A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-06-01 / 22. szám

5-ij£ ÖLj3ÄI3 a-JO PASCTOJ? Emlékezzünk a régiekről pusztuló Óriások A bölényfélék a pusztuló óriások : az európai bö­lény és egyedüli élő rokona, az amerikai bölény vagy bizon, amelyek valaha rengeteg számban benépesítet­ték Európa erdőségeit és Amerika mérhetetlen me­­zőségeit, a prairieket, mig ma úgyszólván irmagja maradt csak e hatalmas állatfélének mind a két vi­lágrészben. Az európai bölény hajdanta nagy számmal élt egész Európában és Ázsia nagy részében is. Manap­ság Európában teljesen kipusztult már a fejlődő kul­túra következtében, csak nyugati Oroszországban, Litvánia déli részében, a bialoviczai őserdőben ma­radt meg. Egy-egy példány akad még Sziléziában is, a me­­zerzitzi erdőségben, ezenkívül csak a Kaukázusban él még, ahol igazi hegyi állat, magas fenyvesekben ta­nyázik, s csak télen húzódik le alacsonyabb tájakra. Itt is pusztulóban van azonban. Még érdekesebb az amerikai bölény vagy a bizon tragikus sorsa, mert ez száz évvel ezelőtt még mil­liószámra csatangolt Észak-Amerika mérhetetlen me­­zőségein, mig ma már csak százszámra él. Meglehetős pontos számítás szerint 50 évvel ez­előtt legfeljebb ezer darab bizon élt egész Ameriká­ban, beleszámítva azt a kétszáz darabot is, amely a kormány védelme alatt volt a Yellowstona Parkban. A bizont a múlt század hetvenes éveiben kezd­ték óriási mértékben irtani. Ekkor még milliószámra élt a prairieken, és az indiánnak úgyszólván háziálla­ta volt, amely ellátta hússal és bőrrel az indián tör­zseket. Mikor a hetvenes évek végén elkészült az első Pacific vasút, százával tódultak az amerikai vadá­szok az uj vasúti állomásokról a prairiekre, és száz­ezrével lövöldözték le a bizonokat, csupán azért, hogy a bundájukat lehúzhassák. Négy év alatt a vasúttól délre ki volt irtva a bölény. A pusztítás három fő esztendejében a becslés szerint negyedmillió példányt ejtettek el. Az északi csordákat 1882-ben és 1883-ban irtot­ták ki. Azóta megszűnt a bizonvadászat, mint jöve­delmező üzletág. Az Egyesült Államok kormánya, mikor a Yellow­stone Park csodás vidékét nemzeti vagyonnak nyil­vánította, oltalom Iá helyezte ezen a területen a mint­egy 300 főnyi bizoncsordát is. De a vándorló állatok átszökdöstek a határon, noha külön lovasság ügyelt fel rájuk és vadorzók zsákmányává lettek, úgy hogy 1898-ban huszonöt darabra apadt le a számuk. Azok a kanadai indián törzsek, amelyek régente a vad bizoncsordákból éltek, nagy részben az éhha­lálnak és a fagynak estek áldozatul, mert télire nem tudták hússal és ruhával ellátni magukat. Régente a bizon óriási csordákban élt a mérhe­tetlen prairieken. Minden csorda külön vezetővel ön­állóan mozgott a rajban. A fiatalabb bikák nagyobb csordái az egész tömeg közepén tartózkodtak, a vé­nebb bikák kisebb csordákba verődve a tömeg kerü­­, létén maradtak. Több száz csorda vándorolt együtt mindig, télen dél felé, nyáron észak felé ugyanazon az óriási terü­leten, állandó bizon járásokat taposva ki maguknak a buja legelőkről a folyókhoz, ahová inni jártak. A bizon, bár látszólag esetlen állat, elég könnyen mozog és rövid lábszáraival is aránylag nagy utakat teszmeg. Sebesen üget, és ha vágtat, csak jó ló éri utói. Bátran belemegy a vízbe is és átúszik rajta. A hangja mély morgás, és ha több ezer hallatta a hang­ját egyszerre, ez távoli mennydörgés morajához ha­sonlíthatott. A bizon szaglása és hallása kitűnő, de láttása gyenge, mert tömött, kócos haja belelóg a szemébe. Buta és félénk állat, de ha felbőszül, bátran szembe­száll az ellenséggel. Próbálták már a bizont háziasitani is, de nem nagy eredménnyel. Állatkertekben megmarad, s beéri ugyanazzal a takarmánnyal, mint a házi tehenek. “Big Al“, a baltimorei állatkert 8 láb hosszú alligátorja tyúkszemet kapott mind a négy lábán. Az állatkert orvosa műtéttel távolitotta el a fájdalmas, ezüst dol­lár nagyságú tyúkszemeket, de a fenevadat természetesen megfelelő óvintézke­déssel kellett előkészíteni a műtétre, mint képünkön látható. A hazugság, amely megmentette Angliát “Ég© tengertől“ félt Hitler, ezért állott el a szigetor­szág megrohanásától Tizenihat évvel ezelőtt ná­ci Németország lázasan ké­szült Anglia inváziójára. Ha­jókat .gyűjtötték, hadianya­got halmoztak fel, buvárha­­jókat raktak meg torpedók­kal, hogy elsüly esszék az an­gol flottát. A náci légiraj na­ponta Ibomlbázta az angol ki­kötőket, hogy igy puhítsák az utat ha majd elkövetkezik a partraszállás ideje. 1940 nyarán minden készen állott az invázióra és Anglia is felkészült a harcra. Aztán, az utolsó percben, Hitler hir­telen meggondolta magát és lefújta a megrohanást. És miért? Kémei azt jelentették, hogy az angolok ilámgteniger­­ré tudják változtatni a csa­tornát. Fényképeket hoztak, bizonyságképen. Ezek mér­földeken át lángoló tenger­partokat ábrázoltak. Angol lángszórók ontották a tüzet éjjel-nappal a partok menti vizekre úgy bogy ott mindent felperzseltek volna. LÁNGOLÓ PARTOK A veszélyeztetett pontokon emeletmagasságu lángok lo­bogtak. A nyílt vizen. Ola­jat, gazolint vezeti tik mér­földeken át a partok mentén és egyetlen gyufaszál dantei Infernová tudta változtatni az egész partvidéket. A náci vegyészek, szakér­tők heteken át tanácskoztak, aztán kimondották a verdik­tet: ha a német flotta beme­­rszkedik “a lángoló vizekre” elpusztul és százezer főnyi német katona fog borzalmas tüsihalált halni. Hitler légirajai a magas­ból fényképezték a “tüz-fron­­tot”. Később az angolok több náci repülőgépet lőttek le és ezek pilótái azt vallották, pa­rancsot kaptak az angol part­védő ütegek, lángszórók, olajvezetékek fotograf áfásá­ra. Az angolok trükkje be­vált. Hitler hadvezetősége megrettent^A kockázattól. Mint a.Jtjí^Mnáoi. irattárak jegyzőkonyPB^l később ki­derült, AdoMMeinte tombolt a haragtól. GYÁVA KUTYÁK Tisztjeit, tanácsadóit, ve­zérkarának óvatos tagjait le­szidta. — Gyáva kutyák vagytok — ordította korbácsát suhog­tatva az orruk előtt — Ha áttörünk a láng-kordonon többé mi sem áll az utunk­ban és Anglia a lábunk előtt fog heverni. Úgy látszott, hogy Adolf, nem törődve az ember áldo­zattal, mégis kiadja a paran­csot a megróbanásra. Ekkor jött a hire annak Berlinbe, hogy- egy német kémhajó elégíti “a tüzten­­gerben” és tiz tengerész me­nekült csak meg élve a po­kolból. Ezeknek neveit, rang­jaikat, hadtesteik számát pontosan közölte az angol rá­dió. Jelentés jött Hitlernek arról is, hogy a “tüzmentesi­­tett’ hajók, melyeket invá­­ziós célokra preparáltak, tü­zet fogták és elégtek. Főhadiszállájón levő szo­bájába zárkózna Hitler más­fél óra hossza tanulmányoz­ta a jelentéket, fényképe- Aztán hivatta a hadsegédjét. — A hajólat vissza kell küldeni bázisaikra. Annyit jeleit ett ez, hogy A hét legjobb vicce A demokraták a választási kampányban h a n g s u lyozni fogják az egészségi problémát. Az elnök hivatása megerőlte­tő, talán a legnehezebb 'hiva­tal a világon. Ezért tulajdoní­tanak különös fontosságot an­nak a ténynek, hogy Nixon, akit gyűlölnek, fiatal, erős és egészséges. az invázió elmaradt. Hitler és cinkosai már nem érték meg a leleplezést, amit ma­guk az angolok (hoztak nyil­vánosságra a háború után. így csak elképzelhetjük, mi­lyen dührohamot kapott vol­na a hir hallatára, hogy az egész “lángtenger” védelem — blöff volt. Az angol kóm­­elháritó vezetői eszelték ki a trükköt, a németek félre vezetésére. Az ötlet jónak bi­zonyult. “Az égő partok” lát­tára inukba szállt a náciknak a bátorságuk. Nem vágytak a tüzhalál árán szerzett hadi sikerekre. Senki sem akart ilymódon kerülni a náci pa­radicsomba. Ha azonban tényleg elren­deli Hitler az inváziót, való­színűleg sikerült volna part­ra szállania. Ha az égő olaj talán nem árt embereinek, az angol nép dühének tüzét alig­ha úszta volna mc(í ilyen könnyen. Mert az egész szi­getország minden apraja és nagyja felkészült rá, hogy in­kább meghalnak, de nem lesznek a horogkereszites banditák rabszolgái. Ez volt az óriási HJbomba célpontja Eni wetok szigetén. A robbanás sikerrel járt. . . . hogy a kanári mada­rakat a Kanári szigetekről nevezték el, ahonnan szár­maznak. De a Kanári szige­tek latin eredetű neve nem madarat jelent, hanem ku­tyát: Canis. Ennek pedig tör­téneti magyarázata az, hogy Juba, Mauretania királya, 40 évvel Krisztus születése előtt a szigeten járt és sok kutyát vitt magával. . . . hogy Gibraltár szikla­­hegye 1439 láb magas. . . . hogy a régi Egyiptom­ban imádták a káposztát. . . . hogy Egyesült Államok vannak Amerika mindkét ré­szében: északon az Amerikai Egyesült Államok, United States, délen pedig a Mexi­­coi, Brazíliai és Venezuélai Egyesült Államok (Estados Unidas). . . . hogy az amerikai elnö­kök közül Tylernek volt leg­nagyobb családja: 7-7 gyer­meke két feleségtől. . . . hogy Amerika népe egyre magasodik, az ameri­kai férfiak és nők testmagas­sága 15-évenkint 1 inccsel nö­vekszik. . . . hogy Florida államnak 3751 mérföld hosszú tenger­partja van. . . . hogy a gizehi piramis 488 láb magas. . . . hogy az üres és össze­­huzódott gyomor nem na­gyobb, mint az ember hü­velykujja. DRÁGA TAXI OAKLAND, Cal. — Ray­mond F. Gilbert waukegani (111.) taxisoff őr meséli: — Odajött hozzám egy ele­gáns, már nem egészen fia­tal hölgy, úgy nézett ki mint egy milliomosnő. Azt mond­ja, vigyen el engem Oakland­ba. Kérdem, a californiai Oaklandba? Igen, Californiá­­ba, Oaklandba. O. K., mon­dom, és már indultunk is Oakland felé. Oaklandban a soffőr nem ismerte ki magát, hát elment a rendőrségre és kérdezte, hol kaphat a közelben jó szál­lást. És elmondta a kaland­ját is. Hogy ki volt az uta­sa, azt nem árulta el, de ab­ból nem csinált titkot, hogy 1350 dollár vitéldijat kapott a hölgytói, aki nemcsak úgy nézett ki mint egy mililomos­­nő, hanem tényleg az is volt. Az egy és másfél dolláros vi­teldijak után jól esett Ray­mond F. Gilbert soffőrnek zsebrevágni egy 1350 dollá­ros viteldijat. Ilyen utasról ezer meg ezer taxisoffőr ál­modik, de alig ezer közül egy­nek jut, mondta ünnepélye­sen komoly hangon a szeren­csés soffőr. NEM NEVETŐ ÖRÖKÖSÖK CHICAGO, 111. — Mrs. Ali­ce Bourge, egy nemrég el­hunyt gazdag papirgyáros öz­vegye, 500,000 dollárt hagyott két állatvédő egyesületre és 23,500 dollárt kisebb össze­gekben húsz rokonának és barátjának. A SZIVAROZÓ MADÁR FELGYÚJTOTT EGY HÁZAT CAMBRIDGE, O. — Mrs. Ulric Warne emletes háza le­égett. A tűzoltók azt mond­ják, a tüzet egy rigó okozta, amely égő szivarcsutkát vitt a fészkébe. AZOK A NŐK NESZE NEKEDI ■ Ladies and gentlemen! Néz­zék meg jól ezt a képet, mert ebből megtanulhatják, ho­gyan pofoz egy lady és ho­gyan fogadja egy hölgy po­fonját egy igazi gentleman. A hölgy Sandra Giles, model, mégpedig gyönyörű model. Éppen azért, mert szép alak­ja van, őt festtette meg egy lasvegasi hotel mint Lady Chance, szerencsej átékosok angyalát, amint egy játékasz­talon hever és mindkét kezé­ben százdollárosokat tart. A festmény, melyet Philip La­val festőművész készített, na­gyon szépen sikerült, mégis nagy hibát talált benne a sző­ke szépség: a képen eltűnt az úszónadrágja . . . Sandra nem hive a meztelenség kul­tuszának s ezért, mint a ké­pen látható, cuppanó csók he­lyett csattanó pofont kent a mester arcára. A festő, kifo­gástalan gentleman, össze­tett kezekkel fogadta az in­zultust; még a látszatát is kerülni akarta annak, hogy akár csak egy pillanatig is visszaütésre ragadtatná el magát. A legdrágább Alfred Polgártól, a nem­rég elhunyt osztrák Írótól származik ez a mély humaniz­musról tanúskodó írás: Háború volt. Az őrmester mondta: — Mit érdekel engem egy gyalogos, ha a rajt megment­hetem. A kapitány mondta: — Mit érdekel egy raj, ha a századot megmenthetem. Az ezredes mondta: — Mit érdekel egy század, ha a zászlóaljt megmenthe­tem. A tábornok mondta: — Mit érdekel egy zászló­alj, ha az ezredet megmenthe­tem. A vezérkari főnök mondta: — Mit érdekel egy ezred, ha a hadsereget megmenthetem. Az államfő mondta: — Mit érdekel a hadsereg, ha az országot megmenthetem A Népszövetség titkára mondta: — Mit érdekel egy ország, ha az egész világot megment­hetem. Az Isten mondta: — Mit érdekel a világ, ha a világmindenséget megment­hetem. j De egy anya ezt mondta: — Mit érdekel engem a vi­lág, ha a harctéren lévő fia­mat megmenthetem . . . SÚLYOS AFFÉR A detroiti Ford gyárban egy előmunkás állítólag meg­lökött egy munkást. Emiatt több mint száz munkás két napra abbahagyta a munkát. A vállalat 104 munkást há­rom naptól négy hétig terje­dő időre “letett”. S

Next

/
Thumbnails
Contents