A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-05-24 / 21. szám

ü-lK OLDAL A JÓ PÄSZ'i'OR (THE GOOD SHEPHERD; _________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszt» ^ég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefoni CHerry 1-5026 *<!>' 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK SUBSCRIPTION RATES: i'gy évre -------------------------$6.00 | One Year________________$6.00 m évre ______ $3.50 I Half Year _____________$3.50 Entered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879 I n —n- t■ iimn ■■■——■ —1 — —■ ' ■ im<———— HOVÁ SIETÜNK? Megkezdődött ia vakációs idény és elnézegetjük a különféle utazási vállalatok hozzánk beküldött hir­detéseit. Gyönyörű tropikus égbolt, pálmafák és ten­ger, vagy zöldéiő hegyoldal és békésen csillogó tó — mindmegannyi csábitó rajz és fénykép csalogat. A választás valóban nehéz. De egy közös vonás fel­tűnik ezeken a hirdetéseken: gyorsaságot Ígérnek. 14 napos vagy 21 napos túrák alatt ennyi meg ennyi ezer mérföldet fog beutazni a turista, ennyi várost fog látni, ennyi természeti szépséget megte­kinteni, stob. Mindezt pontos menetrend szerint. Eny­­nyi óra és ennyi perc van szánva minden látványos­ságra, azután száguld további az autóbusz vagy vo­nat, a hajó vagy a repülőgép. Minek ez a nagy gyorsaság? A vakáció célja állítólag az üdülés. Hogyan üdülhet az az ember, akinek percekre van beosztva a vakációja? Uj élmé­nyek, uj látványosságok befogadása kétségkívül ré­sze a pihenésnek, de nem akkcr, ha futószalagon kapjuk. Hátha a turista tele alkarja szívni tüdejét a hegyi levegővel? Hátha a lábát akarja lógatni a tengerbe vagy egy különösen festői városkában őde­­legni naphoísszat? Kevesebb ezen a téren több lenne. A gyorsaság, az élet menetrendszerű beosztása úgyis egész évben részünk, miért vigyük hát miaunkkal az üdülésbe? Emlékezzünk a költő szavaira: “Kinek virág kell nem hord rózsaberket.” Egy szerényebb és lassúbb vakációs program Számunkra több ígéretet tartalmaz, mint a menetrendszerű hajsza. •---------------------­A JELKÉP Eisenhower elnök nemrég azt mondotta, hogy ‘‘Budapest a szabad világ számára nemcsupán egy városnép, de jelkép is, az elnyomhatatlan szabadság­érzés és hősiesség örök szimbóluma. Hiába gázolták le az oroszok a magyar szabadságharcot, a magyar nép szivében továbbra is ott lobog a zsarnokok elle­ni gyűlölet és a szabadság lángja.” A sajtó egyidejűleg beszámolt arról is, hogy még 38.000 magyar menekült maradt Ausztriában, akik előtt hirtelen elvágták az Amerikába való bevándor­lás lehetőségeit és így a hopponmaradt magyarok kö­zül több mint ezer, elkeseredésében visszatért Ma­gyarországra. " . Itt szigorú vallatás, igazoltatás, kényszermunka várt a kommunizmus ellenségeire. A vörös sajtó dia­daltort ült: — Lám, lám, megmondottuk mi előre, hogy ez lesz a nóta vége — írták a pesti lapok. — Ameriká­nak nem kellenek a magyarok. Elhallgatták a tényt, hogy az akadályversenyt a kongresszus késlekedése, helyesebben: vonakodása okozta. Ha megszavazzák Ike kérését, minden ma­gyar menekült Amerikában kezdhetett volna uj éle­tet. Azt sem írták meg, hogy ugyanakkor Kanada, Ausztrália nyújtották ki segítő karjaikat a magyarok felé és hatalmas csapatszállító repülőgépek vitték a menekültek ezreit az uj világrészbe. A magyar forradalom hősei, akik tömegsírokban nyugosznak, nem haltak meg hiába. Hősiességük ins­piráló példa volt és a szabad világ most már tudja, mint éreznek a rabnemzetek, mint gyűlölik az em­beri automatákat képző kommunista rendszert a vas­függöny mögött fiatalok és öregek egyaránt. A közel 200.000 magyar, akik: szétszóródtak a világban, szin­te egész életükön át folytatják missziójukat: felvilá­gosítva a függetlenségük védelméről gyakran meg­feledkező demokráciákat a kommunizmus alattomos csapdáiról, intve őket, hogy legyenek éberek, ne fe­lejtkezzenek el az óvatosságról. Mert csak igy bizto­síthatják maguk és utódaik szabadságát. Magyarok állanak a vártán a világ minden részében és Buda­pest, mint Ike mondotta, örök jelképe marad a ma­gyar hősiességnek. WASHINGTON. — Brownell igazságügymi­niszter kijelentette, hogy a jövőben “csak mérsékelt mennyiségben engednek magyar menekülteket Ame­rikába”. Hussein király “fiatalkori” képei. Baloldalt autóversenyző öltönyben látható, jobboldalt pedig (nyíllal jelölve) az angliai Harrowban. Mellette unokafivére, Raisal, a mai iraqi király áll. “Én”—mondta az Elnök ÉRDEKES ÖNVALLOMÁSOK EGY MONDATBAN Könnyű az elnökválasztási kampány során minden más korteskedés közben is — Ígéreteket tenni, nagy szava­kat mondani, például olyas­mit, hogy “Én több ágyút tu­dok venni kevesebb pénzért”, vagy “Én elítélem a demo­krata kormányt, mert drága­ság van, de nem Ítélem el a republikánus Capehart tör­vényt, amely a drágítást tör­vényesíti.” Könnyű elnökje­löltnek lenni, de nehéz elnök­nek lenni. Olyan állás az elnöki állás, amely próbára teszi az ember 'lelkét. Vizsgálódásra, önkri­tikára késztet. Önmagának az elnök sohasem mond oly badarságot, hogy ő tud töltött káposztát csinálni káposzta nélkül. , Itt következik egy pár őszinte elnöki önbirálat. Én magambazárkózott, hi­deg, rideg, barátságtalan em­ber vagyok. — Jöhn Quincy Adams. Én megbékélten szállnék a síromba, ha valaki biztosíta­ni tudna engem arról, hogy a történelem itélőszéke engem hiba nélkül valónak fog talál­ni. — John Tyler. Én alig tudom szavakba foglalni a keserűséget, hogy olyan állásba kerültem, mely­re mások alkalmasabbak és amelyre mások jobban vágy­tak. — Franklin Pierce. Én nyilvános szereplésem­ben mindig nyílt és őszinte voltam — talán kelleténél jobban is. — James Bucha­nan. Én nem formáltam az ese­ményeket, az események for­máltak engem. — Abraham Lincoln. Én kihívok mindenkit: mu­tassanak rá egye Jen olyan közéleti ténykedésemre, mely­­lyel elárultam volna az egész életemben következetesen val­lott elveimet. — Andrew Johnson. Én sohse vágytam párná­zott székbe. — James Gar­field. Én verekedő természetű vágyók, e%y arasznyit sem engedek áSláspontoonhlól ad­dig, amig erre nem kényszerí­tenek. — Grover Cleveland. Én abban a percben, ami­kor a Fehér Házba beléptem, megszűntem egy párt elnöke lenni. Én az egész nép elnöke vagyok. — William McKinley. Én sok olyasmit tettem, amit előttem egyetlen elnök sem tett. — Theodore Roose­velt. Én csak azt sajnálom, hogy olyan nagyon szeretek fecseg­ni. William Howard Taft. Én mindennap újra meg újra arra a meggyőződésre jutok, hogy az én elmém egy egyvágányú vasút, amelyen egyezerre csak egy eszme'­­vonat tud futni. — Woodrow Wilson. Én nem értem ezeket az adókérdéseket! Egyik félnek is, másik félnek is igaza van, és én tegyek köztük igazsá­got. — Warren Harding. Én nem dolgozom éjjel, mert elég eszem van ahhoz, hogy napközben el tudom vé­gezni a dolgomat. — Calvin Coolidge. Én úgy látom, hogy az amerikai népnek egyharma­­da hijján van megfelelő la­kásnak, öltözéknek és élelem­nek. — Franklin D. Roosevelt. Én úgy vélem, hogy ha csakd egyetlenegy amerikai, aki semmi rosszat nem tett, nem meri kinyitni a száját, akkor minden egyes amerikaira rossz napok virradnak. — ,Harry S. Truman. Én nem tudom elképzelni a hatalomnak más forrását, mint a nép akaratát. — Thomas Jeffersón. Én nem szeretnék rabszol­ga lenni és nem akarok rab­szolga tairtó lenni. — Abra­ham Lincoln. Én sajnálkozom azon, aki éleszti az embereket elválasz­tó szenvedélyeket. Az ilyen I izgatás megtagadása az ame­rikai ideálnak. — Woodrow .Wilson. Székely góbék Két székely először ült a vonaton és a vészfék alatt fog­laltak helyet. Felnéztek és vizsgálják a csudaszerkezetet. Kérdi az egyik: — Vájjon mi ez, koma? — Huzzuk meg a fogantyút és megtudjuk. Meghúzták, a vonat megállt és a kalauz odament: — Maguk húzták meg a vészféket ? — Mit? — Ezt ni. — Ezt? műnk. — No, akkor fizessenek har­minc pengőt. — Kevesebb nem elég? — Itt nincs alku. Megfizették. A vonat tovább haladt, de a székelyek újra meghúzták a vészféket. A kalauz odarohant: — Maguk húzták meg me­gint ? — Műnk hát. — Miért? — Hát, ha megfizettük im­­| mán huzigáljuk. A Jó Pásztor Verses Krónikája . Szabadságharcosok uj hazája Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ SZABADSÁGHARCOSOK Nagy Amerikában, sorsotok ajtaján kulcs fordul a zárban. Itt iszod uj borod, itt eszed kenyered; béred, javad, kincsed uj hazádtól nyered. Újra kezdheted, ha sorsod megrikatott s gyermeked bölcsőjét mostmár itt ringatod. Nagy ország nagy fia lehet itten fiad, hogyha a munkától soha meg nem riad. Lásd: csillagos zászlónk fölötted is lobog i akik alatta élnek, büszkék és boldogok. Élj a jövőnek, de dolgozzál a MÁÉRT s éltedet is áldozd, ha kell, UJ HAZÁDÉRT. ANNYI VÉR NEM FOLYT el sokszor nagy csatában, mint amennyi elfolyt október havában. Erről dalol mégis a diktátor szépet s pusztítják tovább szegény magyar népet, így szól a diktátor: mi az “elvért” vívunk: uj történelmet hát ezért vérrel írunk . . . Igen . . . vérrel írnak az uj Herodesek s nem néznek sem szülőt, sem pedig gyermeket. De a moszkoviták bármit is dadognak: a szabadsághősök mégis győzni fognak. Messze még a Nagy Ut . . . trónon még a gazság: mégis győzni fog a szent magyar szabadság. MITŐL PIROS AZ ÉG? A felkelő Naptól? Vagy inkább a véres magyar borzalmaktól. A föld magyar hősök vérét bőven issza: ezt tükrözi az Ég véres szine vissza. Kévék helyett földön holt emberkeresztek, ugylátszik a hősök egyenként elvesznek. Ezt érlelte hát meg az uj bolsi század? Szégyen a világra, emberre gyalázat. Meggyaláznak hitet, vallást és Bibliát; magyar szülő ezért veszíti el fiát. A magyar szív otthon, jaj, még most is reszket: meddig viseljük még a bolsi keresztet? A KASSAI DÓM Nemcsak Kassának, de az egész régi nagy Ma­gyarországnak büszkesége s az építőművészet re­meke a kassai dóm, a Szent Erzsébet székesegyház. A dóm építésének megkezdése a 14-ik századra tehető. Helyén már előbb is volt templom, melyet szintén Szent Erzsébetről neveztek el. A jelenlegi csúcsíves dómot minden valószínű­ség szerint Nagy Lajos király anyja kezdte építtet­ni. 1382-ből egy alapitólevél maradt benen, mely bi­zonyos szőllők jövedelmét a főoltár elkészítésének költségeire és misékre köti le. Zsigmond király, Nagy Lajos veje folytatta a templom építését, de ő sem fe­jezhette be, mert tudni kell azt, hogy akkoriban egy­­egy oltár díszítésén 40—50 esztendeig is dolgoztak. Csak Mátyás király uralkodása alatt indult meg az épités rohamosan s az ő nagylelkű adakozásai és kiváltságai révén majdnem teljesen elkészült a temp­lom, de váratlan halála végleg félbeszakította az épi­tés befejezését. A Mátyás halála után bekövetkezett trónvillon­gások, a gyakori ostromok s az 1556-iki tűzvész, majdnem teljesen tönkretették a nagyszerül épít­ményt. Kisebb javításokat eszközöltek ugyan rajta időnkint, de egészben véve szánalmas, rongált álla­potban maradt egészen 1857ig, amikor Fábry püs­pök nagy áldozatok árán megkezdte a restaurálását. Ez a vállalkozás azonban balul tütött ki, mert hoz­zá nem értő emberek egészen kivetkőztették remek művészi formáiból a templomot. Úgy, hogy az 1875. évi nagy vihar aggodalmat keltő rongálásokat tett az évszázados dómon. Ekkor aztán az akkori kul­tuszminiszter, Trefort Ágoston elhatározta a temp­lom teljes és végleges restaurálását. Ez nehéz feladat volt, mert a sok tervszerűt­len átalakítás következtében elgyengült templomot majdnem újjá kellett építeni. A munkálatokkal meg­bízott Steidl Imre műegyetemi tanár 1884. január 21-én arra a felfedezésre jött, hogy a boltozatot tar­tó főpillér roskadozik. Beomlás fenyegette az egész dómot. Nem lehetett munkást kapni az életveszélyes belső építéshez. S csak éjjel-nappali megfeszített munkával tudtak egy támaszfalat felhúzni, ami meg­akadályozta ugyan a katasztrófát, de a hajót egészen újból kellett átépíteni. Évtizedeken át folyt a belső épités, mig 1895- ben teljesen elkészült a belső munkával. A második toronnyal együtt a dóm teljes stilszerü, igazán mű­vészi átalakítása 3,200,000 koronába került. SZÉP ÉS OKOS GONDOLATOK Az élet csak annak gyönyörű, akinek szép gon­dolatai vannak. Ha meg akarja tartani barátját, vegye ezeket tekintetbe: Becsülje meg, ha jelen van, dicsérje, ha távol van és támogassa, ha segítségre van szüksége. —o— Bár az igazság útja lassú és rögös, majdnem mindig utolérte azokat, akik meg akartak előle szök­ni. Nem szabad élőlényeket úgy kezelnünk, mint egy elnyűtt cipőt vagy ruhát, melyeket kidobunk, ha már használhatalanokká váltak. —o— Minden baj onnan ered, hogy nem engedjük meg a jó Istennek, hogy segítsen rajtunk. —o— . Ha a békét előnyben részesítjük, ez jogunk, de ha a másik karddal kezében ránktör, mit tehetünk mást, mint kardot rántsunk és védjük magunkat? —o— Az az ember, akinek nem jut idő arra, hogy egészségére ügyeljen, olyan mint az a mesterember, aki nem vigyáz a szerszámaira. —o— A költekező emberek rossz kölcsönzők. —o— A jólét megváltoztathatja az ember természetét. Sajnos kevesen vannak, akik erősek maradnak és nem engedik, hogy ez bekövetkezzen. —o— Aki nem bátor húsz, nem erős harminc, nem gazdag negyven, nem tapasztalt ötven éves korában, az sohasem lesz többé bátor, erős, gazdag és tapasz­talt. Semmi sem könnyebb, mint a hibakeresés. Nem kell hozzá tehetség, önmegtagadás, ész, hogy valaki állandó hibakereső legyen, ahoz még erős jellem sem kell.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents