A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-12-21 / 51. szám

8-TK OLDAL Advers* negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Lukács 3:1-6 Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esz­tendejében, amikor Poncius Pilátus helytartója vala Judeának és Heródes negyedes fejedelme Galileának, Fülöp az ő testvére pedig fejedelme Itureának és Tra­­chonitis tartománynak s Liziliának, Annás és Kaifás főpapok alatt, lön az Ur igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában És elméne a Jordán egész kör­nyékére, hirdetvén a bünbánat keresztségét a bűnök oocsánatára, mint írva vagyon Izaiás próféta beszé­deinek könyvében a pusztában kiáltónak szava: Ké­szítsétek az Ur útját, egyenesítsétek az Ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom meg­­alacsonyittatik, és a görbék egyenesekké lesznek, és a göröngyösek sima utakká; és meglátja minden test az Isten üdvösségét. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk előszeretettel vette körül beszé­deinek tárgyait, hasonlatait, példáit az akkori palesz­­dnai életből, hallgatóinak életéből. Azokhoz a me­ző, a szántóföld, a halakban gazdag tó állt a legkö­zelebb, tehát az emberi alakban megjelent isteni böl­csesség ezeket a hallgatóságának ismerős tárgyakat elemezte, magyarázta s ezek alapján igyekezett őket a természetes világból felemelni a természetfeletti életnek színvonalára. Miután pedig bizonyára nem járunk téves utón, ha Krisztus Urunkat követjük, mi is bátran felhasználhatjuk a bennünket körülvevő világ természeti tüneményeit, kézzelfogható tényeit, hogy felül emelkedve ezen a természetes látható vi­lágon, tanulságokat merítsünk lelkünk természetfe­letti élete számára. Az Advent az Ur jövetele előkészítésének ideje. És Advent mai negyedik és utolsó vasárnapa ilykép­­pen az “utolsó simítások” ideje. Mindenféle jövetel­hez pedig ut szükséges, és ezért olyan nagyon találó a mai szent időhöz a mai szent evangélium hasonla­ta az útról. Krisztus Urunk előhírnöke, utjának leg­­: íagyobb előkészítője, Keresztelő Szent János is jól tudta, hogy hepe-hupás, girbe-görbe utón, hegynek ;el, völgynek le haladva igen nehéz, hosszadalmas és bizonytalan dolog a célhoz érni. Ezt tehát Keresztelő [szent János már 1900 éve éppen olyan jól tudta, mint ,-amint tudja ma minden fuvarozó és minden vasúttár­saság. Ám több' tanulságot is menthetünk a mai szent evangéliumból. Valahányszor az evangéliumot olvassuk vagy halljuk, a Szent Lélek segítő kegyelmét kérjük, hogy abból lelkünkre is üdvös tanulságot meríthessünk. És ilyen tanulságot kell merítenünk a mai evangéliumi szakaszból is. Arra kell gondolnunk, hogy végered­ményben az élet minden törvényét a jó Isten alkotta. Az egész mindenség mindenütt hasonló törvények­nek hódol. Amint testünk számára vannak akadá­lyok az előrejutásban, ha utunk folyton hegynek fel, völgynek le megy és egyenetlen, úgy a lelki életben is igen gyatrán vagy sehogysem haladunk előre, ha folyton a kevélységnek, döíyfösségnek hegyeibe aka­dunk: olyan nagyon nehéz, sőt lehetetlen ezeket meg­másznunk. És a tunyaság, restség a legtalálóbban mély völgyhöz, szakadékhoz hasonlítható. Abba is saját súlyánál fogva milyen könnyen lezuhanhat egy szikla vagy az ember maga is. És milyen nehéz aztán a völgybe szakadt tömböt ismét felvontatni a sima. jó országúira, milyen körülményes, vagy éppen em­berileg lehetetlen a szakadékba esett turistának me­gint íelküzdenie magát a biztos ösvényre. A folyton rávaszkodó, köntörfalazó, csalárd ember életútja valóban a tekervényes zeg-zugos ös­vényhez hasonlít. Ha az ember ilyenen halad, önma­ga se tudja: közeledik-e a céljához? Sohase tudja, mivel találkozik öt perc múlva ösvénye egyik kanya­rulatánál. Az Ur közel vagyon, de zeg-zugos, hepe-hu­pás, hegynek fel, völgynek le haladó uttalan utón sohasem érünk el Hozzá. Ezért feladatunk világos: a kevélységnek, dölyfnek hegyeit át kell vágnunk, s tunyaság völgyeibe sohasem szabad lezuhannunk. Becsületes, állándó szorgalommal fel kell azokat töl­­tenünk, hogy életünk színvonala mindig emberi £ istgngyermeki méltóságunkhoz illően emelkedett le­gyen. És egyenes legyen abban az értelemben is, hogy nem csavarodik folytonosan jobbra-fcalra a hazudo­­zás, képmutatás tekergő, mindig célt tévesztő irányá ban, azaz inkább iránytalanságában. MANILA — A Fülöp-szigeti kommunista ter­roristák vezére, Luis Taruc, aki 19g4-ben megadts magát, büntetlenséget kapott bandájának terrorcse­lekményeiért, de most gyilkosságok egész sorozata címén bíróság elé állították. VARSÓ — Kazimir Moczarski, a háborús ellen­állás harcosa, kilenc év után kiszabadult a kommu­nisták börtönéből. Elmondta, hogy koholt bizonyíté­kok alapján Ítélték halálra, de két év múlva bünte­tését életfogytiglani börtönre változtatták át. 49-féle módon alkalmaztak ellene kényszert, hogy valljon Gomulka és Czyrankiewicz ellen, akik ma az ország vezetői. Szellemi küzdelem Magyarországon T jó PÁSZTOR > ~ Irta: ZÓLYOMI SÁNDOR Father Kilián Csaba, a new yorki katolikus ifjúság lánglelkti vezető­je, sorozatos ismerkedési estéket rendez, a menekült szabadsághar­cos ifjakat szólalatatja meg, akik beszámolnak a szabadságharcról és az izgalmas menekülésről. A megjelent vendégek kívánságára Zólyomi Sándor egyetemi hallgató az otthoni elnyomott szellemi és hitéletről a következő előadást tar­totta: Két hete kaptam menedék­jogot Amerikában. Addig a tűz mellett éltem és volt alkal­mam saját bőrömön is tapasz­talni a kommunizmus erősza­koskodásait. A kommunisták­nál nincs szellem, nincs lélek. “Nincs Isten, csak Anyag van. Ez az Ur: az Anyag”! mond­ják ők. A kommunizmus szemér­metlen vállalkozásában talál­kozott a nagy riválissal: az Egyházzal. Az utóbbinak már volt sok kitüntetése az újonc­cal szemben. Az ő ellenségeit elzavarta a történelem színpa­dáról. És a két fél belépett a présbe. Az egyik páncélba öl­tözve kölcsönkért fegyverek­kel, a másik ijesztő védtelen­­seggel. Ilyen körülmények kö­zött él Magyarország népe. A kommunizmus kezében van a szurony és látszólag ő diktál­ta az eseményeket. Az első rohamot a papság ellen irányították. Előbb a te­kintélyüket taposták sárba, közkézen hirdetve: “Hazug­ság a cölibátus! Csalnak a pa­pok! A könnyű életforma ma­gatartására szövetkeztek ezek a sötét társaságok! Már két­ezer éve szövik a hálót a hala­dás ellen, ideje, hogy lerázzuk a nyakunkról őket! Kihasznál-' I ják az embereket, főkép a hi­székeny nők szentimentáliz­­mn.sát és közben ügyesen per­­selyeznek ... !” Félévvel ezelőtt a szegedi parafagyár párttitkára a sze­membe vágta: “Te is ott tartasz még, hogy a templomba jársz?” Azonnal kész voltam a vá­lasszal: “Hiszen ma többen járnak templomba, mint ré­gen. Eljő az idő hamarosan, amikor megértik majd az igazságot.” Egy jámbor falusi néni azt :kérdezte: naik, amikor annyi birtokuk volt?” Tehát akadtak nagyon so­kain, akik áldozatul estek az első kirohanásnak. De ezek vakok, elkeseredett és sors­­üldözöttek voltak, akik már mindenkit gyűlöltek. A második t á m a d á s az ifjúságot akarta meghódí­tani. Nem sikerült, ezt a kö­­zelmulti harcokban bebizonyi­­tottuk. Tizenegy évi próbál­kozás után lemészárolták őket akik nem tudtak elmenekülni. A papságnak büntetés terhe mellett megtiltották, hogy az ifjúsággal f o g 1 atkozzanak. Vallásos szervezeteket nem engedélyeznek. Ilyen irányú könyvek terjesztése is bünte­tést vont maga után. A pap­sággal való egyéni és privát érintkezés is veszélyes volt. Egy egyetemi hallgató elvesz­tette az ösztöndíját, mert a káplánnal otthonukban asq­­talteniszezett. Ennél brutáli­­sabb volt az, hogy egy fiatal papot nem engedtek többé mi­sézni, mivel három minisz­­tráns gyenrmeket meghívott a plébániára, ahol titokban hittan órákat adott nekik és hogy meghallgatták őt, cu­korkával, szentképpel jutal­mazta őket. De mindez nem volt elég! Ezután következett Makaren­ko pedagógiája: Reggeltő1 délig tánc. A szent mise elma­radt. Reggeltől délig sport­verseny. A szent mise megint elmaradt. És a szülők nem vé­tóztak ellene. Nem akartak büntetésből utcaseprőik lerj­­ni . . . Az ifjúságnak eleinte tet­szett ez a szabad., kicsapongó élet. De nem sokáig. Üresnek találták. Megtévesztett szom­­nas lé kük Marxok úgyneve­zett filozófiáját szürcsölte. “Hiába fakad azonban a hal­lásból a hit” — ahogyan szent Pál mondja — az ifjúság ezt már képtelen volt elfogadni.. A veszély tovább terjedt. A pogány tanítások eredmé­nyeit nem ismerték, az uj is­tentelen tanításokat pedig ál­landóan hallották. Megszülé­­tett a bizonytalanság. Az ősök' hite megrendült az uno­kák szivében. Már szégyeltek imádkozni, már nem tartot­ták életkérdésnek a vallás problémáját. De még sem ve­szett el a magyar ifjúság! Idealizmusa töretlen maradt, amit be is bizonyitottak.' A haza oltárára a legnagyobb értéket: az életét tette, mint egészen elégő áldozatot. Az ilyen lelkes ifjúság képes megragadni a legnagyobb ideálnak: Krisztusnak a ke­zét és a legszentebb örömmel nyújtja jobbját az ő barát­­jainak, akik megértették, hogy igazi és drága könny­cseppek hullottak a jeruzsá­­lemi templom fölött. . . A tények is alátámasztják a fentieket. Október 25-én a szegedi katonaság még nem állt a szabadságharc mellé. Mi egyetemisták tétlenségre voltunk kárhoztatva, a fegy­ver hiányában is. És ekkor az egész ifjúság átvonult a Dóm­ba, ahol énekes gyászmisét mondattak a budapesti har­cok halottaiért. Tehát: ismé­telten mondom, nem veszett el egészen a magyar fiatal­ság! Pedig valóban nagy ve­szélyben volt! Milyen meghatóan szép volt a három napi szabadsá­gunk! Maguk a csepeli mun­kások, ahol legdurvább volt Rákosi galádsága, követelték a kormánytól a vallásokta­tást. Ettől kezdve minden is­kolában kötelező volt a hit­tan tanulása. Kedves régi amerikás test­véreim, ez az igazi magyar­ság! Szent István méltó utó­dait csak az elnyomás eszkö­zeivel tudták félrevezetni és elhallgattatni. Senki sem ta­gadhatja, hogy szabadság­­harcunkban győzött a Hit és az Egyház. Szomorú és ijesz­tő veit, amikor felvette a har­cot ellenségeivel szemben, de ma minden testvérem láthat­ja, hogy az életben csak egy ad tökéletes megoldást: a Hit. Győz Krisztus és az ellenség letűnik a történelem porond­járól. FARMEREK, FIGYELEM! Bonn városából, Nyugat­­•Németország fővárosából jó hir jön állattenyésztőknek, akárhol élnek is. Az ottani egyetem természettudósai ta­nulmány tárgyává tették azt a gazdának nagyon fontos kérdést, hogy vasárnapi pi­henőt tarthatnak-e anélkül, hogy emiatt sertéseik kárt szenvednének ? Kísérleteket végeztek sertésekkel, vasárnap reggel megetették a sertése­ket és hétfő reggelig nem ad­tak újabb takarmányt. A kí­sérletek eredményeképen meg­állapították, hogy a sertések alig érezték meg az élelmezés hiányát egy egész napon át. A tanulság ebből az, hogy a gaz­dák általában követhetik a példát és nyugodtan koplaltat­­hatják sertéseiket vasárnapo­kon, az nem árt meg nekik — és a gazdáknak és munkásaik­nak zavartalan szabad vasár­napjuk lehet. Megjegyzendő, hogy a né­met egyetemen ezt a kísérle­tet azért végezték, mert az országban hiány van mezőgaz­dasági munkásokban. Ez még fokozottabb mértékben áll Amerikára és ezért a bonni kí­sérletnek gyakorlati jelentő­sége és értéke van itt is. Öl miliő dollárt! Az International Rescue Committee elnöke, A.B. Duke javasolja, hogy Amerika kor­mánya adjon 5 millió dollár ajándékot az osztrák népnek, amely erején felül segítette, istápolta, élelmezte a magyar szabadságharc menekültjeit. “Igazuk lehet-e a papok-MUNKAKÖZVETÍTÉS a tengek HULLÁMAIN Mitchell munkaügyi miniszter Bremerhaven né­­netországi kikötővárosba küld tizenkét tisztviselőt akik az Amerika felé induló haditengerészeti hajó­kon útközben ki fogják hallgatni a magyar menekül­teket iskolai és ipari képzettségükről és elő fogjál? rket készíteni arra, hogy mihelyt Amerikába érkez­­rek, nyomban munka után nézhessenek. A hajók december végefelé összesen 6000 menekültet fognak hozni. A kiküldött tisztviselők mind beszélnek ma­gyarul. Camp Kilmerből a munkaügyi minisztérium azt az értesítést kapta, hogy a magyar menekültek közt gén sokan vannak, akiknek képességei gazdagodást fognak jelenteni Amerikának. Az első 75 menekült ?ö!zt, akiket kikérdeztek, úgyszólván minden foglal­kozási ág képviselve volt: mérnökök, orvosok, ápo­­ónők, órások és villanyszerelők, fényképészek és mé­­?zárosok, borbélyok és esztergályosok, egy dijbirko­­só, hat mozdonyvezető és egy parazitológus, egy te­­rorista és egy zongoraművész, egy sebészorvos és agy festőművész, stb. Kommunisták nem kívánatosak Camp Khmerben egyes menekültek azt állit­­'ák, hogy soraikba besomfordultak kommunisták aőt ávosok is. Gőbel Jőuos, volt miskolci tornatanár azt mondja, hogy az ausztriai Röder táborban két kommunistánál tervrajzokat találtak, amelyek arra /állották, hogy dinamittal fel akarják robbantani a tábort. Az amerikai bevándorlási hivatal közli, hogy minden egyes menekült múltját és jellemét alaposan megvizsgálják, mielőtt beutazási vízumot kapnának így hát kommunistáknak nincsen kilátásuk arra hogy besurranjanak mint menekültek Amerikába. Krisztus nemzetiségi táblázata EVANGÉLIUM Szent Máté 1:1-25 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiá­nak nemzetségéről való kijnyv. Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákobot; Jákob nemzé Judát és testvéreit. Juda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fares nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot. Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt. Sálmon nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Rutától; Obed nemzé Isait, , Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől. Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abi­­ját, Abija nemzé Asát. Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást. Uzziás nemzé Joathámot; Joathám nemzé Ák­­házt; Ákház nemzé Ézékiást. Ezékiás nemzé Manassest; Manasses nemzé Á- mont; Ámon nemzé Jósiást. Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babiloni fogságra vitelkor. A babiloni fogságvitel után pedig Jekoniás nem­zé Salátáiéit; Salátáiéi nemzé Zorobábelt. Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliá­­kimot; Eliákim nemzé Azort. Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot. Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matt­­bánt; Matthán nemzé Jákobot. Jákob nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik. Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség és Dávidtól a babiláni fogság­­raviteltől Krisztus tizennégy nemzetség. A Jézus Krisztus születése pedig igy vala: Má­ria, az ő anyja,, élj egyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lé­lektől. József pedig, az ő férje, mivelhoz igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé az UrnaK angyala álomban megjelenők néki, mond­ván: József Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneitől. Mindez pedig azért lön, hogy beteljesedjék, a - mit az Ur mondott volt a próféta által, aki igy szól: Imé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig az álomból felserkenyvén, úgy tőn, amint az Ur angyala parancsolta vala néki, és fele­ségét magához vévé. És nem ismerő őt, mig meg nem szülé az ő első­szülött fiát; és nevező annak nevét Jézusnak. BIBLIAI KtiPEK

Next

/
Thumbnails
Contents