A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-05-18 / 20. szám

?-TF ÖLD AE Pünkösd vasárnap i a i,/ EVANGÉLIUM Szent János, 14 23—31 , Az időben mondá Jézus: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja és Atyám is szeretni fog­ja őt, és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk ná­la. Aki engem nem szeret, az én beszdemet nem tart­ja meg; a beszéd pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, ki engem küldött. A Vigasz­taló pedig, a Szentlélek, akit az Atya az én nevemben küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek, Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem miként a világ adja, adom én nektek. Ne riadjon meg szivetek s ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondottam íektek: Elmegyek és hozzátok jövök. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához me­gyek, mert az Atya nagyobb nálamnál. És most meg­mondottam nektek .mielőtt megtörténnék, hogy mi­dőn meglesz, higyjétek. Immár nem sokat fogok be­szélni veletek, mert jön a világ fejedelme, de én ben­nem semmije sincsen, hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és amint meghagyta nekem az Atya úgy cselekszem. Keljetek fel, menjünk innét. f SZENTBESZÉD A szülőt vesztett gyermek igazi szomorúsága ott kezdődik, hogy visszatér a temetőből s tudatára éb­red magárahagyottságának. Az apostolok lelkében hasonló érzés lehetett, ami­kor isteni Mesterüket a felhő eltakarta szemük elől és hirtelen magukra mardatak. Bár fülükbe csengett még az Üdvözítő Ígérete: Én más Vigasztalót küldök nektek, az igazság lelkét, — az egyedüllét és a vesz­teség érzete mégis felülkerekedett bennük és szomo­rúsággal töltötte meg az Utolsó Vacsora termét, mely­ben összegyűltek. Végre a tizedik napon vakító világosság váltotta fel a sötét szomorúságot. A vigasztaló Szentlélek lel­kesedést és tüzet öntött a csüggedő tanítványok lei­kébe és felvértezte őket hétszeres ajándékával a fá­radhatatlan és félelmet nem ismerő apostoli munkára. Milyen más volna a katolikus élet, ha mindenki lel­két áthatná a pünkösdi Lélek kegyelmi áradata. Nem volna olyan sok aluszékony katolikus, akiket nem a sziveket átalakító Szentlélek vezet, hanem talán csak a megszokás és épen ezért hasznavehetetlen harcosai csupán Krisztus Egyházának. XI. Pius pápa már évekkel ezelőtt hangsúlyozta a 1 latolikus Akció fontosságát. Mit értsünk ezalatt? “Akció” magyarul annyit jelent, mint munkásság, cselekvés, működés. Együtt­véve pedig jelenti az eleven, munkás katolikus életet. Pünkösd ünnepe az “Actio Catholica” születés­iapja volt az Apostolok számára, akik e napon, a Szentlélek erejétől felbátorítva, ráléptek az apostoli tevékenység küzdelmes útjára, amelynek eredménye­ként nekik köszönhetjük az igaz hitet. De kell hog' forrása legyen ez az ünnep a mi katolikus működé­sűnknek is. “Jöjj el, Szentlélek Úristen” — sir fel millió és millió lélekből piros pünkösd napján. Kérjük buzgón mi is lelkűnknek ezt az égi orvosát, hogy vezessen minket a saját lelkűnkért és mások leikéért minden áldozatos fáradság elfogadására. CEYLON HÁBOROG Indiától délre látjuk a tér­képen Ceylon mesés szépségű szigetét. Ez a sziget, Indiával együtt, évszázadokon át angol gyarmat volt, a 'háború után független lett, de tagja ma­radt, éppen úgy mint India, az angol világbirodalomnak. Kor­mánya eddig szilárdan a sza­bad nemzetek táborában állt. De nemrég uj választás volt és az 'Úgynevezett semleges irány zat kerekedett felül — me­­gintcsak úgy, mint Indiában. Az uj miniszterelnök közölte az angol kormánnyal, hogy nem hajlandó tovább megen­gedni angol haditengerészeti és repülő bázis fenntartását a szigeten. Ez súlyos csapásnak tetszik, a szabad front gyengülését és a szovj et megerősödését jelen­ti. A “semleges” miniszterel­nök azonban hangsúlyozza, hogy ez a lépés csak a ceyloni függetlenség megerősödését célozza és semmiesetre sem ér­telmezhető úgy, hogy Ceylon uj kormányzata szovjetbarát lenne. Mindnyájan gyarlók va­gyunk, de te senkit magadnál gyarlóbbnak ne tarts (Kempis Tamás.) TITO PARISBAN Tito jugoszláv kommunista vezér a múlt héten a francia kormány vendége volt. Ünne­pélyes fogadtatásban volt ré­sze, de az antikommunista ju­goszláv menekültek tüntettek ellene és követelték, hogy adja vissza Stepinac érseknek teljes szabadságát. Az érsek, akit annakidején Hitlerrel való ba­­rátkozás és együttműködés cí­mén börtönbüntetésre ítéltek, most félig szabadon él ©gy horvátországi plébánián, ame­lyet nem hagyhat el. Tito főleg gazdasági kérdé­sekről tárgyal a francia kor­mánnyal. PÁROSÁN NEM SZÉP A BÖRTÖNÉLET BALTIMORE. — Albert és Ernest Gerardi testvérek és üzlettársak három-három hó­napi börtönbüntetést kaptak, mert az 1952 évre nem fizet­tek jövedelmi adót. De a bíró úgy rendelkezett, hogy ne egyszerre vonuljanak be a börtönbe, mert ez esetben üz­letük talán tönkremenne; elő­ször Albert üli le büntetését, aztán követi Ernest . . . talán ugyanabba a cellába. A NAGY ÁLDOZAT A fieiitmii® üeitűflásaiiiak iovM maífYaiáialti Irtai LISCHERONG GÁSPÁR jezsuita atya AZ ELÖMISE Minden szentmisénél meg­­ikülönböztetüjnk úgynevezett közös részeket, amelyek mim den szentmisénél ugyanazok, és ezenkívül vannak a sajá­tos részek, amelyek a napi szentek ünnepéivel vagy Krisztus vagy a Boldogságos Szűz életének valamely misz­tériumával kapcsolatban vál­toznak. Mielőtt a pap az oltáron a szent ténykedéseket megkez­dené, leszáll az oltár lépcső­jéhez és ott elmondja a mini­­stránssal felváltva a lépcső­imát, amelyben a 42. Zsoltár szavaival kifejezést ad annak a belső alázatnak és Krisztus iránti vágyódásnak, mely lel­két a nagy áldozat megkez­dése előtt eltölti. Ez az imádság minden szentmisénél ugyanaz, kivé­telt képeznek a gyászmisék, amelyeknél a keresztvetés és a zsoltár bevezető szavai után a pap mindjárt a bönvallo­mást kezdi. Az oltárhoz felmenet a pap megcsókolja az oltárt, hol a szentek erkélyéi vannak el­rejtve, akiknek segélyért ese­dezik. Következik a bevezető, me­lyet a pap az. oltár jobb olda­lán lévő misekönyvből olvas. Ez a rész ünnepek szerint az év minden napján más és más, mintegy az ünnep alap­­hangulatát jelzi. Ezt követi a kilencszeres Uram irgalmazz, Krisztus ke­gyelmez, melyet a pap az ol­tár közepén mond el. A keleti ősegyházban az el­ső századokban a katechime­nokért végezték ezt az imád­ságot. Később a római egy­házban is szokássá vált. A Kyrie eleison az azt követő Glóriával, az angyalok dics­himnuszával együtt a mise közös részéhez tartozik, mert majdnem minden szentmisé­ben bennfoglaltatik. Énekes szentmisével a Gloria első sza­vait a pap énekli, amit azután a kar énekelve folytat, mig a pap csak fennhangu szóval imádkozza végig azt a gyö­nyörű imádságot, melynek el­ső szavait az égi angyalok serege zengedezte először a betlehemi mezőkön. Szent Telesfor pápa (140) rendelte el, hogy karácsony napján énekeltessék az an­gyali ének a szentmise ele­jén. Szent Gergely idejétől kezdve előírás volt, hogy a püspökök mondják ezt az éne­ket minden vasár- és ünnep­napon, az egyszerű papság csak h'usvét ünnepén mon­dotta. Gloria elején a pap kitárja és felemeli kezét, jelezvén ez­zel, nem elég ajkainkkal di­csérni az Urat, de külső csele­kedeteinek is az égiekre le­gyenek irányítva. Gloria alatt a pap többször meghajtja fe­jét, hogy ezzel is kifejezze Isten nagysága előtt tiszte­letét és hódolatát, Glória vé­gén, miként a Credo és Sánc­­tus után, a pap keresztet vet. Az őskeresztények minden fontos cselekedetet kereszt­­vetéssel kezdtek és fejeztek be. Glória után a pap megcsó­kolja az oltárt, jeléül annak, hogy minden áldás az Úrtól jön, majd a nép felé fordul­va azt mondja: Dominus vo­­biscuni! Az Ur legyen veletek. Mire a ministráns a nép ne­vében feleli: És a te lelked­del. Ez egy régi köszön tési­­mód, mellyel többször talál­kozunk a szentiráshan. Ezután az oltár jobb olda­lán elmondja a pap a mise­könyvből az u. n. könyörgést, amelyet a pap kitárt karok­kal imádkozik a nép nevében, mint egykor Mózes imádko­zott a zsidó népért kitárt ka­rokkal és az Ur meghallgatta a könyörgését. A kitárt karok jelzik Krisz­tus Urunkat is a kereszten, kinek közbenjárására adja meg a mennyei Atya kegyel­meit. A szentmise alatt többször mondja pap Oremus könyö­rögjünk, miközben meghajt­ja fejét a kereszt felé, mint­ha ezzel is azt akarná monda­ni : Tegyük azt, amit tennünk .kell tisztelettel és Jézussal való egyesülésben. A könyörgés végén a mími­­stráns azt feleli, hogy igaz, úgy van, azaz Amen, jeléül annak, hogy a nép is az imád­kozó pappal együtt érez. A könyörgés miként az azt követő szent lecke és evangé­lium, a misének sajátos ré­szei és naponként változnak az ünnepek szerint. Nagymi­se alkalmából hangosan ének­li ezeket a pap, vagy a pap­nak segédkező subdiakonus és diakónus. A szent lecke olvasása az apostolok idejéből, származik és rendesen vagy az Ó-szö­vetségi szentirásból vagy szent Pál leveleiből vett ta­nítást foglal magában. Vé­gén a ministráns azt feleli: Deo gratis, Hála legyen Is­tennek a nyeri; tanításért. A szent evangélium a négy j evangélistának v a 1 amelyik I könyvéből van véve. Előtte a ' pap az oltár közepén csend­ben rövid imát mond, hogy tiszta szívvel hirdethesse a jó hirt. Evangelium olvasása alatt a hívek felállanak az Is­ten szózata iránti tiszteletből. Megjelölik homlokukat, ajku­kat és szivüket a kereszt je­lével, hogy külső jellel is mu­tassák, hogy e szent evangé­liumot akarják életük vezér­­eszméjévé tenni. A szent lecke s evangélium között van egy rövid karvers mely vagy a szent leckével, vagy szent evangéliummal függ össze és melyet régente az énekkar énekelt felváltva. A szent evangélium után a pap az oltár közepére megy és elmondja a eredőt, a hitval­lást. Ezt nem más, mint a 325- ből eredő niceai hitvallás, amely a katolikus egyháznak Krisztus Urunk istenségére vonatkozó főtanát foglalja össze. Nagyimisében ennek el­ső né'gyszavát a pap hangosan énekli, a többit fennhangon folytatja, mig a kórus foly­tatja a megkezdett éneket ép úgy, mint a Glóriánál. A Glóriánál hallottuk a Mes­siás eljövetelének örömhírét az ember ünnepélyesen kifejezi hódolatát, mellyel az angyal szavát fogadja. A credo eléneklése után kez­detét veszi a tulajdonképeni áldozat. A tulajdonképeni áldozat há­rom főrészből áll: A felaján­lásból, az átváltoztatásból és a szent áldozásból. (Folytatjuk Texas — demokrata Texasban politikai földren­gés volt. A múlt heti elővá­lasztás alkalmával súlyos ve­reséget szenvedett Shivers kormányzó és győztek ellenfe­lei: Johnson szenátor és Ray­burn, a képviselőház elnöke, aki a legutóbbi választás alkal­mával Eisenlhowert és a re­publikánus jelölteket támo­gatta. Johnson és Rayburn ve­zetésével a texasi demokraták május 22-én az állami jelölési konvención az igazi demokra­ta jelölteket fogják támogat­ni. Viszont Shivers hívei való­színűleg átpártolnak a repub­likánusokhoz. HAZAFIAS KAMPÁNY MANAGER­Murray Ohotiner California! ügyvédről azt mondják, hogy mestere a politikai kampánynak. Ő volt Nixon alelnöki kampányának jntt*steri■ vezetője. A kampány fő jelszava az volt, hogy a demokraták kesztyűs kézzel bántak a kommunistákkal. (Persze akikor még nem volt genfi konferencia és amerikai és szovjet nagyságok kedélyes fráternizálása.) Ez a Ohotiner ügyvéd és íkampányszakértő most kellemetlen affér középpontjába került. A szenátus vizsgálatot folytat a ruhaiparban előfordult korrup­ciós esetek dolgában, elsősorban arra vonatkozólag, hogy egyes ruhagyárosok megvesztegettek tiszteket, hogy zsíros hasznot Ígérő katonai rendeléseket jut­tassanak nekik. A ruhagyárosoík egyikét, Herman Kravitzot már el is Ítélték visszaélései miatt, a másikról a szenátusi bizottság ügyésze azt mondja, hogy ez — Marco Re­­ginelli — a New Jersey-Philadelphia környék legna­gyobb gazembere. Olyan nagy gazember, hogy meg­fosztották állampolgárságától és unióst deportálása eljárás folyik ellene. Eszerint Ohotiner ügyvéd olyan klienseket vé­dett és olyan kliensektől kapott ezer meg ezer dollár ügyvédi dijat, akik a nemzet biztonsága ellen vétet­tek. Ez az ember volt Nixon alelnök fő kortese 1952- ben. MIÉRT? -MIÉRT? Önként felmerül a kérdés: Az a ruhagyáros, aki a katonaságot becsapta, New Yorkban él és nem ke­vesebb, mint hét ügyvédet foglalkoztat ; miért foga­dott fel még egy nyolcadik ügyvédet az ország má­sik végéből, Calif ormából ? Tálán azért, mert ez a californiai ügyvéd Nixon alelnök főkortese? De még másról is van szó. Ohotiner két ügyfelé­nek dolgában megjelent a Fehér Házkan és segítsé­get kért. A Fehér Ház két magasranigu tisztviselője teljesítette kérését és telefonon érintkezésbe lépett a Ohotiner ügyfeleik ügyét hatóságokkal. Felmerül a kérdés: Ohotiner úgy ment a Fehér Házba, mint egy az országban gyakorlatot f olytató sokezer ügyvéd kö­zül, vagy mint Nixon alelnök főkortese? Általában nem szokás, hogy a Fehér Ház ügyvédeik rendelke­zésére áll . . . Az az ügy, amelyben Ohotiner a Fehér Ház se­gítségét igénybe vette, ugyancsak “rossz” ügy vplt, aminek bizonysága, hogy mind a két klienst az ille­tékes hatóság elutasította. Természetesen nagyon rossz benyomást kelt, hogy ilyen ügyvéd a Nixon alelnök főkortese: olyan ügyvéd, aki a nemzet biztonsága ellen vétő gazdag klienseket védi. De ez nem árthat Nixonnak a novem­beri választás alkalmával, hiszen novemberben Nixont automtikusan megválasztják amúgy is, ha Ei­senhower győz. EVANGÉLIUM A Szentlélek leszállása \ Szent János 7, 37-52 Az ünnep utolsó nagy nap ján megálla Jézus, és kiálta, mondván: Aki szomjuhozik, jöjjön énhozzám, és igyák. Aki hisz én bennem, mint az Írás mondja, élővíz patakjai folynak majd őbelőle. Ezt pedig a Lélekről mondotta, melyet veendők valának az ő nevében hívők, mert még nem adatott vala a Szent lélek, mivel Jézus még nem dicsőittetett meg. Azon seregből tehát sokan, midón hallották az ő beszédeit, mondák: Ez bizonnyal a próféta. Egyebek mondták: Ez a Krisztus. Némelyek pedig mondák: Vájjon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mond­ja-e az irás: hogy Dávid ivadékából és Bethlehem helységéből, honnan Dávid vala, jön a Krisztus? Szakadás lön tehát a seregben őmiatta. Néme­lyek pedig közülük meg akarák őt fogni; de senki sem veté rá kezeit. Eljövének tehát a poroszlók a papifejedelmekhez és farizeusokhoz; és ezek mondák nekik: Miért nem hoztátok el őt? Feleiének a poroszlók: Soha ember igy nem szó­lott, mint ez az ember. Mondák azért nekik a farizeusok: Talán ti is el vagytok ámítva? Vájjon a fejedelmek vagy a fari­zeusok közül hitt-e valaki őbenne? De ez a népsereg, mely. nem tudja a törvényt, át­kozott. Mondá nekik Nikodémus, az, ki éjjel jött hozzája, ki egyik vala közülük: Vajion a mi törvényünk elitéli­­e az embert, mielőtt nem hallja tőle és nem érti meg, mit cselekedett? Feleiének és mondák neki: Vájjon te is galileaí vagy-e? Vigasztalódjál és lásd, hogy Galileából prófé­ta nem támad. SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk a sátoros ünnepek utolsó nagy napján a jeruzsálemi templomba ment, igy kezd­te tanítását: “Ha ki szomjuhozik, az jöjjön én hozzárm és igyék . . . Ha ki szomjuhozza az örök boldogságot, mely után mindenkinek leginkább kell vágyni, mert ez a legfőbb jó és az ember végcélja, az jöjjön énhoz­zám, mint az élővíz forráshoz, azaz higyjen bennem és igyék, tudniillik merítse tőlem az evangéliumi tant, a malasztot és a Szentleiket minden adományaival és a Szentlélek őt az örök életbe bevezeti.” Ezt az Ur Jézus a Szentlélekről mondotta, ame­lyet veendők valának az ő halála után az ő érdemei­nél fogva Pünkösd napján az igaz keresztények. Jól­lehet az apostolok már azelőtt megkapták a Szentjei­ket és pedig a szent keresztsén szentségének felvétele alkalmával, azután a Legméltóságosabb Oltári szen­­ség szerzésekor, amikor az Ur őket papokká avatta fel, továbbá az ő dicsőséges menybemenetelekor, de nem oly mértékben kapták meg az apostolok a Szent­­leiket az említett esetekben, mint Pünkösd napján. Ez alkalommal, amidőn Jézus az említett beszé­det intézte az egybegyült néphez, némelyek azt mon­dották: “Ez bizonnyal az a próféta, akit nekünk Mó­zes megígért.” Mások pedig Jézust Krisztusnak mon­dották. De voltak az egybegyűltek között olyanok is, akik ezeket mondották: “Varion Galileából jön-e a Krisztus? . . . Nem azt mondja-e az írás, hogy Dávid ivadékából s Betlehem helységből, ahonnan Dávid va­la, jön a Krisztus.” A külömböző vélemények miatt, amelyek Krisz­tus felől keletkeztek, szakadás jött létre a zsidó nép között, amennyiben némelyek közülök Jézus Krisz­tust, mint újítót, vádolták, mások mint prófétát véd­ték és dicsőítették. Ekkor előálltak némelyek a szolgák közül, akiket a papi fejedelmek küldtek, hogy Jézust elfogják, de senkise veté rá kezeit, mert Krisztus ékesszólásával és felséges külsejével, de leginkább elrejtett isteni ere­jével visszatartotta őket attól, hogy reá vessék a ke­zeiket, amennyiben szenvedésének általa megválasz­tott órája még nem érkezett el. E szolgák, miután céltalan jártak el küldetésük­ben, visszatértek a papifejedelmekhez és farizeusok­hoz, mint a saját uraikhoz, akik kérdőre vonták őket, mondván: “Miért nem hoztátok el őt, az újítót, a csá­bitót, az álprófétát, akinek elfogatására küldtünk ti­teket?” A szolgák igy feleltek: “Soha ember így nem szó­lott, mint ez az ember ...” A farizeusok megrótták azért a szolgákat s hogy őket megfélemlítsék és annál inkább visszatartsák Jézus hitétől és szeretetétől, ki­átkozták a népsereget, mely Jézusban hitt. De az átok magukat a farizeusokat érte. Az isteni Megváltónk elfogatására kiküldött po­roszlók példájából kitűnik, hogy mily ereje van Jézus tanításának. Rendületlenül ragaszkodjunk tehát az ő «zent evangéliumához, Krisztusban való élőhit fák­lyaként világítson előttünk, kik a világ tévelyeinek és vétkeinek sötétségében bolyongunk, hogy lássuk meg az erény igazi útját, amelyen a mennybe, az örök bol­dogság honába sértetlen lábbal bejuthassunk. ' A tK pásztor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents