A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-09 / 10. szám

2-IK OLDAL A JŐ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó the good shepherd publishing company Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre _________________$6.00 fél évre _________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year _______________$6.00 Half Year _______________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office * of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. AZ IMÁDSÁG HATALMA Vannak cinikusok, akik nevetnek azon, hogy az imádságnak lelki gyógyító hatalma van, de az ország egyik legnevesebb ideggyógyásza, Dr. Carl Mennin­­ger mellette nyilatkozott. A hívőknek nincs szüksé­gük Dr. Menninger tanácsára, de ia hitetlenek jó hasznát vehetik. —• Az imádság — mondotta Dr. Menninger — tulajdonképen belső problémáinknak “kibeszélése”. Az ember természetes módon valami tekintély után vágyódik, amelynek problémáit előadhatja, — mint ahogy a gyermek az anyjának panaszkodik — és igy tudva, hogy imádkozás után “a legfelső tekintélyhez beszél”, megkönnyebbülést talál általa. A római ka­tolikus egyház régen felf edezte ezt az igazságot, ami­kor bevezette a gyónás intézményét. Napjainkban, amikor az ideges feszültség a nép­betegség méreteit ölti, Dr. Menninger jó öngyógyitá­­si módszernek találja az imádságot. A hívők jégen vigasztalást találtak benne és nyilván elégtételükre szolgál, hogy a természettudomány embere megerő­síti azt, amiben eleve hittek, — egy újabb példa arra, hogy a hit megelőzi a tudást. OROSZ-PERZSA BARÁTSÁG . . . Kruscsev, a szovjet elsőszámú diktátora, min­den szomszédos és nem-szomszédos ázsiai országnak igaz barátságot prédikál és gazdasági és technikai segítséget ajánl fel, hangos propagandázás közepette. Az orosz segitségben részesülő országok egyike az olajban gazdag Perzsia, ujablban Irán néven is­mert ország. Ebből a barátságos országból most a következő hír jött: Kuznecov orosz őrnagyot, a teheráni szovjet kö­vetség katonai attaséját rajtakapták, amint egy per­zsa kémtől átvett fontos állampapírokat. Az orosz őrnagyot kiutasítják, a perzsa árulót, a légierő tiszt­jét bíróság elé állítják és valószínűleg agyonlövik. Ehhez a hírhez csak azt kell megjegyezni, hogy Kuznecov orosz őrnagy folyékonyan beszél perzsa nyelven. Mégis, letartóztatásakor úgy1 tett, mintha egy szót sem értene perzsául. Ilyen “diplomatákat” küld a barátságos szovjet a szomszéd országba és mindenüvé. BALESETEK A Metropolitan Life Insurance Company kimu­tatása szerint kokkal több végzetes baleset történik otthon férfiakkal, mint nőkkel. Bár a férfiak arány­lag kevesebb időt töltenek otthon, mint a nők, mégis a házi balesetek kétszer annyi férfit, mint nőt öltek meg. Ami figyelemre méltó a jelentésben, hogy a tra­gikus baleseteik nem házimunka köziben történtek. El­lenkezőleg: pihenés közben. Valaki lement a lépcsőn és lábát törte. Vagy elbotlott ia garázsajtóban és be­verte a fejét. Kihajolt az ablakon és egyensúlyát vesztve bukott az utcára. A felsorolást végletekig folytathatnék. Gyúlé­kony anyagokkal dolgozó férfiak több tüzet, robba­nást okoznak, mint nők. Mérges gáz is több férfit küld a másvilágra, mint nőt. Végül a revolver vagy vadászpuvka helytelen kezelése ugyancsak számos fiatal és idősebb férfinek okozza halálát. Mi a magyarázata ennek? Egyes orvosok elmé­lete szerint vannak emberek, akik a tudat alatt a ha­lált keresik. Az öntudatlan öngyilkosságnak egyik fajtája az, amely balesettel próbál szabadulni az élet­től. Néha gondok, csalódás, anyagi bajok sodorják igy az örvény szélére a lelikiválsággal küzdő férfia­kat. A nők, mondják a lélekbúvárok, rugékonyab­­bak, szivósabbak. Az anyagi terhek különben is a férfiak vállain nyugoszinak. Mickiewicz lengyel költő felhívása a Magyarokhoz CSALÓ fiS HÍVÓ DERVISEK Aki Perzsián át utazik, okvetlenül találkozni fog a karavánokjárta végtelen utakon s a falvakban és városokban a furcsa dervis szerzet tagjaival. Azt, hogy mi a különféle dervisrendek alapítana, igen nehéz volna megmondani. Nem is annyira a ta­nokon van a hangsúly náluk, mint inkább a tevékeny­ségen, mely sokféle irányú és gyakran egymástól haj­meresztőén különböző. A szent és vallásos szervezetek mellett éppen olyan nagyszámmal vannak olyan rendek, melyek­nek tagjai a közönségnek mindenféle szemfény vez­­tő mesterséget, például kigyóbiivölést, tüzes vajda­rabok érintését, izzó parázs elnyelését, testük egyes . részeinek éles eszközökkel való átdöfését, stb. mu­tatják be. Leghíresebbek az orditórend és a Szaadijja-rend tagjai. Szégyentelen, kuporgató, hízelgő szemfény­vesztők ezek-a bűvölök; a népi karakter körmönfont ismerői. Szokásuk: a terepen való hirtelen felbukka­nás és az éppen olyan váratlanul való eltűnés. Sehol sem kérdik tőlük, honnan jöttek és hová mennek? Nincs hazájuk és hazájuk van mindenhol, ahol süt a Nap és emberek vannak: naiv hívők, kik nem ritkán természetfölötti hatalmat tulajdonítanak nekik. E könnyen hívőket ők aztán alaposan ki is használják, becsapják őket irgalmatlanul, kicsalják a pénzt és az alamizsnát még a föld fenekéről is. Nagy varázslásukkal, puszta lélegzetükkel, vagy tetőtől-talpig “szent” testük puszta érintésével halá­los sebeket gyógyítanak, életeket hosszabbitanak meg “Allah bennük lakozó kegyelméből.” Aki aztán nem h a j 1 a m o s bennük hinni, 'szidalmazzák, sőt meg is átkozzák — és az átoktól még a kevésbé jámbor emberek is nagyon félnek. így aztán e dervisek élete meglehetős könnyedén és változatosan folyik. Ma egy gazdag ember házá­ban szerepelnek, mint mesemondók és prédikátorok, holnap hajnalban már égy karavánt állítanak talpra kiáltásukkal, mint teveha jcsárok; n e m s o k á r a rá törzsfőnökökként találjuk őket valamely néptörzs­nél, hogy aztán újra találkozzunk velük valahol, per­sze egészen más helyzetben újra. Ha fáznak északon, elmennek délre. Ha ott tulnagy lesz a hőség, útnak indulnak északra megint. Munkát nem vállalnak, szívesebben árulnak út­közben amuletteket, mindenféle csodákat, mikhez fantasztikus meséket eszelnek ki. Vannak köztük politikai izgatok, kik titkos misz­­sziókkal forradalmi mozgalmakat támasztottak. A néppel való sürü érintkezésük, a köznépnek irántuk táplált ájtatos»tisztelete és bizodalma módot nyújtott nekik a közhangulat irányítására. Az egyik ilyen rendnek egészen a császárság bukásáig az a kivált­sága volt, hogy a trónra lépő szultánt ő övezte Osz­mán kardjával. Ez volt a szultánok beiktatásának szertartása. A kolduló dervisek igen nagy számmal vannaC,, A dervis szó maga is anyit jelent, mint ajtó mellett tartózkodó, azaz: koldus. így nevezték el az iszlám­ban ezeket a világ javairól lemondó, remete életmódú embereket, kik annak dacára, hogy az iszlám tana a remete- és szerzetes-életet kereken visszautasítja, már e vallás fejlődésének régi korszakában jelent­keztek, mint a mohamedán élet önkinzó irányának képviselői. Vannak dervisrendek, melyek klastromokban laknak együtt. Az ilyen klastrom élén, melyet a nép kegyelete dús adományokkal szokott ellátni, a sajkh áll. Az egyes klastrombeli szerzetek részint külső fel­lépésük, öltözetük, részint pedig közös istentisztele­tük módja által különböznek egymástól. Némely rend­hez rendes tagjain kívül még külső tagok is tartoz­nak, kik a polgári társadalomban megmaradnak, de a rend érdekeit szolgálják s minden héten egy éjjel kötelesek a klastrombán hálni. Sok rendnek tanai nem egyeznek össze az iszlám tanaival; van egy irány, a szufizmus, mely szerint a dervisség célja az egyéni élet megsemmisülése és az öröklétben való elmerülés. Vannak dervisek, kik mindentől félrevonulva élnek, mint remeték. Nem mosdanak, nem fésülköd­­nek, hajukat szabadon növesztik. Ruháikat addig hordják, mig rongyokban lógnak le róluk. Ha valaki megkérdi ennek az okát, azt felelik: minek mosakod­ni és gondozni a testet, amikor az a halál után úgyis a férgek zsákmánya lesz ? Ezek életüket barlangokan, sziklák hasadékai­­ban töltik el önsanyargatással, beérve szigorúan az­zal, ami az éhenhalástól és megfagyástól éppen hogy megóvja őket. Ágyuk a puszta föld. Párnájuk egy kő. Ritkán van rajtuk egy állatbőr, vagy egy tépett kö­peny a hideg ellen. Elhaladó karavánok adnak ngkik alamizsnát, egy korty vizet. Kilgore meghalt Harley M. Kilgore, West Vir ginia demokrata szenátora 1940 óta, -szivszélhüdés folytán hirtelen meghalt 63 'éves korá­ban. A dolgozó nép szószólója volt a szenátusban. Utódául az állam demokrata kormányzója demokrata szenátort fog kine­vezni, úgy hogy a szenátus de­mokrata többsége változatlan marad. 1849 tavaszán, amikor javá­ban folyt — váltakozó sze­rencsével — a magyar hon­védség harca a szabadság­ért és függetlenségért, szó­lalt meg Parisban a szám­űzetésben ott élt nagy len­gyel költő Tadeusz Mickie­wicz és Tribune des Peoples (Népek Szószéke) című lap­ban a maga s száműzött len­gyel honfitársai nevében a következő üzenetet küldte ■ az osztrák-orosz túlerő ellen kétségbeesetten 'v é d e kező magyarságnak: Magyar Honpolgárok! Amikor ügyetek elveszett­nek látszott, amikor a reakci­ós politikusok, önző érdekeik javára, vereségetekre számí­tottak, ti nem veszítettétek el a magatokba vetett bizalmat s meg tudtátok őrizni hiteteket az igazság végső győzelmében. Mi sem csalódtunk bennetek. Midőn szláv testvéreink, fel­­indultam a múlt igazságtalan sérelmeitől, amellyel ti nem le­hettek szolidárisak, annyira meghagyták magukat tévesz­teni, hogy odaálltak a zsarnok ság gyűlölt zászlaja alá és se­gítettek neki az ellenetek ví­vott harcban, fájdalmat érez­tünk tévedésük miatt és nem szűntünk meg hinni abban, hogy egyszer jobban kinyílik a szemük, összefognak veletek, hogy így együtt, testvériesen iküzdj'éitek ki a közős szabadsá­got. A hittel és energiákkal teli emberek megérték a dicsőség napját. Ti, akik ismeritek az utat Becsbe, ti oda mentetek a fenyegetett demokrácia se­gítségére most ismét a germán császárok fővárosának kapui előtt álltok és a nép, Weiden félelemtől reszkető katonáin kívül,, remeg a türelmetlenség­től, és úgy nyújtja felétek ke­zét, mint áhitott felszabadítói felé. A félelem, amely a despotiz­­mus követőit elfogta, a ti hő­si -bátorságotok, energiátok és jól kiválasztott vezéreitek 'ké­pességeinek hatása alatt, úgy­szólván ellenkezés nélkül keze­tekbe adja az osztrák császá­­ság, s vele együtt Európa sza­badságának sorsát is. Bemnek már sikerült zász­­lai alatt egyesítenie a magya­rokat a szlávokkal és a romá­nokai, ami jó -előjel forradal­matok jövőjére nézve. Már nemcsak egy nemzet érdekéről van szó! A ti ügyetek a -szabadságért folytatott k-özös harc kérdése lett minden nemzet számiára, amely Ausztria évszázados el­nyomása alatt nyög. A Bem által -szétvert cári katonák is elvitték a közeli felszabadulás hírét a távoli országokba, me­lyeken Miklós cár de-spotizmu­­sa uralkodik. Ti, akiknek nemzetsége Eu­rópa számára eddig rejtély volt, most valamennyi elnyo­mott nemzeti harcosaiként tüntö-k fel: ti, akiknek szemé­re vetették, hogy arisztokra­ták vagytok, a nép ügy-ét vé­­ditek, s -mindannak, ami Észak kiváltságos osztályaiban ele­ven, az önfeláldozás példáját nyújtjátok. Amit elvégeztetek, nagy, amit még el kell végeznetek, magasztos. Németország az elmúlt év szokatlan erőfeszítése után d-espotáinatk mesterikedései kö­vetkeztében lélekben elgyen­gült most erőtlenné vált s nem képes kivivni egyesülését -és -szabadságát. Rajta-tok a -sor, hogy testvéri kezet nyújtsa­tok -ennek a nagylelkű nemzet­nek melynek ene-rgiku-s b-é-c-si felkelése készítette' elő a ti jövőbe vívó utatokat is. Lengyelország', melyet egy nyers erő -szorongat, é-s mely anélkül a tevékeny segítség nélkül, melyre jogosan -számí­tott, nem képes harcolni a sa­ját földjén, elküldte nektek a legjobb tábornokait. D-embin­­sz’ki't -és Bemet, a legjobb 'ka­­katon-áit, akiknek légió a -neve. A -magyar hadsereg nem áll­hat meg a határokon, melyet a lengyeleknek -sikerült minden akadály ellenére átlépni, hogy Magyarország veszélyeztetett önállóságának védelmére sies­senek. Soraitokban olaszok is -har­coltak és Olaszország, melyet elözönlött az ellenség, s amely ki van -szogáltatva a -belső és külső ellenség kénye-kedvé­­nek, nem hiába reszketett meg a reménytől, amikor győzel­meitekről tu-domst -szerzett. Ott ugyanis tudják, hogy a ti ellenségeitek az ő ellensége­ik, hogy ti nemzetségiek ügyét nem tudjátok tartós alapra he­lyezni, ha egyidejűleg az ő ön­állóságuk is nem lesz b-iz-tosit­­va; ha nem is bíznak a köz­vetlen segitségben, saját jövő­jük biztositékát azokban a ve­reségekben látják, melyeket a ti hő-siességeteik mér az oszt­rákokra. És a mi -szláv testvéreink kö­zül azok, -akik az -egykor el­szenvedett sérelmek miatt kezdetben ellenségetek sorai­ba álltak, most haboznak és magukhoz térnek, mert látják, hogyan segitemek lengyel test­véreik megvédeni otthonaito­kat. Magyar Honpolgárok! Kezetekben a világ jövője. Ha sikerül letépnetek a győze­lem gyümölcsét mint ahogy ki tudtátok érdemelni ennek ba­bérjait győzelmetek az európai szabadság győzelme lesz. Bár csak mentene meg -benneteket a szabadság szelleme, amely mindnyájatokat áthat, minden cselvetéstől, mindőn kompro­misszumtól az igazságosság s a jog örök ellenségeivel. Nézzétek f Ha Olaszország nem lett volna -bizalommal a király s a hercegeik iránt, nem sodorták volna ezek gyengesé­gükkel vagy árulásukai a sza­kadék szélére. Nézzétek! Ha a francia kor­mány sohasem egyezkedett volna a reakciós politikával, a francia zászló sohasem, piszko­lódott volna -be azzal, hogy Olaszországban egyesült a des­­potizm-us fekete-sárga zászla­jával ! Semiféle egyezkedést! Előre! Ismeritek jól ezt í jelszót. Hányszor hallottátok a rettenthetetlen vezéretek, a hős Kossuth -szájából! Előre! Magatokért, a szlá­vokért, a németekért, az ola­szokért ! Előre! a nemzetek hálája kí­sér benneteket reményeik mu­tatják nektek az utat! HALLOTTA MÁR?.. . . . . hogy Amerikában íkét­­szerannyi használt kocsit ad­nak el évente, mint újat. . . . ho-gy 1900-tól 1950-ig az E-gyésült Államok városi né­pessége 19 százalékkal, a far­mer lakosság 6 százalékkal nö­vekedett. A válás ragadós Hollywoodban. Marie Tsien, 25 éves kinai színésznő néhány szerep után válik E. Tsien nevű férjétől. A Jó Pásztor Verses Krónikája MÁRCIUS IDUSA ELŐTT Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Kedves Magyar Testvér: éled a zsarátnok, ébredeznek már a márciusi lángok. Lelkem csengettyűi csillingelnek lassan, hogy Petőfi könyvét újra átolvassam. Elolvasom könyvét, kicsikről, nagyokról, de legfőként mégis a “Talpra Magyarról”, Petőfi könyvét a polcról leemelem, Márciusnak szárnyán jön a történelem. Milyen nagy emberek és nagy idők voltak, s mily szent a hely, ahol porladnak a holtak. Múlnak bár az évek . . . 106 év a távol: Negyvennyolc emléke lelkűnkben világok Százarcu igazság, szólalj meg felénk is: elmul-e végül a magyar szenvedés is? Százarcu igazság, mi az igazságod: hogy áll a miagyarral végső számadásod ? A magyar szabadság oly soká mért várat, mért terjeng felettünk mindig csak a bánat? Mért volt mindig háborús az ős magyar határ, mér tört ránk a török, mért tört ránk a tatár? Mért tört ránk az osztrák, mér tört ránk a német, r> nem tudjuk elűzni most a vörös rémet? Magyar történelem . . , most vagy egykor régen: mért van mindig ború fönt a magyar égen? Fakérget repesztnek a nagy belső lázak; gyémánt-gyantagyöngyöt izzadnak az ágak. Ha ily belső lázban szenvednek a népek, mint villám a csücson világit a lélek. Vörös sors keresztjén szegény magyar nemzet, jaj, ha sokáig tart, mindent-mindent veszthet. Mikor távolodik el a vörös inától? Mikor sodródik már messzire Moszkvá-tól? Eljön még, hogy nem lesz Moszkvának szolgája, s tiszta magyar sors lesz életének fája. Magyar lelke oagvát nem veti majd gazba, s turulszárnyon lendül újra a magasba!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents