A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-30 / 13. szám

8-IK oldal: Husvét vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 16, 1—7, Mikor elmúlt a szómat, Mária Magdolna és Má­ria, Jakab anyja, és Salome illatszereket vásárolának, hogy elmenvén, megkenjék Jézust. És korán reggel a hét első napján a sirhoz mé­nének napfelkeltekor. S mondák egymás közt: Ki hen­­geriti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából? Odate­kintvén pedig, látták, hogy a kő már el van henge­­ritve. Mert igen nagy vala. És bemenvén a sírbolt­ba, egy ifjút látának ülni jobbkéz felől, hosszú fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik: Ne féljetek! A megfe­szített názárethi Jézust keresitek, feltámadott, nin­csen itt, imhol a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint mondotta nektek. SZENTBESZÉD “Feltámadott Krisztus e napon, Alleluja, hála légyen az Istennek!” Ezzel a gyönyörű hálaénekkel, ezzel a magasztos “Te Deum”-mal üdvözli ma, Hus­vét szent ünnepén az Anyaszentegyház híveit. Ezzel a lelkes öröménekkel, az uj, a szebb, az örök életet hirdető igékkel örvendezteti meg ma, a feltámadás Golgotha nagy napján az Egyház a Jézus Krisztus hivő, a Krisztust szerető lelkeket. Az éj sötétsége ime elmú­lott s a nappal világossága elközeledett, a halálnak félelmetes része eltünt-s helyébe az életnek bátorító biztató angyala lépett. A Nagypénteknek néma gyá­sza, amelynek éles fájdalmában Krisztus Urunk ke­servesen kiáltott fel: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” A Husvétnak hangos örömére változott, amelynek élénk ujjongásában Krisztus Urunk lelkendezve kiált fel: “Feltámadtam, béke ve­letek, én vagyok, ne féljetek!” Miként a tavasz évről-évre hirdeti a nagy termé­szetben a tél elmúltával az élet diadalát, akként a Husvét ünnepe is évről-évre hirdeti a Nagypéntek el­múltával Krisztus feltámadását. Ami a rügyfakadás, ami a virágnyilás a természetben, az a mi hitünk­ben, Krisztus feltámadása. Rügy nélkül, virág nél­kül nincs tavasz. Krisztus feltámadása nélkül nincs igazi vallás, nincsen igazi hit. . . Ami Krisztus feltámadása előtt történt, az csak előkészületi állapot volt, hasonló ahhoz az időkhöz, amelyet a mag a föld méhében tölt. Amint a magnak igazi élete a rügyfakadással, a virágnyilással kez­dődik, éppen ugv Krisztus dicsősége is a feltámadás­sal indul meg útjára. Ha a megfeszített és eltemetett Krisztus nem tá­madt volna fel, akkor ugyan ki követte volna Krisz­tust, akkor ugyan hol maradtak volna az apostolok a vértanuk? Ha Krisztus nem támadt volna fel, ak­kor sírja egyben tanításának a sírja is lett volna, és akkor ma nem uralkodnék az életben, az emberek kö­zött, az emberek szivében. Krisztus feltámadása a keresztény vallásnak az alapja; az a bizoynos sziklára épített alap, amelyet hiába ostromolnak, hiába verdesnek a bősz hullámok és a vészes viharok. Ezen az alapon megtörik min­den ellenséges támadás, minden ördögi fondorkodás. Krisztus feltámadása az a bizonyos fenséges nyitány, melyet az apostolok, hitvallók, vértanuk beláthatat­lan sora követett. Mert Krisztus feltámadása az erő, a hatalom, amellyel az apostolok megindultak hóditó útjukon, s amely erő és hatalom mind a mai napir fenntartotta Jézus Krisztus tanításait és fenti fogja tartani a jövőben is, az idők végeztéig. Krisztus feltá­madása minden, a kezdet és a vég, a vallásnak ereje, hatalma és tartalma. A .TŐ PÁSZTOR Fekete péntek és csendes szombat Ilyedkicr minden fi igydlmez­­tciti a Krisztus-tóvtTvet, hogy ezen a napon minden idegszá­­iunkkal az egyszeri, történet mi véres áldozatra gondolja­­nlatk, amely a keresztfán' vég­bement. Nagypéntek a keresz­tény ó-kortól fogva a gyász és fájdalom napja. Igaz, hogy Jé­zus halála a megváltást sze rezte meg számunkra, de ezer a napon mégsem a Megváltás­ból fakadt örömre gondol Egy­házunk, hanem annak drága árára: Jézus szenvedésére és halálára. Ezért hallgatnak a harangok, ezért fekete a Nagy péntek liturgikus színe, ezért borul a papság a szertartás kezdete előtt az oltár előtt a földre. Szent János evangélis­ta Passióját halljuk: utána e pap ünnepélyes imádságokai ériekei A>z Egyház mint az egész világért könyörgő édes­anya, nemcsak saját tagjaiért imádkozik, az egyházi és vilá­gi elöljárókért, hanem a hitet­lenekért, pogányokért és zsi­dóikért is. Azután Nagypénte­ken legszebb szertartása kö­vetkezik : a hódolat a Kereszt előtt. A pap az oltár mellett állva, lebontja a violaszinü leplet az Ur Jézus fejéről és úgy énekli: “íme a keresztnek fája, melyen a világ üdvössé­ge függött, jöjjetek, imád­juk !” Utána feljebb lép az ol­táron a pap és leibontja a leplet úgy, hogy megláthatjuk Jézus karját, szent kezét, amellyel annyi beteget gyógyított meg, annyi szenvedőt vigasztalt meg. Mikor az oltár közepére lép, egészen lehullik a lepel és igy mutatja meg a népnek az üdvösség nagy jelét: a ke­resztet. Azután leteszi egy íe kete szőnyegre és háromszor letérdelve megcsókolja. Őt kö vetik a hívők. Miután a pap kcnmneitíben elhozta a melléik­­oltártcl a Szentséget, meg­kezdődik a csonkamise, mely­ből a lényeg hiányzik: az át­változás. Utána a már elkészí­tett Szentsirhoz vonulnak. A Szentostyát díszes szentség­­tartóiba helyezik és az oltár trónusán helyezik el. Fehér csipkefátyol borítja a Szent­séget: ez emlékezteti a hívő­ket a halotti lepelre, amelybe Jézus testét burkolták. Reánk köszönt a “csöndes szombat’’. Ezen a napon vala­mikor nem volt szentmise, hi­szen az Ur Jézus a sirban nyu­godott. Az a -mise, amely dél­előtt van, valamikor régen éj­féli miséje előtt az Egyház tü­zet szentel; görögikatoliikusok ma is éjfélkor ünnepük Krisz­tus feltámadását. A vigília miséje előtt az Egyház tüzet szentel; ez a szent tűz Jézus tanítását jelenti, amelyről azt mondotta, hogy tüzet jött bo­csátani a földre. Hatalmas gyertyát szentelnek meg utá­na ; a feltámadt Krisztus szim­bólumát, a húsvéti gyertyát. Keresztalakiban öt tömjénge­­uezdet illesztenek bele, Jézus öt megdicsőült szent sebét jel­képezik ezek. A húsvéti időiben ez a gyertya ott áll az oltár baloldalán, az evangéliumos ol­dalon.. A plébániatemplomok­ban azután megszentelik a ke­resztkutat ; századokkal ez­előtt ezen az éjszakán volt ugyanis sok felnőttnek ünne­pélyes keresztsége. Végül az allelujáis szentmise követke­zik. Glóriakor “kikötik” a ha­rangokat, hogy hirdessék ün­nepélyes zúgásukkal az örök nagy igazságot: Krisztus fel­támadt! A szentlecke után a pap háromszor énekli mind magasabb hangon az Allein ját és a húsvéti örömöt kifejező éneket: “Dicsérjétek az Is­tent!” Hosszú idő óta nem le­hetett már hallani ezt az éne­ket. Estefelé van a legszebb hús­véti szertartás: a feltámadás. Régi középkori szertartás ez, mely főleg Közép-Európában marad meg. A papság a Szent­sirhoz vonul, ott elénekliik a feltámadás zsoltárát, a 188-ik zsoltárt: “Istenem, te meg­vizsgáltál és jól ismersz enge­­met, jól tudod, hová visz utam, látod keltem s fektemet!” A pap utána kezébe veszi a Szentséget és a nép felé for­dulva énekli: “Pax vobis, ego sum, allein ja! — Békesség ve­letek, én vagyok, ne féljetek!” Utána pedig: “Resurrexit — Feltámadott!” A körmenet a "őoltárhoz megy és ott a pap ílkezdi a húsvéti diadalénéket. ‘Feltámadt Krisztus e napon alleluja! ...” és ennek éneke mellett a hívők serege lobogó zászlóikkal vonul a Ikivilágitobt ablakszemekkel Krisztusnak kódoló utcákra és úgy hordoz­zák körül Ikörmenetben a Fel­támadt szobrát, kezében a dia- Jal zászlajával baldachin alatt ledig Krisztus feltámadt tes­tét az Oltárisizentségben. Mire aztan mindenki ünne­pi lélekkel hazafelé ballag ős a terek és az utcák feketéinek az ünneplő seregtől, leszállanák a tőidre a Husvét szent éjszaká­jának .sízeJid árnyai. Ezen a szent éj szakán szimbólummá válik minden: fény, viz, tűz, olaj, nap, hold, csillagok s hir­deti az igazságot: Krisztus el­sőszülött a testvérek között föltámadt és megnyitotta ne­künk az Örök Élet kapuját Al­leluja! HÚSVÉTI LÁTOMÁS Messze Indiáiban, Morapai faluban évek óta missziós szol-j gálatok végez, keresztény hit­re próbált téríteni hindukat Polgár István jezsuita atya. Sok más foglalatossága mel­lett egy kis egyházi lapot is kiad idonfcint. Ebben a lap-' ban, amelynek “Ahol a Pál-! mák Virágoznak” a szép cime, olvastuk a következő levelet: Kedves jó Misszionárius Atya! Szeretettel köszöntőm a ked­ves jó Misszionárius Atyát majd egy teljes év távlátábcl.; — Az 1955. 1. 31-én keletke­zett levelét megkaptam és el­mondhatatlanul örültem neki! Igérnli tetszett benne nekem az újévi, “Pálmát”, mely saj­nos nem érkeeztt meg eddig. Emiatt halasztódott a levélí­rás, köziben olyan körülmé­nyek közé kerültem, hogy nem ehetett Írnom. De remélem ez a levelem jó egészségben talál­­a a kedves jó Misszionárius Atyát, amit a jó Istentől sziv­­jől kívánok. Most el fogom mesélni, mi­lyen gyönyörű Hiusyétom volt 2Z idén! —• Nagycsütörtök éjjel egy széjp, fehér felhőkeresztet lát­tam az egem! De el kell mondanom az előz­hosszat. Már csak aüg-alig bírtam ellentáldni, amikor meg jelent a lelki szemeim előtt egy sziép fehérruhós Jézus, amint a tanítványaival lassan felvánszorog az Olajfáik he­gyére vért verejtékezni, — miattam! És én pedig arcát­lanul be akarok feküdni i ugyanakkor az ágyba aludni! j Ettől nagyon eiszégyeltem magaim és azonnal indultam a templomiba. Útközben felnéz­tem az égre, mert szép telihol­­das éjszaka volt és a legna­gyobb csodálkozásomra azt láttam, hogy egy szép fehér szabályos keskeny felbcesik kettészelte a holdat, és a hold két oldalából fénycsóva su­gárzott kii, az adta meg a ke­reszt alakot. A Holdat egy kü­lönös szép tompa fényudvar vette körül, és az egész úgy hatott, mintha egy nagy 01- táriszentség ragyogott vol­na az égen. Bennem azt az ér­zést keltette, hogy ezt jutal­mul kaptam moist az önmegta­­gadásért. Ez eltelitett elmondhatatlan nagy boldogsággal. Nem is tudtam elmozdulni a helyem­­ről, és szerettem volna valaki­nek megmutatni, de nem lát­táim senkitsem, s igy csak ma­gam gyönyörködtem az éjsza­kában. menyeket is, nehogy ködös le­gyen az elbeszélés. Nagycsütörtök este virrasz­tó óra volt minálunk a temp­ómban. Én is ott szerettem volna lenni, mert eddig még soha nem virrasztót tani, de rém tudtam, hogy viszem ezt keresztül, mert aznap szokat­lanul álmos és fáradt voltam. Egész különös nehezeimre esett virrasztási, mert hideg Í3 volt, és azonkívül egy meg­vetett ágy is nagyon csábított. Mondhatom, nagyon erős kd-Kb. 20 percig lehetett látni ezt a csodálatos szép termé­szeti jelenséget, ami fölött nem tudok napirendre térni. KéccT.b kiderült, hegy még két lány látta ugyanezt, ugyan akkor! Aztán bementem a templomiba, de imádkozni már nem is tudtam, de kerestem is­merőst, hogy mutathassam neki is, én mivel nem találtam kimentem, de addigra már nem lehetett látni mást, csak a szép tiszta égboltot a hold­dal----Ez volt életem legszebb sértésben voltam néhány óra Husvét ja! Megszólalnak a görög kommunisták Görögországi’ an a szovjet összeesküvést, a kom­munista lázadást évekkel ezelőtt letörte a nemzet el­lenállása és az amerikai segítség. A kommunista ve­zérek börtönbe kerültek, vagy fogadott anyaorszá­gukba, Oroszországba menekültek. A kormány be­tiltotta a kommunista pártot és ha itt-ott földalatti kommunista mozgolódás mutatkozott, azt erélyesen elnyomták. Azóta bőven folyt Görökországban az amerikai dollár, élelem és technikai segély. INGATAG KORMÁNY És mégis, a múlt vasárnapi általános választás alkalmával (amikor mellesleg megjegyezve, elsőiz­­ben szavaztak nők is) a hangos propaganda jelsza­vak közt talán leghangosabb volt a kommunisták csatakiáltása: “Amerikaiak, takarodjatok!” Kibúj­ta,k rejtekhelyeikről a kommunisták és beszivárogva az úgynevezett demokrata — a valóságban Amerika­­ellenes, isemleges — koalícióba, ott érvényre juttat­ták politikai befolyásukat. A nyugati szövetség ol­dalán álló kormánypárt a 300 iképviselőházi mandá­tumból mindössze 155-öt nyert el, tehát oly minimá­lis többséget, amely aligha biztosítja a nyugodt kor­mányzást. Máris arról beszélnek Athénben, hogy ha­marosan újra kell választani. A NÉP ELÉGEDETLEN A vasárnapi választás eredménye világosan mu­tatja, hogy a görög nép elégedetlen. Tény az, hogy az amerikai segítségből csak nagyon kevés jutott a népnek Görögországban éppen úgy, mint más euró­pai országokban, ahol a Marshall-terv millióiból gyá­rakat építettek, de a gyárosok a munkásaik bérét nem emelték a drágasság mértékében. Husvét vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, I. rész, I. szakasz I. Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. 2. Ez vala kezdetben az Istennél. Mindenek ö álta­la lettek, és nála nélkül semmi nem lett, ami lett. 3. Benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben Világoso­dik, de a sötétség azt fel nem fogta. 4. Vala egy ember Istentől küldetve, kinek János vala neve. Ez bizonyságul jött, hogy bizonyságot te­­gyén a világosságról, hogy mindnyájan higyjenek ő általa. * 5. Nem vala ö a világosság, hanem hogy bizony­ságot tegyen a világosságról. Igaz világosság vala ez, mely megvilágosit minden e világra jövő embert. 6. E világon vala és a világ ő általa lett, és a világ őt meg nem ismeré. Tulajdonába jöved, de övéi be nem fogadták őt. 7. Valakik pedig beíogadák öt, hatalmat ada ne­kik, hogy Isten fiaivá legyenek, kik az ő nevében hisznek. 8. Kik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfiú akaratából, hanem az Istentől születtek. 9. És az Ige testté lön, és miköztünk lakozék; és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyetlenegy szü­löttének dicsőségét, telve malaszttal és igazsággal. 10. János bizonyságot tőn felőle és kiálta, mond­ván: Ez az, kiről mondottam: aki utánam jövendő, előttem lett; mert előbb vala nálamnál. II. És az ő teljességéből vettünk mi mindnyá­jan, malasztot malasztért. 12. Mert a törvény Mózes által adatott; a ma­­laszt és igazság pedig Jézus Krisztus által lett. SZENTBESZÉD Láttatok-e valaha a temetőben sirkövet, mely­re ez lett volna Írva? Legyen valaki bármilyen hires „udos, a világtól ünnepelt ember, sírjára ezt Írják: Itt nyugszik ez és ez. Lehet ő bármilyen gazdag em­ber, egész vagyona nem-ér-annyit, hog-y ettől a fökL- darabkától, a sirgödörtől meg tudta volna magát vál­tani ; ott fog elporladni a sirban. De ezzel szemben mi történt Jézus sírjával, aki életében szegény volt, halála is csúfos volt? Nem megy feledésbe. Az ő sírja nem az elmúlás emléke, hanem a győzelem, a hatalom, az örök élet bizonyíté­ka. Jézus sírja sohase lesz az emberiség emlékezet­ből kitörölve, sőt évről-évre szaporodik azok száma, kik Jézus siriához hittel, hálával, szeretettel eltelve zarándokolnak. Testi szervezetünk ásványi, növényi és állati anyagokból^ áll, melyeket a lélek éltet. Testi szerve­zetünk tehát kicsinyített mása a nagy természetnek és ezért nem lehet csodálkozni, ha együtt érzünk a természettel, ősszel, mikor látjuk hullani a fák leve­leit, szomorúság fog el. Nem szívesen fogadjuk a te­let sem, mint a természet halálát. De ha jön a tavasz, örömmel üdvözöljük és egész természetünk uj életre ébred. így vagyunk a husvét ünnepével is. Husvét nap­ján a templomba sietnek az emberek. A templomok, mint a megáradt folyók, öntik magukból az embe­rek ezreit és amerre csak nézünk, ünneplő, örvendő arcokat látunk. Kinek szól a húsvéti harangszó? A sírjából dicsőségesen feltámadt Krisztusnak, aki fel­támadásával meggyőz bennünket arról, hogy a halál után van egy más élet, hogy nerpcsak az anyagi ter­mészetben van a tél után tavasz, ujjáébredés, hanem az emberi egyéni életben a halál nem a végleges meg­semmisülést jelenti, hanem van feltámadás, van örök élet. Azért énekeljük husvétkor: “Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halálával a halált és a sirban lé­vőknek életet ajándékozott.” De ez az ünnep csak azokra örvendetes, akik hisz­nek Jézusban mint Megváltójukban, akik megtart­ják törvényeit és igy életükkel kiérdemelték a bol­dogabb tulvilági életre a jogot. Vájjon milyen érzéssel vannak eltelve husvét napján azok, akik az istentelenség utján járnak? Azokra csak elszomorító lehet éppen úgy, mint aha az első husvétkor félelem és rettegés fogta el azok szivét, akik Jézust keresztre feszítették, mert érez­ték azt, hogy az a Jézus, akit ők nem ismertek el Meg­váltójuknak, lesz az ő birájuk. Hasonló sors vár azok­ra is, akik a husvét ünnepében csak egy közönséges napot látnak. A husvét ünnepe hirdeti nekünk azt az igazságot is, hogy Jézus azért is támadott fel, hogy hirdesse ne­künk, hogy ő lesz a gonoszoknak igazságos bírája. Az ember élete szakadatlan harc az emberi bűnös szenvedélyek ellen. Ha tehát megtagadtam magamat Krisztusért, akkor méltó vagyok a feltámadás gyü­mölcseire. Éljünk tehát úgy, hogy ne mint üres magot ves­senek a sírba, hanem erkölccsel, becsülettel teli életet, mert istentelen, bűnös élet után nem lehet örvendetes feltámadás.

Next

/
Thumbnails
Contents