A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-12-30 / 52. szám
2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: így évre ---------------------------$6,00 fél évre _________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year ________________$6.00 Half Year ________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Pcist Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. JOGOS KÉRDÉS Vinsoji képviselő meg van botránkozva, hogy a hadirendelések oly nagy részét adják ki magántárgyalás utján, ahelyett, hogy árlejtést tartanának. Vinson szerint tiz százalékot megtakaríthatnánk a katonai költségvetésben, ha a kormány árlejtés utján adna rendeléseket. Noha semmi törvénytelen nincsen a tárgyalás utján kiadott rendelésben, a felvetett kérdés mégis jogosult. Mindenekelőtt, a puszta észszerüség is azt kívánja, hogy a kormány mentesüljön minden gyanútól. Úgyis túlsók az üzletember a kormányban és a sanda gyanú felütheti fejét, hogy saját érdekeltségeiknek adnak ki rendelést. Másodszor, az amerikai gazdasági rendszer a versengésen alapszik, és ha attól megfosztjuk, nem lehetünk biztosak benne, hogy az ország érdekeit jól szolgáljuk. Vannak bizonyos módszerek a kormányzatban, amelyek nem törvénytelenek és mégis megengedhetetlenek. Jobban szeretnők látni, hogy a kormány nyilvános árlejtés utján adja ki a hadirendeléseket — amelyek ma a legnagyobb üzletet jelentik az országban —, mert legalább tudni fogjuk, hogy adónkat a leggazdaságosabb módon használja a kormány. IV agy apáink bőved-esíje. ÚJÉVI BABONÁK \ Az óramutató a tizenkettes felé jár, már minienki előtt ott a pohár bor, amivel ráköszönt a betopsanó uj esztendő, izgatott kéz várja a villanykapcsoónál, hogy lecsavarja a világosságot, mert a jövevényt sötétben illik fogadni. Hisz amit hoz, az is titokzatos, előre nem látható sok uj meglepetés, talán üröm, talán szomorúság. Nem csoda, ha mindenki szivében ott lappang valami szorongás, mit hoz az uj esztendő? Az emberi türelmetlenség nem nyugszik bele, hogy rábízza magát a sorsra. Előre szeretné tudni a meglepetéseket. Ha másként nem megy, hát c ellel akarja kivenni a titkot a nagy ismeretlenből, gáncsot vet az alig- félórás esztendőnek. Rengeteg bafco a születet ebből az emberi türelmetlenségből és majdnem mind ugyanarra a kérdésre akar választ adni: Kit hoz az uj év? Kit? Mert ez a legfontosabb. A “mit” már nem nagyon érdekel senkit sem. Az úgy is eljön, ráérünk akkor megtudni, ha már itt van. Legrégibb módja a jövendőbeli nevének felderítésére a “gombócfőzés”. Receptje a következő: Az összes ismerős és számításba jöhető urak nevét fel kell írni egy kis papírlapra. Ha ez megvan, minden kis cédulát külön-külön tésztába gyűrűnk. Az igy kapott gombócokat vízbe dobjuk és az egészet forralni kezdjük. Amelyik gombóc elsőnek jelenik meg a viz színén, az nyert, jobban mondva: az rejti magában az “igazinak” a nevét. Aki nem elégszik meg azzal, hogy csak a nevét tudja .meg az illetőnek, hanem arra is kiváncsi, hogy még abban az évben házasság is lesz-e a dologból, annak csalhatatlan bizonyossággal ad feleletet a következő eljárás: egy aranygyűrűt hajszálra kötve pohár fölé kell tartani. Ha a gyűrű szépen függve marad a hajszálon, akkor nincs semmi baj, akár meg iß lehet rendelni a menyasszonyi kelengyét. De ha a hajszál elszakad és a gyűrű beleesik a pohárba, akkor bizony baj van. Abban az évben semmi sem lesz a. gyűrűvel. Csakhogy itt egy kicsit irányítani is lehet a sors kifürkészhetetlen útjait: ;_rős hajszálat és lehetőleg könnyű gyűrűt kell választani. Az egydarabban lefejtett almahéj legtöbb esetben határozott feleletet szokott adni. Óvatosan hámozzuk meg az almát, hogy héja egy hosszú csikban maradjon meg. Aztán egyik végét megfogva dobjuk át a vállunk fölött. Ha nem szakad el, egy betűt fog mutatni. Valószínűleg S-t, vagy L-t. Ha véletlenül ilyen betűs ismerősünk nem volna, a mutatvány akkor sem veszett kárba. A legrosszabb esetben még mindig megehetjük az almát. De nem szabad azt hinni, hogy csak mi vagyunk ilyen kiváncsi természetűek. Az ember mindenütt kiváncsi. S a legkiváncsibb a nő. Még a távol Keleten is. A kis japán menyecskék sem várják ölhetett kézzel egy tál rizs mellett, hogy mit hoz a jövendő. Ő ; kártyavetéssel igyekeznek kifürkészni a nagy titkr t Szilveszter hajnalán. Az uj esztendő első pirkadásánál kivetett kártya csalhatatlan. Mindent megmond. Ha most mindezekhez még egy kéményseprő is megjelenik: az eredmény elmaradhatatlan. Mindöszsze jobbkezünk mutatóujját kell végighuzni a kéményseprő kormos ruháján és a boldog uj év “garantálva” van. Kéményseprő seprőjéből egy-két szálat kitépni, szintén ajánlatos — ellenben uraknak frakkban, vagy hölgyeknek fehér estélyi ruhában kéményseprővel ölelkezni, lehetőleg gondosan elkerülendő. Óvakodjunk az álkéményseprőktől. Ezeknek korma és vadonatúj seprője határozottan balszerencsét hoz az uj esztendőben. Tehát vagy valódi kéményseprő, vagy legalább egy rózsaszínű újévi malac kell, amelynek jól meg lehet rángatni a farkát. .Akkor aztán jöhet az az ujesztendő. Bátran nézünk a szemébe. Szilveszteri mulatság a magyar faluban. — a régi jó idők folyamán HOGYAN KELL SZAVAZNI? Budapesten november 27-én, vasárnap szavazás volt, a város népe tanácstagokat választott: 8 fővárosi és 122 kerületi tanácstagot. A pesti lapokban megjelent a hivatalos útmutatás, hogy miképpen kell szavazni. Ilyképpen kellett szavazni: “A választó a szavazatszedő bizottság előtt igazolja személyazonosságát! Ezután kézhez kapja a szavazólapot, valamint a hozzá szükséges borítékot. A szavazólapon a Hazafias Népfront jelöltjének neve szerepel. A szavazó bemegy az erre a célra elkészített,' elkülönített és függönnyel ellátott fülkébe. A Hazafias Népfront jelöltjére úgy kell szavazni,, hogy a választó a szavazólapot összehajtja, borítékba helyezi, majd a lezárt borítékot az urnába dobja.” Ez világos útmutatás, ugye? A szavazópolgárnak a kezébe nyomják a papírlapot, amelyen annak a jelöltnek a neve áll, akit a párt megválasztott. A szava zópolgárnak mindössze annyi dolga van, hogy ezt i papírlapot összehajtja, borítékba teszi és a borító kot az urnába dobja. Igazán könnyű a választás ott, ahol nincs választás ! jó hír a postásoknak Az amerikai postások jó hirt kaptak újév előtt. A póstaügyi miniszter megengedte, hogy a jövőben, szolgálatban, fekete nyakkendő helyett — bordót viseljenek. A nyakkendőt persze a postás veheti meg az uniformisa mellé. A miniszternek nincs rá fedezete, hiszen a posta deficitje igy is félbillióra rúg. Nem vitás, hogy a derék amerikai levélhordók szívesebben fogadtak volna egy kis fizetésemelést De bele kellett nyugodniok a bordó nyakkendőbe. Fiatal postások talán még örülnek is neki, hogy kissé színesebben öltözhetnek. Ha majd emelik a posta tarifáját és megreformálják az egész postaszolgálatot, amely sajnálatos módon leromlott az elmúlt években, talán a postás fizikai javaira is gondol majd a miniszter, aki panaszkodott, hogy kevesen mennek a levélhordói és posta tisztviselői pályára. A miniszter csodálkozik ezen, mi nem. Hetven dollárt kap egy hétre egy postás és ezért mérföldeket kell vándorolnia minden áldott nap. Átlagban 8 mérföldet. A teher, amit cipel, főleg karácsony és más nagy ünnepek idején, 35—40 font. A sok nyomtatvány súlya alatt görnyednek az ifjú és középkorú levélhordók. Ideje, hogy terheiken könnyítsenek. Mi lesz az ujóvben? f°6Ä SztaMn Achille d Angelo, a hires ró- Jövőre változás lesz Washmai jövendőmondó, azt mond- ingtonban> a Fehér Házban. Jajövőre Moszkvában nagy Jövőre nem f°2 sikerülni felfordulás lesz, Kruscsev ma- embernek eljutni a Holdba gához fogja ragadni a hatal- vagy a Marsba. Kevesen tudják, hogy az esz í tendő utolsó estjének, a Szil- ] veszter-estének régi magyar neve bőved- vagy béved-estéje ■ volt. “így nevezik pedig----mond- < ja tréfásan a magyar népszokásoknak egy régi krónikása , — azon nemzeti jó szokásból, hogy ekkor minden ember házánál lakoma van, mert nem : akarnak éhesen átmenni az uj esztendőbe. Még a kis gyerek is tudja, hogy ilyenkor mi a regula: bévödd, amit bévehetsz ételből, italból, mert ebben az esztendőben nem eszel többet’’. \ Ma már csak itt-ott, öreg emberek emlegetik a bővedestét, ellenben, városi hatás alatt, az utolsó tanyában is Szilveszter-estét tart anak, ahol csak elvétve gyakorolják a sok ősi izü, babonás és tréfás szokást, ami nagyapáink, dédapáink bőved-estéjét megvidámi tóttá. Indult pedig a bőved-éstje úgy, hogy ebéd után a tanyákból, majorokból falvakba, városokba özönlött a sok gazdasági cseléd,, akiknek Szilveszter-napján kezdődik az egy egész hétre szóló szabadságuk. (Tanyákban, majorokban a gazda, vagy a hetibéres ügyelt fel.) Férfiak, nők ez alkalomra ünneplő ruhába öltöztek, már akinek volt. Akinek nem volt, az meg most igyekezett felruházkodni a tarisznyában, lajbizsebben, vagy a kendő sarkában duzzadó, megtakarított évi bérből. Sziiretje is volt e napon kalaposnak, csizmásnak, szürszabónak, rőfösnek, szűcsnek. De még a mézeskalácsosnak, megj a csárdásnak is. A mézeskalácsos sátora előtt jöttek létre ugyanis legény, leány között az egész életre szóló kötések, amely kötések azután, országvilág szemeláttára a csárdabe;i cselédbálon tánccal, néha egy kis fejbeverés, szurkálás következtében vérrel is megpecsételtettek. Azonban úgy illett, hogy előbb benézzenek az Isten házába, hálaadásra, amely okból katolikus helyeken számukra külön litániát, a béresek litániáját tartották. A falvak, mezővárosok lakosságát, mikor éppen a vacsorához készülődnének, ilyen kor, bőved-estén hatalmas puffanások riasztották fel ünnepi hangulatából. A bakfazékdobálók kezdték el pogány munkájukat: a lányos, vagy ismerős házak deszkakeritésénez, kapualjához hamuval töltött rossz cserépfazékokat dobáltak. Némelyik utcában akkora volt a fazekakkal való puffogatás, hogy a szegény názőrző ebek mérgükben majd nem kicsaholták párájukat. A háziak azonban, akiknek kerítését, kapuját ez a merénylet érte, egyáltalában nem haragudtak, sőt örültek, mert megtiszteltetés számba ment a fazékdobálók látogatása, kik ilyen módon kívántak a háznak áldást, békességet, jólétet, az eladólánynak mielőbbi férjhezmenést. Alig hogy megszűnt a fazekak puffogása, máris újabb lárma verte fel az utcák, udvarok csendjét. A pásztorok indultak el nagy tülkölés, kolompálás, o s t o rpattogtatás közben, hogy meglátogassák az állattartó gazdákat és engedélyt kérjenek a lábasjószág megfordítására. Ha ezt megkapták, éktelen tülkölésbe,, kolompálásba, ostorpattogtatásba fogtak, amitől a már nyugvó jószág felriadt. Ha ezután a jószág a másik oldalra fordult, a gazda bőven megjutalmazta a pásztorokat, mert 1 a másik oldalra való fordulást a jószág szaporodása szempontjából szerencsés jelnek tartotta. Az is szoká'ban volt ilyen- 1 kor, hogy a falu vénei a pász- 1 torokkal együtt a bíró házánál áldomásivásra jöttek öszsze. A biró, a falu ajándékaképen, sorjában, mindenik pász- , tornak egy-egy pénzdarabot vetett a földre, amit a pásztor : előbb ugrándozva körültáncolt és csak azután emelt fel. Mikor mindez a lárma elült, jöttek az iskolásgyerekek, hogy a módosabb gazdák ab- . lakát megzörgetvén, engedelmet kérjenek az újévi köszöntő elmondására: Szálljon erre a házra az Isten áldása, Benne lakózókat indítsa vigságra, Áldja, gazdagítsa sok szép javaival, Lelkét öntözze meg mennyei harmattal. Bor, búza, gabona benne bőven legyen, A nagy Ur Isten is benne szállást vegyen! A köszöntőnek persze ára volt, amit a gazda pénzzel, kaláccsal, szalonnával vagy kolbásszal fizetett ki. A bőved-estének fénypontja a jól befiitött szobában feltálalt vacsora volt. Atyafiak, jó szomszédok, kedves ismerősök már napokkal előbb meghívták egymást, miután megállapodtak abban, hogy kinél , lesz legbőségesebb a terített asztal. Rendesen mégis olyan lányos házra esett a választás, ahol a szokás-mondás szerint “a lepény alja nem ég a tepsihez”, vagyis jól tudnak főzni. Vacsora után a fiatalság citera, duda, vagy cigány muzsika mellett táncra, perdült és addig táncolt, amig a társaságból észrevétlenül kiszökött legény, h^Méljgbakter hangját utánozT^víDFablak alatt el nem mondta az alkalmi versezetet: Dicsértassék a Jézus Krisztus, A Szűz Máriának szent neve. Tizenkettőt vert az óra, Dicsértessék egek ura. Lehunyta a vén a szemét, Dicsérjük a Jézus nevét. Formázzuk be a szemünket, Hallassuk a könnyeinket. Gyászoljuk meg halottunkat, Üssük össze poharunkat! Az éjfél hírére abbanmaradt a tánc és megindult a társasjáték a jövendő titkainak kifürkészésére, amit mindenféle babonával- és varázslattal csak éjfél után egy óráig lehet a sors könyvéből kiolvasni. Legények, leányok a szoba közepén körbe ültek; valamelyik leány, kezében kis szitával bement a kör közepébe, ott leguggolt, a szitát szájához emelte és suttogva a következő versikét mondotta: Tej szűrő szitka, Szögön függő lelkem, Mutasd meg énnekem, Merrill jön a párom Erre két ujjával a szitát megperdintette, úgy hofey az helyben néhányat fordult, azután nekilódult a körben ülők valamelyikének. Nagy volt azután a nevetés, de a pironkodás is, ha a szita éppen a “kiválasztott” legénynek ugrott, viszont a leány részéről nagy volt az elszontyolodás, ha a szita, a legényeket elkerülve, valamelyik leánynál állapodott meg. GOMBÓCPRÓBA A szitaforgatás után rendszerint -a gombóc-próba jött. Ehhez az egész társaságnak a konyhába kellett kivonulni. Ott mindenik leány gyúrt magának három gombócot; a gombócokat egy-egy fadarab- i bal megjelölve elnevezték egy■ egy legényről. (A három gom: bóc közül egyet természetesen a “választott” legény ne■ vére keresztelték!) És most átadjuk a szót a ■ krónikásnak, aki a múlt szá■ zad hatvanas éveiben igy mondja el a gombóccal való jóslás szokását: “A tűzhelyen lobogó láng mellett forr a bográcsban a viz. Egy pilanat alatt eltűnik mind a három gombóc az edény fenekére; a rotyogó viz megforgatja a belé dobott gombócokat, megpuhitja, öszszefőzi s az egyiket egyszer csak fölveti az edény színére. S melyik nevűt először fölvetette, a három közül az lesz a kérő. Azután sorra következik a többi leány.” CSEPÜÉGETÉS Akinek a szita és a gombóc nem volt elég, azok még próbát tehettek az ólomöntéssel, meg a csepüégetéssel is. Az ólomöntés szokása ma is annyira ösmert, hogy magyarázatát adni fölösleges. A esepüégetés pedig abból állott, hogy a leányok a kender gerebenezésénél összegyűlt csepüt gömbölyűre összes odorták, alulról meggyujtották, mely igy a levegőbe emelkedett. Amelyik leánynak csepüje legtovább égett vagy legmagasabbra emelkedett, annak a jóslat szerint, az uj esztendőben asszonnyá kellett lennie. A legények végül is megunták a sok babonaságot —mert efélékből volt ám egész erdőre való! — és a konyhából lassankint visszaszállingóztak a belső házba az asztalok mellett pipázgató, borozgató, politizálgató, tréfálgató, nótázgató öregekhez, majd maguk is nótára gyújtottak, vagy tréfás versekben köszöntgették az uj esztendőt: Adjon Isten boldog uj esztendőt, A rossz voltért még roszszabb jövendőt. A kukoricaszem egye meg a gazdát, A töpörtyüsgombóc nyelje el a gazdát! IDŐKÉMLELŐ GAZDA . . . A bővedestét ünneplő, torozó társaságban a vendégeket enni-innivalóval, jószóval, biztatással traktáló házigazda volt a legnyugodtabb. De csak látszólag. Mert őt meg, titokban, az idő járásának órárólórára való változása izgatta, érdekelte és ki is surrant, ha csak szerét ejthette. A tapasztalt gazda ugyanis már Szilveszter napjának és éjjelének időjárásából tudott bizonyos következtetéseket levonni az eljövendő esztendő terméskilátásaira. A szilveszternapi szelet például rossz szüret, a szilveszteri esőt meg rossz gabonatermés előjelének tekintette. De ha egész napon át "—■ nappal és'1 éjjel — szép, egyenletes idő járt, jó termésre következtetett. SZÓL A KAKAS Addig, addig járta a tánc, folyt a nóta, hahotázott a tréfa, amig odakünn, a baromfiól létráján bóbiskoló kakas meg nem unta a lármát és nagyot kukorékolt. “Szól a kakas”, állapította meg mindenki; ' komoly intelem volt ez a hazatérésre, merthiszen az istállóban már ébredeznek a lovak tehenek, ökrök, azokat itatni etetni, tisztába tenni kell. Megindul hát a szedelődzködés, a bucsuzkodás, a boldog ujesztendő-kivánás, a Széni János-poharak tiritgetése. A hajnal didergető ködéber aty:afiak, ösmerősök, szomszédok fáradtan, fázóan bandukoltak hazafelé. Már a le■ gények sem voltak hangosak Csak az eladólányok ajkáró ■ nem -fogyott el a szó. És hr • magákra maradhattak, bizonj ■ még a kerítésen őrködő kakasl is megszólították: — Kukorékolj egyet kaka• som arrafelé, amerre az ér jövendőbeli mátkám lakik! Robert Johnson veterán a nácik elleni harcban veszhette el a szeme világát. Gettysburgban él, ahol Eirenhower szomszédja. Az elnökné tőle vásárolt szőnyegeket, mert a veterán szőnyegszövéssel foglalkozik. Mamie példáját követve az ország minden részéből küldtek rendeléseket a vak hősnek.
