A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-09-30 / 39. szám

"H w 3f5 PÍS 8-K OLDAr Pünkösd után 18. vasárnap / EVANGÉLIUM ‘f Szent Máté 9, 1—8. Az időben Jézus beszállván a hajócskába, át­­kele a tengeren és az ő városába méné. És ime, hozá­­nak neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. — Látván pedig Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked bűneid. És ime, némelyek az írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik. Látván Jézus gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszát sziveitekben? Mi köny­­nyebb, mondani-e, hogy megbocsáttatnak neked bű­neid, vagy azt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pe­dig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma .va­gyon a földön a bűnök megbocsátására, akkor mon­dá az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat és menj házadba ... És fölkele és hazaméne. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embernek. SZENTBESZÉD _____ \ ' ‘A | . Wilppula gyógyulása Ä felebaráti szeretet esedát müvei Paul Wilppula Finnország­ból jött Kanadába, három és fél évvel ezelőtt. Tiz hónap­pal megérkezése után, mikor egy észak-ontarioi fatelepen dolgozott, polio megbetege­dést kapott. A kór hamarosan megbénította minden testré­szét. Ghapleauba vitték s ott vas­­tüdőben tartották, hogy léleg­­zeni tudjon. A mesterséges se­gítség nélkül megbénult izomzata nem tudta volna el­végezni a lélegzést. Sajnos, nem tudott angolul és még csak megmutatni sem tudta, hogy mire van szüksége. Az ápolónők és orvosok nagyfokú ^találékonysággal végezték kezelését. Igényibe vették a társadalmi egyesüle­tek és a látogatók segítségét s ezenkívül mosolyokat cserél­tek vele, mivel majdnem ez volt az egyetlen érintkezési mód. Sok látogató kisebb-na­­gycbb ajándékkal látta el a beteget. Az idén tavasszal Paul, aki jelenleg 30 éves, eléggé meg­gyógyult ahhoz, hogy elhagy­hassa a kórházat. A torontoi Lyndhurst Lodgeba hozták. Egy korábban végrehajtott műtét eredményeképpen rész­legesen használni tudja ismét jobb karját, a hal pedig tel­jesen meggyógyult. Lyndhurst Lodge a kéz és láb-amputáltak kezelési köz­pontja Ontarioban. Itt meg­próbálták visszasegiteni Pa­­ult a lehetőségig normális életmódhoz. Órák hosszú so­rán át kapott fizioterápiás ke­zelést és gyógyfürdőt. Az on­­tarioi közoktatásügyi minisz­térium angol nyelvleckéket szervezett számára. A telep munkaközvetítő tisztviselője felhívta a Toron­­to-környéki finnek figyelmét Paulra, a Vapaa Sana nevű finn újságon keresztül. Mrs. Aldy Arppe, egy finn-kanadai hölgy, segített az angol taní­tásban, elintézte üzleti ügyeit, sőt barátaitól kisebb összege­ket is gyűjtött, hogy legyen Paulnak zsebpénze. Paul elhagyta a Lyndhurst Logre-ot, kereskedelmi isko­lát végez, az ontarioi közokta­tásügyi minisztérium és'a ka­nadai amputáltak szövetsége segitségével. Finnországban könyvelő volt és reméli, hogy tanulmányai elvégzése után itt is azzal keresheti majd meg kenyerét. Szállást találtak számára Torontoban és háziura viszi el kocsin egy másik nyomo­rékkal együtt a kereskedelmi iskolába és vissza. Egy önkén­tes vállalkozó mos Paul szá­mára. Egyházi egyesületek gondoskodnak költőpénzéről. Mindent összevetve, egy egész sereg kanadai, régi és uj, minden lehetőt megtesz, hogy Paul ismét hasznos éle­tet élhessen Kanadában. Homéros, a görögök egyik legnagyobb költője egyik versében ezt mondja: “Az emberek vágyód­nak Isten után.” Homéros pogány volt és mégis igy irt, mert hát az emberi természet, az emberi szív va­lahogy úgy van berendezve, hogy szinte akaratlanul és ösztönszerüleg is érezzük magunk fölött az isteni hatalmat és az istenség huzza-vonzza magához az emberi lelkeket, mint amelyek az Istenből származ­ván, mintegy részei az Istennek. És amit Homéros, a pogány mond, ugyanazt mondja az ószövetségi zsoltáros: “Miként a szarvas a forrás után, épen úgy kívánkozik az én lelkem Te­­hozzád, óh, Uram!” Ennek az igazságnak, a jó Isten után való vá­gyódásnak a megnyilvánulását látjuk a mai szent evangéliumban is, amidőn Krisztus Urunk körül is­mét nagy néptömeget találunk, sok-sok embert lá­tunk. De láthatunk még mást is . . . Az emberek nem elégszenek meg azzal, hogy ők maguk mennek Krisz­tushoz, ők mást is visznek Krisztushoz. És ne botrán­­kozzunk meg, hogy az a más egy beteg, egy inasza­kadt, egy bűnös. Krisztus se botránkczik meg, nem éltasitja vissza őket; nem, hanem látván azok hitét, azt mondja az inaszakadtnak: “Bízzál fiam, megbo­­csájtatnak neked a te bűneid.” íme, ez Krisztus, a Megváltó, aki joggal mondotta magáról: “Nem jöt­tem a földre az igazakért, hanem a bűnösökért.” íme, ez az Ur Jézus, a jó pásztor, aki keresi-kutatja min­denütt a tévelygő bárányt, hogy vállaira vegye és az elhagyott nyájhoz visszavigye. Az emberek vágyódnak Isten után . . . Sajnos, azonban, hogy ezt a vágyódást, amely bensőnkben többnyire észrevétlenül alszik, inkább az egyéni ér­dek, mint az önzetlenség és inkább a fájdalom, mint az öröm hozza ki a napvilágra és szólaltatja meg. Krisztus után az apostolok, a szentek vitték Is­tenhez a lelkeket ... És ma nemcsak a papnak, de minden szülőnek és minden tanítónak vinnie kell az övéit Istenhez; szép szóval és jó példával vinnünk kell a híveket, a gyermekeket, a tanulókat, vinnünk kell ahhoz, aki vár mindnyájunkat, mert hiszen azt mondotta magáról: “Jöjjetek Hozzám mindnyájan, aki fáradtak és terhelve vagytok s én megenyhiitlek titeket.” Uf tenorhulláin Magyarországon a genfi béke-igérgetések után A MENEKÜLT-BEVÁNDORLÁS KUDARCA Emanuel Celler new yorki demokrata kong­resszusi képviselő, aki most fejezte be egy hónapos körútját az európai menekültek táboraiban, London­ban kijelentette, hogy a szovjet mostani erős vissza­telepítési akciójának sikere az Egyesült Államok po­zícióját gyengítené Európában. Celler képviselő, mint a képviselőház igazság­ügyi bizottságának elnöke volt körúton és bejárta Németország, Ausztria, Olaszország, Görögország és Törökország táborait. Különösen Nyugat-Németor­­szág és Ausztria menekült-táboraiban dolgoznak erő­sen az orosz ügynökök. — Jöjjetek vissza a hazátokba . . . Miért fecsé­relnétek itt el az életeteket? Ha hazajöttök, vissza­kapjátok régi állásaitokat, mindent elfelejtünk és megbocsátunk nektek! Most más idők járnak és sem­mi bántódustok nem lesz, sem nektek, sem hozzátar­tozóitoknak — igy hangzanak a csábítások. A szovjet azt reméli, hogy 1955 végéig a nyugat^ európai táborokban élő menekültekből legalább 30,000 vissza fog térni. Ezt az eredményt Celler aggodal­masnak tartja. Szerinte az egyetlen orvosság: meg­könnyíteni a menekültek amerikai bevándorlását. Cel­­ler fogadkozik, hogy mihelyt visszatér Afnerikába, erős akciót akar kezdeni, hogy érvényre emelje az 1953-ban hozott törvények kedvezményeit a mene­kültek javára. Ezeket a kedvezményeket, noha Eisen­hower elnök programjának szerves részei, a hiva-Varga Béla levele a szabad világ vezetőihez. A genfi négyhatalmi csúcs­konferencia után a békülé­­kenység szellemének tettek­ben való megnyilatkozását várta az egész világ és termé­szetesen az amerikai magyar­ság is a magyarországi szov­­jetrezsim enyhülését remélte. De ennek épen az ellenkezője történt Magyarországon. A terror nemcsak nem szünetel, hanem Genf után még erős­­bödött is. Erre hívta fel a sza­bad világ vezető személyisé­geinek figyelmét Varga Béla, a Magyar Nemzeti Bizott­mány elnöke. Varga Béla levelét, amelyet alább főbb részleteiben köz­lünk, megkapták többek kö­zött a következő államférfiak és politikusok: Eisenhower elnök, John Fos­ter Dulles külügyi államtitkár Anthony Eden angol minisz­terelnök, Harold Macmillan angol külügyminiszter, Edgar Faure francia miniszterelnök, Antoine Pinay francia kül­ügyminiszter, továbbá szabad országok miniszterelnökei és külügyminiszterei, köztük Nehru, India miniszterelnöke valamint szenátorok, képvise­lők. Megkapta a levelet Hiam­­merskjold, az Egyesült Nem­zetek főtitkára, valamint az Egyesült Nemzetek számos delegátusa is. DEPORTÁLÁS ÉS RENDŐR TERROR, ERŐSZAKOS KOLHOZOSITÁS FOLYIK Megbízható híradásokból s hivatalos magyar közlemé­nyekből merítette adatait Varga Béla és ezekre hivat­kozik levelében: Géninek “uj békülékeny szelleme” nem kerül alkalma­zásra az európai rabnépek or­szágaiban. Tragikus tény az, hogy Magyarországon a genfi szellemmel ellentétes áramlat kapott lábra. A Sztálin halá­lát követő átmeneti enyhülés után a kommunista terror 1955 elején, Rákosi Mátyás­nak ennek a könyörtelen sztá­linistának újabb hatalomra­­jutassa után ismét fellángolt. Rákosi hamarosan elsöpörte elődjének, Nagy Imrének re­formjait és már a genfi kon­ferencia alatt felujtitotta a sztálinista terror és a szovjet gyarmati elnyomás legrette­netesebb módszereit. íme, a tagadhatatlan té­nyek sorozata: 1. A magyarországi kom­munista kormány 1955 junius 2-án kelt rendelet© alapján is­mét megindította egyéneknek valamint egész családoknak a tömeges kitelepítését. Bíró­sági végzés nélkül, egyszerű (rendőri intézkedéssel csalá­dok százait utasították ki a fővárosból. 2. Pár nappal a genfi kon­ferencia után ismét megkezd­ték állítólagos amerikai ké­mek elleni tárgyalások rende­zését. Egy katonai törvény­szék két vádlottat Szilárd Sándort és Gazdag Lászlót, halálra Ítéltél, anélkül, hogy megadták volna nekik a véde­lemről való gondoskodás és a a bizonyítási eljárás lefolyta­tásának jogát. Négy órával a tárgyalás után mindkét vád­lottat már ki is végezték. Az állítólagos kémszervezet má­sik négy tagja életfogytigla­ni börtönt kapott, mig a töb­bi vádlottat 10-15 évig terje­­jedő börtönre Ítélték. Június­ban és júliusban pedig külö­nösen a parasztokat sújtották kegyetlen büntetések egész sorával. 3. Az 1955 junius 18-án kelt 17/Eln. számú rendelet már kisebb kihágásokat is bűntet­teknek minősített át. Pl. Bu­dapestről előzőleg kiutasított és negedély nélkül visszatért személyeket azonnal le kell tartóztatni és egy évi vagy hosszabb tartamú börtönbün­tetést kell ráuk kiszabni. Azo­kat, akik “zajos” mulatozáson vesznek részt, hasonló bünte­téssel kell sújtani. Viszont a “zajosság” fennforgását ese­tenként maga a rendőrség ál­lapítja meg. Ez a rendelet le­hetővé teszi, hogy a politikai rendőrség bárkit ilyenfajta vétségekkel vádolhasson. 4. Ugyancsak a genfi kon­ferencia után indították meg a még megmaradt kisbirto­­kok erőszakos kollektivizálá­sát ismét nagyobb mértékben Ugyanazokat a terrorista módszereket és körmönfont kényszert alkalmazzák, mint Sztálin uralmának utolsó évei­ben. Ezeket a sokszor 10 hek­tárnál is kisebb birtokokat most erőszakkal tömegesen szervezik be a kolhozokba. Ilymódon könyörtelenül fel­számolják a független parasz­tokat, akik nem voltak haj­landók a kommunista rend­szer vak eszközéivé válni. 5. A világgá kürtőit hir, hogy Mindszenty bíboros visz talos közegek ma teljesen elhanyagolják és túlzott szi gorusággal kezelik az amúgy is igazságtalanul szi goru bevándorlási törvényeket. Celler képviselő azt kívánja, hogy az összes tár sadalmi testületek mozduljanak meg, mert csaknen minden vallásfelekezet vezetői egyetértenek abban hogy liberálisabb kezelés nélkül a menekültek meg nyerésére irányuló törekvéseink kudarcot fognak val lani.-szanyerte szabadságát, niem egyéb mint propaganda fogás. Csupán a bíboros életfogytig­lani büntetésének felfüggesz­téséről van szó. ő nem nyer­te vissza szabadságát se elv­ben sem gyakorlatban. Szigo­rúan őrzik, látogatókat nem fogadhat, semmiféle egyházi működést nem fejthet ki és bármely percben visszaren­delhetik a börtönbe. FOKOZOTT FEGYVERKEZÉS 6. A magyar haderő létszá­mát a bekeszerződés 12. szaka­szában megállapított korláto­zásokon messze túlmenően felemelték, úgy, hogy a mai rendszer jóval nagyobb hadi­létszámot tart fenn, mint va­laha is volt békeidőben Ma­gyarország jelenlegi terüle­tén. Mindazonáltal mégis egy­re tovább folytatják a haderő kiépítését, amelynek költsé­gei messze meghaladják az ország gazdasági erejét. A közhangulatot pedig, amely ellenségesen viselkedik ezek­kel az intézkedésekkel szem­ben. Magyarország tartósí­tott megszállásával nyomják el. Románia kormánya 1955 augusztus 13-án bejelentette, hogy Ausztria kiürítése után a szovjet haderők továbbra is meg fognák maradni Romá­niádban. Nyilvánvalóan Ma­gyarországon is tervezik a békeszerződés hasonló meg­szegését, mivel ott épen most uj kaszárnyákat és egyéb ál­landó jellegű katonai beren­dezéseket építenek az Auszt­riából visszavonuló szovjet csapatok részére. 7. Az 1955 május 11-14-én megtartott varsói konferen­cia határozatainak súlyos kö­vetkezményéi vannak a ma­gyar munkásságra és általá­ban a magyar gazdasági élet­re.1 Ennek az uj szövetségnek egyik főcélja a keleteurópai országok ipari teljesitőképes­­ségének beszerzése Vörös Ki­na iparosítása előmozdításá­nak érdekében. Ennek ered­ménye a rabnemzetek gazda­sági erejének végsőkig való kihasználása. A magyar kom­munista kormány júniusban s júliusban minden feltűnés nélkül felülvizsgálta minden egyes gyár termelését és visszaállította azt a túlzot­tan magas termelési normát, amely a könyörtelen Sztálin uralom utolsó két éve alatt volt évényben, de amelyet je­lentékenyen lecsökkentettek Nagy Imre miniszterelnöksé­ge idején. Ezek a rideg tények Európa rabságban tartott részében. Nem először fordul elő a Szov­jet történetében, hogy — szükség esetén — visszatér­nek a Szabad Világgal való együttműködés hangoztatá­sához, anélkül azonban, hogy ezzel feladnák végső célju­kat: a világuralmat. HALLOTTA MÁR? . . . hogy a világ legnagyobb színháza Havanában van: a Balanquita színház, 6500 ülő­hellyel. Pünkösd után 18. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 5, 1—11 Azon időben: A Genezaret tava mellett áll vala Jézus, és láta a tó szélén két hajót állani, mert a ha­lászok kiszállottak és mossák vala a hálókat. Bemen­­vén tehát egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őt, hogy a földtől vigye beljebb egy kevéssé. És leülvén, tanitá a hajócskából a sereget. A mint pedig meg­szűnt szólani, mondá Simonnak: Vidd a mélyre, és eresszétek meg hálóitokat a halfogásra. És felelvén Krisztus és a halászok. Simon, mondá neki: Mester! egész éjszaka fáradoz­ván, semmit sem fogtunk, de a te igédre megeresz­tem a hálót. És midőn ezt mivelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala háló­juk. És intének társaiknak, kik a másik hajóban va­lónak, hogy jöjjenek segítségükre. És élj övének, és megtolták mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem elmerültenek. Látván ezt Simon Péter, Jézus térdei­hez borula, mondván: Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! Mert álmélkodás lepte meg őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, me­lyet tettek vala; hasonlóképen Jakabot is és Jánost; Zebedeus fiait, akik Simon társai valónak. És mon­dá Jézus Simonnak. Ne félj, mostantól már embere­ket fogsz. És a szárazra kivonván a hajókat, és min­denüket elhagyván, kiveték őt. SZENTBESZÉD Bőséges halfogás magában véve nem csoda, mi­vel .minden tóból itt-ott bőségben fogják ki a hala­kat; de ezen halfogás, amelyről itt szó van, nem ma­gyarázható meg másképen, csak úgy, ha csodának mondjuk. Jakab és János, akik ugyanazon időben a szomszédban halásztak, semmit sem fogtak. Ebből kitűnik a csoda nagysága, amelynek láttára Simon Péter Jézus térdeihez borulva, mondván: — Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram, és mint ilyen, nem vagyok méltó közeledben lenni. A legmélyebb alázatosság szavai ezek. Azért az alázatos tanítványt fölemelte az Ur Jézus és mon­dá Simonnak: Ne félj, mostantól kezdve már embe­reket fogsz az “életre.” Magasabb értelemben: Péter hajója az Egyház, amelynek feje Péter és az ő utódai, a római pápák, akik mint maguk, mint pedig követeik által, úgyszin­tén a papok és a szerzetesek által a hitetleneket meg­térítik és az embereket a világ romlottságából kivon­ják és a menyországnak megnyerik. Péter és az ő utódai eme hivatásnak mindenkor eleget tettek. Megtérítették a rómaiakat, apostoli férfiakat küldtek Spanyolországba, Afrikába, Indiá­ba és mindenfelé, akik az evangéliumi világosságot mindenütt a legnagyobb buzgalommal terjesztették. Szent Ambrus szerint némely halak, vagyis né­mely emberek horoggal fogatnak meg, mint például a vértanuk, némelyek pedig hálókkal fogatnak meg, mint például a közönséges hívek; az apostoli eszkö­zök azonban a hálók, amelyek nem ölik meg a meg­­fogottakat, hanem megtartják az életnek. Az apostolok, akikről a mai szent evangélium­ban említés tétetik, már Jézus Krisztusnak a Jordán vizében történt megkereszteltetése után meghivat­tak az apostolságra, de ezen első meghívás alkalmá­val .elválaszthatatlanul nem szegődtek Jézushoz, ha­nem e meghívás után elmentek folytatni a halásza­tot. A mai evangéliumi szakaszban előadott máso­dik felhívás után azonban elhagyván szüleiket, csa­ládi tűzhelyeiket, hajóikat és mindenüket, ez időtől fogva elválaszthatatlanul Jézushoz szegődtek min­denkorra és az Urnák állandó tanítványaivá lettek és nem mentek többé vissza hálóikhoz. Péternek, az apostolok fejének az Ur Jézus iránt tanúsított engedelmessége szolgáljon nekünk is pél­dául földi életünk pályáján, mert engedelmesség nélkül nincs s nem is lehet erkölcsösség. L

Next

/
Thumbnails
Contents