A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-09-09 / 36. szám
í-iK OLDAL A JŐ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY így házasodott az urinép a régi Magyarországban Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: £gy évre ______.___________$6.00 Fél évre ----------------------------$3.50 SUBSCRIPTION One Year _________ Half Year _____ RATES: _______$6.00 _______$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. DRÁGITÓK EGYMÁSKÖZT Walter Reuther, a CIO és az autómunkások uniójának vezére, felszólította a kongresszust, indítson vizsgálatot az acél áraknak már megtörtént felemelése és az 1956 évi automobilok állítólag tervezett megdrágítása dolgában. Azért szükséges ilyen vizsgálat, mert erős a gyanú, hogy jogosulatlan drágítás folyik és van tervben, aminek következtében a dollár vásárlóerejének csökkenése lehet. Teljesen felesleges ilyen vizsgálat. Nem szükséges vizsgálat tárgyává tenni azt, ami napnál világosabb. Mindenki tudja, vizsgálat nélkül, hogy ha az acélipari munkások béremelést kapnak, az acél árát felemelik a gyárak; ha pedig az autómunkások magasabb bért kapnak, drágább lesz az uj autó. Vizsgálat megindítását követelni inkább a nagyközönségnek ,a változatlan fizetésért és bérért dolgozó fehérgalléros és overallos munkásoknak, a megtakar kásáikból élő öregeknek ,a nyugdíjasoknak volna okuk. Még pedig nem annak felderítésére, ami napnál világosabb, hanem annak kiderítésére, Aogy a drágulásért kiket terhel nagyobb felelősség: a uniót-e vagy az acélipar és autóipar nagyvállalatokat. A VÁLTOZÓ IDŐJÁRÁS Az idei nyár szokatlan hőhulláma és a keleti partvidék trópusi esői, — melyek példátlan árvizeket okoztak — sokmillió amerikaiban azt a benyomást keltette, 'hogy az ország éghajlata gyökeres változás előtt áll. A szakértők javarésze megegyezik ebben, de senki sem tudja, a változás milyen méretű lesz. Semmi esetre sem kell tartani tőle, hogy az ország egy trópusi pokollá alakul át. Az igazság az, hogy eltekintve szórványos fagyhullámoktól, az egész világ időjárása melegedőben van, legalább 50 év óta. Nem üres, örégemberes szóbeszéd tehát, hogy “régente keményebb telek voltak”. A század eleje óta a telek Amerikában átlagban 3 f okkal melegebbek. A világ más részein is — főleg a tengereiken — megfigyelhetjük ezt a melegedés! folyamatot. Az Atlanti óceánon a megszokott kereskedelmi útvonalak mentén már nincsenek jéghegyek, mint régente. Melegvíz! tengerekhez szokott halfajták ma már magasan északon is megtalálhatók. Greenland és Iceland egykor jégboritott mezői ma zöldelő legelők. Egyes vidékeken még a megbízható fecskék is korábban érkeznek, mint azelőtt, jeléül annak, hogy melegebb az időjárás. > Lehet, hogy késői utódaink egyszer csakugyan forró égöv alatt fognak élni. De a mai nemezdéknek, és jónéhány következőnek, nem kell tartani attól, hogy nyaranta pokoli hőhullámoktól fog szenvedni. Az idei nyár inkább kivétel, mint átlag és ilyen kivételek id önkin t előfordulnak, de dédunokáink már Számíthatnák aira, hogy az ország egyes vidékein évente kétszer fognak aratni. A MESTERSÉGES ÉLELMISZER II. Lakzi a kastélyban A lakodalmozó vár vagy kastély e nagy napra ünnepi díszbe öltözködött. Elbődültek a tarackok úgy fogadták a vőlegény lakodalmas menetét. A hosszú menet élén diszmagyarban a násznagy lovagolt és utána díszben a vőlegény, majd hosszú sorban a felpántlikázott virágtól díszes botos vőfélyek. Ahogy a menet megállapodott, a násznagy máris mondta ünnepélyes szavú mondókáját. Egetverő éljen kisérte a násznagy szavait, az örömapa arca boldogságtól sugárzót, szívesen adta drága gyermekét, egy-két szóval igent is rebegett, majd mindenkit messzehangzó szóval meghívott ebédre. A lakodalmas vendégek a szívből jövő invitáló szavakra betódultak a vár udvarra a házigazda már tapsolt is “előre cselédek”, vízzel telt korsó mindegyik kezében, amikor is a házigazda ősi szokás szerint mindegyik vendégének megmosta a kezét. A lakodalmi ebéd a vár legnagyobb termében tartatot meg. A vőlegény zenekara a menyasszony kedvenc dalait húzta, mig a menyasszony a vőlegénynek kedveskedett. A lakodalmi asztalnál a főhely a vőlegényé és mellette ült a menyasszony. Sir a menyasszony De pillantsunk csak rá, sápadt az arca és se iszik, se eszik, szegényke. Csak sirdogál, könnyfelhős a szeme és Ím *% kV ■ mindig-mindig csipkés keszkenőjét emelgeti. Ez korának szokása volt. A menyasszonynak, lakodalmán szomorúnak illett lenni. A zene pattogó vig hangjai mellett vonultai fel azután az ételfogók. A feltálalt ételek se szeri, se száma, nincs egy tányérnyi üres hely az asztalon. Hirtelen mozgolódás, minden szem az udvari papra meredt, az felállt és elmondotta az asztali áldást. Ez a lakodalmi ebéd remekbe készült, a fejedelem udvari szakácsai főzték, az algazdák hangosan mondták a fogások neveit, de már itt is, ott is ürülnek a tálak, mig végre ezüst tálon felhordták az első kancsó bort. A súlyos ezüst kancsó a násznagy kezébe került és ő mondta az első felköszöntőt. Sorban végigudvarolt mindenkit. Rangszerint. És mindenki visszatósztozott, úgyhogy végé-hossza sem volt a felköszöntőknek. Egerestől lapockatáncig Az utolsó felköszöntő után a vendégek fellélegeztek, itt is, ott is asztalt bontottak, a főgazda is otthagyta a helyét, harsány a hangja, a táncot osztogatta. Mert, most már tánc következett. Bethlen Gábor lakodalmán 1626-ban az első tánc a vőlegényé és menyasszonyé volt. Ezt a szokást követték későbben is. A vendégek végigtapsolták a táncot, majd szabad helyet engedve mély tisztelettel meghajoltak a pápa követe előtt, aki szintén táncolt a menyasszonnyal. De a pápa A Jó Pásztor Verses Krónikája NYÁR-ŐSZI EGYVELEG Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Amerikaiak részére, akik naponta olvasnak uj- Ságjaikban, az élelmiszerfelesleg problémáiról, nehéz megérteni, hogy a világ népeinek körülbelül kétharmada nem táplálkozik megfelelően vagy egyenesen éhezik. Hosszabb távon az élelmezés kérdése az emberiség sarkalatos problémájának bizonyulhat. Egyszerűen azért, mert az elmaradott népek nem rendelkeznek azzal a tudományos felkészültséggel, hogy jelentősen fokozni tudják mezőgazdaságukat, — de ugyanakkor gyorsabban szaporodnak, mint a fejlett, civilizált népek. A ealiforniai egyetem dietikai osztálya most többévi munkával kidolgozott egy élelmiszert, amely megoldás lehet erre a problémára. A mesterséges élelmiszer a szójababból származik, de miután már kihasználták és a maradék héjjá készen állna az eldobásra. Ebből állítottak elő egy fehérjékben gazdag pépet, amely igen magas kalóriatartalmu. Egy ázsiai ember élelmezésének kiegészítéséhez szükséges 1800 caloria 3 centért állítható elő. Tudjuk, hogy mesterséges élelmiszerek elterjesztése fölötte nehéz, mert nincs konzervatívabb testrészünk, mint a gyomrunk. Az ízlést nemzeti Gondolkoztunk-e már, vettük-e már számba: mi a magyar útja nagy Amerikába? Dicső történelmünk lapjait forgatva, utunk a U. S.-ben régen meg van szabva. Becsületes munka, nemes egyszerűség, Amerika iránt örök polgárhüség. Hány magyar volt? Most már nem is tartjuk számon, akik uj [hazánkért küzdtek a csatákon. Hol patakja omlott az ifjú vérnek, jó márkája volt ott minden magyar névnek. S hol legtöbben voltak dicső hősök, holtak: az a tábor volt, hol magyarok is voltak. Ha mérlegre állnál Pató Pál magyarom: gyakran szégyenkezned kellene ám nagyon. A Bár fronton persze mindig gavallér vagy, de a kultur-szomjad sohsem volt elég nagy. “Kultúra? Vaj’ mi az? Nóta, iszom-eszem? Más kultúrán biz én nem töröm az eszem !” Úgy vagy te, magyarom, lappal, tudománnyal, mint mikor a lélek ólomszárnyon szárnyal. “Minek ez? Minek az?” — Ez a régi nóta s nem lettél műveltebb 20-30 év óta. Tudni, művelődni mindig húzódoztál: meghalsz s azt sem tudják, hogy valaha voltál. Otthon éber szemmel kerülget már a csősz, a szőlőkbe lassan beoson már az ősz. Sok levél sárgul már aranylón és szőkén, borrul álmodik már a szőlő a tőkén. Barack, körte, szilva, narancs, dió, alma: nind megérlelte már a nyár büvhatalma. Közeleg az ősz , . . de még tart a nyár égése, Isten kebelének forró pihegése. Egyformán jut a fény minden teremtménynek: embernek, állatnak, gazdagnak, szegénynek. 3 mégis vannak, kiknek nem sok jut a fákról, csupán néhány morzsa másnak asztaláról. ■■■■■."C -----< ■ ---.'-E követe nem fogta át a meny- *■ asszony derekát, hanem mind- í ketten egy fehér keszkenő ] csücskét fogták és úgy lej tét- ^ tek néhány tánclépést. Nem-fejedelmi lakodalmon - az ifjú pár tánca után a nász- , nagy kapta derékon a menyasszonyt, de aznap a menyaszszony többet nem táncolha- >] tott. Csak a násznép, egymás ;] között. A főúri lakodalmakban leginkább a lengyel tán- ‘ cok változatait járták, de sor ■ került az egeresre is, megtap- ! solták a süvegest, és vigságos hangulat kerekedett a lapockatánc utám Hol a menyasszony? > A menyasszonyt közben tán észre sem vették, eltűnt a teremből. Nászasszonya öltöztetni vitte, mert a menyaszszony rendszerint háromszor öltözködött lakodalmán. Elő- ■ szőr, amikor a vőlegény ajándékait átvette, majd láttuk a fehér atlasz menyasszonyi ruhájában és végül nehéz selymü színesben. írva vagyon, hogy gróf Csáky Istvánná 1643-ban Szepes várában jövendőbeli urának kívánságára, lakodalmán először szederjésbe, majd tengerzöldbe és végül karminvörösre öltözködött. A menyasszony második ruhájában a második nap járta a menyasszonyi táncot. Ekkor mindenki táncolhatott a meny asszonnyal, sorban mindenki, minden vendég és az utolsó menyasszonyi tánc következett a szomorú, megható, könnyes búcsúztató. Búcsú a szülőktől Erre az ünnepélyes alkalomra a vendégsereg fé.kört alkotott, majd előállt a menyasszony és szivettépő szavakkal bucsuzkodott szüleitől. Hálásan köszöngette, hogy felnevelték, de néhány szó * > után szava már hangos sirás-1 ba fulladt. Térdreesett szülei^ előtt ,csókolta a kezüket, szem nem maradt szárazon, de már bővült is a félkör. Hat diszruhás apród lépett elő, körültáncolták a vigaszthatatlan meny asszonyt, minek végeztével a vőlegény lehajolt hozzája, felvonta magához a karjaiba és ott a vendégsereg szemeláttára homlokon csókolta. De a legérdekesebb szertartás még csak most jött. Az egyik' vőfély előállott, kivonta élesrefent kardját és a virágkoszorut levágta a' menyasszony fejéről. Ebben a pillanatban a tarackok ismét eldördültek, élj ént kiáltott a vendégsereg, a pohárnoknak már ismét felhordták az ezüst kupákat “igyunk az uj asszony egészségére” — harsogott a násznagy szava és ittak, meg táncoltak kivilágos virradatig. KÉPEK KANADA MÚLTJÁBÓL CHAMPLAIN, A NAGY FELFEDEZŐ (Canadian Scene). — Mig az angolok és hollandok nagyban kutatták az Északnyugati Átjárót, a franciákat a XVI. század nagy részében helyi jellegű háborúk kötik le. így a feltárásokban való tevékeny résztvállalásuk is elmarad. Mikor azután 1598-ban a béke helyreáll, érdeklődésük megint az Atlanti Óceán túlsó partjára fordul. Az uj kutató empört élére Sámuel de Champlain állt. Felfedeződ pályafutása 1599-ben kezdődött mikor is a spanyol hajóhaddal Nyugat-Indiába megy. A szigetcsoport számos spanyol telepét s a mexicoiakat is felkeresi. így azután az Újvilágról jócskán bzerez benyomást. A francia király nagy elismeréssel fogadja útjáról szóló beszámolóját, 1602Jben Franciaország geográfusává nevezd ki és Siertr de Champlain de Saintoge címmel a nemesek sorába emeli. 1603-ban kezdi meg északamerikai kutatásait Nova Scotia partjára érve. 1608- ban keresi fel a Szt. Lőrinc folyam völgyéi, Jacques Cartier korábbi útja színterét. Quebec táján cserekereskedelmi telepre bukkan, ahol a szárazföld belsejébe vezető utat vigyázták. Emlitésreméltó, hogy a honfitársa, Cartier által említett Stadacoma nevű indián telepnek nyomát se látja. Száz év múlt el azóta. 1609- ben Champlain első nagyobb szárazföldi utján hatalmas vadonba kerül, mikor a Richelieu River mentén a nevét viselő tóig is eljut. Noha a Richelieu völgyében végzett kutatása e terület ismeretéhez nagyiban hozzájárul, a Nagy Tavak környékének felfedezése jelenti legfontosabb földrajzi feltárásait. Az előtte járt európai kutatók nyomdokaiba lépve, ő is a keminensen átfutó átjáró után kutat, mely a nyugati tengert a távoikelettel, Ázsiával kellett volna, hogy egybekapcsolja. 1611-ben két társát elküldte az Ottawa folyó mentén élő Algonquin indiánok Iközé, hogy megáliapitsák: vájjon a nyugati tengert el lehet-e érni abban az irányban. Az egyik, Vignau, a telet az indiánok közt töltötte, tavasszal visszatért az északnyugatra fekvő “nagy tenger” hírével. A hir annyira fellelkesitette Champlaint, hogy 1613-ban maga is elindult, hogy személyesen győ-' ződhessék meg valódiságáréi. A mai Ottawa tájána Ghaudiere Falls-ig jut el, nyugatra meg az Alumette l-jlandig-. Csalódására az indiánoktól megtudta; hogy Vignau csak eddig jutott, s így a nyugatra fekvő hatalmas tenger csak mese. Kutatóutja azonban, mégsem veszett kárba, mert az indiánokkal jó kapcsolatot épített ki, s erre később nagyonis szüksége lett. Champlain harmadik nagyobb útját 1615-ben a szárazföld belsejének veszi. Vele mentek a Recollet atyák. Egyikük, Father LeOaron, a Chaimpiaintól elért legnyugatitlb ponton is túljutott. Le Caron atya kezdte meg a húron indiánok megtérítését, melyet később a jezsuiták folytattak. Az Ottawa és Mattawa folyók mentén Champlain és társai a Lake Nipiissingig jutnak s a French Riveren keresztül végül is a Georgian Bayre. Itt csatlakozott a huronok egyik háborús osztagához, kik a déli irokézeket akarták megtámadni. Champlainnak igy nagyszerű allkialma nyílt az ország s az indiánok tanulmányozására. Útjuk a Lake Simcoen keresztül a Trent Valleyt szelve a Lake Ontariohoz haladt. A csapat azután a tó északi partja mentén keletnek vette útját. A Bay of Quintet elérve, déli részén csónakkal átkeltek. New York északi részén Oneida környékén támadták meg aztán a huronolk az első ; irokéz telepet. A támadást a védők azonban mesteri‘ en elhárították s a sereg nagy össze-visszaságban me. nekiüt. Csak a legnagyobb nehézség árán érhette el a megmaradt részleg Lake Simcoet és a Georgian ’ Bayt. Champlain 1616-ban tért vissza Quebeebe. A j Nagy Tavak vidékére vonatkozó ismeretei ekkoriban már igen széleskörűek voltaik. , Bár Champlain Francia-Kanada szolgálatában ■ még egy évtizedet munkálkodik, felfedező kőrútjait 1 ezzel befejezi. A Lake Champlain, Nipissing és Simp coe tavak felfedezése a későbbi kutatók fáradozását I már a Lake Huron és a Lake Ontario tavakról szóló - elentését is tekintve, igazán megkönnyíti, Champr 'iáin 1635-ben, karácsony napján halt meg. Neve az Iszakamerikai felfedezések könyvéiben kicörülhetet’einül beiródott. hagyományok szabályozzák. De a pépnek állítólag az az előnye, hogy megizesithető: hús, sajt, hal és főzelék izre. Pakistan az első állam, amely érdeklődik a találmány iránt, sőt hir szerint 25,000 tonnát rendelt belőle. Más élelmiszerben szegény országok — nevezetesen Japán és Israel — szintén érdeklődnek. Lehet, hogy az amerikai tudomány ezzel a találmánynyal egy mentő övét dobott a világ éhező népeinek. És a jobbágyok . . . Künn már valóban hajnalodott, álmos már a vendégkoszoru, a tánc se olyan szives már, a bor sem Ízlik, a torták se fogynak és a főember is hirdeti már, hogy alvásra várnak a szállások. A vendégsereg oszladozik, ki-ki nyugalomra, de reggel már zenés ébresztő, verte fel az alvó várkastély csendjét . . Dél felé már mindenki ébren, “folytathatjuk, ahol abbahagytuk”, borizü a beszédje a násznagynak, de most ősi szokás szerint a lakodalmas nép kivonul a jobbágyak közé, hol különféle népies mulatságokkal szórakoztak. Itt a főember mézes borral kinálgatta az asszonyokat, majd az asszonyok összecsókolóztak . . . A régi-régi már sárgult naplójegyzetek, levelek mind arról tanúskodnak, hogy Írójuk élete legszebb és legmaradandóbb emlékének lakodalmát vallja. És ezek a lakodalmak felbonthatatlanok maradtak. Szív esküdött örök hűséget a szívnek, az Isten előtti* “igen” szent, a házasság sirigtartó és igy ezeknek a régi magyar főúri lakodalmaknak emléke örökre fennmarad. Rájuk gondolva, álomvilágban járunk. HARCTÉRI LOVAGIASSÁG Amikor Amerika hadat üzent Kanadának 1812- ben, néhány amerikai tiszt a Niagara erő iből épen angol tisztekkel vacsorázott a George erődben. (A két erőd szemben van egymással a Niagara folyó partján.) Az angol tisztek ragaszkodtak hozzá, hogy vendégeik fejezzék be az étkezést. Vacsora után lekisérték az amerikaikat hajójukhoz, kezet ráztak velük (Folytatása a 6-ik oldalon)
