A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-17 / 20. szám
8-m ÖEDÄE Ä J<5 PÄSZTOÜ Husvét után negyedik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 16, 5—14 Most pedig elmegyek ahhoz, aki engem küldött és senki közületek nem kérdezi tőlem: Hová mégy? hanem mivel ezeket mondottam, szomorúság töltötte be sziveteket. De én az igazságot mondom: Jobb ti nektek, mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jövend ti hozzátok, ha pedig elmegyek, el fogom Őt küldeni nektek. Ki mikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, mert nem hisznek én bennem, meg az igazságról, hogy az Atyához megyek és már nem láttok engem, az Ítéletről pedig, hogy e világ fejedelme megitéltetett. Még sok mondanivalóm volna nektek, de most nem vagytok hozzá elég erősek. Mikor pedig eljövend ő, az igazságnak Lelke, Ő majd eligazít titeket minden igazságban, mert nem fog magától szólani, hanem amiket hell, azokat fogja mondani és a jövendőket hirdetni nektek. Ő majd megdicsőit engem, mert az enyémből vesz és kijelenti nektek. Minden, ami Atyámé, enyém, azért mondottam, hogy enyémből vesz s kijelenti nektek. SZENTBESZÉD Mi is állandóan utón vagyunk, az örökkévalóság felé tartunk, mindennap, amennyi elfogy a földi, ideiglenes életünkből, ugyanannyival közelebb jutunk a földöntúli, örök életünkhöz. Életünk önmagát emészti fel, hamarosan megnyílik előttünk az örökkévalóság kapuja. Ahhoz megyünk, aki a világra küldött bennünket, aki testünket, lelkünket, minden tehetségünket, érzékünket és az összes anyagig eszközeinket adta, hogy számot adjunk földi sáfárkodásunkról. És mégis, bár naponkint hallunk-látunk embereket távozni ez árnyékvilágból, mégis mily kevesen vetik fel maguk előtt azt a nagy kérdést: hová mennek az emberek, hová megyünk mindnyájan? Pedig hát ez igazán fontos “hová mégy?” A földi hová mégy-ről visszaszoktunk térni, de a földöntúli hová mégyről nincs visszatérés. S valahogy úgy van, : vármennyire fájó is, hogy egyszer elébünk áll a föl' löntuli “hová mégy”, úgy van, amint Krisztus Urunk mondja az apostoloknak: “hasznosabb nektek, hogy szór szinte minden ember kikivánkozik ebből a csúnya világból és szinte észrevétlenül vágyódik a szebb, . dmenjek”, úgy van, hogy nekünk is hasznosabb, hogy ’ igyszer elmenjünk innen ... Ez a föld annyira tele van piszokkal, porral, sárral, annyi abban a küzdés, a| rergődés, a csalódás, hogy előbb-utóbb egyszer-más- ( fi tisztultabb élet után, ahol az igazságot már nem ül-, dözik, ahol a könnyet a szenvedőről letörlik, ahol a jónak nem kell félnie a rossztól, ahol a gyengének nem kell remegni az erőstől, ahol nincs szomorú tegnap és aggodalmas holnap, de ahol mindig csendes, békés, boldog ma van. És ezért hasznosabb nekünk innen elmennünk. De hát, ha egyszer elmegyünk, foglalkoznunk kell azzal a nagy úttal, készülnünk kell arra a nagy útra, amelyről nincsen visszatérés. Az örökkévalóság felé tartunk, de hát ott is jobbra, vagy balra lehet térni. Azt mondja az írás, hogy az örökkévalóságba az embert követik a cselekedetek, akár jók azok, akár rosszak s Isten a cselekedetek szerint téríti az embereket jobbra avagy balra. Isten előtt az számit, hogy ki mit tett s miért tette? Texas nemcsak árvizektől szenvedett sokat az elmúlt hetekben, hanem tornádóktól is. Képünk madártávlatból mutatja Tyler, Tex.-t egy tornadó után. a lialalielelmet MUSSOLINI MILLIÓI A imilanoi Corriere della Sera újság szerkesztőjénél jelentkezett egy asszony és felmutatott egy nyugtát, amely arról tanúskodik, hogy amikor Mussolinit az olasz kommunista gerillák felakasztották, a kommunisták átvettek 32 millió dollár értékű aranyat, ékszereketé s mindenféle készpénzt. Az újságíró ezt a leleplezést azonnal közölte a paduai bírósággal, amely a Mussolini kincsek elrablóinak bünperét tárgyalja és — másnap az asszony eltűnt. Az asszony, Gianna Franca, tagja volt annak a gerilla csapatnak, amely a fasiszta diktátorral végzett a svájci határon. Van egy keleti legenda, mely számos feldolgozásban bejárta nyugatot is. Az ördög egyszer nagy gőgjében versenyre hívta ki Istent. Melyikük tud nagyobbat ugrani és távolabbra szállani. Az Ur mosolyogva fogadta az ágálást. — Nos, ugorj — mondotta az ördögnek. Az bukfencet vetett és felrúgta magát a levegőbe és repülni, (száguldani kezdett. Suhant a terek és az -idők között, hullottak róla a csillagnyi távolságok és az évezredek. Elhagyott mindert, ami a teremtményekre emlékeztetett, nem volt körülötte már semmi más, csak üresség és magány. És mikor úgy érezte, hogy már a minden lehetőségek határára ért, nekiütődött valaminek. Lihegve megállt tehát és gőgösen tekintett Isten után. Az Ur mosolyogva hajolt föléje és annyit mondott: — Nézd minek ütődtől neki. Az Ur egyetlen ujja volt, aminek fejjel nekizuhant. Az ilyen mesékben több a bölcseség, mint vaskos kötetekben. Nem egy ember nyújtja hosszúra bennük véleményeit, hanem milliók és évezredek nyújtják át általuk a maguk keserves tapasztalatait a következő nemzedékeknek. Az Isten ellen forduló szellem örök mániája: leugrani Isten tenyeréről. Ez a szellemiség mindig elhiteti saját magával, hogy Isten tenyere kicsiny. Le lehet róla ugrani. És le lehet zuhanni. Az elmondottak jellemzik a huszadik század emberének egyik alapérzését is: a hit hiányát a gondviselésben és ennek közvetlen következményét, a létbizonytalanságot s az élettől való félelmet. Amily mértékben és ütemben csökken az emberben a gyermeki bizalom Istenben s az ő fenntartó hatalmában, olyan mértékben terjed a magányosság, a szomorúság, a léttől való félelem világszerte. Szivünk mélyén többé vagy kevésbbé mindnyájan a megsemmisüléstől rette günk, hogy lehullunk egyszer a semmibe, a borzalmasba, amely nem megnyugtató akkor se, ha a teljes semmit jeleníti. Ez a félelem úgy üli meg a világot immár hosszú évtizedek óta, mint a méreg: mindenek alján és mélyén lappang, a szív gyökereit rágja, a lelek fuldoklik benne. Amig van mire magyarázni ennek a gyötrő érzésnek az okát — anyagi körülményekre, gazr dasági, politikai, világhelyzetre —, addig sok mindent fecsegnek róla a különböző fajtájú etijrterek. Meg keimbnni tehát mindazt, amit az isten,szeretet követel: meg kell tartani az isteni törvényeket és az emberiesség legmagasabb fokára kell felemelkedni, hogy öntudatosan tudjunk rátekinteni a Gondviselésre. De ezen a fokon sem kívánhatja — való-Dr. Maurice Weiss orvos elmondja egy detektivnek, hogy ő és felesége bombamerénylettől súlyosan megsérültek. A bomba csomagban érkezett üzletükbe és felrobbant, amikor a csomagot felbontották. GAZDAG AMERIKA Egy gazdasági folyóirat számítása szerint az amerikai családok átlagos évi jövedelme most 7500 dollár, mig 1955-ben csak 5736 dollár volt. Az élen áll a Bridgeport- Norwalk körzet, ahol az átlagos évi családi jövedelem 8526 dollár. Utána következnek: Washington, D. C. — 9017 dollár, Hartford-New Britain — 8001 dollár, Midland, Tex. — 7910 dollár, Urbana, 111. — 7885 dollár, Trenton, N. J. — 7796 dollár, Cleveland — 7509 dollár, Toledo — 7496 dollár, South Bend — 7475 dollár. New York államban az évi jövedelem átlaga 6261 dollár, Michiganban 6245 dollár, Ohioban 6221 dollár, Illinoisban 6727 dollár, New Jerseyben 7190 dollár. NEM KELL PÉNZ UNI0NISTÁNAK SYDNEY, Ausztrália. — A Colonial 3ugar Refinery munkásai sztrájkba léptpk, mert több fizetést kaptak, mint amennyivel meg lennének elégedve. Ilyesmi ritka eset szervezett munkások körében és magyarázatra szorul. Az eset előzményei: Hat hónappal ezelőtt a vállalat bonuszt ajánlott fel a munkásoknak jobb és gyorsabb munkáért és az unió az ajánlatot hat hónapi próbaidőre elfogadta. Gyorsabban dolgozó munkások ez idő alatt hetenkint $1.70-14.70 bónust kaptak. Ez•az extra kereset jól jött a munkásoknak (és a feleségeknek is), de baj is támadt a bonusz rendszerből. Illetőleg bajok támadtak, és pedig többféle bajok: A sietős munkások türelmetlenek, néha gorombák voltak a többi munkásokkal, vagy a vevőkkel szemben; a truck soffőrök bonuszának egy részét elvitte a rekdőrség gyorshajtás és más forgalmi kihágások címén. így hát a hat hónapi próbaidő leteltével az unió kimondta, hogy elég volt, és mivel a vállalat ragaszkodott az uj, gyorsabb munkatempóhoz, a vitának sztrájk lett a .vége. ban e fokon kívánja legkevésbé az ember —, hogy Gondviselés címén Isten minden akadályt elhárítson előle. Az erkölcsileg tökéletes embernek éppen úgy hordoznia kell a keresztet, mint a gyarlónak. Amilyen arányban csökken az Istenbe vetett hit, olyan mértékben növekedik a haláltól való rettegés és félelem. A halálfelelem legtöbbnyire a magános órák rettegése. Ennek a félelemnek tehát neki lehet és neki is kell szegeznünk a Gondviselésbe vetett hit dárdáját, Isten szeretetét, hisz számunkra a test szertehullása után Istennel való találkozás következik. Aki úgy érzi, hogy a nagy kaland vagy színjáték végén, amit életnek nevezünk, a szerető Atya várja, nem pedig a semmi, a szerető Atya, akiben csak a szeretet tud felolvadni, az a szeretet törvényei szerint él és cselekszik. A Gondviselésbe vetett hit igy válik alapjává a felebaráti szeretetnek, a békességes emberi életnek. Akit a nagy kaland végén nem a semmi vár, hanem a szerető Atya, az nem is fél senkitől, semmitől — vagy legyünk szerényebbek: legalább is kevésbbé fél erőktől és hatalmasságoktól, így lesz a Gondviselésbe vetett hit a legbiztosabb alapja a szabad emberi életnek. KÉT UJ KIVÉGZÉS A szabadságharc során Pásztó község határában felrobbantották a vasúti hidat. Ezért most Geczkó István és Alapi László munkásokat a katonai bíróság halálra Ítélte és nyomban kivégezték őket. Igazságszolgáltatás BOSTON. — A Massachusetts állami törvényhozó testület végrevalahára jogerős Ítéletet hozott a salemi boszorkányok b ü n ü g yében. Megállapította, hogy a salemi hat nő nem volt boszorkány, következésképpen nem voltak felelősek a Salemben előfordult hisztérikus megbetegedésekért és hirtelen halálokért. De óvatosság és takarékosság okából kimondta a törvényhozó testület azt is, hogy az ártatlanul kivégzett asszonyok 1 e s z á rmazottait nem illeti meg kártérítés. A salemi boszorkányper 265 évvel ezelőtt volt, legfőbb ideje volt tehát, hogy az ártatlanul kivégzett nőknek most elégtételt szolgáltatnak. Már régóta próbálkoztak ezzel az. állami törvényhozás egyes tagjai, de sokáig az a felfogás győzött, hogy ami 265 évvel ezelőtt történt, az angol gyarmatban történt és igy az igazságtalan ítélet megsemmisítésére Erzsébet angol királynő illetékes. A massachusettsi törvényhozó testületnek ezt a mentegetőzését azonban most egy ügyes sakkhuzással tolták félre, amennyiben a jóvátételi javaslathoz hozzáfűzték, hogy a leszármazottaknak nem jár kártalanítás. Ha' nem kerül 'pénzbe, hát legyen igazság! És lett igazság 265 év után. A szamariai asszonyról nevezett vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 4, 5—42 Azon időben: Jőve Jézus Szamaria városába, mely Szikárnak neveztetik, közel a majorhoz, melyet Jákob az ő fiának, Józsefnek adott. Ott vala pedig Jákob kútja is. Jézus tehát elfáradván az utón, oda üle a kút fölé. Vala pedig mintegy hat óra. Egy asszony jőve oda Szamariából vizet meríteni. Mondá neki Jézus: Adj innom. (Mert tanítványai elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek.) Mondá neki a szamarai asszony: Hogyan kérsz te zsidó létedre én tőlem italt,, ki szamarai asszony vagyok, holott a zsidók nem társalkodnak a szamriaiakkal ? Felele Jézus, és mondá neki: Ha tudnád az Isten ajándékát, és ki az, ki neked mondja: Adj innom ; akkor te kértél volna tőle, és élő vizet adott volna neked. Mondá neki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély; honnét van tehát élő vized? Vájjon nagyobb vagy-e te atyánknál, Jákobnál, ki nekünk e kutat adta, melyből ivott ő is és fiai és barmai? . % ' lil:HÉi Felele Jézus, és mondá neki: Mindaz, ki e vízből iszik, ismét szomjuhozik; aki pedig iszik ama vízből, melyet én adok neki, őbenne szökőkút vize lesz az örök életre. Mondá neki az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjuhozzam, s ne jöjjek ide meríteni. i -Jtá Mondá neki Jézus: Menj, hidd el férjedet, és jöjj ide. ~jjt I Felele az asszony és mondá: Nincs férjem. Mondá neki Jézus: Jól mondád, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és aki most van, nem férjed. Mondá neki az asszony: Uram, látom, hogy próféta vagy te. A mi atyáink e hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol imádkozni kell. Mondá neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, mikor sem e hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, mit nem tudtok; mi azt imádjuk, mit tudunk; mert az üdvösség a zsidóktól jő. De eljön az óra, és most vagyon, mikor az igaz imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneket keres, kik imádják őt. Lélek az Isten, és ki őt imádja, lélekben és igazságban kell imádnia. Mondá neki az asszony: Tudom, hogy eljő a Messiás, ki Krisztusnak mondatik, mikor tehát ő eljövend, hirdetni fog nekünk mindeneket. Mondá neki Jézus: Én vagyok az, ki veled (szólok. ( ' i És ekkor odaérkezőnek tanítványai és csodálkozának, hogy asszonnyal szólott; mindazonáltal senki sem mondá: Mit kérdesz, vagy mit szólasz vele? Otthagyá tehát vedrét az asszony, és a városba méné, és mondá az embereknek: Jertek és lássátok az embert, ki megmondotta nekem mind, amiket cselekedtem ; vájjon ő-e e Krisztus? Kimenőnek tehát a városból, és hozzá jövőnek. Azon városból pedig sokan hívének benne a szamaritánusokból a bizonyságtevő asszony ama beszédéért: hogy megmondotta nekem mind, amit cselekedtem. Midőn azért hozzája mentek a szamaritánusok, kerék őt, hogy nálok maradjon. És két napig maradt ottan. És sokkal többen hívének benne az ő beszédéért. És mondák az asszonynak: hogy már nem a te beszédedért hiszünk, mert mi inagunk hallottuk és tudjuk, hogy ez valóban a világ Üdvözítője: a Krisztus. A lengyel hercegprímás Rómában Wyszynski lengyel bíboros hercegprímás — az első bíboros, aki a vasfüggöny mögötti országiból szabadon elutazhatott — Rómába érkezett. A vasúti állomáson egyházi és világi személyek ezrei üdvözölitek. Lengyelország kommunista nagykövete is az üdvözlőik közt volt. A lengyel bíboros egy római lengyel kolostorban szállt meg. A Vatikán hivatalos lapja megcáfolja azt a hírt, hogy a bíboros megegyezett a lengyel kommunista kormánnyal az egyház és a kormány együttműködése kérdésében. A bíboros jelentést tett a pápának a lengyel katolikus egyház politikájáról — a kommunista Gomulika kormány támogatásáról —, amelynek köszönhető volt, hogy Lengyelország nem jutott Magyarország sorsára. A hivő nem ismeri •. o' ' . . ' V
