A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-02-03 / 5. szám
r 3-IK ÖLETÁK A Jő PÁSZTOR Valamikor Miss Photoflash volt Reggie Dombeck, aki azóta elhízott és más chicagói kövér nőkkel együtt fogyókúrára szánta rá magát. A YMCA nyolc hetes fogyókúra kurzusán sikerült is jó pár száz fontot veszíteniük a hölgyeknek. Halálbüntetés eltörlése? Erős kampány indult meg Angliában és ebben az országban is a halálbüntetés ellen A 18. század óta időről időre felbukkan egy emberbaráti mozgalom, amelynek célja a halálbüntetés eltörlése. E percben ez a mozgalom Angliában a legerősebb, ahol egy királyi bizottság mégy évig tanulmányozta a kérdést és az alsóház hetek óta vitatkozik a javaslat felett, amely a halálbüntetés eltörlését kívánja. A mozgalomnak Amerikában is vannak erős hivei. Nálunk, ahol az igazságszolgáltatás nem szövetségi, hanem állami — kivéve a köztársaság érdekeit érintő dolgokban — nagyon kevés az állam, ahol nincs halálbüntetés. Ha azonban Angliában eltörölnék, annak nálunk is nagy hatása lenne. Mindenesetre, a mozgalom felvet egy kérdést, amely a bibliai idők óta foglalkoztatja az embert. A HALÁLBÜNTETÉS MÚLTJA A régi társadalmak önmagától értetődőnek tekintették a halálbüntetést, sőt már fejlődésnek számított, amikor a halálbüntetést a közösség szabta ki, nem pedig az egyén. Nyilvánvaló, hogy ezeket a társadalmakat a bosszú, a megtorlás szelleme vezette. Csak a 18 században, a francia felvilágosodás szelleme nyomán vetették fel először a kérdést felelős tényezők, hogy a halálbüntetés csakugyan a legjobb védelem-e a társadalom részére. A halálbüntetés ellenzői sokféle táborból kerültek ki. A legnagyobb csoport vallási alapon ellenzi a büntetést, arra az álláspontra helyezkedve, hogy az élet eredete isteni, tehát embernek nincs joga megvonni azt. Később az A LEGJOBB BARÁT A FOREIGN BOOK SHOP 240 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK, N. j. Kérje árjegyzékünket! (Magyar hanglemezekből is óriási választékunk van!) igazságszolgáltatás botlásai folytán kialakult az a nézet, hogy “a halálbüntetés abszolút, mig az emberi ibölcseség véges” — másszóval mindenféle büntetést lehet helyesbbiteni, vagy kárpótolni érte, de a halálbüntetést nem. ELRIASZT-E A HALÁLBÜNTETÉS? A legerősebb érv a halálbüntetés fenntartása mellett eddig az volt, hogy legjobban elriaszt a bűntől. Halálbüntetés nélkül — mondják — a gyilkosságok száma szaporodna. Mennyiben igazolja ezt az állítást a statisztika? Az angol királyi udvar által kinevezett bizottság évekig tanulmányozta a kérdést, beszerzett adatokat a világ minden részéből — beleértve olyan országokat, ahol nincs halálbüntetés, és nem tudott határozott választ adni. Ugylátszik, hogy a halálbüntetésnek nincs hatása a bűnözésre. A gyilkosságok száma se nem esett, se nem emelkedett azokban az országokban, ahol eltörölték. A halálbüntetés ellenzői ezt győzelemnek tekintik. Azt mondják, minek fenntartani a halálbüntetést, amikor annak nincs látható hatása a bűnözőkre. De az országok javarésze még mindig fél eltörölni azt. A statisztika szerint még mindig több ember van, aki nem hiszi, hogy elérkezett az idő a halálbüntetés eltörlésére. CSAK A TÁRSADALOM BOSSZÚJA . . . A halálbüntetés ellenzői azt állítják, hogy az lényegében nem más, mint a társadalom bosszúja az áldozat nevében. Azzal vádolják a halálbüntetés hiveit, hogy a ibünös kivégzése egyszerűbb, mint fogvatartása. Az állam költségei emelkedének, ha a gyilkost életfogytiglan fogva tartanák, ahelyett hogy kivégzik. Ez a vád aligha állja meg a helyét. Aránylag oly kevés a kivégzettek száma, viszonyítva a börtönök lakóihoz, hogy nem emelné lényegesen az állam költségeit. Az igazi probléma — ahogy a lélekbúvárok látják — inkább az, hogy az ember, aki egyszer képes volt előre megfontolt szándékkal gyilkolni, kockázatot jelent a társadalomra, sőt még a börtönben is. Nem esik ilyen megítélés alá aki indulatból gyilkol — de viszont az ilyen egyén ritkán kap halálbüntetést. AMI KIVÁLTOTTA . . . Épen ezért, figyelmet érdemel egy eset Angliában, ami a szenvedélyben elkövetett gyilkosság és az előre megfontolt gyilkosság határvona,lán állt és halálbüntetéssel végződött. Éz az eset váltotta ki a mostani mozgalmat a halálbüntetés eltörlésére: Mrs. Ruth Ellis esete. Mrs. Ellis, egy 40 év körüli elvált asszony, megölte szeretőjét, aki hűtlen lett hozzá. A gyilkosságot kétségkívül előre megfontolt szándékkal követte el — ezt nem is tagadta — 'de viszont a szerelmi szenvedély volt tettének rugója. Az előre megfontoltság tehát háttérbe szorul a szenvedély mellett. Parlamentben és a közönség körében felszólalások hangzottak el a kivégzés ellen, a kormány azonban nem látott okot, hogy az Ítéletet életfogytiglani börtönre változtassa. Mrs. Ellist felakasztották, és a kivégzés után majdnem tüntetések keletkeztek a “brutális Ítélet” végett. Lehet, hogy a közhangulatban szerepet játszott a tény, hogy nőről volt szó, éspedig két gyermek anyjáról. A halálbüntetés ellenzői mindenesetre eléggé fel tudták zaklatni a közvéleményt, hogy az alsóház tárgyalni kezdjen egy javaslatot, mely eltörölné a halálbüntetést. A KÉT TÁBOR HÍVEI A valószinüség az, hogy az angol alsóház nem fogja megváltoztatni a halálbüntetést. Sváéban, Norvégiában, Dániában és Finnországban, ahol nincs halálbüntetés, fél évszázados vita előzte meg az eltörlést. Azoknak az országoknak bűnügyi statisztikája oly kedvező, hogy a közvélemény nem látott okot követelni a halálbüntetés visszaállítását. Miután azonban a statisztika egyik irányban sem döntő, valószínűleg érvényesülni fog a tradíció, vagyis megmarad a halálbüntetés. Ha azonban lesz néhány eset, amelyben kiderül, hogy az emberi bölcseség véges, és az igazságszolgáltatás keze ártatlan egyént sújtott — vagy legalább is a halálbüntetés túl erős volt — a kérdés újból fel fog bukkanni. Ebben a nyomasztóan ne! héz kérdésben nincs érv, amelyre ne lehetne jogos erkölcsi ellenérvet felhozni. Az egyik tábor azt mondja, hogy ha az állam is “gyilkol”, akkor erkölcsileg igazolj a a gyilkost, mert egy magasabb szempontból közömbös, hogy a gyilkosság önkényes vagy büntetésből történik. De a másik tábor, amely igazolva látja a halálbüntetést, ezt mondja mikor annak eltörléséről van szó: “Kezdjék a gyilkosok”. Válik az Első Hölgy ' Dzsakartából, az indonéziai szigetkeztársaság fővárosából jön a szenzációsnak nevezhető hir, hogy a 30 éves szép Fatmaváti, a 80 milliós ország köztársasági elnökének, Szukáménak, első felesége, válik a férjétől. Ez talán a világ történetében az első eset, hogy egy ország Első Hölgye elválik az államfőtől. A dzsarkartai elnöki palotában a válság akkor tört ki, amikor 1954 júniusában, kipattant a titok, hogy az elnök megesküdött egy második asszonnyal, egy 34 éves elvált nővel. Fatmavátinak nem tetszett, hogy férje második feleséget vett magához. A többnej üség ugyan régi szokás az indonéziai népeknél, de újabban a feministák erősen ellenzik azt és éppen ezért a szép Fatmaváti nem nyugodott bele szó nélkül a szégyenbe, hogy vetélytársa akadt; előbb a palota hátsó részébe költözött, aztán egészen kiköltözött a palotából és most vissza akarja nyerni szabadságát. Az indonéziai feministák országos szüksége közhirré tette, hogy a válás ellenére is az ország női Fatmavátit fogják tekintem Első Hölgynek. Nékem olyan asszony kell. . . LONDON — Alexander Harbor, a 23 éves vőlegény, azt mondja: Nékem olyan asszony kell, aki tud főzni, de jó akkor is, ha nem tud főzni Ez a kötelező nyilatkozat talán kielégítette volna a városi bírót, akitől a 19 éves menyasszony, Bertha Wimhurst, házassági engedélyt kért. De a biró egyedül nem dönthetett, Bertha házasságához a papa beleegyezése is szükséges lett volna és a papa kimondta a szentenciát: No! A papa úgy vélekedik, hogy még sok víznek kell lefolyni a Thames folyón, mig Bertha férjet választhat. Először is meg kell tanulnia a főzés művészetét, vagy legalábbis mesterségét, és másodszor, meg kell tanulnia még sok egyebet, ami egy háztartás rendes vezetéséhez szükséges. Ha mindezt megtanulja Bertha, a papának nem lesz kifogása az ellen, hogy Mrs. Alexander Harborra változtassa a nevét. De két év múlva hiába lenne a papának akármilyen kifogása, Bertha ahhoz mehet férjhez, aki kedvére való, mert 21 éves korban angol lányoknak már nem kell kikérni a papa véleményét és határozatát. Amerikai nők, európai nők Kik jobbak, az amerikai vagy az európai nők? Mrs. Ramona Deitemeyer, az 1955 évi Mrs America, 35 éves, öt gyermek anyja, aki európai körútja során most Londonban tartózkodik, egy ottani női egyesület felkérésére nyilatkozott: “Egyenlők. A nők mindenütt egyenlők. Az európai háziasszonyoknak téves fogalmaik vannak az amerikai háziasszony mesés kényelméről, amelyet irigyelnek. Nos, igaz, hogy az európai nő konyhájában nincsenek munkaspóroló készülékek, de viszont neki cseléd és szakácsnő segédkezik. Az automatikus gép és az olcsó házi személyzet kiegyenlítik: egymást S az eredmény az, hogy a háziasszony és anya itt is, ott is napi 10—12 órát dolgozik.” Erkölcsi kísérlet MILANO — Maria Zolla 19 éves asszony méltatlankodva tiltakozott a biró előtt a gyanú ellen, hogy ő azért kísérte volna el a férjét autólopási kiruccanásaira, hogy a tolvajiásoknál segítségére legyen. “Én csak azért mentem el vele mindenhová, hogy ne szaladgálhasson éjszakánkint más nők után”, mondta. Dolgozó feleségek A Népszámlálási Hivatal jelenti, hogy a dolgozó feleségek száma a múlt évben 600 ezerrel növekedett s 11.8 millió rekord számot ért el. Ezzel szemben a dolgozó leányok száma 300 ezerrel csökkent és 5.1 milliót tett ki. Mi a magyarázata annak, hogy egyre több férjes nő munkát vállal? Nyilvánvalóan az, hogy a férj keresete nem elegendő. A nem-szervezett munkásság helyzetén még lehetne javítani. Már egy hete keresik hiába Frances Valencia 3 éves kislányt a California! San Diego környékén. . . . hogy Ausztráliában komolyabban veszik a demokratikus polgári jogokat, mint Amerikában; ott majdnem mindenki él szavazati jogával. 1950-ben a szavazópolgárok 98 százaléka szavazott. Amerikában ugyanabban az évben (amikor nem volt elnökválasztás) csak 41 százalék szavazott, az 1952 évi el nökválasztás alkalmával pedig még mindig csak 63 százalék. , . . hogy Európában Finnország adta meg legelőször a nőknek a szavazati jogot. . . . hogy a Pennsylvania Turnpike 360 mérföld hosszú. . . . hogy kétszer fordult elő Amerika történetében, hogy elnökválasztásnál az vesztett, aki több szavazatot kapott. 1876-ban Hayes győzött Greeleyvel szemben; egy elektorral többje volt, de Greeley 252,224 szavazattal többet kapott. 1888-ban Benjamin Harrison 65 elektor többséggel győzött, holott 98,017 szavazattal kevesebbet kapott, mint vesztes ellenfele Grover Cleveland. . . . hogy 13 államban az irni-olvasni tudás a szavazati jog előfeltétele. Ezek: California, Connectiuut, Delaware, Maine, Massachusetts, ' New Hampshire, Oregon, Washington, New York és a déli államok, Georgia, Virginia, Louisiana, North Carolina. . . . hogy Leonardo da Vinci két éven át dolgozott mestermüvén, az Utolsó Vacsora falfestményen, egy milánói kolostorban . . . . hogy Belgiumban a nőknek nincsen szavazati joguk, de — beválaszthatok a parlamentbe. Más szóval: aktív választójoguk nincsen, de passzív választójoguk van . . . . hogy a nőknek a szavazati jogot Amerikában alkotmánymódosítás biztositotta 1920-ban. Angliában 1928-ban, Franciaországban 1945-ben, Japánban 1946-ban kaptak a nők szavazati jogot. . . . hogy a szavazati jog alsó korhatára Oroszországban (ahol a szavazat amugysem számit), Törökországban, Argentínában 18 év, Norvégiában 23 év, Finnországban 24 év, Spanyolországban, Dániában, Hollandiában és Japánban 25 év. Óriási gumikerekeken gördül ez a jármű, amely csa-patokat szállít partra háború esetén a hadihajókról. 1/yilAAirSIÍTEC KAVE, K4KAO,TEA,NYLON UARISNY/ WAttlVlIfSKRS 9 SZÖVET, VÁSZON.CIPŐRÁDIO KERÉKPÁR, CIGARETTA ÉS EGYÉBB CIKKEKNEK A BUDAPESTI RAKTÁRBÓL VALÓ LESZÁLL! TÄ SÁRA FELVESZÜNK ES 24 ÓRÁIN BELÜL TOVÁBBÍTUNK MEGRENDELÉSEKET. BEVEZETTÜK / GYÓGYSZEREK árusítását rs AMELYEKET ANGOL ÉS SVÁJCI GYÓGYSZER HÁZAK LÉGIPOSTÁN TOVÁBBÍTANAK. KIZÁRÓLAG RUHANEMŰT TARTALMAZÓ ^ , POSTACSOMAGOK S/M MMS MAfM£/VT£SITÉSÉfí£ SZOLGÁLÓ ErM/fWiß&iß.WJE?£?M CÉGÜNKNÉL KAPHATÓK. 3- yffíJ£GYZEKE T r- TL D\/V/7LÓK/n fiWÁMTR/f RÜLDV/VK -II. S. RELIEF PARCEL SERVICE inc PHONE: LEHIGH 5-3535 3/5EAST 79SI NEW YORK2/ N.Y.
