi is hát a kommün? Bősz rabszolgatörvény, mind, aki hisz benne, elnyeli az örvény. Előbb csak jelszavak, Ígéretek, táncok, s végül kezeinken csörögnek a láncok. S mikor már rabszolga a szegény áldozat: menthetetlen elnyeli a vörös kárbozzt. az Úristenre — azt sem Iá- j tóm, csak érzem!” A KOLMP LEGENDÁJA A pásztor kő tompjáról so- : kát lehetne írni. Ezerszinü és : ezeroldalu megfigyeléseikből , talán a végső tanulságot ér­demes közzétenni; azt, hogy minden magyar pásztorko­­lomp az ötfoiku skálának fe­lel meg. Hangjukat lekottáz­­ni még Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak is nehéz feladat lett volna. Más a ko­­lomp hangja, szine reggel, hajnalban, forró nyáriban, csi­korgó télben. Olyan távolsá­gokig elér, hogy “vizenhang­­zónak” is nevezik a messze­­hordó hangú kolompot. De a kolompot hordani is tudni kell! Ütemre kell a jó­szágnak járnia, hogy az ár­nyalatok tisztán kivehetők legyenek és ne vesszenek el a pusztai távolságok miatt. A 'tökéletes hcrtofoágyi felsze­relés kiadja a teljes, ép és érintetlen ötfokú skállát: en­nek tökéletes dallama, mesé­je, sőt verse is van. Az itteni pásztoroktól tudom, hogy egész ritmikáját belső mon­danivalóját, ihangszinét és furcsa mozdulását a követke­ző népdail érezteti meg: Két fa közül kisütött a hold­világ, olyan vagyok, mint a pipitér virág: fele fehér, fele piros fele más, megöl engem a sok keserű sirás . . . Régente még éves borjut is adtak olyan kolompárt, mely kiadta az ötfokú skálát. Sza­váról megtalálta a feleség pásztor-ura távollcgCLŐ nyá­ját, pofiig aztán a Hortobá­gyon meg lehet tenni napi járófö'jdefcet is! És a nagy tá­­volságckon kívül megnehe­' kolonfco.v íi-jirjT'orúrÁi'y még ezen a tá? területen el­fér ^ p A PÁSZTORÓRA Kutattam azt is, hogy mi az a pásztoróra? Az idő egy­szerű lemérését jelenti ez, a nap állásálból. Amikor olyan fény uralkodik a kerek tá­­, j on, hogy a pásztor árnyéka csupán egy méter — ekkor van déli tizenkét óra. A pász­tornak ezt az árnyékot nem centiméterrel kell lemérnie, megérzi ő ezt tévedhetetlen szemmértéké'velj és ösztöné­vel. Az árnyéka H órakor még két méter, majd 1 óra­kor ismét ikét méter. A to­vábbi időegységekre is pon­tos mértékei vannak: centik, fény és árnyék vételetei, idegállapot és kediélyváltozás nagymértékben hoziaáj árul­nak a természettel ősi közel­ségiben élő embernek időbeli táj ékezódásához. sága, mint a 'levegőnek: át tud ‘hatolni a legparányibb résen is. Az a gyanúnk, hogy a csatlós országok ifjú­ságát hiába próbálják elzárni útlevél tilalmakkal \ szabad nyugati levegőtől, annak szele előbb-utób): meg fogja legyinteni . . . Ma már ez a kommunista ideológiával bepácolt ifjúság is tudja, hogy a kéri tésen túl is van egy világ, amely tisztább, szaba­dabb mint az övé, és nem fog beletörődni abba, hogj örökre elzárják tőle , . . Kamat a vérbanktól SACRAMENTO, Cal. — Uj állami törvény szerint ezen­túl a börtönök lakói egy-egy pint vérért, amit a Vörös Ke­resztnek vagy más közérde­kű intézménynek adnak, öt napot kapnak, vagyis ennyi­vel kevesebbet kell bünteté­sükből leülniök. ELŐSZÖR, MÁSODSZOR SOHA HARMADSZOR SANFRANCISCO. — A Gol­den Gate hídról le akart ug­rani L. B. Bagby, 60 éves életunt, de visszatartották, visszarángatták az életbe. Pár nappal később sikerül tleugra­­nia a hídról, Coast Guard mentők kiszedték a vízből, de ő akkor már megfulladt. A KOLDULÁS KÉZIKÖNYVE Egy délelőtt történt a párisi rendőrbiróságon. Unalmas, szürke kihágási ügyeket tárgaltak, gyor­san, sietve; unatkoztak az ötpercenként változó bű­nösök és unatkozott a rendőrbiró is. Aztán egy hivatásos csavargóra került a sor. Kolduláson csípték, Isten tudja hányadszor már. A szokásos kérdések elhangzása után felszólította a bí­ró, hogy mondja el, milyen módon gyakorolja a kol­dulás mesterségét. A bizonytalan korú csavargó megigazította ca­fatokban lógó ruháját, volt egy gesztusa, amely ta­gadhatatlanul elárulta, hogy valamikor gallért és nyakkendőt is szokott hordani, aztán két piszkos ke­zével rátámaszkodott az emelvény karfájára, fejét hátraszegte, derekát kiegyenesítette és elkezdte: — Elnök ur . . . Hangja emelkedett, ünnepélyes volt. És amit mondott, az több volt, mint egyszerű magyarázat, felvilágosítás. Ez a rongyos, piszkos csavargó valóságos tudományos előadást tartott a koldulás mesterségéről és meggyőző szavakkal ki­mutatta, hogy milyen nehéz boldogulni, érvényesülni ezen a pályán. Amikor befejezte félórás előadását, a rendőrbiró a csodálkozás és az elismerés hangján kiáltott fel: — Hiszen ez egy igazi művészet! A biró szavaira a hallgatóság padsoraiból egy koldus visszafelelt: — Ezt tanulni kell, elnök ur! — mondotta és a következő pillanatban kabátja zsebéből előhúzott egy könyvet. Tépett, mocskos könyv volt, a fedőlapján tenyérnagyságu borpecsét vöröslött. A koldus odavitte a könyvet az elnöki emel­vényhez és átadta a bírónak. A bíró átlapozta, néhány oldalt el is olvasott, mosolygott, aztán a könyvet továbbadta: A könyv kézről-kézre járt a tisztviselők, majd a hallgatóság között. A cime: “Kézikönyv és naptár koldusok szá­mára.” Meglehetősen nagy kötet, legnagyobb része az úgynevezett technikai útbaigazításokat öleli fel. A koldulás mesterségéhez szükséges trükkök, ötletek, bevált kísérletek sorozatával találkozik itt az olvasó. A könyv melegen ajánlja a “koldus uraknak” és a ^‘koldus hölgyeknek” a “keresztelőt.” Ez abból áll, hogy a koldus felkeresi a katolikus és protestáns vallásu jószivü urakat és hölgyeket és némi segítséget kér egy őri kívül született ártatlan csecse­mő , zikopvy forint, ' 1 TM ov. ; mob es legbiztosabb frakk. Jen­nek igazolására példát is citál és felemlíti, hogy e£7 párisi rongySzec}ő asszony ilyen módon már huszon­ötször keresztelt meg egy erre az alkalomra kölcsön­kért gyermeket. Tizenháromszor katolikus templo- i m°kban, tizenkétszer protestáns templomokban. t .. hogyan lehet vakkoldusnak lenni vakság nél­­t „ ^ Erre is kioktat e kéziköny. Tiz-tizenkát napi türelmesen végzett gyakorlat után tökéletesen utá­­t nozhatja mindenki a tragikus Oedipus királyt. Mindig bevált és jövedelmező ez a trükk: — Ön — mondja a koldusok kézikönyve, — ab- 1 ban az időben sétál a Szajna partján, amikor na­­’ gyón sokan szoktak ott tartózkodni. Egyszerre ön . egy kétségbeesett, reménytelen kiáltást enged ki a ■ torkán és ha tud úszni, akkor beleveti magát a Szaj­nába, ha nem tud úszni, akkor csak olyan mozdula­tot tesz, mintha bele akarna ugrani. Egy kolduskol­légája (az ő számára előírásos öltözék: munkásruha) az utolsó pillanatban elkapja önt. Akkor ön még ; kétségbeesettebb, még reménytelenebb hangon elki­áltja: “Mit akarsz velem? Miért nem engedsz meg­­. halni? Munkám nincs, három napja nem ettem már!” Az ön kollégőja akkor zsebébe nyúl és átad önnek ötven centet, a következő szavak kíséretében: “Fo­gadd el ezt, szerencsétlen barátom. Nekem is csak ■ egy dollárom van, de a felét ime megosztom veled!” i Önök körül akkor már egész tömeg van. A lejátszott - jeleneten mindenki megindul és . . . És ami ezután következik, azt már mindenki tud­­; ja. Az oktatás és technikai útbaigazítások után a . Párisban élő jószivü urak és hölgyek nevei és pontos . címei következnek. Minden név mellett megjegyzé­sek, útbaigazítások. Hogy az illetőt a napnak me­lyik szakában kell felkeresni, mikor jókedvű, mikor rosszkedvű, milyen trükkel kell hozzáfordulni. A ne­vek mellett két szám is van. így: 50—200. Ez nem az illető telefonszámát jelenti, hanem a pénzösszeget, amelyet egy-egy látogatás jövedelmez a koldusok­nak. A minimumot és a maximumot. Erről a könyvről igazán el lehet mondani, hogy nélkülözhetetlen minden kolduscsaládban. Régi bűnök BUDAPEST. — A Kun Béla proletárdiktatúráját köv ető fehér terror egyik úgyneve­zett különítményének vezére volt Francia Kiss Mihály. Az októberi forradalom nap­jaiban egy Pest-megyei falu­ban — ahol hamis néven élt és gazdálkodott — felismer­ték és elfogták. Most a budapesti bíróság több mint 60 gyilkosság és más terror-cselekmények cí­mén halálra Ítélte. Francia Kiss Mihály akkor — 1919-ben — 32 éves volt, most 70 éves. t A Jó Pásztor Verses fy’ónikájs ftRttV yts&rr-­Irta: SZEGEDY iJWó T I * - * a Li ■ « . S -- - -2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents