A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-31 / 22. szám

Husvét után 6. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 15, 26-27: 16, 1—4 Mikor pedig eljövend a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelkét, ki az Atyától Származik, ő majd bizonyosságot tesz énfelőlem és ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok. Ezeket mondottam nektek, hogy meg ne bot­­ránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagó­gából, sőt eljön az idő, hogy mindaz, aki megöl tite­ket, szolgálatot vél tenni az Istennek. S ezeket szólot­tám nektek, hogy mikor eljövend az óra, rájok emlé­kezzetek, hogy én megmondottam nektek. Mindezt pedig kezdetben nektek nem mondottam, minthogy veletek valók. SZENTBESZÉD A mi Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele előtt megújítja apostolainak a vigasztaló Szentlélek elküldésének ígéretét. :; Az utolsó vacsorán mondott főpapi búcsúbeszé­dében már említést tett nekik a Szentlélek elküldésé­ről és felhívta a figyelmüket, hogy készüljenek el An­nak méltó fogadására, amikor igy szólt hazzájuk: “Most én elmegyek és elküldöm nektek az igazság lel­két, aki majd megtanít benneteket minden igazságra”. Szívleljük meg mi is az Üdvözítőnek ezen szavait és már most törekedjünk lelkünket előkészíteni a kö­zeledő pünkösdi szent ünnepekre. Mit tegyünk, hogy a Szentlélek ajándékaiban mi­nél inkább részesüljünk? Először is törekedjünk magunkból eltávolítani mindazt, ami a Szentiéleknek nem tetszik. Kerüljünk minden bűnt és bünrevezető alkalmat, ami gyűlöletes az Isten előtt s lelkünket eltávolítja Tőle. Isten szereti a szenvedőket, a kísértésben levőket, de hogyan is szerethetné azokat, akik szándékosan halmoznak bűnt bűnre? A súlyos bűn kiöli belőlünk az Isten barátságát, a bocsánatos bűnhöz való ragaszko­dás pedig csökkenti lelkünk ellenálló erejét. Ne szomoritsátok meg az Isten Szentlelkét! A mi lelkünk legyen a Szentlélek temploma, ta­­r>ernákuluma...Tisztítsuk meg minden folttól, minden 1 zennytől! Kerüljük a világ szellemét, amely csupa sötétség .és hazugság és útját állja a kegyelemosztó Szentlélek működésének. Alvilág elvei s felfogása teljesen ellen­keznek Jézus Krisztűs örök erejű tanításával. A világ megveti az alázatosságot, a sérelmek megbocsátását, a szegénységet és minden boldogságot a földi javakban e élvezetekben keres. De ha mi ezen üres és veszedel­mes földi javak utáni vággyal töltjük el lelkünket, úgy teljesen képtelenné válunk a Szentlélek indításainak és kegyelmeinek befogadására. A földhöz tapadt em­ber a földet, az églek után vágyódó ember a menyeit kedveli. Legyünk továbbá összeszedettek. Tekintsük csak az apostolokat: együtt vannak az utolsó vacsora meg­szentelt termében tiz napon keresztül áhitatos imád­ságban és mélységes várakozás csendjében. A csend­ben és áhitatos összeszedettségben minden gondola­tuk, vágyuk és várakozásuk a Szentlélek befogadására összpontosul. Törekedjünk mi is buzgó imádsággal szivünkben a Szentlélek Úristennek, az igazság lelkének megfele­lő lakóhelyet biztosítani, hogy méltókká váljunk az Ö kegyelmeinek elfogadására. Kavarja fel indításaival a mi lelkünket és lángolja fel buzgalomra és erőre a mi szivünket, hogy igazi krisztusi életünkkel tanúbizony­ságot tehessünk mi is Krisztusról. Mert a mi életünk csak akkor lesz Krisztus evan­géliumának tanúbizonysága, ha a sziveket átalakító Szentlélek éltető ereje hatja át. LEVELÜK VAN A kővetkezőknek, levelük van és átvehetik a kiadóhiva­talban, 1736 East 22 St., Cleveland, Ohio. * Schetterer Mártonnak, Ret­­zer Máriától, Pfullingen, Spi­­talstr. 4, Kr. Reutlingen. Horváth Jánosnak, Jónás Elektől, Budapest, VIII. Kol­­tai Anna u. 20. Varga Zoltánnak, Torbágyi Máriától, Sárospatak pf. 47. Magyarországból. Kőrössy Andrásnak, if j. Kőrösy Jánostól, Meszes, Borsod m. Dr. Bedő Zoltánnak, Zalai Györgytől, Crikvencia, Hotel Therapia. Kiss Lajosnénak (Cleve­land), Farkas Dezsőtől, Wa­shington, D. C. Gábor Máriának, Gyöngyö­si Istvántól, Mindszent, Cson­­grád m. Kolbányi Antalnak, Szabó Györgytől, Budapest. A leveleket egy hónapig megőrizzük, a címzettek ad­dig jöjjenek el és vegyék át. * Angyal Nándor és Janicsek Anna chicagói rokonait kere­si Joseph Tóth, Caserne Pe­­lissier Rouen, Seine Martime, France, Europe. Nyiri Grosz János 54 éves férfit, aki 1947-ben jött Ame­rikába és Roboz Imrének a Vígszínház igazgatójának só­gora, keresi Montag József, 2263 W. 95 St. Cleveland 2, 0. Mitleider Sámuelt és gyer­mekeit keresi Mitleider Zol­tán Sátoraljaújhely Árpád u. 30. A JÜ PÄSZTGF A californiai Comptonban egy cementhordó teherautó összeütközött egy kis ma­­eánkocsival, melynek vezetője a helyszínen szörnyethalt. Magyar misszionárius utazásai Bengáliában Polgár István jezsuita atya vakációs Julius 16-án reggel 10:25- kor SeáldJÚhban a gyorsvo­natra ültem és valami 5 óra után kiszálltam Nálhátiban. Itt P. Gálea Mihály, S. J. szol­gája várt az állomáson. Va­lami 15 perc gyaloglás után egy kis hegyivonalhoz jutot­tunk. Ott volt a páterek “sza­lon-kocsija”: egy 4 keréken guruló láda. No a vonal is keskeny. Ezen hoznak köve­ket a gyárhoz, és itt feldol­gozzák a vasutpálya haszná­latára. A 4 mérföldnyi kocsi­kázást megtettük másfélóra után. Azután a dombokon fel-le, a keskeny kecskeuta­­kon, a rizsföldék szélén még 2 mérföldnyit megtettünk Csilimpurig. A római kollégáim, P. Gá­lea Mihály, éppen felügyelte templomában a munkákat: ablakokat és ajtókat csinál­nak az uj 100-50 láb nagy templom számára. Mikor te­hát a kollégámmal közöltem ! a szomorú hirt, hogy a plébá­nosa ép 2 nap előtt meghalt Calkuttában, a St. Xavier’s Collegében, szegényke annyi­ra összetört, hogy sírva ro­hant a házi kápolnába, hogy az oltáriszentségi Jézus előtt elsírja bus lelkét. Mert hát a plébánosa, Fr. De Bono, S. J. igazán nagyon jó em­ber volt. A legnagyobb ne­hézség közepette is megőriz­te a jókedvét. Ő volt az első misszióHírius Purnea kerü­letben, idle itt a számlálok kö­zött is kivette az oroszlánré­szét. P. Gálea Mihály máltai származású. Mikor még sgyütt tanultunk Rómában 12 év előtt, nem is gondol­tam, hogy ilyen erőteljes misszionárius lesz belőle. Fá­radhatatlan a lelkek ügyé­ben és aranyos szive van. De a keze erőteljes. Igen jó orvosnak és pedagógusnak igazult. Segít a szegényeken. De az orvosságokat és injek dókat nem adja egészen in gyen. Másképpen nem érté­kelik. így aztán messziről jönnek hozzá. Reggelente kiosztja a bete gek közé a számokat és igy aztán rendben és csendber végződik a vizsgálat, az or vosságok kiosztása és a' ke­zelés. Ebben a munkában f elhaszná & a hithir djetőj ét. mikor ott van a központban. Sőt engem is befogott még 10 percre, mielőtt elhagytam misszióját. Ez a páter egy szép kis gyógyszertárt is épített. Az­után a plébánia lakhelyének az alapzatát is már megcsi­nálta. Egyelőre abbahagyta a parókia lépitését (most egy sárból épült kunyhóban él), hogy mentül hamarabb be­végezze a szép nagy templo­mot. Zárdát is építeni akar, hogy azután a kedvesnővé­rek átvegyék a gondot a be­tegek ügyében és az iskolá­kat. Ő pedig körülbarangol­ja a Szántál Párgánász dom­bokat, hogy gyarapítsa az Is­ten Országát. Nagyon sok fa­lu van, ahol 1—2 keresztény család van. így aztán a misz­­sziónáriusnak igazán igen sok helyre kell mennie. P. Gálea jó indiai csirke­­paprikáson és rizsen hizlalta­­tott. két napon keresztül. Ak­kor megint kezembe fogtam a vándorbotct. A gyaloglás és “szalon kocsikázás” után megint vonatra ültem. De mi­vel a vonat késett, úgy az autóbuszra már nem kaptuk meg a csatlakozást. Órákig kellett várni. Dumkához. A kalauz bosszankodott, hogy én — a száhib — harmad osztályban helyet foglaltam. De én azt mondtam neki, hogy ez a hely nekem nagyon is kedvező. És valóban nem is bántam meg, mert az első és második osztályban két­szer is a kalauz kitessékelte az utasokat, mert egy kis gye­rek bepiszkította a padot s a padlózatot. Végre onnét őt és az anyját kitették. Duimká — Dudhániban egy olasz jezsuita plébánostól, ki­nek egy öreg Ford autója van, megtudtam, hogy va­lami 60 helyre is kell men­nie, hogy felkeresse keresz­tényeit. Persze a vén Ford paripája is jó szolgálatot tesz. Az olasz kedvesnővérek, az u. n. “Bámbinák” igen jól vezetik, c* leányok gimnáziu­mát és másképpen is haszno­sak a missziós munkában. Egynapi tartózkodás után az olasz pá terűm átvitt guru­ló paripáján Guhagyoriba. Ott van a máltai jezsuita misszionáriusoknak a legna­gyobb gimnáziumuk. Az épü­letek földszintesek, de igen szépek és alkalmasak a taní­tásra, sok ablakkal és ajtó­val. Ép most kibővítik az épü­leteket. Három nagy játék­­pályájuk van, ahol naponta az iskola végén testgyakor­lat van. Itt is jól bántak ve­lem. Kiváltképpen 2 napon keresztül, délben és este, ab­ban a hőségben, a házban gyártott fagylalt jól ízlett. Két nap után az autóbusz tovább vitt Tóráiba. Itt az ut már nem volt olyan jó ál­lapotban, mint máshol. Több helyen a hidak lerombolód­­tak a heves trópusi esők kö­vetkeztében. így aztán pár­szor patákon át is kellett mennünk az autóbusszal. Szerencsére kavicsos volt a talaj. De mégis bámultam a soffőr ügyességét, milyen hi­degvérrel átvitt minket a má­sik partra. Tóráiban, ,a plébánián lát­táim egy domborműt, melyen meg volt ‘Jelölve, hogy több mint 200 helyen vannak a ka­­tclikusck, akik hozzátartoz­nak a plébániához. Néhány év előtt idejöttek Morápáiból a Szent Anna Leányai és szépen vezetik az elemi iskolát, a gyegyszer­űt inaplójából tárt. Szintén az egész kertet: úgy a virágos kertet, mint a zöldség kertet és a gyümöl­csöst is ők gondozzák. Itt is jól hizlalták s megvendégel­tek fagylalttal. A két nap bizony gyorsan elmúlt és megint útra autó­busszal, vonattal egészen Tin­­páhárig (Három-hegyig). A tinpáhári plébános szin­tén olasz jezsuita páter, olyan szives volt és lovat kül­dött. Mikor a vonatom befu­tott az állomásra, az égi csa­tornák kinyíltak. Úgy azt mondtam a szolgának, hogy várjuk meg, miig beszünik a vízözön és azután nekivá­gunk a mérföldnyi útnak. Magyar létemre be kell val­lanom, hogy csak mint kis­gyerek voltam a lóháton, és­pedig az édesapám tartott. No de erről most nem kell töprengeni. Egyet ugrottam, és már is bent voltam az egy­szerű nyeregben. Eleinte az utunk többé-kevésbbé kibír­ható volt. De mikor már a d ombe 1 d a 1 á n kap as zkod t u n k, majdnem térdigérő sárban baktatott a paripám. Csak egyszer kezdett táncolni, mi­kor szembejött egy autóbusz­­szal. De aztán a kantárt már egészen átengedtem a kancá­nak. És szépen fel is vitt a plébániára. Itt Tinipáhárban igy egy fiú gimnázium van. Remél­jük, hogy nemsokára a Szt. Anna Leányai elemi iskolája gimnáziummá válik. Innét is már néhány leány jelentke­zett, hogy zárdába akar lépni. Ennek a plébániának és a gimnáziumnak gyönyörű ki­látása van a hegyekre és az alföldre. Egész közel van égy hindu kis zarándok-kápolna, ahonnét minden este egy hin­du pap haranggal dicsőíti a Siva-istent. Itt is nagyon jól bántak ve­lem, kiváltképpen makaróni­val és fagylalttal és galamb­­paprikással (mivel rengeteg sok galamb fészket vert a to­ronyban). De itt is a jólétnek két nap után vége. Megint a kan­cára az állomás felé. De most már nagyon makacskodott a jószág. Valószínűleg azért, mert nem volt mellette a csi­kója. Sokat kellett vereget­nem, mig végre elérte az ál­lomást. A szolga is nagyon ügyetlen volt, igy aztán a keffereim tartója eltört, mad­zaggal bekötöttem. Néhány perc után berobogott a gyors­vonat és másfélóra után ki­szálltaim Száhibgángyban. Egy riska 15 perc alatt elvitt a maltai jezsuiták rendfőnö­kéhez. A ház gyönyörű szép nagy parkban van. Ép a szent Gangesz folyama mosogatja a magas kert oldalát, ahonnét szép kilátás van a nagy folyó­ra. (FOLYTATJUK) A Szenlatyák vasárnapja EVANGÉLIUM Széni János 17, 1—13 Azon időben: Jézus az égre emelvén szemeit, mondá: Atyám! eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőitsen téged; amint hatalmat ad­tál neki minden test fölött, hogy mindennek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged az egyedül igaz Istent, és akit elküldték a jézus Krisz­tust. Én téged dicsőítettelek a földön; a munkát elvé­geztem, melyet rám bíztál, hogy megcselekedjem. És most dicsőíts meg engem, te Atyám, tenmagadnál azon dicsőséggel,melyet birtam tenálad, mielőtt e vi­lág lett. Kijelentettem a te nevedet, az embereknek, kiket nekem adtál e világból. Tieid voltak, és nekem adtad őket; és a te beszédedet megtartották. Most megis­merték, hogy minden, amit nekem adtál, tetőled va­gyon. Mert az igéket, melyeket nekem adtál, közöltem velők, és ők elfogadták, és igazán megismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldöttéi engemet. Én őérettök könyörgök. Nem e világért könyör­­gök, hanem azokért, kiket nekem adtál; mert ők tieid. Az enyéim mind tieid, és a tieid enyéim; és én meg­­dicsőitettem bennök. Én már nem vagyok e világon, de ők e világon vannak, és én tehozzád megyek. Szent Atyám! Tartsd meg őket a te nevedben, kiket nekem adtál, hogy egy­­gyé legyenek, mint mi vagyunk. Mig velők voltain e világon, és tartottam meg őket a te nevedben. Akiket nekem adtál, megőriztem; és senki sem veszett el közülünk, hanem csak a kárho­zat fia, hogy az irás 'beteljesedjék. Most pedig hozzád megyek, és ezeket mondom e világon, hogy az én örömöm teljes legyen bennök. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk, midőn szenvedése előtt utoljára mondott ünnepélyes imát önmagáért, tanítványaiért s minden jövendő hívéért, az égre emelvén szemeit, mondá: ‘Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy Fiad is megdicsőitsen téged!” Hogy a hívők ezen megdicsőülés által, amelynél fogva megismerik, hogy te igaz Isten vagy s én igaz Fiú, a világ Megváltója, elnyerjék az örök életet; mert az örök élet abban áll, hogy megismerjenek té­gedet, mint igaz Istent és a Jézus Krisztust, akit te küldöttéi, hogy hívén ő benne, üdvözöljenek. Mert senki sem üdvözölhet másképen, hanem csak a Jézus Krisztusban való élő hit által, amelynek alkatrészei a remény és a szeretet s kifolyásai a jó cselekedetnek. A munkát, melyet rám bíztál, elvégeztem, hogy megcselekedjem. Azért mondja Krisztus: “a munkát elvégeztem”, mert a megváltás dicsőséges munkája az Ő akaratában el volt már végezve, mivel épen készült a kereszthalálra menni. És éppen azért, mert a rám bízott rnunkát elvégeztem és irántad való szeretetből megaláztam magamat a kereszthalálig, mostan dicső­íts meg engem, te Atyám, tenmagadnál azon dicsőség­gel, amelyet birtam tenálad, mielőtt ez a világ lett. _ Én tőlük távozom és hozzád megyek vissza, ők pedig e világon maradnak, hogy az én szent evangé­liumomat és a tiedet az egész földkerekségen hirdes­sék. Mig velük voltam e világon, én tartottam meg őket a te tekintélyeddel, hatalmaddal és erőddel, mint hozzájuk menesztett követed. Akiket nekem adtál, megőriztem és senki sem veszett el közülök, hanem csak a kárhozat fia: Jiudás. Most pedig, óh Atyám, halálom s feltámadásom után Te hozzád térek vissza és ezeket mondom e világon feltámadásomról, mennybemenetelemről és az Atyámhoz való visszatérésemről, hogy apostolaim­nak s tanítványaimnak oly nagy jók felett velem együtt teljes örömük legyen s reméljék, hogy rövid idő alatt a mennybe, az én dicsőségembe fogom őket felvenni. Kövessük mi is mindnyájan az Ur Jézus pél­dáját, aki, midőn szenvedése előtt utoljára imádko­zott önmagáért, tanítványaiért és minden jövendő hí­véért, az égre emelve szemeit, bizalomteljesen fordult a mennyei Atyához; emeljük fel mi is szemeinket az égre, járuljunk bizalommal a kegyelem királyi széké­hez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet ta­láljunk. JÓL ÉLNEK AZ ESZKIMÓK OTTAWA. — A Yukon és az Északnyugati területek ólom, ezüst, arany, cin, és fa­állománya a világ minden más ilyen területével felveszi a versenyt. A háború óta ezen a területen ezerszeresére nö­vekedett a magánipari vállal­kozás. A termékeny síkságokon, mint pl. a Mackenzie völgyben az éghajlat mérsékelt. Az arktiszti tenger bizonyos ré­szeiben úszni lehet nyáron. A távoli észak lakossága máris jó-módon él. A jelenleg kb. 10,000 főnyi eszkimó lakosság évente 1 százalékkal szaporodik. A fe­hér lakosság, amely most 13,000 lélek, megkétszerező­dött a háború óta. Az arktiszi életnek csak egyetlen hátránya van — a megélhetés drágasága. A szál­lítási költség ötszörte nagyobb itt, mint dél-kanadában. De ez is megoldódik majd, mert az érclerakatok bősége­sebbek és jobb minőségűek, mint délen — és igy kifizető­vé teszik a terület fejleszté­sét. s-iK omir.

Next

/
Thumbnails
Contents