A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-08-19 / 33. szám
2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: E. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5U28 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: így évre ---------------------------$6.00 fél évre _________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year _______________$6.0( Half Year _________________$3.5t ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Offici of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. MIRŐL FOGUNK MAJD DISKURÁLNI? Az “atombomba apja” a magyar származású tudós Teller Edward azt jósolta a minap San Franciscóban, hogy pár év múlva uj műszerek segítségével hónapokra előre megtudjuk majd jósolni az idő járást. így, tette hozzá mosolyogva a magyar profeszszor, elvész majd az egyetlen közös téma, amelyet sohasem ununk meg és amelyről két idegen, ha öszszekerültek, nyomban diskurálni tudtak. Szép időnk lesz, reméljük, mondjuk még ma, de jövőre talán már nem lesz érdemes részletekbe boscátkozni, mert hiszen mindenki előre fogja tudni, hogy mikor esik, mikor havazik, mikor jön a vihar. Elektronikus gépek “kémlelik” majd az égboltot is jelzik a változásokat. Ha egy társasági témát el is vesztünk, annál többet nyerünk majd más téren a csodálatos felfedezés révén. A farmerek áldani fogják. A szabadtéri színháziak és más látványosságok nyáron nem fizetnek rá a hirtelen esőre, amely elűzi a közönséget, mivel esős napon nem lesz előadás. A vetés is az időjáráshoz igazodhat, vagy magát az időjárást igazítják egyes környékek szükségleteihez. Ahol nagy legelők vannak ,ott mesterséges esővel szüntetik meg a szárazságot. Ahol a vetésnek kell a zápor, ott ugyancsaf. mesterséges beavatkozással csalogatják majd le a felhőket. Az orkánt, szélvészt, tornádót kis atomágyukkal fogják elriasztani. Egy ilyen robbanás elegendő ahhoz, hogy a tornádó “magját” szétoszlassa, akár egy szappanbuborékot. Nincs messze hát az idő, hogy a természetet megzabolázzák és az emberiség sorsa biztonságosabbá válik. A meglepetések kora lejárt, jövőnket összehangolhatjuk majd a természet, a föld jövőjével. TERJED A KULTÚRA A pekingi rádió büszkén harsogja világgá, hogj Tiencsin városban megnyílt egy gyermekmozi — a második gyermekmozi az országban. Óriási! A 600 milliós Kínának most már ké. gyeimekmozija van. Öt évi kommunista uralom után igazán tekintélyes teljesítmény! SZÁZALÉKOKAT ESZNEK? Jelentős növekedést mutat ez évben az albán állami és szövetkezeti kereskedelem forgalma. Az első negyedévben 38 százalékkal több cukrot, 39 százalékkal több húst, 98.4 százalékkal több vajat, 38 százalékkal több tejet fogyasztottak, mint az előző év hasonló időszakában. Érdekes és tanulságos ez a közélelmezési kimu tatás. Csak százalékszámokat adnak ki, nem az egyes élelmiszerek mennyiségét, úgy, hogy senkisem ellen őrizheti a hozzáfűzött kommentár igaz vagy hamu voltát. Ha az albán proletárnak tavaly az első negyedévben egy font cukor jutott, 38 százalékkal több cukorral nem megy sokra. így van ez az egész szovjet birodalomban: mennyiségek helyett százalékokat adnak közzé — nyilván azért, mert a mennyiségek nyomorúságosai csekélyek. GYERÜNK MOSZKVÁBA! Tito Moszkvába megy. Adenauer német kancellárt vodkával és kaviár ral, Ígéretekkel és fenyegetésekkel várja Moszkva Nasser egyiptomi miniszterelnök bejelentette hogy még elnök is lehet belőle, már megkapta a: orosz vízumot. Szenátorok és képviselők egyre-másra vízumot kérnek a washingtoni szovjet követségtől. Mindenki Oroszországba akar menni. Mindenki . . . kivéve az amerikai kommunistákat. Az ő elvük: Másnak ott jobb, nekünk itt jobb ÖRVÉNY SZÉLÉN Dél-Korea köztársaság elnöke, Syngman Rhee ismételten figyelmeztette a Nyugatot, hogy az északi országrész kommunistái állig felfegyverkezve lesik üzen az asztalon tervezték ki Normandia invázióját Ike és Churchill. Az asztal is a székek most a Fehér Házban láthatók. AUGUSZTUS Irta: FEKETE ISTVÁN Litánia után az ember kinegy a szőlőbe; ez természetes. Az is kimegy, aki ott se /olt a litánián és mégis úgy mondja, hogy: létánya után cimentem a szőlőbe; ez pedig enyhe csalás. De kimenni, mindenképen kimegy. Köztudomású ugyanis, hogy gondolkozni csak a szőlőben lehet, az öreg diófa alatt, az almaszagu, pókhálós szobácskábán — az az, ne kerülgessük a szót — a pincében. A pince ugyanis csendes és homályos, a szag kellemetes, a világ messze van és a gondok de alig merészkednek, mert haláluk a csap csikordulása, mig más indulatok jól érzik magukat, sőt szaporodnok is. Egyszóval: kimegy az ember: Viszi a kis fonott korsót, hogy az se eped jen szegény, őszi a tarisznyát, kenyeret, szalonnát benne és zöldpaprikát a hegyesből, mert ha már paprika, hát ize is legyen; és viszi a gondolatok palántáját, melyet öntözni kell szintén. Ízért palánta. És ballag az ember, mert mér’ siessen. Vasárnap van igyebár, erősen délután és a ihee nem szalad el, hanem vár, komótosan, mint aki biztos a dolgában. A levegőben nyárvégi, fűszeres illatok ténferegnek, a nap már a tőkék alját süti, hogy szelidüljön az alsó für'ök haragoszöld tekintete, a darazsak egy-egy érettebb szemet már körülhegedülnek, mielőtt csapravernék. Szél nincs de egy ilyen augusztus délutánon szél nem is ’ehetséges. Ha látható lenne, nindenki látná, hogy ott alszik a sövény mellett kezétábát szétvetve. Mindenki látsá és nevetné s ezért nem látható. A kulcs a zsuptetőben tartózkodik és az a tulajdonsába, hogy rozsdás és nagy és íem mindig található azon. 'al, mert ki a fene emlékszik vissza, hogy a zsuptető me'yik részébe szúrta az ember ? óötét volt már akkor, meg •céső is. Ez igaz. Az asszony a anu rá, aki csak az órára nézett és nem mondott semmit. A kulccsal tehát nem siet az ember, mert a kulcs ősrégi szerszám és meg kell hallgatií motoszkálását a zárban, imig a nyelvére veszi a tolóét és csattan olyant, mint agy pisztolylövés. Ez szép és ebben emlékek vannak. Aztán kitárul az ajtó félkarja és úgy is marad, mert erre tévedhet valaki, aki beszól, hogy: te vagy itt Jancsi? ámbár ki más lehetne s akkor kellemes diskurálás kezdődik: de meg nyitva marad azért is, hogy besüssön a nap, s az árva dongó kirepülhessen, mert már szétverte a fejét az ablakon, nem találván a lyukat, ahol bejött. A dongó tehát kizúdult a délutánba és Jancsi, azaz közelebbről a Pillés Domonkos Jancsi, a dongó után — igen — betette az ajtót Jancsi tehát a külső világ számára nem volt otthon. Nem. És se szó, se beszéd, azonmód tarisznyáétól ment le a pincébe. Furcsa. Aztán sercent a gyújtó, kapkodott a kis láng a gyertyán, csikordult a csap és Jancsi háromszor eresztette tele a poharat, mielőtt leült volna A-,. *jelőtt szétvetette volna a méjfeg. A három pohár hűvös ital azonban az öszsze-vissza vágtató gondolatok között innét állitva a dühöseket, amonnan a szelídeket, melyek véznák voltak és éppen csak hogy voltak. A tarisznyát csak ezekután kanyarintotta ki nyakából és leülvén kis székre, azt mondta, hogy: —- Ez nagy csúfság, ez nagy ... És újra ivott, amitől a szelid gondolatok elenyésztek, mint ködben a füst, mig a bosszúállók kinőttek, mint fagyos éjszakából a nyárfák. És nőttek, egyre nőttek, mintha Jancsi az élet vizével öntözte volna őket, holott rizlinggel öntözte, igaz a háromévesből, ami számításba megy. Ezenkívül Jancsinak az oldala is fájt ,meg a térde is. Ezt a fájdalmat egy Julcsa nevezetű tehén okozta, aki Jancsit ma reggel rúgta fel másodszor és fújt és a fejét is rázta, jelezve, hogy öklel is, ha kell. Ezt a Julcsa nevezetű tehenet pedig Jancsi Kápasztás Kis Illéstől vette, aki komája volt pedig és egy árva szóval nem említette, hogy a tehénnek ilyen erkölcse volt. Odakint már feljöttek a csillagok és szerencsésen nem látták hogy ember taplót szerel egy kis bádogskatulyába, de csak a sarkába, mig a skatulya többi részében gyufaszálak vannak., melyek alkalmas időben lángra lobbanhatnak, ott, ahol kell. Mondom a csillagok nem láttak semmit — mert talán lepottyantak volna ijedtükben; igaz, Jancsi se látta a csillagokat. Pedig szépen csillogtak az égen és nézték a földet, hol elültek az égen és nézték a földet, hol elültek már a darazsak, álmosan suttogtak a fák és a gyepű alól előbujt a szél és lengve fürdött a kakukfü éjszakai illatában. Jött-ment a szél, kicsit még álmosan és tapogtózva. Nekiment az öreg falaknak, fáknak és bokroknak és nekiment az ősöreg kőkeresztnek is aki megingott és mert száz éve állt már ott és ennek is elérkezett az ideje, rettenetes dobbanással zuhant a földre. A szél megszeppent, elloholt és halálos csend lett egyszerre. — Mi volt ez? — ugrott fel Jancsi, mert mintha a föld indult volna meg. •— Mi volt 1 az ? A bosszú nyárfái megreszkedtettek, Jancsi pedig kibotorkált az éjszakáoa. Gsak a csend. Semmi. Alit egy darabig, homloka meghüsült és amikor látni kezdett, egyszerre meglátta. —A köröszt! Odament, körüljárta és megtapogatta a köveket. Aztán csak állt. Nézett az égre, nézett a földre és egyedül érezte magát nagyon. Valakihez szólni kellett volna, de mivel nem volt senki, visszament a pincébe s az ajtót szélesre tárta, mert hátba jön valaki? De nem jött senki, csak a csendes éjszaka folyt le a lépcsőkön, s az éjszakának most olyan illata volt, mint a régi virágoknak, ott a kőkereszt párkányán. A skatulyából ezekután kivette a taplót feltette a gerendára, a gyertyát elfujta és meg-megáiiva, botjával a földet ütögetve elballagott hazafelé. Szép, nagy éjszaka volt. Puha béaesseg álmodott a tőkék között és az őszibogár panaszos zengését a fáit csúcsáról hallgatták a csillagok. NEKI NEM SÜRGŐS Füttyent a vonat és az elkésett atyafi nem nagyon nézegeti, csak beugrik az első kocsiba. Majd jön a kalauz és nézi a jegyeket: — Hallja bácsi, a maga jegye nem ide szól, ez gyorsvonat, erről le kell szállnia. —Miattam engedhetik lassabban is — felel a mi emberünk —-, az én munkám nem sürgős. A TESTVÉRKE rz alkalmat a fegyverszünet megszegesere es a deli országrész elfoglalására. Három év alatt temérdek fegyvert és muníciót halmoztak fel a vörösök Kína és a Szovjet jóvoltából. Elfogott kémek vallomása szerint a kommunistáknak nemcsak Koreára, de Japánra és a Fülöp Szigetekre is fáj a foguk. A tervezett ázsiai konferencián okvetlenül rendezni kell majd ezt a kérdést, 'hogy a háborús veszélyt megszüntessék. Miután a szovjet békét akar, Kina sem tehet mást, mint hogy követi Moszkvát. A vörös békének persze ára van. Mit és- mennyit próbálnak majd markolni, kiderül rövidesen, ha a konferencia elkezdődik. — Mama, a kis testvérem, ugy-e az égből jött? — Igen, kisleányom. — Megértem az angyalokat, hogy szabadulni akartak tőle, ha igy ordit. Azt hiszem, nekünk is tovább kell őt adni.A CIGARETTA EGYKOR £S MOST Alig másfélszáz esztendővel ezelőtt történt, hogy Egyiptomiban egy katona, aki történetesen elvesztette a pipáját, nagyot gondolt, valahonnan darabka india-papirt (kerített elő, dohányt sodort bele és meggyujtotta. Az ismeretlen katona ezzel megteremtette a cigarettát. A dohányt egy Jean Nicot nevű francia ültetvényes hozta be Európáiba, de a feltevésnek, mintha a dohányt Angliában 1586-ban elsőnek Sir Walter Raleigh vezette volna be, semmi alapja nincs. A hagyomány szerint a nemes lovag ugyanis szenvedélyes dohányos volt és miután hazájában sehogy nem tudott dohányra szert tenni, állandóan utazgatott, hogy szenvedélyét valamiképen kielégítse. A szakszerű megállapítások ezzel szemben mások. A dohányt minden valószínűség szerint már 1556 körül Sir John Hawkins hozta be Angliába és az akkor még rendkívül költséges élvezetnek először Islingtonban, a “Pied Bull Inn” csapszélkiben hódoltak az emberek. Az államhatalom nem nézte jó szemmel a dohányzás elterjedését és 1614-ben I. Jakab király rendeletét adott ki a dohányzás ellen, a kincstár pedig 1 font dohányra 6 shilling és 10 penny adót vetett ki. Bizonyos, hogy a dohányzás semmiesetre sem használ az egészségnek. Az élvezet, amit nyújt, kétségkívül a dohány nikotin tartalmának tudható be, már pedig a nikotin erős méreg. Ezzel szemben, mint minden narkotikum, a dohányzás egyszersmind megnyugtatja az idegeiket, esillapitólag hat és mindenesetre sokszor bizonyul vigasztalónak válságos pillanatokban. Sokan azt állítják, a legtehetségesebb emberek nemdohányzók voltak. Nos, ugyanilyen joggal azt is megállapíthatnánk, hogy rendkívül sokan voltak az Hűbériség nagyjai közül azok, akik szenvedélyes dohányosok hírében állottáik. A politikai világ és az irodalom kimagasló egyéniségei közül a legtöbben már kora ifjúságukban behódoltak a dohánynak, amelyről Charles Kingsley -azt állítja, hogy a “szegény ember eledele”. Tennyson, a világhírű költő méregerős fekete szivarokat szitt és ezenkívül tubákolt is, sőt alkalomadtán pipá•a is rágyújtott. Ő volt az, aki azt állította dohánytacskójáról, hogy az elég terjedelmes az egész államkincstár befogadására és elég szép, hogy egy Kleopátrának fejdiszül szolgáljon. Carlyle és Darwin lemondtak ugyan.a zásról, ám hamarosan újra visszatértek kedvenc szoakozásukhoz. Carlylenek orvosa tiltotta meg a dohányzást és az -író saját állítása szerint rettenetesen szenvedett, különösen az első időben a dohányzás nélkülözése miatt. Egy szép napon azután, amikor történetesen az erdőben sétált, nagy meglepetésére 3gy bokor tövében pipát, dohányzacskót, tüzelőszerszámot talált. A holmit nyilván valamelyik kiránduló vagy lovas veszíthette el útközben. Carlyle nem sósat töprengett. Fogta a pipát, jól megtömte dohányiyal, rágyújtott és azontúl nyugodt lelkiismeretű’1 dohányzott tovább. Darwin még sokkal rövidebb ideig türtőztette magát és csupán négy hétig állta meg dohányzás nélkül. A dohányzás lelkes rajongója volt Lord Byron is, Lord Wolseley, a nagynevű bíboros késő ivadéka, maga is kiváló angol államférfi, pedig valóságos rekordot állított fel a szivározás terén. Óránként öt szivart szívott el. Szenvedélyes dohányos volt Bismarck herceg Is a vaskancellár, aki még a königgraetzi csatában sem mondott le a dohányzásról és nagy dohányos hírében áll a legújabb idők majd valamennyi nevezetes egyénisége. Mindezek után önkéntelenül felvetődik: a kérdés: ugyan mi hát az a nevezetes nikotin, amelynek ennyi rajongója van? A dohánykivonat nem egyéb színtelen folyadéknál, amely a víztől alig különböztethető meg. Van azonban még egy másfajta növény is, amely a dohányhoz hasonló terméket szolgáltat és ez az egyedül Ausztráliában megtermő ostorindás növény, amelyet Duboisia Hopwoodi néven ismer a tudomány. A növény fekete hajtásait évszázadok óta ugyanúgy használták, mint a nikotint. A dohány nikotintartalma átlag 2-3 százalék. Manapság ugyan már olyan dohányfajtákat is termelnek, amelyek nikotintartalma nem több másfél százaléknál. A dohánytermelő államokban ezekszerint módjukban áll olyan dohány termelése, amelyeknek nikotintartalma a minimumra lecsökkenthető. MAGYARÁZAT — Miért tartóztatták le ? — Mert lekéstem a vonatot. — Hogyan, hiszen ez nem büntetendő cselekmény. — Nem, de ha nem késtem volna le, nem foghattak volna el . . . a szegény gyereket? — Naccsága, kérem, elfelejtettem az orvosságot felrázni, mielőtt beadtam volna neki. OPTIMISTA — Ki a legnagyobb optimista? — Na? GONDOS KEZELES .. T T sürgősen elkezd svédül tanul— Mondja, Marcsa, az Is- ni, hátha feleségül veheti a tenéxt, mért rázza annyira azt Greta Garbót.
