A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)
1956-11-16 / 45. (46.) szám
2iK OLDAL A JÓ PÁSZTOK A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder; B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ,, ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: í-gy évre----------------------------$6.00 One Year_________________$6.00 Fél évre --------------------- $3.50 Half Year . .....................-.....-$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. VÁDOLUNK! (A New York Times vezércikke) Gyilkossággal vádoljuk a szovjet kormányt.. Vádoljuk olyan becstelen álnoksággal és legaljasabb ármánykodással, amelynél aljasabbat még soha sehol nem tapasztalt az emberiség. Vádoljuk a magyar nép ellen elkövetett olyan leggyalázatosabb gyilkos merénylettel, amelynek gyalázatát soha lemosni nem lehet, amelyet soha elfelejteni vagy megbocsátani nem lehet. Lenin irta 1900-ban: “A cári kormány nemcsak rabságban tartja népünket, hanem még el is küldi népünket más országokba, hogy ott elfojtsák más népek szabadságmozgalmát, mint ahogyan ez történt 1849-ben, amikor orosz csapatok leverték a magyar szabadságharcot”. Mennyire találók Lenin szavai ma, amikor csak annyit kell változtatni, hogy 1849 helyett 1956-ot és cári kormány helyett szovjet kormányt Írunk! Szivünkben gyűlölet és részvét, gyász és csodálat érzései gyülemlenek fel ma. Gyűlöljük azt a rendszert és azokat az embereket, akik nem riadtak viszsza attól, hogy ártatlan magyarok vérét ontsák azért, hogy ’újra rabságba dönthessék a magyar nemzetet. Részvétet érzünk az orosz katonák iránt, akiket megtévesztettek a hazugsággal, hogy fasiszták ellen küldik őket harcba, holott pedig ők nem fasisztákat, hanem védtelen vagy majdnem védtelen férfiakat, nőket és gyermekeket gyilkoltak halomra. Gyászoljuk, de egyben megcsodáljuk a hősies magyar harcosokat, akik szembenéztek a halállal, mikor a szabadságukért sikraszálltak. Vége most már minden szemfényvesztésnek. Le van rántva az álarc a moszkoviták arcáról. Az orosz katonaság golyói nemcsak Magyarország szabadságát és Magyarország mártírjait ölték meg, hanem darabokra szakították azt a hamis képet, hogy a szovjet megjavult, megbánta bűneit, elveti a sztálinizmust és békében akar élni a többi népekkel. Sztálin sem járhatott volna el bestiálisabban, mint utódai! A gyalázat megtörtént, a hősök hősei halottak. De a szabadság ügye nem veszett el. Nem veszett el inkább még erősebb lett, mint valaha, mert tápot nyer azoknak a véréből, akik a szabadságért vérta núhalált haltak. A magyar nép sohasem fogja elfelejteni, ami történt. Mi sem fogjuk azt soha elfelejteni. És gyűlöletünkből és könnyeinkből fog megszületni az elhatározás, hogy tovább kell folytatni a harcot addig, amig a szabadság ügye diadalmaskodik. AZ OLIMPIÁSZ Jordáni terroristák orvtámadása után izraeli csapatok semmisítettek meg egy jordáni erődöt, amely lesipuskásokat rejtegetett. A MAGYAR MÓLT NAGYJA!.. A magyar szabadságharc kétessé tette az idei olimpiász sportértékét. Kina, Spanyolország, Hollandia. Egyiptom és Iraq máris visszavonultak a részvételtől “a feszült nemzetközi helyzet miatt”. A magyar csapat részvétele persze kétes. Múlt héten az volt a hir, hogy nem megy Ausztráliába, mert több olimpiai bajnokát elvesztette a harcban és az atlétáknak nincs edzési alkalmuk, de lehet, hogy a Kádárféle bábkormány propaganda okokból mégis elküld egy gyenge csapatot. Hírlik, hogy másik féltucat ország is elmarad az olimpiászról. Az olimpiász mindenesetre a “co-existencia” egyik kifejezése. Nem azé a co-existenciáé, amelyet az oroszok hirdetnek, amely hamis és hazug, mert csupán hatalmi céljaikat szolgálja. Hanem az igaz, nemzetközi együttműködésé, amely a világ ifjúságának barátságos sportvetélkedésében nyilvánul meg. Bár sajnáljuk, hogy az idei olimpiász csak árnyéka lesz önmagának, megértjük, ha a világnak most más gondja van, mint sportvetélkedést figyelni. De ha a magyarok nem is lesznek jelen ezen az olimpiászon, úgy érezzük, hogy a szabadságért folyó harc nagy olimpiászán a világ nekik Ítéli oda a bajnokságot. DEÁK FERENC ’ Azt tudakolta egyszer valamelyik ismerősénél, milyen az idei termés ? — Nem jó, bátyám uram. — Nem jó? Talán rosszul fizetett a búza? — Dehogyis, búzám, hála Istennek, szépecskén van. — Hát a rozs? — Az is bevált. — Hát az árpa, — Az is bőven lett. — No de a zab ? — A zab? Azzal is meg lehetünk elégedve. — Hát akkor, öcsém, mi panaszod van a termésre? — Hogy mi panaszom rá? Az, hogy mák kevés termett. ARANY JÁNOS ó A mi kor Nagyszalontán jegyzősködött, egy tanácsbeli ezt kérdezte tőle egyszer: — Hogy lehet az, hogy nemzetes jegyző ur szájából soha egy attateremtettét nem A Jé Pásztor Verses Krónikája Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ SZABADSÁGHARC ROHAMOZNAK EGYRE a vörös ordasok, láncaikat tépik a rab magyar sasok. ** Vörös iga-járom országon és népen: elég volt a rabság, elég volt a szégyen. Ellopták amink volt: hitünk és vagyonunk; vörös kényuraknak rabszolgái vagyunk. Hol van az irás és gondolatszabadság? Elrabolta azt is mind a vörös gazság. Hol a gyülekezés és szervezés joga? Fogdákban tartja a börtönök gondnoka. Hol van ősi jussunk, ősi szabadságunk? Kancsuka szijjaktól vércsikos a hátunk. RABSÁGBAN A TESTÜNK, rabságban az egyház: egész Magyarország vérző csonk és fegyház. Vörös medve-farkas léptek szövetségre s patakokban ömlik a honfiak vére. Egyetemi ifjak és a munkásgárda, fegyverrel kezében rohan a halálba. Hullámzik a tusa, völgyből fel a hegyre: orosz divíziók rohamoznak egyre. Előre lendülnek, de megest hátrálnak, nagy aratása van ott most a halálnak. Munkások, hős ifjak harci lázban égnek, tankok dübörögnek, de ők mégsem félnek. MIT ÉR AZ ÉLETÜNK, ha rabszolgák vagyunk? Fel-fel hát a harcra és ha kell, meghalunk. Boldog szabad népek, tekintsetek reánk: segítsetek visszavivni hitünk, hazánk. Égbe száll az imánk, felétek sóhajunk: puskát, szuronyt, fegyvert, hogy küzdjön a karunk! Családunknak otthont, ruhát és kenyeret s teljék be a sorsunk, ha másként nem lehet. Fel-fel akkor is, ha gyilkos golyó talál: rabság helyett jöjjön a nagyszerű halál. Esküvel fogadjuk népek Istenének: szabad hazát hagyunk az uj nemzedéknek! AZ ÖREGEDÉS TITKA A National Institute of Health orvosai hatalmas erővel folytatják kutató munkájukat, hogy megfejtsék az élet egyik legnagyobb titkát: az öregedés okát. A tény, hogy egyes növények és állatok sokkal tovább élnek, mint az ember, azt bizonyítja, hogy a halál, csakúgy mint az elaggulási folyamat, “véletlen”, amelyen segíteni lehet, csakúgy, mint például a szem gyengeségén, melyet a szemüveg hoz rendbe, vagy a hallószervek gyengülésén, amit a hailögßö hozott rendbe. Az emberi szervezet sejtjei megújulnak évtizedeken át, de ez az “ujjászületési” folyamat az évek során lelassul, akadozik. Ezen tudnak segíteni hormonokkal és vegyi beavatkozással. De egyelőre még csak a határán állanak a szédítő felfedezésnek, mely oda vezet majd, hogy az emberi kor határát kitolják 100 évig lés azon túl. Matuzsálem, a bibliai öreg, nem lesz többé képzelgés, mert a modern tudomány segítségével mindenki egészségben, jó erőben, szellemi képességeinek birtokában érheti el a magas kort. Mikor? Ez attól függ, mennyi pénzt kapnak munkájuk befejezésére tudósaink, akik a probléma megoldásán fáradoznak. Egyetemek, kutató intézetek segítik őkef az ország minden részében. Szép és boldog öregséget az emberiségnek! — ez a jelszavuk. hallunk ? Arany kurtán válaszolt : — Nem szokásom. — Hát ha nagyon haragszik? — firtatta a tanácsbeli. — Akikor hallgatok —* felelte Arany. — De ha nagyon, de nagyon megharagszik ? — Akikor még jobban hallgatok — mondta Arany. EÖTVÖS KÁROLY Egy este a budapesti Abbázia kerek'asztalánál egy néplap szerkesztőjének adta ezt ta tanácsot: — Nem cikk kell a néplapnak, édes öcsém, hanem szenzáció. Volt nekem is lapom. Nagy legények irtak benne: Salamon Ferenc, Szilágyi Dezső, Beöthy Ákos. No meg jómagam. Az. előkelő cikkektől elmaradt az a tíz előfizető is, ákikiet ö s s rJ e szedegettük jk Már a végkimerülés felé szuszogott lapunk, amikor egyszer tudósítást kaptunk, a vi-. dékről. Tudósítást egy tehénről, amely csodahorjut ellett: a hátán is négy lába nőtt. i— Tanakodtunk: közreadjuk-e ezt a silányságot? Se árt, se basznál, mondottam. Közreadtuk. Másnap már mifelénk is lendült az utalványforgalom. Ostromolták a lapot kiváncsi kérdésekkel, hogy alszik a csodaborju? — Válaszoltunk: átfekszik a hátán nőtt négy lábára. Aztán megint kérdezik: hogyan szopik? — Felfelé meredő 4 lábbal miként fér el a tehénanyja tőgye alatt? . . Ez volt a Vajda eimélete a csoda borjúról és az ujságcsinálásról. DEÁK FERENC A “haza bölcse”, rokonánál, Szeniczey Ferenc paksi nagybirtokosnál évente hosszabb időt szokott pihenés céljából tölteni. Egy ilyen alkalommal, amikor Deák Pakson tartózkodott, történt, hogy József főherceg is Paksra érkezett az ott állomásozó honvédhelyőrség megszemlélésére. A főhercegnek tudomására jutván, hogy Deák Ferenc Pakson tartózkodik, segédtisztjét Szeniczey házához küldötte azzal az üzenettel, hogy szándéka az öreg urat néhány percre meglátogatni. Erre a bejelentésre az egész család biztatta a nyári pongyolában levő öreg urat, hogy — No Önkii, de most már aztán öltözzék ám föl, mert igy nem maradhat. így nem lehet fogadni a fenséges urat. Mire az öreg ur, megunta a hosszas biztatást, igy szólt: — Az már igaz: Hozzatok hát egy lavór vizet, hadd mossam meg a kezemet. VAJDA JÁNOS A filozófus költő egyszer tárcacikket irt az egyik fővárosi lapba és a cikkben előfordult az a szólásmondás is, ’ hogy “Iszik, mint a kefekötő” Vajda kimondhatatlanul dühbe jött, hacsak egy betűt is változtattak kéziratán: el-MAGYAR FALVAK NŐTAKINCSE TOLNA-TAMÁSI Megrakják a tüzet, mégis elaluszik. Nincs az a szerelem, aki el nem múlik. Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem! Mért nem virágoztál minden falevélén? Minden falevelén, rózsafa tetején. Hadd szakajtott volna minden szegény legény. Lám én szakajtottam, el is hervasztottam; Szelíd galamb helyett vadgalambot fogtam. ABALIGET Nincsen rózsa, lehullott a levele, Nincs szeretőm, mert a császár elvitte. Ha elvitte, vigye is el örökre! Jó az Isten, másikat ád helyette. Mikor én a szeretőmet kerestem. Egyik kertből a másikba bementem. Feltaláltam fehér rózsa bokorba, Rozmaringot tűztem a kalapjára. FORNÁD, TOLNA M. A mezei kis pacsirta Mind a két szemét kisírta. Sírtam én magam is, Sirt az én angyalom is. Rám hajlik a gyönge ág is. SEREGÉLY, FEHÉR M. Ponyvából van a sátorom teteje. A szegénység maga szorított bele. Ölelj meg hát, édes rózsám, ha szeretsz! Nincs egyebem, amit két karom keres. SZENTMIKLóS, MOSON M. Szentmiklóson kiöntött a Rába. Kis pej lovam térdig jár a sárba. Sáros kantár szára a kezembe, Sej! Gyere, babám, üljél az ölembe! Szentmiklósi hatvan öles utca, Utoljára végigmegyek rajta. — Végre, végre megállók egy háznál, Sej! Kis angyalom rácsos kapujánál. Szentmiklósi biró kis kertjébe, Megérett a ropogós cseresznye. Olyan piros, mint a cseppentett vér, Sej! Meghalok a kedves szeretőmért! Édes anyám engedelmet adott, Hogy szeretőt kettőt is tarthatok. Minek kettő? Egy is elegendő, — Sej! A szivemet ne busitsa kettő! — SÁNDORHÁZA, MOSÓN M. Piros szeme van az édes epernek, Pici szája van az én szeretőmnek. Pici szája, csalfa szeme hozzája — Többet ér, mint a Wenckheim gazdasága! képzelhető tehát, milyen haragos lehetett, amikor a fent-, említett passzus igy jelent meg a tárcában: “iszik, mint a föld”. E korrigálást Vajda igy magyarázta barátainak: — Tudjátok, mi történt? Rákosi olvasta az én kéziratomat és amikor a kérdéses kifejezéshez ért, nyomban telefonált a kiadóhivatalba: “Halló, Zilahi, halló! Van nekünk kefekötő előfizetőnk?” Mire a kiadóhivatal főnöke válaszolt: “Van egy”. Erre Rákosi fogta a vörös plajbászt kihúzta a “kefeköfő” szót és odaírta helyébe, hogy “föld.” Ez nem előfizető. DOBAIJÁNOS Kiszolgált huszárkapitány, utóbb debreceni kollégiumi tanárról jegyezték fel az alábbi történetet: Dohai uram nem a legkívánatosabb egészségnek örvendett és tanártársa, Sárváry Pál elkezdi nagy ékesszólással vigasztalni, hogy sebaj, majd megfordul, ő is volt már ilyen állapotban, mégis megfordult és mire újra minő gavallér. Az öreg Dohai megunta az üres, kellemetlen biztatást és higgadtan mondta: — Hja, kolléga! A kalendáriumban is van Pál fordulása, de nincs János fordulása. Nem múlik el hét drágulás nélkül Még messze van karácsony, de már előreveti árnyékát a ruhanepiük piacára. A textil szakmában biztosra veszik, hogy a vászon a karácsonyi bevásárlások idején olyan magas lesz, mint még sohasem volt. De ez nem ibaj, mert akkor már túl leszünk a választáson . . . Az uj Mercury jóval drágább, mint az 1956-os model. Az uj árak 100-358 dollárral magasabbak a különböző modeleknél. Az 1957-es Studebaker kocsik árai 46-164 dollárral magasabbak az idei modelek árainál. Az Atlantic gazolin Pennsylvániában gallononként 1 centtel drágult.
