A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-10 / 6. szám

2-IK OLDAL (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Publiahed by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY—■ —— — —----------------------------------------------Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ____________________53_________________________________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre ------------------------$6.00 One Year ________________$6.00 Fél évre ------------------------$3.50 Half Year________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland. Ohio, under the Act of March 3rd. 1879. AZ ÖREGEK PROBLÉMÁJA Az öregeik ma már komoly problémát jelente­nek Amerikában. Tizennégymillió 65 éven felüli em­ber él az országban. Ez önmagában még nem lenne baj. Azt íhihetnők, hogy egy hosszú élet becsületes munkája után megérdemelt nyugalom, pihenés jut osztályrészül a számukra. De, sajnos, nem ez a hely­zet. A meglepő statisztika szerint a 65 éven felüliek­nek háromnegyede semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik. Aránylag nagyon kevésnek van évi ezer dollár jövedelme. Social Seeurityt vagy másfajta nyugdijat szintén kevesen húznak. Ráadásul a 70 év körüliek között sok a beteg, alkiknek orvosságra, or­vosi segítségre lenne szükségük. De miután erre nincs pénzük, elhullanak az ősz és a tél első jeges fuvalla­tára. Rajtuk kivan segíteni Eisenhower elnök egész­ségügyi biztosítási programja. Számos állaimban ugyancsak folyik a munka, hogy öregeikről illően gondoskodhassanak. A dolgozni tudóknak pedig megfelelő keresetet, munkát szereznek. A gazdag Amerika fiatalsága nem lehet any­­nyira önző, hogy úgy bánjon szüleivel és nagyszülei­vel, mint hajdan az eszkimók, akik kitették a tehetet­len öregeket egy jégtáblára, megfagyni. SÖTÉT AFRIKA? A legsötétebb földrésznek szokták nevezni Af­rikát. De akik — turisták, államférfiak, államfők — mostanában ellátogatnak az afrikai benszülöttek ko­zó. egészen mást mondanak. Azt látják, hogy a fehér ember sóikat tett ia kezdetleges népekért és a legtöbb gyarmatban és protektorátusban már van egy vezető réteg, amelyre rá lehet bízni az állami kormányzást. Ebben az irányban halad a fejlődés és nincs messze az idő, amikor Afrika éppoly kevéssé lesz másodran­­gu és harmadrangú népségek világa, mint az ébrede­ző Ázsia. A dolog ilyen alakulásának megértéséhez tud­ni kell, hogy a fehér ember gyarmati uralmának ez a természetes következménye. A vad és félvad népek civildzálódnak, emelkednek és amikor öntudatra éb­redtek, önállóságot követelnek és nyernek is. Egyre­­másra alakulnak meg önkormányzatok az eddig an­gol, francia, portugál gyarmati kormányzás alatt állt országokban.A fokozatos, lépcsőzetes felemelkedés a dolgok természetes rendje. Most a Nigéria nevű angol protektorátust meg­látogatja Erzsébet angol királynő és a lelkes fogad­tatás, amelyben a benszülöttek részesítik, arra vall, hogy ez a helyes ut és mód az önállóság felé: a foko­zatos, békés átalakulás gyarmatból önkormányattá. Észak-Afrikában, ahol az arabok lázadoznak a francia fenhatóság eilen, a folyamat viharosabb, de lényegében ugyanaz: ott is idővel megtörténik az át­menet az állami önállóság felé. A fekete- és barnabő­­rü népek idővel egyenrangú tagjai lesznek a nemze­teik nagy családjának. A TRÓJAI FALÓ Ha elég orosz hallgatja meg a Voice of America leadását orosz nyelven, megtudhatja belőle, hogy mi­ért oly nyomasztóan alacsony az életszínvonala. Tudni kell, hogy az orosz ipar a háború befeje­zése óta hatalmas fejlődést tett és a szovjet ma való­ban a világ második ipari nagyhatalma Amerika után. Mégis, a szovjet polgár életszínvonala szánal­masan alacsony. Azért, mert a szovjet minden ipari energiáját külpolitikai célokra fordítja, hóditó szán­dékai megvalósitására, részben katonai, részben dip­lomáciai utón. Legutóbb a Voice of America közölte az orosz lakossággal, hogy a szovjet kormány jelentős aján­dékokat, kölcsönöket, ipari támogatást nyújt olyan országoknak, mint Afganisztán, Egyiptom, Burma stb. A cél nyilvánvaló: az ország rolkonszenvének megnyerése és a “trójai faló” elültetése. A trójai faló legendája közismert. A görögök ajándéknak szánták Trója részére, de a hatalmas fa­ló belsejében harcosok voltak elrejtve, akik azután elfoglalták a várost, amint a falakon belül voltak. Azóta vált híressé a mondás: Timeo danaos et dona ferentes — félek a görögöktől, még ha ajándékot A 3 pAá2TOR TITOKZATOS HANSÁG MESE ÉS VALÓSÁG szat után. A kastélynak különott vert tanyát és Ínséges időkben olcsón árulta erejét a Hanságtól délre elterülő kis­alföldi uradalmakban. A Han­ságon nincs falu, csak egy-egy pásztorkunyhó és csőszház ta­núskodik ról", hogy itt is él ember. Itt tó volt A Hanság valójában a Fer­tő-tó medrének földrajzi foly­tatódása. Sok-sok idővel ez­előtt itt is tó lehetett: a ná­dasok gyökeréből keletkezett tőzegréteg ezt igazolja. A Fertőtó azonban évről évre szükül, a nádas pedig terjesz­kedik. A Fertő-tó partján ma hatalmas nádkitermelő-tele­­pek vannak. Óriás nádkupa­cok sorakoznak a Hanság szé­lén. A nádvágás mindig az ősz közepén kezdődik és tava­szig tart. Évente több millió kéve nád indul el innen az ország minden tájára, főleg az építkezésekhez. Csordák és gulyák Külön kell beszélni a Han­ság néhány nevezetességéről, így mindenekelőtt a szarvas­marhatenyésztésről. A dús mezőkön tavasztól késő őszig csordák és gulyák legelnek. A tehenek — a Mosonmagyar­­óvárott kitenyésztett tájfajta — bőven tejelnek. A hansági tejet Mosonmagyaróvárra szállítják s ott készül a világ­hírű Óvárosi-sajt. A feriődi opera A Hanság másik nevezetes­sége Fertőd — a régi Észter­­háza. A gyönyörű, közel két­száz évvel ezelőtt épült ba­­rckk-stili|pu Eszterházy kas­télyt va»a ismerték Európa toidesjí^Ét Ide jártak mula­tozni egy-egy vaddisznó-vadá­operaháza is volt, amelyben évekig, mint szerződtetett karmester a világhírű zene­szerző, Joseph Haydn vezé­nyelt és itt irta legtöbb operá­ját. Az azóta elpusztult ope­raházban Beethoven is vezé­nyelt. Halember Mint legtöbb magyar vidé­ken, a Fertő partján is él egy mondta. Hány Istók mondája. Azt beszélik, hogy élt Fertő­dön egy Hány Istók nevezetű nagyon erős ember. A fertődi földeken herceg Eszterházy uralkodott. Egy nagy lakoma estéjén, amikor a herceg kül­földi barátaival tivornyázott, az éhes Hány Istók letaposta az őröket és berohant a kas­tély ebédlőjébe. Az urak meg­dermedtek. Ekkor Hány Istók odalépett a herceg elé, hatal­mas tenyerével pofonütötte és elmenekült. A csendőrök utánaeredtek, de nem tudták elfogni, mert Hány Istók be­vetette magát a Fertő-tóba. Az emberek tiz év múlva ta­lálkoztak vele, de akkor már félig hallá változott. Lábán és karján uszonyok nőttek, szá­ján pedig kopoltyú. A "Páratlan kovács" Hány Istók legendája ter­mészetesen csak mese, de ha egy hansági ember elmeséli valakinek, annyira nagy ha­tással van a hallgatóra, hogy ideig-óráig el is hiszik. Az igazság az, hogy népi hős Há­ny Istók, akit a nép képzele­te a saját kívánságai és élet­viszonyai szerint formált meg. De él a nép ajkán egy igaz történet is, a “Páratlan ko­vács legendája.” Ennek igaz­ságát a fertőd! kastély cso­dálatos vaskapuja is tanúsít­ja. Ezt a kaput a kastély épü­lésének idején egy kapuvári kovács csinálta. Vasból ková-1 csolta ki minden darabját, s amikor elkészült, megmutat­ta a hercegnek. A herceg csak nézett: — Tudnál-e még egy ilyen kaput csinálni? — kérdezte a kovácstól. — Tudnék, akár kettőt is, fenséges uram, — felelte örömmel a jóhiszemű kovács. A herceg ekkor megfogatta és kiszuratta mind a két sze­mét. A kapunak azóta se ké­szült párja. Balt fürdő Harmadik nevezetesség a Hanság szélén a fürdőjéről is­mert Balf. Gyógyító vizű, ké­nes és litiumos források tör­nek itt fel a földből. Az egyik forrás vizét palackozzák is. A gyógyfürdő azonban nem mű­ködik. Sajnos, elhanyagolták. A fürdő épületét még a hábo­rú megrongálta s azóta ma­­gárahagyottan pusztul. TEJBEN VAJBAN ÚSZIK UNCLE SAM A kormány az elmúlt év utolsó negyedében 124 millió font vajat, sajtot és tejport vásárolt fel, hogy alátámasz­­sza az árakat. Az év végén 296 millió font tejtermék volt a kormány raktáraiban. Ez sok, de mégiscsak kevesebb, mint a szeptembervégi 423 millió font. Úgy lett keve­sebb, hogy a kormány ingyen osztogatott vagy olcsón vesz­tegetett tejtermékeket az or­szágban és külföldön. A kilátások nem éppen ró­zsásak. Minthogy a tejgazda­sági takarmány olcsóbb lett, a gazdák többet keresnek te­jen, mint eddig, igy hát fo­kozzák a tejtermelést. Ebben az évben óriási tej és tejter­mék felesleget lehet várni. A Jó Pásztor Verses Krónikája KONG A VÉSZHARANG Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Elfogtam röptében néhány gyanús hangot, mért nem hangolom már ipás hangra a lantot? Mért szól a lantomon mindig a szabadság? Hiszen úgy sincs többé, akik bántalmaznák. Persze: vannak sokan, akik jobb szeretnék, ha olvasóinkkal maszlagot etetnénk. De sohasem sokallnák lantom vörös hangját, sem a vörös Szovjet bolsi hirharangját. Nem sokallták azt sem, alig néhány éve, mikor patakban folyt a mártírok vére. Hullottak a fejek . . . mint fáról az alma: ez volt az “elvtársak” vörös lakodalma. Bár strófámtól tudom, nem nyílnak fel sírok de mégis nemzeti, amiről én Írok. Strófám hétről-hétre történés, küzdelem, borzongó magyar sors s yankee történelem. Lelkemben dübörög, ami most történik, s minden látomásom a jövőbe érik. Lantom arról zokog, hogy most alig vagyunk, de vörös sírunkból mégis feltámadunk. Mert felgyűl mégegyszer hegy, völgy, szikla, orom, s akkor az árulók lesznek végre soron. Felérez a haza, felujjong a nemzet, s jaj mindannak, aki vörös sakált nemzett! Feltör a magyar szív fájó sóhajtása: Hátra van még harcunk sok-sok állomása. Sátoraljaújhely, Ipolyság, Komárom: rajtuk még az átok, rajtuk még a járom. Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat: Hallásukra lelkünk vészharangot kongat. Ungvár, Záhony, Kőrös, Újlak és Kisbér eg: sikolyukat hallom, mind moszkvaiéi remeg. Kassa és Beregszász, Nagyszőllős és Rozsnyó: mindben bolsi zsupán most még a poroszló. De ha szárnyra kelnek majd a yankee sasok, hazájukba térnek mind a rab magyarok. BUDA ÉS PEST - RÉGEN II. Ezt a szép fejlődésnek indult korszakot lezárja a tatárjárás, amelynek közeledtére Pesten valóságos forradalom tör ki. Német és magyar katonák s a vá­ros utcai csőcseléke megrohanták a kun vezér palo­táját, a kunokat lenyakazták és önmagukat tették tehetetlenné a tatárok ostromával szemben. A pesti tábor nem is tudta három napnál tovább állni az ost­romot, a mongolok játszva vették be a dominikánus szerzetesek fellegvárát is, a lakosságot felkoncolták, a várost kirabolták, aztán felégettek mindent. így végződött a második korszak, amelynek virágzását éppen ezer esztendő választotta el az aquincumi ra­gyogó napoktól. A harmadik kezdet IV. Béla király nevéhez fű­ződik s ebben nem az egykori Aquincum helyén épült Óbuda, nem is a balparti Pest játssza a vezérszere­pet, hanem egy eddig beépítetlen és lakatlan magas­lat: a mai Budai Várhegy. Érdekes, Budának még akkor is kizárólag a régi Aquincum helyén épült Óbudát értették. A Várhegy első neve Pesti Újhegy volt, amely IV. Béla nevéhez fűződik, katonai szem­pontok tették szükségessé, a tatárjárás tanulságai, és a külföldi fellegvárak példája. A Várhegy külö­nösen alkalmas volt arra, hogy köröskörül falakkal és bástyákkal körülvéve, teljesen élsz? gtelve más he­gyektől, minden táj felé magas és meredek oldalak­kal ott bekerített várost építsenek. A várfalaknak le kellett jönniök, egész a Dunáig. Ezáltal nemcsak a folyam felett uralkodott, hanem ellátta vízzel a hely­őrséget is, amely magából az állandó lakosságból, a polgári rendből alakult. IV. Béla vasenergiával látott a munkához. A környékbeli parasztságot ingyen mun­kára fogta, Olaszországból kőmunkákban jártas mes­terembereket hozatott, németeket is letelepített a pes­ti Várhegyen és 1255-ben a vár már készen volt és hozzáfogtak a templom építéséhez. Budavára tehát királyi parancsszóra épült, hi­vatalos nyelven Castrum Novi Montis Pestiensis, va­gyis szóról-szóra Pestujhegyi Vár lett a neve, de las­­sankint Budának kezdik hívni a magyarok, mig a németek megtartják a régi nevet, Pestnek német fordítását. Az Of ént, melyen a Várhegyet értik. Ma úgy kell elképzelnünk az Árpádkori Budát, hogy ab­ban mintegy kétszáz házat zsúfoltak össze, a nagy­piac körül, amelynek egyik főépülete a királyi kas­tély volt, a másik pedig a Mária mennybemeneteléről nevezett plébániatemplom, amelynek építését csakha­mar három-négy más templom követte. A várat há­rom kapun keresztül lehetett megközelíteni, az elsőt Keresztelő Szent János kapujának, a másodikat Zsi­dó-kapunak, a harmadikat Szombat-kapunak hívták. Semmiesetre sem lakhatott 3 ezernél több ember a várban és környékén, mig a vele szemben levő egy­re gyarapodó és terjedő Pesten talán még ennyi sem. Ugyancsak ekkor népesedik be a mai Margit­sziget is, amely kezdetben királyi vadaskert volt éu a Nyulak-szigete néven emlegették. IV. Béla alatt Boldogasszony-szigetének hívták s csak jóval később kapta a Margit-sziget nevet. A sziget abban az időben népesebb volt, mint ma. Vén fagyalfák, hársak és jegenyék, szilfák és kőris­lombok árnyékában egy önfeledt boldog kis világ nyüzsgött itt: barátok, apácák és keresztesvitézek békés országa. A Boldogasszony-szigetének északi csúcsán, az esztergomi érsek várának tornyában, ha megszólalt a hajnali harangszó, felébredt és felmoz­dult az egész, kis birodalom. A Domonkos zárdában magyar leánykák, gróf­kisasszonyok, várurak, ispánok és lovagok csemetéi kibújtak ágyacskáikból s az idegen nevelőnök vezér­lete alatt a templomba siettek. Az apácák kolostora a szigetnek éppen a közepén állott. Északi oldalához a királyi lakosztály toldaléképülete csatlakozott, vala­mivel feljeb ba premontreiek háza, a kolostor alatt a Szent Mihály prépostság, a ferencrendiek háza, a temető s az apácák udvarnokainak épületei sorakoz­tak dél felé, egész a Johannita-várig, amely tornyos erődítéseivel hatalmas párja volt a sziget másik csú­csán álló érseki várkastélynak. A két vár között apró házak lapultak meg. Ezek­ben fonogattak, szőttek, csomóztak szorgalmasan a kelmekészitők, itt dolgozták ki a bőrt a tímárok, szíj­gyártók, nyergesek, itt kavarták, vegyítették, olvasz­tották zománcaikat az ötvösök, itt csiszolták szarko­fágjaikat a kőfaragók, itt festegették kálváriáikat a piktorok, — olasz, német, francia barátok, — akik egyben szabók, szűcsök, saru- és bocskorkészitők, kelmefestők, fazekasok, állattenyésztők és földmive­­lők is voltak. Sürü, meleg, munkás, de emellett gond­talan volt ez az élet, egy darab középkori kultúra a lomhán hömpölygő Duna ölelő karjai között. A régi Pest magyarabb és demokratikusabb volt, mint a szemben fekvő Buda. Ellentétben a folyam jobbpartjával, amely a veszprémi püspök fennható­sága alá tartozott, Pestet a váci egyházmegyéhez csa­tolták s a váci püspökök lakóházat is tartottak a vá­ros közepén. Itt volt egyébként a plébánia is, ame­lyet a Boldogasszonyról neveztek el, s amely ma is legrégibb műemléke Budapestnek. Ez alkalmasint a (Folytatása a 3-ik oldalon) hoznak is. A szovjet ajándék sem más, mint trójai faló, azzal a külömbséggel, hogy a szerencsétlen szovjet polgárnak kell megszenvedni érte. Tavasszal itt buja fü nő még az utón is. Laza a tlalaj Is nedves. Valaha mocsaras lápvilág volt itt — Lebenytől egészen Sopronig. Ma már termőföld a Hanság. Meggyulladt a föld Kétszázezer hold föld1. Eb­ből 170,000 holdon kenyér te­rem, a többi még a mocsarak birodalma. Az ősidőkre, az igazi lápvilágra már csak a szétszórt, kisebb nádasok és a vastag, görcsös gyökereken álló, festőién érdekes égerfák emlékeztetnek. Az ezüstnyár - fások és a füzesek mostaná­ban nőttek. Változó, romantikus vidék a Hanság. Hozzátartozik a Kisalföldhöz, de különálló, sajátságos tájegység. Még a kiimája is más. A kétszázezer holdnyi terület teknoszeruen bemélyed, nem homokos, nem dombos, látszatra telje­sen sík, vad vidék. A Főcsa­torna mentén hatalmas tőzeg­kazlak sorakoznak: itt vannak a tőzegkitermelőtelepek. Sok jó tüzelőt ad az országnak a Hanság. Valaha égett itt a föld is. Eldobott gyufától, cigaretta­­végtől. vagv villámcsanástól tüzet fogott a tőzeg, átizzott és füstölt évekig. Utoljára 1944-ben gyulladt ki és három évig égett. A nádas legyőzi a favat. A hansági ember mindig ki volt szolgáltatva az időjárás veszélyének. Ha esős idő volt — csonaKKai KozieKeuccK a Hanságon és halásztak. Szá­raz időben elpárolgott a viz és olyankor sok széna tér­­mpt.t. Igen sokat éhezett, nélkü­lözött a hansági ember. Ki­húzódott a lápvilág szélére,

Next

/
Thumbnails
Contents