A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-06 / 14. szám
\ 2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre —:_______________$6.00 fél évre -______________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year _________________$6.00 Half Year _________________$3.50 Lntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. AZ ÉRTHETETLENT MEGÉRTENI Most mieöszire kalauzoljuk el az olvasót: Geor|ba. Ez egyike azoknak az országoknak, amelyeaz orosz imperializmus elnyelt és kommunista [porral kormányoz. Arról is nevezetes Georgia, fjgy onnan indult el útjára egy Visszdonoron nevű tipészimester fia, akit életében Sztálin néven félisteneként tiszteltek és most, halála után, a sárba ráncigálnak leghívebb hívei. Georgia fóvárosában megjelenik egy Keleti Hajnalhasudás cimü újság. Ez az újság a napokban csodálkozással és megdöbbenéssel állapította meg, hogy1 az egyetem tanárai sehogysem akarják megérteni, hogy a Sztálin insteni lésének vége van. Az egyetem diákjai lázonganak Sztálin lepocskondiázása ellen és tanárok ez ellen öemmitsem tesznek. Hallatlan! — irjta a Hajnalhasadás szerkesztője, aki a hajnal előtti éjjelen, a harminc éven át feketéi lett hosszú éjszakán, hozsannázta a nagybajuszu félistent. Hallatlan, ezek a professzorok nem akarják megérteni, hogy' a szovjet rendszerben annak van igaza, feltétlen igaza, akinek kezében van a kormányhatalom, a titkosrendőrség és a propaganda masinéria. Ha Moszkva azt hirdeti, hogy félisten, akkor félisten; Ha Moszkva azt hirdeti, hogy véreiskezü tömeggyiiikos, mániákus őrült, akkor ez a színtiszta, tiszta vörös igazság! Álljunk meg egy szóra és gondolkozzunk el. Milyen szörnyűség lenne, ha nekünk azt kellene hinnünk lés vallanunk, amit olyasvalaki hirdet, aki ma félisten, holnap véreekezü őrült tömeggyillkos . . . Mert még nem vagyunk a história végén. Ma Kruscsev, Bulganin és Zsuko^i félistenek^oln^p t;alán kikiáltják őket a véreiskezü hóhér véreskezü segédeinek. TULNÉPESEDÉSI PROBLÉMA ‘f Dr. Fritz Zwiciky, calif ormai egyetemi tanár és kiváló rakétaszakértő azt állítja, hogy lehetséges egy mesterséges planétát kilőni a világűrbe. Nem vagyunk elég szakértők, hogy az állítás valószínűségét vitassuk. A 20. század tele van technikai csodákkal. De némileg szembeszállunk a kiváló professzor céljaival, aki a mesterséges planétán az emberiség tulnép eredési feleslegét akarja letelepíteni. * A tudósok talán valóban ki tudnak küldeni egy 'mesterséges planétát a világűrbe, de vájjon fel tudják szerelni az élet szükséges feltételeivel? Fü, fa, levegő, napfény, ércek, folyók stb. mind lesznek a planétán? Ha szabad egy megfigyelést tenni Sir Charles Darwin, a “nagy” Darwin unokájának nyomán, “nem az ember sek á földön, hanem a föld természetes lehetőségeit nem tudjuk kihasználni”. Nem hiszszük, hogy a Térendő számítási hibát követett el, amikor a földet adta az ember lakóhelyéül. Az igazság az, hogy a földnek roppant területei kiaiknázatlaticlk. Egyedül Brazilra dzsungeljei, a maguk szűz talajával, egy egész kontinensnek adhatnának megélhetési forrást. A technika mai fejlettsége mellett egész sivatagokat lehet termékennyé tenni. Nem látjuk be, miért kell az, embert egy mesterséges planétán letelepíteni, amikor sokkal kisebb erőfeszítéssel lakhatóbbá tehetjük számiára ezt a földet. KÖVETENDŐ PÉLDA Az albertai “Medicine Hat News” kampánya sikerrel ért véget. Azt kérte az újság a 13,000 lakosú városka lakóitól, hogy 500 napon át legyenek résen. Autósok és gyilagosok egyaránt. Kövessenek el mindent, hegy kerüljék a balesetet, gázolást. Most járt le a terminus. A kisváros népének öszszefogása üdvös eredménnyel járt. Egyetlen gázolás sem történt ezidő alatt, egyetlen ember sem vesztette életét az autckerekelk alatt. A példát más városok is követhetnék. Tudjuk, hogy nem minden városnak van olyan gyér forgalma, mint Medicine Hatnák. De még ahol Sok is az autó, ott sem okvetlenül kötelező az embergázolás. Ha autósok, gyalogosok egyaránt odafigyelnek arra, amit tesznek, ha több megértéssel, türelemmel kezelik ezt a nemzeti problémát maguk az érdekeltek — és potentiális áldozatok — talán csökkenni fog a mészárlások száma is az amerikai országutakon. 11 i r ú \a 1«í Vasárnap reggel a faluban szerte nyüzsögött a nép. Mindenki a piactér felé igyekezett, ahol a községházán bíróválasztásra készültek. A piactéri “Nagyvendéglő” színig megtelt. Nagyban folyt a vita, hogy ki legyen a bíró ? A nagy gazda Bató, csúf néven Hajtsár Mihály, aki marhakereskedéssel is foglalkozott? Vagy a másik, szegényebb gazdaember, Boglár József? A vélemények megoszlottak. A módosabb.) a Batót, a szegényebbje Boglárt ikivánta bírónak. Csóka Vince, Boglár kisebb gazda szomszédja kezdte a vitát: — Ej, de csak bolond hoszszu beszédet is mondott az a nótárius! Még azt is felhozta, hogy csak olyan bíró kék a falunak, akinek jó hóra van! — Az a, — hagyta helyben Keszeg, a nádverő — oszt még hozzá azt a marhahaj tsárt akarta! Az asztalnál ülők mindegyike vélekedett már, csak maga Bakos gazdiuram ült hallgatagon. Ám hogy a kiváncsi szemek mindjobban rámeredtek, végre megszólalt: — Már én csak ammondó vonók, hogy — éh nem szólok semmit! Erre Csóka odaszólt: — Pedig hát kendnek is vóna jussa hozzá, hogy szójjék! — Az ám — szólt Keszeg — nem is úgy, hogy se ide, se oda! — Vagy ennek, vagy annak vaksol kend, Bakos szomszéd, — vetette oda Fürtös a csizmadiamester. — Biz úgy! — évődött tovább Csóka. Ez nem névnap, hanem biróválasztás! Vagy tán abban spekulál kend, hogy aki lesz, annak tesz? — Csakhogy hát előre adjuk a vaksot, — incselkedett Keszeg. — Mért nem mondja ki kend apertón, hogy kire adta a voksát ?! — Most egy lej^ényember elegyedett a vitázásufcba. — Arra, akire akarta! — Nem a — vélte Fürtös, hanem aki gubázik! Különféle m e g j e gyzések hangzottak: Akkor már csak Bató uramra voksolhatott! — Annak telik! — Hát a becsület mii? — Nem hinném Bakos uramról! Vagy ki tudja, ha nem szól róla! — Mit szóljak — felelt vég* re kérdéssel. Nem rajtam áll... — De levoksolt kend! Bakos gazda megfelelt. Irta: BODROGI ZS1GMOND Nékem egykutya. Nem mondom, hogy egyikhez is pártolnék, mert hiszen ha Bató uramra esnék a többség, az se volna baj, ámbátor Boglár uram is megtenné . . . Bakos gazda ilyen se ide se oda elszólása heves hangulatot teremtet,.. — Én mondom, hallatszott Fürtös kifakadása — aztán levan! — Nem úgy komám! — csapott az asztalra valamelyik Bató párti. Ha Bató uramat Hajtsárnak is hivják, mégis csak első gazda a faluban! — Marhának jár a szerencse, — esufolódott a varga. Amaz csak folytatta: Meg a község csordását is őkelme tartja, oszt kommeneióval is rája tód, mert hogy a többiektől csak szűkösen húz a csordás. — Node van is miből — érvelt a szegénysorsu nádverő. Most majdnem egyszerre kiáltozták: De honnét? Nem igaz utón, aztán levan! — Rájatód'hat! A legtöbb gyesznó neki röfög ... — A falu javára semmit se tett. . . Úgy bizony, akárcsak kend — szólta le valaki a nádverőt. — No csak ... de nagyra vannak kigyelmetek, hogy úgy leszólják a szegény embert! — Nem az én bűnöm, hogy kevés a nádverte ház ... Az Isten verje! — tört ki Keszeg hangján a harag. — Nem is kend veri — gunyoskodott Fürtös, mire mind annyian felnevettek. Ekkor felhangzott a közeledő rezesbanda zsivaja, majd a kortesnóta: Három tinó meg négy ökör... Hajtsár "Mihály de nagyra tör. Se tinóér, se ökörért. Ha nálánál többet is ér: Nem kék bírónak csak Boglár. Éljen sokáig! Perge Pista, Boglár keresztfia, ezúttal főkortese torkaszakadtáiból kiáltotta: — ÉljenBoglár Józisef az uj bíró, meg'lfSíi'rája voksol! A sokaság — javarészt gyerek — rázugta: — Éééééljen! Utánuk az ellenpártiak, a Bató pártiak sorakoztak és dalolták nótájukat: Jaj de magas,' jaj de magas Bató uram portája. De alacsony, de alacsony Boglár háza hozzája. Ha nincs néki juha, barma, ökre se, mért hiszi, hogy a falunak az esze ? Nehányan az éneklés után elrikkantották: Éljen Bató Mihály! Visszhangja nem támadt, ám de Perge annál hall-A Jó Pásztor Verses Krónikája FELHŐK A KELETI ÉGEN írta: SZEGEDY LÁSZLÓ Villannak sejtések, borús látomások: a keleti égen néma villámlások. Mely a fényt kiséri, a dörgés még néma, de sejtésünk szárnyán az is hallik néha. Vizek színén mégcsak szellő surran végig, de nem sok kell hozzá és viharrá érik. S akkor sújt a villám, mennydörög az égbolt, sírjában még az is remeg, aki rég holt. Kilép majd medréből patak, folyó, tenger, s a nagy véres árban elmerül az ember. Sejtés és valóság összefolynak egybe, haragos villámok csapdosnak a hegybe. Tüzes meteorok tengerek vizébe: atom és “H” bomba városok szivébe. Jelenések Könyve szörnyvalóra válva: lángolnak a hegyek, foly a tüzes láva. Térés lapályokon vérfolyamok futnak, s vérrel fertőzik meg hüsvizét a kútnak. Kimúlása hitnek, életnek és jognak: Zenith és a Nadir egymásba omolnak. • • Készülnek a népek végső nagy tusára: mi vár a magyarra, mi vár “USA”-ra? Elsülyedünk-e a vérnek tengerében, avagy mentősziget leszünk a nagy éjben? Leszünk-e a népek világitó tornya? Leszünk-e uj jövőnk uj Ararát orma? Zugó tengerárban leszünk-e a szikla? Lángol-e lelkűnkben végül égi szikra? Világitófáklya leszünk-e az éjben, s Jákoblatorja a feneketlen mélyben ? hatóbban rikoltotta: Le vele! Éljen Boglár József az uj bíró! És' tüstént rákezdett a kortesnóta második versének éneklésére, amit a Boglár hivek vele daloltak: Hajtsárnak tinója ökre: Honnét került, tán örökbe? Ha pénzen vett, ha öröklött, nem választunk tinót, ökröt: Boglár József lesz a bírónk. Éljen sokáig! Ezt menten követte Perge kortesmondása: Hogy a mi falunk boldog nagy falu legyen, akkor csak Boglár uram kék biróna'k ! Abcug Bató! Perge eközbe észrevette, hogy szomszédja Bárány gazda is Batóék körül settenkedik odaódalgott hozzája: — Hát gazduram is Batóhoz pártolt, mikor kegyelmed jól tudja, hogy minden jó Boglár gazduramtól gyön a faluba? Hamarosan meglesz akkor a kisüst is, szabad lesz a dohány termés, de meg legelő is jut kigyelmednek, több mint volt. Bárány gazda gondolkozott. Perge nem tágított: Állj ék mihozzánk, oszt meglássa gigyelmed hogy áldás lesz a falun, ha Boglár uram kezébe kerül a birói bot! — No nem bánom Pista, de csak a te kedvedért — engedett a rábeszélésnek és máris Boglárékhoz csatlakozott a legénnyel. Bató kortese, hogy meglátta az átpártolást nagyot kiáltott: Éljen Bató! A Boglár pártiak lehurrogták: Abcug! Le vele! A kortes haragra lobbant: Abcug az apátok ti senkilháziak! Perge nekirontitt: Tyü azt a nemjó mindenit kednek, ,hát még kend is! Izibe ottermettek a közeibe figyelő csendőrök és elválasztották a dulakodókat, majd a sokaságot tovaterelték. Megvolt a biróválasztás, Boglár József lett a falu bírája. t Amikor zeneszóval a községházára vitték a falu diszfogatán, a jegyző volt az első, aki ilymódon köszöntötte: — Tisztelt bíró ur, Boglár József uram! Bíróvá történt megválasztása a 1 k a 1 mából szívvel, szeretettel köszönti' a községünk népe és szivünkből kívánjuk, hogy önzetlen becsületes munkájával a falunk örömére közbecsülésben sokáig bírja e hivatalt és még tovább soká éljen ! Ráziugták az éljent, majd többen felkiáltottak: Halljuk, Hallj u<k a bírót: Boglár kalaplevéve, meghatottan belekezdett mondókájába: * — Szeretett atyámfiai az urban! Világéletemiben szűkszavú ember voltam, oskolát se sokat jártam, azér hát csak úgy kurtaszóval szólóik, ahogyan a szivemből a számra vetődik, oszt illendően megköszönöm a hozzámvaló bizodalmukat, ihogy bírójuknak vár lasztottak, egyúttal szavammal fogadom, hogy megbecsülésükre érdemes leszek de meg azt is, hogy gazdagnak, szegénynek egyformán igazságot osztok. Arra is hitet teszek, hogy a falunak nemcsak bírája, de hivséges szolgája is maradok. Úgy segéljen engem az Úristen! Hatalmas éljen volt a felelet. Amint a korcsma felé igyekvő Batót annak lányával megpillantotta, odalépett hozzá és szelíd hangon megszóliibtta: — Bató uram, ked'hez is volla szavam ha meghallgatná! Legyünk jó barátok. Nézze kelmed, itt nyújtom békejobbomat! Fogadja kérges tenyerem olyan szívvel, amilyennel szólok kelmédnek már a gyér-«mekeinkért is. (Ugyanis Boglár fia Gergely a Bató Ilona lá^nyával titkon már régen jegyesek.) — Bató uram, kelmédhez volmondott: — Nincsen szavam 'kelméddel. — Hát ez a fogadj Jsten? — Úgyis jó, szólt Boglár . . Bató lánya most apja kezére hajolt, úgy kérlelte: Édes-A szabadságharc anekdotakincse SORTÜZ A Nádor-huszárok, máskép Palatínus-huszárok, örök dicsőséget szereztek zászlajuknak azzal a hősi önfeláldozással, amelyet a szabadságharc idején tanúsítottak. 1848 október 29-én Csehországiból' százötvennégyen szöktek haza Holtán Hugó és Virág Gida főhadnagyok vezetése alatt. 49 junius 9-én pedig, mikor Olaszországba vezették őket, négy század sebes vágtatással igyekezett elmenekülni, hogy hazatérhessen. De Utánuk eredtek és csak száztizennégynek sikerült hazaszöknie. A másik három századot heves üldözés után utolérték Brucknál, még osztrák területen elfogták s haditörvényszék elé állították. Az ítélet úgy szól, hogy sorshúzás utján tiz embernek halállal kell lakóin ia. A sorshúzás megtörtént, a tiz halálra ítélt huszárt elővezették s a lef egy vérzett huszárok arcéle előtt letérdeltették. Szembe velük egy század gyalogság, jobbra-balra vasas lovasság, hátul tüzérsék égő kanócokkal. A tiz huszárnak be akarták kötni a szemüket. — Félre innen, német! — kiáltották a huszárok, látni akarjuk a lelkünket, miikor a másvilágra repül. A lövészek felállottak velük szemben, de ekkor egy tiszt nyargalt feléjük fehér kendővel. — Újabb sorsos kell huzni — a tábornok ur csak háromnak a 'halálos Ítéletét hagyta jóvá! — mondta a futártiszt. Erre megint tiz nevet írtak a cédulákra, egy csákóba tették s hármat kihúztak belőle. Akinek e három cédulán volt a neve, azokat ismét letérdeltették. A három huszár imegsodort a a bajuszát, kemény, villám ős tekintettel nézett a német cserepárolk szemébe s egyik megszólalt: — No német vaikapád, úgy céloz, hogy tüstént Rákóczinál legyünk, különben titeket is a levegőbe kapunk s oda dobunk, ahová valók vagytok, a pokol fenekére. A dobok ímegperdültek, a lövészek és a vezénylő tiszt előlépett. — Éljen a haza és vesszen a német! — kiáltották az elítélteik s a következő pillanatban mind a hárman hol tan feküdtek a pótban. STRATÉGIAI LEHETETLENSÉG Mikor Bramyiiszkó hegyén dörögtek az ágyuk s a köd oszlop lánguszályként lebegett a hegy gerincén, az eperjesi nagyvendéglőben néhány feketesárga ur ié® egy nyug. császári ezredes beszélgettek a harc esélyeiről. — Fenegyerekek azok a honvédek, — mondta a főjegyző. Még iha mind ördögök volnának, akkor se tudnák elfoglalni a barnyiszkói hegyet — szólt foghegyről a nyug. ezredes. — Pedig mind közelebbi dörögnek az ágyuk, — mondta szepegve egy pecsovics táblabiró. — A persze, ahogy a szél fuj, aszerint közelebbről vagy távolabbról hallatszik az ágyudörgés. A földesur kiment az udvarra s ott hallgatózott. Aztán bejött és szepegve mondta: — Cisaik legalább egy katona jönne, hogy biztos hirt kaphatnánk! Alig mondta ki ezt, miikor dübörgés hallatszik s vasasok robognak a városba, de meg se állva, eszeveszetten nyargalnak tovább. — Hallod, itt alighanem baj van,,— mondta a pecsovics táblabiró. — Micsoda baj ? — nevetett az ezredes. — Hátha a honvédek mégis elfoglalták Branyiszkót. ■— Bah, hisz ez stratégiai lehetetlenség. De nyomban rá megpillantják a Nádor-huszárokat, amint vértől csepegő kardokkal vágtatnak a vasasok után. A táblabiró felugrott. — Sütheted a te stratégiádat — kiáltotta elképedve s futott, amerre a két szeme látott. De az ezredes is vitte az irháját s közben folyton ezt hajtogatta: — Szörnyűség, hisz ez Stratégiai lehetetlenség! apám ne tartsák haragot tovább, az Isten is megáldja! — Mit, még te is velük tartasz? — Nem én, édesapám, de a Gergely miatt. —Soha, diult fűlt majd Boglárra sandított: — Adja kelmed alább is! Egy hét se telt el a foiróvá-Iasztás óta, hogy Batóné kibékítette haragos urát Boglárral, mire rövidesen mégis csak egy pár lett Boglár Gergelyből és Bató Ilonából. . . Boglármé asszony a lakodalmon nem birta megállni, hogy nászának oda ne mondja. — Hajh, ha Bató uram lett volna a bíró, tudom istenem nem adja a lányát a fiamhoz? — Hásze csak éppen aizér nem lettem a falu bírája, hogy a fiatalok egymásé lehessenek — ravaszkodott Bató uram, amihez Perge Pista hozzáfűzte: — Mégis csak jól csináltam ezt a biróválasztást!
