A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-31 / 22. szám

a-IK OLDAL A JÓ PÄSZ'J'OR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszt*^ég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 > '■>8 ELŐFIZETÉSI DIJAK: £gy évre_________________$6.00 ?'él évre _________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.00 Half Year _______________$3.50 mered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office ot Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A MAGYAR URÁNIUM Detroitban ez a romtakaritó óriás acéldaru hirtelen összeomlott. Regiuta nóták a "légi jó világból Kalapomnál nemzetiszin szallag, Besoroztak engem katonának. Szilaj kis pejparipa alattam, Csillogó kard veri az oldalam. Lányok, lányok, lányok, ne sírjatok! Azért, hogy ön tőletek búcsúzok. Visszajövök, vissza nemsokára, Nem leszek én örökké katona. Visszajövök, vissza nemsokára, Leszek én még legény a csárdába. Félrevágom bokrétás kalapom, Megölelem bánatos galambom. —o-Magyarországon dús uránium lerakatok van­nak a földben, éspedig Pécs környékén, nagyjából ugyanazon a területen, ahol a hires bauxit bányák vannak. Érthető oknál fogva ez évek óta titok volt, mert a szovjet kapott kizárólagos szabadalmat az uránium kiaknázására. Az októberi szabadsághar­cok idején a felkelők egyik követelése volt, hogy a szovjettel kötött szerződést hozzák nyilvánosságra. Most a kommunista Népszabadság egyik leg­utóbbi számából megtudjuk, hogy Magyarországon nincsenek urániumbányák, “azt csak az ellenforra­dalom találta ki.” Pécs környékén egyszerűen alu­míniumhoz való bauxitot bányásznak. A Népszabadságnak rövid az emlékezete. Ugyan ennek a lapnak, — illetve elődjének, a Szabad Nép­nek — egyik november elejei számában, amikor a sajtó rövid ideig szabad volt Magyarországon, ol­vastunk egy cikket, amely Jánossy professzornak, a magyar atomtudósnak nyilatkozatát közli. Jánosy akkor azt javasolta, hogy a kormány azonnal alakít­son egy “nemzeti atomenergia bizottságot” a magyar uránium mezők kiaknázására. A terv sose valósult meg, mert az oroszok visszatértek és azóta senki sem tud a magyar urániumról. Legalább is nem Ma­gyarországon. E sorokkal csak életben akarunk tar­tani egy közismert tényt, amelyet a Kádár kormány szeretne elfelejtetni. MELEGEBB VILÁG Meteorológusok közlik velünk, hogy a világ hő­mérséklete emelkedőben van, sőt az elmúlt évszázad alatt három fokot emelkedett. Ha ez a hőemelkedés így tart, a következő évszázadban hatalmas jégtöm­­bök fognak elválni a két sarkvidékről és megemeiiK a tengerek szintjét. Ez veszélyt jelent, mert a világ nagy kikötői használhatatlanná válnak, ha a tenger elborítja őket. Tény, hogy ma már egyre ritkább a jéghegy az Atlanti óceánon, ami pedig valamikor a tengerhajó­zás nagy veszedelme volt. Mindenki észreveheti, hogy az utóbbi években a telek enyhébbek, mint régen vol­tak. Nagyapáink emlegetik a régi rettenetes teleket. Ma már ritkán van részünk egy-egy fagyhullámban. Egyszóval melegszik a világ — csak ne váljék túl forróvá számunkra ... SZIBÉRIAI VISSZHANG Kézen-közön, hazatérő német hadifoglyok segít­ségével Bécsbe, majd innen Párisba, végül pedig Amerikába került egy levél. Kondor János, kiskun­­félegyházai magyar fiú irta, a címzett legyen “akár­ki, aki magyarul tud olvasni.” Hontalan magyarok küldték el a szerkesztőnek a Szibériába hurcolt magyar szabadságharcos segély­­kiáltását. Mint aki palackba zárt üzenetet dob a ten­gerbe, úgy sordódott ez a levél Clevelandig. Azt irta benne, még januárban, hogy az októ­beri forradalom leverése után hurcolták el az oro­szok. — Ezrével unylődünk Szibériában, erdőt irtunk, bányában robotolunk, utakat építünk. — jelenti Kon­dor János. — Napi 12 órai munka után kozmás zu­pa a jutalmunk. A barakkok túlzsúfoltak, férgesek. A (betegek hullanak, mint ősszel a legyek, mert itt nincs orvos. Ezeknek a szerencsétleneknek még csak remé­nyük sincs rá, hogy valaha kiszabadulnak. És ha igen — kommunista Magyarországon mi vár rájuk? Újabb kényszermunka. Fiatal magyarok tízezrei tes­­tileg-lelkileg megrokkanva tépelődnek a szibériai ba­rakkokban: miért? Miért mérték rájuk ezt a csa­pást? Az volt a bünük, hogy szabad Magyarországot akartak, hogy nem kellett nekik a kommunizmus. A nyugati világ, amely szörnyülködött a szov­jet terror idején, már napirendre tért az incidens fölött. A rabmagyarok sóhajait senki sem hallja. Az élőhalottak megmentésére nincs mód, lehetőség. Köz­ben a szovjet újabb hydrogénfcombákat robbant Szi­bériában és készül a nagy, döntő leszámolásra. TIBETI KESERVEK Tibet népe a kínai kommunisták ellen lázado­zik. Egyes helyeken olyan sikerrel, hogy a vörösök kénytelenek voltak vissza fordulni. Kina saját népfe­leslegét telepíti Tibetbe, ahová eddig másfélmillió kí­nai érkezett. Ezek sáskamódra falják fel a szűkös A SZEMFÉNYVESZTÉS MESTEREI Az európai szemfényvesz­tők nem dolgoznak rejtelmes eszközökkel s inkább' az ügyességre és a találékony­ságra fektetik a fősulyt a mu­tatványaiknál. Csodákban és földöntúli erőkben mi úgy se hinnénk. Azért mosolygunk a bűvészen, amikor nagy őszinteséggel így szól a kö­zönséghez: — Uraim és hölgyeim, amit én most mutatni fogok, nem valami isteni, földöntúli ha­talom segitségével történik, hanem csak a magam ügyes­sége által. No, — gondoljuk — ezt fe­lesleges volt kijelenteni, úgy is tudjuk! Sőt éppen azt akarjuk, látni, hogy milyen nagy a bűvész ügyessége, s a legegyszerűbb eszközökkel is hogyan képes bennünk ér­deklődést kelteni a művésze­te iránt. Sokszor csak az in-[ teliigen ciájáva 1 és a találé-' konyságával segit magán a j bűvész, amikor a legegysze- j rübib eszközökkel nagy ha-' tást ér el. Hcudin Róbert, a hires francia ezermester még a francia állaimnak, is nagy szolgálatot tett a találékony­ságával és az ügyességével: belevitte a büvészetet a dip­lomácia szolgálatába is. A francia kormány Algírba küldte őt, hogy Lövészetével kápráztassa el az..arabokat, s mutassa, meg nekik, hogy a franciák többet tudnak, mint az ő hatalmas marabutjaik, ezek a dervisféle kóbor va­rázsló-papok, akik a maguk kezdetleges hókusz-pókuszai­­val elkápráztatta1' a népet és a fanatizmusukkal a legna­gyobb ellenség i voltak a A Jó Pásztor Verses Krónikája MAGYAR HISTÓRIÁS ÉNEK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ A MAGYAR SORS-ZÁRBAN vére JíuIcs csikordult* a magyar sors megint gyászosabbra fordult. Milyen lesz a magyar holnapja, jövője, sorsát a magyar kéz szebbre hogyan szője? A muszka, a cudar, egyre fosztogatja, a pusztulás üszkét hogyan oltogassa? Magyar utak mentén véres még az avar; • segítséget honnét remélhet a magyar? Testvér-nemzetektől, menybéli szféráktól? 3 közben elepednek a szabadságvágytól. Mit sejtet a jelen s a jövőbelátás? Mikor jön el végre a magyar megváltás? ANNYIT TUDUNK CSAK HOGY a magyar sors gyászos, sőt a pusztulással szinte már határos. A szive bár lángol, lelke bár világit, a magyarra mégis a muszka-sir ásít. Ki olvashatja le az írást a falról, vájjon, milyen sors van Írva a magyarról? Felvirrad-e végre újabb ezeréve? Nyutj-e majd védőkart az Isten feléje? Szent ősi címere vagy muszkák sarlója, !esz-e ezeréves élte lobogója? Egyre kémlel szemünk a nagy sötétségbe 3 kétségek peregnek lelkűnkből a mélybe. GYÁSZOLÓ LELKŰNKBŐL Égre száll a kérdés: a végpusztuláshoz ennyi még a lépés? Avagy ki oltja el a rőt-vöröslángot, amely fenyegeti az egész világot? Vagy muszkáké lett mára a Törvény és Élet 3 vérbe tiporhatnak egy-egy hősi népet? Vagy a Sorsmérlegen már uj korszak érik 3 muszkák zsarnok gőgje nem nőhet az Égig? Mikor fogunk porból a magasba szállni? Mikor fogunk újra büszkén talpra állni? . . . Muszkagőg játéka nem lehet az Élet s muzska zsarnokságra lesújt az Ítélet.! élelmiszer készleteket. Ráadásul még a kínai vörös helyőrségeket is táplálnia kell a népnek. Több ilyen helyőrséget lemészároltak a türelmüket vesztett ti­betiek. — Menjenek haza, nekünk nem kell a kommu­nizmus. — Ilyen feliratokat találtak reggelenkint kaszárnyáik falain a vörös katonák. Pekingiből most a Dalai Lámához fordultak, hogy csendesítse le a lázongókat. De a Dalai Láma sem akar hazaárulónak tűnni népe szemében. Azt kérte hát Maotól, hogy ne küldjön több kínai telepest Tibetbe. Mao megígérte, hogy a népvándorlást szü­neteltetni fogja. Kérdés, hogy meddig? francia hódit óknak. Az algíri mőhaimmedánok isteni hatalmat tulajloniitot­­tak a marabutoknak és szen­tek gyanánt tisztelték őket, vakon engedelmeskedve min­den parancsuknak. Ezek a fa­natikus arab dervisek termé­szetesen féltették a hatalmu­kat a felvilágosodott franci­áktól s mindent elkövettek, hogy fellázítsák ellenük az arabokat. A francia kormány tehát úgy okoskodott, hogy azzal törhetné meg legjob­ban a marabutok hatalmát, ha megszégyenitenő őket az isteni hatalmukban vakon bí­zó arabok előtt. És ezzel a feladattal Houdin Róbertét hizta meg. El is ment a francia bű­vész Algírba és ott a nagy mohaimmedán ünnep előesté­jén bemutatta az araboknak a művészetét. Egy sereg ma­rabuton kívül tizenhat főnök is megjelent. Előbb minden­féle apróbb mutatvánnyal ej­tette bámulatba az arabokat, majd kijelentette, hogy bár­melyik marabuttal kész ver­senyre kelni a varázslat mü­vcszcteDen. A marabutok gúnyosan mo­solyogtak és felszólították őt, hegy olyan valamit mutas­son, amiben ők.is részt vehet­nek és megakadályozhatják a 1 csalását. Kijelentette ekkori Hcudin, hogy ő sérthetetlen s megengedi bármelyik ma­rabuinak, hogy rálőjjön. Két pisztolyt, meg egy cscmó ólomgolyót tétetett ekkor az asztalára, máj dl felszólította az egyik araib varázslót, hogy válasszon ki a golyók közül kettőt és töltse meg a pisz­tolyokat. A marabut készség­gel engedelmeskedett és már élőre örült annak, hogy szi­vén fogja lőni a “hitetlen ku­tyát.” Kiválasztota a két go­lyót és jól megvizsgálta, hogy csakugyan ólomból vannak-e öntve? De nem bizott eléggé magában és még a társaival is megvizsgáltatta a golyókat, azután letette mind a kettőt a Houdin asztalára és nyúlt a pisztolyok után. Houdin udvariasan felkap­ta az egyik pisztolyt s az asz­talkán keresztül átnyújtotta a marabuinak. De eközben hirtelen megérintette a kis ujjával a két ólomgolyót és anélkül, hogy a legélesebb szem is észrevehette volna, felkapta mind a kettőt és he­lyettük odacsusztatott az asz­talra másik két golyót, ame­lyek ott rejtőztek a tenyeré­ben, a pisztoly agya alatt. A marabut puskaport tö­mött a pisztolyba és Houdin mindenki szemeláttára a két ujjával felvette az asztalról az egyik golyót, megmutatta a közönségnek és ibelecsusz­­tatta a pisztoly csövébe. így tett a másik golyóval is a má­sik pisztoly megtöltésekor. A marabutok figyelmesen nézi­tek, hegy nem cserélte-e el a golyókat, s nem is sejtették, hogy már akkor megtörtént a kicserélés. Houdin megállott a mara­but előtt tizenöt lépésnyi tá­volságiban és felszólította őt, hegy lőj jön rá. A fanatikus marabut nem sokáig kérette magát. Felemelte a pisztolyt Mikor engem sorozásra visznek, Az árokban még a viz is reszket. Siratnak is engem a leányok, Három évig nem járok hozzájuk. A veszprémi koronára süt a nap, Megjöttek a vizitáló tiszt urak. Mikor engem a főorvos vizitál, Kis angyalom az ablakban sirdogál. Engem, babám, ne sirass! Értem könnyet ne hullass! Beírták a nevemet a nagy könyvbe A veszprémi korona vendéglőbe’. —o— Elkezdték a kufferomat pakolni, — Elkezdtek a könnyeim is hullani. Édes anyám köszönöm a felnevelését! Lehajolok, megcsókolom a kezét. A csillagok feketébe öltöznek, Mikor engem Kisbodakról elvisznek. Isten veled, kis angyalom, már én elmegyek Soha többé Kisbodakra nem jövök. —o— Katalini lányok, Isten veletek! Három évig nem beszélek veletek. Kinyílhat a tearózsa a kertetekbe’ Három évig nem szakitok belőle. —o— Ennek a legénynek csárdás kis kalapja Fujdogálja a szél a pántlikát rajta. Fujdogálja a szél piros pántlikáját, Sajnálja itthagyni a kedves babáját. Katona leszek a szép Magyarországért, Sir az édes anyám katona fiáért, Sir az édesanyám, a szeretőm jászol, Hármas tölgyfalevél választ el egymástól. —o— Esik eső, szép csendesen esik Tavasz akar lenni. De szeretnék babám kis kertjében Tearózsa lenni! Nem lehetek én rózsa, Elhervaszt Ferenc Jóska A soproni háromemeletes Huszárkaszárnyába. és hangosan kezdett imádkoz­ni, hogy Allah segitségével hadd ölhesse meg ezt a hitet­lent, aki meg akarja szégye­­niteni a hatalmas marabuto­kat. Azután célzott és elsütöt­te a pisztolyt. Mikor a füst eloszlott, min­denki csodálkozva bámult Houdinra, ki mosolyogva állt a helyén — a fogai között a pisztolygoilyóval. Úgy lát­szott, mintha a fogaival kap­ta volna el. A marabut oda­­rchant hozzá, kikapta a go­lyót a fogai közül és megvizs­gálta, azután kiejtette a ke­zéből nagy bámulatában. Az ólomgolyó nagyot koppant a padozaton és odagördült a marabutok közé, akik azután szintén megvizsgálták. Ra­vaszságukban ugyanis oda­­sugtak annak a marabuinak, aki a pisztolyok megtöltése előtt megmutatta nekik az ólomgolyókat, hogy mind a két golyót karcolja meg a körmével. S a karcolás ott volt azon a golyón, amelyet Houdin ;a pisztoly ejjsütése után a fogai között tartott. Persze, volt gondja arra, hogy ezt a golyót vegye a szájába. Ezután a másik pisztolyra került a sor. Houdin felkapta az asztalról a másik pisztolyt és odákiáltott annak a mara­buinak, aki az előbb rálőtt: — Te nem vagy képes ar­ra, hogy megsebezzél enge­­met. De nézzed, az én lövé­sem még akkor is veszedel­mesebb, mint a tied, ha a fal­ra lövök. Néz oda! És ezzel elsütötte a pisz­tolyt. Mindenki odanézett a falra, amelyen nagy vérfolt látszott. — Mikor én lövök, — kiál­totta Houdin, — még a fal is vérzik! A marabut odarohant a fal­hoz, megtappintotta, majd megizlelte a várt. Csakugyan vérvolt! A marabut megszégyenül­­ten sütötte le a szemét és el­­scmpolygott Houdin elöl. A többi marabut is megsemmi­­sülten hallgatott. Félni kezd­tek. Pedig milyen egyszerű módon hajtotta végre ezt a “csodálatos” cselekedetet az ügyes francia bűvész. Köny­­nyü kitalálni, hogy az ólom­golyók közül az; egyiket agyagporiból gyúrta össze és puskaporral vonta be. Ez a golyó a lövés alkalmával szétpattant a levegőben. A • másik golyó pedig feketére festett apró hólyag volt — vérrel tele.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents