A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-24 / 21. szám
Á JÓ PÁSZTOR 7-IK OLDAL Ir<a: TÖLGYESY MIHÁLY Elemér éppen intézkedni akart anyja hült tetemének elszállítása végett, midőn jött a községi elöljáróság a jegyzővel az élen. Fel akarták venni a visum repertumot vagy a látleletet, ahogy magyarul mondani szokás. Legelőször is Gyárfás meg az öreg legény adták elő a tényállást. Vallomásuk egyező volt, tehát igaznak kellett lennie. — Meg kell nézni, nincsenek-e rajta külerőszak nyomai, — jegyezte meg a biró, ki mindenkép szeretett volna valamit kisütni Gyárfás ellen. — Ez szükségtelen, — szólt közbe Elemér. — Hogy a látleletet fel ne vegyék, ezt nem gátolhatom meg. De hogy tovább menjenek, azt nem engedhetem meg. Anyám holttestét azonnal fel fogom vitetni a kastélyba s ravatalra tétetem. — Abból aligha lesz valami, — jegyezte meg a biró. — Ki fog engem ebben megátolni? — kérdezte Elemér. — A törvény — válaszolta a biró. — Elő van írva, hogy talált hullákat, különösen vízből kifogottakat, előbb fel kell boncolni s csak aztán lehet eltemetni. — Ám abban az esetben a temetés költségeit a község fogja viselni, — mondotta Elemér. — Ohó, azt nem! — tiltakozót ta biró. — Mindenesetre, — erősité Elemér, — ha a község ráteszi a kezét, ám akkor a község viseljen is minden költséget. Ettől megijedt a biró. Szeretett volna Lorántfyynén még halba is csúfot ejteni, de nem engedte a fukarság. Elemér jól ismerte a falusi embereknek azt a tulajdonságát s éppen azzal forgatta ki a bírót. A visum repertym felvétele után az elöljáróság eltávozott. Elemér felizent a kastélyba, ahonnét aztán György vezetése alatt lejött egy kocsi, a boldogtalan asszonyért. Elemér most igy szólt Gyárfáshoz: — Mondhatom, szegény anyám Ilonka miatt ment a halálba! — Hol van hát a szegény gyermek, — remegett a Gyárfás hangja. — Ép ez az, amit még nem tudok! De meg fogom tudni nemsdkára. Egész mostariig anyámra való tekintettel nem léphettem fel erélyesebben! De most már nincs kit kímélnem. — Hát a nővére? — Ezt kímélem a legkevésbbé! A vizsgálat anynyi kompromitáló adatot halmozott össze már is ellene, hogy tovább nem tarthatja magát. El vagyok határozva a legvégsőkig menni! Gyárfás e szók hallatára valamelyest megnyugodott s megszorította veje kezét. — Bocsássa meg előbbi kemény szavaimat! — mondotta elérzékenyülve. A kastély cintermében állították fel a ravatalt. A kertből felhozták a délszaki növények legszebb példányait és felállították halotti dísznek a ravatal körül. A falakat fekete posztóval vonták be, köröskörül családi címerek pompáztak. Etelka csak akkor ment le, mikor tudta, hogy csak idegenek vannak a teremben! A halott lábánál álló zsámolyra leborulva imádkozni látszott. Valósággal azonban nem imádkozott. Fásult lelke nem volt képes Istenhez emelkedni. De hát valahogy fenn kellett tartania látszatot. Harmadnap volt a temetés. A nagyszámú rokonságból csak igen kevesen vettek részt a Lorántffyak gyászában. A családban legutóbb előfordult zavaros események sokakat távoltartottak. Elemér házassága adta az első okot az elhidegülésre. Utána következett a sok herce-hurca a rendőrséggel. Már azt is utolsó dolognak tartották, mikor valakinek a rendőrséggel akad dolga. Mindezt tetőzte a Lorántffyné öngyilkossága. “Itt csúnya dolgok történhettek” — gondolták magukban legtöbben s merő óvatosságból is elkerülték a családot. A gyász napjaiban szünetelt minden ellenségeskedés. Elemér maga is annyira le volt sújtva, hogy igazán nehezére esett továbbfolytatni az utálatos testvérharcot. De Ilonkát nem hagyhatja! Férji kötelesége őt keresni s ha Etelka a történtek után se mondja meg, hová tették őt, akkor nem ismer könyörületet vele szemben. Temetés után Etelka átlátta, hogy nem maradhat tovább a szülei háznál. A feszült viszony, sőt a halálos gyűlölet mely mindkettőjük lelkét betölti, lehetetlenné teszi az együttmaradást. El kell tehát hagynia Csillagvárt. De hová menjen? Rokonokhoz nem mehet, mert ezek húzódoznak tőle. Idegenbe se igen mehet egyedül. Másrészt nem is szabad eltávoznia a környékről, mert a rendőrség azt akarja, hogy a vizsgálat befejeztéig kó^nél legyen. Eszébe jutott Nemeshegyi, Oda mehetne, de jóformán ezekkel is elrontotta a dolgot. Az adósság miatt nemrégiben csípős levelet irt az öreg Nemeshegyinek, ki bizonyára megneheztelt rá emiatt. És mégis ott lenne neki legjobb helye. Ki kell tehát engesztelnie Nemeshegyiéket. A temetés után a Nemeshegyi testvérpár részvétlátogatást tett Csillagváron. Elemér távol volt, igy tehát csak Etelkát kereshették fel, aki most feltűnően szívesen fogadta őket. — Milyen irtózatos szerencsétlenség! — szólt részvéttel Ödön. — Legyen meggyőződve, mindanynyian őszinte részt veszünk fájdalmában. Etelka megszorította Ödön kezét. — Erről megvagyok győződve, önök az én egyedüli jó barátaim. Mindenki elhagyott, senkim sincs akire támaszkodhatnám. — De hisz itt van Elemér, — jegyezte meg Ödön. Etelka fájdalmas mozdulatot tett kezével. — Ő az én legnagyobb ellenségem! Nem is maradhatok meg vele egy fedél alatt! El kell hagynom a szülői házat. — Oh Etelka, ne tedd ezt! — szólt erre Piroska. — Sajnos, ez már nem én rajtam áll — sóhajtott Etelka. — Nekem távoznom kell innét. — De hová mennél, kedvesem? — Ha én azt tudnám, — és lehorgasztotta fejét Etelka. Ödön jelentős pillantást vetett nővérére, ki megértette bátyja kívánságát s igy szólt Etelkához: — Kedvesem, Etelkám, engedd meg, hogy' házunkat felajánlhassam. Mi szívesen látunk. Nálunk nyugodtan bevárhatod az ügy jobbrafordulását. — Köszönöm, nagyon köszönöm a szives ajánlatot, — mondotta Etelka őszintén örvendve. — Látom, hogy még mindig vannak önzetlen jóbarátok. Örömmel megyek hozzátok, a per eldöltéig. Ott legalább jó emberek között leszek. így történt, hogy Etelka Nemeshegyre tette át ideiglenes lakását. Elemér erről semmit sem tudott, de nagy volt a bosszúsága, midőn ezt később Ödöntől megtudta. — Úgy látszik magatokhoz csaltátok őt! — szólt nem minden gúny nélkül. — Ezt ugyan rosszu tetted. — Még rosszabbul tetted te, hogy harcbaszálltál családoddal, — jegyezte meg Ödön. Elemér meglepetve nézett rá. — Légy szives tartózkodjál a bírálattól, Ödön. Nem ismered a tényállást, ennélfogva nem is beszélhetsz. — A testvérharc utálatosságának megítéléséhez, azt hiszem, nem kell sok tényállás! — szólt viszsza Ödön csípősen. Erre Elemér haragra lobbant. — Mondom, nem tűröm, hogy valaki ügyeimbe avatkozzék! Okosan tennéd, ha szépen hazamennél és hallgatnál. Ödön csodálkozva végignézett barátján, majd sértett önérzettel mondotta: — Úgy látszik, meg akarsz engemet leckéztetni ! — Vedd, aminek akarod! — válaszolta Elemér. — És ha nem tetszik, rendelkezésedre állok. — Helyes! A kihívást elfogadom, — szólt sértődötten Ödön, — legalább alkalmam lesz a múltkori sértést is megtorolhatni. Ezt mondva elrohant. Etelkáit azonban még nem vihette el, mert éppen jött a csendőrhadnagy, hogy őt kihallgassa. Jöttének főcélja ama levél volt, melyet Lorántffyné hátrahagyott számára. — Kisasszony, — mondotta — meg van állapítva, hogy szerencsétlen édesanyjuk az ön számára is hagyott hátra levelet. — Ez igaz! — felelte Etelka. — Nem lenne szives nagyságod azt felmutatni? — Mi célból kívánja ön ezt? — Ismerni akarom tartalmát. Az ilyen levelek igen sokszor egészen más irányt adnak a vizsgálatnak. Etelka vállat vont. — A levél már nincs meg, — mondotta. — Volt is akkor eszembe ügyelni arra a boldogtalan levélre, melyet anyám számomra hátrahagyott. — Talán emlékszik a tartalmára? — Milyen különös kérdés! Az van benne ami Elemérében, hogy búcsút vesz az élettől. (FOLYTATJUK) lljkanadások Híradója MENEKÜLTEK TORONTÓBAN A Globe and Mail napilap, amely a bevándorlást általában és a mostani magyar menekült-bevándorlást különös érdeklődé ss el és rokonszenvvel ismerteti, érdekes szemlét tartott a Torontóba érkezett, Torontón átutazott menekültek felett, megvizsgálva egyes eseteket. Hogy tipikusak-e ezek az esetek vagy sem, arról eltérhetnek a nézetek, de mindenesetre érdemes ezeket az eseteket feljegy zni. Szabó György fiatal biokémikus mindjárt megérkezése utáni álláshoz jutott a közegészségügyi hivatalban. Feleségével és kislányával van itt és már lakásuk van és mosógépük . . . amit részletfizetésre vettek, mint lakásuk egész bútorzatát is. László József mérnök, aki Budapesten egy cementgyárban dolgozott, ott egy olyan speciális eljárásban szerzett jártasságot, amely Kanadában még csak a kisérletezés stádiumában van. Kaptak rajta a torontoi gyárban. Egy operaénekesnő meg a férje kevés pénzzel érkeztek, azzal a kéréssel fordultak a katolikus bevándorlási központhoz, hogy vegyen nekik egy zongorát. Sajnos, erre a célra a központnak nem volt pénze. Egy szakmunkás Hamiltonból ajánlatot kapott napi 20 dollár keresettel járó munkára. Visszautasította, mert nem akarja elhagyni a nagyvárost, Torontot. Úgy megszokta Torontot! De a lap reportere azt gyanítja, hogy nem a várost szokta meg, hanem a West Lodge bevándorlási köpontot, ahol ő és családja otthon érzik magukat. Egyáltalán feltűnő, hogy sokan, akik kint az életben próbálkoztak és kudarcot vallottak, vagy elcsüggedtek, újra és újra visszajönnek a menekü 1 ti-központba. Miintha félnének az élet szabad levegőjétől. A sors különösképen oszt az emberekenek. Egy 53 éves épitészmérnök sehogysem tud képzettségének megfelelően elhelyezkedni, egy mérnök, ugyancsak 53 éves, már benn ül egy jó, kényelmes és biztos állásban, a távirda vállalatnál, havi 435 dollár fizetéssel. Sokan panaszkodnak sponsor jaik közömbössége miatt. Sokan a sponsorok közül elfelejtették, hogy bizonyos kötelezettséget vállaltak. Torontóban az egyházi és társadalmi alakulatok körében általában az a vélemény, hogy a magyar szabadságharc nyomában jó emberanyag jött Kanadába és a menekültek legtöbbje rövidesen értékes polgárai lesznek az uj hazának. A torontoi fogadó központokon több mint 4000 magyar menekült ment át és ezek közül csak ketten jelentkeztek hazatérésre. MAGYAROK NYUGATON WINNIPEG, Manitoba. — Ebbe a tartományba kezdettől fogva időnkint újabb és újabb bevándorló csoportok jöttek, de általános a vélemény, hogy még soha olyan szerencsés bevándorlás nem volt, mint a mostani magyar menekült - bevándorlás. Nagyon sokan olyan mesterséggel és képzettséggel jöttek, amikre Manitobában szükség van, és azt lehet mondani, hogy mind, kivétel nélkül, dolgos emberek, akik nem várják, hogy mások eltartsák őket. A régebbi bevándorlók legnagyobbrészt falvakról jöttek és itt a földművelésben próbáltak szerencsét. Nem úgy a mostaniak. Legtöbbjük Budapestről jött és ipari, üzleti vagy szabadfoglalkozási képzettségük és gyakorlottságuk van. Ez szerencse is volt, mert télen jöttek, amikor a földeken nem akad munka. Annál több munkaalkalom kínálkozott a városokban ezeknek a városi népeknek. Ahány ember .annyi mesterség: van közöttük órás és ékszerész, szőrmeszabó és mérnök, fogász és gáz vezeték szerelő, festő és kirakatrendező, gépész és medikus, kertész és cukorkacsomagoló, mészáros és elektromérnök. Nem csoda, hogy már néhány héttel megérkezésük után a menekültek 80 százalékának munkája és keresete volt. VANCOUVER, British Columbia. — A tartomány bevándorlási szenzációja egy egész magyar egyetemnek, a soproni egyetemnek ide érkezése volt. De az egyetemi elite mellett még tizszerannyi magyar jött B. C.-be és hamarosan minden másodiknak mun-. kája volt, annak ellenére, hogy a rossz téli szezonban jöttek, amikor a fakitermelő és megmunkáló ipar téli álmát alussza. Különösen figyelemreméltó ebben a tartományban a barátságos fogadtatás és segítő készség, ami a lakosság 'körében a magyarok irányában megmutatkozott. Hamarosan üres lesz a menekültek részére berendezett tábor Abbottsfordban. British CoUumbjia további menekülteket vár nemcsak a tengerentúlról, hanem a keleti tartományokból, elsősorban a túlzsúfolt Ontarioból. CALGARY, Alta. — A magyarok beolvadása a kanadai életbe itt annál meglepőbb, mert rossz időben, szezonszerü műnk anélküliség idejében jöttek. Legtöbben, mert városi emberek, Calga’ rában szeretnének megtelepedni, ami sokaknak, de nem mindnyájuknak sikerülni is fog. | Csak egy kellemetlen incidens volt itt a magyarokkal. x Ontarioból ide jöttek huszon. Letten, de nem akadt számuk- i ra munka. A Knights of Co. lumbus teremben kaptak idec iglenes szállást. Egy napon t azonban a Knights vissza. igényelték a termüket és a ] menekülteket el akarták szál. lásolni az Üdv Hadserege hát zában. Ez ellen a menekültek . tiltakoztak, nyilván azért, . mert téves fogalmaik voltak . az Üdv Hadsereg szervezej téről, azt hitték, hogy valami . koncentrációs tábor-féle hely- 5 re akarják őket elhurcolni. A . vasúti állomáson ülősztrájkot . rendeztek, mire a vasúti ren- dőrség kénytelen volt őket . erőszakkal eltávolitani. ők i még ekkor sem nyugodtak . meg, egyszerűen elfoglaltak egy kis szállodát és beköltöztek. Onnan rendőrség távolitotta el őket, de a menekül’ tekben volt annyi józanság, hogy erőszakoskodástól tartózkodtak. Végül visszaküldték oda őket Edmontonba, a bevándorlási centrumba, ahol mindent elkövetnek, hogy munkát találtjainak számúit' ra. REGINA, Saskatchewan. 1 — Több mint 500 magyar jött 1 Saskatchewan tartományba és hamarosan eltűntek. Széjjelszéledtek a végtelen tér' ségeken és ami hir messzi vi■ dékekről jön, kedvező: a legtöbben már elhelyezkedtek : farmokon vagy szállodákban. Legjobban jártak a mérnö' kök. Szinte elkapkodták őket, •főleg a tartományi kormány■ zat hivatalaiban és üzemeiben kaptak alkalmazást. A mérnökök alkalmazásának 'nem volt akadálya az angol ■ nyelv hiányos ismerete vagy ■ nem-tudása. A legnagyobb sikert Dér . Sándor budapesti festőművész ■ érte el. Eleinte arcképeket ■ rendeltek tőle, aztán kapott ■ egy nagy rendelést a római ' katolikus egyháztól, melynek templomában 14 falfestmé• nyen dolgozik. MITCHELL MUNKAÜGYI MINISZTER DICSÉRI A MAGYAR MENEKÜLTEKET NEW YORK, N. Y. Abból az alkalomból, hogy Camp Kilmer kapui végleg bezáródtak, James P. Mitchell szövetségi munkaügyi miniszter cikket irt egy nagy napilapban, amelyben az eddig ideérkezett magyar menekültek képességei és viselkedése alapján, tárgyilagos statisztikákra is támaszkodva, a lehető legnagyobb elismeréssel nyilatkozik róluk. A miniszter kiemeli, hogy a táborban 22 jótékony alakulatnak több mint 1000 alkalmazottja, továbbá a hadsereg részéről 3600 tiszt és közlegény foglalkozott a menekültekkel, akiket valósággal meg ostromoltak a riporterek, fényképészek és kiváncsiak. Maguk a menekültek Amerika részévé lettek, bámulatosan gyorsan beilleszkedtek az itteni életbe, városokba, falvakba, gyárakba, farmokba. És most, számba véve az eddig történteket arra a meglepő megállapításra jutottunk, hogy amikor csupán szivünkre hallgatva, a segítségükre siettünk, tulajdonképen igen jó üzletet csináltunk. Erre nézve a következő adatok adnak tanúságot. A 19 ezer munkaképes személy között 72 százalék volt a 16-40 életév között, tehát munkaképességük virágjában, csak 9 százalék volt idősebb 45 évnél és ami ennél még sokkal fontosabb, 34 százalékuk oly ipari szakmában, amelyekre Amerikának a legnagyobb szüksége van, továbbá 18 százalék mérnök, orvos, tudós olyan szakmában, amelyekben itt égető hiány van. A Nation Academy of Science becslése szerint Amerikában ilyen számú és képzettségű egyének taníttatása Amerikának legalább 30 millió dollárjába kerülne. Igazán nagy ajándékhoz jutott velük ez az ország nagyipara. Ha megállapítjuk, hogy Amerika 70 millió munkásából csak 9 millió szakképzett, azaz alig 12 százalék, láthatjuk, hogy mit jelentettek a magyar menekültek. A cikk azzal végződik, hogy most már a helyi hatóságokon áll, hogy a bevándoroltak nyelvi, lakás, egyéb nehézségein megértéssel, jóakarattal segítsenek, mert tisztán láthatjuk, hogy ezek a menekültek egyáltalán nem vesznek igénybe közsegélyt, hanem mint büszke önérzetes szabadságharcosok, a legszebb amerikai hagyományok szellemében, különleges képességeikkel, óhajaikkal, saját nemzeti szokásaikkal teszik sokkal gazdagabbá Amerikát. KÉRETLEN BEVÁNDORLÓK BONN — A nyugatnémet belügyminisztérium rendeletet bocsátott ki, amely szerint minden magyar menekültet, aki német vizűm nélkül lépte át a határt, vissza kell toloncolni oda, ahonnan jött, vagyis a legtöbb esetben Ausztriá.ba. Újabban magyar menekültek, egyenkint és csoportokban, egyre gyakrabban •surrantak be vizűm nélkül nyugatnémet területre, ahol könnyebb munkaalkalmat találni, mint Ausztriában. .SZERENCSE JE SZÉP ILONKA Pártolja hirdetőinket POST TIME 2:15 P.M. OPENS NEXT TUESDAY
