A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-12-07 / 49. szám

2-iK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztí‘.-ég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO t Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI £gy évre _________ Fél évre_________ DIJAK: „$6.00 „$-3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year --------------------------$6.00 Half Year________________$3.50 titered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A KEZDEMÉNYEZŐK Tiz év óta ha felnyitjuk az újságot, azt tapasz­taljuk, hogy a szovjet “kezdeményez” valamit és a legjobb esetben, mi “reagálunk” rá. Másszóval, kül­politikánk arra van beállitva, hogy “lássuk mit csi­nál a szovjet” és azután meglátjuk, mit tehetünk mi a kivédésére. Elismerjük, hogy egy aggressziv diktatúrának mindig könnyebb külpolitikát űzni, mert nem tarto­zik felelősséggel népének. Mégis úgy érezzük, kor­mányunk alábecsüli a nép intelligenciáját, amikor at­tól tart, hogy valamely erélyes lépése nem találkozik helyesléssel. A kormány követni akarja a közvéle­ményt, ahelyett hogy vezetné. Hovatovább abba a helyzetbe kerültünk, hogy külpolitikánk a szovjet külpolitika függvénye lett. Magatartásunk attól függ, mit csinál a szovjet. Az amerikai közönségben, főleg a magyarországi és a közelkeleti események miatt valami lappangó elége­detlenség kezd mutatkozni ezzel a habozó tétlenség­gel szemben. Itt lenne az ideje, hogy kormányunk igazi vezetést gyakoroljon. Főleg pedig azt szeret­­nők, ha a szovjettel szemben leszögezné magatartá­sát és világosan kimondaná, hogy “eddig és ne to­vább”. A Bowery hajótöröttek országútija New York város vezetősé­ge halálra ítélte a Hajótöröt­tek Országutj át, a magas­­vasút lebontása után világos­sá, szenessé lett Bowery he­lyét egy szép modern, tiszta és a bűn szennytől megtisz­tított utca fogja elfoglalni, az élet elesettjeinek másutt va­ló elkvártélyozása után. De a Bowery név, amely a holland település idejéből származik, sohasem enyészhet el, amíg lesz a Hudson partján egy új­kori Babilon, New York. Elmúlt idők évkönyveiben lapozgatva, ezt az ismertetést találtuk a századelejei Bow­ery életéről és népéről. Bizto­san érdeklődéssel fogják al­­vasni azok, akik hosszabb-rö­­videhb ideig éltek, barangol­tak, küzködtek New Yorkban. AZ UTCA EGYÉNISÉGE SÁRA SZÉPSÉGE Egész Amerikában nincsen még egy olyan utca, mint a Bowery. Ott nyúlik el az East Side­­on a kínai negyed határát ké­pező Chatham Squaretől fel egészen a Cooper Square-ig, a 8-i'k utcáig. Érdekes kép tá­rul az ember elé már akkor is, ha világos nappal megáll a munkanélküliek, nyomorul­tak, elzüllötték, kétes alakok ez országutján, mely egyút­tal találkozó helye a matró­zoknak, kikötőmunkások aljá­nak, a legmélyebbre sülyedt leányoknak. Északról délfelé keskenyedik a különben mind­végig széles utca. A magas­­vasút két old ab egészen a há­zak mellett, rés:' m a gyalog­járók felett vezet és állandó­an árnyékos sötétben tartja a gyalogjárót mindkét oldalon. Épen. egy emelet magasban halad a magas vasút és igy a rajta utazók kényelmesen gyönyörködhetnek biztos tá­volságból a nem annyira hi­res, mint inkább hírhedt Bow ery szállodák belsejében. Ha este néz végig valaki a Boweryn, első pillantásra ta­lán az a gyanúja támad ben­ne, hogy a hires “Bowery Boyok” csak a mesékben lé­teznek, hogy ez az utca sem más, mint akárhány hozzá ha­sonló külvárosi utca. Pedig ami igaz, csak egy Bowery van ezen a világon. Tagadhatatlan, hogy ha a Bowery ma is.ugyanaz a rej­telmes és veszedelmes útvonal is, mint volt régen, bizonyos tekintetben váltó zásokon ment már át. A két oldalán el­terülő házak nagy részében a minők bárhol lehetnének. A legtöbbje ezeknek olcsó por­­cellán és edénydcereskedés. Van sok másodrangu cigaret­ta és szivargyár is a Bowery házainak emeletein. Tulajdonképen mi adja meg a mai Bowerynek a hir­­hedtségét ? SZOBA 25 CENT BEM APÓ Megkapta, amit keresett A Jó Pásztor Verses Krónikája HELYÜNK A NAP ALATT... Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ lörgött és villámlott és vérzett a >ás mostan is iomlml a veres »t. lessziről tört elő a vörös áradat " dübörgő tankokkal a magyarra szakadt, öttek félvad muszkák, mongolok, kozákok, vérben áztak mind a magyar barrikádok. 1érben születik meg minden szabad ország: náris testvérünk lett a szerb és az osztrák. )h névtelen hősök, saslelkü magyarok: íjra büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok. Sár nem látjuk tisztán mostan még a véget: fi űzitek el a muszka sötétséget. szabad világ: hozzád emeljük most szívunk: szent szabadságunkért küzdeni akarun;! Segítsetek ti is küzdelmünkön végig, amig szent küzdelmünk szabadsággá eik. Elvetve a kocka . . . nincs ut visszafele: akkor sem, ha elhull a küzdőknek fele , . Vérünk bár pirosra festi a bősz telet: szent harcunkat többé feladni nem lehe. Őrtüzeink égnek bérceken, völgyeken, s összefogóznak majd a lángok egy helgn. Véres küzdelmeink pirosló reménye: Égre csap majd egyszer győzedelmünk énye. Egyszer elnémulnak majd ágyuk és tanok, s megkondulnak mind a szabadságharsgok. Ekevas lesz a kard, gépfegyverből trakr, s viruló zöldvetés nevet ránk tavaszkor Zsindelyes kis házunk, melyre oly rég írunk: lesz e mi otthonunk és boldogság-várur.. Megérik a kalász, életre vál a csók, s átölelnek boldog, pufók gyermekkaok. Mert ha a rabságtól nem kell többé fék mindig boldogságban fogunk aztán élr És mire a véres vihar majd elhalad: megleli a magyar helyét a Nap alatt! A híres holttengeri tekercsek szövegét lassan fordítják angolra- és más nyelvre, mert a Mféter éves bőr és fémtekercsek rendkívül rossz vannak. De hónapok, évek aprólékos munl^^Rq xfh mégis a müveit világ elé tárták azok ) yVz arameus nyelven írott tekevcse^^Mí i 'ruhám ősatya feleségének, Sárának széni^R el ; lángoló szavakkal. i — Gyönyörű volt az alakja, karcsú a dereka, járása akár a gazella szökdécselése, arca akár egy angyalé, szeme mint a napsugár, haja csigákban om­lott le, tenyere fehér és ujjai vékonyak, hosszúak. Bő­rén egyetlen foltot sem találtak. Zoan fáraó első lá­tásra beleszeretett és feleségül akarta venni. Ábra­hám, nehogy életét vegyék, azt mondotta, hogy a húga Sára . . . Innen a történet már úgy folytatódik, mint a Bibliában. Még számos tekercsen dolgoznak a világ leghíresebb archeológusai, akik hűségesen, az erede­tihez híven fordítják le az ősi szöveget. Azoknak, akiknek kedvenc olvasmányuk az ótestamentum, nagy élmény lesz ez a sok uj részlet, melyeket e te­kercsek révén tárnak a világ elé. A próféták jóslatai uj értelmezést nyertek. La­­mech könyvében olyan mondatok vannak, melyek mintha csak a mai atom és hydrogénbombás világra vonatkoznának: — Az ég csillagjai harcolnak majd az ember el­len ... a gonosz ismét uralkodni próbál a földön. BARÁTOK VAGY ELLENSÉGEK? Amióta Anglia, Franciaország és Amerika együtt harcoltak a német császár ellen, az angol­­francia-ameríkai barátság háborúban és békében egyaránt megingathatatlannak tetszett. Most mégis megingott. Amikor az angolok és franciák (és az iz­raeliek:), kifogyva béketürésükb ől, erélyes akciót in­dítottak az egyiptomi kis Hitler ellen, az amerikai kormány kezet nyújtott a szovjet kormánynak és ket­ten egyesült erővel megrohanták az Egyesült Nemze­tek fórumán Nasser ellenségeit, megbélyegezték őket mint jogtalan támadókat, a UN elveinek megsértőit Azóta Anglia, Franciaország és Izrael a világszerve zet zsűrije előtt, mint vádlottak állanak s velük szem ben áll, a jog és igazság tündöklő fehér köpenyébf burkolózva, a diktátor, aki saját bevallása szerin orgyilkosokat küldött Izraelbe védtelen férfiak, női és gyermekek lemészárlására és aki “Fulladjatol meg!” felkiáltással azt üzente Amerika népének hogy ő se szó se beszéd, kisajátítja a Szuez csatorna és ehhez senkinek semmi köze. Évszázadok óta nem érte az egykor hatalma Angliát ilyen megalázás és nem csoda, hogy Lon do neheztel. A szenvedélyek hullámai magasba csapna! Angliában olyan hangok is hallatszanak, hogy vég az amerikai-angol barátságnak és vége az ourópi közös védelemnek. Ezek a hullámok persze le fogna csendesedni, mert az angol-amerikai fegyvertára ság felbomlása a világ uraivá tenné ajovjet gan'g­­sztereket, romlásba döntené végül Amikát is. De valami haszon mégis származfog ebből s csúnya konfliktusból. Amerika végül égis rá fog jönni arra, hogy az arab fanatikusok ke értékű ba­rátságáért nem érdemes feláldozni néilöznetetlen és igaz barátokat. Egyelőre Amerika angol-ellenes ptikája mód­felett megerősítette a szovjet gangsztei tekintélyét ugyanakkor, amikor a szovjet gangszté tekintélye a magyar nép brutális leigázásával rr a 'kommu­nista világban is csorbát szenvedett, A mostani siralmas helyzetbe éln bevilágít ez a legújabb washingtoni politikai vicfcisenhower Georgiában golfozik, Eden Jamaicábatdül, Dulles Floridában lábadozik. Úgy látszik, mién rendben van ezen a világon. A határozott felelet erre a kérdésre az, hogy a szállodái, a Bowery Hotelek. Ezek az utolsó stációi a züllés útjára került newyorkiaknak. Vala­mi csodálatos, megfoghatat­lan erő kergeti a züllő embert a Boweryre, annak szállodáiba. Vannak New Yorkban más ut­cákon is olcsó szállodák, ame­lyek kapubejáratán ott lóg a tábla, ROOMS 25 cents, single Bed 10 cents, ezekben se száll meg természetesen még egy éjszakára sem más, csak az, akinek nincs egyebütt helye az éjszakára, de a Bowery eme hoteljeibe már csak az megy, aki züllik, aki keresi már az élet hajótöröttjeinek társasá­gát, aki meg akarja ott tanul­ni, hogyan kell koldulni, lop­ni, esetleg rabolni, gyilkolni. Aki tisztában van már azzal, hogy reá nézve megszűnt a tisztességes társadalom, aki nem irtózik már attól a gon­dolattól, hogy csavargókkal, bumokkal és trampekkel hál­jon egy szobában, olvassa az újságok rendőri hireit. Valósággal egymás mellett sorakoznak végig a Boweryn ezek az éjjeli menedékhelyek. A Bowery alakok túlnyomó ré­sze a közös hálótermek szeny­­nyes ágyain pihenni ki a fá­radalmait és eszeli ki a más­napra való sötét terveket. Van e szállodák mindegyikének el­ső emeletén olvasó és dohány­zó terem is és ezekben a rossz levegőj ti piszkos termekben olyan társaság gyűl össze, me­lyét látni sem jó. Vesse** ea^k Ogy 'töiA iiiFetbf bárki a magas-vasutról a Heureka, az Uncle Sam House a Union, a Niagara és a töb­bi Bowery szálloda emeleti ol­vasótermeibe és az a rövidke pillanat, amely alatt elrobog a vasút, elég lesz arra, hogy meglássa, mi a Bowery alak. Az elüzöttségnek leirhatatla­­nul jellegzetes alakjai pipáz­nak és olvasnak ott. A füsttel teli termet egy-két pislogó gázlmámpa világítja meg úgy ahogy, és ezek gyenge fényé­nél olvassák a toprongyos ala­kok a lapokat. Valamennyi olyan fáradtnak látszik, mint aki egész nap csavargóit. Leg­többje úgy ül, hogy maga elé rak még egy széket és erre nyújtja ki a lábát. Fáradt. El is fáradhatott az egész -napi csavargásban, lődörgésben, egy-egy falat étel és az éjjeli szállásra szükséges tiz cent hajszolásban. A Bowery szállók a szó szo­ros értelmében nemzetköziek. Nem akad egy ilyen menedék­hely sem, melyben ne talál­nánk minden éjjel minden né­ven nevezendő nemzetiségű “vendéget”. Hány olyan hú­zódik meg- e helyeken, aki egy­két évvel ezelőtt még a Broad­way fényes vendéglőinek és szállodáinak volt a vendége, csak az tudja, aki megfigyeli e Bowery alakokat. A szébeni szászok hírhedt bálványa Joseph Be­­nigni Edler von Hildenberg, a “Siebenbürger Bote” szerkesztője volt, aki azt hirdetvén lapjában, hogy a szebeni vasárnapok emlékezetesek lesznek a magya­rok előtt; (Január 21-én itt visszaszorították Bemet), március 11-én is azt hitte, hogy ez a vasárnap is vég­zetes lesz a honvédekre Ezért már csak akkor me­nekült a városból, mikor azt utcákon elterjedt a vész­ár: nrn\mm\mm — Győztek a honvédek! Rögtön kocsiba vetette magát s menekülni igye­kezett. — Állj! — kiáltott rá egy utána vágtató hu­szár. De a kocsi nem állt meg. A huszár még egyszer kiáltott, harmadszor pedig már lőtt s Benigni azon­nal holtan bukott hátra az ülésen. Ez a szász atyafi volt az egyetlen, akit a hon­védek lelőttek. Bem nagyon megharagudott a hu­szárra, de mikor megtudta, hogy milyen álnok ellen­séget segitett a másvilágra az a pisztolygolyó, fel­kiáltott: * % iff Ü [ftü — Na, ez is megkapta amit keresett. — Nem hitte, hogy három a magyar igazság, most már legalább tudja, — felelte gróf Bethlen Ger­gely. ^ ^ Benigninek a szebniek később szobrot állítottak, ezzel is bebizonyítva, hogy kutyából nem lesz szalon­na. Bem és a lutri AZ UTOLSÓ ÁLLOMÁS Igazán azt lehet mondani, itt kezdődik és itt végződik a züllés. Amikor letörik egy newyorki “sport”, világfi, eleinte csak fentartja magát úgy ahogy, aztán lejebb és lej­jebb siilyed. Eközben minde­­nekfelett a régi zajos, mulató világ hiányát érzi legfájóbb­nak. Nincs egy pennyje sem, hanem azért este, a lámpák kigyulladáskor, felébred ben­ne a régi vágy az éjjeli élet után. Amig a ruházata megen­gedi, amig számíthat^ egy-egy régi jó baráttal való találko­zásra, üres zsebbel is elindul a Broadwayn és legalább azt a levegőt szivja, melyet régen és abban a városrészben foa-Kolozsváron egy anyóka sorra járta a honvéd­­tiszteket s ezzel a kérdéssel lepte meg őket: — Instálom, nem tetszenék megmondani, hogy mikor, melyik évben, hónapban és napon született Bem apó. — Miért kiváncsi rá néni? — kérdezték a meg­lepett tisztek. Az anyóka szeme felcsillant, hunyorgatott, «aztán azon tűnődött, hogy mit is füllentsen. Nagysokára aztán csendesen motyogta: — Hát kérem, csak azért szeretném tudni, hogy vájjon nem egy napon született-e az onokámmal? A tisztek megmondták neki, hogy tudomásuk szerint Bem apó 1792-!ben született, de a hónapot és napot maguk se tudják. Az anyóka szeme felcsillantv ^ — Köszönöm szépen, ez is elég nekem.” Aztán mikor az utcára ért, az ujjait hajtogatva, elkezdte motyogni: — 1792; tehát, 17, 9 2, no meg az éveinek száma 57. Micsoda nagyszerű quaternó! És kebeléből előhúzva egy ócska harisnyaszá­rat, kihúzott belőle egy Kossuth-bankót s ment a lu - ri-hivatalba. Ezt azonban zárva találta s kérdezősködéséro megmagyarázták neki, hogy Csányi László, főkor­mánybiztos az erdélyi lutrit eltörülte. — Én Istenem — sóhajtott az anyóka, be nagy kár volt, milyen gazdag asszony lehettem volna! A micsodás ember A marosszéki nemzetőr zászlóalj Restolczon vá­rakozott a megérkező Bemre. Amint a kocsija fel­tűnt s kiszállott belőle egy törődött testű, görnyed­­ten járó, kis szürke öreg ur, a tisztikar elképedt. Ők atlétának képzelték az osztrolenkai hőst s most előt­tük állott egy kis gnóm, egy kis pálcás ember, szinte ijesztő külsővel. Az öreg igy mutatkozott be nekik: — Én vagyok Bem tábornok s kérem*az urakat, hogy parancsaimat pontosan teljesítsék, most pedig induljanak. — No ezért kár volt küldöttségnek menni Pest­re, hogy ilyen fajankót hozzanak a nyakunkra — mondták a csalódott tisztek. De azért csak ment a zászlóalj Tóth Ágoston vezetése alatt és sikerrel a kápolna-deési ütközetben. Galdón egy kapitány benézett a tábornok ablakán s elképedve látta, hogy az paszulyt szemelget az asz­talon. Odament Tóth Ágoston őrnagyhoz, akit az egész tisztikar körülvett s nagy csodálkozásban igy szólt: — Bizony nem értem, micsodás ember lehet ez a tábornok, mig az ágyúzás tartott, ki se mozdult a szobából, hanem az asztalnál ült s fuszulyka sze­meket rakosgatott. Hanem azért ezek a fuszulyka szemek segítet­tek neki megverni az ellenséget; mert hát azok az ide-odarakosgatott fuszulyka szemek voltaképp a honvédcsapatok hadállásait jelentették. Bezzeg bál­ványozta is később a kis pálcás embert a tisztikar. rangol, ahol barátai mulatnak. Eljön azután az az idő, ami­kor a züllésnek indult, hajdan jobb napokat látott alak le­rongyolódik, olyan lesz, hogy szégyel már régi világa embe­reivel találkozni, de meg tar­tozik is már fünek-fának, ke­rüli őket. A Broadwayre nem mehet már. Restel oda menni. Nem akarja mutogatni a ron­gyait, a nyomorúságát. Vala­hová pedig menni kell, mert kigyultak a lámpák, kezdődik az éjjeli élet. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents