A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-09-30 / 39. szám

"H

w 3f5 PÍS

8-K OLDAr

Pünkösd után 18. vasárnap / EVANGÉLIUM

‘f Szent Máté 9, 1—8.

Az időben Jézus beszállván a hajócskába, átkele a tengeren és az ő városába méné. És ime, hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. — Látván pedig Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked bűneid. És ime, némelyek az írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik. Látván Jézus gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszát sziveitekben? Mi könynyebb, mondani-e, hogy megbocsáttatnak neked bűneid, vagy azt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma .vagyon a földön a bűnök megbocsátására, akkor mondá az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat és menj házadba ... És fölkele és hazaméne. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embernek.

SZENTBESZÉD

_____ \ ' ‘A | .

Wilppula gyógyulása

Ä felebaráti szeretet esedát müvei

Paul Wilppula Finnországból jött Kanadába, három és fél évvel ezelőtt. Tiz hónappal megérkezése után, mikor egy észak-ontarioi fatelepen dolgozott, polio megbetegedést kapott. A kór hamarosan megbénította minden testrészét.

Ghapleauba vitték s ott vastüdőben tartották, hogy lélegzeni tudjon. A mesterséges segítség nélkül megbénult izomzata nem tudta volna elvégezni a lélegzést. Sajnos, nem tudott angolul és még csak megmutatni sem tudta, hogy mire van szüksége.

Az ápolónők és orvosok nagyfokú ^találékonysággal végezték kezelését. Igényibe vették a társadalmi egyesületek és a látogatók segítségét s ezenkívül mosolyokat cseréltek vele, mivel majdnem ez volt az egyetlen érintkezési mód. Sok látogató kisebb-nagycbb ajándékkal látta el a

beteget.

Az idén tavasszal Paul, aki jelenleg 30 éves, eléggé meggyógyult ahhoz, hogy elhagyhassa a kórházat. A torontoi Lyndhurst Lodgeba hozták. Egy korábban végrehajtott műtét eredményeképpen részlegesen használni tudja ismét jobb karját, a hal pedig teljesen meggyógyult.

Lyndhurst Lodge a kéz és láb-amputáltak kezelési központja Ontarioban. Itt megpróbálták visszasegiteni Pault a lehetőségig normális életmódhoz. Órák hosszú során át kapott fizioterápiás kezelést és gyógyfürdőt. Az ontarioi közoktatásügyi minisztérium angol nyelvleckéket szervezett számára.

A telep munkaközvetítő tisztviselője felhívta a Toronto-környéki finnek figyelmét Paulra, a Vapaa Sana nevű finn újságon keresztül. Mrs. Aldy Arppe, egy finn-kanadai

hölgy, segített az angol tanításban, elintézte üzleti ügyeit, sőt barátaitól kisebb összegeket is gyűjtött, hogy legyen Paulnak zsebpénze.

Paul elhagyta a Lyndhurst Logre-ot, kereskedelmi iskolát végez, az ontarioi közoktatásügyi minisztérium és'a kanadai amputáltak szövetsége segitségével. Finnországban könyvelő volt és reméli, hogy tanulmányai elvégzése után itt is azzal keresheti majd meg kenyerét.

Szállást találtak számára Torontoban és háziura viszi el kocsin egy másik nyomorékkal együtt a kereskedelmi iskolába és vissza. Egy önkéntes vállalkozó mos Paul számára. Egyházi egyesületek gondoskodnak költőpénzéről. Mindent összevetve, egy egész sereg kanadai, régi és uj, minden lehetőt megtesz, hogy Paul ismét hasznos életet élhessen Kanadában.

Homéros, a görögök egyik legnagyobb költője egyik versében ezt mondja: “Az emberek vágyódnak Isten után.” Homéros pogány volt és mégis igy irt, mert hát az emberi természet, az emberi szív valahogy úgy van berendezve, hogy szinte akaratlanul és ösztönszerüleg is érezzük magunk fölött az isteni hatalmat és az istenség huzza-vonzza magához az emberi lelkeket, mint amelyek az Istenből származván, mintegy részei az Istennek.

És amit Homéros, a pogány mond, ugyanazt mondja az ószövetségi zsoltáros: “Miként a szarvas a forrás után, épen úgy kívánkozik az én lelkem Tehozzád, óh, Uram!”

Ennek az igazságnak, a jó Isten után való vágyódásnak a megnyilvánulását látjuk a mai szent evangéliumban is, amidőn Krisztus Urunk körül ismét nagy néptömeget találunk, sok-sok embert látunk. De láthatunk még mást is . . . Az emberek nem elégszenek meg azzal, hogy ők maguk mennek Krisztushoz, ők mást is visznek Krisztushoz. És ne botránkozzunk meg, hogy az a más egy beteg, egy inaszakadt, egy bűnös. Krisztus se botránkczik meg, nem éltasitja vissza őket; nem, hanem látván azok hitét, azt mondja az inaszakadtnak: “Bízzál fiam, megbocsájtatnak neked a te bűneid.” íme, ez Krisztus, a Megváltó, aki joggal mondotta magáról: “Nem jöttem a földre az igazakért, hanem a bűnösökért.” íme, ez az Ur Jézus, a jó pásztor, aki keresi-kutatja mindenütt a tévelygő bárányt, hogy vállaira vegye és az elhagyott nyájhoz visszavigye.

Az emberek vágyódnak Isten után . . . Sajnos, azonban, hogy ezt a vágyódást, amely bensőnkben többnyire észrevétlenül alszik, inkább az egyéni érdek, mint az önzetlenség és inkább a fájdalom, mint az öröm hozza ki a napvilágra és szólaltatja meg.

Krisztus után az apostolok, a szentek vitték Istenhez a lelkeket ... És ma nemcsak a papnak, de minden szülőnek és minden tanítónak vinnie kell az övéit Istenhez; szép szóval és jó példával vinnünk kell a híveket, a gyermekeket, a tanulókat, vinnünk kell ahhoz, aki vár mindnyájunkat, mert hiszen azt mondotta magáról: “Jöjjetek Hozzám mindnyájan, aki fáradtak és terhelve vagytok s én megenyhiitlek titeket.”

Uf tenorhulláin Magyarországon a genfi béke-igérgetések után

A MENEKÜLT-BEVÁNDORLÁS KUDARCA

Emanuel Celler new yorki demokrata kongresszusi képviselő, aki most fejezte be egy hónapos körútját az európai menekültek táboraiban, Londonban kijelentette, hogy a szovjet mostani erős visszatelepítési akciójának sikere az Egyesült Államok pozícióját gyengítené Európában.

Celler képviselő, mint a képviselőház igazságügyi bizottságának elnöke volt körúton és bejárta Németország, Ausztria, Olaszország, Görögország és Törökország táborait. Különösen Nyugat-Németország és Ausztria menekült-táboraiban dolgoznak erősen az orosz ügynökök.

— Jöjjetek vissza a hazátokba . . . Miért fecsérelnétek itt el az életeteket? Ha hazajöttök, visszakapjátok régi állásaitokat, mindent elfelejtünk és megbocsátunk nektek! Most más idők járnak és semmi bántódustok nem lesz, sem nektek, sem hozzátartozóitoknak — igy hangzanak a csábítások.

A szovjet azt reméli, hogy 1955 végéig a nyugat^ európai táborokban élő menekültekből legalább 30,000 vissza fog térni. Ezt az eredményt Celler aggodalmasnak tartja. Szerinte az egyetlen orvosság: megkönnyíteni a menekültek amerikai bevándorlását. Celler fogadkozik, hogy mihelyt visszatér Afnerikába, erős akciót akar kezdeni, hogy érvényre emelje az 1953-ban hozott törvények kedvezményeit a menekültek javára. Ezeket a kedvezményeket, noha Eisenhower elnök programjának szerves részei, a hiva-Varga Béla levele a szabad világ vezetőihez.

A genfi négyhatalmi csúcskonferencia után a békülékenység szellemének tettekben való megnyilatkozását várta az egész világ és természetesen az amerikai magyarság is a magyarországi szovjetrezsim enyhülését remélte. De ennek épen az ellenkezője történt Magyarországon. A terror nemcsak nem szünetel, hanem Genf után még erősbödött is. Erre hívta fel a szabad világ vezető személyiségeinek figyelmét Varga Béla, a Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke.

Varga Béla levelét, amelyet alább főbb részleteiben közlünk, megkapták többek között a következő államférfiak és politikusok:

Eisenhower elnök, John Foster Dulles külügyi államtitkár Anthony Eden angol miniszterelnök, Harold Macmillan angol külügyminiszter, Edgar Faure francia miniszterelnök, Antoine Pinay francia külügyminiszter, továbbá szabad országok miniszterelnökei és külügyminiszterei, köztük Nehru, India miniszterelnöke valamint szenátorok, képviselők. Megkapta a levelet Hiammerskjold, az Egyesült Nemzetek főtitkára, valamint az Egyesült Nemzetek számos delegátusa is.

DEPORTÁLÁS ÉS RENDŐR TERROR, ERŐSZAKOS KOLHOZOSITÁS FOLYIK

Megbízható híradásokból s hivatalos magyar közleményekből merítette adatait Varga Béla és ezekre hivatkozik levelében:

Géninek “uj békülékeny szelleme” nem kerül alkalmazásra az európai rabnépek országaiban. Tragikus tény az, hogy Magyarországon a genfi szellemmel ellentétes áramlat kapott lábra. A Sztálin halálát követő átmeneti enyhülés után a kommunista terror 1955 elején, Rákosi Mátyásnak ennek a könyörtelen sztálinistának újabb hatalomrajutassa után ismét fellángolt. Rákosi hamarosan elsöpörte elődjének, Nagy Imrének reformjait és már a genfi konferencia alatt felujtitotta a sztálinista terror és a szovjet gyarmati elnyomás legrettenetesebb módszereit.

íme, a tagadhatatlan tények sorozata:

1. A magyarországi kommunista kormány 1955 junius 2-án kelt rendelet© alapján ismét megindította egyéneknek valamint egész családoknak a tömeges kitelepítését. Bírósági végzés nélkül, egyszerű (rendőri intézkedéssel családok százait utasították ki a fővárosból.

2. Pár nappal a genfi konferencia után ismét megkezdték állítólagos amerikai kémek elleni tárgyalások rendezését. Egy katonai törvényszék két vádlottat Szilárd Sándort és Gazdag Lászlót, halálra Ítéltél, anélkül, hogy megadták volna nekik a védelemről való gondoskodás és a a bizonyítási eljárás lefolytatásának jogát. Négy órával a tárgyalás után mindkét vádlottat már ki is végezték. Az állítólagos kémszervezet másik négy tagja életfogytiglani börtönt kapott, mig a többi vádlottat 10-15 évig terjejedő börtönre Ítélték. Júniusban és júliusban pedig különösen a parasztokat sújtották kegyetlen büntetések egész sorával.

3. Az 1955 junius 18-án kelt 17/Eln. számú rendelet már kisebb kihágásokat is bűntetteknek minősített át. Pl. Budapestről előzőleg kiutasított és negedély nélkül visszatért személyeket azonnal le kell tartóztatni és egy évi vagy hosszabb tartamú börtönbüntetést kell ráuk kiszabni. Azokat, akik “zajos” mulatozáson vesznek részt, hasonló büntetéssel kell sújtani. Viszont a “zajosság” fennforgását esetenként maga a rendőrség állapítja meg. Ez a rendelet lehetővé teszi, hogy a politikai rendőrség bárkit ilyenfajta vétségekkel vádolhasson.

4. Ugyancsak a genfi konferencia után indították meg a még megmaradt kisbirtokok erőszakos kollektivizálását ismét nagyobb mértékben Ugyanazokat a terrorista módszereket és körmönfont kényszert alkalmazzák, mint Sztálin uralmának utolsó éveiben. Ezeket a sokszor 10 hektárnál is kisebb birtokokat most erőszakkal tömegesen szervezik be a kolhozokba. Ilymódon könyörtelenül felszámolják a független parasztokat, akik nem voltak hajlandók a kommunista rendszer vak eszközéivé válni.

5. A világgá kürtőit hir, hogy Mindszenty bíboros visz

talos közegek ma teljesen elhanyagolják és túlzott szi gorusággal kezelik az amúgy is igazságtalanul szi goru bevándorlási törvényeket.

Celler képviselő azt kívánja, hogy az összes tár sadalmi testületek mozduljanak meg, mert csaknen minden vallásfelekezet vezetői egyetértenek abban hogy liberálisabb kezelés nélkül a menekültek meg nyerésére irányuló törekvéseink kudarcot fognak val lani.-szanyerte szabadságát, niem egyéb mint propaganda fogás. Csupán a bíboros életfogytiglani büntetésének felfüggesztéséről van szó. ő nem nyerte vissza szabadságát se elvben sem gyakorlatban. Szigorúan őrzik, látogatókat nem fogadhat, semmiféle egyházi működést nem fejthet ki és bármely percben visszarendelhetik a börtönbe.

FOKOZOTT

FEGYVERKEZÉS

6. A magyar haderő létszámát a bekeszerződés 12. szakaszában megállapított korlátozásokon messze túlmenően felemelték, úgy, hogy a mai rendszer jóval nagyobb hadilétszámot tart fenn, mint valaha is volt békeidőben Magyarország jelenlegi területén. Mindazonáltal mégis egyre tovább folytatják a haderő kiépítését, amelynek költségei messze meghaladják az ország gazdasági erejét. A közhangulatot pedig, amely ellenségesen viselkedik ezekkel az intézkedésekkel szemben. Magyarország tartósított megszállásával nyomják el. Románia kormánya 1955 augusztus 13-án bejelentette, hogy Ausztria kiürítése után a szovjet haderők továbbra is meg fognák maradni Romániádban. Nyilvánvalóan Magyarországon is tervezik a békeszerződés hasonló megszegését, mivel ott épen most uj kaszárnyákat és egyéb állandó jellegű katonai berendezéseket építenek az Ausztriából visszavonuló szovjet csapatok részére.

7. Az 1955 május 11-14-én megtartott varsói konferencia határozatainak súlyos következményéi vannak a magyar munkásságra és általában a magyar gazdasági életre.1 Ennek az uj szövetségnek egyik főcélja a keleteurópai országok ipari teljesitőképességének beszerzése Vörös Kina iparosítása előmozdításának érdekében. Ennek eredménye a rabnemzetek gazdasági erejének végsőkig való kihasználása. A magyar kommunista kormány júniusban s júliusban minden feltűnés nélkül felülvizsgálta minden egyes gyár termelését és visszaállította azt a túlzottan magas termelési normát, amely a könyörtelen Sztálin uralom utolsó két éve alatt volt évényben, de amelyet jelentékenyen lecsökkentettek Nagy Imre miniszterelnöksége idején.

Ezek a rideg tények Európa rabságban tartott részében. Nem először fordul elő a Szovjet történetében, hogy — szükség esetén — visszatérnek a Szabad Világgal való együttműködés hangoztatásához, anélkül azonban, hogy ezzel feladnák végső céljukat: a világuralmat.

HALLOTTA MÁR?

. . . hogy a világ legnagyobb színháza Havanában van: a Balanquita színház, 6500 ülőhellyel.

Pünkösd után 18. vasárnap

EVANGÉLIUM Szent Lukács 5, 1—11

Azon időben: A Genezaret tava mellett áll vala Jézus, és láta a tó szélén két hajót állani, mert a halászok kiszállottak és mossák vala a hálókat. Bemenvén tehát egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őt, hogy a földtől vigye beljebb egy kevéssé. És leülvén, tanitá a hajócskából a sereget. A mint pedig megszűnt szólani, mondá Simonnak: Vidd a mélyre, és eresszétek meg hálóitokat a halfogásra. És felelvén

Krisztus és a halászok.

Simon, mondá neki: Mester! egész éjszaka fáradozván, semmit sem fogtunk, de a te igédre megeresztem a hálót. És midőn ezt mivelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hálójuk. És intének társaiknak, kik a másik hajóban valónak, hogy jöjjenek segítségükre. És élj övének, és megtolták mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem elmerültenek. Látván ezt Simon Péter, Jézus térdeihez borula, mondván: Menj ki tőlem, mert bűnös

ember vagyok, Uram! Mert álmélkodás lepte meg őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, melyet tettek vala; hasonlóképen Jakabot is és Jánost; Zebedeus fiait, akik Simon társai valónak. És mondá Jézus Simonnak. Ne félj, mostantól már embereket fogsz. És a szárazra kivonván a hajókat, és mindenüket elhagyván, kiveték őt.

SZENTBESZÉD

Bőséges halfogás magában véve nem csoda, mivel .minden tóból itt-ott bőségben fogják ki a halakat; de ezen halfogás, amelyről itt szó van, nem magyarázható meg másképen, csak úgy, ha csodának mondjuk. Jakab és János, akik ugyanazon időben a szomszédban halásztak, semmit sem fogtak. Ebből kitűnik a csoda nagysága, amelynek láttára Simon Péter Jézus térdeihez borulva, mondván:

— Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram, és mint ilyen, nem vagyok méltó közeledben lenni.

A legmélyebb alázatosság szavai ezek. Azért az alázatos tanítványt fölemelte az Ur Jézus és mondá Simonnak: Ne félj, mostantól kezdve már embereket fogsz az “életre.”

Magasabb értelemben: Péter hajója az Egyház, amelynek feje Péter és az ő utódai, a római pápák, akik mint maguk, mint pedig követeik által, úgyszintén a papok és a szerzetesek által a hitetleneket megtérítik és az embereket a világ romlottságából kivonják és a menyországnak megnyerik.

Péter és az ő utódai eme hivatásnak mindenkor eleget tettek. Megtérítették a rómaiakat, apostoli férfiakat küldtek Spanyolországba, Afrikába, Indiába és mindenfelé, akik az evangéliumi világosságot mindenütt a legnagyobb buzgalommal terjesztették.

Szent Ambrus szerint némely halak, vagyis némely emberek horoggal fogatnak meg, mint például a vértanuk, némelyek pedig hálókkal fogatnak meg, mint például a közönséges hívek; az apostoli eszközök azonban a hálók, amelyek nem ölik meg a megfogottakat, hanem megtartják az életnek.

Az apostolok, akikről a mai szent evangéliumban említés tétetik, már Jézus Krisztusnak a Jordán vizében történt megkereszteltetése után meghivattak az apostolságra, de ezen első meghívás alkalmával .elválaszthatatlanul nem szegődtek Jézushoz, hanem e meghívás után elmentek folytatni a halászatot.

A mai evangéliumi szakaszban előadott második felhívás után azonban elhagyván szüleiket, családi tűzhelyeiket, hajóikat és mindenüket, ez időtől fogva elválaszthatatlanul Jézushoz szegődtek mindenkorra és az Urnák állandó tanítványaivá lettek és nem mentek többé vissza hálóikhoz.

Péternek, az apostolok fejének az Ur Jézus iránt tanúsított engedelmessége szolgáljon nekünk is például földi életünk pályáján, mert engedelmesség nélkül nincs s nem is lehet erkölcsösség.

L