A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-20 / 3. szám

2-IK OLDAL-(THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Így évre__________________$6.00 One Year __________________$6.0 'él évre __________________$3.50 Half Year _________________$3.5 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Offic of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. FELLENDÜLÉS EURÓPÁBAN Most futnak be Európa országaiból a jelentések nyugati barátaink gazdasági helyzetéről. Minden re­ménységet felülmúlóan jó évük volt. Nemcsak a ter­mié® sikerült, de az ipari termelés is emelkedett, együtt az exporttal, amely ezt a fellendülést lehe­tővé tette. A kérdés csupán az: átmeneti ez a fellendülés, vagy imaradandó? Közgazdászaink elemezték a si­ker titkát é® arra a ikövetkeztetésre jutottak, hogy Európának nincs oka depressziótól való félelemre. Felfedezték azt, amit mi itt Amerikában már régen tudtunk, hogy a belföldi piacnak felvevő képességét fokozni lehet. Ennek rugékonysága biztosítja a ter­melés zavartalanságát, sőt növelését. Az autógyárosok állanak a mozgalom élén, hogy olcsóbb áron, nagyobb hitellel szerezzenek uj vásárló közönséget. “A self service” is divatba jött Európában és gombamódra szaporodtak el ezek az önkiszolgálásra berendezett üzletek. Sikerük igazol­ja az amerikaiakat, akik már régen unszolták szövet­ségeseiket, hogy próbálják meg tengerentúl alkal­mazni ezt az üzletformát. Anglia, Németország, Franciaország, az északi országok érthető bizalommal néznek a jövő elé. Ha politikai téren is igy rendben lenne a szénájuk, min­den okuk meglenne rá, hogy valóban a legjobbat re­méljék. A TISZTESSÉGES KERESKEDÉS ÁRA Hogy mi a tisztességes kereskedés, azt minden­ki tudja, de talán nem mindenki tudja, hogy mi fán termett a tisztességes kereskedésről szóló — Fair Trade — törvény. Ez a törvény úgy szól, hogy a gyá­ros megszabhatja portékáinak kiskereskedelmi, el­adási árát és ha egy kereskedő azon alul merészelné azokat eladni, lesújt rá az állami törvény. Például a General Electric előírja a kereskedőknek, hogy a ke­nyérpirítót 23 dollárért árusítsák. De vannak újfajta üzletek, amelyek nagybani áron árulnak olyan por­tékát is, aminek kicsinyíbeni ára elő van Írva. Az ilyen újfajta üzletek Discount House néven nevezik magukat. Ezek ellen a General Electric és a többiek nem védekezhetnek a törvény fegyverével. Mit te­hetnek? A General Elctric most azt jelenti, hogy kis készülékeinek (pirító, vasaló, mixer stb.) árait 30 százalékig leszállítja. Az 1955 évi eladás alapulvéte­lével ez 1956-ban 23 millió dollár megtakarítást fog jelenteni a vásárló közönségnek. Amiből, ugye, az következik, hogy az a tisztes­séges kereskedés, amelynek Fair Trade a neve, a kö­zönségnek minden évben sokszáz millió dollárjába kerül . . . Miért nem dobják lomtárba az államok azokat a drága törvényeket? Azért, mert a magas árakat kedvelő gyárosoknak nagy a befolyásuk az állami törvényhozó testületekben. És a kongresszusban, amelynek szintén van beleszólása ebbe a tisztességi kérdésbe. NEM ÁRT EGY KIS BOLONDSÁG Egy kitűnő ideggyógyász, Dr. Hardin Branch, közli velünk, hogy egy kis bolondság nem árt. Ne ve­gyük sértésnek — mondja —, ha valaki neurotikus­nak nevez bennünket. Egy kis neurózis inkább hasz­nunkra, mint kárunkra lehet, feltéve, hogy nem túl­zott méretű. Elméletileg — mondja az ideggyógyász — egy jól kiegyensúlyozott embernek nem lennének ambí­ciói és csak tétlenül várná, merre sodorja az élet. A jól kiegyensúlyozott ember könnyen megelégszik életével, és amint tudjuk, minden siker rugója az elé­gedetlenségnek. Másszóval, a neurotikus ember na­gyobb becsvággyal bir és nem véletlen, hogy az em­beriségnek oly sok kiemelkedő nagyja orvosi szem­pontból neurotikusnak nevezhető. Ezt jó tudni. Mostantól kezdve több respectussal fogjuk kezelni azokat, akikről azt mondják, hogy hiányzik egy kerekük vagy eggyel több van. Ez ter­mészetesen nm azt jelenti, hogy a bolondok házába kell lennünk, ha igazán tehetséges és becsvágyó em­berekkel akarunk találkozni. Mindössze arról van-Ä Jó FÄSETOD A 80 éves nyugatnémet kancellár, Konrad Adenauer gyermekei és unokái köré­ben a disz-szemlén, Bonnban. Kínai városok Amerikában Az Egyesült Államokban sok kínai él. Mint ál-' tálában a nemzetiségek, külön városnegyedben lak­nak. Amig azonban a többi nemzetiségek igyekeznek az amerikai jelleghez alkalmazkodni, a kínaiak igye­keznek megőrizni, már gettójuk külső képében is, ősi hagyományaikat. Chinatownban az idegen meglepődik a hirtelen változáson. Előbb még amerikai talajon volt, most 'hirtelen átröppentik Ázsiába. New York kínai ne­gyede igen kicsiny, összesen négy vagy öt utcácska. Mindössze fegfeljebb háromezer kínainak ad szállást. És ez a háromezer ázsiai mégis megőrizte teljesen a maga nemzeti szokásait, a kínai lelket ősi zárkózott­ságában, az egész mély és kiterjedt kínai kultúrát, Konfucse bölcsességét, Mencius filozófiáját, Laocse vallását misztériumaival, művészetével, bálványai­val és babonáival, a nemzeti történet emlékeit, a gaz­dag irodalmat és mindezt azzal a határozott eltökélt­séggel, hogy soha fel nem adják. Mátyás király lebbencslevese Irta: SZÉP ERNŐ Tudjátok-e, mi a lebbencs? Az a pásztorok früstökje, meg ebédje, meg vacsorája. Egy nagy zsák száraz leb­bencset visz ki magával a pásztorember a pusztára tava­szon, kihajtáskor. Annak elég­nek kell lenni a késő őszig. Azt a száraz tésztát megfőzi a kondérban a pásztor kutviz­­zel, kolompárt aprít belé, zsi­­rozót hasogat belé, jó nagy marék paprikával megpirítja a tüzes lebbencslevest. Bojtár­gyerek korában kezd el leb­bencsen élni, meg nem unja fehérhaju számadógazda ko­rára sem. A lebbencsleves me­legség, erő, egészség, Isten ál­dása. Most pedig hallgassuk meg Mátyás király esetét a leb­benccsel. Mikor még fiatal király volt Mátyás felöltözött paraszt­nak, meg akarta ismerni a né­pet. Járt ában-keltében elérke­zett egy szép nagy pusztára. Ott legeltette a birkát egy öreg juhászgazda a három bojtárjával. Éppen a fFüstök­höz akartak ülni, amikor a tűz mellé toppant rongyos szűr­ben egy szegény vándorló le­gény. Tisztességgel köszönt a pásztoroknak. — Jó reggelt kívánok kend­­teknek, kedves egészségökre az éccakai nyugodalmat. Az öreg gazda mindjárt azt kérdezte: — Nem ehetnél, öcsém? — Kétszer se kérdje gazd­uram, — mondja a vándorle­gény, — mert egyszerre meg­mondhatom, hogy leszaladt a nyál a nyelvemen ennek a le­vesnek a jó szagára. — Ülj le hát te is, öcsém, lakjál jól Isten nevében. Kihoztak a kunyhóból még egy kisszéket, leültették a le­gényt a bojtárok közé, adtak a kezébe néki is egy hosszu­­nyelii vaskanalat. Mert ezen formán eszik a lebbencset a pásztorok, kis székeken körös­körül ülvén a kondért. Hát mint a vándorlegény egy párszor megmártja a vas­kanalat a lebbencsbe, nagyot koppint az öklére a maga ka­nalával az öreg számadó. — Osztán mér kaptam én ezt, gazduram? — Mér kaptad öcsém ? Azért hogy ne nyúlj a kondérba elő­re, mindig csak a többivel egy­szerre. Jól van esznek tovább. Egy­szer csak az öreg számadó még sajgatóbbat koppint a vaskanállal a vendégnek az öklére. Hujnye a boldogját, felránt­ja az öklét a legény a szájá­hoz, megfukálja: — Hát ezt meg mér kap­tam, gazduram? — Ezt csak azér, öcsém, tudd meg, sohase nyúljál más elébe, csak magad elé * nyul­­kálj a kondérba. Akkor a vándorló legény fel­áll a kisszékről, lehajtja a rongyos szűrt, ott áll arany­ba, gyémántba. Tudjátok meg emberek, én vagyok Mátyás kiráyl. Hát a szegény pásztor mind térdre borult előtte, most már irgalom, kegyelem, felséges királyunk! Mátyás király meg csak mo­solygott : — Keljetek fel, jó pászto­rok, nincs harag. Kend meg, gazduram, feljön velem evvel a vaskanállal Budavárába. De osztán mind a nagyuraknak a kezére csapkodjon kend, mert az is mind előre nyulkál a tál­ba, meg mind szereti a másik orra elől elkapkodni a falatot. így is lett, tudják, a leb­bencs törvényeivel uralkodott azok közt a haramia nagyurak közt Mátyás király. Ä hét legjobb vicce.. Mennydörgés rázkódtatja meg a levegőt, villám cikázik. Jancsi borzongva kérdi a pa­páját: — Apuka, miért ez a ször­nyű dörömbölés? — Azért, fiam, mert az em­berek hazudnak. Az Ég min­dig nagyon megharagszik, ha az emberek hazudnak. Éjszaka álmából felriad a Jancsi. Égszakadás, földindu­lás megint. — Hát most miért harag­szik az Ég? Hiszen most min­denki alszik, az emberek most nem hazudnak. Visszasug a papa: — Most nyomtatják a Sza­bad Szót. A Jé Pásztor Verses Mónikája ÚJÉVI KÉRDŐJELEK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Calif ormában, rózsák közt, bár télben: uj verses krónikát irok az uj évben. Bár távol mindenütt még keményen havaz, valahol a télben szunnyad már a tavasz. S ami még titok ma, fagyos rügyek mélyén, lombbá izmosodik az uj tavasz fényén. Ki tudja mi rejlik a holnapi mában, ki tudja holnapunk, mit rejthet magában? Most csak annyit tudunk jövőről és sorsról, mint ahogy a szőlő álmodik a borról. S addig minden percünk verejtékes bírok, mig élménnyé érik mindn rejtett titok. Rovom e sorokat, irom ezt a firkát, de már holnapunknak nem is sejtem titkát. Hogy dönt rólunk Kruscsev, mit sugall Bulganin? Hogy igazodunk el Moszkva rőt szavain? Hogy fordul a sorunk? Lesz-e rajtunk áldás? Lesz-e magyar jövő? Lesz-e uj megváltás? Kizöldül-e újra sok temető árkunk, s megnő-e nagyobbra vérző-csonk határunk? Magyar zászló leng-e a Hargita ormán, s Kincses Kolozsváron Mátyás király tornyán? Indul-e a magyar uj honszerző hadba? Miénk lesz-e újra Zimony és Szabadka? Vagy egyenként, fejenként, vájjon mi lesz vélünk? Az uj szökőévben hogy fordul az éltünk? Lesz-e egészségünk, állásunk, kenyerünk, télen meleg szobánk, nyáron hüs fedelünk? Lesz-e gyümölcs fánkon, s hitben erős várunk, s egy-két pohár borunk, néhány jóbarátunk? Lesz-e életünknek célja és alapja, kinyil-e szivünkben a szeretet napja? Megédesiti-e szomjas ajkunk a csók, átölelnek-e majd kövér gyermekkacsók? Lesz-e, ki örömmel mindent megoszt vélünk, s ránk mosolyog-e olykor alkonyodó éltünk? A Chinatown Amerika minden nagyobb városá­ban, Chicagóban, New Yorkban, San Franciscóban már külsejében is határozott kínai jelleget mutat. Egy darabka Ázsia az uj világban. A házak különös pagodaszerü tetőzeteikkel, erkélyeikkel, faragott bal­­lusztrádjaikkal megragadják figyelmünket. A kes­keny, kanyargós utcák üzletei kínai Írással ékesített cégtáblákkal vannak ellátva. Az üzletek szembeötlő, szinte függönyszerü és zászlójellegü, árukat hirdető firmái majdnem azonosak a pekingi cégtáblákkal. Csak egy külömbség van: az Amerikában élő kínai amerikaias öltözetben jár. Két kínai templom van a kis new yorki China­townban. Keskeny, sötét lépcsők vezetnek az emele­­len lévő helyiségbe, ahol különféle művészi értékű öntött és faragott bálványok vannak elhelyezve. Ezek-, ben a sötét kis helyiségekben gyűlnek össze rendsze­res istentiszteletekre a kínaiak. Itt gyújtanak furcsa, illatú, édeskés tömjént isteneiknek, itt gyakorolják hitük praktikáit, itt jósoltatnak maguknak a rejté­lyes Írásjegyekkel ellátott 64 keskeny pálcika igény­­bevételével, melyeik közül egyet kihúznak és a rajta lévő szám alapján megkeresik azt a nyomtatott cé­dulát (nálunk planétának nevezik), melyen sorsuk alakulásáról vélnek felvilágositást nyerni. Itt van a hatalmas gong, amelyen a házasulni kívánó leányok bizonyos időszakokban egész dobper­­gésszerü ritmust vernek ki, mert az férjhezmenete­­lüket meggyorsítja. Hosszú egyenes és keskenyszakállu, komolyképü és sárkányokkal hímzett palástu papjuk itt mutatja be kis porcelláncsészékfcen pörkölt gabona-áldozatát az óriási, fekete gyökérből faragott, bálványcsopor­tot ábrázoló szobor előtt. Itt ájtatosk ódnak, itt imád­koznak és itt csinálnak üzletet. Mindkét templommal üzlethelyiség kapcsolatos, sőt az egyikben postahivatal is van két mosolygó, kedves és udvarias “postamesternővel”, a pap leá­nyaival, akik előkelő állásuk és társadalmi helyze­tük dacára szívesen elfogadják az általuk kalauzolt amerikai társaság tagjaitól a borravalót. A kínai határozottan kereskedőszellem. China­town nem egyéb, mint egymás mellé sorakozó Chinese curiosity shopok (mükereskedések) sora. Kínából és Japánból behozott áruk bővelkednek a boltokban. Gyönyörű faragványok lalabástromból, elefántcsont­ból, remek porceillánáru, suhogó kínai selymek, ken­dők, sálak, köntösök, kínai illatszerek, rózsaolaj és tömjén, fafaragványok, ékszerek (kanalak és a kést, villát helyettesitő fapálcikák), hátvakaró fakezek, kínai zöld és barna teák, kínai főzelékek, csigák, kagylók láthatók minden egyes bolt kirakatában. Mosolygó arccal, kedvesen megmutatnak min­dent a látogatónak. Lekötelező udvariasságuk vétel-, re kényszerit. Okos és jó üzletemberek. A legelterjedtebb kínai ipar: a mosoda. A Chinese laundry olcsóbb, mint az amerikai mosoda, viszont éppen olyan jó. Olcsóbb, mert a kínai igénye kisebb és a kínai munkás alacsonyabb munkabérrel beéri. Emellett takarékos és szorgalmas is, úgyhogy foko­zatosan gyarapszik és gazdagszik. Jelentős a kínai vendéglőipar is. Híresek a kí­nai szakácsok. Jobb vendéglőkben előszeretettel al­kalmazzák Őket. Kínának ősi inyenc-kulturája van és bár ételeik nagyrésze bizarr és az amerikai gyo­­ímor számára bevehetetlen, mégis Kina a szakács­­művészet hazája. Csak nehezen jut idegen a kínai klubokba, az u. n. tongok helyiségeibe. Ezek a tongok részben poli­tikai tömörülések, melyek szoros kapcsolatot tartot­tak fenn az óhazával, részben érdekszövetkezeteknek nevezhetnénk. Meglehetősen rossz hírük van Ameri­kában. A közvélemény szerint nem egyebek, mint bűn­szövetkezetek. Az első dolog, ami feltűnik a látogatónak, az hogy a kínai negyedben rengeteg a rendőr. Minden harmadik háznál kettőzött őrszem. Ennek kell, hogy oka legyen. Puszta előítéletből nem helyeznek ilyen kis területre annyi rendőrt. Ezek a rendőrök nem kedvtelésből cirkálnak ott éjjel-nappal. ízó, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben mindnyá­junkban van egy adag neurózis. Mint minden más- 3an, a helyes adag a fontos. Túlsóik bolondság ártal­­nunkra lehet, de a helyes mennyiség előrevihet ben­­lünket a siker utján.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents