A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-19 / 16. szám
8-1*1 ÖLD3LE Husvét vasárnapja EVANGÉLIUM Széni Márk 16, 1 7. Mikor elmúlt a szómat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja, és Salome illatszereket vásárolának, hogy élményén, megkenjék Jézust. És korán reggel a hét első napján a sirhoz ménének napfelkeltekor. S mondák egymás közt: Ki hengeriti el nekünk a követ a sirbolt ajtajából? Odatekintvén pedig, látták, hogy a kő már el van hengeritve. Mert igen nagy vala. És bemenvén a sírboltba, egy ifjút látónak ülni jobbkéz felől, hosszú fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik: Ne féljetek! A megfeszített názárethi Jézust keresitek, feltámadott, nincsen itt, imhol a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint mondotta nektek. SZENTBESZÉD “Feltámadott Krisztus e napon, Alleluja, hála légyen az Istennek!” Ezzel a gyönyörű hálaénekkel, ezzel a magasztos “Te Deum”-mal üdvözli ma, Husvét szent ünnepén az Anyaszentegyház híveit. Ezzel a lelkes öröménekkel, az uj, a szebb, az örök életet hirdető igékkel örvendezteti meg ma, a feltámadás Golgotha nagy napján az Egyház a Jézus Krisztus hivő, s Krisztust szerető lelkeket. Az éj sötétsége ime elmúlott. s a nappal világossága elközeledett, a hálálnál* félelmetes része eltűnt s helyébe az életnek bátorító biztató angyala lépett. A Nagypénteknek néma gyásza, amelynek éles fájdalmában Krisztus Urunk keservesen kiáltott fel: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” A Husvétnak hangos örömére változott, amelynek élénk ujjongásában Krisztus Urunk lelkendezve kiált fel: “Feltámadtam, béke veletek, én vagyok, ne féljetek!” Miként a tavasz évről-évre hirdeti a nagy természetben a tél elmúltával az élet diadalát, akként a Husvét ünnepe is évről-évre hirdeti a Nagypéntek elmúltával Krisztus feltámadását. Ami a rügyfakádás, ami a virágnyilás a- természetben, az a mi hitünkben, Krisztus feltámadása. Rügy nélkül, virág nélkül-nincs tavasz. Krisztus feltámadása nélkül nincs igazi vallás, nincsen igazi hit . . . Ami Krisztus feltámadása előtt történt, az csak előkészületi állapot volt, hasonló ahhoz az időkhöz, amelyet a mag a föld méhében tölt. Amint a magnak igazi élete a rügyfakadással, a virágnyilással kezdődik, éppen úgy Krisztus dicsősége is a feltámadással indul meg útjára. Ha a megfeszített és eltemetett Krisztus nem támadt volna fel, akkor ugyan ki követte volna Krisztust, akkor ugyan hol maradtak volna az apostolok a vértanuk? Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor sírja egyben tanításának a sírja is lett volna, és akkor ma nem uralkodnék az életben, az emberek között, az emberek szivében. Krisztus feltámadása a keresztény vallásnak az alapja; az a bizoynos sziklára épített alap, amelyet hiába ostromolnak, hiába verdesnek a bősz hullámok és a vészes viharok. Ezen az alapon megtörik minden ellenséges támadás, minden ördögi fondorkodás. Krisztus feltámadása az a bizonyos fenséges nyitány, melyet az apostolok, hitvallók, vértanuk beláthatatlan sora követett. Mert Krisztus feltámadása az erő, a hatalom, amellyel az apostolok megindultak hóditó útjukon, s amely erő és hatalom mind a mai napir fenntartotta Jézus Krisztus tanításait és fenn fogja tartani a jövőben is, az idők végeztéig. Krisztus feltámadása minden, a kezdet és a vég, a vallásnak ereje, hatalma és tartalma, Ä jfí PÁSZTOR Hans Speidel német tábornok, a NATO seregek fővezére seregszemléi tartott Párisban. Az üres mir bizonyság! Indiában egy misszionárius szcöaialegyedett egy előkelő mohamedán hivatalnokkal. A mohamedán jóindulttal hallgatta a misszionárius fejtegetését. Végül azután megszólalt : — Mind szép, barátom, amit te mondasz a vallásról. De az én mohamedán hitemben van valami, ami fogható, ami látható és ami hitünknek egyik kegyihelyét képezi. A misszionárius érdeklődve kérdezte, hogy vájjon mi az, ami ő előtte a mohamedán hitben annyira értékes? A muzulmán előadta, hogy nekik, mohamedá nokmak igen értékes Mekka városa. Ott van az ő prófétájának, Mohamednek a koporsója. Van tehát egy hely, ahová elzarándokolhatnak, ahol kiönthetik szivük vágyát, Mig a kereszténynek nincs ilyen helyük, mert ők hiába mennek el Jézus sírjához, az a sir üres. A misszionárius könnyen válaszolt a jóindulatú, de kissé földi es gondolkodású mohamedánnak : — Éppen rámutattál, barátom, arra a pontra, amelyben a legfontosabb különbség rejlik a ti vallásotok és a mi hitünk között. Mohamed koporsója ott van Mekkában. Prófétátok földi maradványa bent fék ősznek abban a koporsóban. De gondold meg, mindez miért van? Azért, mert Mohamed meghalt és a teste elporladt ép úgy, mint minden más emberé. Jézus sírja üres. De azt is gondold meg, hogy miért üres ? Azért, mert feltámadt és ezzel bebizonyította azt, hogy ő nem olyan, mint más ember. Beigazolta, hogy ő nem is ember, hanem Isten, mert hiszen halottaiból önerejéből feltámadni csakis az Isten képes! Lásd be tehát, kedves barátom, hogy Jézusnak épen az .üres sir ja a legerősebb bizonyíték. amellett, hogy a kereszténység az igaz. vallás, mert annak szerzője a végűétetlen jósága Isten volt. AKI PARANCSOLT A VIHARNAK... Perzselően tűzött le a nap a földre. A tikkasztó hőségben egészen át melegedett a tenger vize. Vészes nyugalom ült mindenen. Az emberek a forróság elől házaikba menekültek. Csak két ember ült kint a parton: a halász és a csolnakos gazda. A kis hajó után néznek, amelyen most kelt útra tizenhárom ember. A magános fa, mely alatt ülnek, Valami kevés menedéket ad a nap égető sugarai ellen. A csolnakos megtörölte verejtékező homlokát. — Milyen rettenetes a forróság, kibírhatatlan. Vájjon hová mennek? Halászni vagy más tartományba? Ugyancsak sürgős dolguk lehet, hogy most útra keltek. Visszaivott barátság A múlt század ötvenes éveiben — a sötét önkényuralom idejében -- Szilvási háromszéki jómódú birtokos Marosvásárhelyen lakott. Nagyon busuit .a haza állapotján. A singes (rőfös) kereskedők ősi szokás szerint reklámnak az üres ládákat a bolt ajtaja mellé az utcára tették annak jeléül, hogy uj áru érkezett. Szilvási minden szabad idejét a plébánia és templom közelében kiállított ilyen ládán ülve töltötte. Vasárnap délután volt. Erősen elbusulta magát. Jött arra három csizmadia legény. Szilvási megszólitá őket, hogy jöjjenek vele a Vörös Sapka borházba, mint meghívott vendégei. Örömest fogadták. Iddogálás közben jó kedve kerekekedett és pertu-poharat ivott velük. Másnap meggondolta, hogy talán még sem járja, hogy a csizmadialegények őt tegezzék. Lesbe ült tehát a következő vasárnapon. El is jöttek. Megszólítja őket, hogy megint jöjjenek vele borra, ő most is fizet mindent, de olyan feltétellel, hogy visszaigyák a tegezést. A legények szivesen beleegyeztek a kikötött feltételbe. Elmentek a Vörös Sapkába és visszaitták a barátságot. — Azok nem szenvednek a melegtől, mert hiszen Uhunk, ha akart*'-' megszüntethetné. A csolnakos megütközve nézett a halászra. — Kiről beszélsz? — Arról, aki a tizenkettővel a hajócskába szállt . . . A csolnakos hangosan nevetett. —7 Talán Isten az az ember ? — Bizonnyal több, mint ember. Több, sakkal több. A csolnakos még mindig gúnyosan nevetett, mire a Betörők jártak a pápa villájában CASTEL GANDOLFO. — A pápa nyári kastélyának irodahelyiségébe betörők hatoltak be és egy pénzszekrényt kiürítettek. A rendőrség nem közli, hogy mennyi volt a tolvajok zsákmánya. A házasság olyan, mint a kártyázás. Párti után mindig rájön az ember, hogyan kellett volna játszani, halász megfogta a karját. — Hallgasd meg, milyen csodálatos dolog történt tegnap. Saját szemeimmel láttam. Égy fiatal lány haladt itt az utca. Eigyszerre csak levetette magát a földre, amint az ördöngősök szokták. Arcát elhagyta az élet színe, ajka 'habozott,, ordított s tépte önmagát. Az emberek messze elkerülték. Ez a tizenhárom ember épen arra jött. Az, akit názáreti Jézusnak bivnak, odament a leányhoz. Nem nyúlt hozzá egy ujjal sem, csak a tekintetét vetette rá. A szerencsétlen •erre még rettenetesebben vergődött, még hangosabban jajgatott, orditott. És akikor Ö megszólalt szelíd hangján: — Sötétség szelleme, távozz ! A leány egy pillanatig fehéren, némán, mint a halott, feküdt az ut porában, azután zokogva vetette magát Jézus lábai elé és csókolta a ruhája szegélyét. Annak, aki annyi szenvedéstől megszabadította. Vájjon ember parancsolhat-e a gonosz léleknek? Harold Connolly bostoni olimpiai bajnok és Olga Fikotova csehszlovák bajnoknő nászuton. A csehszlovák kormány csak nehezen engedte a lányt távozni az országból. „ t Husvét vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, I. rész, I. szakasz 1. Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. 2. Ez vala kezdetben az Istennél. Mindenek ő általa lettek, és nála nélkül semmi nem lett, ami lett. 3. Benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben világosodik, de a sötétség azt fel nem fogta. 4. Vala egy ember Istentől küldetve, kinek János vala neve. Ez bizonyságul jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindnyájan higyjenek ő általa. 5. Nem vala ő a világosság, hanem hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Igaz világosság vala ez, mely megvilágosit minden e világra jövő embert. 6. E világon vala és a világ ő általa lett, és a világ őt meg nem ismeré. Tulajdonába jöved, de övéi be nem fogadták őt. 7. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada nekik, hogy Isten fiaivá legyenek, kik az ő nevében hisznek. 8. Kik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfiú akaratából, hanem az Istentől születtek. 9. És az Ige testté lön, és miköztünk lakozék; és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét, telve malaszttal és igazsággal. 10. János bizonyságot tőn felőle és kiálta, mondván: Ez az. kiről mondottam: aki utánam jövendő, előttem lett; mert előbb vala nálamnál. 11. És az ő teljességéből vettünk mi mindnyájan, malasztot malasztért. 12. Mert a törvény Mózes által adatott; a malaszt és igazság pedig Jézus Krisztus által lett. SZENTBESZÉD Láttatok-e valaha a temetőben sirkövet, melyre ez lett volna Írva? Legyen valaki bármilyen hires tudós, a világtól ünnepelt ember, sírjára ezt írják: Itt nyugszik ez és ez. Lehet ő bármilyen gazdag ember, egész vagyona nem ér annyit, hogy ettől a földdarabkától, a sirgödörtől meg tudta volna magát váltani ; ott fog elporladni a sírban. De ezzel szemben mi történt Jézus sírjával, aki életében szegény volt, halála is csúfos volt? Nem megy feledésbe. Az ő sírja nem az elmúlás emléke, hanem a győzelem, a hatalom, az örök élet bizonyítéka. Jézus sírja sohase lesz az emberiség emlékezetből kitörölve, sőt évről-évre szaporodik azok száma, kik Jézus sírjához hittel, hálával, szeretettel eltelve zarándokolnak. Testi szervezetünk ásványi, növényi és állati anyagokból^ áll, melyeket a lélek éltet. Testi szervezetünk tehát kicsinyített mása a nagy természetnek és ezért nem lehet csodálkozni, ha együtt érzünk a természettel, ősszel, mikor látjuk hullani a fák leveleit, szomorúság fog el. Nem szivesen fogadjuk a telet sem, mint a természet halálát. De ha jön a tavasz, örömmel üdvözöljük és egész természetünk uj életre ébred. így vagyunk a husvét ünnepével is. Husvét napján a templomba sietnek az emberek. A templomok, mint a megáradt folyók, öntik magukból az emberek ezreit és amerre csak nézünk, ünneplő, örvendő arcokat látunk. Kinek szól a húsvéti harangszó? A sírjából dicsőségesen feltámadt Krisztusnak, aki feltámadásával meggyőz bennünket arról, hogy a halál után van egy más élet, hogy nemcsak az anyagi természetben van a tél után tavasz, ujjáébredés, hanem az emberi egyéni életben a halál nem a végleges megsemmisülést jelenti, hanem vám feltámadás, van örök élet. Azért énekeljük husvétkor: “Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halálával a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott.” De ez az ünnep csak azokra örvendetes, akik hisznek Jézusban mint Megváltójukban, akik megtartják törvényeit és igy életükkel kiérdemelték a boldogabb tulvilági életre a jogot. Vájjon milyen érzéssel vannak eltelve husvét napján azok, akik az istentelenség utján járnak? Azokra csak elszomorító lehet éppen úgy, mint aho az első husvétkor félelem és rettegés fogta el azok szivét, akik Jézust keresztre feszítették, mert érezték azt, hogy az a Jézus, akit ők nem ismertek el Megváltójuknak, lesz az ő birá juk. Hasonló sors vár azokra is, akik a husvét ünnepében csak egy közönséges napot látnak. % A husvét ünnepe hirdeti nekünk azt az igazságot is, hogy Jézus azért is támadott fel, hogy hirdesse nekünk, hogy ő lesz a gonoszoknak igazságos bírája. Az ember élete szakadatlan harc az emberi bűnös szenvedélyek ellen. Ha tehát megtagadtam magamat Krisztusért, akkor méltó vagyok a feltámadás gyümölcseire. Éljünk tehát úgy, hogy ne mint üres magot vessenek^ sírba, hanem erkölccsel, becsülettel teli életet, mert istentelen, bűnös élet után nem lehet örvendetes feltámadás,________________.______/ ... *
