A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-16 / 11. szám

2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította__________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal ■— Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 _________________53_____________________________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Ügy évre ------------------------$6.00 One Year ________________$6.00 Tél évre ________________$3.50 Half Year ________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. MÁRCIUS IDUSÁN Ha a magyar szabadságharc felejthetetlen hő­sei, a márciusi ifjak hirtelen felébrednének és körül­néznének Budapesten, ugyancsak elfacearodna a szi­vük a látványtól. A kommunista uralom alatt nyögő magyar főváros ugyanolyan rab, mint volt az osztrák elnyomás idején. Akikor Ausztria tartománya volt, most a szovjet gyarmata. Magyarán szólva, a magyar nép eben gubát cserélt. Petőfi Sándor, a lánglelkü költő, aíki azt java­solta forradalmi verseinek( legszebbikébein, hogy akasszák fel a királyokat, ma bizonyára belátná, hogy a királyok felkötése aligha oldotta volna meg az elnyomatás problémáját. Az uj zsarnokok, akik alulról kapaszkodtak fel a gúla tetejére, rosszabbak a koronás főknél. A nép, amelynek nem volt más vesztenivalója, mint a láncok, ma isimét láncnaverve huzza az igát. Vájjon akadnak-e uj márciusi ifjai, felszabadi­­tói ma is a magyar népnek, mint 1848-ban? Autherine Lucy (virágok mögött; a Universty of Alabama néger növendéke, aki a fehér lakosság tiltakozása miatt nem folytathatta tanulmányait a fehé­rek részére fenntartott egyetemen. 48 -a§ partizánok. LEVÉLÍRÓK, FIGYELEM! Aki az ’óhazába rokonainak, barátainak levelet küld, nagyon ügyeljen arra, hogy figyelmetlenségtől el ne Írja magát. Minden egyes szó leírásánál gondol­ni kell arra, hogy azt a levelet nemcsak a címzett fog­ja olvasni, hanem az ellenség is: a kommunista cen­zor. És ha az óhazai rokon vagy barát megnyugta­tásul azt Írja, hogy az amerikai levél sértetlenül ér­kezett meg, ez ne nyugtasson meg senkit. A látszó­lag felbontatlan levél is talán fel volt bontva, aztán óvatosan, ügyesen megint lezárva. Hogy ez miképen történik, azt most elárulta egy Hertha Tietze nevű német nő, aki hazájának szovjetzónájában a cenzúra szolgálatában állt és nemrég Berlin szabad zónájába szökött át. így mondta el a német hölgy a cenzurázá­­si szemfényvesztés módját: A leveleket gőznyomás alatt felbontják, aztán, olvasás után, a borítékot egy speciális nyomclköszü­­lékkel újra lezárják, úgy hogy a felnyitásnak semmi nyoma nem marad. Ahogyan ezt ott csinálják, úgy csinálják Ma­gyarországon is, hiszen minden egy receptre megy, moszkvai receptre. A cenzorok főleg neveket keresnek az ameri­kai levelekben, mert mindenki gyanús, akiről ame­rikai levelekben említés történik. Óvakodjunk tehát ismerőseink nevének említésétől. Továbbá óvakodni kell bíráló vagy sajnálkozó megjegyzésektől is, mert ilyesmi ellentétben van a kommunista propagandá­val, amely azt akarja az óhaza népével elhitetni, hogy míg ott minden a népé, Amerikában a gonosz kapitalisták kizsákmányolják a dolgozó népet és az emberek éheznek, fagyoskodnak, rongyosak. Gondol­junk arra, hogy ami véleményt mi nyilvánítunk, az­ért a szerencsétlen óhazai rokont vagy barátot fog­ják esetleg üldözőbe venni. A Pestre vezető egri ország­­utról északra fekszik egy ódon urasági kastély, elől nyílt er­kéllyel és rózsás kerttel, hátul terjedelmes gyümölcsössel és angol parkkal, mely egész a közeli rengeteg erdőkig nyú­lik és csak egy magas fal vá­lasztja el a királyivadaskert­­től. A közeli erdőben, éppen a gyümölcsös háta mögött egy­szerre sürü puskázás támad: ötven-hatvan lövés egymás­után; aztán egy riadalmas győzelemkiáltás. ők jönnek. De kivel harcol­nak vájjon? Az egész, gödöllői erdőt fel a Mátráig mind a nemzeti sereg tartja megszáll­va ; csak nem egymásra lövöl­döznek ? A talányt megoldják a kö­vetkező percek. A gyümölcsö­sön keresztül közeledik a lö­völdözés után egy lármázó cso­port. Felszerelésük mutatja, hogy guerillák. Szabadcsapa­tosok. Egyenruhájuk nincs, kiki a maga polgári öltönyét viseli, csupán egy széles veres szalag a kalapon és egy mellé­irta: JÓKAI MÓR tűzött veres toll a háborúi jel­vény. Egyedül a vezérnek van egy enruhá j a, fűzőid bekecs, karmazsin plüsh hajtókákkal, ámde széles karimája Garibal­di kalapja egészen veres, mel­lette lengő veres toll, derekán •széles veres öv és lábain veres bagariacsizmák. Többet csak nem lehet tőle kívánni? A szabadcsapatok a magyar szabadságharcban nem min­dig szívesen látott vendégek voltak. A hadjárat története keve­set beszélt róluk, az csak a nagy csatákkal foglalkozik. A guerillacsapat, ahány, annyi­féle,, külön fogalommal ismer­tette meg a közönséget. A legelső szabadcsapat Peg­­ten keletkezett. Neve volt: a “barrikadcrök”. A radikális fiatalságból alakult.. Tagja volt Petőfi is és e sorok írója egy ideig. A francia forradal­mat 'tanulmányozztuk. Petőfi Desmoulins Camillenek látta magát, alólirott pedig Sainte Justenek. Egy pesti rézműves láncon forgó ananágzfejü bu­zogányokkal látta el e csapato­kat, amiknek nagy hasznát ve-A FELELŐSÉG ÁRA A Jó Pásztor Verses Krónikája ¥ém> ország... örök március Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Mindenki ia saját sorsának kovácsa, — de népek i'dőnlkint rájönnek, hogy nem könnyű saját sorsukat kovácsolni. Érdekes tapasztalata volt ezen a téren Guamnak, a ikis Csendes tengeri szigetnek, amelynek 37,000 benszülött lakója öt év előtt elnyerte az ame­rikai állampo lgárfeágot. Guam polgárai felfedezték, hogy többek közt adót kell fizetni. Az adó csekély volt, de miután soha a szigeten még nem fizettek adót, erős volt az ellen­állás a szokatlan kötelezettség ellen. Az amerikai hadsereg többek közt bevezette a villanyt és a ken­sz ül öttek hozzászoktak. A hadsereg nem számított a villanyért, de amikor polgári hatóságok vették át az adminisztrálást, azért is fizetni kellett. Ez hallat­lan volt egy társadalomban, ahol eddig a pálmaolaj­­világított. Mikor a polgárság panaszkodott az ilyen újítá­sok miatt, a kormányzó kijelentette, hogy nem mu­száj fizetni a villanyáramért, de be fogja szüntetni az áramszolgáltatást, ami pénzbe ikerül a kormány­­naik. Guam nem akar visszamenni a pálmaolajhoz, tehát morogva fizet. Egy ilyen primitiv társadalom átalakulásán le­het legjobban megfigyelni, milyen szülési fájdalmai Több, mint száz esztendő messze távolából, két számjegy: 48 még most is világol. Nem múlik el fénye a múló idővel, sőt növekszik fénye minden esztendővel. Van, aki nem látja, — mert nem is akarja; látását az uj fény: a vörös zavarja. Terjed bár az uj szin, miként a lángözön: de negyvennyolc fénye áttör időn-ködön. Felriad Petőfi: “Talpra Magyar, Talpra! űzd el ,aki ősi honodat akarja. Felriad Kossuth is . . . nemzete rég várja, s jobb kezében lobog a kossuthi fáklya, Hova lett lobogónk, angyalos cimerünk? Jaj nekünk, százszor jaj, ha fel nem ébredünk. Uj címer, uj zászló nem kell a magyarnak, sarlós-kalapácsos zászlót nem akarnak. Fel, fel az uj harcra, éltet vagy eltemet: nem kell vörös csillag uj cimerünk helyett. Hol van szabadságunk, ősi alkotmányunk? Jaj, hogy muszkaszóra görnyedt háttal járunk. Meddig tart még a kin? Meddig tart az irtás? Meddig tarthat még a moszkovita tiprás? Óh Kossuth, Petőfi: ezért harcoltatok? Muszka rabigában nyögnek a magyarok. Mégis nem hiába vártok, akik vártok: hamu alatt izzik most is a zsarátnok. Közeleg a tavasz, enged a tél-lakat: a jégpáncél reped, a rablánc szétszakad. A fák kérge alatt uj nedvek erjednek, lelkek lármafáján uj indulót vernek. Ősi sirok felett mozdulnak a hantok, s lelkek mélyén kongnak a lármaharangok. Lángolóbban ragyog a távol szivárvány, Uj negyvennyolc közeid, Véres vihar szárnyán. Harcra, harcra magyar, ha majd üt az óra: ha felharsan újra Kossuth indulója! hetni barrikád-iharcoknál. Kü­lönben volt mindenkinek va­­dászpiuiskája és kardja. Petőfi kardját guillotineknek hitták, e sorok írója nem emlékszik rá, .hogy valamikor torlaszt emeltek volna. Egyszer lett volna rá alkalom, valami utcai kravall volt. Éjjeli álmukból vert fel bennünket a “fegyver­re !” kiáltás. Egyszálláson lak­tam. Petőfivel. Én hamarább készen voltam ég, indultam si­ettetni Petőfit. A közös szobá­ban elémjött a költő neje. A veszedelem percében a forra­dalmi nő felett túlsúlyra ka­pott a féltő feleség. Arra kért suttogva, hogy ne várjam be, mig férje felöltözik, hanem tá­vozzam egyedül és vigyem ma­gamai a közös lépcsőrácsozat egyetlen kulcsát. Ezért az egyetlen elárult gyöngeségé­­ért tiszteltem Szendrei Júliát legjobban. Megfogadtam a szót, én elsiettem és Petőfi nem jöhetett le a bezárt lép­csőn. S mig ő a rácsot dönget­te haraggal, azalatt vége lett a kravallnak minden barrikád nélkül. (Bár a segesvári csata előtt is rázárta volna valaki az ajtót.) Ezt a barrikád-csapatot ve­zette aztán Oroszhegyi az al­­dunai csatatérre. Mindvégig derék fiuk maradtak. vannak az átalakulásnak és milyen árat kell fizetni felelőségben, ha saját sorsunk kovácsai lehetünk. Guam a fájdalmak ellenére is szereti a változást. Nem akar visszatérni régi primitív életformájához. Még sokszor fogja szorítani a cipő, — de annyi már bizo­nyos, hogy nem fog mezítláb járni. Egy imásiil# guerilla-csapat Querlonde vezetése alatt vitéz­kedett Komáromnál. Egressy Gábor, a nagy szín­művész is vezetett egy szabad­csapat, hadi bulletineket is adott ki. Noszlopi guerilla-csapatj á­­nak hegyi ágyúi is voltak és egy egész repülő hadoszlopát fgolalkoztatta az ellenfélnek a Bakony erdejében. Medgyánszky guerilla-osa­­patjának magvát a győri me­gyebörtönből .kibocsátott 40- fegyenc képezte. Az egész hadjárat alatt becsületes em­berek voltak és vakmerőén ve­rekedtek. i Rózsa Sándornak, kit ezideig nem bárt elfogni semmi ható­ság, bünbocsánatot adott a kormány azon ajánlatára hogy az alföld futóibetyárjaiból lo­vas gueriila-csapatot alakit, s harcolni viszi őket. A bocsánat levéllel éppen e sorok írója ke­reste fel őt egy zivataros éj­szakán a félegyházi homok­buckáik között. Ezek is jól har­coltak a jó barátnak nem tet­tek kárt. Emélekezetes szép guerilla­­csapat volt a Yasváryé; dí­szesen egyenruiházva, jól fegyverezve és komoly tettek­re készen. Ezeket, vezérükkel, ifjúkori barátommal egyedül az utolsó emberig leölték egy szorosba csalva a Bihar hava­sai között. Ugyanebben a harcban pusz­tult el Hatvani szabadcsapata is, melyről azt ihiresztelték, hogy a republikánus hadsereg magvát fogja képezni, és ha Erdélyben az ellenséggel elké­szült, Debrecenbe jön, szétve­ri az országgyűlést, összehív­ja a nemzeti konventet és fel­állítja a guilottint, ott mind­járt a nagy Péterfia-utca szegleten. Szegényeket csak­nem mind agyonverték Er­délyben a románok. Minden guerilla-csapat köl­csönzött magának valamely történelmi hőstől nevet. Vol­tak Rákóczi, Thököly, Zrínyi csapatok ; . . A szabadságharc anekdotakincse A FELSÉGSÉIRTŐ DAL 1848 szeptember 24-én egy Bőthy József nevű munkácsi ember hazafias elkeseredésében uteahosz­­szat énekelte Petőfinek ezt a versét: “Áll még a mun­kácsi vár, áll a bitófa, áll á nemzet szabadsága, vesz­­szen az álkirály.” Gáthy Sámuel bíró eljben felség­sértést látott, az ifjút elfogatta s a városházán bezá- • ratta. Hanem ia városi tisztviselők nem. vették olyan tragikusan a dolgot, s éjjelre az ifjú ajtaját nyitva felejtették. f Bőthy kisurrant s egyenesen Beregszászba sie­tett Buday István alispánhoz. Itt cselhez folyamodott. — Kérem, tekintetes uram, lehetne-e ezt a ver­set kinyomtatni, anélkül, hogy becsuknának érte? Buday átfutotta a verset ,aztán visszaadta. — Lebet hát, sajtószabadság van! — # Nálunk Munkácson azt állítja a bíró, hogy - nem lehet. — Bolond beszéd, már hogy ne lehetne, hisz Pe­tőfi is kinyomatta. . — Hát énekelni szabad-e? — Miért ne! — Kérem a tekintetes alispán urat, adjon írást róla, hogy ezt a verset szabadon énekelhetem a vá­rosban, mert attól félek, hogy az a bolondos bíró még bezárat. Az alispán nagyot nézett, de teljesítette az ifjú kérését. Bőthy boldogan ment vissza Munkács­ra. A bíró megint a városházára citálta. Elment, az­tán előhúzta az alispáni engedélyt. A biró elolvasta, aztán nagyot bámult. Szótlanul járt fel és alá a szo­bában, majd az ifjúhoz fordult. — Üsse kő, ha ő megengedte, felőlem fujhatja, amíg tele nem szakad. Éis az ifjú, élve az engedelemmel, ott nyomban a városházán oly lelkesen elfujta azt a dalt, hogy az összes tisztviselők összeszaladtak s vele együtt éne­kelték. A LEHEL-HUSZÁR NEM HÁTRÁL A freidorfi táborban sürü eső áztatta a honvé­dek fegyvereit. Egy lengyel dsidás kiszökött a temes­vári várból s azt mondta, hogy honvéd akar lenni. Örömmel fogadták. Éjfélkor azonban a dsidásnak hült helyét találták. Mindenki cselre gondolt s Pere­­czi harci rendbe állitá seregét. Hajnali szürkületkor a császáriak csakugyan támadtak. Blomberg dsidá­­sai a Máriássy zászlóaljnak rohantak. A zászlóalj lő­ni akart, de egyetlen fegyver se sült el. A napok óta tartó esőzéstől átázott a puskapor és a fegyvercső. A zászlóalj szuronnyal védte magát, de hetvenen el­estek. Ekkor a Kossuth-huszárok robogtak a dsidá­­soknak, de ezek visszanyomták őket. Pereczi hátrá­lást vezényelt. Mindenki hátrált, csak Dézsi Zsig­­mond százados maradt a helyén 75 Lehel-huszárral. A nyargomez tiszt Dézsihez vágtatott s felszólitotta, hogy hátráljon. — A Lehel-huszár nem hátrál meg soha! — fe­lelte Dézsi. Majd huszáraihoz fordult: — Huszárok, ti jászkunok hős fiai, mutassátok meg, hogy mi a huszárbecsület! Pereczi rákiáltott: — Kapitány ur, nem hallotta a parancsot? — A csata nincs elveszve, nekünk győznünk. kell, előre huszárok! — kiáltotta Dézsi. Aztán a huszárok az ellenség ütegei előtt elro­bogva a dsidások hátába kerültek. A lengyelek meg akartak fordulni, de a huszárok ekkor már iszonyú erővel kaszabolták őket s végre oly zavarba jöttek, hogy túlerejük dacára meghátráltak. Erre a fellelkesült Kossuth-huszárok is rohamra mentek s visszaverték a dsidásokat. — Nem mondtam, ezredes ur, — szólt diadal­masan Dézsi —, hogy a Lehel-huszár nem hátrál meg soha! Dézsi engedetlenségért két heti fogságot, vitéz­ségéért pedig harmadrendű érdemjelet kapott. Ő volt . a Zalatnán kiirtott Brády-család utolsó sarja. MEGTARTOTTA A FOGADÁSÁT Budavár bevétele után az ötödik honvéd lovas­­üteg Székesfehérvárra vonult be s Treskó János had­nagyot egy úri házba szállásolták el. Amint belépett, egy aranyszőke hajú, rózsás arcú fiatal lány futott elébe és se szó, se beszéd, megölelte és megcsókolta. Treskó hirtelenéfoen azt hitte, hogy valami rokona, vagy közeli ismerőse, de amint jobban megnézte, még nagyobbat bámult, mert soha életében nem látta ezt a szép leányzót. Az úri leány észrevette a hadnagy zavarát és mosolyogva mondta: — Uram, fogadásom tartja, hogy a legelső hon­védet, aki küszöbünket áltépi-, megcsókoljam. ,— Ejnye, (be szeretném még egyszer átlépni ezt a küszöböt — felelte a fiatal hadnagy. KÖVÉREBB BÁBUK A michigani Darling Com­pany, az ország egyik vezető ikirakatbábu gyára, uj model­­jeit teltebb formákkal készí­ti, eltérően a sok éven át di­vatban volt sovány figurák­tól. A bábuik Útmutatásul szol­gálnak a hölgyeknek, akiknek az uj divat ugyancsak teltebb formákat ir elő. Good bye, fiu­­termetü leányok!

Next

/
Thumbnails
Contents