A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)
1956-11-23 / 47. szám
A JÓ PÁSZTOR 8-IK OLDAL OROSZ A MAGYAR ELLEN KÉPEK AZ 1848—49 ÉVI MAGYAR SZABADSÁGHARCBÓL Mindenkinek vége? Zsibón leverten ődöngtek a honvédek. Nyomasztó hangulat uralkodott köztük. Egyszerre csak poros, fáradt, rongyos honvédek közelednek. Bánfihunyadnál meglepte és szétugrastotta őket az orosz. Némelyik zászlóalj alig állt húsz emberből, a többi elszéledt. Ezeknek is komor kétségbeesés ült az arcán s keserűen mondták: — Vége mindennek. Egy diákhonyédből lett hadnagy odalép egy nagybajuszu idős kapitányhoz és szomorúan kérdi: — Most már milesz velünk? — Mi lesz, fiacskám? Hát leveted a hadnagyi attjlát, nem csörgeted a kardot, hanem visszamégy az iskolába s tovább tanulod a grammatikát. — Többet ér ennél a puskátok, — sóhajtotta a diákhonvéd. Sok volt a kozák December 17-én hajnalban Szomjas József, a 13 éves nyargonc gyerek, Szomjas József huszárszázados testvéröccse, jelentette, hogy az oroszok az előőrsöt meglepték , s kemény harc után két huszárt és kilenc Zrínyi zászlóaljbeli honvédet elfogtak, de bátyja az oroszok üldözésére ment. *■ Erre csatarendbe álltották a csapatokat, de az oroszok nem mutatkoztak s csakhamar visszatért Szomjas József a foglyok nélkül. — Nem sikerült kivágnod őket? — kérdezte Matolay. Nem ám, mert Béresi Pál főhadnagyom-féltette a huszárait. — Hogy, hogy? — Már annyira közel értük az oroszokat, hogy bajtársaink kiáltásait is tisztán hallottuk: Pajtások, szabadítsatok ki I — De mikor rohamot vezényeltem, Béresi megrettenve mondta: — Szomjas az Istenért, ne vidd veszélybe a huszáraimat. Erre aztán csak Kovács Károly tizedes és két közlegény vágott ki a sorból. — De hát nem is harcoltak azok, akik fogságba estek? • — Dehogy nem, ott fekszik két orosz az országúton, néhányat megvagdaltak, de annyi kozák fogta körül őket, hogy lehetetlen volt menekülniük . . . Az oroszok a két elesett kozáknak az országút mellett nagy kő-keresztet állítottak ciril betűs felírással, amely 1880-ig ott állott, de ekkor már eltűnt. Gyújtogat az orosz Losincon a nép agyonvert két orosz s ezért az oroszok felgyújtották a várost. Domdi Marci cigányprímás szemtanúja volt a város felgyujtásának. Bandájával a guszonai erdőbe menekült s magával vitte a ládafiát is, amely tele volt aranyokkal. A derék prímás hátra-hátra nézett futás közben s látva az égig csapkodó lángokat, rémülten kiabálta : — Jáj fiam, az aranyaim! — Mit óbégatsz! — szólt rá a másodprimás — az arany nem ég meg a tűzben. — Tudom, tudom, de elolvad, szent uccse elolvad, ha a muszka utolér bennünket! Ifc, Ilyen is volt köztük "'%s~ ■ Miskolc Roth tábornoknak köszönhette, hogy Losinc sorsára nem jutott, mert itt is a másvilágra küldtek egy pár oroszt. Roth tábornok erre magához hivatta az elöljáróságot s meghagyta nekik, hogy nyomozzák a gonosztevőket. Az atyafiak elsápadtak; hiszen ők is minden cfroszt a föld alá kívántak, hát csak nem lövettetik főbe a jó hazafiakat? — Ne féljetek — mondta a tábornok — nem kívánom én azt, hogy tüstént a föld alól előkeritsétek őket, de valamit csak kell tenni. Az elöljáróság megígérte, hogy nyomozni fog, de persze senkit sem cipelt el. Szepegtek azonban a tábornok bosszújától s kérték, hogy ne büntesse a várost egy-két betyár miatt. — Kurlandi vagyok — tudom, mi a becsület — felelte a tábornok. Történt, hogy egy orosz tiszt vetődött a borsodi alispán házába. Csak a gazdasszony volt otthon. — Vodkát! — förmedt rá a tiszt s a nagy borecetes üvegre mutatott. Az asszony németül kezdte magyarázni neki, hogy az nem pálinka. A tiszt azonban egy kukkot se értett németül s ezért még dühösebben kiabálta; — Vodkát! Az asszony méregbe jött s hadonászva magya-A HALOTT FELTÁMAD... A jeruzsálemi francia konzulátus épületét felgyújtották az arabok. írók, költők lázadása előzte meg a szabadságharcot Mint oly sokszor a történelem folyamán, a nemzetek szellemi vezérei, irók, költők és filozófusok indították el azt az ellenállási mozgalmat s, amely Magyarországon néhány napon át a szovjet uralmát megrendítette. Szellemi erjedési folyamatnak lehetne ezt nevezni. A költők érzékenyebb lelkének még jobban fáj, mint az átlag polgárnak, a mindennapi gondok alatt roskadó embernek, az általános nyomorúság, az élet szürkesége és reménytelensége. De az irók és költők szava idővel visszhangra talál a lelkekben, felrázza az addig lomhái! tűrő tömegeket és — az utolsó napok eseményei megmutatták, hogy az a szikra milyen nagy tüzet tud csinálni. Itt egy pár mutatvány a magyar irók és költők leikéből kipattant szikrákból: PAPIROS RÓZSÁK Tamási Lajosnak “Rapszódia a józanságért és az igazságért” cimü verse a megrendszabályozott költészetről szól, de ugyanakkor támadja azt a hazug világot, amelyet a nép elé varázsolnak, hogy életének ősi valóságáról megfeledkezhessen: Érdekes orvosi esetek, amikor a “halott" egyént sikerült feltámasztani Mindenki hallott már kísérteties történetekről, amikor a koporsóban fekvő halott hirtelen felült. Ilyen történetek javarésze a képzelet szüleménye. Néha előfordul, hogy a kiterített halott “megmozdul” de az ilyesmi csak néhány órával a halál után történhet meg és nem később, amikor a hullamerevség beállta és a kihűlés egyenetlensége folytán a holttest egy kis mozdulatot tesz. Néhányszor — de rendkívül ritka esetben — bizonyára előfordult, hogy amikor nem orvos állapította meg a halál beálltát, a “halott” csakugyan élt — tudniillik azért, mert meg sem halt. Az alábbiakban azonban oly esetekről akarunk beszámolni, amikor orvosok állapították meg a halált és a halottat mégis sikerült életrekelteni. Ez nem olyan ritka eset és manapság elég gyakran előfordult, hogy a beteg meghal a műtőasztalon és áz orvosok életrekeltik. MIKOR LEHET FELTÁMASZTANI? Mint fentiek előrebocsátása után kitűnik, a halott sikeres életrekeltésének feltétele az, hogy orvos legyen kéznél, sőt egy jól felszerelt kórházi műtőterem. A halottat csak röviddel a halál beállta után lehet feltámasztani. Az orvosok tudomása szerint két óra a leghosszabb idő, aminek eltelte után eddig sikerült egy halottat feltámasztani. De több tucat olyan eset történt Amerikában, amikor egyének szive körülbelül egy óra hoszszat nem működött. A halott feltámasztás csak akkor fog sikerülni, ha az agysejtekben még nem történt végzetes roncsolás. Az agyat a szív látja el friss vérrel és ha a szív nem működik, nincs vérkeringés sem. Az agysejtek ha nem kapnak vért, bomlásnak indulnak. Ennek folytán egy bizonyos idő éld telte után hiába indítják meg a szív működését, az agy nem tud többé funkcionálni. A TETSZHALOTT Ilyen esetben az történik, hogy a feltámasztott halott néhány óra múlva “újból meghal.” Tudniillik az agytekervények sorra felmondják a szolgálatot. Az idegek, amelyek az agyban futnak össze, nem közvetítenek többé ingereket, vagy laikus nyelven szólva, az agyvelő parancsát. Példának okáért a tüdő nem fog lélegzeni, a ve^fi nem fog folyadékot kiválasztani,' és igy tovább. Voltak emberek, akik csakugyan “tetszhalottak” voltak egy ideig és feltámadtak, ámbár az ilyesmi orvosi beavatkozás nélkül rendkívül ritka. A tetszhalott olyan egyén, kinek szive külső jelek szerint nem működik. De “fibriláció” még mindig van — egy céltalan rossz pumpáló mozgás, ami nem pumpálja a vért át a szivén, akárcsak mikor egy autó motorja jár, de nem húz. Ha a belső mozgás még létező, valami külső inger például egy lökés — a szivkamra zárószelepét újból megnyithatja, épugy mint egy be nem gyújtott autó motorja is megindulhat, ha egy lökéssel megindítjuk a lejtőn. De az ilyen eset csodaszámba menően ritka. HALOTT A MŰTŐASZTALON Orvosilag ib e b i z onyitható módon halottat eddig csak a kórházban támasztottak fel. “Legszerencsésebb” a halott részére, ha műtőasztalon éri a halál. Ha a kórteremben éri és egy kis idő eltelik amig a műtőbe szállítják, az esélyei már nem olyan jók. Egy nagy lélekjelenléttel bíró sebész még ilyenkor is segíthet. Két módot használnak a megállt szív megindítására. I Az egyik az, hogy villamos ütéseket alkalmaznak egyenesen a szívre. Az áram megindíthatja a szívműködést. A múltkor Philadelphiában egy nőt, aki 50 percig halott volt, ilyen módon támasztottak fel. Hogy egyik miért bírja jobban műtét közben az altatást, míg a másiknál a szívműködését megállását okozza, egyike az orvostudomány rejtélyeinek. Valószinüleg, a szívnek már előzőleg volt valami ismeretlen fogyatékossága. A SEBÉSZ LÉLEKJELENLÉTE Ha nem a műtőteremben ér valakit a halál, de orvos van jelen, a siker az orvos lélekjelenlététől függ. Ilyen esetben az orvos egyszerűen felvágja a halott mellkasát. Ilyenkor minden sebészi bigémét és eljárást félretesznek. Már az is előfordult, hogy az orvos zsebkésservágta fel a halott mellét. Az orvosnak nincs ideje fertőtleniteni a kezét — még jó, ha van ideje megmosni — hanem azonnal kezébe veszi a szivet és elkezdi ritmikus mozdulatokkal masszírozni. Ez az eljárás gyakran volt már sikeres. Nemrég Cincinnatiban egy Charles C. Megan nevű 58 éves férfit támasztottak fel ilymódon a halálból 76 perc alatt és ma teljesen egészséges. A sebész ilyenkor úgy nyomkodja a szivet, mint valami labdát. A munka igen fárasztó és a sebészek többnyire felváltva csinálják. Percenkint 50-70 nyomó mozdulatot kell végezni, utánozva a szívverés ritmusát. A MESTERSÉGES SZÍV Nagyon gyakran azonban a sebész kénytelen szándékosan megállítani a szivet. Ilyesmi szívműtéteknél történik, hogy a sebész vértelen területen dolgozhasson. A szív munkáját ilyenkor egy “mesterséges szív” végi. Ez lényegében nem más, mint egy pumpa, amely a vérkeringést működésben tartja a szív kikerülésével, vagyis az agyat és tüdőt ellátja vérrel. A “halottfeltámasztás” ma már külön szakma. Minden nagyobb kórházban a műtéteknél jelen van egy sebész, aki készen áll a beavatkozásra, ha a beteg szive megáll. Ma már ritkaság, hogy a beteg műtőasztalon hal meg. De félreértések elkerülése végett le kell szögezni, hogy a halottfeltámasztás csak akkor lehetséges, ha a halál a normális szivmüködés akadálya folytán áll be és akkor is csak ritka és szerencsés esetben. rázta neki, hogy attól az ecettől kiégne a bendője. A tiszt azt hitte, hogy nem akar neki vodkát adni, s oly dühbe jött, hogy a hóna alól kikapta a kancsukáját s jót húzott vele az asszony hátára. Az asszony jajgatva futott az utcára. Épp ott ment el Roth tábornok. Németül megkérdezte tőle, hogy miért sir. Az asszony elmondta neki. A tábornok a házba rohant. A tiszt épp akkor hörpintett egyet az ecetes üvegből s olyan savanyu képet vágott, mnt a fancsali feszület. A tábornok leszakította a tiszt vállrojtját, kikapta kezéből a kancsukát s jókat sózva rája, igy szólt: — Cudar, takarodj ki innen. S másnap már közlegény volt a hencegő tiszt. Ilyen savanyu vodkát se ivott még életében! Mesefa hullása: nekem fáj, hogyha fáj valakinek. Ágaid véresek, életem, sorsom is beleremeg. Nékem fáj: sírva is én töröm varázsolt ágaidat papiros rózsádért nem adom emberi álmaimat. Haragos jóságos istenek trónjai zuhannak, leomlanak másra mint szemedre, szivedre, szegény nép, né bizd magad. Meleg kell, egyszerű szavakból öntött beszéd. Keresd az igazság cicoma nélküli nyugtalan bűvöletét. ' ’*• S vihart is fejemre, inkább mint óvjalak vak nyugalom, fölveted márványszin homlokod megsértett forradalom. Mesefa ágaid, papiros rózsáid megtépted, elhajítod, fiaid, lányaid merészen, szabadon dalolni megtanítod. Itt állunk készen sok dalokat boldogan elzengeni szabadság rózsáit pirosló vérünkkel* megfesteni. UJMóDI BAKANCS Simon István verse a bakancsot vásárló parasztról igy végződik: Tetszene neki — nem fél, ha ujmcdi is az szereti ő a szépet s ne mondják, nem igaz, hogy a paraszt mindenben, még itt is maradi. Csak a lábára szabná legalább valaki. ./23CSH9É BOLHABÖLCSESSÉG Kónya Lajos, régebben a párt egyik dédelgetett irodalmi kedvence,, igy panaszkodik “Betürágók” cimü versében: Az okosság képzelt egyedárusai, a bolhabölcsesség felkent böllérei, képesített irásmagyarázók hangos szóval oktatnak ki tévelygéseimről. Csonka mondatokat idéznek fejemre S hogy magam egésszé kerekítem őket még ezek vádolnak egyoldalúsággal. BÁTOR ELLENÁLLÁS . . . Több mint egy évtized után először jelenhettek meg Kassák Lajos uj versei, miután ugyancsak több mint egy évtizedes elkobzás után kiadták összegyűjtött költeményeit. Kassák Lajos közelállt a szociáldemokrata pártnak ahhoz a csoportjához, amely 1948-ban börtönbe került. Ő nem jutott erre a sorsra, de minden kötetét elkobozták s egyetlen szava sem kerülhetett a nyilvánosság elé. Kassák hősiesen, minden megalkuvás nélkül viselte el ezt a szellemi börtönbüntetést, ami talán nagyobb szenvedést mért rá a fizikai börtönnél is. A Magyar Nemzetben, az Irodalmi Újságban és a Csillagban megjelent uj versei egyszerű, tiszta Írások, amelyekben ugyancsak tartózkodik a rendszerrel szemben minden vezekléstől, önkritikától,hajbókolástól. Idézzük a Magyar Nemzetben megjelent “Betegen” cimü versét: 0, hát panasz nélkül menni tovább az utón, melynek reménytelen vége oly közel már. Testemben hatvannyolc bus és komisz esztendő terhével ,miként nyája után a pásztor, baktatok egy csendes és sötét világ felé. Hatvannyolc és megannyi nyitva maradt seb. Szép emléke munkának, harcnak, szerelemnek, elhagytál ifjúság s mindaz, ami volt, egy más agyvelő lángja, egy más szív öröme. Oly szigorúan megvont ez az ut, mint a mérnök vonala s nincs egyetlen kitérő. Szivem, ne bánd, hogy nem kérdezek semmit, mért kérdjen az, aki a válaszra nem kiváncsi. Emlékezzünk a régiekről Élet a vasfüggöny mögött
