A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-08-12 / 32. szám
UK OLDAL A JŐ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó the good shepherd publishing company Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ««Btt*»» 53 ELŐFIZETÉSI Egy évre _________ Fél évre _________ DIJAK: ..$6.00 ..$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One YeiV ________________$6.00 Half Year ________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. TITO BARÁTKOZIK A SZOVJETTEL Kezdenek felmelegedni a kommunista testvérek. Az oroszok úgynevezett parlamentje meghívta Moszkvába a jugoszlávok úgynevezett parlamentjének egy küldöttségét. Lesz vodka, balalajka és lesznek titkos egyezmények. A Nyugat nyugtalan. Ezermillió dollárt pumpáltak bele a jugoszláv gazdaságba és haderőbe, és most úgy néz ki, hogy Tito hátat fordít jótevőinek és összeölelikezik az ellenséggel. Tito kommunista diktátor kezd úgy szemtelenkedni, mint a kommunista szövetség mézes éveiben, amikor — nem felejtettük el — amerikai repülőgépeket lepuffantott a levegőből, mint újabban a bolgár elvtársak tették. Állítólag orosz MÍG repülőgépeket kap Tito, ráadásul az amerikai repülőgépekre, amiket az utóbbi években kapott. Olyasféle szerep jutott most neki, mint Franco spanyol fasiszta diktátornak, aki semlegességével jobbra és balra zsarolt sikeresen. ANGOLUL TANULNAK New York város közjóléti bizottsága angol tanfolyamokat nyitott bevándorlók részére. A múltban az úgynevezett esti iskolák pótolták ezt az intézményt. Az újonnan érkezettek itt megtanultak anynyit, hogy a Brooklyn hidat nem adhatták el nekik. De ahhoz, hogy uj életet kezdjenek egy idegen földrészen, még nem tudtak eleget. Ez hátráltatta az ujamerikások elhelyezkedési lehetőségeit, korlátozta érvényesülésüket. A Harvard egyetem közreműködésével dolgozták ki az uj tanrendet és kitűnő professzorok oktatják az angol nyelv rejtelmeire az Európából és Puerto Ricoból 'érkezőket. Felnőtt férfi és nő számára nem olyan egyszerű egy uj nyelv elsajátítása. Ezzel számoltak a tanárok, akik igyekeztek egyszerüsiteni a tanítást. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 2400 növendék közül 1500 jó eredménnyel vizsgázott. Ezek háremnegyedrésze nyomban talált is munkát éis munkaadóik teljes mértékben elégedettek velük. A bevándorlókkal megértették, hogy ha várnak, ha halogatják a nyelvtudást, később már egyre nehezebben fog menni. Rászoknak az angol szavak helytelen kiejtésére, “akcentusuk” olyan vastag marad, mint az első hetekben és hónapokban. Tanácsos lenne, ha más amerikai városokban is követnék a new yorki példát, lehetővé téve a bevándorlóknak a tanulás könnyített, modern formáját, Azok, akik így felkészülve kezdik amerikai pályafutásukat, egész életükben hálásak lesznek a városnak, amely talpra állította őket. FIGYELJÜK A KÁVÉT! Rio de Jameiroból, a brazíliai és kávé fővárosból, nyugtalanító időjárásjelentések érkeznek. Hideghullám száguldott át — állítólag — a kávéültetvényeken, éppen Parana államban, amely a kávétermesztés egyik központja. A hideg leszállt 14 fokra és egyes helyeken hó esett, 20 incs vagy kevesebb. Észak-Paranábam a kávécserjék fele elfagyott — állítólag. Mit jelent mindez? Drágább kávét. De nem ma, sem holnapután, hanem csak a jö/ő év júliusától kezdve lesz megint kávéhiány és kávédrágulás — állítólag. Állítólag — ezt kell mondani, mert a spekuláció éppen abban áll, hogy a kávétőzsdéken előre isznak a láthatáron jelentkező drágább kávé ünnepélyes fogadtatására. Figyeljük: lesz-e kávédrágulás 1956 július 1 előtt? A BOLYGÓ ALELNÖK Richard M. Nixon alelnöknek az alkotmány értelmében iáiig van valami hivatalos teendője azon kívül, hogy elnököl, — amikor ráér — a Szenátusban. Ezért Eisenhower elnök már kétszer is elküldte nagy külföldi útra. Először Ázsiába ment, országról-országra, a feleségével és mindenütt jól érezte magát. Aztán Közép-Ameri'kában utazgatott és mindenütt jól érezte magát. Most arról van szó, hogy elküldik A rásózás akadémiája Az újságok “Állás férfiak részére” rovatban már napok óta szinte fátumszerüen botion ebibe a csábító hirdetésbe: “2—300 dollárt játszva megkereshetnek ügyes féfiak.” Én meglehetősen ügyes embernek tartom magam és. ámbár rég kinőttem már abból a korból, amikor még játszadozással ütöttem agyon a felesleges ükömet, kíváncsi lettem a titokra, ki lehet az a jóakaró, aki ily módon siet a kenyérfélén emberek segítségére? Iroda. Ki se nyitom a számat, máris 'tudják, miről van szó. — Igen, az állás. Hát kérem . . . mi adunk önnek bizományi árut. Semmi más dolga nincs, mint kiállani a sarokra, egy kapu alá és túladni rajta .. . Vagy öitvenen tolongtak az előszobában. A fele csalódottan fordul vissza: — Hja, utcai árusnak csapjak fel? — sóhajt valaki. — Nem mintha derogálna ... a családomért mindent megtennék ... de nem értek hozzá .. . soha egy gombostűt nem tudtam másra rátukmáln; . . . A kövér, eptimisztikusan ragyogó ábrázatu urnák, aki ideesőditett bennünket, hadonászva magyarázta: — Fel a fejjel, nem szabad mingy árt az elején meghátrálni! És sziv'Jleritő beszédet intéz hozzánk. Lelket önt a csüggedő tömegbe. Nem is olyan nehéz. Meg lehet tanulni. Hol? Nem muszáj kiállani a sarokra ás megfigyelni a konkurenciát. A vállalat a Valóiban dolgozni szándékozó urakat saját költségén kiképezi? Irta: TAMÁS ISTVÁN Hol? Az utcai árusok akadémiáján. Ez a legfrissebb egyetem. Természetesen beiratkoztam. — Választhat — mondotta előzékenyen az ügynök, — töltőtoll, borotvapenge, hajnövesztőszer, patent nyakkendő között . . . A cipőfűzőnél kötöttem ki. Tandíj nincs. Ezt a társaság fizeti. Másnap este hét órakor vonultam be. Egy szappangyár rakta:helyiségében ütötte fel a sátorfáját az “akadémia”. A miliő puritán egyszerűsége a középkori szabad egyetemekre emlékeztet. Vagy hetvenen szorongtak itt, szerencsétlen, letört egzisztenciák, akik elszántan néznek a sorsuk elébe. Egy szakállas, komoly ur azon töpreng, hogyan fog tudni megállítani vadidegen embereket. ‘ Csak úgy ufcmukfuk leszólitani, hogy kérem, itt az ckkázió! Háthá goromibáskodnak? És a hölgyek! Még félre fogják érteni . . . Jellemző, hogy a legtöbbjét ilyen kicsinyes aggodalmak kínozzák. Hét óta után pár perccel befut egy alacsony, szőke, aktatáskás férfiú. — A tanár ur! — suttogja áhítattal a szolga. Cseppet sem professzoros a külseje. Inkább egy tisztességben megöregedett kereskedőhöz 'hasonlít. Az is. Alaposan érti a szakmáját. Annyira, hogy a társaság, 'amely foglalkoztatja, őt szemelte ki erre a katedrára. — Hát, uraim — mondja kézdörzsölve, — mind együtt vagyunk? Pompás. A keze ügyébe akad egy eltévedt szappan. Azzal zsonglőrködik.----------—. ____—-------Moszkvába, a feleségével. Ott is biztosan jól fogja magát érezni a szimpatikus fiatal pár. Útiköltség nem számit. Elég jövedelmi adót fizetünk, Washingtonban van pénz, mint pelyva. A Jó Pásztor Verses Krónikája NYÁRI MIEGYMÁS Irta: SZEGED Y LÁSZLÓ Forró volt a napunk, békésen lezárjuk s a hűvösebb napot reménykedve várjuk. Hisz minden nap rejtély, minden másnap végzet, nem sejtjük, hogy Isten másnapra mit végzett? Közel van a holnap, mégis csupa rejtély; csak végén tudod meg, vesztettél vagy nyertél? Bárhogy éljük mánkat, csak azt tudjuk: vagyunk, de még nem is sejtjük másnapi holnapunk. Hej pedig a holnap, hej pedig a másnap} lehet, hogy éltünkben uj fontos határnap. De ha nem ismerjük a parányi jelent, hogy ismerhetnék meg a távol végtelent? Ám hagyjuk a rejtélyt, vessünk fel uj témát: miit kívánsz, honfitárs: komolyat vagy tréfát? Szóm most komoly tréfa sok-sok honfitársnak: közeleg a perce a nlagy megrovásnak. Mért is nem szereznek újabb olvasókat s mért nem mosdatják meg a mosakodókat? Persze: nincs pénz s idő a lap olvasásra, s a lap ára mindig kell valami másra. Pedig házat senki nem vett még lap árán, Csak a lélek maradt tudatlanul, árván. Egyik elfüstöli, másik inni siet: s ritka fehér holló, ki pontosan fizet. Hallga: a nagy kárpit egy percre fellebben, békésdit játszottak a hatalmak Genfben. Poharát Buganin fenékig felhajtja, s elszántan az egész világot akarja . . . Lépcsőnkint országról-országra vágy egyre, amíg lassan felér a nagy világ-hegyre. S szól a U. S. elnök: “Fenyeget az örvény, de az önvédelem szentelt örök törvény. Előbb csak jelszavak, Ígéretek, táncok s végül a népeken csörögnek a láncok. De minket nem nyel el a vörös kárhozat, mi sohasem leszünk rabszolga-áldozat!” — Önök ugyebár valamenynyien újoncok? A legkezdetón állanak egy uj pályának. A sors utjai kiszáimithaatlanok . . . magam se hittem volna ezelőtt három évvel, hogy itt fogok előadást tartani az utcai árusítás lélektanáról . . . de az embert, bárhogy ügyel is magára, mindig meglepetések érik . . . A közvetlen, részvétteljes hang bizalmat gerjeszt a hallgatóságban. Valahogy felolvadt az első percek jeges, feszes atmoszférája és most már mozgolódni kezdtek. — Jó pofa — jegyezte meg valaki. A professzor aztán rátért az egyes szakmákra. De általános előadásai is a közös célt szolgálták. — Hát nézzük © cipőfűzőt . ’. Ön — és odafordult egy ria'dlt, kínosan előkelő úrhoz, — szabad a becses nevét? — Bárdi Visky Dániel . . . — Ön, kedves Visky, áll méla lesben a sarkon, egy jó forgalmas sárikon és leghőbb vágya eladni azt a néhány tucat cipőfűzőt . . . ám az emberek sietnek, senki se ér rá akár csak egy pillantást. is vetni az ön fűzőire . . . kénytelen ihát felhívni rá a nagyérdemű publikum figyelmét . . . Erre a célra alkalmas egy groteszk, a polgáritól rikítóan elütő öltözet, avagy a lárma . . . Szabad a becses hangját hallani? És mikor a derék férfiú tanácstalanul néz körül, bátoritóan, akár egy orvos a kis betegének, vállon veregeti: — Mondja csak Szépen: Á! Á! Á! A körülöttük állók mosolyognak, de a professzor: rájuk mordul: — Csak semmi humorizálás, uraim, a vicceket spórolják el a munkáihoz! Ott is éppen elég szükségük lesz rá! Igenis, hangvizsgát is kell teniök! , Fontos a jó orgánum, torok, tüdő! Itt nem lesz suttogva, lanem ordítva, ahogy a tor| kon kifér! És jött a tüdővizit, bőgni kellett, majd végigjátszani egy próbajeknetet: a profeszszorra rásózni egy pár fekete fűzőt . . . — Nem jó — mérgelődött, — igy sohase fog zöldágra vergődni! Nem azt suttogom, hogy “kérem alázattal, mélóztassúk egy pár cipőfűzőt”, hanem rákiáltok az ipsére: Mi az, ön rongyos cipőfűzővel szaladgál? No, maga se viszi sokra ebben az életben!” És mielőtt még magához tér az áldozat, hévvel folytatni: ‘Érvényesülni óhajt? 'Próbálja meg az én cipőfűzőimet! Bankvezérek — itt nem árt diszkréten fülbesugni néhány smert pénzkapaeitás nevét — használják az én fűzőimet! Önnek kivételesen megmutatom fűzőm előnyeit!” És mielőtt még felocsúdik, vagy el’óg, rárohanni, bevinni egy kapu alá és leszedni a cipőjét, befűzni az újat és rarivallni, hogy járjon! Nos, ugye mintha újjászületett volna?” Ritka ember az, aki ilyenkor rém bólint. Mire bccsomago’ gy tucatot, hogy vigyen haza artalékot és a kedves családána'k . . . Óriási sikert aratott. Akár egy primadonna. A tapsoktól mámorosán dicsekedett: — Amikor az első ízben áll tam ki, a saját igazgatómra sóztam rá féltucat borotvapengét! Úgy ám! Ezután kiképezte a nadrágtartó, a boro'tvaszapp'an- és a zsebkés-osztályt. Egy savanyú képű alaknak magyarázza: — Vidámságot! Jókedvet! Mindig nevetni! Vicceket mondani! A savanyu képet I hagyja a vevőnek, aki fizet! VAKÁCIÓN A HONATYÁK £S A HAZA BÖLCSEI A múlt héten a kongresszus mindkét háza darabbér-munkát végzett s végül is sikerült — a szenátusban kedd. éjfél után 5 perckor —egy csomó friss törvényt bedobni a kosárba, aztán a léghűtéses ülésteremből kiszaladtak, mint iskolásgyerekek a tanteremből, a honatyák és a hazai bölcsei (köztük olyan bölcsek, mint McCarthy-és Jenner) a 98 fokos hőségbe. Január 3-ig tart a szünet, azután újra kezdődik a tánc. A bucsuelőadás régi hagyományhoz Síi ven vidám és borús volt, tekintettel arra, hogy kél pártrendszer van Amerikában. De nem úgy volt, hogy a kormánypárt emberei vigadoztak és az ellenzék kesergett. Mert a kongresszusban az ellenzék volt többségben és dirigált . . . A republikánusok vezérei elégtétellel állapították meg, hogy a kongresszus jó munkát végzett, de a demokraták mindjárt ujjal mutattak önmagukra, mondván, hogy nem a republikánusok, hanem ők, a demokraták, vitték keresztül a republikánus elnök törvényhozási programjának legnagyobb részét. Rayburn, a képviselőház 'demokrata elnöke, büszkén szögezte le, hogy isokévtizedes kongresszusi működése alatt még sohasem volt oly szorgalmas és alkotó ülésszak, mint ezúttal — demokrata többség irányitása alatt. VIGADJUNK A képvisetőház ülésének bezárása után, alighogy elszállt a kisértetek órája, pajkos murit csaptak egyes jóhumoru honatyák. Ohelf kentuckyi demokrata képviselő harmonikán játszott, Friedel marylandi demokrata poharából vizet szürcsölgetett és eközben madárhangokat hallatott. Rabaut michigani demokrata honatya nagy hévvel énekelt s énekével oly lázas izgalomba hozott egy, a karzaton az előadást élvező éltes hölgyet, hogy ez lelkendezve felkiáltott, illetőleg lekiáltott az ülésterembe: “Hé, szenátor, ezt kettesbe még szebben énekein ők!” Ez a publikumsiker persze módfelett meghatotta Rabaut képviselőt, annál is inkább, mert az élénk temperamentumu hölgy (lively lady) őt szenátornak titulálta. Mindjárt felment a karzatra és barátságosan szoritgatta a kezét lively ladynek, aki Louisvilleből volt ott látogatóban és akinek a neve, akár hiszik, akár nem, Mrs. Lottie Lively. KESERŰ CSEPPEK A szenátusban Kerr oklahomai szenátor, akinen olyan hegyes a nyelve, mint egy mérgeskigyenak, mérget cseppentett a haza vigadozó bölcseinek borcskelyhébe. Ilyen ünneprontó megjegyzéseket tett: Az amerikai farmereik sohasem fogják megbocsátani a republikánus kormányzatnak, hogy olyan, farmpolitikát erőszakolt az országra, amelynek folytán a farmernép elszegényedett . . . Eisenhower jól játszotta szerepét Genfben a négyhatalmi konferencián, de ne felejtsük el, hogy azt a konferenciát csakis a demokratáknak, elsősorban George szenátornak fáradozásai tették lehetővé. ; ..Ne higyjék a republikánusok, hogy a nép egy-' könnyen elfelejti a Dixon-Yates botrányt. . . Az amerikai nép tisztán látja, hogy mi megy végibe Washingtonban a republikánus kormányzat alatt: a főhivatalokat telerakják ipari és üzleti vezérekkel és éppen ezekben a bucsunapokban az üzleti vezérek tisztességtelen üzelmeitől hangos a főváros. A JÖVŐ SZELI?... Orosz politikai és tudományos folyóiratokba: újabban egy uj jelszóval lehet találkozni: pánszláv izmus. Hangoztatják a szláv népek egymásra-utalt ságát. Egyik folyóirathan térkép van, amely Magyal országot a szláv tömbön kívül ábrázolja, Prágát pe dig német városnak tünteti fel. Mit jelent ez? Talán azt, hogy az oroszok kéz denek ráeszmélni arra, hogy Európa közepén tűi messzire merészkedtek és elérkezettnek látják a időt, hogy visszavonuljanak szláv területekre? Ha van is valami alapja ennek a feltevésnél 2gy bizonyos: az oroszok semmi engedményt net ’ esznek magas ár nélkül. Nekik minden tapodtatna Tőidet, amelyről eltakarodnak, arannyal kell megfi Sietni. Mint az ausztriai példa mutatta. Kiadták a ke vükből Ausztriát, de az osztrákoknak tiz éven át ere ükön felül kell dolgozni és árukat szállítani, míg k róják a szabadság vételárát. Tessék papírt elővenni és ceruzát! Diktál. Öt-hat családi viccet, aktuális szolid adomáikat. — Ezeket bemagolni és ledarálni! Egész nap! A hatása biztos, kipróbált! A rossz tanuló, aki már a középiskoláiban is elhasalt, verejtékezve áll és bámul. Csak dadog. Valaki mrgkönyi rajta és súg neki. Enne] már negyvenedik évét tap' trT bgyermekes, szegény búiénak, aki az élet is'koi ban is elbukott . . . Hog; fogja msgállani a helyét utcasarkon, váltam a pat nadrágtartókkal?
