A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-13 / 15. szám

A JŐ PÁSZTOK 3-IK OLDAL Élet a vasfüggöny mögött A FEJETLENSÉG NETOVÁBBJA Nem holmi gyűlölködő emigránsujságban, ha­nem a magyarországi szovjet 'kormány és kommu­nista párt fő lapjában, a Szabad Népben jelent meg ez az őszinte és keserű önkritika: 1. GÉPEK ROZSDÁSODNAK . . . Láttak-hallottak-e már olvasóink olyat, hogy va­laki berendezze, felszerelje a semmit? Hasonlít ez a mesebeli Pomádé király esetéhez, akinek a semmiből szőttek-varrtiaik uj ruhát. Csakhogy történetünkben fordított a helyzet, a ruhát, vagyis a felszerelést kap­ta a semmi. A Pest megyei Szemtimártomkátai 'Gépállomásnak igen rossz az elhelyezése. Ezért a megyei gépállomás igazgatósága még három évvel ezelőtt elhatározta, hogy uj gépállomást építtet a faluban. Ezt az elhatá­rozást azonban sajátos építkezési tevékenység követ­te. Különféle szervek még különfélébb' bizottságai­nak légiója szállta meg a falut és vitatkozott hétszám­ra, hogy a falu melyik határában találnák a legjobb helyet a gépállomásnak. így teltek az évek, váltották egymást a bizottságok. Az újak helytelenítették azt, amit az előzők helyeseltek s megfordítva. Ám, elferditenők a valót, ha csak a terméketlen vitáról Írnánk. Történt itt egyelői is. Az igazgatóiság beruházási osztálya (nem zavartatva magát attól a körülménytől, hogy az uj gépállomásnak miég a he­lyét sem jelölték ki) küldte a gépállomás felszerelé­sét — a semminek. Mint Uagy István kecskeméti le­vélírónk közli, az udvaron a sárban, a szabadég alatt tárolt kombájnok, cséplőgépek, traktorok, kultiváto­­rok, vetőgépek stb. társaságában rongálódik az a 30 .szerszámtartó szekrény, 20 munkapad, fékpad, gáz­­einyelő-ikészülék és két hatalmas benzintartály is, amelyet az uj gépállomásnak szántak. Szentimárton­­kátán 'egyelőre nem is igen lesz szükség a felszerelés­re, ugyanis idén már nincs keret az építkezésre. Történetünknek itt vége szakad. Sejthetik, hogy mit szólnak mindehhez a Szentmártonkáfaiak, de ol­vasóinkkal együtt mi it tudni szeretnénk, mit szól mindehhes a Földmüvelésügy Minisztérium 'Gépállo­mási Főigazgatósága? 2. KÓBOR LEVÉL A napokban hirt adtunk arról, hogy gyanútlan embereik ismeretlen helyről gyanús leveleket kapnak, amelyeket tovább “kell” (küldeniük újabb címeikre, hacsak nem vállalják azt a kockázatot, hogy megsza­kítják a “szentantalláncot”, s ennek következtében valami nagy szerencsétlenség éri őket. És még akad­nak olyan ostobák, akik ezt meg is teszik. Ki gondolná, hogy ezt a babonás játékot régóta űzik egyes állami szervek is. A Budapesti Városi Ta­nácsnál, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium­ban iés a Város- és Község-gazdálkodási Miniszté­riumban. Tavaly szeptemberben Keresztúri Sándorué bu­dapesti olvasónk levelet irt a Szabad Népnek. Leve­liében bejelentette, hogy az egyik fővárosi, utakat ja­vító vállalatnál lopás történt. A szerkesztőség a leve­let kivizsgálás céljából elküldte a Budapesti Városi Tanácsnak. Itt Némefhné előadóhoz került a levél, aki tüneményes gyorsasággal átlküldte a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumba. Itt már nem olyan für­gén, kótihóinapi pihentetés után, Viineze Ferenc adott túl a levélen — s elküldte a Város- és Községgazdál­kodási Minisztériumba. Alig melegedett meg a szó­ban forgó ügyirat az uj helyen, máris újra a tanács­nál, ezúttal Tichy Józsefnél találta magát. Természe­tesem Tichy sem akarta megszakítani az “aintallán­­coty hamar továbbította a levelet a KPM-mek. Nemi .untatjuk tovább olvasóinkat a részletekkel. Legutóbb* január 4-én hallottuk a levél hírét. Nem mintha valahol megvizsgálták volna a bejelentést, idáig még nemi jutottunk el. Az eddigi eredmény, hogy a Budapesti Vároisi Tmácsmál négyszer, a Közle­kedés- és Postaügyi Minisztériumban, valamint a. Vá­ros- és Községgazdálkodási Minisztériumban fejen­ként (illetve minisztériumonként) háromiszom for­dult meg a levél. SZAKASITS KISZABADULT Mivelhogy Rákosi Mátyás moszkvai utasításra meggyő­ződött arról, hogy Sztálin nem félisten volt, hanem őrült tö­meggyilkos, Szakasits Árpád kiszabadult a váci fegyházból. Szakasits szociáldemokrata volt, de átállt a kommunisták­hoz, amikor úgy tetszett ne­ki, hogy a kommunistáké a jö­vő Magyarországon. Ezért az érdeméért a kispolgári Tildy Zoltán helyébe őt ültették be a köztársasági elnöki székbe. Amikor aztán már nem volt szükség a behódolt szociálde­mokratáik fegyverbarátságá­­ra, Szakasits bemondta a be­teget és lemondott elnöki tiszt­ségéről. Nemsokára őt is, a többi szociáldemokrata vezé­reket is bebörtönözték, mert akkor Sztálin ezeket belső el­lenségeknek nyilvánította. Most Szakasits 30 más szo­ciáldemokratával együtt kisza­badult. Sztálin jó cselekedetet vitt véghez, legalább halála után három évvel. A Greenville nevű amerikai hajó visszaérkezett Antarcticából New Yorkba. Tisztjei ilyen nagy szakállt növesztettek a sarkvidéken. Mi történik az időjárással? Számos jel arra vall hogy a világ északi fekvésű tájai felmelegednek A napokban New Yorkban egy meteorológiai kongresz­­szus volt, amelyen a világ leg­kiválóbb időjárási szakértői azt a kérdést vitatták meg, hogy mi történik az időjárás­sal. Mert az időjárással valami furcsa dolog történik. Elég rá­mutatni arra, hogy amikor az ország nagyobb részéiben jég­viharok és fagybullámok vol­tak, a déli államokban torná­dók dúltak, amelyek sok em­beréletet követeltek áldozatul. Tornádók és hozzá hasonló forgószelek példátlanok az év­nek ebben a szakában és csak úgy lehetségeseik, hogy vala­honnan a szokottnál több me­leg levegő áramlott, amely ta­lálkozva a hideg Jégrétegekkel tornádót okozott. De honnan került az amerikai kontinens területére áprilisban elég me­leg levegő hogy tornádót okoz­zon ? MÁS FURCSA JELENSÉGEK Az amerikai tornádók nem az egyedüli furcsa jelenségek. Japánban is a szokottnál jóval több volt a tájfun és hurrikán. Az Atlanti óceánon tavaly és idén olyan viharok dúltak, amire nem volt példa évszáza­dok óta — talán azóta, mióta Angliában és Hollandiában roppant szökőárak pusztítot­tak. Idén Európa nyugati ré­szében olyan hirtelen melege­dett fel az időjárás, hogy ret­tenetes árvizek keletkeztek, amire századok óta nem volt példa. Más jelenségek is figyelmet éredmelnek. Az Atka nevű amerikai jégtörő hajó, amely most az Antarctic tájékán cir­kál, jelenti, hogy a jég konti­nensről roppant jéghegyek válnak le — város nagyságú jéghegyek, több mérföldes át­mérővel — ami csak akkor le­hetséges, ha a szokottnál me­legebb légáramlat éri azokat. Talán ugylátsziik a föld sarki tájékán melegedőben van az időjárás. SZARDÍNIÁK északon Egy másik jelentés, ami ér­dekli az időjárási szakértőket az, hogy szardíniák és tonha­lak (Tuna fish) ma az Északi tengerben és Jeges tengerben is találhatók. Ebben az a kü­lönös, hogy mind a két hal me­legtengeri halnak számit, me­lyeket az írott történelem kez­dete óta csak meleg vizekben halásztak. Miért vándoroltak északra ? Nyilván azért, mert az észa­kibb fekvésű tenger vize me­legebb lett. Az időjárási szakértők azt mondják, 'hogy a sztratoszfé­rában — a föld magas Jégré­tegében — valami változás történt. Ebben a sztratoszfé^ rában vannak állandó jellegű légáramlatok — akárcsak a tengeráramok — amelyek pél­dául az amerikai kontinens éghajlatának meglehetősen ál­landó jelleget ibiztositottak. Hogy mi történt — nem tud­ják, de annyi bizonyos, hogy a légáramlat iránya megválto­zott. A MELEGEDŐ VILÁG Hogy a föld állandóan me­legszik, azt már évtizedek óta hangoztatják a szakértők. Az öreg emberek gyakori vélemé­nye, hogy a “régi telek” sok­kal szigorúbbak voltak, nem alaptalan. A dolgot akkor vet­ték először észre, amikor az Atlanti óceánon a rendes ke­reskedelmi útvonalak mentén úgyszólván eltűntek a jéghe­gyeik. A század elején még a Titanic emlékezetes katasztró­fáját okozta egy jéghegy — és azóta úgyszólván alig van jég­hegy, úgy hogy kormányunk meg is szüntette az Iceberg Observation Servicét. Egy másik jelenség: a világ sarkvidéki éghajlattal bíró tá­jainak felmelegedése. Iceland, Greenland, Alaska a mult szá­zadiban még teleped'ésre alkal­matlan helynek számítottak, ahol csak néhány elszórt ben­­szülött élt. Ma mind a három részen élénk földművelés és ál­lattenyésztés folyik. Kevesebb mint 60 év alatt Iceland és G r e e nland jégtakaróját fel­váltotta a zöld legelő és ma Amerikának légi bázisai van­nak azokon a szigeteken, aho­vá a múlt .századiban csak sark­vidéki utazók merészkedtek. Az egykor fagyos Alaska, in­dián és eszkimó prémvadászok lakóhelye — ahol csak néha­­néha jelent meg fehér ember — ma közel van ahhoz, hogy Amerika egyik állama legyen — hála az időjárás felmelege­désének, ami lehetővé tette a sűrűbb telepedért. AZ EMELKEDŐ TENGERSZINT Ismét másik jelenség a ten­gerszint emelkedése Amerika keleti partvidékén, főleg Mas­­sachusettsben. Kis halászte­letek tucatjai kerültek viz alá és ma csak a viskók teteje lát­szik ki a víziből, pedig a század elején még szárazon voltak. A tenger szintjének emelkedése arra vall, hogy több jéghegy olvad el, ami szintén a melege­dő időjárás jele. Az amerikai szövetségi időjárási hivatal­nak csak 1873 óta vannak fel­jegyzései, de azóta az ország időjárása átlagban 3 fokkal melegebb lett. Ha ez az irányzat éghajlat felmelegedésében csak egy fél évszázaddal tovább tart, sok változásra kell felkészülnünk. A szakértek “a civilizációs központok áthelyeződéséről” beszélnek. Ez úgy értendő', hogy a főidnek számos pontja alkalmas lesz emberi telepe­­désre. Ezek friss területek, amelyeknek talaja és termé­szeti kincsei kihasználatlanok. Tudjuk, hogy a világ számos, jéggel takart területén1 hatal­mas olajforrások és más érin­tetlen természeti kincsek fek­szenek a fagyott talaj alatt. Fél évszázad alatt ezek kívá­natos telepedési helyek lehet­nek és óriási fejlődés lehető­sége vár rájuk, mert gyors gazdagodás előtt állnak. Való­ságos uj népvándorlás lehetsé­ges ezekre a termékeny terüle­tekre. AZ EMELKEDŐ VIZSZINT Ez a lehetőség egybe van kötve azzal a lehetőséggel, hogy ugyanakkor más, sűrűn lakott területek lakhatatla­nokká lesznek, mert a tenger be fog nyomulni. New York város kikötői hatósága most nevezett ki egy bizottságét az emelkedő tengerszint kérdésé­nek tanulmányozására. Sok kikötő és a mögötte fekvő te­rület hasznáhatatlanná válik, ha például a tengerszint 2-3 lábat emelkedik. Dagály ide­jén elborítaná a viz a rakpar­tot. New York aránylag uj ki­kötő, amely magasan épült, de Európa és Afrika régi kikötő­it, amelyek évszázadok előtt épültek, már 40-50 éven belül fenyegetheti az emelkedő ten­gerszint. Amint láthatjuk tehát, a föld éghajlatában beálló válto­zás komoly következmények­kel járhat. A kérdés tanulmá­nyozása azért olyan fontos, hogy fel legyünk készülve a várható változásokra. Az idő­járást befolyásolni nem tud­juk — azt embernél erősebb természeti tényezők döntik el — de legalább felkészülhetünk rá. A föld éghajlatában két­ségkívül valami forradalmi változás van folyamatban, mi­nek hatása még ebben az év­században jelentkezni fog. Mártii újságíró Victor Riesel, a newyorki Daily Mirror napilap munka­társa, az egész országban is­mert, mint a munkásmozga­lomba befurakodott gonoszte­vők irgalmatlan leleplezője és üldözője. Most New Yorkban vizsgálat folyik egy unió-raket ügyében és Riesel leleplezései nagyban elősegítik a vizsgála­tokat. A harcos újságírónak ezzel a sikerével magyarázha­tó az a súlyos merénylet, me­lyet a hajnal sötétjében elle­ne elkövetett egy fiatalember: marólúgot öntött Riesel arcá­ba és elszökött. A mártír új­ságíró talán elveszti szemevi­­lágát. New yorki lapok összesen 13,000 dollár jutalmat tűztek ki annak, aki a gonosztevő nyomára vezeti a büntető ha­tóságokat. New York rendőr­sége és az FBI együttes erő­vel nyomoznak. Riesel az apja nyomdokaiba lépett. Apja is unionista volt, de harcolt az uniók körében el­harapózott korrupció és rákét ellen " és kereszteshadjárata tragikusan végződött: unió ra­­ketirek agyba-főbe verték és ő belehalt sérüléseibe 1947 március 3-án. | Az ideális vendég sokszor imlég azt ils eléri, hogy a ven­déglátó gazda otthon érzli mlai­­‘gát. Emlékezzünk a régiekről \ Furcsa s kicsit szorongató érzés fog el, amint a magas 'karcsú asszony arcára tekintek, olyannyira ha­sonlít ez az arc a falon látható arcképhez, amely Vö­rösmarty Mihályt ábrázolja. Az asszony pedig, aki most a régi iratokat bontogatja: Vörösmarty Erzsé­bet, a költő testvérének, Pálnak unokája, Vörösmar­ty Mihály legközelebbi élő utóda . . . — Édesapám, Vörösmarty. Elek kevés szavú em­ber volt, szinte sosem -beszélt a költőről . . . csak em­lékét őrizte nagy-nagy szeretettel . . . Miikor itt a köl­tő szobrát avatták;, nemhogy meghívták volna, de szó szerint elkergették a hivatalos ünneplők közül, mert meghívó nélkül odament. Csak távolról, a járda szé­léiről nézhette halhatatlan nagybátyja szobrának fel­avatását .. . Böngésszük az Írásokat. Nem sok, igaz, mert hi­szen a költő minden kezevonását a múzeumok őrzik, de a családi emlékeik, még a távoliák is, kedvesek az utódoknak. íme, mindjárt egy családfa, a nemességet szerző őstől, Jánostól. Mindmáig szélesen terebélyesedő ro­konság, pedig a leányágak rajta sincsenek. De a köl­tő egy Pál testvérét kivéve, a fiág magtalanul halt el. Mi akad még? A családi pecsétgyűrű egy címe­res viaszlenyomata, azután egy gazdasági szakkönyv, benne ceruzával az aláírás: Vörösmarty, egy kép a költőről, s rajta a költő leányának pár sora, melyben 'bizonyítja, hogy a kép valóban hasonlít édesapjára. Végül a már említett családalapitó ős, János nemes­­leveliéinek múlt századbeli másolata. A dátum: 1638. AMIRŐL SÁRGULT LAPOK BESZÉLNEK S mindjárt e ceremoniális irat mellé szeretném ide tenni a ridegebb, de igazabb valóságot, melyet később a múzeumiban egy kékesbe játszó vastagpapi­­rosu kérvény fakuló kézírásából olvastam ki: “Vörösmarty Mihály velencei árendás”-nak, a költő édesapjának a “Tekintetes Nemes Vármegyé­hez nyújtandó alázatos könyörgő Levele”, melyben, hogy fia tandijához egy alapítványból támogatást kaphasson, kéri, hogy “szegénységemről szol ló bi­zonyság levelet kiadni méltóztassom”. A válasz: “Rendeltetett. A könyörgő által kívánt bizonyság ló­véi hiteles formában ki fog adódni.” A dátum : 1816. január 26. Gyulai Pál szép életrajza elmondja, hogy az idő­sebb Vörösmarty halála után a költő — ki akkor még tanuló ifjú volt — családja hogyan tengődött majd­hogynem nyomorban. Erről beszél az özvegy segély­kérő levele iis, mellyel egy peres ügyében a várme­gyéhez fordult. A kérést elbíráló bizottság megálla­pította : “Alázatosan Jelentjük, hogy mi ezen elől adást megvizsgálván azt tapasztaltuk, hogy az Könyörgő Özvegynek vagyon ugyan Fejérvár Szabad Királyi Városában a’ Budai sorompón belől egy rozzant Há­zacskája, hozzá tartozó szántóföldekkel és Kaszáló­val, ezen kívül vagyon a’ Velemezei Szőllő Hegyen egy, és a’ Sukorói Hegyen is egy Szőlleje, de mind ezek nem hogy az rajta fekvő adósságokat felérnék, sőtt ha Executio (végrehajtás) alá kerülnek, azt még ki isem elégíthetik, e mellett 9 neveletlen Árvának nevelése is terheli a’ panaszolkodó Özvegyet, rnely­­lyeikre való nézve alázatos véleményünk szerónt a’ Fíis'calist Pártfogást méltán megérdemli. Költ Szikes Fejérvárott Sept. 20-ikán 1820-ik észt.” B. P. ADÓ-ADÓS KOMMUNISTÁK Ahol jövedelem van — jövedelmi adó is van, vagy legalábbis kell, hogy legyen. Az nem tesz kü­­löimibséget, hogy egyén, cég vagy politikai párt jut j őve delemhez. Ezt mindenki tudomásul veszi, a pár­té Ik is tudomásul veszik, de nem úgy a kommunisták. Ők egyszerűen nem csináltak adóbevallást az utóbbi években és nem fizettek jövedelmi adót. Miért is a napokban az adóhivatal váratlanul lecsapott az ame­rikai kommunista pártra és lef oglalt minden vagyont, amire rátehette a kezét. Lefoglalták a Daily Worker new yorki lap egész berendezését, hasonlóképpen kommunista értékekét Philadelphia, Chicago, San Francisco és Los Angeles városokban. Felhördülteik erre az elvtársak: Hallatlan! A sajtószabadság lábbaltipársa! Gestapo módszerek! A Daily Worker 46,000 dollárral adós a kincs­tárnak, a kommunisták összes adóssága az 1951-53 évekre 390,000 dollár. Amíg ezeket az adó-adóssá­­gckat nem fizetik, a kommunisták lapjaikat csak pri­vát nyomdában állíttathatják elő. A Daily Worker szerkesztője, John Gates, aki tavaly szabadult öt évi börtönéből, azt mondja, hogy a lapnak nem volt jövedelme, ellenkezőleg, évente átlag 200,000 dollár volt a veszteség. VÖRÖSMARTY ERZSÉBETNÉL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents