A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-17 / 20. szám
A JÓ PÁSZTOR 7-IK OLDAL Irtás TÖLGYESI MIHÁLY Már akkor rohanva jött a szobaleány, ő már hallott valamit . . . — Nagyságos ur, nagyságos ur! — kiáltotta lelkendezve. Elemér erősnek akart látszani a szobaleány előtt s átadta neki Etelka levelét. — Add ezt át nővéremnek! Borbála kikelt arccal nézett rá . . . Elemér némán intett neki, hogy távozzék. Etelka tehát fel bontatlanul kapta meg a levelet. Most már ő is tisztában volt mindennel. Anyja kétségkívül halálba menekült a szégyen elől. Az ő ujja azonban nem reszketett, midőn a végzetes levelet felbontá. Ő már tudta, hogy erősnek és állhatatosnak kell lennie. A levél tartalma a következő volt: “Kedves leányom! Nem éreztem magamban elegendő erőt szembeszállni a végzettel, mely irtó hadjáratra indult ellenünk. Gyöngeségemmel ártottam volna neked. Inkább tehát megválók az élettől, mely reámnézve már úgy sem bir értékkel. Isten veled örökre, ANYÁD.” '* Etelka arca csak valamivel halványabb lett, egyéb változás nem látszott rajta. Szeme száraz maradt, keskeny ajakán a fájdalomnak legcsekélyebb vonaglása sem látszott. Olyan volt e pillanatban, mint a kőszobor. m Elemér csakhamar átjött hozzá. — Testvérem, — mndotta, tegyünk félre e pillanatban minden torzsalkodást . . . Etelka fagyosan szólt: — Ki kezdte? — Én nem!-— Ne viszálykodjunk e pillanatban, midőn olyan rémes csapás ért bennünket. Azt hiszem . . . már tudod a szörnyű valót. Átnyújtotta nővérének a levelet, amit ő kapott, i Etelka nem fogadta el. — Akkor hát bizonyára már tudod, hogy anyánk önkezével vetett véget életének. Hangja megcsuklott e szóknál. De csakhamar összeszedte magát. — Mutasd Etelka a levelet, amit te kaptál. Minek? Ugyanaz van, benne, ami a tiedben. Homályos célzások, hogy elutazik örökre. — Akkor a tiedben más van Írva! — mondotta Elemér élénken. — Engem talán ijeszteni akart a mama. Oh add ide kérlek a leveledet. — Nem adom, — felelte Etelka hidegen. Elemér meglepetve nézett rá. — Még azt is megtagadod? Lám én megmutattam neked az én levelemet. — Én pedig nem mutatom, csak azért se, — • jelentette ki Etelka. — Neked éppenséggel sem, mert te okoztál mindent. — Etelka! — kiáltotta Elemér. Etelka most közel lépett fivéréhez s fehér fogait *. vicsorgatva, szólt: — Talán bizony azt hiszed, hogy a lisztes nagy. ságára vonatkozólag valami tudósítás van benne? Hát csak gondold, de a levél tartalmát nem fogod megtudni soha! Elemér szinte háftratántorodott. Ilyen lelketlen teremtésnek valóban nem hitte volna nővérét. Ez nem is emberi lény, hanem dénom, akit a poklok sötét méhe szült és adott ostorul az emberiségnek! Egy percig némán néztek egymásra. Majd Etelka törte meg a csendet: — Kiszakítottad magadat közülünk. Ellenünk fordultál s ezáltal anyánkat halálba kergetted. És mi végett? Egy mihaszna teremtés miatt! De tudd meg, hogy én azért meg nem hajlok előtted! Anyám ■ gyenge volt és letört, én azonban erős leszek és szembeszállók veled. Megyek ellened egész a késhegyig! — Mit beszélsz, Etelka? — Azt amit magad előidéztél és aminek jönnie kell. Bosszú, bosszú! Elemér megdöbbenve hátrált a nőtől, kinek sátáni volta most tűnt ki igazán. Nem szólt semmit, csak futott ki e helyről, ahol nem nővére, hanem egy vipera tanyáz! Másnap a hajnali órákban Gyárfás Péter lement a malomba, hogy felköltse legényeit. Ma különösen sok őrölni való van, a kereket meg kell indítani. i-,i ; ** Ahogy jobban szétnézett, valamit látott a keréknél amit odasodort az ár. Közelebb lépve, rémülten látta, hogy az egy női holttest. 1 — Jézus Mária, szent József! — kiáltott fel ijedten. ! t i l»««J — Mi az, mi az gazd’uram? — Nézd csak Ábris, a viz a kerékhez sodort egy holttestet! Ugyan nézd meg, ki az? Ábris a k'erék tengelyén odakúszott. — Egy urinő! — kiáltotta. \ Gyárfás elrémült. — Talán csak nem a mi Ilonkánk? — Nem, nem! — nyugtatta meg Őt Ábris, — egy koros nő, a haja már őszbe vegyült. Amikor aztán a nőt nagynehezen kihúzták, akkor látták, hogy ez az ő legnagyobb ellenségük: Lo-, rántffyné. Gyárfás Péter csaknem kővé meredt ámulatában. Mikép jutott ennyire a méltóságos asszony? A vízbe esett, vagy úgy dobták bele? A nagy hírre Gyárfásné is előjött. Ő is felismerte a halottat. — Teremtő Isten! — csapta össze kezeit. Mi történt itt ?! Az esetet senki sem tudta megmagyarázni. A magyarázatot egyébként nem is keresték. Szegények anélkül is annyira oda voltak leányuknak elvesztése miatt, hogy kedélyük egészen belefásult £ minden iránt közönyösökké lettek. Az öreg Gyárfás hatalmas alakja egészen meggörnyedt, neje meg valóságos anyókává töpörödött, ki egyebet se csinált, mint csak sirt és imádkozott. — Az isteni büntetés mégis utói érte őt, — mondotta Gyárfásné, nem minden káröröm nélkül. — Ő tört Ilonka ellen a legjobban. — Hagyd el, — legyintett kezével Gyárfás. — Az egész frekvencia ott fent nem ér egy ütés taplót. — Elemért ne bántsd, öregem . . . — Ne bántsam, ne bántsam! — fakadt ki Péter. — Hát miért nem tesz már egyszer valamit? Nem is megyek a tájukra se. Az esetet kötelességszerüen bejelentem az elöljáróságnak, a többi aztán az ő dolguk. Be is ballagott a községházára. A biró nem akarta elhinni, amit mond. — Ugyan mit beszél kegyelmed, Gyárfás Péter, — mondotta. Majd a méltóságos asszony vízbe fojtja magát. — Ám nézzék meg, — válaszolta ^erre Gyárfás — Én megtettem a magamét. A biró igen okos ember akart lenni s igy szólt, furfangosan nézve Gyárfásra. — Hallja-e Péter gazda, én előttem igen gyanús ez az eset. Hogy a méltóságos asszonyt, akire maguk nagyon haragudtak, éppen a maga halmához sodorta a viz, az már igazán különös. Gyárfás Péter kiegyenesítette magát. — Hogy érti ezt, biró uram? — Még most sehogysem. De hogy ebből vizsgálat lesz, az már bizonyos. Egy olyan ony, mint Lorántffyné, csak nem ugrik az árokba! Gyárfás felháborodott, de aztán rántott egyet a vállán. — Én tőlem gondolhat kegyelmed, amit akar. Én kötelességszerüen bejelentem az esetet, hogy aztán mit akarnak maguk csinálni, ahhoz semmi közöm. De annyit mondok kegyelmedteknek, az én becsületem nem országút, amit taposni lehet. Ezzel elhagyta a tudákos bírót. Az esetnek hamar hire ment az egész faluban és annak környékén. Meghallották a keresésre kiküldött szolgák is, egyrészük le is futott a patakmalomhoz, ahol a méltóságos asszonyt állítólag kifogták a patakból, többen pedig a kastélyba futottak, urukkal közölni a hallottakat. Elemért nagy izgalomba hozta e hir s rögtön lóra kapva, lenyargalt a patakmalomhoz. A halottban csakugyan anyját ismerte fel. Bűneit felejtve, ráborult és sirt. Gyárfás Péter oldalt állott és sötét arccal nézte ezt a jelenetet. — Elemér tehát mégis velük tart, — gondolta magában keserűen. — Hogy siránkozik. Lorántffy végre felemelkedett és Gyárfáshoz közelitett. De meglepte őt a molnár zárkózott magaviseleté. — Mit jelent ez ipám uram? — kérdezte csodálkozva. — Ipám uram? — mondá Gyárfás — Az már nem vagyok. Szokták mondani: meghalt a gyerek, vége a komaságnak. Mi ránk is ez áll: meghalt a lányom, vége az ipaságnak. — Meghalt? — kérdezte Elemér megdöbbenve — Hol van hát? — fakadt ki az öreg. — Hiszéna nagyságos ur nem is keresi őt. Elemért fájdalmasan érintette e szemrehányás. De nem haragudhatott az öregre, sőt szánta őt, mert nagy csapás súlya alatt görnyed. — Öregem, — mondotta, — ha nem történt volna ez a sajnálatos eset, igyekezném megcáfolni, amit felhozott ellenem. De nézze, itt fekszik anyám holtteste, ki oly szörnyű halálba rohant. Ez az eset bizonyítja, mit tettem enyéimmel Ilonka miatt. Az ő holtteste fölött némuljon el minden vád ... inkább imádkozzunk érte, hogy bocsássa meg neki az örök biró, amit ellenem és Ilonka ellen vétett. E szavak után Elemér letérdelt anyja holtteste előtt s sírva imádkozott érte. Az öreg Gyárfás sem maradhatott meg ridegségében, ő is keresztet vetett magára, ajka mozgott, mintha imádságot mormolna. (FOLYTATJUK) Hírek Magyarországból Másodszor menekült ki március végén Ausztriába egy ifiatal mechanikus, aki szüleinek betegségét panaszló táviratára tért vissza februárban Ausztriából, ahová először január elején szökött ki. Néhány napi fogvatartás után ugyan szabadon engedték, de személyi igazolványát oevonták és helyette egy különleges Igazolványt kapott, áindenütt megbélyegzett embernek számított a kommunisták szemében, községét 10 kilométeren túl nem volt szaoad elhagynia. A nyugatról visszatérő értelmiségiek régi munkakörükben semmiképp nem alkalmazhatók. Miután március folyamána környéken tömegesentartóztattak le oly embereket is, akiknek semmi szerepük sem volt az októberi forradalomban, félt, hogy hasonló sorsa jut és ezért újra kimenekült az országból. Március közepén egyik dunántúli városból irt magánlevél részlete: “. . . a régi Rákosi-rendc?rök és Ávósok angyalok a mostani banditákhoz képest. Most már felgyógyultak a félig agyonvertek is és ezek harapnak. . . Aki csak egy kicsit is szerepelt októberben, az nem kerüli el a rendőrséget: vagy egy kis proletárszalámi (gumibot) kóstolásra, vagy lelkigyakorlatra, megy egy kis szánom-bánom fogadómra. Ezen megy a sokan átestünk. Ha valaki eldicsekszik, hogy nyugaton hozzátartozójának jól megy sora, beviszik és összeverik.” TOMBOL A TERROR * Moszkvai látogatása alkalmával Kádár János megkapta a propaganda irányt és az utasításokat a rémuralom folytatására. Az irány: az októberi szabadságharcot olyképpen tüntetni fel, hogy azt a nagytőke és a nagybirtok emberei készítették elő az amerikai imperialisták segítségével. A szabadságharc elnevezése: ellenforradalom. A szabadságharcosok: büntetést érdemlő bűnözők. Újabb hirek a tomboló terrorról : A veszprémi rendőrség befejezte a nyomozást a várpalotai ellenforradalmi események ügyében és 19 letartóztatott személyt átadott az ügyészségnek. Várpalotán 13 szovjet katona vesztette el életét a szabadságharc ideje alatt. ’ A Fővárosi Biróság külön tanácsa megkezdte három drégelypalánki “ellenforradal már” ügyének tárgyalását. A vádlottak: Korbász József fodrász, Boris József asztalossegéd és Kiss Vendel segédmunkás. A Borsod megyei rendőrség letartóztatta dr. Hatvány Viktort, dr. Kovács Lajost és Boskó Károly volt Horthy rezsimben hadnagy, továbbá Tomó Béla, Tóth István és Nagyfejő János volt csendőrőrmestereket. Valamennyien az Edelény községben történt “ellenforradalmi” események miatt vannak vádolva. A győri Kisalföld című lap tudósítása szerint a rendőrség letartóztatta Simon Lajost és Keresztényi Nándort, a forradalmi napokban megjelent Hazánk című újság munkatársait, akik Nyugatra akartak menekülni, már osztrák területen is voltak, de utat tévesztve Magyarországra kerültek vissza, és itt a határőrség elfogta őket. A nagykőrösi katonai karhatalom letartóztatta Stankovics Lajos mérnököt, a nagykőrösi volt városi .munkástanács elnökét, akit fegyverrejtegetésen tetten értek. Vele együtt letartóztatták Papolczy Tibor volt Horthysta vezérkari tisztet, akinél nagymennyiségű lőszert és robbanóanyagot találtak. A pétervásári járás Baracskó községében a karhatalom őrizetbe vette Kovács Pál kulákot ellenforradalmi tevékenysége (M társadalmi tulajdon elsajátítása miiatt. Ugyancsak letartóztatták a siroki Mátrayidéki Szénmüveknél Reményi Lászlót, aki izgatott a népidemokratikus államrend ellen. A pestmegyei biróság Szmrek Benjámin 17 éves ifjút 15 évi, Rafael Pétert 8 évi, Mráz Pétert 2 évi bört;nre ítélte. Valamennyien fiatal sári lakósok és Lengyel László turbói kolhoz elnök megölése miatt mint ellenforradalmárok vannak vádolva, akit Szmrek részegen lelőtt. A Komárom megyei bíróság Esztó Zoltán volt tatabányai bányamérnököt izgatás és sztrájkszervezés bűntettéért 6 évi börtönre Ítélte. A vádlott a tatabányai szénbányászati üzemek központi munkástanácsának titkára volt “és bár terrorcselekményeket nem követett el, mégis súlyos felelősség terheli. Többizben lázitó kijelentéseket tett.” A Fővárosi Biróság külön tanácsa Both József 20 éves tatabányai lakost 12,000 darab lőszer elrejtése miatt 8 évi börtönre ítélte. A gyulai járásbíróság Erdődi Lászlót, a sarkadi gépállomás volt agronómusát, 2 évi börtönre ítélte “a szovjet hősök sarkadi emlékművének lerombolása miatt.” VOLT RABOK ISMÉT A BÖRTÖNÖKBEN A budapesti belügyminisztérium közleménye szerint mindazoknak a raboknak, kik az október 23-i forradalom folyamán kiszabadultak .a fele már megint börtönben ül. Sokan a kiszabadult rabok közül elhagyták az országot, egy részük pedig még bujkál. (Kossuth-rádió, április 23.) A budapesti rádió április 24-i hire: Göngyösön két újabb “ellenforradalmárt” tartóztattak le fegyverrejtegetésért. Április első felében érkezett menekült szemtanuk elbeszélése szerint Szombathelyen állomásozó katonái egység újból aknákat rakott le Búcsú és Bozsok határ-községek környékén, az osztrák határon, az ismét felállított kettős szögesdrótsövény között. Az aknalerakó katonák előzőleg Szegeden állomásoztak. VAN ELLENÁLLÁS (Szabad Európa sajtószolgálat). Március második felében menekült ki Ausztriába az a magyar köztisztviselő, aki igy jellemezte az ottani helyzetet: — A fegyveres erők — a rendőrség, karhatalom, munkásőrség, katonaság, — terrorja ellenére elszántak az emberek. Általános szólamuk az, hogy “októberben csak a gyerekek harcoltak: meglátjátok, mi lesz itt, ha a felnőttek is harcolnak! Az emberek bátran és nyíltan beszélnek. Az ÁVH-sok akiknek most hivatalosan más a nevük, és a besúgók annyira jellegzetes embertípusok, hogy mindenki azonnal megismeri őket. Éppen ezért egymás közt az emberek nyíltan szidják a rendszert. Általános vélemény, hogy az 1952-es álapotokat nem lehet visszaállítani, azonban a rendőrség megerősödésével Kádárék helyzetének szilárdulásával kell számolni. Február 23-án az összes iskolákban megemlékeztek az október 23-i forradalomról. Az egyik iskolában a fiuk egész nap állva maradtak, és mikor a tanárok az igazgató parancsára nádpálcával verni kezdték őket, a-fiuk vigyázzállásban mozdulatlanul tűrték a verést, amit a tanárok végülis abbahagytak. Az egyik leányiskolában, mivel borús volt az idő, villanyt kellett gyújtani. Egyszerre kialudt a villany, mire a tanárnő kiment a teremből, hogy megnézze a zavar okát. Mire visszament, minden tanuló előtt gyertya égett és fekete karszalag volt a karjukon. Március 15 előtt sok iskolában gépfegyveres karhatalmi közegek cirkálnak a folyosókon. Cellában érkeztek a szabadság honába NEW YORK. — A Ryndam holland tengerjáró gőzös három fiatal magyar menekülttel befutott New York kikötőjébe, de a fiatalembereket nem engedték partraszállni, mert ők “feketeutasok” voltak, .titokban lopózkodtak be a hajóra és, miután ott felfedezték őket, a hajó egyik cellájában őrizték őket. Kassai István, 23 éves, Nagy István és József, 20 és 18 éves fivérek a feketeutasok akik a holland hajó cellájának ablakából pillantották meg a New York kikötőjében álló Szabadságszobrot. Budapestről szöktek Ausztriába, onnan hamar elkerültek Hollandiába és amikor ott azt hallották, hogy az amerikai beutazási vízumra még másfél évig kellene várniok, elhatározták, hogy feketén csempészik be magukat az amerikai paradicsomba. Szegény fiuk, a hajóról le sem engedték őket, viszi őket a hajó vissza a barátságos hollandusok országába. AMERIKAI LEVELEK HETE UJKANADÁSOK HÍRADÓJA BETEGSÉG NEM AKADÁLY OTTAWA — A kanadai kormány kivételes rendelkezése alapján magyar menekültek bebocsátást nyernek Kanadába, ha kisebb-nagyobb mértékben tüdőbetegek. Csak egy megszorítás van: csakis oly tüdőbetegeket vesznek fel a hajókra, akik nem veszélyeztetik megfertőzéssel a hajó többi utasait. A betegeket az országos kormány költségén ápolják kanadai kórházakban és gyógyulásuk és elbocsátásuk után -különböző kanadai TB központokban időnkint megvizsgálják őket, ugyancsak díjtalanul. A Bevándorlási Hivatal közli, hogy az utóbbi hetekben körülbelül 90 magyar menekült érkezett Saint John, N. B.-ba, akikről már odaát tudták, hogy tiüiőbetegségben szenvednek. SZEKENCSÉJE SZÉP ILONKA Május 19 és 25 között lesz az idén az Amerikai Levelek Hete, a Common Council for American Unity rendezésében és Eisenhower elnök, sok állam kormányzója és még több város polgármestere, proklamációkban sürgeti az amerikai közönséget, hogy a most már nyolcaidk éve megrendezett Hét idején, Írja meg az igazságot Amerikáról külföldi rokonainak és barátainak és mozdítsa elő ezzel a világ összes népeinek barát-I Eisenhower elnök a következő szavakkal emlékezik meg erről az alkalomról: “Minden amerikai, aki külföldre levelet ir, a nemzetközi jóakarat és egyetértés hir- 1 nöke. Az amerikai felfogásnak és életmódnak az ő tollából való ismertetése több hi| vőre fog találni, mint a kormány hivatalos szerveinek közleményei. Elfogulatlanul írja meg mindenki az igazságot munkájáról, szórakozásairól, otthonáról és környe- I zetéről.”
