A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-12 / 15. szám

b-iH OLDAL Ä JŐ pASZTOK Szeretet és alázatosság “Majd megérted azután . . . ”| A. kanoséban tiszta viz. Az apostoli hatalom utóda a fehér kendőt már a dereka köré kö­tötte. Hat-hat férfi ül szemben egymással a pádon. Valami el­fogult zavarral már levetet­ték cipőjüket. Tudja itt min­denki, mi következik majd ez­után — és mégis érthetetlen az egybesereglett hívőknek és hihetetlen ... A pad szélén ül a nyolcvankétéves csizmadia. Az isteni színjátékot már ti­zenegyedszer élte át — és pil­lantásában mégis tisztán tük­röződik vissza a közel kétezer­­éves meghökkenés. “Uram, te mosod meg az én lábaimat?” Felelvén Jézus, mondá neki: “Amit én cselekszem, te most nem érted, de majd megérted azután” Az öreg csizmadia megismét li rezzenésében ezt a mozdula­tot. A püspök letérdel eléje. Megfogja lábát, vizet önt reá, leszáritja a derekára kötött kendővel. S azután megcsó­kolja az öreg, magyar csizma­dia fáradt lábát. A csend tikkasztó, s a hívők egyre jobban sűrűsödnek az áldoztatórács mögött a szen­télyben. A gyermekek ártat­lanul mozolyognak, a felnőttek lenyűgözve nézik az alázat és a szeretet mennyei szinjáté- i kát. Tizenkét magyar. Sokat lát­tak már az életből, de ez még mindig megrázó példa nekik. Elfogódottságuk már megol­dódott. Az arcuk sima most s csendesen tiszta. A püspök sorra járul eléjük, letérdel s végzi a legdrámaibb szertartást: az alázatét és sze­­retetét. “Miután tehát megmosta azok lábát és felvette felső ru­háit, újra leülvén imádkozni, mondá nekik: “Tudjátok-e, hogy mit cselekedtem veletek? ' Ti engem mesternek és urnák I hittek cs jól mondjátok, mert az vagyok. Ila tehát én, az ur 1 és mester megmosom'a ti lá­baitokat, nektek is mosnotok kell egymás lábait. Mert pél- i dát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy cselekedjetek.” Nagycsütörtök napja. Az ol­tárt már megfosztották, az Oltáriszentséget a mellékha­jóba vitték, gyász napja követ­kezik. Püspök áldást osztva kivonul a templomból, követve azoktól, akik a tizenkét apos­tolt személyesítették meg. Az egybesereglett hívők sor­fala között mennek a pásztor után most már nagyon vidá­man. A szertartás jelképe va­lósággá lett öreg csontjaik­ban. Az isteni színjáték igy torkollik bele az isteni min­dennapi életbe. A tálalóasztalon tizenkét fonott kalács és tizenkét fehér kenyér. A püspök bort tölt. Az apos­tolok utódai most olyan meg­hitt szeretettel és tisztelettel néznek reá, hogy a jelképből kisarjadt szertartás az őske­resztények összejövetelét idé­zi. A püspök főtt tojással kínál­ja a legszerényebbeket. És most a pásztor felemeli poha­rát, üdvözli vendégeit és fi­gyelmezteti őket a templomi szertartás jelentőségére. Gon­doljanak arra, hogy a hatalom semmi, s az alázat és szeretet az, ami megmarad. Ezt azon­ban nemcsak tudni kell, ha­nem cselekedni is. “Boldogok vagytok, ha megteszitek azo­kat.” Nagy élmény ez a néhány perc. Az asztalnál sok mindenről folyik szó. A házigazda figyel, hogy vendégei éhen ne marad­janak, 'beszélget az apostolok egyszerű utódaival. Az egyik valami tetőfedő szakkérdés­ről vitatkozva hirtelen témát vált: — Hát nagy dolog az alázat, de én úgy gondolom, hogy Is­ten még nagyobbat is cselke­­dett sokkal annál, minthogy íiiőfk'To'A'h á apostolok lábát. Arra gondolok, hogy vállalta az ember szerepét. A tizenkét ember, akinek a püspök a szentélyben megmos­ta a lábát, az ünnepség után hazaniegv. Valamennyien fe­hér harisnya, a főpásztortól 1 kapták míég szertartás előtt. Virágvasárnap EVANGÉLIUM Szent Máié, 21. fej., 1-9 Azon időben, midőn Jeruzsálemhez közeledtek és Bethfagéba értek az Olajfák hegyéhez, akkor el­­külde Jézus két tanítványt, mondván nekik: Menje­tek a helységbe, mely előttetek vagyon és mindjárt találtok egy megkötött szamarat és vele vemhét, old­játok el és hozzátok ide nekem. És ha valaki nektek szól, mondjátok, hogy az Urnák szüksége vagyon rá­ja; és azonnal elbocsájtja azokat. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta jövendölt, mondván: Mondjátok meg Sión lányának, ime, a te királyod jön hozzád szelí­den, szamáron és vemhén, a teherhordónak fián ülve. Elmenvén tehát a tanítványok, úgy cselekvének, amint parancsolta vala nekik Jézus. S elhozák a sza­marat és vemhét, rájuk tevék ruháikat és őt azokra ültetők. A nagy sereg pedig leterité ruháit az utón, mások meg galyakat vagdalának a fákról s az útra szórák. A népek pedig, amelyek megelőzők és köve­ték őt, kiáltozának, mondván: Hozsanna Dávid fiá­nak, áldott, ki az Ur nevében jő. Hozsanna a magas­ságiban . . . SZENTBESZÉD Virágvasárnap és Nagypéntek . . . Csak négy nap ékelődik a kettő közé, de ezek a napok éles vá­laszfalat alkotnak s az emberi áll hatatlanság örvé­nyére mutatnak rá. “Hozsanna’’ és “Feszitsd meg!” Ez többé-kevésbbé minden emberi dicsőség két vég­állomása. Jézus Krisztus ezt a két határvonalat igen rövid idő alatt, futotta be. Előtte és utána számtalan ilyen életpályát határolt be két , ilyen ellentétes ki­kötő. Ma is ki van téve ennek a közért munkálkodó ember, különösen a pap, mint Krisztus helyettese. Nem hiába mondja Krisztus Urunk tanítványai­nak: “Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak!” Az Egyháznak eddig is voltak és ezután is lesznek ellenségei. Két csoportra lehetne osztani az ő táborukat: van külső és belső ellenség. Amióta Krisztus Egyháza fennáll, nem szűntek meg az üldözések Jézus tanítása és annak követői él­űn. A hitetlenség minden eszközt felhasznált, hogy ! .ami tanítások, tévelyek hirdetése által aláássa a , .risztusi hitet a lelkekben. Sikerült is nagyon sokszor ■ \ gyöngébb hittel rendelkezőkben eredményt elér­jük. Nem'állották ki a próbát. Hasztalan volt sokak­­íál az evangéliumi szózat: “Legyenek felövezve ágyékaitok és égő fáklyát tartson a kezetek!” Felké­születlenül állottak ki a sikra és a kisértés szele elfuj­­ta őket. A kitartó lelkek üldöztetések alkalmával sok­szor vérükkel pecsételték meg hűségüket Krisztus­hoz. Nyíltan vagy titokban lobogott fel az üldöztetés lángja, de sohasem hiányzott. Az emberi gonoszság nem pihent meg, mindig megtalálta a módját a táma­dásnak. Szomorú például szolgálnak a Szovjet egy­ház-ellenes törekvései, amelyeknek sokszor száz vér­­tanuság lett az ára. Sokszor találunk belső ellenséget is. Hisz nincs olyan egyházközség, amelyben ne volnának rend­bontók, békétlenkedők, bujtogatók és igy megnehe­zítik a lelkipásztoroknak a lelkek érdekében folyta­tott munkáját. És ez a fájóbb seb Krisztus Egyházá­ban, Legyünk hűséges tagjai Anyaszentegyházimk­­nak. Vegyünk részt a “Hozsanna” örömujjongásá­ban, de ne legyünk ott sohase a “Feszitsd meg!” or­dítozó lármájánál! Attól, a ki tizenkét szegény öreg embernek megmosta a lá­bát. Akár a gyerekek, derűsen indulnak hazafelé. A kalácsok, fehér kenyerek és a legfőbb törvény élményét most haza­­vipik családjuknak, hozzátar­tozóiknak és barátaiknak. Anglia csökkenti katonai kiadásait Az angol kormány öt éves tervet dolgozott ki a katonai kiadások fokozatos csökkenté­sére. 1960 végén megszűnik a so­rozás, a kötelező katonai szol­gálat. A nagy ( csatahajókat, amelyeken egykor az angol vi­lágbirodalom hatalma nyugo­dott, szétszedik, ócskavas lesz a tenger büszke királynőiből. Abbahagyják a lökhajtásos repülőgépek gyártását. Jövő biztonságát Anglia a legmo­dernebb fegyverekei fogja vé­delmezni, ezek: távolabbi irá­nyítható, pilótanélküli atom­bombát vivő repülőgépek (guided missiles), atomtüzér­ség és hidrogénbombák na­gyobb mennyiségben való gyártása. Koreából visszahívják az összes angol katonákat, Né­metországból az angol kato­naság 17 százalékát. McCarthy veresége A szenátus 70 szavazattal McCarthy és Malone szenáto­rok szavazata ellen megerősí­tette Zwicker tábornok elő­léptetését. tetőpontján állt, csúnyán le­hordta a tábornokot azt mond­ta róla, hogy nem méltó az amerikai egyenruha viselésé­re. Most megkapta a választ erre a gyalázkodásra McCar­thy. szenátor. A DIADALMAS BEVONULÁS AMERIKA - VILÁGNEMZET Szinte áz egész világ van képviselve Ameriká­ban, mert a világ minden részéből jöttek ide idege­nek és otthont, hazát találtak és egybeolvadva egy uj nemzetet alakítottak ki. Az amerikai nemzet kü­­lömbözik eredetének egyes nemzeteitől, de mindegyik vérsejtjei keringenek ereiben. Az 1950 évi népszámlálás adatai szerint abban az évben, április elsején, az Egyesült Államokban 10,161,168 külföldi születésű fehér ember élt és 23,- 589,485 idegen vagy vegyes szülőktől itt született amerikai. Ezenkívül volt 569,637 kínai, japán, fili­­pinó és más szineszbőrü, de nem néger. Ebből a nem egészen 35 millióból 25 millió olyan európai, amerikai és ázsiai országokból származott, amelyekben az emberek szabadok; körülbelül 9 mil­liónak származási vagy születési helye a vasfüggöny mögött volt, Európában vagy Ázsiában. A legnagyobb csoport, körülbelül 8 millió, az an­gol világbirodalom országaiból származik, köztük 750,000 kanadai francia. Német származású 4.70 mil­lió, olasz 4.65 millió, lengyel 2.80 millió, oroszországi több mint 2.50 millió, mexicoi 1.30 millió, svéd 1.20 millió. Tíz nemzetiségi csoport van, amelyek minde­gyike legalább negyedmillió lakossal van képviselve Amerikában. De meg kell jegyezni, hogy az amerikai nemzeti­ségi statisztika nem ad tiszta képet az ország nem­zetiségi összetételéről, amennyibén á népszámlálás­nál a születési helyet vették alapul, nem pedig a nem­zeti hovatartozást. Például sok ezer magyar szerepel a népszámlálási statisztikában mint csehszlovák, ro­mán, jugoszláv, osztrák, mert születési helyük az el­ső világháború után az utódállamok határai közé ke­rült. Amerikáiban 39 különböző nyelven 833 lap jelenik meg s olvasóiknak S2áma körülbelül 4,800,000. E la­pok közül 77 napilap, 279 heti vagy kétheti, 357 havi vagy félhavi és vannak hosszabb időközökben meg­jelenő újságok is. Több mint 900 nemzetiségi egyesület yan az or­szágban: egyházak, testvériségi egyletek, jótékony­­sági és kulturális intézmények. Gyilkosok ünnepe Mindenütt a világon ünne­pelnek a magyar nép gyilko­sai, az oroszhivők. Megünne­pelték április 4-ikét, azt; a na­pot, amelyen Magyarországot felszabaditotta az orosz vörös hadsereg. Ünnepük az orosz vörös hadsereget, amely a fel­­baditás napjaiban karkötőórát lopkodott és nőket hét éves kortól 70 évesig — megerő­szakolt, a következő években letörte a fiatal magyar demo­krácia zsenge ágait és 1956 novemberében halomra lőtte magyar férfiak, nők és gyer­mekek ezreit, rommálőt te és felgyújtotta a magyar főváros egy részét. Washingtonban is ünnepel­tek a magyar nép oroszhivő gyilkosai, a követség palotájá­ban diplomáciai fogadást ren­deztek. Az erre szóló meghivó­kat Zádor Tibor gyászmagyar követségi ügyvivő küldte az amerikai külügyminisztérium­ba, ahol azokat azon nyomban papírkosárba dobták. Kanadai diplomatát halálba kergettek Az amerikai szenátus anti­­kommunista vizsgáló bizott­sága előtt meggyanúsították sok más amerikai közéleti sze­mélyen kívül E. H. Normant. Kanada egyiptomi nagyköve­tét, azzal, hogy kommunisták­kal barátkozott. A kanadai kormány éles jegyzékben tiltakozott a gya­núsítás ellen és kijelentette, hogy Norman lojalitása két­ségen felül áll. Az amerikai külügyminisz­térium kijelentette, hogy nem azonosítja magát azzal, ami a szenátus vizsgálóbizottsága előtt történt. Norman nagykövet annyira a szivére vette az alaptalan vádaskodást, hogy pillanatnyi elhatározással Kairóban a he­tedik emeletről levetette ma­gát. A nagykövet öngyilkossága érthetően megdöbbenést kel­tett Kanadában, de itt is. Virágvasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 12, 1-8. Hat nappal Husvét előtt Bethániába méné Jézus, ahol Lázár meghalt vala, kit feltámasztott Jézus ha­lottaiból. Vacsorát szerzőnek tehát ott neki, és Márta szolgála; Lázár pedig egyik vala azok közül, kik le­telepedtek ővele. Mária tehát egy font drága tiszta nárduszkenetet vön, és megkenő Jézus lábait, és hajá­val törölgeté az ő lábait, és a ház megtelek a kenet il­latával. Mondá azért egy az ő tanítványai közül, iska­­rioti Judás, Simon fia, aki őt elárulandó vala: Miért nem adatott el ez a kenet háromszáz tízesen, és osz­tatott a szükölködőknek? Ezt pedig mondá, nem mintha a, szegényekre volna gondja, hanem mivel tol­vaj vala, és az erszény nála lévén,'azt, ami abba ada­tott, ő hordozá. Mondá azért Jézus: Hagyjatok békét neki, hogy az én temetésem napjára tartsa azt. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok veletek. Megtudá pedig a zsidók közül nagy sereg, hogy ott vagyon; és eljövének nem csak Jézusért, hanem hogy Lázárt lássák, kit feltámasztott halottaiból. A. papifejedelmek pedig arról tanakodtak, hogy Lázárt is megöljék, mert sokan menőnek el a zsidók közül ő­­érette, és hivének Jézusban. A következő napon pedig a nagy sereg, mely az ünnepre jött vala, midőn meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jő, pálmaágakat vőnek, és eléje menő­nek és Máltának: Hozsanna, áldott, aki az Ur nevé­ben jő, Izrael királya. És talála Jézus egy szamárvemhet, és rája iile, amint Írva vágyon: Ne félj, Sión leánya, ime a te ki­rályod jő, ülve a szamár vemhén. Ezeket nem érték előbb tanítványai, hanem mikor megdicsőittetett Jé­zus, akkor megemlékezének, hogy ezek őfelőle vol­tak megírva és ezeket cselekvők neki. Bizonyságot tőn pedig a sereg, mely ővele volt, mikor Lázárt elő­­hitta a sírból, és feltámasztotta őt hallottaiból. Azért is ment eléje a sereg, mert meghallá, hogy e csodát tette. SZENTBESZÉD Jézus talált egy szamár vemhét s rája Lile, amint Írva vagyon : Ne félj, Sión leánya! íme a királyod jön, ülve a szamár Vemhén, nem pedig a földi királyok és harcosok délceg lován, hanem oly állaton, melyet leg­inkább csak a szegények használnak. Azon városba, hová Dávid és Salamon királyok oly gyakorta pom­pásan felszerszámozott öszvéreken vagy lovakon, ke­­vély lovagok csoportjától kisérve vonultak be, az Ur Jézus egy kölcsönzött és még ülésre nem használt szamáron vonult be, melynek takarója az ő tanítvá­nyainak szegényes ruháiból állott, kíséretét olyanok tették, akiket a világ köznépnek és csőcseléknek tart. E Cselekmény minden körülményéből kitűnik az Urnák azon szándéka, melynélfogva az ő országát első eljövetelekor szegénységben és alacsony álla­potban akarta előtüntetni, hogy igy nyilvánvalóvá te­gye, hogy az ő országa nem földi, hanem szellemi, mennyei és ezért szelíd és alázatos és távol van min­den földi pompától. Az Ur Jézus Krisztus, a Messiás, a béke fejedel­me, akinek mindenek alá vannak vetve; a szamáron, a béke jelképén ülve vonult be nyilvánosan a messiási ország fővárosába: Jeruzsálembe és elfogadta a ne­ki, mint Messiásnak nyilvánított hódolatot. Teljes alázatosságban és szerénységben vette itt birtokába országát, de egykor dicsőségben foglalja majd el, midőn másodszor jön el — a végítéletre. Kövessük a béke, alázatosság és szerénység pél­daképét, mely az Ur Jézus Krisztusban tündököl előt­tünk, hogy az utolsó ítélet nagy napján, midőn az Ur dicsőségben jön el, elnyerhessük az örök dicsőség koszorúját. CHAPLIN NIZZÁBAN A kommunista hajlamai mi­att Amerikából száműzött filmkómikus Charlie Chaplin a francia Riviérán, Nizza vá­rosában, kibérelt havi 715 dol­lár lakbérért, egy fényüzéses villát, amelynek régebbi lakói voltak: Auriol francia minisz­terelnök, Mihály romániai ex­­király, Leopold volt belga ki­rály és fia Baudoin, a mostani 1 belga király. A JŐ SZAMARITÁNUS, BIBLIAI JELENETEK

Next

/
Thumbnails
Contents